A forrás mitsem tud azokról a helyekről, amelyeken a folyam átmegy. Jézus azt mondja: ha mi vettünk az Ő teljességéből, bármilyen szűk mederben folyik is az életünk látszólag, mégis „élő víznek folyamai” áradnak belőlünk, amelyek áldást árasztanak szét egészen „a földnek mind végső határáig” (ApCsel 1,8). Igazából nincs is közünk a kiáramláshoz - „az az Isten munkája, hogy higgyetek...” (Jn 6,29). Isten ritkán engedi meg egy léleknek, hogy meglássa, mekkora áldás az élete.

A folyó diadalmasan, kitartóan folyik, legyőz minden akadályt. Egy ideig nyugodtan halad, aztán akadályhoz ér s egy ideig fel van tartóztatva; de csakhamar utat tör magának az akadály körül. Vagy pedig mérföldekre eltűnik a szem elől s aztán hirtelen előjön, áradóbban és szélesebben mint valaha. Talán te is látod, hogy Isten eszközül használ másokat, a te életed elé pedig akadály torlódott: úgy látszik, nem vagy hasznos Isten számára. Figyelj csak mindig a forrásra, maradj kapcsolatban vele, akkor Isten vagy elvezet az akadály mellett, vagy eltávolítja azt. Isten Szellemének folyama legyőz minden akadályt. Ne akadjon meg a tekinteted az akadályon vagy a nehézségen! A folyamnak, amely kitartóan ömlik rajtad át, semmit sem jelent az akadály, ha összeköttetésben maradsz a forrással. Semmit ne engedj Jézus Krisztus és magad közé ékelődni - se érzést, se megtapasztalást -, semmi ne tartson távol az egyetlen tiszta és hatalmas isteni forrástól.

Gondolj azokra a gyógyító és messzire áradó folyamokra, amelyek a lelkünkből táplálkoznak. Isten csodálatos igazságokat tár fel előttünk, és minden feltárt új igazság arra mutat, hogy a rajtunk átáradó folyó ereje nő. Ha hiszel Jézusban, egykor majd meglátod, hogy Isten hatalmas áldásfolyókat hozott elő és táplált benned mások szolgálatára.