Isten munkatársának olyan nézőpontból kell néznie a dolgokat, amely nemcsak megközelíti az elérhető legmagasabbat, hanem a legmagasabb is. Vigyázz, hogy kitartóan Isten nézőpontjából nézd a dolgokat és ezt érvényesítsd napról napra, lépésről lépésre; ne a véges dolgokat tartsd szem előtt. Semmilyen külső erő ne téríthessen el Isten nézőpontjától.

Abból a nézőpontból kell néznünk az életünket, hogy csak egyetlen célból vagyunk itt, azért hogy foglyok legyünk Krisztus diadalmenetében. Nem vagyunk Isten kiállítási tárgyai. Azért vagyunk itt, hogy egy valamit bemutassunk: mindenestül Jézus Krisztus foglyaiként élünk. Milyen kicsinyesek a többi szempontok. Például, amikor azt mondjuk: „Egyedül állok Jézusért harcolva”, vagy „Krisztus ügyét meg kell védenem és ezt az erődítményt az Ő céljára kell megtartanom”. De Pál ennyit mond: „a Győztes menetében vagyok, nem számítanak a nehézségek, Ő mindig győzelemre vezet”. Kialakul-e és győz-e ez a szempont a gyakorlati életünkben? Pál titkos öröme az volt, hogy Isten megragadta őt, a véreskezűt, a Krisztus ellen lázadót, és foglyul ejtette - és most már egyedül csak ezért van itt. Pál öröme az volt, hogy az Úr foglya lehet, nem érdekelte semmi más sem égen, sem földön. Szégyenletes, ha a keresztyén ember arról beszél, hogy az övé a győzelem. A Győztesnek olyan teljesen kell győznie felettünk, hogy a győzelem mindig az Övé legyen, mi pedig általa legyünk „felettébb diadalmasak” (Róm 8, 37).

„Mert Krisztus jó illatja vagyunk Istennek” (2Kor 2,15), Jézus kedves illata áthat minket és bárhova megyünk, csodálatos felfrissülésére leszünk Istennek.