Isten megígérte Jeremiásnak, hogy személyesen megszabadítja: „A te lelkedet (életedet) zsákmányul adom neked” (Jer 45,5). Ez minden, amit Isten az Ő gyermekeinek ígér. Bárhova küld is, megoltalmazza életünket. Személyes tulajdonunk vagy birtokunk lényegtelen, csak egész lazán kéne fogjuk őket, mert ha nem, akkor könnyen ránk tör a félelem, a szívfájdalom és a nyomorúság. Egy ilyen helyes kilátás a bizonyítéka annak, hogy mélységesen bízunk Isten minket körülvevő szabadításában.

A Hegyi beszéd arra mutat rá, hogy amikor Jézus Krisztus szolgálatában vagyunk, nincs időnk önmagunkért síkraszállni. Jézus valóban mondja is: „Ne törődj azzal, hogy igazságosan bánnak-e veled, vagy nem.” Ha igazságot vársz a magad számára, ez annak jele, hogy elhajoltál a Krisztus iránti hűségtől és átadástól. Ebben a világban ne keress igazságot, de te mindig légy igazságos. Ha igazunkat keressük, zúgolódni kezdünk és megengedjük magunknak azt, hogy önsajnálkozva elégedetlenkedjünk. „Miért kell velem így bánni?” - Ha Jézus Krisztusnak kiszolgáltattuk magunkat, nem kell törődnünk azzal, ami ér, akár igazságos az, akár igazságtalan. Jézus így szól: „Folytasd csak hűségesen, amivel megbíztalak, és én megőrzöm az életedet. Ha magad próbálod védeni magadat, kimozdulsz az én oltalmamból.” Ebben a tekintetben még a legkegyesebb élet is istentelenné válik: nem hiszünk Istenben; józan eszünket ültetjük a trónra, Isten nevét pedig csak hozzá csatoljuk. Saját értelmünkre támaszkodunk, ahelyett, hogy egész szívünkkel Istenben bíznánk (Péld 3,5-6).