Veszélyes Istenhez azzal a csereüzleti lelkülettel közeledni, hogy tegyen bennünk az Ő Szelleme bizonyságot, mielőtt megtettük, amit Ő mondott.

„Miért nem jelenti ki magát Isten nekem?” Nem teheti. Nem azért, mert nem akarja, de nem teheti meg, mert te útjában állsz, amíg önfeledve át nem adod magad neki teljesen. Amint megteszed, Isten bizonyságot tesz önmagáról; nem tehet bizonyságot rólad, de azonnal bizonyságot tesz az Ő saját természetéről benned. Ha bizonyságot tenne, mielőtt az engedelmesség által valósággá lenne benned, abból érzelgős meghatódottság születne csak. De mihelyt a váltság alapján cselekszel és abbahagyod merész vitatkozásodat, akkor Isten bizonyságát adhatja nekünk. Azonnal, amint feladod saját magyarázataidat és érvelésedet, Isten bizonyságát adja annak, amit érted tett; akkor aztán a saját tiszeletlenségünkön csodálkozunk, amiért ennyi ideig várakoztattuk Őt. Ha vitássá válik számodra, hogy Isten meg tud-e szabadítani a bűntől, akkor vagy engedd, hogy megszabadítson, vagy mondd meg neki, hogy nem tudja megtenni. Ne idézt ezt vagy azt a személyt, hanem próbáld ki a Máté 11,28-at: „Jöjjetek énhozzám!” Menj, ha fáradt vagy és megterhelt; kérj, ha tudod, hogy rossz vagy (Lk 11,13).

Isten Szelleme bizonyságot tesz Urunk váltságáról, de semmi másról nem tehet bizonyságot, a te értelmed mellett sem tanúskodhat. Talán a Szellem bizonyságtételének gondoljuk azt az egyszerűséget, ami józan eszünk döntéseit követi, pedig a Szellem csak a saját természetéről és a váltság művéről tesz bizonyságot, de soha nem tanúskodik az értelmünk mellett. Ha megpróbáljuk, hogy okoskodásunkat igazoljuk vele, nem csoda, ha sötétségbe és zűrzavarba kerülünk. Dobd ki magadból mindezt, bízzál meg Istenben és Ő majd bizonyosságot ad.