A halál oldala. Istennek a megszentelődésünkben az élet és a halál oldalán egyaránt formálnia kell minket. A megszentelődés megkívánja tőlünk, hogy a halál helyére menjünk, de egyesek túl sok időt töltenek a halál helyén, és élettelenek és hidegek lesznek. Mindig heves harc folyik a megszentelődés előtt, mindig van valami, ami éles ellentétben áll Jézus Krisztus kívánságaival. Amint Isten Szelleme elkezdi megmutatni, mi a megszentelődés, elkezdődik a küzdelem. „Ha valaki hozzám jön és meg nem gyűlöli... a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom” (Lk 14,26).

A megszentelődés folyamatában Isten Szelleme megfoszt engem mindentől, míg nem marad más, csak önmagam, s ez a halál helye. Hajlandó vagyok-e csak magam lenni és semmi több - barátok, szülő, testvér és saját érdek nélkül -, egyszerűen készen a halálra? Ez a megszentelődés feltétele. Nem csoda, hogy Jézus ezt mondta: „Nem békességet hozni jöttem, hanem fegyvert” (Mt 10,34). Itt kezdődik a harc, itt sokan elcsüggedünk. Nem akarjuk azonosítani magunkat Jézus halálával ezen a ponton. „De ez olyan szigorú” - mondjuk - „Nem várhatja el tőlem, hogy ezt tegyem.” - Pedig Urunk szigorú és elvárja ezt tőlünk.

Akarok-e egészen csupán „magam” lenni, mindent határozottan lehántani magamról, amit barátaim vagy saját magam gondolok magamról és kiszolgáltatom-e ezt a mezítelen valómat Istennek? Amint kész vagyok erre, Ő megszentel egészen, és életem megszabadul minden nyűgtől, mindentől - Istent kivéve (lásd 1Tessz 5,23-24).

Amikor így imádkozol: „Uram, mutasd meg, mit jelent számomra a megszentelődés” - Ő megmutatja. Azt jelenti, hogy eggyé leszek Jézus Krisztussal. A megszentelődés nem olyasvalami, amit Ő helyez belém, hanem Ő maga az bennem (lásd 1Kor 1,30).