A GAZDA ÓT ÉS ÚJAT HOZ ELŐ

Alapige: Mt 13,51-53

Monda nékik Jézus: Megértettétek-é mindezeket? Mondának néki: Megértettük Uram. Ő pedig monda nékik: Annakokáért minden írástudó, aki a mennyeknek országa felől megtaníttatott, hasonlatos az olyan gazdához, a ki ót és újat hoz elő az ő éléstárából. És lőn, amikor elvégzé Jézus ezeket a példázatokat, elméne onnan.

Imádkozzunk!

Hálát adunk neked Atyánk, hogy a mai napon is segítettél útjaidban járni, köszönjük, amikor megőrizted útjainkat és megőriztél útjainkon bennünket. Köszönjük a sikereket, és hálásak vagyunk, ha elestünk volna, szégyent hozva rád és magunkra, akkor most is megújulhatunk előtted. Magasztalunk téged azért a kegyelemért, amit akkor mutattál nekünk, amikor megérttetted az evangéliumot. Köszönjük, hogy segítettél elfogadni azt és azóta is hűséggel követhetünk. Köszönjük Urunk azt is, amikor rajtunk keresztül ismerhették meg mások. Hálásan köszönjük az ő hitüket, s magasztalunk, amikor türelmes voltál, s adtál elhordozó szeretetet irántuk akkor, amikor még nem követtek téged.

Arra kérünk, hogy az igéd ma is szólítson meg bennünket, bátorítson, erősítsen és segítsen a bizonyságtevő életre, hadd tudjunk szavunkkal és életünkkel rád mutatni. Szeretnénk Urunk mi is engedelmes szolgáid lenni és a boldog hívő életet képviselni ebben a bűnös, reád szoruló világban. Add, hogy ez az este is a téged dicsőítő élet része legyen számunkra. Jézusért kérjük ezt tőled.

Ámen.

Igehirdetés

Az utolsó felolvasott igevers érzékelteti, hogy Jézus befejezte az Isten országáról szóló példázatokat Máté evangéliumának leírásában. A megelőző versekben leírt erről szóló igeszakasz azonban folytatódik Jézus kérdésével, az arra adott tanítványi válasszal, majd pedig a példázatokhoz kissé hasonló gondolatokkal, amelyet most felolvastam a mai napra kijelölt igeszakaszból. Ha a példázatokra visszagondolunk, akkor eszünkbe juthat, hogy az Úr Jézusnak kettős célja volt velük: egyrészt elrejteni akarta az Isten országáról szóló evangéliumot, illetve nyilvánosságra hozni, kijelenteni. Elrejteni a keményszívű elutasítók előtt, azok nem érthették meg, a tanítványoknak azonban megadatott, hogy érthessék. Erről maga beszél a Magvető példázata kapcsán a tanítványoknak. Hogy a tanítványok jól érthessék - olvashattuk - elvonult velük külön, ahol újabb példázatokat mondott el nekik, illetve, amit nem értettek, meg is kérdezhették. Gondoljunk a 36. versben olvasottakra.

Gyermekkoromban, és fiatalkoromban többször beszélgettünk lelkipásztorunkkal otthon, amikor valami nem volt egészen világos, amit hallottunk, vagy olvastunk a Bibliából, de éreztük, hogy nagyon jó lenne tudni. Érdekes volt a téma, ezért bátran kérdeztük.

Itt a tanítványok a Mestert magát kérdezhetik. A Megváltónak mondhatják el a példázatok során, magyarázd meg nekünk, és ő ezt megtette.

Mai igénk egy még izgalmasabb lehetőségre mutat rá. Nem a tanítványok kérdeznek, hanem a Mester kérdezi tőlük, hogy megértették-e. Az ősi szövegben az 51. vers így szól: "Megértették mindezeket? Mondának neki: igen." Nemcsak a tanítványnak fontos, hogy értse azt, amit a Mester mond, hanem az Úrnak is. Emlékezzünk arra, hogy Jézus nemcsak intellektuálisan akarta képezni tanítványait, hanem a megértés szívszerinti, az egész gondolkodást és életvitelt meghatározó megértést.

Múlt héten síelhettem. Két éve tanultam és sose felejtem el mekkora különbséget jelentett, amikor jól megértettem, hogyan kell a sílécet a lábammal megfordítani, hogy rá tudjak fordulni a lejtőre. Hogy nem kell félni, elég ha csak azt csinálom, majd a fizika törvénye mindent megtesz helyettem, de a lábam sose azt tette, amit kellett volna. Egyszer aztán sikerült, s azt követően már nem volt probléma, megértettem és aszerint tudtam tenni. A keresztény, tanítványi élet is ilyen, megérti az Úr szavát, és aszerint él, engedelmeskedik.

Az Úr Jézus kérdése: "megértettétek-e" számomra először azt a bátorítást hirdeti, hogyha bármelyikünknek gondja van azzal, hogy olvasva Bibliát valamit nem ért az ő szavából, akkor bátran kérdezzük meg, majd ő elmondja. Hiszen ő is megkérdezi tőlünk, hogy érted már? Soha nem keményszívűen mondja, hogy miért nem érted még. Neki fontos, hogy tudjuk mit akar, mire akar nevelni. Jézus az övéi elől sohasem elrejteni akarja az Isten országa titkait, hanem mindig megismertetni velük. Természetesen volt, amikor Jézus is azt mondta, hogy most még nem érted, nem értheted, de majd később megérted. Erre is vonatkozik az a második gondolat: "Megértették mindezeket?" Akkor még csak azt kellett megérteniük, amit Jézus elmondott a példázatokban, később újra, és újra tanította őket sok mindenre. Mindig az akkor és az éppen aktuális témát kellett a tanítványoknak felfogni, s aszerint cselekedni, szólni és tenni.

Előfordul, hogy nekünk is esetleg évekig kell várni bizonyos igazságok megértésére. Nem mindent tudunk meg a Szentírásból megtérésünk után. Valahogy azonban a Szentírás az Úr Jézus dolgainak és a Mennyország titkainak a megértésére is igaz, minél többet értünk belőle, annál inkább érezzük és látjuk, hogy mennyire mély. Minden tudós átéli ezt. Annál jobban érzi a maga tudatlanságát az adott tudományban, mennél inkább képzett benne, mert rengeteg a titok.

Valaki nem véletlenül mondta - egy kicsit humorosan -, hogy azért is van örökkévalóság, mert az is kevés a hívő embernek arra, hogy megismerje Istenét. Amit viszont már Jézus szavaiból megérthetett a hívő ember, akkor azt cselekedje, a szerint éljen, a többit majd az Úr segít megérteni.

Jézusnak is fontos ez, mindazt elmondja, ami a jelenben szükséges. Ez a fajta viszonyulás különösképpen kell, hogy jellemezze a tanítványt akkor, amikor ő is olyanokkal találkozik, akik nálánál is kevesebbet tudnak, vagy talán semmit sem.

A "Megértettétek mindezt?" kérdés kell hogy jellemezzen bennünket, különösképpen, amikor az evangéliumról másoknak kell beszélnünk. Akik esetleg még tanítják is mindezt. A Jézusi lelkületű kérdés mindig ott kell legyen akkor, amikor rákérdezünk, mert van aki még mindig nem érti, amikor mi már nagyon szeretnénk, hogy értse. Jézus nem türelmetlen, dühös, hanem, ha kell, ezredszer is megkérdezi: érted már?

Az Úr Jézus nem az ő vélt igazságához szeretetlenül ragaszkodó kérdést teszi föl, hanem ha kell, a szeretettel elhangzó kérdést. A tanítvány Jézus tanítása, lelkülete szerint kérdezheti azoktól, akik esetleg még nem értik, vagy tőlünk kérdeznek. Előfordul, hogy többedszer el kell mondani, mert még mindég nem értette meg.

A tanítványnak mindenképpen értenie kell Isten országa titkait, Jézus kijelentéseit, mert ez az élete, csak így lehet tanítvány, így tud a bűnös világban hűséges maradni a Mesterhez. Csakhogy a megértés és a tanítványi lét sohasem lehet öncélú Jézus követésében. Nem azért vagyunk a földön, hogy csupán magunkban kövessük Jézust, hanem azért, hogy tegyetek tanítványokká minden népeket, azért hagylak itt benneteket, és nem viszlek fel a mennybe, mert feladatok van. Ha ti már megértettetek valamit, értessétek meg másokkal. A tanítvánnyá lételt mindig követi a tanítvánnyá tétel feladata. Ehhez a gondolathoz hozza az 52. versben található példát az Úr Jézus, a gazdaember példája, aki újat és ót hoz elő az éléskamrájából. Ezt mondja: "Annakokáért minden írástudó, aki a mennyeknek országa felől megtaníttatott, hasonlatos az olyan gazdához, a ki ót és újat hoz elő az ő éléstárából." Az ősi szövegben a sorrend fordított: "aki újat és ót hoz elő".

Milyen a Krisztust követő tanítvány, aki megértette már a Mester tanítását, akaratát? Olyan mint ez a gazda, olyan írástudó, aki hasonlít a gazdához. Jézus először is azt mondja, hogy írástudó, aki a mennyek országa felől megtaníttatott. Az írástudók voltak azok, akik az Úr Jézust ki nem állhatták, ellenségei voltak, ahol lehetett, próbáltak belekötni. Pedig ők voltak azok, akik az ószövetségi írás szerint a legképzettebb tudósok voltak, akiknek az volt a feladatuk, hogy ne csak ők maguk ismerjék az Ószövetséget, hanem ha kell, idézzék is azt és magyarázzák is. Ők voltak azok, akiket Heródes megkérdezhetett, amikor hozzá mentek a bölcsek, akik keresték hol kell megszületni a zsidók királyának. Ők nagyon jól tudták a messiási ígéreteket, csak éppen nem voltak hajlandók elfogadni azt az új szövetséget, amelyet az Úr Jézus hozott számukra is, nem fogadták el Jézust. Tanításuk kritikáját, már nem Jézussal kapcsolatban, hanem az emberekkel kapcsolatban Máté evangélista a Hegyi beszédet befejezve mondta el: "S történt, hogy elvégezte Jézus a beszédeket, a sokaság álmélkodott a tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, nem úgy mint az írástudók." Az írástudók tanításában minden benne volt, csak az élet hiányzott, az erő, a dinamizmus. Mindenképpen ismerték a törvényt, az Ószövetséget és nagyon jól tanították ezeket, de volt, amikor hamis lelkülettel, az volt a probléma.

Jézus szavaiban az írástudó olyan valaki, aki nem az ószövetség felől, hanem a mennyek országa felől taníttatott meg. Az új fordítású Biblia ezt így mondja: tanítványa lett a mennyek országának. Ez a fordítás is érzékelteti, hogy itt az írástudó kifejezést a tanítványra akarja alkalmazni. Minden Krisztust követő tanítvány írástudó olyan értelemben, hogy sok mindent megértett már, mindazt, amit Jézus elmondott neki, megtaníttatott, képzett tudós, tanítvány, aki képes arra, hogy másokat is tanítson. Tanítvány, aki másokat is tanítvánnyá tud tenni.

A mennyek országa felől való megtaníttatás azt jelenti itt, hogy nemcsak nagyjából ismeri a Krisztus tanítását, hanem már el is fogadta, és aki már sok mindenben elől jár a hitéletben, a tanítványi életben. Ez valamiféle felelősséget és feladatot is jelent, ahogyan az Úr Jézus érzékelteti az 52.versben: "Ő pedig monda nékik: Annakokáért minden írástudó".

Ha a tanítvány ilyen, megértett mindent, tudja mit kell tennie, hogyan kell élnie, akkor Jézus azonnal azt mondja: akkor tehát legyél ilyen. Ebben van a másokért való felelősség megfogalmazása a fordításban: olyan gazda, aki ót és újat hoz elő az éléstárából. Tehát képzett írástudó az ószövetségi értelemben, ezért legyél olyan gazda, aki ót és újat hoz elő az éléstárából. Az ige nem felszólít, hanem kijelenti, azonban ez önmagában hordozza a felszólítást is.

Az ilyen tanítvány közülünk is tapasztalja, hogy van mit előhoznia másoknak. Hiszen már megértett mindent, már írástudó, aki megtaníttatott mindenre, tudós és aszerint éli is az életét. A gazda szó önmagában is érzékelteti ezt. Ugyanezt a kifejezést használja az Úr Jézus a búza és a konkoly példázatánál, amikor a gazdáról beszél, aki elveti a magot és akinek a szolgái el kezdenek vele beszélgetni. Amilyen gazda az Emberfia, hasonlóan gazda az őt követő tanítvány akkor, amikor az a kérdés, hogy elő kell hozni valamit. Ez azért fontos, hogy amikor másokra tekintünk, nehogy arra gondoljunk, hogy nekünk nincs mit nekik adni, mert van. Az aki azt mondja az Úrnak: "Igen, Uram, én megértettem", akkor van mit tovább adnia.

Természetesen, önmagunkra nézve, lehet alázatosan elismerni, hogy én úgy érzem, hogy nekem nincs semmim, még milyen sok mindent kell tanulnom, megértenem, alkalmatlan vagyok Isten országa munkájára, képtelen vagyok arra, hogy másoknak megéljem, vagy elmondjam azt, amit Jézus akar mondani általam. De ez csak addig igaz, amíg magunkra nézünk. Mihelyst a többiekre tekintünk, a másokra, lehet akár házunk népe, - a gazda kifejezéshez ez van a legközelebb -, van mit előhoznunk, csak szégyelljük egy kicsit talán. Hiszen kaptunk, Jézus azért kérdezte meg. Itt nemcsak azért hangsúlyos, mert nemcsak a tanítványnak, hanem másoknak is fontos. Jézus tanítványai tudják, hogy ő mit akar, mit mondott.

A Luther film egészen közel hozta számomra mindazt, amit tanultam róla az egyháztörténeti könyvekből. Szép és bátorító volt látni, hogy amikor Luther el kezdett beszélni arról az újról, ami ugyan a régi tanítás volt, csak nem Biblia szerinti, akkor nem mondott tudományos értekezéseket, hanem elmondta az egyszerű, de annál nagyszerűbb evangéliumot. Elkezdte hirdetni azt, amit sajnos az egyház elfelejtett.

Testvér! Bizonyos, hogy van mit előhozni neked is!

Aki nemrégen jutott hitre közülünk, az úgy érezheti, hogy ő még nem hozhat elő sokat, hiszen még csak most kezdett el járni a keskeny úton. Lehet, hogy még nem tanult semmit, akkor csak a személyében, már önmagában tapasztalhatja, hogy mennyire tudja gazdagítani a gyülekezetet. Vagy ha körülötte a családban mindenki más még nem tért meg, már csupán a családban való élése, minden szó nélkül, önmagában beszél.

Amikor valaki már évtizedek óta jár az Úr Jézussal, s látja a mögötte jövőket felnőni a hitben, akik már újszerűen gondolkoznak, akik nálánál sokkal fiatalabbak, s látja, hogy a világ is sokat változott, már másképpen kell mondani. Idősödve, testvérek, talán érezzük, hogy mit tudnánk mondani. A Szentírást olvasva láthatjuk, hogy milyen felelősséget ad a hitben idősebbeknek. Például, presbiter nem lehetett csak hitben idős, mert csak az tudja azokat az igazságokat elmondani, amiket ő már meg is tapasztalt. A hitben nem olyan érett korú, az talán kevésbé tapasztalt. Van mit előhozni, tehát.

A második jellemző, az előhozni. Ez egy folyamatos, jelen idejű jelentésű állítmány, tehát a mában folyamatosan zajló dologról van szó. A gazdának ez felelőssége, de kötelessége is, folyamatos felelőssége van a háziak miatt, ót és újat hoz elő. Ezt nem is kell neki parancsolni, hogy tegye, mert ez lételeme, hiszen ezért gazda, a háziak miatt ezt csinálnia kell, ha nem csinálná az természetellenes lenne. Csakhogy ilyenkor, amikor önmagunkra próbáljuk alkalmazni ezt a gondolatot, mindig az kísért, hogy szeretnénk, hogy egyszer előhozzuk, aztán többször nem kell. Ez különösképpen azokra vonatkozik, akiket lakva ismerünk, családtagokra, vagy a gyülekezeti tagokra, akár hívők, akár nem. Milyen kedves gyümölcse a léleknek a béketűrés és a szelídség, de naponta előhozakodni szelídséggel, béketűréssel, mert a családtagok, vagy a gyülekezeti tagok igénylik, és ezt magamnak kell tenni, nem egyszerű. Mert béketűrésre, szelídségre ott van szükség, ahol éppen türelmetlenség, békétlenség, sokféle harag, vagy indulat van jelen. Az írástudó sem általában idézte az Ószövetséget Jézus idejében, hanem ezt azért tette, hogy magyarázhassa és megélhesse. Folyamatosan előhozni.

A béketűrésnél és a szelídségnél két negatív példát említettem, de legyen szó pozitív példákról is. Ott van a szeretet kérdése. Az Úr Jézus azt mondta, hogyha a tanítványok szeretik egymást, a világ megtudja, hogy kicsoda Jézus és a tanítványok kihez tartoznak. A tanítványok közti szeretet, akár az elhordozó szeretet is, már önmagában beteljesíti azt a feladatot, gondolatot, amiről Jézus beszél, gazdaként újat és ót hozni elő. Megismeri a világ - a gyülekezet, mint gazda, gondolatkörben -, hogy kicsoda Jézus. Az "előhozni folyamatosan" gondolatnál az a hangsúlyos számunkra, hogy a természetellenes, ha ez nem működik naponta, folyamatosan, mert a gazdára ez a jellemző.

Hogyan értsük "az újat és ót hoz elő" kifejezést? Jézus ellenségei, az írástudók csupán az ószövetséget ismerték és fogadták el, de azt is a Messiás nélkül. Hiszen Jézus számukra nem a Messiás volt, elutasították. Amit Jézus hozott, tanított, nem voltak hajlandók elfogadni, ragaszkodtak a régihez, az Ószövetséghez, de nem voltak hajlandók elfogadni az újat, hogy a Messiás beteljesíti az Ószövetséget. Ezért van joga és hatalma újat hirdetni, újat mondani. A tanítványok átélték és elfogadták azt az újat, amit Jézus hozott tanításában és életében és megértették. Ez nem azt jelentette, hogy az Ószövetséget eltörölték volna, de Jézus sem azt akarta, hanem beteljesítette. Illetve a tanítványok feladata később az lett, hogy az újat hirdessék a régi alapokon. Ezért a gyülekezetekben, például, az Ószövetséget használták, mint Bibliát, azután pedig Isten adta számukra az újszövetségi kijelentéseket a prófétákon, az apostolokon keresztül.

Tehát az ót és újat hoz elő az ő éléskamrájából, ebben az értelemben értendő, hogy a régi, ami Jézus számára is régi, hiszen az ószövetségi kijelentés, az új pedig az Isten országáról szóló evangélium, amit meg lehetett tanulni, hiszen Jézus köztük volt és tanította őket.

Nekünk ezért ez a gondolat úgy értendő, hogy számunkra már nincs egy újabb szövetség és egy újabb szövetségi kijelentés, hiszen a teljes Írás kijelentetett. Számunkra már az Ó- és Újszövetség egésze az, ami képviseli az Urat a Szentlélek által. Az üzenetben azonban mégis igaz - amit megértünk belőle -, hogy van valami ami réginek számít, és van valami ami újjá lesz. Lehet, hogy egy történet, amit már nagyon régen olvastunk, és ismét elolvassuk, vagy hallunk róla, újszerűvé válik, hiszen új üzentet hordoz. Vagy a régi történet a mostani élethelyzetben válik üzenetté, egészen újszerűen. Az is lehet, hogy Isten Lelke által a Szentírást olvasva, valami olyasmit olvasunk, amit mintha soha azt megelőzően nem olvastunk volna, legalábbis úgy tűnik, mert még nem vettük észre azt a mondatot, azt a gondolatot.

Ezeknek a gondolatoknak a fényében hangsúlyossá válik, hogy újat és ót előhozni a mi éléskamránkból, azt jelenti, hogy mi tudunk az emberek között, otthon a családban, vagy itt a gyülekezetben régit is és új üzenetet is mondani, éppen amit kell. Ha valaki otthon mindig a régi üzenetet szajkózza, az előbb, utóbb unalmassá lehet. Persze sokkal könnyebb a régi üzenetet mondani, akkor nem kell megérteni újabb gondolatokat, nem kell megérteni az adott nehéz élethelyzetben az igéket, bátorítást a magunk számára, hanem mondjuk azt, amit már egyszer megértettünk, ami még most is érvényes, hallja, akinek mondjuk. Mekkora kiváltság és milyen nagy kihívás az, amikor nem sokadszorra ugyanazt mondjuk, hanem valami újat, aki még mindig nagyon régimódi stílusban viselkedik velünk. Lehet, hogy meglepődik, ha valami újat hall, de lehet, hogy nem újat kell kapnia, hanem szeretetbe ágyazott csendes vele létet átélnie.

Az is veszélyes, amikor valaki mindig újat és újat szeretne hallani. A baj akkor áll elő ilyenkor, ha a régen hallottakra nem figyelt, azoknak nem akar engedelmeskedni, mert számára kedvezőtlen üzenetet hordoznak, és arra gondol, hogy az újakat majd inkább betartja.

Érezhető, hogy az új a régi nélkül, vagy a régi az új nélkül nem ér semmit. Jézus azt mondja: újat és ót. Az ősi szövegben az új nem véletlenül szerepel előbb, hiszen az Úr Jézus számára is ez volt a döntőbb. Az Ószövetség adott, ő is komolyan vette, de eljött az új, a beteljesedett ószövetség ideje. Jézus ezt az újat akarta képviselni.

Számunkra, ezt az igét olvasva, megélve, a gyülekezetben hallva az igemagyarázatokat, mindig valósággá lehet az, amikor Jézus kérdésére azt válaszolhatjuk, hogy igen Uram, megértettem az igét. Ha számunkra ez az igazság, ez a valóság, akkor tudunk mindig újat is mondani bárhol, bármikor. Ez jellemezheti a szolgálatunkat, tanításunkat, otthoni életünket is. Jézus mindig a megértett és engedelmesen megélt régi üzenethez szokott újat adni, mert az új és ó üzenet az Úr Jézus eszköze abban, hogy mások is tanítványokká lehessenek.

Imádkozzunk!

Magasztalunk téged Urunk, hogy te nem a Szentírás olvasásának a mennyiségét várod tőlünk, hanem a minőségét. Köszönjük, hogy a saját nyelvünkön olvashatjuk a Bibliát és neked adunk hálát minden megértett igéért. Szeretnénk dicsőíteni téged azokért az igékért is, amiket régebben nem értettünk, de foglalkoztatott bennünket, és te engedted megérteni. Köszönjük neked Urunk, mindazt, amit számunkra önmagadról kijelentettél.

A mai üzenet fényében szeretnénk most másokért is könyörögni. Könyörülj meg azokon, Urunk, akikkel együtt élünk a családban, de még nem ismernek téged, segítsd őket szeretni és abban, hogy téged képviseljünk közöttük. Hadd tudjunk újat mondani nekik a régi üzenet fényében. Könyörülj meg mindazokon, akiknek nagyon nehéz a családjukban megélni a hitet. Erősítsd meg őket.

Imádkozunk azokért a családokért, ahol mindenki hitben jár. Add Urunk, hogy a család is lehessen mások számára reád mutató példa.

Szeretnénk Urunk, az éléskamránkból az újat és az ót előhozni tudni. Könyörülj meg rajtunk, amikor szégyelljük az evangéliumot mások előtt, hadd tudjunk másokra féltő szeretettel tekinteni. Szabadíts meg a félelmektől bennünket.

Segítsd meg azokat a testvéreinket, akik más országokban akár mártírhalált is szenvedhetnek akkor, ha képviselnek téged. Erősítsd meg őket, Urunk, a hitben. Könyörülj meg, kérünk, mindazokon, akik a gyülekezetünkben hallják az evangéliumot, és add, hogy a gyülekezet szeretetközösségét is érezhessék át. Áld meg, kérünk, a konfirmációra készülő fiatalokat. Legyél mindazokkal, akik tanítanak a gyülekezetben. Add meg azt a féltőn szerető, csendes lelkületet, amivel te is rendelkeztél.

Kérünk, hadd tudjunk hittel imádkozni országunkért és vezetőinkért is. A választásokra készülve te adj bölcsességet népünknek, te adj istenfélő vezetőket. Bocsáss meg minden hazugságot, hamisságot, gonoszságot. Segíts Urunk téged képviselni ezeken a szinteken is.

Hallgassd meg a csendben elmondott imádságunkat is.

Ámen.