PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2006. február 9. (csütörtök) Cseri Kálmán

A MÁTÉ EVANGÉLIUMA

Alapige: Mt 1,1; 28,18-20

---

Imádkozzunk!

Mennyei Édesatyánk, hálásan köszönjük, hogy elsegítettél minket ide. Köszönjük, hogy körülvettél oltalmaddal a mai napon is. Neked köszönjük a fizikai erőnket és a tőled való jó gondolatokat. Köszönünk mindent, amire Szentlelked indított. Köszönjük, ha igéd világított az utunkon. Köszönjük, hogy várhatjuk most is a szavadat. Olyan nagy szükségünk van igédre, és reád magadra.

Kérünk, engedj közel magadhoz. Jézus Krisztus érdeméért bocsásd meg bűneinket. Ajándékozz meg halló szívvel. Ajándékozz meg olyan igével, ami hitet teremt bennünk vagy megújítja, erősíti, növeli hitünket.

Tőled kérünk csendet, és ebben a csendben a te halk és szelíd szavadat, amivel világokat teremtettél, és amivel a mi újjáteremtésünket is elvégzed. Te tudod, mire van most a legnagyobb szükségünk, ajándékozz meg minket gazdagon azzal.

Ámen.

---

Igehirdetés

Akik a Bibliaolvasó kalauz szerint olvassuk a Szentírást, karácsonytól húsvétig a Máté evangéliumát fogjuk olvasni. Több, mint száz napon keresztül ennek az evangéliumnak a mondatai lesznek a mi lelki táplálékunk. Ezért gondoltam arra, hogy egyszer ne csak egy-egy kicsi részletet elemezzünk ebből a csodálatos bibliai könyvből, hanem hogy legyen rálátásunk, próbáljuk meg ma este az egész könyvet szem előtt tartva megnézni, hogy mi ennek a legfőbb mondanivalója. Mi volt a Szentlélek parancsára az evangélista célja, mi az a néhány fő szempont, amire mindig figyelnünk kell, akárhol nyitjuk ki ezt az evangéliumot, és akkor minden részlete is nagyobb gazdagsággal nyílik meg előttünk, és talán az összefüggések is világosabbá lesznek a számunkra.

Komolyan kell vennünk, hogy egy evangélium van, csak négy evangélista írta le ezt az egy evangéliumot. Az egy evangélium, vagy magyarul örömhír az, hogy "Úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (Jn 3,16). Ezt a jó hírt fogalmazta meg különféleképpen a négy evangélista.

Azért van négy különböző leírása ennek az egy örömhírnek, mert fényképet is többféleképpen lehet készíteni ugyanarról a személyről. Le lehet fényképezni egészen közelről csak az arcát, aztán le lehet az egész alakot, lehet jobboldalról, baloldalról is. Más-más képet mutat, de mindegyik kép ugyanazt az embert ábrázolja. Mind a négy evangélista ugyanazt az örömhírt írta le Jézus Krisztusról, csak Jézusnak más-más vonásait emelték ki. Attól függően, hogy kiknek írták máshova tették a hangsúlyokat. Tartalmilag egyeznek, csak a hangsúlyok vannak másutt.

Lukács Jézus emberi oldalát hangsúlyozza. Ugyanakkor azt, hogy Ő az egész emberiséghez jött, minden néphez. Ezért viszi vissza Jézus családfáját Ádámig. (Máté megáll Ábrahámnál, mert az ő számára meg ez a fontos.)

János azt hangsúlyozza, hogy Jézus az Isten Fia. Az első fejezetben már többször előfordul, és ez végigvonul az egész evangéliumán.

Márk ezzel szemben azt hangsúlyozta, hogy az Isten Fia szolgává lett. Azért jött, hogy Ő szolgáljon és adja az Ő életét váltságul sokakért. Ő még a váltsághalált, a keresztet is a szolgáló Krisztus munkájának tekinti.

Máté evangéliuma pedig elejétől a végéig arról szól, hogy Jézus király. Mégpedig Ő a megígért Messiás-király. A názáreti Jézusban teljesedtek be a Messiásra vonatkozó ószövetségi ígéretek. Ezért idéz egész sor ígéretet az Ószövetségből, és húzza meg a vonalat egyenesen, hogy ez így teljesedett be szó szerint Jézus Krisztus szolgálatában, életében. Ezért ismétlődik ebben az evangéliumban olyan gyakran: "hogy beteljesedjék az Írás". Nagyon gyakran ismétlődik az is: "Mert meg van írva..." és akkor jön egy ószövetségi idézet, és az ember ámul, hogy ez a betű szerint beteljesedett Jézus életének ebben a mozzanatában.

Miért volt ez fontos? Mert Máté az evangéliumot zsidóknak írta. Az volt a célja, hogy az ő számukra legyen érthető, egyértelmű és meggyőző az a bizonyságtétel, amit a Szentlélek vezetése szerint leírt. Lukács hiába tűzdelte volna tele ószövetségi idézetekkel az evangéliumát, amit pogányoknak szánt, mert ők nem ismerték az Ószövetséget, nekik nem érv, hogy meg van írva, és most beteljesedett.

Egy zsidó olvasónak és hallgatónak ez döntő érv volt. Meg van írva... Itt és itt, pontosan lehet tudni. És hogy ha valóban úgy történt Jézus életében, ahogy Máté leírja, akkor csakugyan szó szerint beteljesedett. Akkor mégis csak Ő a megígért Messiás. Akkor ígéretek teljesedtek be az Ő életében. Nyomon lehet követni. Ez meggyőző érv volt az olvasóinak.

Azért olvastam fel az első verset, meg az utolsó három verset ebből az evangéliumból, mert valóban elejétől végéig erről szól, hogy Jézus király. Ő a Messiás király. Ezzel kezdi: Jézus Krisztusnak, a Dávid fiának... Aztán visszaugrik egy kicsit az időben, Ábrahám fiának nemzetségkönyve.

Miért annyira fontos ez, hogy ezzel kell kezdeni: Dávid fiának? Azért, mert a királyi vonalat akarja hangsúlyozni. Mert a Messiás a Dávid házából származik. Jézus abból származott.

(Itt ne zavarjon minket az, hogy hisszük a Szentírás alapján, hogy Jézus emberi teste a Szentlélektől fogantatott. Nem József volt az Ő nemző apja. De József volt a nevelőapja, és József el is vállalta ezt az Istentől kapott feladatát, szerepét. Ezt abban az időben annyira komolyan vették, mintha valóban az Ő nemző apja lett volna, és Józsefnek a fia lenne. Tudjuk, hogy Jézus milyen finoman helyre igazította Máriát már tizenkét éves korában, amikor azt mondta neki Mária szemrehányóan: Miért maradtál vissza itt a templomban? Apád és én nagy aggodalommal kerestünk téged. Jézus azt mondja: Miért kerestetek? Nem tudjátok, hogy nekem az én Atyám dolgaival kell foglalkoznom? Emlékezteti Máriát, hogy te tudod legjobban, ki az én apám, hogyan történt az én fogantatásom.)

Most ezt szeretném hangsúlyozni, hogy a Dávidi vonalból és Ábrahám utódaként tartja számon Őt Máté, és hangsúlyozza, hogy a Júda törzséből származott. A Jelenések könyvéből olvassuk, hogy "Győzött a Júda törzséből való oroszlán." Nem véletlen, hogy mivel mind a négy evangélistát egy-egy jelképpel szokták ábrázolni, Máténak a szimbóluma az oroszlán. És nem véletlen az sem, hogy ebben az evangéliumban ötvenszer szerepel ez a kifejezés: ország, ami azt jelenti, hogy királyi uralom. Nem földrajzi területet jelent, hanem a hatalom gyakorlását. Jöjjön el a te országod, azt jelenti: valósuljon meg a te királyi uralmad. Ez az evangélium hangsúlyozza, hogy Jézusban jött el az Isten királyi uralma erre a földre. Ezen kívül még harminckétszer említi a mennyek országát, mint aminek az ura Jézus, és mint ami szintén Őbenne jött el erre a földre, és külön még tizenötször beszél a Messiás királyságáról. Ez összesen néhány híján száz. Ennyire fontosnak tartja Máté belevésni az olvasók és a hallgatók szívébe, hogy Jézusban a király jelent meg. A Messiás király, akit a próféták évszázadokon át megígértek. Ezek az ígéretek teljesedtek be.

Ebben a néhány mondatban, amit a keresztelők alkalmával mindig felolvasunk, szintén a Király nyilatkozik, háromszorosan. Királyi teljhatalmáról beszél először is Jézus: nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Az összes kis- és nagy király feletti hatalom is. Az ördög feletti hatalom is. Minden hatalom királyi teljhatalmáról beszél. Utána királyi parancsot ad: Menjetek el, tegyetek tanítványommá minden népet, megkeresztelvén és tanítván őket. És utána egy királyi ígéretet ad a tanítványoknak: én pedig íme (az íme-nek a jelentéséről is egyszer beszéltünk részletesen. Ilyenkor metszi a mennyei függőleges a földi vízszintes események vonalát) veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Itt a Király nyilatkozik, akié minden hatalom, aki megmondja, mit tegyenek az övéi, és aki ígéri az Ő szüntelen jelenlétét. Akire számíthatnak az alattvalói, a szolgái életük minden pillanatában.

Valóban elejétől a végéig ezt zengi ez az evangélium. Közben pedig tele van az erre való hivatkozással. Mindjárt a második fejezetben, a karácsonyi történetben. Jönnek egy távoli nagy birodalom magas rangú állami tisztviselői, ezek a bizonyos mágusok, akikről itt szó van, és azt kérdezik: hol van a zsidók királya, mert mi láttuk az Ő csillagát, és azért jöttünk, hogy hódoljunk előtte. A Király előtt akarnak hódolni. Ott van egy néhány hetes vagy hónapos kisbaba Mária ölében, és előtte hódolnak.

A Máté evangéliuma második részében a névmás elárulja, hogy az hímnemű. Nem Mária előtt hajolnak meg, hanem a kis Jézus előtt hódolnak, és Őt imádják Istenként.

Nagyon sok példát lehetne még sorolni. Csak a virágvasárnapi történetet említem, mert az megint nagyon frappáns. Ott ünnepli Jeruzsálem nép a bevonuló Messiás királyt, aki szamárháton vonul be, és akkor Máté megjegyzi: Így teljesedett be az, ami a Zakariás 9,9-ben meg van írva, és szó szerint egyezik Máté szövege a Zakariáséval: Jeruzsálem, ímhol jön a te királyod, igaz és szabadító Ő, szelíd és szamárnak hátán ül, azaz nőstény szamár csikóján.

És mi van odaírva Jézus keresztjére nagypénteken: A Názáreti Jézus, a zsidók királya. Amikor az útszéli kereszteken látjuk a négy betűt, az I.N.R.I.-t, az ennek a mondatnak a latin változata szavainak az első kezdőbetűje: Iesus Nasarenus Rex Iudaeorum - a Názáreti Jézus, a zsidók királya.

Ezzel a királyi hatalommal parancsolt Jézus a betegségeknek, és mint egy rossz gyereket elzavarta onnan és meggyógyította a betegeket. Ezzel a hatalommal parancsolt a természeti erőknek. Tombol a vihar, már majdnem elsüllyed a halászbárka, amiben ott van Jézus és a tanítványok, és akkor Jézus azt mondja: Hallgass! Némulj el! Megint csak mintha valami komisz rosszalkodóra rászólna: Csend legyen! Nincs most helye itt a kiabálásnak. És úgy folytatódik a leírás: azonnal elállt a szél és nagy csend lett. Az emberek egymástól kérdezik: Ki ez, hogy így parancsol a természet erőinek is?

A démonoknak sokszor parancsolnia sem kellett. Ha meglátták, jajveszékeltek: jaj, jaj! Ne űzzél ki minket. Engedd meg, hogy ide menjünk, oda menjük. Még nincs itt az ideje, hogy elpusztíts minket. Idő előtt mit akarsz velünk? Az Ő mindenható hatalma érvényesült felettük is.

És ezzel az isteni hatalommal mondta ki azt: Megbocsáttattak a te bűneid. És akkor bizonyos lehetett az illető a bűnbocsánatban.

Ezzel a hatalommal parancsolt a halálnak is. Úgy rázza fel Jairus meghalt lánykáját, mintha csak álmából ébresztené: Kelj fel! És a leányka, aki meghalt, felkel.

A Názáreti Jézus a zsidók megígért Messiása, Királya.

Ha van a Máté evangéliumában aranymetszet, akkor ez a 16,16 rész, ahol Péter azt mondja: "Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia." Te vagy a Messiás, az élő Isten Fia. És Jézus nem tiltakozik. Sőt azt mondja: erre nem magadtól jöttél rá, hanem az én mennyei Atyám jelentette ki ezt a nagy igazságot neked.

Ő tehát a Messiás, de nem az a Messiás, akit az ígéretektől elszakadt, eltorzult várakozással várt a nép, mert a nép egy olyan harcias Messiást várt, aki elsősorban a rómaiaktól szabadítja meg őket. Jézusra nézve pedig, már fogantatása előtt azt mondta Isten: nevezzétek őt, aki majd születik Jézusnak, vagyis szabadítónak, mert ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből. Nem a rómaiaktól. Majd azoktól is megszabadulnak. Ő olyan szabadító, aki még nagyobb ellenségtől tud megszabadítani. Egyedül Ő tud megszabadítani ettől az ellenségtől: a bűnnek, a halálnak, a kárhozatnak az uralmától.

Említettem, hogy Máté többször hangsúlyozza, hogy Jézus elsősorban Izráel népéhez jött. A kánaáni asszony leányának a megszabadítását Márk evangélista is leírja, de csak Máténál van benne az a mondat, amikor Jézus a hozzá könyörgő asszonynak azt mondja: Nem küldettem csak Izráel népének elveszett juhaihoz. Az asszony azt mondja: Rendben van, Uram, ezt tudomásul veszem, de azért mégis segíthetnél most. Mire Jézus még drasztikusabban azt mondja: Nem jó a fiak kenyerét elvenni, és a kutyáknak adni. Az asszony: Ez így van, Uram. Én kutya vagyok, a választott nép fiai a fiak, de a kutyáknak is adnak a morzsákból legalább, amik az asztalról lehullanak. Erre mondja Jézus: Nagy a te hited. Menj haza, a leányod megszabadult.

Tehát nem zárkózott el. Máté sem azt mondja, hogy csak az Ő népének a fiaihoz jött, de elsősorban. Amikor a 10. fejezetben a tanítványokat kiküldi, nekik is azt mondja: elsősorban ennek a népnek a fiaihoz menjenek. Aztán feltámadása után, mint király, mint az egész világmindenség: menny és föld királya adja azt a parancsot: hirdessétek az evangéliumot minden népnek, és tegyetek tanítványokká válogatás nélkül mindenkit.

Szeretném felhívni a figyelmet három olyan sajátosságra, amivel lépten-nyomon találkozni fogunk ebben a gyönyörű evangéliumban. Az első, hogy ebben vannak Jézus hosszú beszédei. A négy közül ez az evangélium az, ahol hét alkalommal is Jézus hosszú beszédeket mond. Pontosabban hat alkalommal, mert a hetedik ez a rövid beszéde, amit felolvastunk az utolsó három versből. Mindegyik alkalommal mint Király nyilatkoztatja ki vagy az Isten akaratát, vagy a maga rendelkezéseit, parancsait. Az első ilyen hosszú beszéd az 5, 6, 7. részben a Hegyi beszéd, ahol a mennyek királyságának a törvényeit nyilatkoztatja ki. Idézi az Ószövetséget. A Tízparancsolatból is többet. Meg van írva, megmondatott a régieknek, én pedig azt mondom néktek... és továbbfejleszti azt, amit hallgatói ismertek és már hallottak. Egy új ország, egy új uralom érkezett el a földre Őbenne, és ennek a törvényeit ismerteti az emberekkel.

A 10. fejezetben a tanítványoknak adja meg a rendelkezéseit és minden későbbi tanítványára is érvényes ez, hogy mi a feladatuk a benne hívőknek, akiknek másokat is tanítvánnyá kell tenniük. A 13. fejezetben megint egy hosszú összefüggő tanítás van a mennyek országáról, az Isten királyi uralmáról (7 példázat), aztán a könyv vége felé, a 21, 22, 23. fejezetben a Király ítéletes beszédei hangoznak el. Mi történik azokkal, akik szembeszegülnek vele, akik engedetlenek neki, akik nem veszik komolyan az Ő törvényeit. Nagyon kemény beszédek ezek. A 24, 25. részben arról szól mi történik akkor, amikor a Király majd másodszor eljön, és beül az Ő bírói székébe. És a hetedik beszéd ez a rövid, amit hallottunk: neki adatott minden hatalom, mindenkit tanítványává kell tenni a benne hívőknek, és számíthatunk rá minden napon a világ végezetéig.

A Király beszédei. A Hegyi beszédet az egyik magyarázó úgy jellemzi: trónfoglaló beszéd.

A másik jellemvonása ennek az evangéliumnak az, hogy gyakran beszél Máté lelkigondozói szeretettel arról, hogyan lehet valaki ennek az országnak a polgárává. Hogyan léphet be valaki az Isten királyi uralmába, az Isten országába, a mennyek országába.

Most csak egy ilyen feltételt említek. Az egyik példázatában mondja Jézus: akkor léphet be, ha magára veszi a Királytól kapható ruhát. Abban a példázatban van az, hogy mindenki jöhet a Királynak a lakomájára. Mivel a meghívottak nem jöttek el, ezért most mindenki előtt nyitva van. Az Isten országa mindenki előtt nyitva van. Nem kell érdemeket szerezni előtte, nem kell belépődíjat fizetni, nem kell nevezetes családból származni, hogy valaki oda beléphessen. Gyertek el, mert immár minden kész - így szól a meghívás. És az utcáról a sérülteket, bárkit behív, akiket abban az időben nem hívtak meg ilyen lakomára. Mindenki jöhet személyválogatás nélkül. De nem lehet akárhogyan megjelenni ott. Lát a Király egy embert, akin nincs rajta az a bizonyos ruha, ami szükséges volt, és az bizony súlyos büntetést kap. Mi ez a ruha? Az, amiről énekeltünk. Azt énekeltük: Igazságod palástját reám kiterjesztetted. Az az igazság, amiről a Máté evangéliumának a kulcsverse szól (6,33 versét tartják a kulcsversnek), ahol Jézus azt mondja: Keressétek először Isten királyi uralmát, Isten országát, és az Ő igazságát, és azután minden megadatik nektek, amire szükségetek van. De ez legyen az első helyen: Isten királyi uralmát komolyan venni, és az Ő igazságát felöltözni.

Mi nem tudjuk megvarrni azt a ruhát, amiben a Király színe előtt meg lehet jelennünk, amiben Isten elé mehet az ember. Mi ez a ruha? A Biblia arról beszél, ki ez a ruha? Ez a ruha maga Jézus Krisztus. Jézust kell felöltöznie a hívőnek ahhoz, hogy Isten előtt megjelenhessen. Gondoljunk két Páli igére. Az egyik: Jézus adatott nékünk Istentől igazságul, szentségül és váltságul (1Kor 1,30). A másik: Ő, aki bűnt nem ismert, bűnné lett érettünk, hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne, Őt felöltözve, benne elrejtőzve, egyedül az Ő érdemében bizakodva (2Kor 5,21). Csak így járulhatunk oda az igazságos Isten elé, de így odajárulhatunk akármilyen múlt után is. Aki Jézus igazságát hittel magára ölti, az lehet tagja az Isten országának. Azt védik az Isten országa törvényei, az élvezheti annak gazdagságát, békességét. Az lehet annak teljes jogú polgára.

Érdemes lesz majd felfigyelnünk ezekre az igékre is, amelyek vissza-viszszatérnek, és más-más színben fogalmazzák meg ezt a nagy evangéliumot, hogy ilyen magunkfajták lehetnek az Isten országának a tagjai, de nem a magunk igazában bízva, hanem egyedül Krisztus igazságát magunkra öltve.

A harmadik jellemvonása ennek az evangéliumnak, hogy viszonylag gyakran szól arról, hogy milyen nagy ellenállás is van az emberek között az Isten királyi uralmával szemben. Az egyik példázatban mondják azt a példázat szereplői, hogy nem akarjuk, hogy Ő uralkodjék rajtunk. Hogy milyen mélyen gyökerezik a bűnbe esett ember szívében ez a tiltakozás Isten uralmával szemben, következésképpen a Messiás-király uralkodásával szemben is, ez is elejétől végig fellelhető az evangéliumban. Gondoljunk mindjárt a 2. részre, a karácsonyi történetre. Heródes nem akarja, hogy egy másik király uralkodjék. A kedves, naiv tudósok azt kérdezik tőle: hol van a zsidók királya? Kérdezik ezt a zsidók féltékeny királyától. Heródes nem akarja, hogy egy másik király uralkodjék helyette. A trónon csak egy személynek van hely, és vagy Heródes feszít ott tovább, vagy le kell szállnia onnan, hogy átadja a Messiás-királynak. Ő nem akart onnan leszállni.

Aztán látjuk több evangéliumi történet alapján, hogy sokszor a családon belül is feszültség támad amiatt, hogy ha egy valaki a Messiás-királynak kezd el szolgálni, a többiek pedig nem.

Pilátus előtt ezzel védekeznek a nép vezetői: nekünk nem királyunk van, hanem császárunk! Pilátus azt kérdezi: a ti királyotokat feszítsem meg? Meg akarja menteni Jézust. Erre elhagyja ez az istenkáromló mondat, ez a képmutató mondat az ajkukat: Nekünk nem királyunk van. Ő nem kell nekünk királynak, hanem mi a császárt akarjuk tisztelni.

Érdemes ezeket a beszédeket majd gondosan elolvasnunk akkor is, ha már sokszor olvastuk egyiket-másikat. Örvendezzünk azon, hogy beléphetünk az Ő királyi uralmába, de csak a Krisztus igazságát hittel magunkra öltve. Vizsgáljuk meg, hogy bennünk nem ágaskodik-e valami tiltakozás Jézus királyi uralma ellen.

Ezzel szeretném befejezni. Jó lenne, ha erre a kérdésre válaszolnánk ma mindnyájan: Valóban királyunk-e nekünk Jézus? Egyáltalán ki vagy mi uralkodik az életünkben? Ki diktál az időbeosztásunkat tekintve? Ki szabja meg, hogy a kevés pénzünket hogyan osszuk be? Sokszor egyszerűen a fáradtság lesz úrrá egy emberen. Belefáradt, elege van. Sodródik, ahogy kénytelen lépegetni.

Vannak, akiken a test uralkodik. A test igényeit ki kell szolgálni. Feltétlenül és lehetőleg azonnal. Sokszor még azt is hozzáteszik: kerül, amibe kerül. Sokszor a becsületbe kerül. Vagy az az ára, amit Jézus mond: Hiába az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de a lelkében károsodik. Kiszolgálja a testet, mert követeli a magáét, mert az uralkodik, és a lelkében károsodik. Sokszor a pénz uralkodik, mindent alárendelnek némelyek annak, hogy többhöz jussanak. Sokszor egész egyszerűen ilyen közönséges dolgok uralma alatt szenvednek emberek, mint az ital, és nem tud szabadulni, a pohár parancsol. Pénznek, kapcsolatoknak, egészségnek, mindennek. Sokszor a szokások rabságában élnek emberek. Bizonyos kialakult szokások parancsolnak. Van, aki a félelemnek a rabságában él. Olyan találó József Attila kifejezése: Fortélyos félelem igazgat. Miért igazgat? Miért félek? Tudom, egyáltalán mitől félek? Jogos kérdések ezek. Király-e Jézus az életünkben?

Hadd olvassam fel a Római levélből ezt a néhány verset. Vigyük el ezt magunkkal és válaszoljunk ezekre a kérdések.

"Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedelmeskedjetek kívánságainak. Tagjaitokat se adjátok oda a bűn szolgálatára, hogy a gonoszság fegyvereivé legyenek. Hanem adjátok oda magatokat az Istennek, mint akik a halálból életre keltetek. Tagjaitokat is adjátok át az igazság fegyvereiként az Istennek. Hiszen a bűn nem fog uralkodni rajtatok, mert nem a törvény, hanem a kegyelem uralma alatt éltek." (Róm 6,12-14).

Éppen ez itt a kérdés. A törvény uralma alatt élünk-e vagy a kegyelem uralma alatt? Magunk akarunk-e a magunk urai lenni, mindent elrendezni, beosztani, megvalósítani, vagy pedig leszálltunk már erről a bizonyos trónról, és átadtuk azt annak, akit a Jelenések könyve így nevez: Ő a királyok Királya és az uraknak Ura. És a tagjainkat (itt az a szó van: testrészeinket) egyenként tudatosan alárendeljük-e Jézus Krisztus uralmának? A szememet, hogy min akad meg, és mit keres a világban. A nyelvemet, hogy mit mondok, mit nem mondok. A kezemet, minden porcikánkat, tetőtől talpig gondoljuk végig magunkat. Mindent szépen, tudatosan, a benne való bizalommal odarendelni az Ő akarata alá. Legyen meg a te akaratod. Minden területen, az életem minden kérdésében. Ezt nevezik keresztyénségnek. Az ilyen ember tanítványa Jézusnak, és Ő erre hívogat bennünket.

Aki komolyan veszi az Ő királyi uralmát, annak ez nagy evangélium, mert ez az Ő védelmét is jelenti: biztonságot, békességet. Ugyanakkor komoly parancs is. Ha Őt valóban annak a királynak tekintem, akinek adatott minden hatalom mennyen és földön, akkor bízzam benne. Ne kételkedjem a szavában, ne féltsem magamat az Ő közelében, és akkor rendeljem alá magamat neki. Legyen Ő valóban király az életünkben.

---

Imádkozzunk!

Úr Jézus Krisztus, hálásan köszönjük, hogy gondoskodtál arról, hogy mindazt, amit tanítottál nekünk, és amit tettél itt a földön jártadkor, megörökítsék, leírják, és köszönjünk, hogy anyanyelvünkön mi is olvashatjuk ezt. Köszönjük, hogy nem Máté és a többiek találták ki ezeket az igazságokat, hanem a te Szentlelked jelentette ki nekik.

Kérünk, hogy nekünk is a te Szentlelked tegye meggyőzővé és világossá, személyessé és az életünket formáló erővé mindezt. Segíts így olvasnunk a Bibliát naponta. Szólíts meg a betűkön keresztül bennünket. Elevenítsd meg a mondatokat Szentlelkeddel, és elevenítsd meg a te újjáteremtő Lelkeddel a mi egész életünket. Taníts meg minket a te igéd szerint gondolkozni. Taníts meg minket feltétel nélkül bízni benned. Szeretnénk komolyan venni, hogy te ma is Király vagy, és a tied minden hatalom, és a tieidre különös gyengéd szeretettel viselsz gondot. Hadd száműzzön ez a szívünkből minden aggodalmaskodást, szorongást, félelmet, önhittséget, büszkeséget. Szeretnénk dicsőíteni téged azzal, hogy mint a Király alattvalói, szolgái boldogan élünk előtted.

Kérünk, beszélj velünk tovább is még ezen az igén keresztül, és formálj minket csakugyan tanítványaiddá, akik másokat is tanítványaiddá tudunk tenni.

Ámen.