BOLDOGOK, AKIK MEGLÁTJÁK AZ ISTENT

Alapige: Mt 5,8

Boldogok, akiknek szívük tiszta, mert ők az Istent meglátják.

Imádkozzunk!

Magasztalunk Urunk téged, hogy mi reád nézhetünk és köszönjük, hogyha rád tekintünk valóban a gondok, a bajok is másnak tűnnek számunkra. Köszönjük, hogy most az istentisztelet keretében a te isteni szereteted láthattuk már a sákramentumi jelben. Köszönjük, hogy együtt örvendezhetünk a családdal, mint egy közösség vallhatunk téged Úrnak, Atyának. Hadd kérjük, hogy azok mellé is állj, különösen a te szereteteddel, irgalmaddal, akik szomorúak, gyászolnak, akiknek terheket kell hordozni, vagy éppen a mai napon tapasztalták, hogy mennyi miatt kellett aggodalmaskodniuk és nem tudtak igazán beléd kapaszkodni hittel. Kérünk téged, hogy a te igéd ma is hadd szólaljon meg hatalommal és erővel, hadd tudjunk az igén keresztül látni téged és így látni önmagunkat. Szólíts meg Atyánk bennünket, kegyelmedért, Jézusért.

Ámen.

Igehirdetés

Ezen a héten több gyülekezetben is imahetet tartanak, melynek főcíme: "Miért lehet boldog Isten népe." A Boldogmondások egyes igerészeit vesszük át, Isten igéjét figyelve. Megnézzük, miért lehet boldog a mai világban is az, aki követője Jézusnak, úgy is mint, közösség és úgy is, mint egyen-egyenként minden hívő ember. Általában a válasz azokban a kifejezésekben található, amelyek megfogalmazzák, hogy bizonyos körülmények esetén mi vár Isten népére; övék a mennyek országa, ők megvigasztaltatnak, örökségül bírják a földet, megelégíttetnek, irgalmasságot nyernek, az Istent meglátják, Isten fiainak mondatnak.

A Mt 5,8 alapján ma azt vizsgáljuk meg, miért lehet Isten népe boldog, amikor igaz rá, mert az Istent meglátja. Mit jelent ez a gondolat a jövő szempontjából és mit a jelen körülmények között, és kiknek ígéri ezt Isten.

Nézzük meg először kik látják meg az Istent. Az ige azt mondja: Boldogok, akiknek szívük tiszta. Tehát a tisztaszívűek. Varga Róbert az elmúlt évben sorozatot tartott a Boldogmondásokról. Az ő igemagyarázata fényében is gondolkodjunk most és nézzük meg, milyen ember található a tiszta szívű kifejezés mögött.

A tiszta szívű ember olyan valaki - a legtöbb igemagyarázó szerint -, aki őszinte, tisztességes ember, aki mindent becsületesen végez. Ezért megbízható is, mindenki becsülheti. Az egyik igemagyarázó arra figyelmeztetett, hogy még a Bibliában is találunk arra példát, amikor valaki nagyon tisztességesen, és becsületesen hatalmas bűnt készült elkövetni, Abimalek király. Elvitette Ábrahám feleségét, Sárát - hiszen Ábrahám azt mondta neki, hogy a húga - és így teljes nyugalommal gondolhatta, hogy a felesége lehet az az asszony. Isten előtt, amikor védekezik, mondja is, hogy ő szíve ártatlanságában tette ezt. A történetből azonban kiderül, hogy Isten szemében mégis utálatos bűn lett volna az, amit készült elkövetni. Csak Isten kegyelme, irgalma tartotta meg attól, hogy feleségül vegye, illetve feleségeként éljen vele ez a király. Becsületesnek gondolta magát, Istennek is elmondta és Isten előtt mégis az derült ki, hogy súlyosan vétett.

Nem csupán őszinte és tisztességes az az ember, aki tiszta szívű, hanem mindezt Isten akarata, igazsága szerint, az isteni kijelentés, a Szentírás igéje szerint teszi. Aki képmutatás, és színlelés nélkül akar az Isten előtt kedves módon élni, neki engedelmeskedni. Egy írásmagyarázó azért fogalmazott így, hogy a tisztaszívű jelző tulajdonképpen arra vonatkozik, aki az Istent teljes szívéből szereti. Gondoljunk a szeretet nagy parancsára: "Szeresd a te Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, minden erődből."

Akinek tehát a vágya, indulata, egész lénye őszintén, szív szerint tökéletes összhangban van az Istennel, az Isten szívével. Még egy olyan világban is, amilyenben mi élünk, amikor mások azért haladnak előre, mert nagyon bölcsen, nagyon ravaszul tudnak tisztességtelenek lenni, törvénynek tudják beállítani azt, ami súlyos becsületsértés. Amikor úgy tűnik sokkal jobb lenne, sokkal boldogabbak lehetnénk, ha a becsület, az őszinteség gyakorlása nélkül élnénk az életünket. Hány ilyen ember van!

Egyáltalán képes bárki is tisztaszívű lenni? Erre a Szentírásból tudhatjuk a választ: természetesen nem! Még a hívőket is Jánosnak, a szeretett tanítványnak az első században, az első levelében arra kellett figyelmeztetnie, hogy vigyázzanak, mert hogy mondhatják, hogy teljes szívvel, őszintén szeretik az Istent, amikor nem tudják szeretni a lelki testvéreiket, azokat, akikhez legközelebb vannak. Nagyon erőteljes kifejezést használ a szentíró, nem azt mondja, hogy nem szeretetitek, hanem azt, hogy gyűlölitek. Akit lakva ismerünk hívő emberekként, de olyan ember, nem könnyű őt képmutatás nélkül, őszintén szeretni.

Talán könnyebb lenne az Istent is őszintén, tiszta szívvel szeretni elvonultan a világtól, mert akkor csak rá figyelnénk, csak rá gondolnánk, senki, semmi nem tudna kísérteni. De akkor sem menne! Péter apostol több társával együtt a Megdicsőülés hegyén tökéletes mennyei közösségben volt Jézussal, Illéssel és Mózessel. Ott rövid időre a mennyei dicsőség jött el a földre, s Péter még ott is azt az önző mondatot mondta: Uram, jó nekünk itt lenni, építsünk hajlékot neked is, Mózesnek és Illésnek is, maradjunk itt örökre, mert jó itt lenni. Jézus nagyon őszintén, képmutatás nélkül, szeretettel vissza kívánt menni a hétköznapokba, a bajok és nehézségek közé, akkor még annak volt ott az ideje.

Még a legtökéletesebb hívők sem tudnak tisztaszívűek lenni önmaguktól. A következtetés azonban az, hogy aki nem tisztaszívű az nem láthatja meg az Istent.

Egyáltalán a bűneset után ki láthatja meg az Istent? Isten maga mondja el a 2Móz-ben egy olyan helyzetben, ami a mostani téma szempontjából nagyon beszédes, hiszen Mózes Istennel tölti a Hóreb hegyén a negyven napos együttlétet, kapja a tízparancsolatot, aztán, amikor a nép súlyosan vétkezik, akkor őszintén közben jár Istennél, és azt kéri, hogy mutassa meg a dicsőségét. Mózes szinte tökéletes emberként volt ott az Isten jelenlétében, nem követett el bűnöket, nem mond semmi hamisat, s amikor azt kéri Istentől, hogy mutassa meg neki a dicsőségét, akkor az Úrtól ezt a választ kapja: "Megteszem, hogy az én dicsőségem a te orcád előtt menjen el, az Úr nevét pedig kiáltani fogom előtted, könyörülök, akin könyörülök és kegyelmezek, akinek kegyelmezek, orcámat azonban nem láthatod, mert nem láthat engem az ember, hogy élhessen." Majd a kősziklára állítja Mózest és elmegy Mózes előtt az Isten dicsősége és Isten ezt mondta: "Azonban kezemmel én eltakarlak téged, hogy nehogy szemből láss engem, csak hátulról láthatsz majd meg engem." Még a szent, tökéletes Mózes is csak hátulról láthatta az Istent és a dicsőségét. Ha szemből látja, akkor elpusztul.

Ki láthatja meg az Isten dicsőségét, hogyha csak a tisztaszívű láthatja meg? Senki sem. Jézus azonban nem véletlenül mondja a boldogmondásokban azt a kijelentést, mert ezzel is arra akar utalni, hogy nem az embernek kell bármit is tennie, hanem Isten végez mindent. Az Úr Jézus ígérete, miszerint csak a tisztaszívűek láthatják meg Istent, hirdeti, hogy nagyon sokan lesznek ilyenek.

A keresztség is azt hirdeti a sákramentumban, hogy még egy kisgyermek is lehet ilyen, még egy felnőtt, még egy idős ember is. Miért? Isten ajándékaképpen kaphatjuk meg. A tisztaszív Isten teremtésének a gyümölcse. Dávid király ezt tudta és ezért mondta az 51. Zsoltárban: "Tiszta szívet teremts bennem, ó Isten." Dávid ezt akkor mondta, amikor már túl volt azon az életkoron, amiben annyi mindenben tapasztalta Isten kegyelmét, irgalmát. Isten már kiválasztotta Izrael királyává, éveken át megőrizte Saultól, már mint Izrael királya várt hosszú ideig ennek beteljesedésére, sikereket ért el az uralkodásban, legyőzi az ellenségeket, családi élete nyugodt és biztos, mindenki a környékén, a külhonban is tiszteli őt, ellenségei félnek tőle. Már azon is túl van, hogy a Szentládát felvitette Jeruzsálembe, hogy közel lehessen az Istenhez az ószövetségi értelemben. Isten népe azt látja, hogy ez a Dávid annyira irgalmas és kegyelmes uralkodó, hogy amikor a háborúban elesik egyik elit katonája, Uriás, akkor ennek a feleségét, az özvegyet magához veszi. Ezek alapján milyen büszke lehetett Izrael népe rá, hogy szerethette, tisztelhette, hogy feleségül vette Betsabét. Milyen nagy Isten ajándékozó szeretete, hiszen már babát is várnak, Betsabé áldott állapotban van, majd megszületett a gyermek.

Csakhogy ennek a látszólagos tisztaszívű királynak az élete Isten szemében utálatos, undorító volt, és bűnös. Hiszen Dávid király először megkívánta az asszonyt, aztán paráználkodott vele, s amikor a gyerek kilátásban van, el kellett intézni a férjet, ölt, de ezt megelőzően már lopott is. Dávid gonoszul, orvul kivégezteti az elit katonát, és úgy tesz, mintha minden szép, őszinte, becsületes és tiszta lenne. Náthán próféta leplezte le: "Te vagy az az ember, aki méltó az ítéletre." Dávid ezt követően mondja ki, hogy tiszta szívet teremts bennem. A legnagyobb hívő, a legtisztátalanabb, legundorítóbb vétek után van, tisztátalan szívű, nyilvánosan vétkezett a tízparancsolat minden törvénye ellen, s ez le is lepleződött. Ezt követően mondja: Uram, teremts tiszta szívet bennem! Dávid megkapta ezt, Isten megbocsátott neki, tiszta szívet kapott. Még ez a Dávid is megláthatta ott Isten kegyelmét.

Számunkra ennél is nagyobb példa a karácsonyi üzenetben álló híres mondat: "Ige testté lett, közöttünk lakozott és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttének dicsőségét, aki telve volt kegyelemmel és igazsággal."

Meg lehet látni az Isten dicsőségét, még a legtisztátalanabb szívűnek is, mert Jézusban látszik. Az Úr Jézus ezért mondja a boldogmondásban: "Boldogok a tisztaszívűek.", hiszen azoknak mondja, akik tanítványai, de nem tökéletesek és bűntelenek. Sokszor talán magunkon is érezzük, hogy súlyosabb vétkeket követünk el, mint azok, akik nem ismerik Istent, de tudjuk, hogy hol a kegyelem. A szégyen után odamegyünk Istenhez, de Jézuson keresztül. Aki Jézus Krisztusban látja az Isten dicsőségét, az nem elpusztul, hanem örök életre megtartatik. Azért született, azért halt meg az Úr Jézus, hogy megtisztítson, szabadítson, hogy valóban láthassuk majd az Istent. De ő nemcsak bocsánatot ad, hanem képessé tesz a szeretetre is. Képessé tesz arra, hogy őszintén, tisztességesen, képmutatás, mindenfajta színlelés nélkül tudjuk az Istent szeretni, még ebben a gonosz világban is. Még azok között az emberek között is, akik néha nálunk is gonoszabbak. Jézus azt mondja, az ilyenek meglátják az Istent.

Az Istent meglátni kifejezés arra a személyes szeretetkapcsolatra, közösségre utal, amely felételezi, hogy valaki ismeri Istent egyre mélyebben, egyre jobban, megismeri folyamatosan, és vele közösségben él már itt a földön és odaát örökké. A jövőidejű kifejezés arra a jövőbeli eseményre utal, amely Jézus eljövetelekor következik be. János a levelében (1Jn 3) így fogalmaz erről: "Lássátok milyen nagy szeretetet adott nekünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk! A világ azért nem ismer minket, mert nem ismerte meg őt. Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk őhozzá, mert meg fogjuk őt látni, amint van." Isten gyermeke egyszer meglátja az Atyát úgy, amint van. Jézusért már most gyermeki és atyai viszony az Istennel, de egyszer ez ki fog teljesedni tökéletes módon.

A Szeretethimnuszban, az 1Kor 13-ban Pál apostol ezért mondja, hogy most még sok mindent csak tükör által homályosan látunk, ismerjük az atyai szeretetet, de még nem abban a teljességben, amiben majd látszódni fog ama napon.

Több magyar nyelven megjelent lelki könyvben olvashatjuk azt a példát, amikor a hadifogságban lévő lelkészek írnak a fogságban töltött idejükről, hogy milyen nehéz volt azalatt az idő alatt a gyermekeiknek otthon várni az apát. Akiknek olyan kisgyermekük volt, aki nem is találkozhatott még az apjával, csak annyit tudhatott róla az édesanyjától, hogy apa messze van, s csak tőle hallhatott szép dolgokat az édesapáról és esetleg fényképen láthatta. De ez a gyermek tudta, hogy van apja, aki őt szereti, akivel kapcsolatban sok jó dolgot hall. S mi történik, amikor egyszer csak hazajön az apa? Milyen öröme van annak a gyermeknek! A szentíró, János itt is aláhúzza, hogy Istent látni, és vele szeretetkapcsolatban lenni tulajdonképpen azt is jelenti, hogy akkor kezdünk olyanok lenni, amilyen ő. A gyermek kezdi utánozni az apát. Ebben az értelemben igaz, hogy Isten gyermeke már most is mutatja, hogy milyen az Isten atyai szeretete, mert amikor eljön az a nap, már hasonlókká leszünk hozzá.

Ha már most is tapasztaljuk az életünkön, hogy az Isten mennyiféle formában munkálkodik bennünk, milyen lesz majd az Isten-gyermeki lét, ha majd eljön az örökkévalóság, az örökélet kiteljesedett létmódja. A 2Kor 3-ban ebben az értelemben beszél az apostol arról, hogy aki már most így látja Istent, az Atyát, vele élő személyes kapcsolatban van hit által, az átéli: "Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélve ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről, dicsőségre, úgy, mint az Úrnak lelkétől." Ezt a mondatot magyarázni nem egyszerű. De titokzatos módon, hit által mi szemléljük az Úr dicsőségét, a Szentírás alapján egyre jobban megismerjük, hogy kicsoda ő, tapasztaljuk a munkáját az életünkben és már most is elváltozunk, ama napon pedig tökéletesen.

Ezeknek a gondolatoknak a fényében szeretném mondani, hogy nem véletlenül használja az újszövetségi kijelentés Isten és a népe kapcsolatára a férj és a feleség, illetve a vőlegény és a mennyasszony szeretetkapcsolatát, képét. Mert aki az Istent meglátja, azt érzi, amit a mennyasszony, amikor kezdetben találkozik a vőlegényével, majd amikor eljön a mennyegző napja, a mennyasszony átéli a nagy csodát, hogy már a férjévé lett a vőlegénye. Általában a vőlegények szokták felhajtani a mennyasszonyi fátylat, de most hadd mondjam így: a fátyol felhajtatik, s már, mint feleség láthatja meg a férjét. Hogy mit érez, tesz, gondol és hogyan él egy mennyasszony, meg kell nézni, hogyan teszik ezt. Lehet a hétköznapok során nagyon sok teher, sokféle gond adódhat, de a mennyasszonyt, aki készül a mennyegzőre, mindig az tölti el igazán, hogy jön a nagy nap, neki vőlegénye van, akit szeret, s így akar élni. Isten gyermekei várják a mennyei vőlegényt, ama napon elérkezik és eljön a mennyegző napja. Jelképesen szólva megfogjuk látni őt, mint férjünket. A jövő, a reménység azonban a jelent is meghatározza, amint erre már utaltam, az Istent meglátni, a vele való közösségben tapasztalni az ő erejét, a hétköznapokban mutatkozik meg.

Dávid királyhoz visszatérve emlékezzünk arra, hogy annak a gyermeknek, aki megszületett Betsabétől, meg kellett halnia, ez következménye volt Dávid bűnének. De Dávid nem roppant össze, Istenre bízta ezt a döntést, elfogadta alázattal és Istenbe vetett hittel uralkodott tovább. Bizonyára nem volt nála alázatosabb és boldogabb király, amikor azt élte át, hogy szeretett fia, Salamon, akiről éppen az Úrtól derült ki számára, hogy ő lesz az, aki továbbviszi a messiási ígéretek vonalát, ő lesz az a fia, akin keresztül majd megszületik a Messiás, éppen Betsabétól született meg. Ez az isteni szeretet, amikor tiszta szívet ad, hogy nemcsak megbocsát, hanem a legnagyobb áldást adja egy súlyos vétek után is. Ilyen az Isten atyai szeretete, őt még az sem gátolja, hogyha az övéi vétkeznek, és tisztátalanok esetleg. Megtisztítja őket, aztán a hétköznapokban is igazolja, hogy mennyire szereti őket.

Péteréknek is le kellett jönniük a Megdicsőülés hegyéről, mert Jézus a hétköznapokban akarta megélni, hogy milyen az isteni szeretete, hogy láthassák a betegek, a rászorulók, hogyan segít az Isten, hogy megláthassák az Istent.

Számunkra ez a hétköznapokban sokféle módon mutatkozik meg. Amikor például úgy tűnt, hogy aki tisztességesen végzi a munkáját, az biztosan nem haladhat előre, akkor meg lehet látni Istent abban az áldásban, amit a vállalkozáshoz tud adni. Ha ő megáld valakit, akkor neki lesz többje. Segít a lakva ismert, nehéz embereket is elhordozó szeretettel szeretni. Még a házastársban is lehet csalódni bizonyos időkben. A hétköznapok során még a gyermeknevelésben is bajok lehetnek. De ha kell Isten meglátható abban a szeretetben, amelyet akkor ad, amikor nem szeretetreméltó az a másik.

Mivel ebben az esztendőben választások lesznek, különösen hangsúlyos, hogy Isten segít imádkozni. Világi elöljáróinkért is tiszta szívvel, őszintén, becsületesen, hogy ő adjon nekünk továbbra is olyan vezetőket, akik istenfélő hittel, keresztény erkölcsökkel vezetnek. Mert látható az Isten dicsősége, kegyelme mindezekben.

Boldogok, akik meglátják az Istent, mert tisztaszívűek. Testvér, te boldog vagy? Aki Jézusban látta meg az Istent, az boldog lehet. De lesz ennél nagyobb boldogság is, amikor eljön az Úr.

Imádkozzunk!

Magasztalunk téged azért Urunk, hogy már mi is tapasztalhattuk sokféle módon a bűnbocsánatodat, szabadításodat. Köszönjük, amikor ezért megújulhatott a szeretetkapcsolatunk azokkal is, akikkel együtt élünk. Köszönjük, ha ezért teremtettél békességet a házasságban, a családban, vagy ezért lehet már más a kapcsolatunk a munkahelyünkön is a munkatársakkal. Köszönjük, hogy segítesz nekünk még a mai világban is tisztességesen, becsülettel élnünk.

Megvalljuk neked alázattal, hogy mi sem tudunk tökéletesen tisztaszívűek lenni. Bocsásd meg, kérünk, amikor súlyosan vétettünk, de köszönjük, hogy most is hirdettetett a szabadulás örömhíre. Kérünk arra téged, hadd lássunk téged mindig Atyánknak, a hétköznapok során ezért meneküljünk hozzád és így tudjunk benned reménykedni.

Imádkozunk azért, hogy legyél különösképpen azzal a családdal, akik ezen a héten gyászoltak. Hadd adjunk hálát velük együtt azokért az életekért, akitől búcsúzniuk kellett az elmúlt esztendőben. Köszönjük neked Urunk, hogy segítetted őket a nehezebb időszakokban is ápolni, segíteni a rászoruló időseket. Kérünk, hogy nekik és nekünk is, akik bármilyen módon gyászolunk még mindég, add a te vigasztalásodat, kegyelmedből. Urunk, köszönjük, hogy te még a halál fölött is győztél. Áldunk, hogy még a halál sem takarhatja el a te isteni szereteted tőlünk. Kérünk, hadd tudjunk mi is úgy élni, ahogy éltek azok a hívők, akik tőled kértek tisztaszívet, és téged láttak a hétköznapok során. Könyörülj rajtunk!

Ámen.