BÁRÁNYOK A VILÁGBAN

Alapige: Jn 17,15-19

"Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól. Nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való. Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság. Ahogyan engem elküldtél a világba, én is elküldtem őket a világba: én őértük odaszentelem magamat, hogy ők is megszentelődjenek az igazsággal."

Imádkozzunk!

Köszönjük, Urunk, hogy egy egész átdolgozott nap után itt lehetünk most a te színed előtt, figyelhetünk a te szavadra, a csendes és halk üzenetre. Köszönjük, hogy a nyomorult, töredékes emberi beszéden keresztül mégis csak a te igéd, a te szavad által beszélsz hozzánk, megszólítasz, üzeneted lehet a számunkra. Kérünk, segíts nekünk, hogy ezt mi nyitott szívvel fogadjuk. Mondjál bármit, hogy ezt elfogadjuk, magunkévá tegyük, és a szerint cselekedjünk.

Köszönjük, hogy egyedül te vagy képes megerősíteni bennünket erre a sokszor emberfeletti feladatra, hogy megértsük akaratodat, és aztán azt cselekedjük. Legyél itt velünk, kérünk, Szentlelked által biztass, bátoríts minket.

Kérünk, Urunk, hadd értsük meg mindazt, amit nekünk szántál. Így maradj velünk, és áldj meg bennünket, kérünk.

Ámen.

Igehirdetés

Nem tudom, feltűnt-e, hogy egyre többen mondják azt, hogy sokszor még a hívők is nehezen igazodnak el a világ dolgaiban, még a hívők is alig veszik észre azt, hogy milyen gyorsuló tempóban, ütemben sötétedik a körülöttünk lévő világ a szó mindenfajta értelmében. És itt most nem a napszakról van szó, hogy leszáll az este, és sötét lesz, hanem a lelki, az erkölcsi, az anyagi, a gazdasági, a nemi kérdésekben milyen döbbenetes tempóban borul be, sötétedik meg minden lelki értelemben.

Egyre inkább mindent az embertől tesznek függővé, de egyre inkább az Isten igéje, akarata, mércéje helyett mindenben az ember válik mércévé, és ez mindig, újra és újra nagyobb romlást hoz magával.

A szentség fogalma szinte teljesen kiveszett a szóhasználatból. A legtöbben magát a szót sem értik már. Mi az, hogy szent valami? Egyfajta képre vagy szoborra még talán gondolnak, de az, hogy ez egy erkölcsi magatartás, az, hogy ez egy életforma, ezt az emberek nagy többsége egyáltalán nem tudja már. A lelki vagy a testi tisztaság fogalma, az erkölcsi tartás, az anyagi tisztesség mind-mind olyan kérdések, amelyekkel vagy nem foglalkoznak, vagy ha foglalkoznak is, akkor is teljesen torz kép alakult ki. De a legtöbb esetben egyáltalán nem szempont egyik sem.

Ma este azonban nem arról szeretnék beszélni, hogy mennyire sötét a világ, mert ezt e nélkül is a legtöbben tudjuk. Az mindenképpen feltűnő, hogy sokan megvakultak erre, és egyáltalán nem veszik ezt észre. De azt viszont jó lenne, ha megértenénk, és arra a felismerésre újra és újra eljutnánk, hogy mi végre, mi célból hagyja itt a hívő embereket Isten ebben az egyre gyorsabb tempóban romló és sötétedő világban. Persze, Jézus korában sem volt ez bizonyos értelemben másképpen, noha mértékében nem így volt. Az ember amilyen messze kerül az Istentől, és ez minden döntésével csak súlyosbodik, és tágul ez az olló, a két vonal, úgy lesz egyre nagyobb a szakadék az ember és Isten között. Azt mindenki látja, hogy ez semmi jóra nem vezet. A megoldást igazán senki sem tudja megmondani.

Az, hogy egyre sötétebb lesz, azt olyanok is látják, és megállapítják, akiknek nem sok közük van Istenhez. Ami újdonság, és amit a legtöbben mondanak, hogy nem volt olyan mértékű sosem az emberek gyötrése, ahogy gyötrik egymást az emberek, egyik a másikat. Ahogy gyötri az állam az állampolgárokat, ahogy gyötri - nem csak nálunk, máshol is - a hatalom a hatalom alatt lévőket. Ahogy gyötri valaki egy házasságban a házastársát vagy a gyerekeit. Az adóhatóságról nem is beszélve, vagy csak egy egyszerű intézkedésnél, amikor valakinél esetleg félreütnek egy dátumot egy autópálya-matrica használatnál, hogy milyen gyötrelmeken kell átmennie. Magam is tapasztaltam nem régen. Ez talán eddig nem volt, tehát ez is a sötétség terjedésének és mélyülésének az egyik szomorú jele, hogy egyik ember gyötri a másikat, a társadalom tagjai gyötrik a másikat, az állam gyötri az állampolgárokat és így tovább. Egyik ország próbálja a másikat gyötörni, elfoglalni, zsarnokság alá taszítani.

Jézus Krisztus nem véletlenül mondta azt, amikor itt volt közöttünk: "én vagyok a világ világossága". Újra mondom, az Ő korában is nagy volt a sötétség, de a távolság az Isten és az ember között iszonyatos tempóban nő. Ezért olyan nehéz sokszor az embereken segíteni, mert az emberek a saját istentelenségük sötétségében egyszerűen nem akarják elismerni, hogy sötétségben járnak. Nem akarják elfogadni az egyedüli segítséget, hanem mennek tovább a sötét indulataik, sötét gondolataik nyomán, és magukat sodorják pusztulásba, de ezt sem akarják fölismerni, vagy éppen elismerni.

János evangéliumában azt is olvassuk, hogy az igazi világosság eljött ebbe a világba, amely megvilágosít minden embert. Azonban a legtöbb ember - és az ezen a héten, meg a múlt héten történt beszélgetések során is olyan világossá vált - nem akarja a sötét cselekedeteit az Isten világosságába vinni, mert akkor be kellene látnia, hogy sötétek a cselekedetei, és sötétek az indulatai.

Azt mondja Jézus a főpapi ima ezen versében, amit felolvastam, mert ez abból egy részlet: nem azt kérem, hogy vedd ki őket, mármint a hívőket, a világból, hanem azt, Atyám, hogy őrizd meg őket a gonosztól.

Mit jelent az a szó, hogy világ? Erről is sokféle vélekedés van még a hívő keresztyének között is. Négy csapáson mondja el a Szentírás azt, hogy mi az, hogy világ, a Biblia, Isten látásmódja szerint.

Először is a világ, mint teremtett világ létezik. Az a természeti környezet, amit Isten szavával teremtett, ami tökéletes, csodálatos volt. Az Éden-kert, azt jelenti, hogy gyönyörűségek kertje. Egészen addig, amíg a bűnesetben nem romlott meg, nem jöttek a vérszívók. Egyik állat nem támadt a másikra, egyik ember nem támadt a másikra, amíg az Isten elleni lázadás miatt az, amit Isten jónak nem alkotott, össze nem omlott teljesen.

Másodszor: használja a Biblia a világot, mint fogalmat az ember világára, ahogy létezik az embervilág: népek, nemzetek, egyének, családok. Használja az elbukott, az Istentől eltávolodott, ellenséges világra. Istennel ellenséges világ. Így is használja ezt a szót. Harmadszor: arról a világról beszél a Biblia, amely elmúlik, és amelyik helyett Isten egy olyan világot teremt majd, amelyben igazság és békesség van. Ez a világ a negyedik megfogalmazás szerint, vagy jelzés szerint ez a világ addig tart, amiben most élünk, amíg Isten ennek véget nem vet, és az igazságos világot el nem hozza. A teremetett világ szó, a kozmosz azt jelenti: rend, dísz, szépség. Amit Isten alkotott, az rendben volt. Minden a helyén volt. Díszes volt. Isten dicsőségére teremtette ezt a világot. Szép volt, díszes, és rend volt. Amikor a bűneset bekövetkezett, érdekes módon hitetlen csillagászok mondják, hogy a kozmosz eredetileg nem így nézett ki. Tehát a világegyetem nem így nézett ki. Azt mondják, kellett valaminek történnie, ami miatt a kozmosz helyére a világegyetemben is káosz került. Kozmosz helyére, a rend helyére a káosz került. Kaotikus állapotok lettek a csillagvilágban is, és határozottan állítják most is, hogy valami törés történt, és attól kezdve van ez a rendetlenség és összevisszaság még a kozmoszban is. Mi tudjuk, mert ha ismerjük a Szentírást, akkor tudnunk kell, hogy úgy lett a kozmoszból káosz, hogy az ember fellázadt az Isten ellen, és ez kihatott az egész világegyetemre.

Másodszorra, az ember világa azt jelenti, hogy amikor megszületünk, akkor mindenki erre a világra születik meg. Sőt ennél többet is jelent. Azt is jelenti ez, hogy Isten megkönyörült ezen a világon, és az embervilágba, az emberekhez küldte el Jézus Krisztust, hogy megváltsa az embert. Az embervilág lázadt fel az Isten ellen, és ellenséges mind a mai napig Istennel szemben.

Ezért küldte el, és azért mondja a János 3, 16-ban, hogy úgy szerette Isten ezt a kozmoszt, és nemcsak a földet mondja, hanem az eredeti szövegben az áll, hogy úgy szerette Isten ezt a világot, és ott a kozmosz szerepel. A világegyetemet, az egészet, nemcsak az embert. De benne azt az embert is, és az embervilágot is, aki föllázadt Istennel szemben. A János 12-ben azt olvassuk: Nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem hogy megmentsem.

Jézus az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét, vagyis istentelenségét. A bűn az, hogy mi Isten nélkül akarunk élni, döntéseket, hozni, nem kérdezzük Őt.

A Róma 3, 19-ben az egész világ Isten ítélete alatt van. Nem véletlenül figyelmezteti Jézus az övéit, hogy "Ne szabjátok magatokat ehhez a világhoz, hanem újuljatok meg a ti megújult elmétek szerint", hitetek szerint, és szabjátok magatokat az Isten törvényéhez. Mert nem a világhoz kell a hívő embernek igazodni. Nem az a mérvadó egy hívő ember számára, hogy mit mond a világ, mit cselekszik a világ, hanem tulajdonképpen a hívő keresztyéneknek külön útjuk van, amit Jézus Krisztusban Isten határoz meg. Ezért soha nem lehet a világ barátja a hívő ember, mert az a Jakab levele szerint ellenségeskedés az Istennel.

Olyan egyértelművé teszi ezt az 1Jn 2-ben Isten. Ne szeressétek a világot, sem azt, ami a világban van, mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága. Itt a test alatt nem ezt a testet érti a Biblia, amiben most mindnyájan itt vagyunk, hanem a testiséget, az Isten ellen lázadó embert. A lényünkre gondol itt a Szentírás. Azt mondja, hogy ez a testi, istentelen kívánság, a szem kívánsága, az élettel való kérkedés nem az Istentől van.

Mindjárt megmondja azt is, hogy ez a világ elmúlik, s annak kívánsága is, de aki az Isten akaratát cselekszi, az megmarad örökre. Eltűnnek majd a nagy transzparensek, meg az emléktáblák, hogy ezt és ezt X, Y készítette, tervezte, alkotta. Eltűnnek az emlékkövek, meg a szobrok, amelyeket maguknak állítottak, vagy állítattak. Az az ember marad meg, aki az Isten akaratát cselekszi.

A negyedik, ahogy a világ szót használja, hogy az eljövendő új világig tart ez a jelenlegi. Az Ézsaiás 65-ben azt olvassuk, mert én új eget és újföldet teremtek - így szól az Isten -, a régiekre nem is emlékeznek, senkinek sem jut eszébe.

A Jelenések könyve 21. részben pedig ezt olvassuk, lesz új ég és új föld, mert az első ég és első föld elmúlik. Tehát Isten egy bizonyos ponton a világkorszak végén, amit Ő határoz meg, amire Jézus azt mondta, hogy még én sem tudom. A tanítványok kérdezik tőle, hogy mikor lesz. Azt mondja Jézus, hogy egyedül az Atya tudja. Lesz egy pont, amikor ennek a világkorszaknak Isten véget vet, s attól kezdve jön az az új, amiben nem lesz már lehetőség a bukásra, a vétkezésre. Az tökéletes lesz. Új ég és új föld, amelyben igazság, Isten igazsága lakozik.

Ma Isten az Ő gyermekeit ebben a világban tartja meg. Benne tartja. Azt mondja itt Jézus, Atyám, nem azt kérem, hogy vedd ki őket ebből a világból, a teremtett világból, az Isten ellen föllázadt világból, az emberek világából, a pusztuló világból, amely helyett majd új jön. Atyám, nem azt kérem, hogy vedd ki őket, hiszen itt feladatuk és küldetésük van az enyéimnek, hanem azt kérem, hogy őrizd meg őket ebben a világban a gonosztól.

Mit jelent keresztyénnek lenni ebben a teremtett, elbukott, emberi, elmúló és keresztyénséggel egyre ellenségesebb világban hívő emberként, keresztyénként élni? Azt jelenti, hogy bárányokként szolgálok az élő Istennek. Szolgálom az élő Istent. Valójában a hívő élet mindig veszélyeztetett élet volt. Mindig rendkívüli élet, mert ami igazán keresztyéni, az rendkívüli. A rendkívüliség hite a keresztyén hit, és mindig elüt mástól. Minden vallástól. A keresztyénség egyébként sem vallás, hanem egy élő személy, Jézus követése. Keresztyénnek lenni ez azt jelenti, hogy rendkívüli. Rendkívüli. Valakire mutat az, aki hívő ember, aki úgy szerette ezt a világot, hogy odaadta önmagát. De ez mindig egy veszélyeztetett élet, mert ebben a világban farkastörvények uralkodnak, és a bárányok ebbe sehogy sem tudnak beleilleszkedni. Ez nem lehetséges. Ha én bárány vagyok, akkor nem tudok, a farkasokkal barátkozni, mert azoknak az a szokásuk, néha egymást is megeszik, mert ilyen a farkastörvény, de leginkább a bárányokat szeretik felfalni. Keresztyénnek lenni annyit jelent, olyan környezetben élek, amely megvet, gyűlöl, egyáltalán nem szeret. Időnként odajön a bárányhoz a farkas, és megkérdezi, hogy mit kéne csinálni, mert azt látja, hogy a báránynak több világossága van, mint neki a farkasnak, meg azt is, hogy a farkastörvények a legtöbb esetben nem vezetnek sehova sem. Azt már észre vette a világ, hogy van valami a bárányokban, ami nekik nincs, ezért időnként igényt tartanak (a bárányok) a keresztyének segítségére, de alapvetően mindig az a céljuk, hogy a bárányokat elpusztítsák.

Nem szeretik a farkasok, nem szereti ez a világ az Isten világosságát, mert ott kiderül mindaz a sötétség, ami van. Én emlékszem még a világi munkahelyemre, ahol - bocsánat, hogy ezt mondom, de - mindenki lopott. Amíg nem tértem meg, én is. Vittük haza a ceruzákat, megrendeltük az egy hónapra szóló toalettpapírt, és aztán szétosztottuk. Fénymásolópapírt, ki mit ért éppen. A radírtól kezdve, amit lehetett, vittük. Én akkor hagytam abba, amikor világossá vált, hogy ezt nem azért kell megrendelni, hogy aztán hazavigyük. Mert ezt úgy hívja a Biblia, hogy lopás. Márpedig ott van a Bibliában, hogy ne lopj. Ez olyan két szó, amit mindenki ért szerintem. Világos. Ne lopj! Ezen nincs mit magyarázni. Ezt csak egyféleképpen lehet érteni. Én meg hiába magyaráztam a kollégáimnak, de hát meg van írva a Szentírásban, hogy ne lopj. Hát azt nem úgy kell érteni. De ezt csak úgy lehet érteni, ha a cég papírját hazaviszem, akkor azt úgy hívják, hogy lopás. Egyedüli voltam, aki mindig lementem, és a kasszába befizettem hat-hét-nyolcszáz forintot a telefonjaimra. Azt hitték, hogy nem vagyok normális. Kifizeted? Örülj neki, hiszen a cég úgyis fizeti. De azt én telefonáltam saját célra. Nem? Nem értették. A bárány meg a farkas egyszerűen másképp viselkedik. Mások a szokásaik. Mást esznek. Másképp bújnak össze. Másképp gondolkodnak. Ezért mondja azt a Szentírás, hogyha valaki a világgal barátkozik, ahol farkastörvények vannak, az az Isten ellenségévé válik. Mert ott azok a törvények, Isten népe között meg mások a törvények. De ahol megjelenik Isten világossága, ott kezd világosság lenni a sötétség helyett.

Figyeljük meg, hogyha valaki hinni akar, ezt nem egyszer látom családokon belül is, akkor azonnal megjelenik a sötét indulat és erő, és győzködni kezdik, hogy a hit a gyengék és a mulyák kapaszkodója. Aki életét tisztán akarja tartani, és Isten parancsolatait akarja megtartani, azt azonnal megtámadják és bántják, hogy nem modern a felfogása, hogy maradi, elmaradt a gondolkodásában.

Hogyha valaki találkozik Isten szavával és igazságával, ez feltűnik, ha úgy akar valaki élni, ahogy Isten mondja, akkor azonnal azt mondják, na, de hát a Szentírás, az egy régi szöveggyűjtemény. Mítoszok gyűjteménye. Hát csak nem bolondultál meg, hogy komolyan veszel egy ilyen ősrégi könyvet, amit ki tudja, hogy kik írtak. Van, amikor nincs is megnevezve a szerző. És te erre alapozod az életedet? Meg vagy húzatva? Mítosz gyűjtemény. Nem több.

Figyeljük csak meg, még itt a templomban is, amikor hallgatjuk Isten igéjét itt is, belül nem egyszer a gonosz próbál lebeszélni arról, hogy azt komolyan vegyük. Tényleg ezt mondta az Isten, hogy ez így helyes? Tényleg azt mondta, hogy így kell dönteni? Tényleg az az üzenet, hogy vissza kell menni, és bocsánatot kell kérni, vagy rá kell nyitni az ajtót, vagy fölemelni a telefont, vagy befizetni rendesen az adót, mert add meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené? Nem kell olyan komolyan venni. Honnan tudja az a lelkész, hogy én hogy intézem az anyagi ügyeimet? Nem is tudjuk, szerencsére, vagy nem mindenkiről tudjuk, de nem is tartozik ránk. Ki-ki az Isten előtt felelős minden döntésért. Nem? Még itt is igyekszik a gonosz lebeszélni minket arról, hogy engedelmeskedjünk Istennek. Ezért fontos minden hívő ember szolgálata a világban. Ezért hagy minket benne, ha már hívők vagyunk Isten ebben a világban. Azért mondja, hogy Atyám nem kérem, hogy vedd ki őket. Hagyd őket benne. De őrizd meg a gonosztól. Őrizd meg őket a gonosztól. A feladat, a szolgálat miatt hagy minket Isten. Fura lenne, hogy valaki befejezi a középiskolai tanulmányait, vagy letette az utolsó záróvizsgát az egyetemen, nyelvvizsgával együtt, megkapta a diplomáját, és utána azonnal beadja a nyugdíjazási kérelmét. Egy napot sem dolgozik. Akkor minek tanult, nem? Amikor a hívő ember megtér, akkor nem az a feladata, hogy leüljön, és magában gyönyörködjék a hitében, és azt kérje, hogy Uram, vegyél magadhoz, mert most már hívő vagyok. Hát nem ez a feladat. Azért hagy Isten ebben a világban, hogy amire elvitt, vagy világosságot adott, hogy hitünk van, hogy ezt használjuk az Ő szolgálatában, hogy másokat is a sötétségből a világosságra vezessünk. Ez küldetés és feladat, valójában az egyetlen, amit be kell töltenünk ebben a világban. Azért nem nyugdíjaz azonnal azután, hogy megtértünk. Azért hagy benne a világban, aztán kit mennyi ideig, az egy másik kérdés. Ezért maradnak itt a hitre jutott emberek ebben a világban, és nem veszi ki Isten őket minden sóhajtozásuk ellenére, hogy Uram, annyira elegem van. Vegyél már magadhoz. Nem. Rátesz még Isten tizenöt évet. Azért, hogy a küldetésünket, szolgálatunkat elvégezzük.

A sót nem kivonják a levesből, hanem beleteszik, hogy ízesítse. A világ sói a hívő emberek, és Isten benne hagyja a sót a világban. Eljön az az idő, amikor nem lesz már sóra szükség, ennek a világnak, mert teljesen mindegy lesz már neki. A nagy nyomorúság elől majd az Ő népét Isten elviszi. Ezért a keresztyén ember nem mehet ki mindaddig a világból, amíg ezt Isten nem akarja. Az elbukott, az Istennel ellenséges, az egyre sötétedő, és a biztosan elmúló világból nem vesz ki minket az Isten, amíg feladatunk, küldetésünk, szolgálatunk van.

Mivel, aki hisz, az a hit világosságának gyümölcseit termi. Erre meg sóvárogva vár ez a világ. Az Isten fiainak megjelenését sóvárogva várják. Nem biztos, hogy elfogadják. Lehet, hogy elutasítják, kigúnyolják, kinevetik. Belül a szívükben - de sokszor láttam - döbbenetesen irigylik. De jó neked, hogy ilyen hited van. Hányszor hallottam én is családban meg munkahelyen is. És akkor visszakérdeztem, hogy barátom, mi az akadálya annak, hogy neked is ilyen hited legyen? Hát igen, igen, no de hát, és akkor jöttek a kifogások. Igen. A világ az a teljes földi életet is jelenti. Egyéni, társadalmi, nemzeti lét annak minden örömével, gyászával, sikerével, vagy éppen bukásával, erejével, emberi akaratával, gyöngeségével, kísértéseivel, bűneivel, tudományával és művészetével együtt de mindezzel annak, akit itt hagy Isten, hogy szolgáljon, nem kell azonosulnia. Benne vagyunk ebben a világban, de nem kell a világgal összekeveredni. Isten megtart minket a világban a nélkül, hogy elegyednénk vele.

A hívő ember a világban élve a bűnt bűnnek tartja, és időnként ezt meg is mondja. Sokan azt mondják, hogy nem kell a politikával meg a nemzettel foglalkozni. Hát a hívő ember a legfelelősebb a politikáért és a nemzetért. Más a pártpolitizálás, azzal tényleg nem kell foglalkozni. De hogyne lenne fontos nekem az, hogy mi lesz a nemzettel, hogy hány kórházi ágy szűnik meg, és az ugrásra kész tőke mikor teszi rá a kezét arra a kórházra, amit a vasutasok spóroltak össze a saját pénzükből, és mi szótlanul tűrjük? Szó sincs róla, igen is szólni kell, és föl kell emelni a szavunkat, ha erre indít minket az Isten. Hát hogyne lenne feladatunk, amikor szétrabolják az országot, hogy felemeljük a szavunkat, tiltakozzunk, és így tovább olyan módon, amilyen módon szükséges.

Nagyon fontos tehát, hogy benne vagyunk ebben a világban, és nem kell mindent szó nélkül eltűrni azért, mert valaki keresztyén, ez nem azt jelenti, hogy át lehet rajta gázolni, bele lehet taposni a mocsárba. Rá lehet tenni még egy nagy követ is, és így tovább és így tovább. Vagy be lehet csapni, ki lehet használni, ki lehet rabolni. Az más, hogyha Isten ezt megengedi. Van ilyen mondat a Bibliában, hogy vagyonuk elrablását örömmel vették. Mert az is Istent dicsőítette más módon, de az egy másik helyzet. Ez nem azt jelenti, hogy minden zsarnokságot, minden önkényt, minden gazemberséget szó nélkül vagy cselekedetek nélkül tűrni kell. Szó sincs róla. Semmi ilyet nem mond sehol a Szentírás.

Ha végignézzük a próféták életét, amikor a király kérdezte őket, van, amikor nem kérdezte őket, és akkor is elmondták, hogy amit te most teszel, ez a te néped halálát jelenti. Tessék abbahagyni. Hogyne szóltak volna. Hát feladatuk volt a nemzetért való kiáltás akár imádság formájában is.

Úgy tartja tehát itt a hívő népet Isten, hogy közben megőrzi azt a gonosztól. Nem minden gonoszságtól. A gonosztól, hogy az ördög kezébe kerüljön, és az ördög azt csináljon vele, amit akar. Segít, hogy miközben szolgálunk a világban, ne essünk a világban meghatározó istentelen gondolkodás és élet csapdájába. Szeressük az embereket, de ne azonosuljunk az istentelen cselekedeteikkel. Ez nem mindig olyan egyszerű. De ha valaki kíváncsi arra, hogy az Isten egy bizonyos helyzetben hogyan döntene, s mit akar tőlünk, mit vár, az meg fogja érteni. S az fogja tudni, hogy most hallgatni kell, most szólni kell. Ebben mehetek ezzel az illetővel tovább, itt közösséget vállalhatok vele, ettől a ponttól kezdve pedig nincs tovább közösségvállalás. Itt elválnak az útjaink.

Semmiképpen nem lehet egyetérteni a hazugsággal, a képmutatással, a kapzsisággal, a pénzimádattal, a házasságon kívüli szexuális élettel, vagy annak elfajult aberrált módjaival. Semmiféle elnyomással, zsarnoksággal, kizsákmányolással, vagy éppen az országnak idegen kézre juttatásával semmiképpen nem lehet egyetérteni, és nem lehet hallgatni.

Azért kéri Jézus az Atyától, hogy szenteld meg őket a te igazságoddal. Sosem a saját igazságáért küzd egy hívő keresztyén. De az Isten igazsága mindig ott van a szeme előtt. Mindig előtte van az igazság, maga Jézus. Őt kell hirdetni, mert nincsen más. Sokan keresik az igazságot. Pilátus is kereső ember volt. Megkérdezi ő is, hogy mi az igazság. Az más dolog, hogy nem hallgatta meg a választ, pedig meghallhatta volna. Sokan vannak, akik egy temetésen, - tegnap is háromszázan - hallgatták a temetési igehirdetést. És ott hallották, hogy kicsoda az igazság. Az az ember, akit temettünk, miért volt olyan ember, amilyen volt? Miért világított az élete abban a gyülekezetben? Ki volt az, aki rajta keresztül világított a gyülekezetben, a munkahelyen? Megdöbbentő volt, hogy olyanok is eljöttek, akik csak nagyon perifériális módon ismerték az asszonyt, akit temettünk, de világító élete volt, arra odafigyeltek.

Mit mond Jézus? Só vagytok ebben a világban. Benne hagylak benneteket. Szenteld meg őket a te igazságoddal, mert az Isten igazsága él és hat most is. Ezért a keresztyén élet valóban szent élet. Azt jelenti, hogy Isten számára elkülönített. Az ilyen élet pedig rendkívüli élet. Úgy is, ott is szeret, ahol más nem akar szeretni. Úgy és akkor is tud és akar megbocsátani, ahol, és akinek más nem fog megbocsátani, és nem is akar. Annak is elengedi a bűnadósságát, akinek senki nem engedné el. Ott is segít, akitől, és ahol mindenki elfordul. S nem veszik észre a szűkölködőt vagy a nyomorultat. Hittel és hit által kibírja azt is, amit más nem tud, és nem is akar kibírni. A többlet ez. Aki egy mérföldre kényszerít, azzal menj el kettőre. Erre odafigyelnek. De csak egy kötelező. Miért tetszik jönni kettőre? Ha valami olyat tesz, ami nem megszokott. Ez nem azt jelenti, hogy csináljak olyan dolgokat, hogy azon mindenki kiakad, és akkor megkérdezik, hogy nem tetszik véletlenül keresztyénnek lenni? Nem erről van szó.

Itt azt mondja Jézus, hogy a római katona megragadhatott bárkit az utcán, és azt mondhatta, hogy akkor most vidd a katonai "borjút", a csomagomat egy mérföldön át. Mert ez törvény volt. És nem ledobta pontosan a mérföldkőnél, hanem vitte még tovább egy mérföldet, és ezen elcsodálkoztak. Örömmel, és nem fogát csikorgatva, és méricskélve, hogy mikor érünk már a második mérföld végére, hanem örömmel, szeretettel. Valami olyat sugározva, ami ott akkor ismeretlen volt. A gonoszt jóval akarja meggyőzni, és időnként meg is tudja győzni. Nem mindig valószínű. Időnként igen.

Nem rég olvastam azt, amit most elmondok. Egy idős házaspár Finnország egyik falujában sokszor beszélt Jézus szeretetéről. Ez részben bosszantotta az embereket, részben kiakasztotta őket. Nagy gyűlöletet is kiváltott, különösen a fiatalok között. De ők beszéltek tovább Jézus szeretetéről. Legtöbben nevettek rajtuk. S páran a fiúk közül - ahogy ez általában lenni szokott - kitervelték azt, hogy majd ők megvakargatják ezt az idős hívő házaspárt, hogy igazi-e ez a hit vagy nem. Egyik éjjel leszedik a házukról az összes cserepet. Aztán, ha beázik a házuk, akkor majd kiderül, hogy milyen hívők is ők. Neki is láttak a munkának, szorgalmasan szedegették a cserepeket, és az öreg bácsi ezt észrevette. Beszólt a feleségének, hogy hozd ki a kolbászt, a sonkát, a kenyeret meg az uborkát, amijük volt, mert nagy munkában vannak ezek a fiúk. Biztos megéheznek. És megterítettek ott nekik, és kiszólt, hogy gyertek be, mert látom, hogy sokat dolgoztatok eddig is, egyetek egy kicsit, akkor jobban bírjátok a munkát. Azok ott összekacsintottak, hogy na hát, ezek az öregek még enni is lehet, menjünk csak be. Leültek az asztalhoz, és akkor a bácsi elkezdett imádkozni. Szokásos asztali áldást, és elkezdett imádkozni külön-külön minden fiúért, hogy ismerjék meg Jézus Krisztust, mert nagy szükségük van rá. Nehezen ment le nekik a kolbász meg a sonka. Aztán szépen csöndben fölálltak, és visszarakták a cserepeket.

Én tudom, hogy nem kell olyan naivnak lennünk, hogy ez mindig így megy. Van, amikor leszedik, és el is viszik a cserepet, és nem rakják vissza. És hiába a sonka és kolbász, az sem hat, mert a világ az a farkastörvények mentén rendezkedik be, de időnként azért olyan is van, hogy megbánják, hogy megértik, hogy visszarakják, hogy elszégyellik magukat, és esetleg rá is kérdeznek, hogy honnan az erő és a józanság? Nem az van, hogy per, bíróság, és majd öt év múlva ítélet, amikor a ház esetleg már régen összedőlt. Arról nem is beszélve, hogy az idős házaspár mennyi mérget spórolt meg magának. Nem? Nem kellett illetékeket befizetni, fellebbezésre, mert nem kellett a perköltséget sem fizetni. Úgy fogták fel, ahogy ezt igazán kellett. Mindent egy lapra tettek fel - lehet ezt is mondani. Hátha bejön. Most nekik éppen bejött. Ez volt ott Isten akarata. És nagyon sokszor így áll hozzá valaki, és nem az történik, hogy a másik fél sírva, zokogva megbánja, hanem esetleg még jobban megkeményedik, és még gonoszabb lesz. Mert a sötétedő világban lassan ez lesz a természetes, és nem az előbbi.

Mennyi bajt, nyomorúságot és bosszúságot spóroltak meg maguknak. Tudtak bárányok lenni egy farkastörvényű világban. Egyszerűen azért, mert ők ismerték a Bárány Jézust. Jó barátságban voltak vele. És akkor az ő Bárány Jézusuk ezt mondta nekik, hogy vendégeljétek meg őket, s majd meglátjátok, hogy mi lesz. Biztos nem volt sok ereje a két öregnek, már mozogni is alig bírtak. Ha tényleg leszedik a cserepeket, s ott maradnak egy beázó házzal, akkor mi lesz? De ők inkább engedtek az Isten akaratának, mint a saját indulatuknak. Tudták is, hitték, hogy értük is, meg a fiúkért is meghalt Isten Báránya ott a Golgotán.

Ebben a gonosz világban semmi nem segít rajtunk. Egyszerűen nincs más segítség. Temetés után is elmondtam tegnap valakinek, aki nagyon sírt nem amiatt, aki meghalt, hanem saját magát siratta, és ott is elmondhattam ennek a fiatal lánynak, hogy nincs más segítség. Nem érted? Még mindig nem érted? Csak a Bárány Jézus, aki érted is meghalt a Golgotán.

Mit ígér itt Jézus? Hogy őrzi az övéit bárányokként a farkasok között egy egyre sötétedő és egyre gyűlöletesebb világban. De folytathatják azt a bárányok, amit elkezdett Jézus. A világ a szavaknak, meg a szavakban már úgy gondolom, nem igen hisz. A hit gyümölcse, meg a cselekedetek, azok talán még meggyőznek némelyeket. Vannak olyanok, akiket már az sem győz meg, hogy egy hívő ember úgy él, ahogy él. Ha valaki Istenre mutat a lelki gyümölcsök által, azok talán még hatnak.

Az 1Jn 5-ben azt olvassuk, mert mindaz, ami az Istentől született, legyőzi a világot. S az a győzelem, amely legyőzi a világot, a mi hitünk. Ki az, aki legyőzi a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?

Mi a lehetőségünk a győzelemre? Szilárdan, mozdíthatatlanul ragaszkodunk Jézus Krisztushoz. Ahhoz a Bárányhoz, aki vérét ontotta értünk, meg értük is. Aki meghalt már akkor, amikor még egyikünk sem ismerte még Jézust, akik most itt vagyunk. Ő már akkor meghalt értünk. És akkor is voltak olyanok, olyan bárányok, akik nekünk, akik akkor még farkasok voltunk, elmondták a Bárány kedves üzenetét, a jó hírt, hogy téged is úgy szeret, pedig te még farkas vagy, hogy önmagát adta, s így lettünk, ha már azok vagyunk magunk is bárányok. A mi hitünk legyőzi a világot.

Aki az Istentől újjászületett, az tud nemet mondani a bűnre, és tud igent mondani az Isten akaratára.

Ezen a földön csak Jézus tud hívő életet élni. Ez az igazság. Mi nem tudunk. Én sem, meg ti sem. Ezért van múlhatatlanul szükségünk arra, hogy az a Jézus, aki tud hívő módra élni, bennünk lakik, és ha bennünk lakik, akkor mi is tudunk úgy élni, ahogy az az Isten szerint való.

Imádkozzunk!

Köszönjük, Bárány Jézus, hogy te a véredet ontottad a kereszten értünk, helyettünk és miattunk. Sőt meghaltál ennek a világnak minden gonoszságáért, bűnéért, minden istentelen indulatáért.

Urunk, könyörgünk most azokért, akiket szeretünk, de akik nem járnak veled, akik talán nem is gúnyolódnak rajtad meg rajtunk, csak egyszerűen nem vesznek rólad tudomást. Könyörgünk a gyerekeinkért, az unokáinkért, a testvéreinkért, a munkahelyen a kollégákért, az iskolákban a tanártársakért, azokért a gyerekekért, akiket oktatunk, tanítunk. Könyörgünk ennek az országnak az istentelen vezetőiért. Könyörgünk, Urunk, az egyház vezetőiért. Könyörgünk, Urunk, ennek a világnak a vezetőiért. Hadd ismerjék meg minél többen a te szeretetedet.

Köszönjük, Urunk, hogy olyan világosan mondod, hogy ez a világ elmúlik, de aki a te akaratod cselekszi, az megmarad örökre. Hadd legyünk mi azok között, akik így megmaradnak örökre az örökkévalóságban.

Ámen.