PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2007. január 07. (vasárnap) Varga Róbert

NEKTEK, BARÁTAIMNAK MONDOM

Alapige: Lk 12,1-12

---

Imádkozzunk!

Istenünk, számunkra olyan hihetetlen, hogy felajánlod barátságodat Jézus által.

Köszönjük, Úr Jézus, hogy nem vonod meg tőlünk szeretetedet, noha most is azt érdemelnénk, hogy bűneink, indulataink, sokfajta szeretetlenségünk szerint bánjál velünk. Köszönjük, hogy te nem vagy olyan, mint mi. Te valóban az Isten Fia vagy, a világmindenség Ura, a békesség Fejedelme, s aki tehozzád fordul, az kap a bűnére, bűneire bocsánatot, a békétlenség helyébe békességet, a reménytelenség helyére reménységet, és az a szívében megújulva, vagy hozzád fordulva, megtérve mehet veled tovább. Kérünk, cselekedd meg ezt a csodát velünk, nyomorult emberekkel, hogy lesz most szent találkozásunk veled, a világmindenség Urával.

Köszönjük, hogy az év első vasárnapján is arra készülsz, hogy formálj minket jókedved, tetszésed és akaratod szerint. Így kérünk, vegyél el minden ellenállást, sőt segíts nekünk megtenni azt, amit magunktól nem tudunk, ha a szívünkbe fogadunk téged, s akkor beteljesedhet rajtunk, amit mondtál, ti az én barátaim vagytok. Így áldd meg a mi igehallgatásunkat, kérünk.

Köszönjük, Urunk, hogy azt énekelhettük, hogy te látsz fönt és alant mindent. Láss meg bennünket is, kérünk, szívünk állapotával együtt. Kérünk, hogy tedd nyilvánvalóvá azt is, hogy miben kell változnunk. Mi magunk erre nem vagyunk képesek, de neked van rá hatalmad, időd, szereteted, hogy belenyúlj a mi szívünkbe, az életünkbe, és más emberré legyünk.

Ámen.

---

Igehirdetés

Lukács evangélista leírása szerint egyre nő a tömeg létszáma, amely körülveszi Jézust. Egyes bibliai kommentárírók szerint a több ezres létszámot is elérhette a Jézust hallgató sokaság. Ennek az is oka volt - és ezt korábban olvassuk ugyanennél az evangélistánál -, hogy Jézus nagyon keményen bírálta a farizeusok és írástudók tanítását.

Tanításuk elferdült, és rituális szokássá vált. Tehát már nem az Ószövetség tanítását tartották meg, a törvényt, hanem azt hagyományokkal felhígították, vitték és tanították tovább. Mintegy kötelező szokássá tették, miközben ők maguk mindazt, amit mondtak, nem mindig tartották meg.

Ezért akadályaivá váltak annak, hogy megtalálja valaki Isten országát, hiszen olyan sok feltételt szabtak, amit Isten nem szabott az embereknek feltételként, hogy hitre jussanak.

Nagyon fontos az, és Jézus a képmutatásról beszél itt, a farizeusok és írástudók képmutatásáról, hogy egy hívő ember életében a gondolatai, a szavai és a cselekedetei fedjék egymást, összhangban legyenek.

A képmutatás azt jelenti, hogy gondolok valamire, mást mondok, és megint mást cselekszem, vagy belül a szívemben van valami. Tudom, hogy nem tartok még ott, ahol kellene, de úgy teszek, mintha igaz lenne, amiről beszélek. Nem az a baj, ha valaki a hitben, az odaszánt életben nem tart még ott - persze ez önmagában nem jó -, mint valaki más, más keresztyén, hanem az a baj, ha úgy tesz, mintha ő is ott tartana már hitben, annyira szent, tiszta, és odaszánt lenne az élete, mint a másiknak. Azt mutatja, ami nincs. Erről beszél itt Jézus, mert ezt tették a farizeusok és az írástudók is.

Aki Jézussal jár, az az Ő segítségével eljuthat oda, hogy szívbéli lelkületében változzon meg. Belső gondolkodásában, hogy fedje egymást, amit gondol, mond és cselekszik. Csak az az élet hiteles, amelyre nézve ezt tapasztalják a körülállók. Mint ahogy a hamis pénznél is az van, hogy nem egészen ugyanaz, mint amilyennek lenni kellene.

A belső gondolkodás - erről is beszél itt Jézus - amúgy is Isten színe előtt van. Teelőled - ahogy énekeljük - elrejteni semmit sem lehet. Most is azt énekeltük, hogy alant és fent az Isten lát mindent, és ezért mondja azt, hogy semmiképpen nem jó az, ha valakinél a gondolkodás, a szó és a cselekedet egysége megbomlik, nem fedi egymást.

Az írástudók és farizeusok kovásza, rossz tanítása, tévtanítása ez volt. Azért mondja azt Jézus, hogy attól őrizkedjetek. Ha a törvényt hirdetik, azt tartsátok meg, mert abban igazuk van, azt jól mondják. De ami rossz, ami romlott az életükre nézve, azt ne kövessétek.

Aztán azt is világossá teszi Jézus az övéi számára, hogy semmit nem mondhatnak úgy, hogy az nyilvánvalóvá ne váljék. Ha valaki azt gondolja - mert elsősorban erről beszél itt Jézus -, hogy Isten igéjének a terjedését mesterséges eszközökkel meg lehet akadályozni végleg, az nagyon téved. Ideig-óráig lehet, hogy be lehet zárni. Gyakran hallottam ezt az elmúlt harminc évben, hogy a hit az magánügy. Tessék a templom falai között tartani. Nem lehet. Nem lehet, mert a misszió lényege az, hogyha valaki megismerte Istent, az Ő szeretetét, az úgysem bírja magában tartani, amit elmondott. Vagyis nem lehet elrejteni sem Isten elől, sem az emberek elől semmit sem. Minden ilyen kísérlet meddő, mert itt maga Jézus mondja, hogy minden rejtett dolog napvilágra jön. Amit szobában mondtok el suttogva, azt a háztetőkről fogják hirdetni. És ez igaz arra nézve is, ilyen vonatkozása is van ennek az igének, hogy amit nyolcvan évre titkosítottak, arról is fognak beszélni egyszer. Lehet, hogy nem is kell nyolcvan évet várni, előbb kipattan egy titok. Valaki fénymásolt egy anyagot, amit gondosan eltett a szekrényébe, aztán, amikor szükséges, vagy úgy látja, vagy valakit zsarolni akar vele, azt nyilvánosságra fogja hozni. Minden rejtett dolog napvilágra jön. Ez arra nézve is igaz, amit mi követünk el. Egyrészt Isten színe előtt, másrészt pedig belül, az ember szívéből is kijöhet, vagy elmondhatja esetleg.

A második, egy kedves biztatás, amivel Jézus folytatja. Azt mondja, hogy nektek, barátaimnak mondom. Ez egy döbbenetes mondat. Azt mondja Jézus, hogy akik hisznek Őbenne, akik követik Őt, azok az Ő barátai.

A János 15, 14-ből olvastuk azt, hogy ti az én barátaim vagytok, ha megteszitek azt, amit parancsolok nektek. A barátság nagy dolog. Van, aki azt mondja, hogy barátok csak azok lehetnek, akik között mindenfajta különbség megszűnik. Valójában - mondja az így gondolkodó réteg - a másikban feloldódó, és ő énbennem. Minden különbség megszűnik, ő a másik énem. Ezt nem tanítja a Biblia.

Más valaki azt mondja, hogy a barátság érdekében háttérbe kell szorítani az egyéni vágyakat, elképzeléseket, és mindent a másik igényeinek, a barát igényeinek kell alárendelni. Ezt sem tanítja a Szentírás.

Megint mások azt mondják a barátságról, hogy a hasonló gondolkodású emberek közössége. A barát legyen kellemes és hasznos ember, és ha lehet - ez a réteg ezt is hozzáteszi -, akkor ne szegény ember legyen. Annak sok előnye van, ha a barátomnak van pénze. Sokan így gondolják.

A Szentírás azonban azt mondja a barátságról, hogy a barátság elfogadó szeretet, áldozat, és bizonyos értelemben szolgálat is.

János 13-ban azt mondja Jézus, hogy új parancsolatot adok nektek, hogy egymást szeressétek. Erről ismernek meg majd titeket, hogy az én követőim és követeim vagytok, hogy egymást úgy szeretitek, mint ahogy az első keresztyének szerették egymást.

Aztán Jézus szerint a barátság áldozatot is jelent a másik érdekében. A János evangéliuma 5. fejezetében azt olvassuk, hogy nincsen nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja a barátaiért. Ti az én barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit mondok nektek.

Jézus pontosan ezt tette értünk. Amikor azt mondja, hogy ti az én barátaim vagytok, akkor Ő bizonyította is. Amikor odaszegezték ég és föld közé a golgotai keresztre, akkor szó szerint megtette. Tessék figyelni! Nála a gondolkodás, a szándék, a szavak és a cselekedet teljes összhangban volt. Igen. Ő Isten Fia volt, ezért. De odaadta önmagát a golgotai keresztre. Megmondta, hogyha én barátomnak tartalak titeket, akkor kész és képes vagyok akár az életemet is odaadni értetek.

Aztán a barátság a Szentírás szerint szolgálat is. A János 21-ben azt kérdezi Pétertől Jézus, hogy szeretsz-e engem? Amikor Péter háromszor azt mondja, hogy igen, és a harmadik görög szó szerint már azt mondta Péter, hogy szeretlek az Isten szeretetével, amit én is úgy kaptam, Jézus. Ez után mondja azt Jézus Péternek, hogy legeltesd az én juhaimat. Vagyis, ebből a baráti szeretetből, és szeretet-barátságból szolgálat is következik.

Jézus barátsága ilyen volt felénk. Mindig aktív. Nem csupán elfogadta azt, hogy követték Őt, meg tisztelték Őt, hanem szerette is azokat, akik követték Őt. Ott volt a józanság, az a józan cselekedet és erő a szívében, ahogy bánt a többiekkel, másokkal.

Aztán kezdeményező volt szeretete és barátsága. Most is mindig Jézus teszi meg felénk is, felétek is az első lépést. Azzal, hogy itt vagyunk, azt jelenti, hogy lehetőséget adunk Jézusnak, hogy lépjen felénk, hogy hívjon minket, hogy megszólítson bennünket.

Jézus barátságára mindig az a jellemző, hogy figyelembe veszi a másik helyzetét, lelki állapotát. Mindig az volt a legfontosabb számára, hogy mi történik az emberrel. Azért jött, hogy megkeresse és megtartsa azt, ami elveszett.

Jézus barátsága mindig feltétel nélküli volt. Mikor azt mondja, hogy ti az én barátaim vagytok, ha azt cselekszitek, amit mondok, ez nem feltétel. Azt mondja, hogy ez a módja. Ha barátaim akartok lenni, ha követőim akartok lenni, ez másképpen akkor nem lehetséges, mint ha megteszitek azt, amit én mondok nektek, mert az a számotokra a legjobb.

Tehát ez nem abban az értelemben feltétel, ahogy néhány barát időnként mondja, vagy egyik ember a másiknak: szeretlek majd, ha megváltozol. Hányszor hallom ezt, amikor fiatal párok ott ülnek egy beszélgetéskor: igen, igen, szeretem a menyasszonyomat, de jobb lenne, ha megnövesztené a haját, vagy levágatná, vagy azt a ruhát többé már nem venné fölt, és különböző feltételeket mondanak.

Jézus feltétel nélkül elfogad minket. Az Ő barátságának ebben az értelemben nincsen feltétele. A módja az, hogy ezzel élhetünk, hogy elfogadhassuk azt, az, hogyha tesszük, amit Ő mond. Jézus bebizonyította, hogy a barátsága olyan volt, ami viszont elvárás nélkül van. Sosem vár viszonzást Jézus azért, mert szeret minket.

Valójában a házasságon belüli barátság is így van a férj és feleség között, hogyha elmondhatok mindent a társamnak, mint a legjobb barátomnak. Ha tiszta és átlátszó vagyok előtte, és nem akarok eltitkolni előle semmit sem.

Olyan sokan a házasságon belül is a ruháikat sokkal könnyebben leveszik, és vállalják a mezítelenséget a másik előtt, minthogy a lelküket engednék lemezteleníteni, vagy megtennék a másikért. Egyáltalán az őszinteség, az összetartozás miatt, hogy hadd lásson belém, mivel szeret, és szeretem.

Az igazi jó barát mellett az ember személyisége nem eltorzul és eltűnik, hanem olyanná nőheti ki magát, amilyennek azt Isten tervezte. Kibontakozhat mellettem. Megoszthatom vele a lényem legbelsőbb titkát. Azért Jézussal lehetséges ez igazán, mert Ő ezzel soha nem él vissza. Mindig megtartja azt, amit elmondunk neki, és mindig úgy irányít és vezet minket, ahogy az a legjobb a számunkra.

Egy családon belül sokféle barátság lehet: gyerek és szülő között, egymással a testvérek, vagy pedig egy iskolai közösségben. Megadhatja ezt Isten bárkinek. De nagyon fontos, hogy a barátságra mindig sok időt kell szánni. Ha Jézusra sok időt szánunk, a vele való közösség ápolására, akkor ez egyre mélyebb barátság lesz közte és köztünk. Ennek Ő a biztosítéka.

Az 1Sám 18-ban olvasunk Dávid és Jónátán barátságáról. Az ilyen volt. Sok időt szántak egymásra. Jónátán, a királyfi, meg Dávid, aki a későbbi király lett. Azt olvassuk Jónátánról, hogy egybeforrt Dávid és Jónátán lelke. Ez azt jelenti itt: testvéri, lelki közösségre jutottak egymással, úgy szerették és tisztelték egymást. Jónátán, a királyfi odaadta a köntösét Dávidnak. Odaadta az övet, ami a derekán volt. Odaadta a kardját, vagyis teljesen lefegyverezte magát. Lefegyverző barátság volt. Odaadta az övet a derekáról. Abba lehetett feltűzni a hosszú ruhát, ha valaki menekülni akart. Vagyis Jónátán teljesen kiszolgáltatta magát Dávidnak. Plusz az övben tartották az arany és ezüstpénzt. Jónátán nem vette ki a pénzt, és nem úgy adta oda az övét Dávidnak, hanem úgy, ahogy volt, pénzzel együtt. Odaadta a kardját, és a végén a királyság is Dávidé lett, mert ez volt Isten akarata. A jó barátság az ilyen, hogy mindent odaadok a másiknak, de az Isten szerinti, ésszerű határokon belül.

Jézus barátsága sosem árt nekünk. Az a legjobb a világon. Újra mondom, minél több időt szánunk rá, annál inkább előbbre jutunk a hitben és az erőben. Mert Jézus barátja kap erőt ahhoz, hogy ne aggodalmaskodjék, hiszen átéli, hogy a világmindenség Urához tartozik. Vele kötötte össze az életét, és senki nem választhatja el tőle. Azt mondja itt Jézus, hogy a hajatok szála számon van tartva Isten színe előtt. Ha egy verébre gondot visel Isten, akkor rólatok mennyivel inkább gondot visel. Ennek sok-sok jelét láthatja az ember, ha azt észre akarja venni.

Ezért fontos kérdés az, hogy ki a te legjobb barátod? A legjobb Jézus Krisztus. Az életedet össze kötötted-e már vele: - mert most is kínálja, ma reggel is. Miközben hangzik ez az igehirdetés Jézus közel jött hozzánk, és kínálja az Ő csodálatos barátságát mindnyájunknak. Átéljük-e ennek a biztonságát nap mint nap, hogy az Ő kezében van az életem, és senki ki nem ragadhat engem onnan?

Mert, ha ez így van, akkor mi ezt megvalljuk. Ezt nem tudjuk visszatartani. Azt mondja Jézus, ha valaki bizonyságot tesz énrólam, arról én is vallást teszek a menny hatalmasságai, erői előtt. Akkor nem magánügy lesz - ahogy az előbb elhangzott - a hitünk, hanem missziói üggyé válik.

Emlékszem, még a világi munkahelyemen, amikor dolgoztam az idegenforgalomban, sokszor az osztályvezetőm azt mondta, hogy te, hagyd már ezt a vallásos szöveget. Nem kell itt mindig az Isten szeretetéről beszélni, pedig nem beszéltem mindig, csak amikor kellett. Erre azt mondtam: ne haragudj Feri, tulajdonképpen nekem a legfőbb foglalkozásom nem igazán az, amit itt csinálok. Az, hogy igyekeztem maximálisan jól elvégezni, nem volt azzal általában semmi hiba, de azért én mégis inkább azért vagyok itt, hogy beszéljek arról az Istenről, aki téged is nagyon szeret. Ez egy hívő ember főfoglalkozása, és mellesleg vízvezetéket szerel, vagy cipőt javít, vagy éppen betegeket kezel, mert gyógyítani az orvosok sem tudnak, csak kezelni tudnak. Végzi a maga hétköznapi munkáját, vagy vesződik mások gyerekeivel egy iskolában. A hívő keresztyén fő foglalkozása az, amiről itt Jézus beszél. Vallást teszek az emberek előtt, és akkor átélem azt a csodát, hogy Jézus Krisztus ott van velem, és megtart engem. Ő a közbenjáró. Azt mondja, aki megtagadja Jézust, akinek nem kell Jézus, az nem lesz ott a mennyben sem. Mert Jézus az út és a közbenjáró, nincsen más lehetőség megtalálni Istent. Aki hozzá fordul, aki benne hisz, aki az életét alárendeli Jézus Krisztus akaratának, az az élet minden helyzetében számíthat rá. Akkor nem jut olyan helyzetbe, hogy azt kell kérdezni, hogy hol van az Isten. Ha valaki Jézussal barátkozik, Ő a legjobb barátja, az tudja, hogy akármilyen helyzetbe kerül, Isten akkor is ott van. Hit által átéli azt a csodát, hogy ott van Jézus Krisztus vele.

Ő a hívő gyermekeinek azt ígéri, hogy kapnak vezetést. Mit mond itt? Azt mondja: a Szentlélek elvezet titeket minden igazságra. Itt azt mondja, hogy eszetekbe juttatja mindazt, amit tudnotok kell. Ha akár olyan helyzetbe kerültök, hogy a fizikai léteteket akarják elvenni, vagy el is veszik, azt mondja, nem ez a kérdés egy hívő ember számára, nyilván nem öröm meghalni még Jézusért sem, bár ezt a mártírok örömmel tették, de nem abban az értelemben, ahogy sokan mondják, hogy lebecsülik az életet. Nem erről van szó. Ha kell, Jézusért, meg Jézus ügyéért meghalnak. Nem attól kell félni, aki a testet megöli, hanem attól, hogyha nem hisztek Isten szeretetében, akkor hova kerültök? A kárhozatba és a pusztulásba. Ezzel meg nem ijesztgetni akar Isten bárkit, hanem egyszerűen információt közöl, mint ahogy máshol is megmondják: ezt tetszik csinálni, ennek ez az ára, vagy ez a következménye.

Itt is elmondja azt Jézus, hogyha valaki megtagad engem, vagy nem kell az én barátságom, nem kell a hit, amit ajándékba adok, akkor annak a következményét magának kell majd aratnia.

Azt mondja tehát itt Jézus, hogy a Szentlélek segít, hogy elmondjátok, hogy jól mondjátok el, hogy kicsoda Jézus Krisztus, és mit jelent az Isten szeretete.

Sokaknak kérdés ez, sőt sokan félnek a hívő keresztyének közül is attól, hogy káromolják Isten Szentlelkét. Itt is világosan beszél erről, meg egy másik helyen Jézus, hogy a Szentlélek káromlása az, amikor egy hívő ember, aki tudja, hogy Jézus Krisztusban Isten Lelke van, Jézus Isten Fia, a Messiás, azt mondja Jézusra, hogy benne ördögi lélek van, amit ott, akkor mondtak a farizeusok, s ördögi erővel cselekedte azokat a csodákat, amiket cselekedett. Ez a Szentlélek káromlása. Amikor valaki engedetlen Istennek, az a Szentlélek megszomorítása. Az nem olyan bűn, amire nincs bocsánat. A Szentlélek káromlására mondja azt itt is az ige, hogy nincs bocsánat, de ezt hívő ember nem követi el, mert egy hívő keresztyén tudja, hogy Jézus Krisztus Isten Lelkével, mint Messiás, felkent Megváltó végezte a maga szolgálatát. Tehát alaptalan a félelem sokak szívében, mert a Szentlélek káromlását hívő ember nem követi el. Nem követheti el. Vagy ha mégis, akkor az nagyon ritka, de nem hallottunk még ilyenről. Az, hogy megszomorítom a Szentlelket engedetlenséggel, ez egy másik kérdés, arra van bocsánat.

Barátunk-e Jézus? Szánunk-e időt rá? Szólhat-e hozzánk? Vezethet-e minket, vagy pedig nem? Mert mindabból, ha mi a barátai vagyunk, és Ő barátnak mond minket, akkor nem véletlenül vagyunk itt.

A tizenkét tanítványt is Ő hívta el a szolgálatba, akiket kiválasztott. Olyan jó lenne, ha újra megerősödne bennünk az az elhatározás ennek az új esztendőnek az első vasárnapján, hogy Jézus Krisztussal akarok egészen újat kezdeni. Aki Ő vele kezdi ezt az új évet, ezt az első vasárnapot, az bír, tud és akar vállalni akár minden nehézséget a bizonyságtétellel kapcsolatban is. Aki követi Őt, az nemcsak a külső dolgaiban tud változni, hanem annak a belső, szívbéli mentalitása is más lesz. A lelkülete is megváltozik.

Jézus lát minket, tudja, mire van szükségünk. Azt is tudja, miben kell változnunk. Látja néha azt a kétségbeejtő helyzetet, hogy küzdünk egy-egy bűn vagy indulat ellen, és nem bírunk vele, az győz le minket. Most is felajánlja az Ő baráti szeretetét és segítségét, hogy tudjunk vele, az Ő szeretete által változni. Vele lehet indulni az új év első vasárnapján, és akkor előfordulhat az is, hogy megelégedetten megyünk innen el, hogy elég, amit az Isten ad. A szívünkben ott lesz az Ő emberfeletti békessége, bölcsessége és szeretete. És akkor nem sikertelen lesz az életünk. Nem biztos, hogy minden sikerül, de akkor békesség, nyugalom és öröm lesz bennünk akkor is, ha nem azonnal sikerül minden, és nem fogunk zúgolódni.

A tanítványok egész éjjel halásztak, nem fogtak semmit. Amikor Jézus azt mondja, hogy most, fényes nappal vessétek ki a hálót a hajó másik oldalán, a tanítványok csóválják a fejüket, hogy mindenhez értesz, Uram, de a halászathoz biztos, hogy nem. De a te szavadra mégis megtesszük. Amikor megtették, akkor roskadozni kezdett a halaktól a háló. Egy másik helyen azt olvassuk, hogy százötvenhárom halat fogtak ki. Ez egyfajta teljességet jelent, mert annyiféle halfajta élt a Genezáret-tóban. Ezzel azt mondja az evangélista, mintha az összes halat kifogták volna Jézus szavára. Ez egy kép, amit a Biblia használ. De amikor Jézus szavára tesz valaki valamit, az biztos, hogy eléri a célját, és az sikerülni fog.

Jézus szava engedelmességre buzdít. Vajon mi engedünk-e neki? Próbáljuk ki! Először kicsinyben elkezdünk neki engedelmeskedni. Azt mondja, hogy ti az én barátaim vagytok, ha azokat teszitek, amiket én mondok nektek.

Ha mi meghalljuk az Ő hívó szavát, ha engedünk annak, ha beszélünk arról a kegyelemről, amit Isten szeretete által, Krisztus kereszthalála által kaptunk, akkor bizonyságtévői leszünk. Nem kényszeredett módon. Akkor nem tudjuk magunkban tartani a jó hírt.

Aki építkezik, az a cementről meg a tégláról beszél, a munkások teljesítményéről, és a minőségéről. Aki szerelmes, az a szerelméről. Nem tudja magába fojtani. Mindenhol az jön ki belőle. Ha valaki elkezdte az iskolát amint hat vagy hét éves, akkor Ő arról beszél, hogy a Józsika meg a Pistike mit csinált az osztályban, meg ő mit csinált, és erre ők mit válaszoltak, mert azzal van tele a szíve. Ha valaki új autót vett, akkor azt mondja, hogy milyen a teljesítmény, hogy néz ki, meg dörzsölgeti, egy ideig még tisztogatja is. Amivel tele van a szívünk, az jön ki a szánkon. Csordultig van a szívünk Isten iránti hálával, akkor az fog kijönni belőle. Ha Jézus barátságával van tele a szívünk, az Ő szeretetével, akkor az jön ki belőlünk, és akkor ez betölti azt a missziót, amiről Jézus beszél, hogy tegyetek tanítványokká minden népet. S akkor ez nem esik a nehezünkre. Olyan dolog ez, hogy nem is tudjuk visszatartani, és nem is tudjuk visszafogni magunkat, egyszerűen jön belőlünk, mert azzal van tele a szívünk, hogy milyen nagy dolgot tett értünk Jézus.

Azt mondja itt az ige még, hogy így könnyű lesz másokat is hozzá vezetni. Nem azt mondja, hogy mindig sikerül, mert nem is a mi teljesítményünk az, ha valaki hitre jut. De akkor örömmel, vidáman, frissen, megújulva, újra megtöltekezve Jézus szeretetével és barátságával fogjuk ezt a fajta bizonyságtévő missziót végezni. Azt ígéri itt Jézus, hogy akkor én is vallást teszek rólatok az Isten, a mennyei angyalok színe előtt.

---

Imádkozzunk!

Köszönjük, Urunk, hogy te vállalsz minket úgy, ahogy vagyunk. Mindenfajta szennyünkkel, bűnünkkel, sötétségünkkel. Pont azért jöttél, hogy a kereszten a te véred megtisztítson minket minden hamisságtól.

Köszönjük, hogy most is azt mondtad nekünk, hogy barátul választottál minket. Az a te jó, kedves és tökéletes akaratod, hogy megismerjünk téged, és barátaid lehessünk.

Köszönjük, Urunk, hogy ez a világmindenség legnagyobb ajándéka, hogy barátul fogadsz minket. S nem arra nézel, hogy külsőleg hogy nézünk ki, milyenek vagyunk, milyen a természetünk, milyen a szívünk állapota, hanem úgy, ahogy vagyunk, feltétel nélkül elfogadsz minket. Nem akarsz megváltoztatni, hanem miközben szeretsz minket, ettől a szeretettől majd tudunk megváltozni, s olyanná lenni, ahogy kedvesek lehetünk teelőtted.

Kérünk, Urunk, segíts nekünk, hogy egyre inkább, egyre jobban, egyre mélyebben odaszánjuk magunkat neked, és éljünk a felajánlott lehetőséggel, közösséggel, szeretetközösséggel, hogy mi a te barátaid lehetünk.

Áldj meg bennünket, kérünk, hadd legyünk áldássá, misszionáriussá mások számára. Köszönjük, Urunk, hogy ehhez megadod az erőt, a lehetőséget, a gondolatot, a szavakat és a cselekedetet is. Áldunk és dicsőítünk ezért.

Ámen.