|
PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK |
Pasarét, 2008. augusztus 24. Varga Róbert |
HA VALAKI...
Alapige: Lk 14,25-35
"Nagy sokaság ment vele, és ő feléjük fordulva így szólt: "Ha valaki hozzám jön, de nem gyűlöli meg apját, anyját, feleségét, gyermekeit, testvéreit, sőt még a saját lelkét is, nem lehet az én tanítványom. Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét, és nem jön utánam, az nem lehet az én tanítványom." "Mert ki az közületek, aki tornyot akar építeni, és nem ül le előbb, és nem számítja ki a költséget, hogy telik-e mindenre a befejezésig? Nehogy - miután alapot vetett, de nem tudta befejezni - gúnyolni kezdje mindenki, aki látja, és ezt mondja: Ez az ember építkezni kezdett, de nem tudta befejezni." "Vagy ha az egyik király el akar indulni, hogy harcba bocsátkozzék egy másik királlyal, vajon nem ül-e le előbb, és nem tart-e tanácsot arról, hogy szembeszállhat-e tízezer élén azzal, aki húszezerrel jön ellene? Különben követséget küld, amikor az még távol van, és megkérdezi a békefeltételeket. Így tehát, aki közületek nem mond le minden vagyonáról, nem lehet az én tanítványom." "Jó a só, de ha elveszti az ízét, hogyan tudják azt visszaadni? Sem a földnek, sem trágyának nem alkalmas: tehát kidobják. Akinek van füle a hallásra, hallja!"
Imádkozzunk!
Köszönjük Istenünk, hogy te azt mondtad nekünk, hogy bölccsé teszel, s megtanítasz, hogy melyik úton járjunk. Köszönjük, hogy felnyitod a szemünket, kinyitod a lelkünket, megnyitod a szívünket, hogy befogadhassuk a te szavadat. Sőt téged magadat, s más emberré legyünk.
Megvalljuk, Urunk, hogy olyan sokszor elgyengülünk. Olyan sokszor úgy érezzük, hogy nincs erőnk felkelni, mozogni, járni-kelni, hinni, bízni benned, továbbmenni, szembenézni mindazzal, ami vár ránk.
Köszönjük, hogy te azt mondod, hogyha a legkülönbek elfáradnak is, de akik tebenned bíznak, azoknak erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem fáradnak el. Vedd el a mi lelki vagy testi fáradságunkat, ha van. Erősíts, bátoríts minket, s leginkább vigasztalj. Add a te igédet. És kérünk arra is, Urunk, hogy add a tőled való békességet, amely minden értelmet felülhalad.
Köszönjük Istenünk, hogy nem önmagában hat meg téged a mi könyörgésünk, hanem Jézus Krisztusért hallgatsz meg minket, ha a mi könyörgésünk a te akaratoddal egyezik. De köszönjük, Urunk, hogy az Ő kereszthalálának érdeme fölhat az egekig, és érte meghallgatsz minket. Így szólíts meg most bennünket, mindnyájunkat, kivétel nélkül. Kicsinyeket és nagyokat, fiatalokat és időseket.
Köszönjük, Urunk, hogy te pont azért vagy itt Lelked által, hogy mi ne menjünk úgy el, ahogy ide jöttünk. Bátoríts, ints, vigasztalj minket Szentlelked által, kérünk.
Ámen.
Igehirdetés
Egy istentagadó gyáros szivaros volt. Egyszer egy keresztyén asztaltársasággal beszélgetett, s nem zavarta, hogy mást zavar a nagy füstfelhő. Azután a beszélgetés végén fölállt, és mikor kiment abból a szobából, belenyúlt a zsebébe, s az összes ott lévő szivart kidobta a szemétbe. A dohányzás ártalmairól egyetlen szó nem hangzott el a beszélgetés során. De amikor valakit igazán megérint a Jézusról, vagy a Jézussal folytatott beszélgetés, ott mindjárt kiderül, hogy mit kell másképpen csinálni. Mit kell abbahagyni, ott hagyni. Min kell vagy lehet változtatni.
A felolvasott rész előzménye egy asztali beszélgetés a tanítványokkal. Mások is voltak ott, de a tizenkettőnek mondott el ott Jézus sok mindent. Ezért volt Zákeusnál vacsorára. S ott sem volt szó arról, hogy Zákeus, te egy sötét, rabló vagy, aki kifosztotta az embereket, mint vámszedő. Egyetlen szót nem szólt erről Jézus. Ez volt az igazság. A végén mégis Zákeus benyúlt a falba lévő kezdetleges széfbe, kivette a pénzt. Szétosztotta. Kártalanította többszörösen, mint ahogy a törvény előírta azokat, akiket becsapott. Nagyon kevés maradt neki. Valójában szegény emberré lett.
Ezért áll meg Jézus a vak Bartimeus kiáltozására. Ezért hívja azokat, akik követni akarják Őt. Úgy akart, és úgy akar beszélni velünk is, hogy világossá váljék mindnyájunk számára, hogy mit lehet, vagy mit kell itt hagyni. Miben van fogyatkozásunk, és miben változhatunk, amiben csak Jézus tud segíteni. Kerüljön valaki Jézus közelébe. Előbb vagy utóbb fogja tudni azt, hogy mi az, ami nem jó, amin változtatnia kell.
A tanítványokkal történt asztali beszélgetés után nagy sokaság követi Jézust. Manapság a híres emberek, az amerikai elnökválasztásra készülők hogy örülnek, amikor tele egy hatalmas sportcsarnok, vagy mások, akik beszédeket mondanak. Fantasztikus dolog, amikor több ezren hallgatnak valakit. A szónokok ennek mindig örülnek. S mintha Jézusnál ez nem így lenne. Mintha lebeszélné azokat, akik követni akarják. Egyszer valakinek azt mondja: a rókáknak barlangjuk van. Te azt mondod, hogy követni akarsz? Nekem nincsen lakásom. Nincs fejem hova lehajtani. Legfeljebb a tengerparton tudok aludni a tanítványokkal. Így is akarsz követni?
Itt is, mintha létszámstopot rendelne el - mai szóval -, hogy nem kell annyi tanítvány. Úgy tűnik. Azt mondja, hogy aki követni akar engem, ezt és ezt és ezt tegye meg. És akkor, esetleg tanítványom lehet. Mintha lebeszélés lenne, pedig nem. Csak egyfajta kijózanítás. A könnyű felbuzdulókat szeretné Jézus világosan döntés elé állítani. Ára van annak, ha valaki Jézus követője lesz. Józan és gyöngéd szeretete mindez Jézusnak.
Egyszerűen azok voltak alkalmasak, és alkalmasak ma is a tanítványságra, akik mindvégig kitartottak mellette, és bármi történt, nem fordultak meg. A szívükben ott volt az elhatározás: Jézus követője akarok lenni. Jézusnak nem nagy tömegre van szüksége, hanem mellette elkötelezett, hűségesen, mindvégig kitartó tanítványokra.
Lassan halad Péreától déli irányba lefelé, Jeruzsálem felé, a kereszt felé. És Ő nem a maga tervét valósítja meg itt sem, hanem az Atya akaratát teljesítette, az Isten tervét. És ebbe azok férnek bele, akik elkötelezetten, szívük szerint követik Őt.
Akkor is nagy tömeg volt, amikor kenyeret osztott, meg amikor hozsannáztak. És amikor ott függött a kereszten menny és föld között, akkor már csak egy férfi-tanítvány, és három vagy négy női tanítvány volt ott mellette.
Mit mond itt Jézus? Mert sokan megbotránkoztak már ezeken a szavakon, amikor ezt mondja: Ha valaki hozzám jön, és meg nem gyűlöli családtagjait, apját, anyját, feleségét, gyerekeit, rokonait, sőt saját lelkét, nem lehet az én tanítványom.
A legtöbb embert, legyen keresztyén felekezet tagja, muzulmán, sintoista, vagy éppen buddhista, ez a kizárólagos igénye Jézusnak, háborítja föl. Hogy jön ahhoz Jézus, hogy csak Ő az üdvözítő? Aki benne hisz, az üdvözül. Ha Őt valaki követi, és csak is Őt, csakis akkor.
De hát az igazi házasság nem olyan? Kizárólagosan egy férfi és egy nő halálig tartó hűsége, szeretet, szerelem közössége. Abba nem fér bele egy harmadik.
Valaki nem régen azt mondta egy konferencián, hogy nem fogom leélni az életem hátralévő részét egy nővel. És gyerek sem kell, mert az csak akadály, hogy kibontakozzak anyagilag, és szakmai sikerre nézve. Eltelt egy kevés idő, mint ahogy másvalaki életében is, aki ugyanezt mondta. Az a más valaki most már ötven év fölötti nő. S most már nem állnak sorba a hódolók. És tényleg nincs se család, se gyerek, de van a súlyos betegsége, meg a magánya. Magának megszervezte és berendezte az életét. Saját akarata és terve szerint. Nem kellett család, társ, gyerek, mert mindez akadály. Ehelyett magasra jutott valóban. Karriert futott be, és most ott van magányosan és betegen. Nem mindenkivel történik így. Ezzel az asszonnyal, meg a másikkal így történt.
Emlékszem egy férfinek a szavaira. Amikor a házasságon belüli kizárólagos szeretetről és szerelemről volt szó. Azt mondta, hogy ez snassz és ódivatú. Szabad szerelem, ez az igazi. Mindenki, mindenhol, mindenkivel, ahogy jólesik. S most ő is ott van kifosztva, magányosan, kiégve. Tönkre ment lélekkel, és bizonyos értelemben tönkre ment testtel is.
Azt kell mindig eldönteni, kinek engedünk? Isten akaratának, vagy pedig a saját vagy mások indulatának?
Mit is akarhatott mondani Jézus ezzel, hogyha valaki meg nem gyűlöli apját, anyját, felségét, gyerekeit, testvérét, sőt saját lelkét, nem lehet az én tanítványom. A több ezer éves régi görög szövegben is ez a szó szerepel, de más értelmet ad neki a régi szöveg. Azt mondja, aki nem hajlandó mindenkit az Isten mögé helyezni, az nem tudja az övéit sem jól szeretni. Ez a szó, kifejezés, összekapcsolt kifejezés pontos jelentése.
Aki magát istenhívőnek tartja, de az első helyen - lelki értelemben az életében - nem Jézus Krisztus az ő szerető Megváltója áll, az azokat sem tudja Isten szerint való módon jól szeretni, ahogy az nekik is jó, akiket rá bízott Isten. Azokat sem tudja jól szeretni.
Ezt is mondja ezzel Jézus, ha valaki hátrébb nem helyezi mindazokat, akik Jézus és a tanítvány közé állnak, nem kerül mindenki a magát megillető helyére, az nem tudja jól szeretni azokat sem, akiket szeretnie kell. Az nem tudja Isten ügyéért mindazt odaadni, odaszánni, amit pedig meg kell tenni.
Ki áll, vagy mi áll a szívünkben az első helyen? Sokszor mondják ezt? Igen, tudom, aki keresztyénné akar lenni, annak mindenről le kell mondani. Tv-ről, nyaralásról, táncról, italról, szexről, mert ezek a legfontosabb dolgok az ember életében. Nyilvánvaló módon. Karrierről, sikerről, tervezésről is. Semmi nem igaz ebből. Semmiről nem kell lemondani. De ha az ember szabaddá válik, akkor önként teszi azt, amit az Isten mond. És van egyébként is olyan, hogy abszolút szabadság? Nevetséges dolog. Nincs ilyen, mint ahogy nincsen abszolút tiszta aranytömb sem. 99,9999 van belepréselve az aranytömbbe. Nincs olyan, hogy teljes tisztaságú nemesfém. Nincs. Abszolút szabadság még az istenhívő életben sincs. Mert igen is korlátozom magam, alárendelem magam az Isten akaratának. Isten nélkül pedig csak abszolút szabadosság létezik az élet sok területén.
De hát, aki szereti Jézust, az nem szeretheti a társát, a gyerekét, az unokáját, a szüleit? Teljesen értelmetlen feltételezés ez. S félremagyarázása annak, amit Jézus mond. Hiszen Ő adja a társat, a gyereket, az unokát, a munkahelyet, a munkát, a lehetőséget, sokszor a vágyainkat, a tervezést a jövőre. Ellenségeskedést akar szítani azokkal, akiket egyébként Ő ad mellénk a környezetbe? Uszít ellenük Jézus Krisztus? De még egyszer mondom, azt akarja világossá tenni, hogy jól, nekik jól, és Isten szerint való módon akkor tudjuk a ránk bízottakat szeretni, ha az életünkben az első helyen Jézus áll. Nem jobban szereti valaki Jézust a társánál vagy a gyerekénél, másképpen. Természetes dolog, hogy másképpen szeretem a feleségemet, mint a szomszédban dolgozó eladónőt. Nyilvánvaló, mert kizárólagos a mi kettőnk kapcsolata, szövetsége. Nem így van jól? Hát ez a jó, nem? Van valaki, aki kizárólagosan az enyém, s én kizárólagosan az övé vagyok. Lehet másképp gondolni, de ne lepődjünk meg a következmények miatt. Lehet az anyagi dolgokat másképp intézni, mint ahogy azt Isten tanácsolja. Meg lesz a következménye. Lehet Isten nélkül építkezni. Meg lesz a következménye. Akkor viszont ne zokogjon, és ne sírjon senki, amikor a következményeket aratni kell annak, hogy Isten nélkül rendezi be az életét.
A hívő ember tudja már, hogy Isten segítsége nélkül nem tud hűséges lenni igazán, meg kitartó, szelíd, szerény, alázatos, türelmes és így tovább. Az tudja, hogy aki vagy ami az életében Krisztus helyére tör, az valójában a hívő ember lelki stabilitását, békéjét támadja meg. Ezért előfordul, hogy feszültség támad a nem hívő hozzátartozók, meg a hívő hozzátartozók között. Természetes dolog. Hát mindent másképp gondolnak. Az életvitelt, a vásárlási dolgokat, a pénzbeosztást, a testi dolgokat, az élet-halál kérdését, a boldogulás, a karrier, a szakmai kérdés. Mindent másképp gondolnak.
Emlékszem egy sebész főorvosra, vannak úgynevezett műtéti napok, de nem csak akkor tette ezt, nyilván. A műtéti napokon hajnalban ott térdelt a kórház melletti kápolnában. Nem értették. Kigúnyolták, nevettek rajta, de érdekes módon a műtéti mortalitás nála minimális volt. S egyszer megkérdezték, hogy főorvos úr lehet összefüggés a kettő között? Azt mondta, hogy igen. Én ott kérem el a megoldásokat előre a műtétekhez térden állva a mindenható Istentől, hogy Ő vezesse a kezem, Ő legyen ott a fejemmel, az agyammal, hogy ne csak kézzel, hanem ésszel is végig tudjam gondolni. Ő segítsen jól operálni, varrni, és így tovább és így tovább. Ott térdelt, és kérte a bölcsességet attól, aki első volt az életében. Nagyon szerette a betegeit, a feleségét, a családját. De Jézus volt az élet forrása a számára.
Egy nő mondta el, hogy amikor a vőlegénye azt kérdezte tőle, hogy kit szeret a világon a legjobban, ez egyébként önmagában elég rossz kérdés, ő azt válaszolta - teljes megdöbbenésére a férfinek -, hogy Jézus Krisztust. Hát nem engem - csattant föl. S erre azt mondta nagyon bölcsen és szelíden ez az asszony. Az a legjobb neked, ha én Jézust szeretem a legjobban. Akkor leszek hűséges, kitartó, becsületes, tisztességes, téged nagyon szerető házastársad majd.
Bizony csak Jézus tudja a hívő embernek megadni mindazt, amire igazán szüksége van. Azt is, hogy vállalja pillanatról pillanatra a Jézussal való közösséget. Mert az nem mindig olyan egyszerű és könnyű. Az tud megértő lenni, ami időnként nagyon nehéz mindenkinek, az tud félelem nélkül, és féltékenység nélkül szeretni és adni. Szabad lesz a szeretetre. Jézus üzenete nyilvánvaló. Állhatatos, hűséges keresztyén az tud lenni, aki ismeri a sorrendet. Jézus az első helyen, mert Ő az erő, a szabadság, a szeretet, a józanság, a biztonság, az élet forrása mindnyájunk számára, akik időnként annyira elgyengülünk, annyira elesettek vagyunk, annyira töredékes a hitünk, annyira nincs türelmünk, kitartásunk, megértésünk, józanságunk. Mindez bűn. Van rá bocsánat. S akkor újra felemel az Isten, s visz az Ő örökkévaló karjaiban.
Ha Jézus áll az első helyen, ez lehet, hogy feszültségekhez vezet családon belül, munkahelyen belül, még az egyház körein belül is. Ott sem megy minden simán. Aki Jézust követi, az bizony időnként azokkal is szembe kerül, akiket nagyon szeret, és akik nagyon szeretik.
Az egyik családban történt, hogy nem volt hajlandó a hívő családfő más összeget írni a szerződésbe, amikor eladták az ingatlant, mint ami a valós vételár volt. Az egész család nekiesett. Hát csak nem akarsz ezeknek a teljes után adózni? Elment az eszed? Kifosztod a gyerekeidet is. Plusz a vevő is azt mondta, ha teljes összeget beírják, eláll a vételtől. Vagy - ez is megoldás - amit veszít, azt levonja a vételárból. Ha így is jó, ám legyen. Ez a hívő ember azt mondta: igen, akkor így lesz. Elég nagy összeget veszített az üzleten. De valamit nem veszített el. Azt, hogy Jézus maradt az első helyen az életében. Lehet azt mondani, bolond. Több százezer forint volt a veszteségük, a családnak is, gyerekeknek is, mindenkinek. Ő világosan megmondta: az életem Ura Jézus Krisztus akkor is, ha szerződést kell írni, és akkor is, ha veszíteni kell. Ha akarja Isten, majd kipótolja, visszaadja, ha nem akarja, nem fogja visszaadni. Kevesebb lett a vételár? Igen. Megdöbbentek a rokonok? Igen. Mulyának nézték? Nevettek rajta? Legyintettek? Igen. De ő tudta, akkor tud megmaradni a hitben, ha az Isten mellett dönt. Ő nem a család ellenében döntött, ő az Isten törvénye mellett döntött. Micsoda különbség?
Ahogy Aháb király szavára Nábót azt mondja, hogy nem adom el, nem adhatom el az örökséget, amit Istentől kaptunk, még neked sem, király. Nábót nem a királynak mondott ellent, hanem az Isten szavára mondott igent. Micsoda különbség. Istennek engedelmeskedett, mert Isten volt az első helyen.
Jób ott vakargatja a sebeit, a gennyező sebeit a szemétdombon. Az összes gyermeke meghalt. Ott vakargatja a sebeit. Odamegy hozzá a felesége. Milyen kedves tanács. Jób, átkozd meg az Istent, ha ezt tette veled, s legyél öngyilkos. De Jóbnak az életében az Isten volt az első helyen. Ezért azt válaszolja: Bolond vagy te asszony. Ha a jót elvettük az Isten kezéből, a rosszat ne vegyük el? S így olvassuk, hogy nem vétkezett Jób a szívében Isten ellen.
Miért mondja itt Jézus, hogy saját magunkat is tegyük a megfelelő helyre. Meg azt mondja ezzel, hogy sokszor mi magunk vagyunk az akadálya annak, hogy Jézust igazán követni tudjuk. Mi vagyunk az első helyen. Akkora az énünk. Az én boldogulásom, az én vacsorám, az én hajam, az én körmeim, az én ruhám, az én helyem. Mindenki ellenére kikönyökölöm, letaposom, megharapom, félrelököm, ha kell. Munkahelyen, családban, sorban az áruházban. Csak én legyek az első helyen.
Azt mondja Jézus, ha nem tagadod meg magad, vagyis ha nem engeded, hogy Jézus a helyedre tegyen, nem lehetsz az én tanítványom. Sokszor így magunknak is megnehezítjük a saját életünket.
Jób nem vétkezett Isten ellen még felesége elkeseredett egyébként emberileg jogosnak tűnő szavaira sem.
Aztán folytatja Jézus: aki nem hordozza a maga keresztjét, és nem jön utánam, nem lehet az én tanítványom. De mit jelent valójában Isten szerint a kereszthordozás? Ha valakinek undok főnöke van, és szekálja, az nem kereszt, és nem kereszthordozás. Valamiért így történik. Lehet ő is az oka.
Valaki felsóhajtott nem régen: nagy kereszt nekem az anyósom. Lehet, hogy az anyósa is sóhajtozik, mekkora kereszt nekem a menyem. De nem kereszt sem az, sem ez. A rendezetlen kapcsolatok következménye, ha anyós és meny, anyós és vő és így tovább, szembekerülnek egymással. Ha valakinek nehéz természetű rokonai vannak, az nem kereszthordozás.
Emlékszem arra a konfirmandus kislányra, akit a legtöbbször elvertek azért, hogy lejött ide konfirmációi előkészítőre, a szülei. Megverték. Elengedték, de megverték. Így is akarsz menni? Igen. Ez kereszthordozás volt, mert Jézusért vállalta nagyon fiatalon már az ő hitéből fakadóan - döbbenetes volt -, hogy Jézusért elszenvedi ezt a dolgot. Aztán abbahagyták, mert látták, hogy nem bírnak szegénnyel. Templomba akar járni, és a hitét konfirmálni, megerősíteni akarja. Elhordozta csöndesen, nagy erővel, alázattal tizenévesen is a Jézusért viselt szenvedést.
A kereszthordozás egyedül a Jézusért kapott, viselt szenvedést jelenti. Ha valaki rendszeresen elkésik a munkahelyéről, és ezért megróják, az nem kereszthordozás. Ha valaki nem jól végzi a munkáját, és levonnak a fizetéséből, vagy elkapja a rendőr, mert gyorsan ment, ez nem kereszthordozás. Saját bűnének következményét aratja.
Vannak tövisek - mondja Pál -, de a tövisek nem keresztek. És vannak Krisztusért hozott szenvedések. Az kereszthordozás.
Azt mondja tehát Jézus, ha valaki nem teszi maga helyére mindazokat, s mindazt, aki, ami akadály lehet az Ő követésében, az nem tud igazán Krisztus követője lenni. Vagyis az igazán keresztyén élet állhatatos, következetes élet. A rosszra, a kísértésre, a nem Isten szerint valóra először is, másodszor is, harmadszor is, ha kell negyedszer is nemet mond. És nem lehet megingatni, mert Jézus Krisztus tartja őt megingathatatlan a hitében.
Fontos dolog tehát megjegyezni ezt, és megérteni ezt. Az így gondolkodó és hívő embert nem lehet megvesztegetni. Hiába próbálkoznak, nem lehet megvesztegetni. Azt nem lehet elcsábítani, bármennyivel szebb, csinosabb, fiatalabb a feleségénél az az illető hölgy. Erősebb, jobb képű és gazdagabb, és menőbb, mint a férje. És nem lehet lefektetni sem mézes-mázos beszéddel. S nem lehet rábeszélni semmire sem, ami az Isten törvényével ellentétes. S miközben az ilyen tartással bíró embereken megdöbben a világ, és irigyli is őket titokban, honnan az erő, a tartás és ez a világos látás? Aközben azért gyűlölik is őket. Mert annak a tisztasága leleplezi a másiknak a szennyét, mocskát és bűneit is. De az így élő ember sóz a világban. Olyan, mint a só a levesben, ha pont eltalálja a háziasszony az arányt. Nem sótlan, és nem sós. Só nélkül az ételek nagy része élvezhetetlen. Még az édes süteményekbe is tesznek sót, mert kell bele.
Mit mond tehát Jézus? Azt mondja, a só megízetlenül, nem jó semmire. Van ilyen? Nincs. Akkor most mit mond ezzel Jézus? A só száz éven keresztül is sós marad. Tényleg akkor biztos, hogy a nátriumkloridról beszél? Nem az emberekről? Nem az övéiről? Nem az Őt követni akarókról? Az itt szereplő szó, hogy a só megízetlenül azt jelenti pontosan: kifordul önmagából, megzavarodik, megtántorodik, megbolondul. A só nem tesz ilyet. Nem is tud ilyet tenni. A só só marad mindig. Tehát az emberről beszél itt Jézus. Azt mondja, hogyha valaki megtántorodik, ízetlenné válik. Ha valaki erőtlenné válik, s többé már nem lehet eszköz Isten kezében. Vagyis a hívő élet alapja állhatatosan, Jézust követve, Őt legjobban szeretve, ahogy kell. Tenni, amit tennie kell annak, aki Őt követi.
Hoz még két példát. Azt mondja, hogy a hadvezér nem méri föl? Ha húszezer fővel rendelkezik az ellenség, ő meg csak tízzel, kössünk inkább békét. Ha valaki tornyot akar építeni, leül, és ki kell hogy számolja. Nem? Egyébként kinevetik, hogy ott áll a félig kész torony.
Sokáig az egyik autópálya mellett volt egy nagy háromemeletes épület. Több mint tíz éven át rá volt írva, hogy eladó. Elkezdték, s nem tudták befejezni. Megdöbbentő látvány volt. Tornyok, meg kis ablakok fóliával és deszkával bezárt, befedett ablak. Beázó tető. Nem tudták befejezni. Derékba tört építkezés. Abbahagyták.
Azt mondja Jézus, hogy gondold végig. Tényleg Krisztus követője akarsz lenni? Ez a legjobb egyébként. Nincs is más, ami igazán értelmet ad az életnek. De gondold végig. Ez csak úgy megy, ha én kerülök az első helyre.
Mit mond a Szentírás? A világ fiai sóvárogva várják az Isten gyermekeinek megjelenését. Akik valóban Jézust tették, teszik az első helyre, Azok világítanak ebben a világban. Azokat Jézusnak ez a beszéde sem riasztotta el. Azt mondja: gondold végig. Ha meg nem gyűlölöd. Ha nem teszed a maga helyére. De a helyükre került minden az életükben. S követték Jézust.
És Jézus élete nem azt mutatta, hogy az igazi só sose válik ízetlenné? Még ha elítélik aljas módon, ártatlanul is, megvádolva hamis tanúkkal, akkor is só marad a világban. Egészen a keresztfának haláláig. Sóként és világosságként volt itt Jézus ebben a világban. Felvette a maga keresztjét, és hordozta egészen, vitte a Golgotáig, s ott engedte, hogy fölfeszítsék mindnyájunk bűnéért.
Így megy azóta is az övéi előtt szüntelenül, hogy sóvá, világossággá és útmutatóvá válhasson bárki közülünk Isten akarata szerint.
Imádkozzunk!
Köszönjük, Urunk, hogy te mindvégig az maradtál, aki voltál. Olyan maradtál, amilyenné az Atya elküldött téged, hogy minket megments, megválts, kiszabadíts a jelenvaló gonosz világból, s tanítványokká tegyél.
Kérünk, segíts nekünk, hogy mi magunk a helyünkre kerüljünk. Köszönjük, hogy olyan világosan mondtad, mondod, és mondtad ma is, hogy a te kezedben van a mi életünk a legjobb helyen. Akkor kerülünk el sok bajt, nyomorúságot, veszteséget, tönkre ment lelket, és tönkre ment testet.
Köszönjük, hogy most is időben figyelmeztetsz, hívsz, vársz minket nagy szeretettel a keresztfán kiontott véred által. Köszönjük, Urunk, hogy megmenteni akarsz, és nem elveszíteni.
Köszönjük, Urunk, hogy aki téged követ az látja meg a te szabadításodat. Köszönjük, Urunk, hogy aki benned bízik, az átéli azt a csodát, hogy a te világosságod lesz a kérdések során is a szívében, és tud majd jól dönteni. S az valóban sóvá és világossággá lesz ebben a tőled elfordult, és ezért egyre sötétebb világban. Isten, könyörülj meg rajtunk, bűnösökön. Változtass a mi életünkön. Formálj bennünket, s tegyél olyanná, amilyennek eredetileg terveztél minket. Áldj meg bennünket, kérünk, hadd legyünk áldássá mások számára.
Ámen.