PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2008. augusztus 07.
(csütörtök)

Varga Róbert


AHÁB NÁBÓT SZŐLEJÉBEN


Alapige: 1Kir 21, 1-29

"Ezek után a következő dolog történt: A jezréeli Nábótnak szőlője volt Jezréelben, Samária királyának, Ahábnak a palotája mellett. Egyszer Aháb így szólította meg Nábótot: Add nekem a szőlődet, hadd legyen az a veteményeskertem, mert közel van a házamhoz! Adok helyette jobb szőlőt, vagy ha jónak látod, pénzben adom meg az árát. Nábót így felelt Ahábnak: Az Úr őrizzen meg attól, hogy odaadjam neked atyai örökségemet! Aháb elkeseredve és haragosan ment haza a válasz miatt, amelyet a jezréeli Nábót adott neki, amikor ezt mondta: Nem adom neked atyai örökségemet. Lefeküdt az ágyára, arcát befelé fordította, és nem evett semmit. A felesége, Jezábel azonban odament hozzá, és így szólt: Min keseredett el úgy a lelked, hogy semmit sem eszel? Ő így válaszolt: Beszéltem a jezréeli Nábóttal, és azt mondtam neki, hogy adja nekem a szőlőjét pénzért, vagy ha úgy tetszik neki, szőlőt adok helyette. De ő azt mondta: Nem adom neked a szőlőmet. A felesége, Jezábel ezt mondta neki: Hát nem te uralkodsz most Izráelben? Kelj föl, egyél, és légy jókedvű! Majd én megszerzem neked a jezréeli Nábót szőlőjét. Ekkor leveleket írt Aháb nevében, lepecsételte annak gyűrűjével (mármint Jezábel), és elküldte a leveleket azoknak a véneknek és nemeseknek, akik Nábóttal egy városban laktak. A levelekben ezt írta: Hirdessetek böjtöt, és ültessétek Nábótot a nép élére. Vele szembe pedig ültessetek két hitvány embert, akik így tanúskodjanak ellene: Átkoztad Istent és a királyt! Azután vigyétek ki, és kövezzétek agyon. A város polgárai, a vének és a nemesek, akik abban a városban laktak, úgy is tettek, ahogyan Jezábel megüzente neki, és ahogyan a nekik küldött levelekben írta. Böjtöt hirdettek, és Nábótot a nép élére ültették. Odajött a két hitvány ember is, leültek vele szemben, és ezek a hitvány emberek így tanúskodtak Nábót ellen a nép előtt: Átkozta Nábót Istent és a királyt! Ezért kivitték őt a városból és agyonkövezték. Azután ezt az üzenetet küldték Jezábelnek: Agyonkövezték Nábótot. Amikor Jezábel meghallotta, hogy agyonkövezték Nábótot, így szólt Jezábel Ahábhoz: Kelj föl, vedd birtokba a jezréeli Nábót szőlőjét, amelyet nem akart pénzért neked adni, mert nem él már Nábót, hanem meghalt. Amikor Aháb meghallotta, hogy Nábót meghalt, fölkelt Aháb, lement a jezréeli Nábót szőlőjébe, és birtokba vette azt.

Ekkor így szólt az Úr igéje a tisbei Illéshez: Eredj, menj el Aháb izráeli király elé, aki Samáriában lakik, de most éppen a Nábót szőlőjében van, ahová azért ment, hogy birtokba vegye. Így beszélj hozzá: Ezt mondja az Úr: Öltél, és még birtokot is szereztél? Azután így beszélj hozzá: Ezt mondja az Úr: Ahol a kutyák felnyalták Nábót vérét, ugyanott nyalják fel a kutyák a te véredet is! Aháb így felel Illésnek: Rám találtál, ellenségem?! Ő ezt mondta: Rád találtam, mivel arra adtad magad, hogy olyat tégy, amit rossznak lát az Úr. Ezért én veszedelmet hozok rád, és kisöpörlek téged. Kiirtom Izráelből Aháb férfiutódait, apraját-nagyját! Olyanná teszem házadat, mint Jeroboámnak, Nebát fiának a házát, és mint Baasának, Ahijjá fiának a házát a bosszantásért, mert felbosszantottál, és vétekbe vitted Izráelt. Jezábelről pedig így szól az Úr: A kutyák eszik meg Jezábelt Jezréel falánál! Aki Aháb hozzátartozói közül a városban hal meg, azt a kutyák eszik meg, aki pedig a mezőn hal meg, azt az égi madarak eszik meg. Nem volt senki más olyan, aki annyira ráadta volna magát annak cselekvésére, amit rossznak lát az Úr, mint Aháb, mert félrevezette a felesége, Jezábel. Igen utálatos dolgokat művelt, követte a bálványokat egészen úgy, ahogyan az emóriak tették, akiket kiűzött az Úr Izráel fiai elől. Amikor Aháb meghallotta ezeket a szavakat, megszaggatta ruháját, testére zsákruhát öltött, böjtölt, zsákruhában is hált, és csöndesen járt-kelt. Ekkor így szólt az Úr igéje a tisbei Illéshez: Látod, mennyire megalázta magát előttem Aháb? Mivel megalázta magát előttem, az ő idejében nem hozom rá azt a veszedelmet; majd csak a fia idejében hozok veszedelmet a házára."


Imádkozzunk!

Urunk, olyan hálásak vagyunk mindazért a jóért, amit adtál nekünk. Köszönjük azt is, hogyha valamit nem adtál meg, mert te úgy láttad jónak, vagy elvettél valamit, vagy valakit. Sokszor nem értünk mi téged, lázadunk akaratod, szándékod, terved ellen, s a végén olyan sokszor szégyenkeznünk kellett már, amikor láttuk, hogy te pontosan mit terveztél, és mit akartál velünk, életünkkel, napjainkkal.

Legfőképpen köszönjük a te igédet, amely újra és újra élő és ható, és amely leginkább elvégezheti bennünk, hogy ráhangolódjunk akaratodra, hogy készségesen keressük, mi a te jó, kedves és tökéletes akaratod, és aszerint akarjunk élni. Könyörgünk azért, Urunk, hogy ennek az árát is merjük és akarjuk megfizetni.

Így kérünk azért, hogy most is te legyél az, aki szólsz hozzánk, aki a szívünk mélyére hatolsz szavaddal, és átformálsz Lelked szerint minket.

Ámen.


Igehirdetés

Félelmetes könyv a Szentírás. Erkölcsi tanítása egyedülálló módon mutatja be, hogy milyenné válik az ember Isten nélkül.

Bemutatja a Szentírás az istenhívő ember nagyszerű lelkiségét, és világossá teszi az istentelen ember iszonyatos sötétségét is. De sokszor még a hívő emberek sötétségéről is lerántja a leplet.

A felolvasott történet valójában Istent mutatja meg olyannak, amilyen Ő igazán. A maga szeretetében, de a maga igazságos szeretetében is. Nemcsak szerető Isten, hanem ítélő Isten is. Vele nem lehet tréfálni. Őt csak komolyan lehet venni. Szereti az ő népét, és népe királyát is, de mind a népet, mind a királyt megítéli, ha olyasmit tesznek, ami Isten törvényével ellentétes, és mindenkitől - kivétel nélkül - számon kéri azt, és megmutatja azt, amiben vétkeztek Isten törvénye ellen.

Ez a rész azt is bemutatja, amit Jakab apostol később így fogalmaz az Újszövetségben: Jakab 1, 14 "Mert mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe. Aztán a kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz." Kívánságok vannak: jók és rosszak. Ha engedi valaki, hogy a kívánság vonja, csalogassa, aztán a kívánság megfoganjon a lelkében, és abból bűn szülessen, akkor a bűn az emberrel előbb-utóbb végez. Ha az kiteljesedik, és itt kiteljesedett. Pici dologgal indul látszólag, egy kívánsággal. Aztán a kívánság vége gyilkosság lett.

Ahábnak, Samária királyának nyaralópalotája volt Jezréelben. A palota mellett feküdt Nábót családi szőlőcskéje. Nem volt nagy terület. A család még a honfoglalás idején, tulajdonképpen lehet így mondani, magától Istentől kapta ezt a kicsiny kis területet. Ősi föld volt, amelyet sem eladni nem lehetett, sem kölcsönadni nem lehetett, sem jelzálog alá nem lehetett vetni. Különleges helyzetek voltak, most erre ne térjünk ki. De ha még ideig-óráig átszállt is valakire a föld, az sem tarthatta meg örökké. Bizonyos idő után vissza kellett adnia, vagy vissza lehetett tőle vásárolni. Egyszerűen átruházhatatlan volt az, amit a nép Istentől kapott. De alapvetően Isten törvénye tiltotta azt, hogy valaki az ősi birtokot eladja. És itt nem volt rendkívüli helyzet.

Aháb azonban azt akarta, hogy ne Nábóté legyen a palota melletti szőlő, és meg akarta azt szerezni. Egyik nap, amikor Nábót dolgozott a szőlőjében, odamegy hozzá a király, és megszólítja Nábótot. Ez önmagában, ha mai szemmel nézzük, óriási dolog volt. Nem egy szolgát küldött, nem küldött karhatalmat, hanem ő maga odagyalogol, elmondja a király azt Nábótnak, hogy szeretné elcserélni. Még azt is hozzáteszi, hogy egy sokkal jobb szőlőt ad, és valószínű ez így is lett volna. Sokkal jobb szőlőt kap e helyett, de ő szeretne itt veteményeskertet létesíteni. Kivágjuk a szőlőt. Répa, káposzta és így tovább. A szőlő ki, zöldségek be. Olyan egyszerű. Mi itt a probléma? Ahogy ezt mondják: megveszlek kilóra. Vagy megveszem, vagy cseréljük el, és kapsz egy sokkal jobb földecskét helyette. Add nekem a szőlődet - mondja Aháb -, hadd legyen a veteményeskertem. Adok jobbat helyette, vagy pénzben adom meg az árát. Mindenképpen kellemetlen helyzet. Tehet egyáltalán valamit Nábót ebben a helyzetben? Az ember megdöbben, amikor ezt olvassa: ahol Isten uralma egyértelműen látható, nyomon követhető, tetten érhető, vagyis, ahol működik a teokrácia, nem a demokrácia, a teokrácia, azt jelenti, hogy Isten hatalma. Mert itt működött. Isten törvénye világosan mondott valamit. S ez a kétkezi földműves, aki szőlővel foglalkozott, semmi mást nem tesz, mint hivatkozik Isten törvényére.

Lehet hivatkozni következményekkel, vagy következmények nélkül, de ahol Isten törvénye igazán működik, legyen az egy ország vagy egy család, ott előbb-utóbb az Isten igazsága átüt a dolgokon, a hétköznapokon is.

Mindenki számára nyilvánvaló módon ismeri Nábót Isten törvényét. Ismerte Aháb király is. Ő pontosan ugyanúgy tudta, ismerte, mit mond erről a kérdésről a törvény. Az ősi föld nem adható el, és nem cserélhető el. Csak hát Aháb a király, és Nábót a földműves. Ez hozza magával rossz esetben azt, ami történik. Még azt is ismerték mind a ketten, hogy ne kívánd. Ne kívánd, ami a te felebarátodé. Házát, feleségét, vagyonát. Van ott egy felsorolás. Ne kívánd. Ezt is ismerik mind a ketten. Talán, és ez csak találgatás, de találgassunk most az egyszer, Nábót értelmes emberként, a földműves emberek értelmes emberek, gondolkodnak, és úgy szoktak döntéseket hozni, hogy azt talán többször is végiggondolják. Talán arra is gondolhatott, hogy ez lehet, hogy az életembe fog kerülni. Ha én most nemet mondok a király kérésére. Nem arra mondott nemet, hanem Isten szavára mondott igent. Micsoda különbség. Jól gondoljuk meg mi is, amikor Isten törvénye mellett állunk, és azt mondjuk, azt idézzük, a szerint élünk, akkor nem valakinek, vagy nem valamire mondunk nemet, hanem Isten törvényére mondunk igent. Ez egy teljesen más kérdés. Nem sértegetjük vagy bántjuk a másikat, hogy nemet mondunk, hanem Isten törvényére mondunk igent.

Nábót itt Isten törvényére mond igent. Akár még, ha az életébe kerül is. És belekerült az életébe is az engedelmesség. Mégsem mondhat mást, mint amit Isten törvénye mond. Isten őrizzen attól - mondja Nábót -, hogy odaadjam neked atyai örökségemet.

Mit tesz a király? Elkeseredve hazamegy, bántja az, hogy dühös vagy tehetetlen, hogy nem lehet az övé az, amit annyira szeretne. S teljesen infantilis módon, mint egy durcás gyerek, viselkedik. Nem eszik, és nem iszik, hanem ágyba bújik, és a fal felé fordul. Mint egy ötéves kisgyerek. Izráel tejhatalmú királya.

Aháb tudja, hogy Nábót valójában nem neki áll ellen, nem neki mond ellent, hanem Isten törvényének engedelmeskedik. Ezért is keseredik el annyira a király, mert tudja, hogy itt nincs mit tenni. Ez a kérdés lezárult. Mit mond Isten törvénye? Nábót annak engedelmeskedik. Kész. Vége. Sose lesz az övé Nábót szőlője. Tudja, hogy hiába ő a király, Isten népének a királya, mégsem korlátlan hatalmú úr, mert rá is vonatkozik, elfogadja, nem, betartja, nem, de rá is vonatkozik ugyanúgy. A teokráciában így van. S ha igazán működne a teokrácia, akkor működne a demokrácia is. De mivel nem működik a teokrácia, így nem működik bizonyos helyzetekben a demokrácia sem. De a kettőt nem kell sem hasonlítani, sem keverni, mert teljesen más a kettő. Egyik Isten uralmát jelenti, Isten hatalmát, Isten dicsőségére nézve. A másik pedig egy emberi találmány, ami pont ezért nem is működhet sosem jól. Hiába vonatkozik a királyra is a törvény, a dühe és elkeseredése mutatja, hogy nem veszi belül a szívében igazán komolyan. Pedig egy egész nép boldogulásáért felel.

Egyszer azt kérdezte az egyik gyerek az édesapjától: Papa, ha tenálad kellene érettségiznem, ugye könnyebb helyzetben lennék? A papa, aki nagyon szerette a fiát, a következőt válaszolta: Veled lennék a legszigorúbb az összes vizsgázó közül. De hát miért? - kérdezte megdöbbenve a gyerek. Azért - mondta az apja -, hogy soha, senki még csak célozni se célozhasson arra, hogy könnyebben fejezted be miattam az iskolát. Persze lehet úgy is érettségizni, hogy egy órára ott hagynak egy gyereket egyedül egy szobában. Meg lehet úgy is, hogy valaki fölvesz többmilliós prémiumot, s a megvizsgált buszok egyharmadának a fékei nem működnek biztonságosan. Meg lehetséges az is, hogy vezetőként nem tart rendet valaki. Nagy nemzetközi áruház. Fölemeli valaki a görögdinnyét, és egy jól meghízott, kövér, csillogó bundájú egér fut ki alóla. Mindez olyan helyen, ahol az ember mégsem várná. S amikor szóvá teszi valaki a vezetőnek, az a következőt válaszolja: Nem vagyok én macska, hogy egeret fogjak. Ilyenné vált a világ. Nem? Lehet érettségizni így is, és úgy is. Lehet így vezetni egy áruházat, és ennél sokkal sötétebb és gonoszabb dolgok is előfordulhatnak.

Megdöbbentő az, ami történik. Tizenéveseket kérdeztem nem régen arról, hogy ha nagyobbak lesztek, mit szeretnétek választani? Milyen munkát? A kétharmaduk azt mondta, hogy főnök szeretnék lenni. De milyen szakon, vagy milyen szakmában? Vagy hogy? Az nem lényeges, csak főnök, vezető. Miért? Mert annak keveset kell dolgozni, és bármit megtehet, és senki nem korlátozhatja. A legtöbben ezt válaszolták. Az egy másik dolog, hogy nincs mindig így, és nem mindenhol van így. De elképesztő az, hogy tizenévesek az egész kérdésről így gondolkodnak.

Micsoda erkölcsi sötétség van az emberekben Isten nélkül, és ez nem volt másképpen. Ez is mutatja világosan jó pár ezer évvel ezelőtt sem, Aháb idejében. A király nős volt. Jezábelnek hívták a feleségét. A pogány szidóni király lánya volt. Őt vette feleségül Aháb, Izráel királya.

Ahogy a Biblia írja, egy szörnyű, kegyetlen nő volt. Bálványimádó, Baál híve. Valójában ő vezette az országot, nem igazán a király. Vérengző düh volt benne mindenkivel szemben, aki Jahve követője volt. Különösen gyűlölte kortársát, Illés prófétát, aki igazán Isten szerint élt, és ráadásul elpusztította Baál oltárait, és megölte Baál papjait. Engesztelhetetlenül gyűlölte Jezábel Illést. Ezért is mondja Illésnek itt Aháb is, hogy rám találtál, én ellenségem? Ez a házaspár közösen megegyezett abban, hogy gyűlölik Isten prófétáját.

Jezábel neve egyébként, egészen a Jelenések könyvéig az istentelenség, a lelki paráznaság és a gonoszság szimbóluma lett.

Mit lát Jezábel? Azt látja, hogy szeretett férje szomorú. Honnan látja? Onnan, hogy nem eszik, nem iszik, és a fal felé fordul szegény. Vagyis duzzog. Azonnal kapcsol, hogy ez csak a miatt lehet, hogy valamit nem kapott meg. Mi lehet az? Elmondja Aháb, hogy mi a baj, hogy szerette volna megkapni a birtokot, de nem adta oda neki Nábót. S mi a válasz? Egy kérdés. Hát nem te uralkodsz most Izráelben? Ha ez ma történne, talán még azt is hozzátenné, hogy apukám, nem te vagy a király? De nem feltétlenül hergelni akarta ezzel a királyt, hanem számára, és itt jön egy fontos kérdés, aki a szidóni király lánya volt, természetes volt, hogy egy ország királya az Istennel egyenlő. Ott nem kérdés. Ha az isten-király mond valamit, hogy az azonnal megtörténjen. Ha kíván valamit, hogy azt ne teljesítsék. Bármilyen lehetetlennek tűnő kívánság és kérdés volt. Tehát nem feltétlenül rosszindulattal és gonoszsággal mondja ezt, de számára ez volt természetes.

Csak itt jön egy másik kérdés, hogy nem mindegy, hogy az ember kit vesz feleségül. Kivel házasodik össze, kihez megy férjhez? Ugye, hogy nem mindegy? Mert az az indulat jön ki a másikból, amit esetleg hoz magával. Ha pogány, istentelen, akkor a pogány, istentelen indulat jön ki belőle. És amikor tanácsot kell adni a társnak, akkor az a tanács jön ki belőle, nem is jöhet más. A kánaáni népekből származókból a kánaáni népek indulata jön ki. Jezábelnél világosan láthatjuk ezt. Hát te vagy a király. Hogy mer neked valaki nemet mondani? Az, hogy Isten törvénye mást mond, ez Jezábelt egyáltalán nem érdekli. Ez szóba sem jöhet, hogy mit mond Isten törvénye. Kit érdekel? Mit mond a Biblia, vagy mit mond Isten? Olyan egyszerű a számára. Van a királynak egy kívánsága. Nem rossz kívánság ez. Rálátni majd a palota ablakából a veteményeskertre. Mi itt a kérdés? Van ott egy szőlősgazda, akié a föld? Ilyen apróságokkal nem foglalkozunk. Ez egy nüánsznyi dolog. Röviden el lehet intézni.

Jezábel azt mondja Ahábnak: Kelj fel, egyél, igyál, és légy jókedvű. Majd én megszerzem neked a jezréeli Nábót szőlőjét. Nehogy félreértés essék. Tessék figyelni erre a pár szóra, amit mond Jezábel. Találkozunk ezzel, Istent idézi. A jezréeli Nábót szőlőjét megszerzem neked - mondja Jezábel.

Levelek mennek, elveszi Aháb pecsétjét, lepecsételi. Nábót lakóhelye véneinek böjtöt kell hirdetni, hamis tanúkat kell állítani, akiknek azt kell mondani eskü alatt, hogy káromolta Istent Nábót, és káromolta, átkozta a királyt. Kövezzék agyon.

Belegondoltam abba, hogy Nábót hány éve vagy évtizede lakhatott abban a faluban, városkában, ahol lakott. S ezek a vének mióta ismerhették Nábótot. Huszonöt éve, harminc éve, negyven éve? S egyetlen egy ember nincs, aki fölemelné mellette a szavát? Ugye milyen mélyre süllyedt az ember? Tudja mindenki, hogy lehet, hogy sok minden igaz Nábóttal kapcsolatban, de az, hogy istenkáromló, meg átkozza a királyt, ez biztos, hogy nem igaz. És egyetlen ember sem szólal meg. Nem mondja senki azt: én ismerem Nábótot. Mióta ismerem. Egyszerűen nem igaz. Nevetséges a vád. Én tanúsítom, hogy nem igaz. S talán akkor még egy vagy két kéz felemelkedett volna. De milyen furcsa a csoportnyomás?

Egyszer egy ifjúsági héten Neszmélyen kipróbáltuk. Kiment valaki, s a képhez a falon hozzá sem nyúltunk, de visszahívtuk, és megegyeztünk, hogy mindenki azt fogja mondani, hogy a kép a falon ferdén lóg. Visszajött az "áldozat", s mondta valaki: te nézd, ferde az a kép. Á, nem, az egyenes. Az egész csoport azt mondta, hogy ferde. Egy ideig gondolkozott, és azt mondja: tényleg, igazatok van, ferde. Hát, ha mindenki mondja csak igaz. Nem?

Senki nem szólal meg. Senki nem mondja azt, hogy emberek, nem igaz. Nábót nem istenkáromló, s nem átkozta a királyt.

Azért hadd mondjam azt is, mint keresztyének, ha azok vagyunk, semmi jóra nem számíthatunk. Ugyanúgy nem fognak mellettünk sem kiállni majd, ha arra kerül a sor.

Az botrányos volt, hogy a melegfelvonuláson megdobáltak némelyeket tojással. S ezért, akik ezt elkövették, bíróság elé kerültek. Az nem volt botrányos, ahogy a felvonulók gyalázták, és gusztustalan módon átkozták - mondhatom ezt is - a keresztyéneket. Erre senki nem szólt semmit. De az, hogy voltak némelyek - nyílván ez sem helyes, hogy dobálóznak -, de megdobálták őket tojással, akik felvonultak ilyen-olyan, kevés vagy még kevesebb ruhában. Az törvény elé való. Az nem probléma, hogy valaki hazudik, s emiatt tüntetések vannak, és az sem probléma, hogy emiatt másoknak kilövik a szemét. Csak az, hogy bizonyos dolgokat szóvá tesznek emberek. Meg a melegeket tojással dobálták meg.

De értsük meg, hogy ezt a világ az Isten nélkül ilyenné válik egyre inkább. Egyre inkább belesüllyed ebbe a mentalitásba. Erkölcstelenségbe, sötétségbe, istentelenségbe. Az igaz ember pórul jár, a bűnözők, és sokszor a gyilkosok megússzák. Időnként egy-egy tömeggyilkost elkapnak, de hányat nem kaptak el. Gondoljunk csak a második világháborúra. Látszólag megúszták.

Ez a történet nagyon világosan beszél arról, hogy látszólag. De a végén mégsem. Minden úgy történik, ahogyan Jezábel elrendezi. Aháb nem kérdez semmit sem, hogy hogyan akarja Jezábel megszerezni a szőlőt. Társa mindabban, ami történik, a feleségének, s ahogyan azt ő teszi. Nábótot halálra kövezik, s a szőlő Ahábé lehet. Jezábel hazamegy, és csak ennyit mond a férjének: meghalt Nábót, vedd birtokba a szőlőjét, mert nem él már. Megint olyan döbbenetes, hogy a király nem kérdezi meg, hogy hát hogyhogy ilyen hirtelen meghalt? Szívroham vagy agyvérzés, vagy mi történt? Semmit nem kérdez. Lehet, hogy ismerte a felesége módszereit? Nem tudjuk. Nem kérdez semmit. Megy, és elfoglalja a birtokot.

Van itt egy döbbenetes kérdés még, amire nem fogunk tudni válaszolni. Isten hagyta. Mikor először olvastam ezt a Bibliából annakidején, akkor izgatottan vártam, hogy mikor lép közbe Isten, és menti meg Nábótot. És nem menti meg. Mit tudunk erre mondani? Nem tudunk válaszolni, miért van így. Hagyja az Isten. Hagyja, hogy elmenjenek egészen a végsőkig, és megölik Nábótot, és elfoglalják a szőlőt.

Isten úgy tűnik, hogy hagyja ezt a világot menni a maga útján, egyenesen az ítélet felé. És hagyja azt is, hogy az Ő törvényének megtartói így járjanak? Időnként hagyja. Egyedül Ő tudja, hogy miért.

De hiszen Nábót azért halt meg, mert ragaszkodott Isten törvényéhez. Újra mondom, nem a szőlője miatt. Isten törvénye miatt, az Istenhez való hűsége miatt halt meg. Időnként engedi Isten, hogy a hozzá hűségesek a hűségük és a hitük miatt akár meg is haljanak? Ebből a történetből az is kiderül, hogy igen. Időnként Isten hagyja.

Bizony nem mindig értjük azt, hogy miért ad valamit az Isten valakinek, és miért vesz el az Isten valakitől valamit vagy valakit? Miért enged meg bizonyos dolgokat, és miért nem lép közbe? Egy azonban egészen bizonyos, s ez ebből a részből is kiderül. Isten nem vak. Isten nem süket. Isten nem öregedett meg, és Isten nem halt meg. Az Isten élő Isten. Ezt mondja a prófétának, Illésnek. S tessék figyelni, most jön az idézet. "Eredj, menj el Aháb, izráeli király elé, aki Samáriában laki, de most éppen Nábót szőlőjében van, ahova azért ment, hogy birtokba vegye azt!"

Van-e valami, amit az Isten ne tudna? Rejtve marad-e előtte valami? Kizárt dolog. Aki Samáriában lakik, de most éppen a Nábót szőlőjében van. Nincs tévedés. Pontos helymeghatározás. A műholdas helymeghatározók gyerekjátékok ehhez képest. Nábót szőlőjében van, ahova azért ment, hogy birtokba vegye azt. A hely meg az erkölcsi kérdés is pontosan meghatározásra kerül.

A király pedig, mint Izráel királya Isten előtt felelős a tetteiért. Ahol éppen van, az tiltott terület. Gyilkosság árán szerzett birtok. Isten nem vak, nem süket, nem öreg, nem szenilis vénember, és nem halt meg. Az Isten lát, hall, és a maga idejében cselekszik.

Ki bírálhatja fölül az Ő döntését? Senki. Azt sem, hogy miért enged meg dolgokat, s azt sem bírálhatjuk felül, hogy amikor cselekszik, akkor miért tesz úgy, ahogyan tesz.

Amikor Jézus Krisztust hazug vádak alapján elítélték, semmi különbség a kettő között. Csak nem szőlőről volt szó, hanem Jézus életéről, aki egyéként - még az ellenségei is elismerték - csak jót tett mindenkivel. Amikor Őt elítélték hazug vádak és hamis tanúk alapján, nem lép közbe az Isten, hogy minket megmentsen. Ott ezért nem lépett közbe. Ha közbelép, akkor mi kerülünk Isten ítélete alá. Tudta, hogy csak így menthet meg minket.

Ahábnak és Jezábelnek pedig hallania kellett Isten ítéletét. A kutyák nyalják fel a véredet, majd ha meghalsz, mert megölnek. Utódaid nem lesznek, mert kipusztítom őket egészen a gyökeréig. Írmagod sem marad.

A végén azt olvassuk, hogy Aháb megretten. Jezábel nem, de a király megretten. És ekkor fogja föl igazán cselekedetének az iszonyúságát, hogy mit tett. Csendesen járt-kelt. Hamut szórt a fejére, és zsákruhába öltözött. Ez az Istenhez térésnek a külső jegye, jele az Ószövetségben. Isten megbocsát neki, s azt mondja, hogy nem a te idődben következik be majd az ítélet, csak halálod után.

Jezábel nem változik, Aháb változik. Tényleg így van ez. Az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik. Gondolkozzunk el a vágyainkról, az indulatainkról, a tanácsainkról, amiket adunk egy másik embernek. Az elképzeléseinkről, az anyagi dolgainkról. Hallgattunk, amikor szólnunk kellett volna, nem álltunk ki a másik mellett, hanem gyáván, meghunyászkodva a magunk érdeke miatt nem szóltunk, és cserbenhagytuk, talán nem is egyszer. Beszéltünk, amikor jobb lett volna, ha hallgatunk. És emiatt a másikat érte nagy baj.

Gondolkozzunk el a hit, a hűség és az engedelmesség kérdésén, meg hogy milyen árat kellett eddig fizetnünk azért, hogy mi Jézus Krisztushoz tartozunk, ha hozzá tartozunk. Mibe került ez nekünk? Nábótnak a hűség az életébe került. Jézus Krisztusnak az engedelmesség az életébe került. Tőlünk nem kéri az életünket, vagy most még nem kéri Isten. De kéri a hitet, a hűséget, az engedelmességet Isten törvényéhez. A rossz kívánása megfoganván bűnt szül - mondja Jakab. Az pedig kiteljesedve mindig halálra juttat minket.


Imádkozzunk!

Köszönjük, Urunk, hogy eléd hozhatjuk most a terveinket, a kívánságainkat, a gondolatainkat, a szándékainkat, erkölcsös vagy erkölcstelen cselekedeteinket. Mindazt, amit ezekben a napokban gondoltunk, cselekedtünk, mondtunk, vagy éppen azt, hogy hallgattunk, s nem álltunk ki a másik mellett, s miattunk nagy bajba került. Isten, légy irgalmas nekünk, bűnösöknek.

De köszönjük a te bűnbocsátó, irgalmas szeretetedet, amellyel eltörlöd a mi álnokságainkat, megbocsátod a mi bűneinket, és a mi vétkeinkről többé nem emlékezel meg. Adjál, kérünk, a hit mellé bátorságot, hűséget, kitartást, szeretetet és irgalmas szívet is.

Köszönjük, hogy ma is irgalmasságot cselekszel velünk, ezért nincsen még végünk.

Ámen.