PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2008. július 27. (vasárnap) Cseri Kálmán

HÍV ÉS KÜLD

Alapige: Mk 3,14

---

Imádkozzunk!

Örökkévaló Istenünk, szerető mennyei Atyánk, áldunk és magasztalunk téged, hogy megérhettük ezt a napot. Köszönjük, hogy elkészítetted ezt a csendes órát, és hisszük, hogy elkészítetted számunkra mondanivalódat is.

Tudjuk, Atyánk, hogy a te szavadnak ma is teremtő hatalma van. Áldunk téged mindazért, amit eddig elvégeztél életünkben a te igéddel. Köszönjük, amikor megvigasztaltál, megbátorítottál. Köszönjük, amikor megfeddettél, lelepleztél és feloldoztál. Köszönjük, hogy most is várhatjuk azt az igét, ami a te szádból származik, és ezért el tudod végezni vele bennünk, amit akarsz. Kérünk, tedd a rólad való emberi bizonyságtételt a te önmagadról szóló erőteljes igéddé.

Bocsásd meg, Urunk, hogy oly sok igét elengedtünk a fülünk mellett. Bocsásd meg, amikor megértettük ugyan, hogy mi lenne a te akaratod, és mégsem azt cselekedtük. Bocsásd meg, amikor nélküled indulunk neki vállalkozásoknak, vagy akár csak egy-egy napnak is. Isten, légy irgalmas nekünk, bűnösöknek!

Ajándékozz meg minket a te Szentlelkeddel. Egyedül a te Lelked világosságában lesz nekünk helyes képünk önmagunkról, és csak Szentlelked ismertethet meg téged is velünk. A te Lelked győz meg minket bűn, igazság és ítélet tekintetében.

Áraszd ki reánk Lelkedet, és add, hogy semmi ne vonja el a figyelmünket most rólad, igédről és a te velünk kapcsolatos terveidről. Ajándékozz meg külső és belső csenddel, és segíts, hogy ma, ha a te szavadat halljuk, meg ne keményítsük a szívünket.

Ámen.

---

Igehirdetés

Mielőtt elénekeljük a 301. éneket, szeretném valamire felhívni a figyelmet. Isten igéjének többféle formájáról beszél a Szentírás. Van alapvetően az írott ige, a Biblia. Van a hirdetett ige, a Biblia magyarázata, az igehirdetés. És van a látható ige, ami most itt van az úrasztalán, az úrvacsora, amikor az egyszerű sákramentumi jegyek beszélnek, prédikálnak. Pál azt mondja: az Úrnak halálát hirdessétek, valahányszor úrvacsoráztok. És mindenekfelett van a testté lett ige, Jézus Krisztus. A János evangéliuma kezdődik így: "az Ige testté lett."

Az az ének, amit most énekelünk, az ige különböző formáiról szól váltakozva. Figyeljük meg majd, miközben mondjuk, hogy milyen sok fontos tudnivalót mond el Isten a hirdetett igéről is, az olvasott igéről is, és Jézus Krisztusról, a testté lett igéről.

* * *

Szeretném folytatni a múlt vasárnap esti igehirdetést, és mivel sokan nem lehettek itt akkor, röviden hadd utaljak arra, mi hangzott ott el.

Láttuk a Szentírásból, hogy Jézus Krisztus mindenkori tanítványait az jellemzi, hogy valami módon eljutott hozzájuk Isten igéje, ez az ige kifejtette a hatását bennük, és más emberré formálta őket. Aztán az így újjászületett hívők kifejtik a hatásukat abban a közegben, amelyikben élnek, és másokat is Jézus Krisztus tanítványaivá tesznek. Előbb az ige fejti ki a hatását abban, aki hittel befogadta, aztán az ilyen ember a megváltozott életével is, meg a szavaival is, továbbadja másoknak, amit kapott, és másokat is Jézushoz vezet.

Egy alkalommal Jézus ezt mondta a hallgatóinak: Az a cél, hogy legyetek az én tanítványaim. Amikor pedig visszament a mennybe, ezzel a paranccsal búcsúzott tőlük: "Tegyetek tanítványokká minden népeket."

Mind a kettő fontos, mind a kettőt hitelesen kell megélnünk, s mind a kettőnek működnie kell egy élő hitű keresztyén életében. Legyek Jézus tanítványává egyre inkább, és közben tegyek Jézus tanítványává másokat is.

Láttuk a múlt vasárnap, hogy Isten igéjének teremtő ereje van. Életet hordoz, és aki azt befogadja, komolyan veszi, abban új élet kezdődik el. Aki pedig táplálkozik rendszeresen Isten igéjével, tehát úgy olvassa Bibliát, úgy hallgatja az igehirdetést, hogy azt komolyan veszi és hozzá igazítja az életét, az lelkileg növekedni kezd. Először lelkileg csecsemő - olvastuk a Péter leveléből ezt a kifejezést -, és a lelki csecsemő tejnek italával táplálkozik, aztán egyre keményebb eledelt vesz magához, és eljut az érett felnőtt korra, amikor már tovább tudja plántálni az életet, amit ő is úgy kapott, továbbadja az igét másoknak a megszentelt életével is és a szavaival is.

Eddig jutottunk a múltkor, és mivel ez nagyon fontos tanítása a Szentírásnak, és óriási lehetőség minden hívő előtt, ezért ma szeretném három igével szemléltetni ennek az igazságát. Nézzük meg először, hogyan történt ez Jézus tizenkét tanítványának az esetében, hogyan valósult meg egy egyszerű és eléggé lecsúszott asszony életében, és hogyan működött az első keresztyén gyülekezetekben. Nem akarom elhallgatni azt sem, hogyan működik ez ma, a mai gyülekezetekben is.

1. Mit olvasunk Jézus tanítványairól? Hogyan tanított Ő erről?

Amikor első tanítványait elhívta, ezt mondta nekik: "Jöjjetek utánam, és emberhalászokká teszlek benneteket." Vagyis azt mondja: jöjjetek énhozzám, s aztán majd elküldelek titeket, hogy másokat is hívjatok hozzám. Alapigénkben ezt még kifejezőbben fogalmazza meg, amikor tizenkettőt kiválasztott, és akkor kettős célt jelöl meg: hogy vele legyenek, és hogy azután elküldje őket, hogy hirdessék az igét. Ez Jézus kettős célja, hogy kialakuljon a vele való lelki, hitbeli közösség, hogy vele legyenek az övéi, és elküldje őket, hogy továbbmondják másoknak azt az igét, amivel az ő életüket is újjáteremtette az élő Jézus Krisztus, és így mások is életre jussanak.

Fontos látnunk, hogy nem tagtoborzás folyik. Jézus Krisztus nem valami pártot alapított, és annak minél több tagot akart szerezni. Jézus Krisztus még csak nem is vallásalapító volt - ezt a hozzá nem értők szokták mondani, akik besorolják Őt a világ nagy vallásalapítóinak a sorába. Ő az életet hozta ajándékként, s aki benne hisz, az az életet kapja.

Pontosan az akkori vallás vezetőivel voltak a legélesebb vitái. Ő nem új vallást hozott, hanem Ő az életet adja. Egész pontosan: Ő önmagát kínálja fel a benne hívőknek. Önmagát áldozta oda a világért. Az a teljes élet, amit mi elveszítettünk, amikor Isten ellen fellázadtunk, az egy személy, neve van: Jézus. "Én vagyok az élet - mondta ezt többször is -, és aki bennem hisz, az ha meghal is, él." A biológiai halála előtt is annak van igazán kiteljesedett, teljes, értelmes élete; és ez olyan élet, aminek semmit nem árthat a biológiai halál. Az ilyen ember, ha meghal is, él. Jézus maga az élet. Ő ezt az életet kínálja ma is azoknak, akik hallgatják az evangéliumot, és akik azt befogadják, azokban kifejti hatását ez az ige. Átalakul az életük, a csüggedés helyét átveszi a reménység, rendbe jön a házasságuk, az emberi kapcsolataik, egyszerre látnak célt maguk előtt, nem beszélve arról, hogy az Isten nélküli állapotból, a kárhozatból, átkerülnek az Istennel való közösségbe, az üdvösségbe már itt a földön. Ez volt Jézus célja. Ennek a menete ez: hallgatja az igét valaki, s ha befogadja, az az ige őt átalakítja, és utána szinte önkéntelenül továbbmondja másoknak, és Isten azoknak az életét is átalakítja.

Jézus tehát arra hív el, hogy vele legyünk és utána elküldjön, és hirdessük az igét. Előbb a szívünkbe adja az Ő igéjét, az ott dolgozik, utána a szánkba, hogy továbbadjuk és másokban is dolgozzék. Először hallom, azután mondom. Először megdolgoz engem, Istentől elszakadt, kemény szívű embert Isten, utána megdolgoztat, és használ az Ő eszközeként mások számára áldásul.

Óriási kiváltság ez, és akinek az életében történik (mert tulajdonképpen nem is mi csináljuk ezt, hanem ez történik az engedelmes hívő életében), azoknak a szíve tele van örömmel és csodálattal azon, hogy Isten még ilyen gyarló eszközökön keresztül is az Ő újjáteremtő munkáját tudja végezni. Ezért írta le Pál apostol (most olvastuk a kalauzunk szerint) a Korinthusi levélben: "Krisztusért járunk követségben, s mintha Isten kérne miáltalunk, Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel." A hívő ember követségben jár, és maga mögött tudja mindig hatalmas küldőjét, az Ő küldetésében mondja tovább másoknak azt, ami rajta is segített. Sokszor ez egészen természetesen, minden póz nélkül, önmagától történik. Mert amivel tele van a szívünk, az jön ki a szánkon. Meddig van a te szíved igével? Kijön-e már a szánkon? Mindennapi gyakorlat-e ez, amit itt Jézus mond, hogy arra hív el embereket, hogy vele legyenek, s utána az Ő küldetésében másokat is hozzá hívjanak?

2. Jézus azonban nemcsak a tizenkét apostolt bízta meg ezzel a szép feladattal, hanem sokakat, másokat is. Például egy alkalommal beszélgetett egy olyan asszonnyal, aki nem is tartozott a választott nép közösségébe, akinek erkölcsileg rossz híre volt. Öt válás után már csak együtt élt egy férfivel, és az ilyenre rá sem néztek az akkori büszke, erkölcsös emberek. Egy rabbi pedig a közelébe sem ment egy ilyen hitvány alaknak.

Ezzel szemben Jézus egyenesen várta ezt az asszonyt a Jákób kútjánál. Tisztelettel, megbecsüléssel beszélgetett vele, és a beszélgetésük végén még azt is elárulta neki, hogy ő a Messiás. Az asszony pedig szívja magába a hallott igét, és elhiszi, amit Jézus mond. Vagyis befogadta az igét. Hitet ébresztett benne az, amit Jézus önmagáról mondott. Ezzel a hittel befogadta, komolyan vette, amit hallott, és szinte önkéntelenül otthagy mindent. Fut vissza a faluba, és hívja az embereket Jézushoz.

Ez egészen megrendítő jelenet a János evangéliuma 4. részében. Elfeledkezik arról, hogy tulajdonképpen vízért ment a kútra. Elfeledkezik arról, hogy déli tizenkettőkor nem szabad zavarni a hőségben pihenő embereket. Teljesen megfeledkezik arról, hogy ő hiteltelen ember. Egy ilyen nő szavára csak nem fognak felkelni és odavonulni Jézushoz. Meg soha életében ilyet nem tett, mit is mondjon? Azt mondja el, ami történt.

Elmondja, hogy találkoztam valakivel, aki megmondott nekem mindent. Mindent tud rólam, és ez a Krisztus. Gyertek ti is, ha meg akarjátok ismerni.

És mi lett ennek a következménye? A János evangéliumában így olvassuk ezt: Abból a városból pedig a samáriaiak közül sokan hittek Jézusban az asszony szavára, aki így tanúskodott: "megmondott nekem mindent, amit tettem." Amikor tehát a samáriaiak Jézushoz mentek, kérték Őt: maradjon náluk. És Ő ott maradt két napig. Az Ő szavának sokkal többen hittek, az asszonynak pedig meg is mondták: "Már nem a te beszédedért hiszünk, hanem mert magunk hallottuk és tudjuk, hogy valóban Ő a világ üdvözítője." (Jn 4,39-42).

Mi történt itt? Lelki ébredés Samáriában, egy félpogány területen. És hogyan? Úgy, hogy Jézus evangelizált. De miért mentek az emberek Jézushoz, akiről nem is tudtak, s egyáltalán nem hallották, hogy Ő ott van. Mert valaki, aki már találkozott Jézussal, hallotta és befogadta az Ő igéjét, kezdett megváltozni, és minden külön felszólítás nélkül elment azokhoz, akik között lakott, s akik őt megvetették, és hívta őket Jézushoz. Mindössze ennyit tett. Nem a samáriai asszony térítette meg az embereket. Ők maguk mondják, hogy most már nem is a te beszédednek hiszünk, mi magunk hallottuk és láttuk, és ebben benne van az: köszönjük, hogy ide hívtál minket. Ez nagy dolog volt, hogy elmondtad: itt van a kútnál Jézus. Ennyit mondott el csak.

Így használ Isten egy lecsúszott, megvetett, semmibe vett asszonyt, és lesz az ő első misszionáriusa, aki nem tudományos előadást tart az Isten-bizonyítékokról, hanem elmondja, amit hallott és látott néhány mondatban. De emögött ott van a küldője, és olyan erővel érkezik meg a hallgatókhoz, hogy az odavonzza őket Jézushoz, és az ő életük is megváltozik.

Ezt a törvényszerűséget a Szentírás több helyen hangsúlyozza, mert erről nagyon fontos tudnunk. Nem az volt a fontos, hogy milyen volt az előélete ennek az asszonynak, meg milyen előítéleteket tápláltak vele szemben, meg hogy ilyen szolgálatot még soha életében nem végzett. Hallotta és befogadta az igét, és az ige elvégeztette vele ezt az áldott szolgálatot. Megnyílt a szája, és olyat tudott mondani a többieknek, amit még nem hallottak.

Jézus nemcsak a tizenkét apostolra bízta ezt, nemcsak a "klerikusokra", nemcsak kiváltságosokra, hanem mindenki kiváltságos lesz, aki hallott Őróla, aki találkozott vele, és az menni fog a többiekhez és hirdeti ezt nekik. Az úgynevezett "egyetemes papságnak" gyönyörű illusztrációja a samáriai asszony története.

Ismerős-e ez nekünk, hogy amikor szíven talál egy ige, s engedjük, hogy mozogjon bennünk, és engedünk neki, hozzá igazítjuk az életünket, akkor az olyan változásokat visz végbe, amikre addig senki és semmi nem volt képes? Egyebek közt még arra is képesít minket, hogy továbbmondjuk másoknak azt, ami velünk történt.

Mikor beszéltünk utoljára valakinek Jézusról, s arról, amit Jézus velünk cselekedett? Lehetetlen, hogy akinek az életében Ő cselekszik, az hallgasson róla. Ha mindig hallgatunk, ha nincs mit mondanunk, vizsgáljuk meg komolyan, hogy elvégezte-e az Ő újjáteremtő munkáját az életünkben. Hiszen az ige azt mondja: "Hirdessétek annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az Ő csodálatos világosságára hívott el titeket." Aki a sötétségben van, az nem tud mit mondani a többieknek sem a világosságról, sem a kettő közti különbségről. Aki már kijött a sötétségből, annak már lesz mondanivalója, és nem is kell bíztatni rá.

3. És hogyan történt ez az első keresztyén gyülekezetekben, amikor már voltak kis közösségek, a mienkhez hasonló, kisebb létszámú, keresztyén közösségek? És hogy történik ma?

Az Újszövetségben sokat olvasunk arról, hogyan végezte Isten ezt a munkát az első gyülekezetekben. Egyet emelek most ki, mert talán ott olvashatjuk a legtalálóbb megfogalmazásokat, ahogy ezt az imént a Thesszalonikaiakhoz írott levélből hallottuk.

Pál apostol eljutott Thesszalonikába, ahol senki nem hallott még Jézus Krisztusról. Munkatársaival együtt evangelizáltak. Elmondták, kicsoda Jézus, mit kínál nekünk, mit jelent benne hinni. Közben látták az emberek Pálék életét is. Hallották az igehirdetést, és látták a hívőknek az életét. És a hallott ige egészen megváltoztatta őket. Annyira, hogy - ahogy olvastuk - az egész környéken, két tartományban is híre volt annak, hogy milyen különös emberek élnek Thesszalonikában. Akiket az egymás iránti és a mindenki iránti szeretet jellemez, akik áldozatkészek, segítenek, szolgálnak. A nyomorúságban is öröm van a szívükben. A keveset is meg tudják osztani másokkal.

Híre ment az életüknek. De nemcsak az életüknek, hanem ők is elmentek a környékre, és hirdették azt, amit Páléktól hallottak, és nagy ébredés támadt ezekben a tartományokban. Kezdetben ők maguk sem értették, mi a magyarázata, hogy az egész környéken híre van az ő hitüknek és szeretetüknek? Ebben a levélben magyarázza meg Pál nekik, hogy ennek az a magyarázata, hogy amikor nálatok jártunk, és ti hallgattátok az Istennek általunk hirdetett igéjét (tehát nem a magukét mondták, az Isten beszélt a thesszaloniaiakhoz Pálékon keresztül), akkor ti nem emberi beszédként fogadtátok, hanem Isten beszédeként befogadtátok, amint hogy valóban az, és ennek az ereje munkálkodik bennetek, akik hisztek. (1Thess 2,13).

A bennetek végbement nagy változás az ige munkája. És az, hogy nektek van mit mondanotok másoknak, ebből egyenesen következik. És ennek a menetét is itt részletesen leírja, ahogy az istentisztelet elején olvastuk. Azt írja az első részben: hirdettük az evangéliumot, de nemcsak szavakban jutott el hozzátok, hanem láttátok azt is, hogyan élünk közöttetek, és a Szentlélek ereje munkálkodott bennetek. Így lettetek ti az Úr Jézus követői, mivel sok zaklatás ellenére a Szentlélek örömével befogadtátok az igét. Aztán példává lettetek a többiek számára is, egész Macedóniában és Akhájában, és most tőletek terjed tovább az Úr beszéde. Még alliterál is: tőletek terjed tovább. De nem ezzel kezdődött, hanem azzal, hogy hallgattátok az igét, aztán hittétek is, meg nem is, mert olyan furcsa a Jézusról szóló evangélium, de végül is dolgozni kezdett bennetek, elfogadtátok, komolyan vettétek. Átalakított titeket, és most tőletek terjed tovább, és nagy ébredés van Macedóniában és Akhájában, egy pogány területen.

Emberek hitetlenekből hívőkké lesznek, rendbe jön a házasságuk, reménység lesz a szívükben, és ami a legtöbbet jelenti: a kárhozatból Isten átviszi őket az üdvösségbe, a vele való közösségbe. Így történt az első gyülekezetekben.

És ugyanígy történik ma is. Csak azt a példát hadd mondjam el, aminek a végét éppen az elmúlt napokban hallottam.

Úgy kezdődött: volt egy fiatalember, akit többféle szenvedély megkötözött. Ő is tudta, hogy lassan tönkremegy, rámegy erre az egészsége és az élete, de nem volt ereje szabadulni. Bátortalan próbálkozásai voltak, de maradt minden a régiben. Egyszer az egyik munkatársa meghívta magukhoz egy szerény vacsorára, beszélgetésre. És ez a férfi a feleségével együtt beszélt ennek a fiatalembernek arról a Jézus Krisztusról, aki őket megszabadította hasonló kötelékekből. Azóta egészen más az életük. Aztán szó szót követett, többször találkoztak még. A végén eljutott ez a fiatalember egy csendeshétre, és ott az Úr Jézus megszabadította őt a hitetlenségéből is, meg szenvedélyeitől is. Azóta is boldog, szabad ember.

Nem sokkal ezután új munkatárs került oda, ahol dolgozott, és mindjárt feltűnt ennek a megszabadult fiatalembernek, hogy feltűnően ideges, szomorú és teljesen szótlan ez az ember, aki odakerült dolgozni. Először imádkozott érte napokig, aztán egyszer megszólította: van ennek valami oka, segíthetne rajta? Ez az ember kiöntötte a szívét, elmondta az egész életét neki. Aztán ő meg elmondta, hogyan szabadította ki az Úr Jézus hasonló nyomorúságokból. Elhívta abba a gyülekezetbe, amelyikbe járt. Ennek az embernek a szíve is megnyílt az Úr Jézus előtt, megnyílt a szája is, először úgy, hogy beszédes lett, aztán beszélt Jézusról másoknak, és ma abban a gyülekezetben ő a serdülők közti lelki munkában szolgál.

Így történik ez a XXI. században. Mert Isten igéje életet hordozó mag. Aki azt befogadja, abban elindul egy új élet. Ez az új élet egészen átalakítja a régi embert, és ennek egyik gyümölcse az lesz, hogy lesz mondanivalója másoknak, és azt a mondanivalót is az élő Krisztus juttatja el mások szívébe, azoknak az élete is átalakulhat. Így jutott el hozzánk is valakin keresztül.

Kik lesznek azok, akikhez rajtunk keresztül jut el? Mert Jézus nemcsak arra hívta el az övéit, hogy vele legyenek, hanem hogy és miután a vele való közösségben új életet kaptak, elküldje őket, hogy másoknak is továbbadják az életet támasztó evangéliumot. Hogy valóság legyen az életünkben: "Légy örömmondó, békekövet, hirdesd: a Szabadító elközelgetett." És ezt csak azok tudják hirdetni ezen a világon, akik már átélték ezt a nagy lelki szabadítást.

Sokszor mondtuk: ez más, mint hogy valaki tele van jó szándékkal, Isten-kereső ember, derék, erkölcsös élete van, nagyon vallásos. Ez más. Akiben él Krisztus a hit által, azon keresztül tud Krisztus megszólítani másokat. Azt indítja az Ő Szentlelkével, hogy nyissuk ki a szánkat, s kérjük, amit Pál apostol: adj nekem szót, amikor kinyitom a számat. És átéljük azt a csodát: Ő valóban ad.

Hadd fejezzem be azzal a mondattal, amivel Jézus a samáriai asszonynak mintegy összefoglalta ezt az egész eseménysort: "Aki abból a vízből iszik, amit én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víznek forrásává lesz benne." (Jn 4,14). Vagyis átfolyik rajta. Egyrészt oltja a mi életszomjunkat, mert magát az életet, a teljességet kapja meg a hívő Jézussal, másrészt pedig tovább tudja adni azt, ami rajta is segített, azt, amit ő is úgy kapott: az igét, az új életet, a hit által benne élő Jézust.

Az egyik reggeli énekünknek van egy verse, amelyik erről szól.

Szent igédet vallanom
Adjad tisztán, homály nélkül.
És szolgádnak mondatnom,
Minden képmutatás nélkül;
Kinccsel semmit sem gondolok,
Más jutalmat várok:
A szentek seregében,
Tarts meg gyülekezetében.
(487,6 dicséret)

---

Imádkozzunk!

Köszönjük, Úr Jézus, hogy te ma is hívogatsz magadhoz. Köszönjük, hogy lehet veled találkozni mindenütt, ahol a te igéd hangzik, mindenütt, ahol csak ketten vagy hárman is a te nevedbe jönnek össze. Köszönjük, hogy olyan sok alkalmat készítesz a számunkra is.

Kérünk, készítsd el azt az alkalmat, amikor egészen megnyílik a szívünk előtted. Amikor rádöbbennünk arra, hogy nélküled nem élet a létünk.

Kérünk, munkálkodjon bennünk a te igéd. Segíts, hogy a Szentlélek örömével fogadjuk azt, és ne kritikus fenntartásokkal, máshogyan értelmezve, halogatva mindig az engedelmeskedést.

Segíts komolyan vennünk azt, amit te komolyan, a mi érdekünkben mondasz. És töltsd meg a szívünket a kiváltságosok örömével, akiket a sötétségből a te csodálatos világosságodra hozol ki, és akik tudnak erről másoknak is hitelesen beszélni.

Így irányítson minket is a te Szentlelked. Segíts észrevennünk az erre elkészített alkalmakat a jövő héten is. Hadd legyünk mi mindig a te küldetésedben. Krisztusért járván követségben, a te védelmed alatt, a te Szentlelked vezessen bennünket, kérünk.

Köszönjük, hogy mindnyájan eléd hozhatjuk személyes kéréseinket. Rád bízhatjuk szeretteink nyomorúságát, gondját, terhét, baját. Köszönjük, hogy neked ma is van hatalmad segíteni, szabadítani, megbocsátani bűnöket.

Segíts ezzel a bizalommal imádkozni. Hadd legyen egyre szorosabb lelki közösségünk veled, és hadd éljük át a küldetésben járók örömét, tapasztalva a te csodáidat.

Köszönjük, hogy ebben a csendben elmondhatjuk a személyes imádságunkat is.

Ámen.