PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2008. január 17. (csütörtök) Cseri Kálmán

MÁTÉ EVANGÉLIUMA

Alapige: Mt 16,13-17

---

Imádkozzunk!

Úr Jézus Krisztus, mindnyájan elfáradunk így estére. Köszönjük, hogy te tudod, mi az, fáradtnak lenni. Köszönjük, hogy te fel tudsz üdíteni minket igéddel és szent jelenléteddel. Kérünk, segíts most rád összpontosítani.

Magasztalunk, mert te vagy a mi királyunk, akinek adatott minden hatalom mennyen és földön. Te vagy az áldott főpap, aki önmagadat áldoztad oda, és ezzel egyszer s mindenkorra váltságot szereztél a benned hívőknek. Téged vallunk a mi főprófétánknak is, aki kijelentetted számunkra, hogy kicsoda az élő Isten, kik vagyunk mi és mi a terved velünk.

Kérünk, ajándékozz meg minket ma este is kijelentéssel. Hadd értsük jobban a bennünket körülvevő világot, hadd lássuk egészen világosan, mik a tőled kapott feladataink, és hadd lássuk meg újra azokat a forrásokat is, amik a te szeretetedből felfakadtak a hívők előtt. Tudjunk tőled erőt, reménységet, békességet, hitet kapni.

Ajándékozz meg minket, kérünk mindazzal, amire szükségünk van ahhoz, hogy neked kedvesen, a te akaratod szerint, a te dicsőségedre éljünk.

Ámen.

---

Igehirdetés

Húsvétig bibliaolvasó kalauzunk szerint a Máté evangéliumát fogjuk olvasni, és fontos, hogy a régi igazságok is új fényben ragyogjanak fel, és új ismereteket is szerezzünk. Kapjunk Istentől új kijelentést, talán sokszor olvasott és jól ismert igeszakaszokon keresztül is.

Jó lenne, ha szép nagy felfedezés lenne számunkra, amikor most újra elolvassuk ezt az evangéliumot. Azért gondoltam arra, hogy amíg az elején tartunk, egy kicsit az egész evangéliumról hadd legyen szó, hogy legyen jobb rálátásunk az egészre. Lássuk ennek a célját és a legfőbb jellemvonásait.

Egész röviden arról, hogy ki írta ezt az evangéliumot. Elrejti magát és egyetlen mondatot ír a szerző önmagáról, amikor ezt olvassuk: "Amikor Jézus továbbment onnan, meglátott egy embert ülni a vámnál, akit Máténak hívtak, és így szólt hozzá: "Kövess engem!" Az felkelt, és követte Őt." (Mt 9,9).

Mindössze ennyit ír magáról szerényen Máté, és ezen már elcsodálkozhatunk, hogy Isten egy ilyen embert is beválasztott, befogadott a tanítványi körbe, hiszen aki vámszedő volt, az a megszálló római hatalomnak dolgozott - ahogy idegen szóval mondani szokták: kollaboráns volt -, abból élt, hogy nekik szedte az adót a saját népének a fiaitól. Éppen ezért megvetették a vámszedőket. Jézus egy ilyet is beválaszt, de új nevet adott neki. Megváltoztatta az eredeti nevét és megváltoztatta a jellemét is, és Máté lett az, aki később leírta mindazt, amit szemtanúként és fültanúként látott és hallott Jézus mellett.

(Megjegyzem, hogy a XIX. században virágzott racionalista liberális teológia mindent megkérdőjelezett, amiről a Biblia szól. Így ezt is kétségbe vonták, hogy a Máté evangéliumát Máté írta. Még azt is, hogy volt egy ilyen nevű tanítványa Jézusnak. Némelyek még azt is, hogy Jézus egyáltalán volt, nem beszélve arról, hogy van, mert Ő él és uralkodik örökkön örökké. Hozzá kell szoknunk ahhoz, hogy időnként vannak ilyen erősen kételkedő korszakok, mi is ehhez hasonlóban élünk most. Annál nagyobb öröm az nekünk, hogy részben a régészet, az ásatások, részben a nyelvészet sorra bizonyítja a kétségbe vont tényeket, hogy valóban úgy van, ahogy a Biblia írja. Megbízható könyv a Szentírás még ilyen szempontból is, nem beszélve arról, hogy maga Isten szólítja meg azokat, akik azt hittel olvassák).

A Máté evangéliuma tanúsága szerint Máté írta ezt az evangéliumot, és ez megnyugtathat minket, hogy a szemtanú hitelességével írta le ezeket.

Kiknek írta? Ha ezt tudjuk, akkor egy sor benne leírt történetet jobban fogunk érteni. Egészen nyilvánvaló az az evangéliumból is, meg az I. század végén és a II. században keletkezett történetírók munkáiból is, hogy zsidóknak írta. Az Ő népe fiait akarta Jézushoz vezetni. Zsidóknak, illetve zsidókból lett keresztyéneknek írta ezt az evangéliumot. Ez a magyarázata annak, hogy tele van ószövetségi idézettel: Amint megírta Ézsaiás, - ez az ige teljesedett be az Úr Jézusnak ebben meg ebben a cselekedetében. "Ez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit a próféta mondott" - és akkor idézi az Ószövetségből pontosan.

Mi egy olyan görög Bibliából tanultunk és olvastuk az Újszövetséget a Teológián, amiben az ószövetségi idézetek vastag betűvel voltak nyomtatva. A Máté evangéliumának nincs olyan oldala, ahol több sor ne lenne vastagon nyomtatva. Lukácsban alig van. Miért? Mert Lukács pogányoknak írta az evangéliumot. Ugyanazt írták le ketten, de nem mindegy, hogy kiknek szánják. Annak legyen érthető, akinek elmondom.

Tíz éves segédlelkészi szolgálatom alatt minden vasárnap tarthattam gyerek-istentiszteletet. Ugyanazt a bibliai történetet és bibliai üzenetet egészen másként kellett megfogalmaznom gyermekeknek, mint utána egy kis idővel később a felnőtteknek.

Itt is erről van szó. Ostobaság ilyen különbségekre azt mondani, hogy ellentmondás van a Bibliában. Az egyik az egyik csoport számára akarta érthetően elmondani, a másik a másiknak. Ugyanazt mondják, de hogy ugyanazt értsék rajta, ezért másként kellett megfogalmazniuk. Ezért hivatkozik Máté állandóan az Ószövetségre, mert akiknek ő Jézust be akarta mutatni, azoknak a Bibliája az Ószövetség volt.

A pogányoknak hiába írta volna Lukács, hogy meg van írva az Ézsaiás könyvében, ez teljesedett be Jézus életében, ezért higgyétek el. Azt sem tudták, mi az az Ószövetség, ki az az Ézsaiás, miért érv ez, hogy az teljesedett be. De egy zsidó vallásos ember számára ez sokat nyomott a latban. Ézsaiásnál megvan? Tényleg szó szerint beteljesedett. Nahát! És amikor ez sokszor megtörténik, ez nem lehet véletlen. Ezen elgondolkoztak az evangélium olvasói, vagy akiknek felolvasták. Ez meggyőző érv volt a számukra. Ahogy a próféták megjövendölték, az lett valóság a názáreti Jézus életében. Akkor alighanem Ő lesz a Messiás. Először csak elgondolkoztak rajta, aztán Isten Szentlelke bizonyosságra segítette őket.

Ezért nem magyarázza meg Máté azt, amit Lukács meg János megmagyaráz. Például a zsidó vallási szokásokat. Ő csak utal arra, hogy a kézmosásokról mi volt Jézusnak a véleménye. Mindenki tudta, hogy az mit jelent. Vagy az imaszíjat is csak megemlíti, és nem magyarázza, hogy mi az, mire használták, és mi ennek ott a jelentősége. Sőt némely arám szót nem is fordít le görögre.

A Hegyi beszédben olvassuk ezt, hogy aki azt mondja a másiknak: ráka, az olyan, mintha megölte volna. Méltó a gyehenna tüzére. Ez olyan becsületsértő, a másikat semmibe vevő kifejezés volt, amit minden zsidó ember tudott. Ha nagyon csúnyán mondanánk ezt: te semmi ember vagy, te hitvány vagy. Rongy ember vagy. Ezt jelentette a ráka. De nem kell magyarázni, mert mindenki értette. Lukács nem használ ilyen szavakat, mert azt hosszasan magyarázni kellene, és semmit sem vinne előbbre. Ő ugyanezt másként fogalmazza meg.

Nem véletlen az a különbség sem, hogy Máté következetesen azt írja: mennyek országa. Lukács azt mondja: Isten országa. Miért? Mert egy zsidó ember nem vette ajkára Isten nevét. Akkor ne használjuk mi se, ne hozzuk őt nehéz helyzetbe. Mondjuk azt: mennyek országa. Ugyanazt jelenti.

Máté azt mondja: Galileai tenger. Lukács úgy nevezi: Genezáret tava. Mert ez volt az általánosan elterjedt földrajzi neve, meg nem tenger az, csak egy kis tavacska, de némi öntudattal szívesen használták az ott lakók a tenger kifejezést, és mivel Galileában volt, az a Galileai tenger. Kicsit odébb a Földközi tenger a "nagy tenger". Máté következetesen így, Lukács következetesen úgy, és ennek megint az az értelme, hogy mindenki ugyanarra gondoljon. A görög, a pogány azt értette: Genezáret tava. Azt tudta, hol van. Galileai tenger, mi az?

Nos, ezek apróságok, de nem árt, ha tudjuk, hogy Isten Lelke úgy vezette a szentírókat, hogy akikhez küldte őket Isten, azoknak a nyelvén mondják el számukra érthetően azt, ami fontos.

Az sem véletlen, hogy Máté többször említi, hogy Jézus elsősorban Izráel népe elveszett fiaihoz küldetett. De azért nem elfogult, és nem zárja ki a pogányokat sem az üdvösségből, mert a Máté evangéliumában van a kapernaumi százados története. Egy pogány százados zsinagógát épített Kapernaumban. Meg a másik százados Jézus keresztjénél, aki azt mondja: bizony, ez az ember Isten Fia volt. Meg a kananeusi asszony története, aki addig könyörög Jézusnak, míg Jézus szeretettel megkönyörül rajta pogány létére is, és meggyógyítja a leányát.

Tehát nem lesz azért szűkebb a látóköre az evangéliumnak. Beleférnek a pogányok is, de mint ahogy a valóság is így volt, hangsúlyozza Máté, hogy elsősorban Isten népéhez küldetett Jézus.

A Máté evangéliuma tehát még a helyét tekintve is szép összekötő láncszem az Ószövetség és az Újszövetség között. Az Ószövetségre hivatkozva az újszövetségi evangéliumot, a Jézusról szóló örömhírt fogalmazza meg. Nyugodtan mondhatnánk, hogy mivel az Ószövetség tele van az eljövendő Szabadítóra, a Messiásra vonatkozó ígéretekkel, az Ószövetségben sok-sok nyíl mutat előre, hogy jön, jön a megígért Szabadító. A Máté evangéliumában pedig sok-sok nyíl visszafelé, hogy eljött, megérkezett, beteljesedett az ígéret.

Ezzel máris elmondtam, hogy a Máté evangéliuma elsősorban és mindenek felett Jézus Krisztus személyéről szó. Mégpedig úgy, hogy azt a zsidó olvasók vagy hallgatók megismerhessék, hogy ki ez a Jézus, és ráismerjenek arra, hogy Ő az, akit az Ószövetség, az ő szent Bibliájuk megjövendölt. És különösen három dolgot hangsúlyoz Jézusról: a názáreti Jézus a megígért Messiás, ez a Jézus teljhatalmú királyként van itt, és ez a Jézus Izráel tanítója, de az egész emberiség legfőbb Tanítója is.

a) Jézus a Messiás, görög szóval: Krisztus, magyarul: Felkent. Mi az, hogy Felkent? Az ókori Izráelben a három legfőbb tisztségre olajjal kenték fel a tisztségviselőket, amikor beiktatták hivatalukba. A királyt, a főpapot és a prófétát, amikor elkezdte a munkáját, olajjal kenték fel, ami azt jelentette, hogy a legdrágább árucikket, az olajat, amit egyébként is Isten áldásának tekintettek, és amiből minden cseppért kár volt, a hajára öntötték úgy, hogy egy kicsit még le is csurgott. (A 133. zsoltár mondja, hogy Áron szakállán is lecsurgott, amikor főpappá szentelték.) Ez azt jelentette, hogy amikor ebből a legdrágább dologból ilyen felesleges bőséggel öntünk rád, Isten minden áldását kívánjuk életedre, mert ha te jó király, jó főpap, jó próféta leszel, az az egész népnek használ. Egy áldáskívánás kifejezése volt ez. Szimbolikus cselekmény. A Máté evangéliuma emlékeztet arra, hogy Jézus Krisztus a mi főpapunk, prófétánk és királyunk. (Majd erről még részletesebben is szeretnék szólni).

De Máté unos-untig hangsúlyozza, hogy a reá vonatkozó ígéret, pontosabban az erre vonatkozó ígéretek teljesedtek be az Ő életében. Ő az, akit megígért ez meg ez a próféta. Kezdve mindjárt a bűnesettől (1Móz 3,15). Ez a legelső jövendölés, hogy a bűn rontása után már tudhatja az ember, hogy eljön majd valamikor a Szabadító, az asszony magva, aki a kígyó fejére tapos. - Ez az első jövendölés az eljövendő Szabadítóról. Aztán ismerjük a Bálám jövendölését, aztán a próféták mind mondtak valamit: egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk és az uralom az ő vállán lesz, és örökkévaló királysága lesz. "Íme, a szűz fogan méhében és szül fiút, és nevezik Immánuelnek, ami azt jelenti: velünk az Isten." Mikeás még azt is megjövendölte, hogy Betlehemben fog megszületni. Zakariás részletesen leírja, hogy amikor majd bevonul mint király a szent városba, egy szamár hátán fog bevonulni. Nem harcos Messiás és Szabadító lesz. Mindez Jézus életében pontosan beteljesedett.

Jézus tehát a Messiás. Ez Máténak a hitvallása. Az első mondata már ezt a főtémát pendíti meg: Jézus Krisztusnak, a Dávid fiának, Ábrahám fiának nemzetségkönyve. Mindenki úgy várta Őt, mint Dávid késői utódát. A nagy királynak egy még nagyobb Király lesz a késői utóda, s ennek a királynak egészen egyedülálló hatalma lesz: isteni teljhatalommal szolgál majd itt a földön. Jézus erre utal, amikor mennybemenetelekor mintegy utolsó mondatban emlékezteti tanítványait: "Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön" (Mt 28,18).

Beteljesedtek tehát az ószövetségi ígéretek, és amikor Keresztelő János a börtönben sejtve, hogy ki fogják végezni, bizonyos akar lenni abban, hogy Jézus-e a Messiás, vagy neki még lesz valami feladata, hogy az eljövendő Messiás útját készítse, két tanítványát elküldi Jézushoz: te vagy az, akit vártunk, vagy még várnunk kell valakire? - akkor Jézus nem bizonygatja neki, hogy én vagyok, hanem ezt üzeni: mondjátok meg Jánosnak: a vakok látnak, a sánták járnak, a siketek hallanak, a leprások megtisztulnak, és boldog, aki énbennem nem kételkedik (Mt 11,6).

Mérhetetlen szeretet, gyöngédség, megértés van ebben. Nem azt üzeni, hogy nem szégyelled magad, te nagy próféta, hogy abban kételkedsz, amit te hirdettél másoknak? Nem! Ez a lelkület Jézustól mindig távol állt. Ő tudta, hogy milyen lelkiállapotban van most Keresztelő János. Ő tudta, hogy a hitéért, a prófétai hűségéért kell szenvednie, és tudta, hogy a legnagyobb erősítés számára az, ha egész egyszerűen elsorolja Jézus a messiási jeleket. Mert ez a váradalom mindenki szívében ott volt, hogy majd ha eljön a Messiás..., Ő tudja a vakokat látóvá tenni stb. Jézus megüzeni neki: ez történik, János. Te is tudod, csak most egy kicsit elbizonytalanodtál benne, és boldog vagy, ha nem kételkedsz abban, amit úgyis tudsz. Merd hinni, amit hiszel... Így készülhetett János a vértanúhalálra.

Máté tehát igyekszik megerősíteni az olvasókban, hogy higgyenek a prófétáknak, és higgyenek a szemüknek, mert láthatják, hogy Jézus életében a próféciák teljesednek be. Ő a Messiás.

b) A másik, amit hangsúlyoz: Ő Izráel Királya, de nemcsak Izráelé, hanem az egész világ Királya. Vagyis Ő teljhatalommal rendelkezik az egész teremtett világ felett, mert Ő nem teremtmény, hanem teremtő. Ezért írja le olyan szemléletesen, plasztikusan és meggyőzően, hogy mi-minden felett van Jézusnak teljhatalma.

Kitör a vihar a Genezáreti tavon. Életveszélybe kerülnek a tanítványok. Már majdnem megtelik vízzel a halászbárka. Jézus alszik. Fittyet hány a természeti erőkre. Azok neki és az övéinek nem árthatnak. De az övéi félnek, hogy árthatnak. Felébresztik, és rászól a viharos tengerre, mint egy rossz gyerekre: hallgass, némulj el! "És elállt a szél és nagy csend lett." A tanítványok egymásra néznek, és egymást kérdezgetik: ki ez, hogy mind a vihar, mind a víz így engedelmeskedik neki?

Ugyanígy gyógyítja meg a betegeket. Amikor kiszállnak Gadarában a hajóból és jön velük szemben az a szerencsétlen megkötözött ember, s elkezd kiabálni: jaj, jaj Jézus! Azért jöttél, hogy meggyötörj minket? - Egy szót sem szólt Jézus, csak éppen kiszállt a hajóból és földet ért a lába. És az ördögök már jajveszékelnek, mert tudják, hogy hatalma van felettük is.

És hatalma van a halálon. Csak úgy beszól Lázár sírjába (akit már négy napja eltemettek, és azt mondják a jelenlevők: szaga van), és azt mondja: Lázár, jöjj ki! És mindenki elámul, hogy megáll a sírkamra szájában Lázár, és Jézus, mintha ez természetes, mindennapi esemény lenne, azt mondja: szedjétek már le róla azokat a lepedőket, mert nem tud járni. No de Uram, itt voltunk a temetésén négy nappal ezelőtt, biztos, hogy meghalt. - Rendben van, de most biztos, hogy él.

Az Ő isteni teljhatalma, királyi szava, parancsa hangsúlyos Máté evangéliumában. Jézus az a király, akit szintén megjövendöltek a próféták. A bölcsek azért jöttek olyan messziről, mert a zsidók királyát keresik. A kereszten hirdeti a tábla, hogy a názáreti Jézus a zsidók királya. Sokan nem tudják, minek a rövidítése az a négy betű, ami az útszéli kereszteken néha olvasható: I.N.R.I. Latinul azt jelenti: a názáreti Jézus, a zsidók királya, (Iesus Nazarenus Rex Iudaeorum). Ott is az Ő királyságát hirdetik. És amikor gúnyolják Őt, még a gúnyolói is azt mondják: ha te vagy a zsidók királya, akkor...

Ez hangsúlyos a Máté evangéliumában azért, mert gyakran ismétlődik ez a kifejezés: mennyek országa, ami a többi evangéliumban az Isten országának felel meg. Ez az ország szó azt jelenti: királyi uralom. Isten királyi uralma. Amikor kétségbe vonják, hogy Jézus isteni hatalommal űzi ki az ördögöket, akkor mondja azt: ha én Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten királyi uralma. Térjetek meg, mert közel jött hozzátok az Isten királyi uralma. - Ezt hozta Ő el, és egyben lehetővé tette azt, hogy mi, Istentől elidegenült emberek, belépjünk ebbe az országba és az Isten királyi uralmát magunkra vegyük. Jézus tehát király.

c) És a harmadik, amit a többi evangélistánál jobban hangsúlyoz Máté, hogy Jézus a nagy Tanító. Ő a Tanító, akitől mindent megtudhatunk: kicsoda Isten, miből áll ez a világ, ki vagyok én, mi Isten terve velem, mik Isten törvényei, amiket ha komolyan veszünk, akkor emberi módon tudunk élni, és nem tesszük tönkre sem önmagunkat, sem egymást, sem ezt a teremtett világot.

Jézus a tanító. Ez abból is kitűnik, hogy a Máté evangéliuma a négy közül az, amelyikben összefüggő nagy beszédei vannak Jézusnak. Öt ilyen nagy beszédet jegyzett fel Máté.

Most olvassuk a Hegyi beszédet (5-6-7 fejezet), ami egy nagy összefüggő tanítása Jézusnak. Olvassuk majd hamarosan a tizediket, ami szintén egy összefüggő felkészítő szeminárium az első útra induló tanítványoknak. Kiképzés és továbbképzés. A 13. fejezet, ahol hét példázatban szemlélteti Jézus és magyarázza is, hogy mi a mennyek országa. A 23. fejezet, ahol hosszan-hosszan tanítja és bírálja, ítéli a farizeusokat, illetve mindazt, ami képmutatás. És közvetlenül utána jön az ötödik hosszú tanítás, az Ő második eljöveteléről és az azzal kapcsolatos eseményekről. Öt nagy beszéd a Máté evangéliumában.

Márk rövidre szabja mindig, hogy Jézus mit mondott. Ő inkább Jézus tetteire teszi a hangsúlyt. A legtöbb szerepel az ő evangéliumában is, amit Máténál olvashatunk, de Máté két oldalon mondja el, Márk két mondatban.

Mert Máté erről is meg akarja győzni az ő honfitársait, hogy figyeljetek oda a mi Megváltónkra, mert Ő olyan tanító, akihez fogható nem volt és nem is lesz másik. Ő sajátosan értelmezi az Ószövetséget. Ti fel tudjátok mondani betéve - de értitek igazán, hogy miről van ott szó, és cselekszitek azt, amit betanultatok? Ő titeket képesekké tesz arra - ezt a gondolatot aztán Pál apostol fejlesztette tovább és mondta el még részletesebben -, hogy ne csak bemagoljátok, meg helyeseljétek, hanem éljetek aszerint.

Hangsúlyos a Máté evangéliumában (és van az ő tanításának polemikus éle is) az, hogy ne próbáljuk megtéveszteni Istent. Ne gondoljuk azt, hogy ha ismerjük az Ő akaratát, az egyet jelent azzal, hogy cselekesszük is. Főleg, ha nem is azt ismerjük már, hanem az arra épülő emberi tanításokat. A képmutató, tudálékos törvényeskedéstől nagyon óv Máté mindenkit. Leegyszerűsíti, vissza a Tíz parancsolatra, Isten akaratát. Most olvastuk a 6. fejezetet, ahol háromszor ismétlődik ez: amikor pedig te... Amikor adakozol, amikor imádkozol, amikor böjtölsz. Itt Jézus tanításaiból ezt a hármat szűri le: Aki igazán istenfélő, kegyes életet akar élni, annak legyen komoly és őszinte, egyszerű imaélete, annak legyen gyakorlata a böjt, és az úgy adakozzék mások szükségére, hogy csak ő tudja, meg Isten. Nem kell doboltatni maga előtt.

És nem kell 285 parancsolatot fújni, és úgy tenni, mintha azt meg tudnátok tartani - mert ennyire osztották fel már akkor a Tíz parancsolatot. Nem kell. Máté evangéliumában hangsúlyos ez: Jézus tanítására figyeljetek! Sokkal egyszerűbb lesz, és örömötök lesz az Ő követésében és az Őreá való hallgatásban.

Ez a három hangsúlyos tehát különösen: Jézus a Messiás, Jézus ennek a világnak a Királya, Jézus az a tanító, akit Isten küldött, hallgassatok rá!

Most ennek a háromnak a jegyében röviden szeretném személyessé tenni ennek az evangéliumnak az üzenetét, mert sorsdöntő számunkra, üdvösségkérdés számunkra, hogy kinek hisszük Jézust.

A János evangéliuma végén, a 20. rész utolsó mondatában indokolja meg János, hogy miért írta le részletesen azt, amit mint szem- és fültanú Jézus mellett látott és hallott. "Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és ebben a hitben életetek legyen az Ő nevében." (Jn 20,31).

a) Higgyétek, hogy Jézus a Messiás, az Isten Fia és ha ezt hiszitek, életetek lesz (és itt az a szó van, ami az örök életet jelzi) az Ő nevében, vagyis Őreá való tekintettel az Ő érdeméért. Annak van élete, örök élete, aki hiszi, hogy Jézus a Messiás, a Krisztus, az Isten Fia. Ez roppant kényes kérdés lett.

Szeretném előrebocsátani ennek a hangsúlyozásánál, hogy egy Krisztusban hívő keresztyén ember minden meggyőződésű embert tisztel és szeret. Azokat is, akikkel nem ért egyet, vagy nem ugyanazt hiszi. Ezt nekünk nem szabad elfelejtenünk, de nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy ha valaki a XXI. században csakugyan hiszi, hogy Jézus a Messiás, az Isten Fia, akkor azt nagyon sok bírálat fogja érni, és ezzel a hitvallással elhatárolta magát az összes nagy világvallástól. Itt nem a vallások vitájáról van szó, meg főleg nem arról, hogy elkezdjük egymást csepülni. Itt arról van szó, hogy mi az, ami a mi specialitásunk. Ezzel, hogy hisszük, hogy Jézus a Messiás, ezzel elhatárolódunk a zsidóságtól. Az Isten Fia, ez a vörös posztó az iszlám szemében, mert Istennek nincs Fia. (Van egy ilyen hitvallási tételük a muszlimoknak.) És hogy egyedül Őérte kapunk életet, örök életet, ezzel meg elhatárolódunk az összes keleti vallástól, mert azok az önmegváltást vallják. És magunkra maradunk. Ugyanúgy, mint az első keresztyének. Őket sem értették, és mindenfélével vádolták.

Ennek a hitvallásnak nagyon sok vértanúja volt a történelem során. És egyre élesebb harc bontakozik ki ez ellen a hitvallás ellen, egyáltalán a Jézusba vetett hit kizárólagossága ellen. Ezzel nekünk számolnunk kell. Törekedni kell arra, hogy mindenkit szeressünk és tiszteljünk, de ezt egyszer el kell döntenünk: hisszük-e ezt minden konzekvenciájával együtt, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és hiszszük-e, hogy a benne való hitben van életünk, és önmagunktól nem tudjuk magunkat megváltani. Ezt egyszer átgondolni, elhinni, és aztán vállalni. - Ez a keresztyénség.

b) A másik: hisszük-e, hogy Jézus valóban teljhatalmú királya ma is ennek az egész világnak? Ha ezt komolyan vennénk, akkor nem ismernénk az aggodalmaskodást. Vagy ha felüti is a fejét olykor a szívünkben meg a gondolatainkban, sokkal könnyebben diadalmaskodnánk rajta. Hiszen az, akihez tartozunk, az a világmindenség Ura. Él és uralkodik örökkön örökké - ahogy azt a Bibliában olvassuk. Vajon uralkodik-e a mi életünkön? Királya-e Jézus egészen gyakorlati módon a mi életünknek, mégpedig minden területnek? A hit és az engedelmesség a Bibliában szorosan összetartozik. Istennek való engedelmesség nélkül nincs igazi hit. Az igazi hit automatikusan a neki való engedelmességgé válik, abban mutatkozik meg.

Olyan szép az Újszövetség eredeti nyelvén a görög Bibliában az, hogy hallani azt jelenti: akuó és engedelmeskedni azt jelenti: hypakuó. Amikor alárendelem magamat annak, amit hallottam. Csak egy igekötő: hallom az igét, alárendelem magam annak, amit hallottam, és ebből lesz az engedelmesség. Természetes beidegződéssé vált-e ez a számunkra? Ahogy olvasom, ahogy hallom, már kész is vagyok engedelmeskedni. Nem holnap, nem valamikor - most, amikor hallottam. Ez egyfajta lelki beidegződés is, és boldog az az ember, akinek ez gyakorlat lesz. Mellesleg ezt maga Jézus mondja Máté evangéliumában, hogy aki tőlem hallja ezeket a beszédeket, és megcselekszi, az boldog ember. Aki hallja, de nem cselekszi meg, azoknak meg ítélet lesz, amit hallottak. Tehát király-e Jézus az életünkben? (Mt 7,24).

c) És ha Ő a Tanító, akkor tanítványai vagyunk-e már, és tanítható keresztyének vagyunk-e? Borzasztó, amikor kiderül egy hívőről, hogy taníthatatlan, mert azt képzeli: mindent tud, vagy ő mindent jobban tud, mint a többiek. Vagy elég neki az, amit eddig tanult. Jézus Krisztus igazi tanítványai haláluk pillanatáig taníthatók maradnak, ezért fejlődőképesek lelkileg, akárhány évesek, és akármilyen régóta hívők, hiszen a mi Tanítónk mindig tud valami újat mondani, vagy a régiből előhoz valamit, és az új hangsúlyt kap. És az igazi tanítvány másokat is tanítványokká tesz, mégpedig Jézus tanítványaivá.

Milyen tanítványai vagyunk: tanulékony, tanítható tanítványok-e, akik másokat is tanítványaivá tesznek, vagy pedig önelégült, valahol megrekedt keresztyének?

Kinek hisszük Jézust? Hisszük-e, hogy Ő ma is teljhatalmú Király, és akarjuk-e, hogy a mi életünkön is uralkodjék, és milyen tanítványai vagyunk? Ez az a három kérdés, amit az evangélium elején érdemes meggondolnunk, és amire válaszolnunk kell.

---

Imádkozzunk!

Úr Jézus Krisztus, dicsőítünk azért, mert neked szent volt a Szentírás, és magasztalunk, mert annak minden reád vonatkozó ígérete valósággá lett. Köszönjük, hogy hihetünk az Írásoknak.

Segíts, Urunk, hogy hadd tudjuk komolyan hinni azt, amit elfogadunk, többé-kevésbé ismerünk, és amivel olykor egyetértünk. Segíts el minket oda, hogy mindig, minden tekintetben igen-t tudjuk mondani kijelentésedre és akaratodra.

Könyörgünk Szentlelkedért. A te Lelked világosítsa meg az értelmünket, amikor olvassuk a Bibliát. A te Szentlelked tegye számunkra mindig személyessé azt, amit hallunk az igéből. Szentlelked adjon szavakat a szánkba, amikor másoknak is mutatni akarjuk a hozzád vezető utat.

Segíts minket, Úr Jézus, hogy a puszta létünk, a hétköznapi életünk is rólad beszéljen. Amikor arra készítesz lehetőséget, akkor tudjunk téged alázatosan, de meggyőződéssel megvallani. Kérünk, bátoríts meg minket erre.

Eléd hozzuk mostani szükségeinket, gondjainkat, kételyeinket. Kérünk, hogy te, akinek adatott minden hatalom mennyen és földön, a te isteni hatalmaddal és kimondhatatlan szeretetettel munkálkodj bennünk és általunk továbbra is.

Ámen.