PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2008. május 18.
(vasárnap)

Varga Róbert


AMIT SALAMON KÉRT


Alapige: 1Kir 3,5-15/a

"Akkor éjjel megjelent Gibeónban az Úr Salamonnak álmában, és ezt mondta Isten: Kérj valamit, én megadom neked! Salamon ezt felelte: Te nagy szeretettel bántál szolgáddal, Dáviddal, az én apámmal, ahogyan ő is hűségesen, igazán és egyenes szívvel élt előtted. Ezt a nagy szeretetet megtartottad iránta, és fiút adtál neki, aki a trónján ül ma is. És most Uram, Istenem, te királlyá tetted szolgádat az én apám, Dávid után. De én még egészen fiatal vagyok, nem értek a kormányzáshoz. És a te szolgád választott néped között van, amely olyan nagy nép, hogy nem lehet számba venni; nem számlálható meg a sokasága miatt. Adj azért szolgádnak engedelmes szívet, hogy tudja kormányozni népedet, különbséget téve a jó és rossz között; különben ki tudná kormányozni a te nagy népedet?! Tetszett az Úrnak, hogy ezt kérte Salamon. Azért ezt mondta Isten: Mivel ezt kérted, és nem kértél magadnak hosszú életet, nem kértél gazdagságot, és nem kérted ellenségeid életét, hanem értelmet kértél, hogy nekem engedelmeskedve tudj kormányozni, ezért teljesítem kérésedet: olyan bölcs és értelmes szívet adok neked, hogy hozzád fogható nem volt előtted, és nem támad utánad sem. Sőt azt is megadom neked, amit nem kértél: olyan gazdagságot és dicsőséget is adok egész életedben, hogy nem lesz hozzád fogható senki a királyok között. Ha az én utaimon jársz, és megtartod rendelkezéseimet és parancsaimat, ahogyan apád, Dávid tette, akkor hosszú életet adok neked. Azután fölébredt Salamon, és látta, hogy álmodott."


Imádkozzunk!

Köszönjük, Urunk ezt az első biztatást, hogy aki Tehozzád fordul, azt te nem küldöd el magadtól. Mi olyan sokszor nem kapcsoljuk ki magunkat, és nem úgy vagyunk itt, hogy rád figyeljünk, és rákapcsolódjunk arra, amit te mondasz, hanem tovább zakatol a szívünkben mindaz, amivel idejöttünk. A kérdéseink, az aggódásaink, a nehézségeink, vagy éppen az örömeink, a holnapi nap ránk nehezedő nyomása, az egész hét, az élet terhe. De köszönjük, hogy te azt mondod, hogy hagyjuk mindezt itt nálad. Üljünk le most a te lábaidhoz, beszélgessünk veled, kiáltsunk hozzád, és te megfelelsz annak, aki hozzád fordul.

Így bátorítsd a szívünket, Urunk, hadd tudjunk ráhangolódni a te üzenetedre. Hadd tudjuk azt komolyan venni. Tölts meg minket Lelked által erővel, szeretettel, józansággal, hogy felismerjük és megtegyük a te jó akaratodat. Köszönjük, hogy Jézusért meghallgatsz minket.

Köszönjük, Urunk, hogy ma reggel is élő vizet kínálsz nekünk, és aki csak akarja, megelégítesz a te szavaddal, irgalmaddal, szereteteddel. Így kérünk arra, hogy légy itt velünk, és mi pedig hadd tudjunk úgy rád figyelni, hogy annak olyan következménye lesz, ami kihat az életünkre. Változnak a dolgaink, s egyre jobban rá tudunk hangolódni a te szavadra, akaratodra, erődre.

Köszönjük, Urunk, hogy a közösséget, önmagaddal való közösséget kínálod nekünk.

Ámen.


Igehirdetés

Egy többgyerekes családban nagytakarítást végeztek. Ez azt jelentette, hogy kipakolták a szekrényeket, levettek mindent a polcokról, hogy pókhálózzanak, porolgassanak, és amit kell, lemossanak vagy elmossanak. A fiúgyerekek, ahogy az nem szokás egyébként, de itt nagy buzgalommal segítettek. A négyéves sokkal több holmit vett a kezébe, mint amit elbírt, aztán a lépcsőfordulóban elfáradva lefelé, a kertbe tartva leült, és amikor az édesapja el akart menni mellette, akkor kicsit csüggedten fölnézett rá, és azt mondta: papa, nem bírom. És erre az édesapja a legegyszerűbb megoldást választotta, a gyereket a holmikkal együtt fölkapta, és kivitte a kertbe.

Arra gondoltam, hogy az imádkozó emberrel így bánik Isten. Holmival, nehézséggel, bajjal, problémával, időnként örömeivel együtt, ha hozzá fordulunk, fölkap minket, és oda visz bennünket, oda juttat el bennünket, ahol a számunkra az a legjobb, és ami a legjobb.

Amikor az imádság kérdéséről beszélgetünk, akkor mindig egyértelműen felmerül az a kérdés, hogy vajon elbírja-e a mi kéréseinket Isten, vagy nem? Ahogyan az édesapa szerette a kisfiát, fölkapta és kivitte, elbírta őt terheivel, testsúlyával, lényével együtt. Az Isten is elbírja a mi terheinket. Elbír minket is, és személyválogatás nélkül nagyon szeret.

Az Istennel való beszélgetés ? mert ez az imádság ? nagyon fontos annak számára, aki magát keresztyénnek mondja. Sokoldalú, és igazi mélységében nem is áttekinthető teljesen, megfogalmazhatatlan, és bizonyos értelemben titok is, mint amilyen maga az egész életünk. Egyfajta szívbéli állapot az, amikor imádkozik valaki. Lehet így is mondani, hogy a szív és az értelem együttes magatartása, viszonyulása Istenhez. Lehet, hogy csendes sóhajtásban fogalmazzuk meg, vagy akár szavakban nyer kifejezést, de mindenképpen az imádkozó ember az személyében, lelkében, lényével együtt fordul a személyes, teremtő Istenhez. És ez közvetlen, ahogy a normális családokban van, hogy leülnek, és kötetlenül beszélgetnek. Néha nehezen, nyöszörgősen indul el, mint időnként az imádság is, de mégsem kötött szövegeket mondanak egymásnak. Milyen furcsa lenne, ha a szerelmes férfi megállna a szerelmes lány előtt. Mind a ketten tudják, hogy szeretik egymást, a fiatalember benyúlna a zsebébe, kivenne egy A4-es papírt, kihajtogatná, s mivel nem tanult meg esetleg rendesen összeolvasni, kicsit döcögősen felolvasná a szerelmi vallomást. Ami az ember szívében van, azt papírok nélkül is el tudjunk mondani. Nem? Szerelmi vallomást, vagy azt, ami a szívünkben van, azt kiönteni Isten színe előtt őszintén, kötetlenül, mint amikor valaki olyannal beszélgetünk, akit szeretünk, és aki minket is szeret.

Minél személyesebb a beszélgetés, annál inkább fakad az élet valódi problémáiból, kéréseivel, örömeiből Isten irányába is. Az imádsággal is így van. Ez egy természetes beszélgetés, érintkezés, lelki közösség a személyes Teremtővel.

Különböző módon történhet tehát. Van, amikor fölkiáltunk kétségbeesett állapotunkban, van, amikor egy boldog pihenés az imádság Isten színe előtt. Egy mély sóhajtás, hála, vagy éppen a félelmeink megfogalmazása szavakkal. De lehet nyugodt beszélgetés perceken át, vagy akár ? ezt kevesen próbálták még talán ? órákon át beszélgetek az Istennel. Nem is olyan egyszerű. Nem is olyan egyszerű őszintén föltárulkozni, mindent elmondani, s megvárni, amíg Ő is válaszol, és nem csak mi mondjuk el a magunkét.

Isten kegyelme az imádkozó ember számára azt jelenti, hogy az imádság végére megérti azt, hogy mi lehet az Isten jó akarata az ő életére nézve. Valójában az imádkozás együttműködés Istennel. Egyfajta összhang, ahogy itt egy zenés áhítaton a kórus, a kotta, a karnagy meg a kórustagok összhangban vannak egymással. A karnagy nem össze-vissza hadonász, mert nem tudja követni senki úgysem. Az énekkari tagok nem össze-vissza, egymásra nem figyelve énekelnek, hanem kottából vagy kotta nélkül, de összhangban akarják előadni azt, amit megtanultak. Így lehet összhang Istennel az imádság csöndjében, az imádkozó ember számára.

Mi nem tudjuk önt megérteni ? fogalmazták meg szociológiával foglalkozó kutatók az egyik keresztyén misszionáriusnak. Nincs semmi az ön hátterében, ami megmagyarázhatná a dolgokat, amelyeket tesz. A külső szemlélő számára az a misszionárius látszólag össze-vissza, persze egyfajta rend szerint, mert ezt is észrevették, tette a dolgát, és nem értették, hogy hogyan. Minek alapján dönt? Látszólag nincs logikai rend. Persze. Ha valaki Istenre figyel, akkor az Isten logikája szerint hozza a döntéseket, osztja be az idejét, költi el a pénzét, ismerkedik, barátkozik, utazik és így tovább. És ott nem mindig van összefüggés, vagy emberi nézet szerint, emberi logika a döntések hátterében. De az Isten logikája szerint azok jó döntések, és helyén való döntések.

A felolvasott rész előzménye az, hogy Dávid meghalt, és fia, Salamon lett a király. Semmilyen korban nem volt könnyű királynak lenni. De olyan csodálatos az, hogy azt mondja itt Salamon, hogy én fiatal vagyok még, s nem értek a kormányzáshoz. Bár a világon sok politikus megmondaná nyíltan. Igaz, nem lenne sokáig vezető, de megmondaná nyíltan, hogy nem értek a kormányzáshoz. Aki tud, segítsen! Fogjunk Össze! Csináljuk együtt! Ehelyett nem. Mindenki ért a kormányzáshoz, és emiatt egyik ország megy sokszor csődbe a másik után.

Királynak lenni nem volt könnyű abban a korban sem. Az Ószövetség korában sem. De Salamonnak ott van a szívében ez az őszinte alázat: ifjú vagyok, nem értek ahhoz, amit majd csinálnom kell. Segíts! Akkor még nem állt a jeruzsálemi templom. Salamon király meg alázatosan azt mondja, hogy nem értek a vezetéshez. Segíts! S ekkor még áldozóhalmokon mutatták be az áldozatot. Ez nem volt kedves Istennek. Ez később kiderül. Szerette volna, ha templom épül, de nem ezzel kezdi, hanem egy éjszakai álmában megjelenik Salamonnak. Akkor még nem volt leírva az egész Szentírás, és Isten az akarata szerint úgy döntött, hogy akiket erre kiválasztott, azoknak álomban ad, álmon keresztül üzenetet. Amióta a Szentírást leírták, a Kánon összeállt, az óta álomban nem üzen már senkinek sem Isten.

Megjelenik tehát Salamon királynak Isten. Nem ezzel kezdi, hogy építs templomot, hanem azt mondja a királynak, hogy kérj valamit, és én megadom neked. Milyen fantasztikus dolog ez. Nem? Amikor Isten valakinek ilyet mond. Hogy örülnénk, ha most kihangsúlyoznák, és azt mondanák: testvérek, ma reggel ez a központi üzenet: kérj valamit, és megadja az Isten. Hogy izzana a levegő a templomban. Egyik kérés a másik után záporozna. Aztán jönne a kérések módosító kérése, és a módosító kérések módosítása. Sokan rájönnének a végén: jaj, nem is ezt kellett volna kérni. De nem mondja azt a Biblia, és Isten sem, hogy a hívőknek minden kérését megadja és meghallgatja. Azt mondja, ha valamit az én akaratom szerint kértek, azt megkapjátok. Ami megegyezik Isten akaratával, abban biztosan reménykedhetünk, hogy azt Isten a maga idejében, amikor a meghallgatás ideje eljön, meg fogja adni.

Salamon nem kéréssel válaszol Isten szavára, hanem elkezd emlékezni. Eszébe jut mindaz, amit Isten adott neki már addig is. Nem azt mondja rögtön, hogy mit kér, hanem azt mondja: Uram, arra méltattad az én apámat, az én családomat és az én népemet, hogy ennyi mindent adtál neki már eddig is. Vagyis Salamon hálásan megemlékezik mindarról a jóról, amivel Isten őt, családját, népét, hazáját megajándékozta. Alázatosan elismeri, hogy Dávid is és a nép is bűnei ellenére, érdemtelenül kapta mindazt, amit kapott. Látja, és belátja ezt. És amikor valaki szívből imádkozik, valahol mindig itt kezdődik, s ezzel kezdődik, hogy nem tudja nem megköszönni mindazt, amit Istentől kapott, ha hívő valaki.

Aztán a hálaadás után Salamon komolyan veszi azt, amit Isten mondott. Kérj valamit, és megkapod. Mennyire vesszük mi komolyan Isten szavát?

Egyszer kirándultunk, és a velencei strand felé jártunk, és a homokban félig betemetve ott volt egy kisebb katonai távcső. Ott felejtette valaki, elfelejtették, talán nem is vették észre. Kivettük, letisztogattuk, működött, és épp egy ismerős családhoz mentünk látogatóba, ott volt egy kisfiú, akinek fölcsillant a szeme, amikor ezt a távcsövet meglátta. Én megkérdeztem, hogy elfogadod? Azt mondta, hogy köszönöm. Kivette a kezemből. Beállította és belenézett. A szülők elszörnyedtek, hogy hogy lehet ilyen egy gyerek. Én meg azt mondtam, hogy komolyan vette nem? Én megkérdeztem, hogy elfogadod-e, ő meg azt mondta, hogy igen. Komolyan vette, amit mondtam. Övé lett. Ilyen komolyan vesszük mi ? mint ez a gyerek ? amikor Isten azt mondja, hogy kérj valamit! Tárjátok föl a ti kívánságaitokat. Lehet kívánni Istentől, és kérni. És, ami megegyezik az Ő akaratával, bizonyosak lehetünk abban, hogy már megkaptuk. Itt a görög szerkezetben befejezett múlt van. Tehát már megadta az Isten. Még nem látjuk, mert nem jött el az ideje annak, hogy teljesüljön, de ha valamit az Isten akarata szerint kértünk, azt már Ő megadta. De még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy sehol nem ígéri azt a Biblia, hogy bármit kérünk az Istentől, például valaki mondta, hát igen, az ellenségeimnek egy kicsit odapörkölhetne. A magunk, mások, vagy Isten ellen irányuló imádságot Isten nem hallgatja meg.

De mit olvastunk fel a római levélből az elején? Róma 10,12. Nincs különbség zsidó és görög között. Mert mindenkinek ugyanaz az Ura, és Ő bőkezű mindenkihez, aki segítségül hívja. Isten nem személyválogató. Nem tesz különbséget nép és nemzet között. De azt mondja, hogy Ő bőkezű mindenkihez, aki Őt segítségül hívja.

Nem azért vagyunk sokszor olyan szegények, nincstelenek lelki értelemben? Nem vesszük komolyan, hogy Isten bőkezű Isten. Amikor ezt két napja talán, hogy olvastuk, én ezt elolvastam. Abban a pillanatban elmondtam azt Istennek, ami a szívemben volt. Uram, ha te bőkezű Isten vagy, hát akkor elmondom. Aztán majd úgy döntesz, ahogy te jónak látod. Azt mondja, hogy ugyanaz az Ura mindenkinek, és Ő bőkezű mindenkihez, aki segítségül hívja.

Sokszor azért maradunk lelkileg szegények, mert nem hívjuk Őt segítségül? Nem fordulunk hozzá? Nem vesszük komolyan? Ha fölkínál valamit, nem vesszük el a kezéből, mert nem hisszük el igazán, hogy nekünk szánja. Így Isten bőkezűségét nem éljük át. Nem tapasztaljuk sokszor azt sem, hogy az imádkozó, bibliaolvasó ember szavára az Isten válaszol. Újra mondom: idő és alkalom. Ez az Ő dolga. De aki hozzá fordul, azt Ő nem küldi el magától. A nála nem letett bánatainkra nem jöhet vigasztalás. A könnyeket, amiket nem nála sírunk el, azt nem tudja letörölni, mert nem bízunk benne, s nem neki mondjuk el. Örömünk sokszor múlandó morzsákból áll. Pedig Ő azt mondja, hogy az az én akaratom, hogy örüljetek, és bőségben éljetek. Így lehetne Ő folyamatos békességünk és örömünk forrása.

Salamon komolyan vette Isten szavát. Hálát ad mindazért, amit kapott, és aztán elmondja, hogy milyen feladatok várnak rá. Uram, nem tudom ezt a te nagy népedet kormányozni. Aki így beszélget, imádkozik Istennel, az kettős beállításban látja önmagát. Egyrészt, mint akit Isten szeret, és bízhat benne, másrészt, mint akire Isten újabb és újabb feladatokat bíz. Hálát ad, s elmondja, hogy milyen feladat vár rá. Ebben adjon Isten erőt és bölcsességet.

Felbátorít minket az imádságban Isten arra, hogy kérjük mindazt, ami a szívünkben van, és Ő megadja mindazt, ami a javunkra van. És aztán még ad hozzá feladatot, bölcsességet, látást.

Mit kér Salamon? Azt mondja, hogy Uram, adj értelmes szívet. A Biblia szerint, az Ószövetség szerint az értelem központja nem az agy, hanem a szív. Adj értelmes szívet, hogy tudjam végezni itt a feladatomat. Nem kér Salamon gazdagságot. Azt mondja, hogy születhet valaki királyfinak, az egész kelet gazdagsága az övé lehet, de ha nincs hozzá értelmes szíve, nem megy az egésszel semmire. Ha nincs Isten akaratát felismerő, mert ez az értelmes szív, megértő szíve, semmire nem megy a gazdagsággal. Vagy így is fordíthatjuk, hogy halló szívet ? szerepel itt. Ami annyit jelent a Biblia fogalma szerint: megérteni, felfogni, lélekkel meghallani, hogy mit akar velünk Isten.

Valójában, ha igazán a mélyére nézünk, nem kért kis dolgot Salamon. Nagyon komoly dolgot kért. A legnagyobbat. Azt kérte, hogy egész életére nézve vezesse őt Isten. Ez sokkal nagyobb, mintha bármi mást kért volna Istentől. Vagyis azt kérte: Uram, hadd tudjak, amíg élek, a te akaratod szerint élni. Meg is kapta egyébként, amit kért.

Amikor Sámuel könyve leírja, hogy Anna fiúgyermekért imádkozik, és azt mondja: Uram, ha megadod, odaadom neked, hogy végre legyen valaki majd, ha felnő, aki visszavezeti a tőled elszakadt Izráelt, és ad bölcsességet, vezetést, látást. Neked szentelem a fiamat, ha adsz fiút. Mivel Isten akarata szerint kérte Anna, ezért Isten meghallgatta, és megszületett Sámuel, aki aztán egy egész országon és népen segített. Sem Salamon, sem Anna nem magának kért, egyikük sem. Isten akarata szerint kértek, és Isten megadta, mert bőkezű mindenkihez, aki hozzá fordul. Próbáljuk ki, hogy igaz-e ez, amit itt a Biblia mond. Igaz, de próbáljuk ki, hogy működik-e? Nálunk is fog működni, ha Istenhez fordulunk.

A mértéket, a gazdagság meg a bőség mértékét, mibenlétét azt azonban mindenki számára Isten szabja meg.

Még néhány szót arról, hogy mit nem kért Salamon. Nem kért több időt, hosszú életkort. Rábízta Istenre. Az életben egyébként is a minőség a fontos, és nem is annyira a mennyiség. Nyilván jó dolog, ha valaki sokáig él. Nincs ebben semmi rossz, és semmi istentelen dolog. De Salamon nem kért. Rábízta Istenre. Ő a Teremtő. Úgy is tudja, hogy a minőségi élet a lényeg, és ha ez hosszabb időn keresztül valósul meg, az csak mindenki javát szolgálja. Nem kért győzelmet és hatalmat ellenségei fölött. Ezt rábízta Istenre. Bízzátok az Úrra, az igazságosan ítélőre, majd Ő rendet teremt. Ő megítéli majd, ha valaki rágalmaz, rossz híreket hord, hazudik, lop, csal és így tovább. Bízzátok az igazságosan ítélőre. Rettenetes dolog egyébként az igazságos Isten kezébe esni. Ezt mondja a Biblia. Bízzuk nyugodtan az ítéletet meg az ítélkezést az igazságosan ítélő Istenre.

Kért értelmes szívet, hogy tudjon gazdálkodni a lehetőségekkel, az idővel, az alkalmakkal, hogy jól tudjon bánni az anyagiakkal is. Nem kért anyagi gazdagságot, de tudta, hogyha értelmes szívet kap, akkor abban ez is benne lesz majd. Meg az is, hogy Isten megadja az érvényesülést is, ha erre van szükség, meg megadja a hatalmat, meg emberi értelemmel a dicsőséget is. Mindezt Salamon megkapta Istentől.

Mit olvasunk utána? Tetszett az Istennek ez az imádság. A mi imádságaink tetszenek az Istennek? Ezt sokszor onnan lehet látni, hogy egyszer megtörténik, amit kértünk. Megadja Isten. Nem másképp, hanem úgy, ahogy kértük. És erről föl lehet ismerni, hogy de hiszen ez az, amit kértem. Isten meghallgatott.

Ezért Isten, mivel ezt kért Salamon, ezt válaszolta neki: mivel ezt kérted, és nem kértél magadnak hosszú életet, sem gazdagságot, sem ellenségeid életét, hanem engedelmes szívet kértél, hogy engedelmeskedj nekem, így tudj kormányozni, ezért teljesítem kérésedet. Olyan bölcs és értelmes szívet adok neked, hogy hozzád fogható nem volt, és nem lesz se előtted, sem utánad. Sőt azt is megadom neked, amit nem kértél. Gazdagságot, dicsőséget, és ha engedelmeskedsz nekem, hosszú életet is. Megkapta mindazt, amit nem kért. Mert az Isten tudja, hogy mire van szükségünk. Tudja azt, hogy szükségünk van az anyagiakra, fizikai erőnlétre, időnként előmenetelre, biztatásra, megjobbulásra, változtatásra, sokszor környezetváltozásra, pihenésre, nyaralásra, kikapcsolódásra, szeretetre, gyöngédségre, megértésre. Minderre tudja, hogy szükségünk van. S Ő meg is adja.

Aztán azt olvassuk, hogy Salamon áldozatot mutatott be Istennek, kifejezve háláját. Megújult az Isten iránti szeretete, s így olvassuk, hogy lakomát rendezett a szolgáinak. Megújult az emberszeretete is. Rendben volt Salamon király élete vertikálisan, függőlegesen Istennel, és vízszintesen, horizontálisan az emberekkel is.

Mit mond a Biblia? Azt mondja Jézusról, hogy az Isten, aki az egyszülött Fiát odaadta értünk a keresztre, hogyne adna mindent vele együtt minekünk. Jézus nélkül nem. Vele együtt igen. Az Ő nevéért, kereszthalála érdeméért meghallgat minket a mindenható Isten. Jézussal együtt minden a mienk. Ez a legnagyobb gazdagság, amit ember átélhet ezen a földön.

Mindenkinek ugyanaz az Ura, aki bőkezű mindenkihez, aki segítségül hívja Őt. Hogyne adna mindent bőkezűen minekünk, ha segítségül hívjuk Őt!


Imádkozzunk!

Köszönjük Úr Jézus ezt a kedves, szeretetteljes biztatást, hogy aki tehozzád fordul, azt te nem küldöd el magadtól. És aki segítségül hívja a te nagy nevedet, azt te megtartod. És aki könyörög másokért, legyen az gyerek, unoka, hozzátartozó, idős szülő vagy beteg, vagy éppen haldokló, amellett ott vagy, és annak a könyörgésére válaszolsz.

Köszönjük, hogy azt is ígéred nekünk, hogy aki neked mondja el a dolgait, és a te akaratod szerint kér tőled, azt te meghallgatod, és azt adod neki, ami leginkább a javát munkálja.

Így hadd mondjuk el majd a csöndben neked Urunk a kéréseinket, hadd tárjuk fel a szívünket. Kérünk, adj nekünk is értelmes szívet, hogy tudjuk cselekedni a te akaratodat, és átéljük majd azt a csodát, hogy ez a legjobb a számunkra.

Ámen.