Kiáltott az Úrhoz
Alapige: 2Kir 4,1-7
“Egyszer egy prófétatanítvány felesége így kiáltott Elizeushoz: Szolgád, az én férjem meghalt; és te is tudod, hogy szolgád félte az Urat. Most eljött a hitelező, hogy elvegye két gyermekemet rabszolgájának. Elizeus megkérdezte tőle: Mit tehetek érted? Mondd meg nekem, mi van a házadban? Az asszony így felelt: Nincs egyéb szolgálód házában, csak egy korsó olaj. Elizeus ezt mondta: Menj, kérj kölcsön edényeket ott kinn minden szomszédodtól, üres edényeket, de ne keveset. Azután menj be, zárd be magad és fiaid mögött az ajtót, és tölts ezekbe az edényekbe. Amelyik megtelt, tedd félre!
Az asszony elment, és bezárta maga és fiai mögött az ajtót. Azok eléje rakták az edényeket, ő pedig töltögetett. Amikor megteltek az edények, ezt mondta az egyik fiának: Tégy elém még egy edényt! De az így felelt neki: Nincs több edény. Ezután nem folyt több olaj. Az asszony elment az Isten emberéhez, és elbeszélte ezt. Ő pedig így szólt: Eredj, add el az olajat, és fizesd ki az adósságodat. Ami pedig megmarad, abból élj a fiaiddal együtt!”
Imádkozzunk!
Istenünk, köszönjük ezt a csöndes estét. Köszönjük a te házadat és a gyülekezet közösségét. Köszönjük, hogy mindent tudsz rólunk, és mégis szeretsz. Köszön-jük, hogy egyedül te vagy az, akitől mindent megkaphatunk, amire szükségünk van. Bocsásd meg, hogy sokszor egész másról gondoljuk, hogy arra feltétlenül szükségünk lenne, mint amitől az életünk függ.
Kérünk, beszélj velünk ma este a te igéden keresztül, és adj nekünk értelmes szívet, hogy értsük és szeressük elrendelt útunkat és minden parancsodat. Kérünk, ajándékozz meg minket az igazság beszédével. Oly sok hazugságot kell hallanunk, és sokszor magunk is beállunk ebbe a kórusba.
Köszönjük, hogy minden szavad igaz, és köszönjük, hogy ahol megszólalsz, ott cselekszel, ott történik valami. Az történik, amit te a mi javunkra tenni akarsz. Cselekedj most így bennünk és köztünk, hogy aztán cselekedhess általunk is, és használhatóakká váljunk a te kezedben.
Kérjük tőled igédet és Szentlelkedet. Ajándékozz meg minket ma ebben a csendben azzal, amire szerinted szükségünk van.
Ámen.
Igehirdetés
Az elmúlt héten olvastuk ezt a szent-írási szakaszt bibliaolvasó kalauzunk sze-rint. Olyan helyzetet ír le itt a Biblia, a-minek úgy tűnik, nincs megoldása. Egy özvegyasszony egyedül neveli két fiát. Addig sem lehettek gazdagok, amíg élt a férje, mert a férje nem csatlakozott az ud-vari prófétákhoz, akiknek szép javadal-muk volt. Most azonban, hogy meghalt a férfi, egészen elszegényedtek. Kénytelen volt kölcsönkérni többször is. Mivel jövedelme nem volt, törleszteni nem tudott. Most elfogyott a hitelezőnek a türelme, és jött végrehajtani.
Abban az időben lehetséges volt az, hogy valakinek a gyermekeit vagy családja tagjait elvitték, s mintegy rabszolgaként dolgoztak és így törlesztették az adósságot. Ez a veszedelem áll itt a küszöbön. Ez az asszony teljesen tehetetlen. Sem pénzt nem tud szerezni, sem más jó javaslata nincs a dolog megoldására, sem a fiait nem tudja megvédeni. Mi lesz ve-lük így, és mi lesz vele, ha valóban elviszik a gyerekeket? Ott marad egyedül, s egyedül fog éhen halni. Teljesen kilátástalan a helyzete.
Van-e kiút egy ilyen szorultságból? Van-e megoldás egy ilyen problémára? Erről szól a mai igénk.
Nézzük meg közelebbről először azt, hogy mi is volt itt a baj, utána pedig azt, hol keresett segítséget ez az asszony.
I.
Mi volt a baj? Több is volt.
1. Ezeknek a gyerekeknek nem volt apjuk. Úgy nőttek ezek a fiúk, hogy nem volt előttük férfimodell. Ennek az asszonynak meg nem volt társa, támasza, segítsége. Minden döntést egyedül kellett meghoznia, minden felelősséget egye-dül kellett hordoznia. Hány asszony hor-doz ilyen sokszor elviselhetetlen terhet! Hány gyermek nő fel ma is valójában apa nélkül! Vagy azért, mert ténylegesen hiányzik valaki a családból, vagy azért, mert vasárnapi apukához járnak, vagy azért, mert olyan fáradtak, és hajszoltak vagyunk, hogy nincs időnk a gyerekeink számára. Nem alakulhatnak ki spontán jó ízű, őszinte beszélgetések. Ritkán érdeklődünk igazán a dolgaik iránt, könnyen elfelejtjük azt, amit mond-tak, s ha kétszer-háromszor megkérdezzük ugyanazt, elszáll a bizalmuk. S egyál-talán: olyan sok gyereknek nincs meg az a biztonságérzése, hogy számíthat a szü-leire, hogy az apja tudja határozottan: mi a jó és mi a rossz, és meg is tudja indokolni. Vagy ha nem tudja, van annyi bá-torsága, hogy megmondja, hogy nem tud-ja, és keresi. Ez is adna biztonságérzetet, de amikor semmiről nem lehet tudni, hogy mikor minek van az ideje, mi fontos és mi mellékes és miért, akkor az sok zavart okoz a gyerekekben.
Hadd kérdezzem meg, hogy nem árvák a te gyerekeid? Szoktatok jóízűen, őszintén beszélgetni? Odaálltok Isten szí-ne elé együtt, és kérdezitek, hogy most ebben a helyzetben mi a helyes döntés? Mit tanácsolsz, Urunk? Ezen a téren is lehet ám újat kezdeni, testvérek. Isten igéje pontosan erre bátorít minket. Ne hagyd, hogy a párod özvegy legyen, és ne hagyd, hogy a tulajdon édes magzataid árvákká legyenek!
2. A másik baj az volt: nagy volt a szegénység. Nem tudott enni adni a gyerekeinek ez az asszony. Legalábbis nem tudott megfelelő táplálékot adni nekik. Alultápláltak voltak ezek a gyerekek.
Bizonyára tudjuk, hogy ezen a világon nagyon sok gyermek alultáplált. E-zen a mai napon is több ezer kisgyermek éhen halt a világon. Ez azt jelenti: napok óta nem ettek, vagy nem ittak már semmit. Becslések szerint Magyarországon is van körülbelül 150 ezer gyermek, akik éheznek. Különösen sok gyerek éhezik hétvégén, amikor nincs iskolai étkeztetés. Vannak, akik szomba-ton, vasárnap alig esznek valamit. Nagyon sok gyerek van, akik reggeli nélkül indulnak el a napjukra, és vacsora nélkül fekszenek le.
De még ennél is szörnyűbb a szellemi alultápláltság. Sőt, ott nemcsak az a baj, hogy nem kapnak megfelelő táplálékot a gyermekeink, hogy nem, vagy ritkán hallanak igaz és fontos gondolatokat, indulatmentes tárgyilagos helyzetelemzéseket, mégpedig ízes, gazdag szép magyar nyelven, hanem ennél is nagyobb baj, hogy sok méreg kerül a szel-lemi világukba. Mert ahogyan a levegővel, az ivóvízzel és az élelmiszerekkel temérdek mérget veszünk magunkhoz, ugyanígy mérgezik magukat a gyerekeink sok tv-műsorral, videokazettával, szá-mítógépes játékkal, zenével, vagy egysze-rűen csak reklámok és plakátok nézegetésével és hallgatásával, különböző folyóiratokkal, amit a kortársaiktól kapnak, vagy néha a szüleik asztalán találnak.
Külön fáradság a gyermekeiért felelősséget érző szülőnek, hogy semlegesítse ezeket a mérgeket, és valahogy ellensúlyozza azt a sok torzító hatást, aminek ki vannak téve nap mint nap. Ezekből a forrásokból tanulják meg, hogyan kell ölni, lopni, házasságot törni, csalni és így tovább. Ezek a források egyáltalán nem olyan eszményt állítanak eléjük, hogy milyen a szorgalmas, céltudatos, takarékos, törekvő, másokat segítő ember, hanem valami egészen más emberideál kerül eléjük. Nem véletlen az, hogy rohamosan nő már nemcsak a fiatalkorúak, hanem a gyermekek közötti bűnözés is.
3. A harmadik veszedelem ez a bizonyos hitelező volt. Nemcsak az volt a baj, hogy a gyermekeknek nem volt ap-juk, hogy nagy volt a szegénység és nem kaptak megfelelő táplálékot, hanem jött a hitelező, és irgalmatlanul be akarta haj-tani a tartozást.
Jön a világ a maga egész szellemiségével – világon most az Isten nélküli gon-dolkozást értsük, úgy, ahogy azt a Szent-írás is értelmezi, – és a gyerekeinkre pá-lyázik. Mindig az ifjúságot akarta megrontani, és a magáévá tenni, janicsárokká nevelni. Agymosást hajtani végre, ma-nipulálni. Őket még könnyebb, mert sok-szor teljes jóhiszeműséggel, naivan, véd-telenül állnak ezek előtt a hatások előtt.
Amint láttuk, a gyermekek anyja tehetetlen. Sem a férjét nem tudja feltámasztani, sem a hiányát nem tudja pótolni, sem a megfelelő pénzt nem tudja előteremteni, sem a drága magzatait nem tudja megvédeni a hitelezőtől. Kiszolgáltatottak, tehetetlenek. A hatóság sem segít nekik, mert az is tehetetlen, vagy nem akar segíteni, mert cinkosává lett azoknak, akik a gyerekekre pályáznak.
II.
Akkor, nincs segítség? Úgy tűnik, ez az asszony tud valamiről, sőt valakiről. Ez az asszony ismeri valamennyire az élő Istent. Ebben a reménytelen helyzetben magához a mindenható Istenhez for-dul. Azt olvastuk: kiáltani kezd. Nem éri be azzal, hogy megállapítja: tehetetlen. Nem az a mondat vége, hogy reménytelen a helyzet, hanem azt mondja: ha tud valaki segíteni, az az Isten, ha van valami megoldás, az nála van. És az mi lesz? Senki nem tudja. S vajon Ő mit fog tenni? Nem tudják. És fog-e tenni valamit? Reméli, hogy fog. Ezért kiált hozzá.
A próféta abban az időben közvetítő volt Isten és a nép között. Elizeus prófétán keresztül kiált Istenhez. Isten Eli-zeus prófétán keresztül válaszol neki. Ez ugyanazt jelenti, mint ha ma a Szentírásból értene meg valaki valamit. Isten igéje, amikor még nem volt leírva, a prófétákon keresztül hangzott.
Kiált tehát ez az özvegy abban a reménységben, hogy Isten az özvegyeknek és az árváknak különös gyöngédséggel viseli gondját, mert ezt meg is ígérte több helyen a Szentírásban, hogy Isten látja az ő nyomorúságát, s nem nézi közönyösen, hanem nála valószínűleg már készen is van a megoldás. Hogy mi az? Azt Ő tudja. De Ő tudja. Csak el kellene fogadni. Az is lehet, hogy már kínál-ja, csak kellene valaki, aki nyújtja a kezét, hogy bele lehessen tenni az ajándékot.
A kiáltás az imádság, a kinyújtott kéz. Ez az asszony tartja a kezét. Nem az öklét rázza, hogy milyen Isten az, aki ezt megengedi, hanem a kezét nyújtja: Te vagy az egyetlen, aki itt tudsz és a-karsz segíteni, hát segíts bajomon! És Is-ten segít. Egy egészen furcsa parancsot ad a prófétán keresztül. Istennek ez gya-kori szokása, hogy valami olyan irány-ban mutatja a megoldást, ami nekünk eszünkbe sem jutott volna, sőt ami ellen tiltakozik a nagy okos ember.
Péterék egész éjszaka halásztak ott, ahol sok hal szokott lenni éjszaka, és nem fogtak semmit. Egy fia halacska sem tévedt a hálójukba. Nappal, amikor már nincs hal, mert azok elmennek a tóparti vizekre, azt mondja Jézus: menjetek a mélyre és vessétek ki a hálót fogásra. És Péter válaszában: Mester, e-gész éjszaka halásztunk, és nem fogtunk semmit, ott van: megbocsáss, én vagyok a szakember. Te ács vagy, meg rabbinak, tanítónak nagyon jó vagy, de látszik, hogy ehhez nem értesz, ott nincs hal ilyenkor. Benne van talán az is: Mes-ter, ne nevettess már ki engem. Eddig volt valami szakmai hitelem, eddig a többiek úgy tartották, tudok halászni, meg az eredmény is mutatta olykor. Ne kelljen már olyat csinálnom, amit ép eszű szakember nem csinál. Egész éjjel ezt csináltuk, amikor lett volna értelme, most nincs értelme, most csináljam?!
Aztán vesz egy nagy lélegzetet, és azt mondja: De mindazáltal, mivel te mondod, kivetem a hálót. S életében olyan fogása nem volt. Két hajó kevés volt, majd’ elsüllyedt két hajó, amikor megtöltötték a halakkal.
Jézus valami szokatlant mond, valami furcsát parancsol. S mit csinál az ember? Megmagyarázza-e neki, hogy ez nem értelmes parancs, – vagy van bátorsága engedelmeskedni? Az Istennek való engedelmeskedés a bátrak magatartása. A gyávák okoskodnak, a gőgös ember kioktatja az Istent, a hívő ember csinálja, amit mondott.
Mit mond itt Isten? Kérjél kölcsön minél több üres edényt! Mi van a házadban? Nincs ott már semmi, csak egy kis korsó olaj. Na, ebből öntögess az üres edényekbe. Hogy? A kicsiből a nagyba? Nem kérdezi. Nekiindul, kér edényeket, és elkezdi tölteni az olajat. S amikor megtelik egy edény, félreteszik a gyerekek. A másik gyerek adja az üres edényt, s amíg van üres edény, folyik a kis korsóból az olaj. Megáll az ész! Ilyet még nem láttak.
De látják a gyerekek cselekedni Istent. Hisz az anyjuk – és a gyerek tanúja lesz annak, hogy az Isten cselekszik. Mi ezt így szoktuk mondani: csodát lát. Az nekünk mindig csodának tűnik, amikor Isten közvetlenül beavatkozik az eseményekbe. Ez a kicsi hit ilyen nagy gyümölcsöt terem. Ezeknek a gyerekeknek már nem kell bizonygatni: van Isten. Ők már látták, hogy mit tud Isten. Megtapasztalták az Ő szeretetét, látták az Ő gazdagságát, részt vehettek egy olyan ak-cióban, aminek a végső alanya a mindenható Isten volt, akit sose láttak, sose hallottak, csak a próféta mondta: ezt üzeni az Úr. De volt hitük megtenni azt, amit üzent az Úr, akkor is, ha különös volt, ha meglepő – és megoldódott a dolog.
Van mit eladni, kifizeted az adósságot, a többiből meg élj te és a fiaid! Megérdemelte ez az asszony? Erről itt nincs szó. Utólag megfizette Istennek az árát? Miért? Kell Istennek pénz? Nem üzletel Ő velünk! Ajándékot adott. Ezt hívja a Biblia kegyelemnek, amikor sem nem érdemlem, sem nem tudom viszonozni, de szükségem van rá. Ez Istennek elég, ez az egy szempont. Szükségem van rá, és tartom a kezemet bizalommal. Telerakja azzal, amire éppen szükségem van. Általában többet ad, mint amire feltétlenül szükségem van, jusson másnak is, és örülök, hogy továbbadhattam egy részét.
Ez jellemzi a hívőket. Így használhatja Isten mások javára is, és ezért ez a két gyerek nem lett rabszolga, és ez a nélkülöző, csonka család mégis életben maradt. Életet kaptak és bőséget. Ki is ígérte ezt?
Ez után a történet után 700 évvel valaki így jelentette be a programját: “Azért jöttem, hogy életük legyen és bő-ségben éljenek” (Jn 10,10). Jézus Krisz-tus azt mondta, ez az Ő jövetelének a célja, hogy ne maradjunk rabszolgák, hanem szabadokká váljunk, és ne teljesedjék be a végzet rajtunk, amit megérdemeltünk, mert a bűn zsoldja az örök halál, a kárhozat, hanem örök életünk legyen. És mit kell ezért fizetni? Ezt el kell fogadni. Aki úgy találja, hogy szüksége van rá, és bízik Istenben, hogy kap-ja tőle, az már nyújthatja is a kezét, élhet vele és belőle nagy örömmel és hálával, egy életen, sőt egy örökkévalóságon át.
“Kegyelemből van a ti üdvösségetek a hit által.” Az, hogy csorog az olaj az üres edényekbe: kegyelem. Az, hogy az asszony egymás után rakja oda az üres edényeket, vagyis elfogadja, amit Isten ad: hit. Ez a kettő kell ahhoz, hogy a megoldhatatlan megoldódjék, és amire nagy szüksége van az embernek, de sehonnan nem tudja beszerezni, azt ajándékként megkapja.
Valakinek azért meg kell fizetnie az árát. A mi örök életünk árát is megfizette valaki. Az előbb említett Jézus Krisztusról írja Péter apostol: Nem aranyon vagy ezüstön váltattatok ki a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből, hanem drága véren: Tiszta és szep-lőtlen bárányén, a Krisztusén. Annak az ára, hogy nekünk életünk legyen és bőségben legyünk, Jézus Krisztus tiszta élete. (1Pét 1,18-19)
Kié lehet ez az ajándék? Azé, aki érzi, hogy rászorul, tartja a hitnek a kezeit, és hálásan elfogadja ezt Istentől. Hogy mennyire rászorulunk, az kiabál. Elég csak körülnézni. Mert amióta otthagytuk Istent, és fellázadtunk ellene, azóta mi emberek is olyan árvák és tehetetlenek lettünk, mint ez az asszony ebben az ószövetségi történetben. Nem tudunk fizetni, nem tudunk vezekelni a bűneinkért. Temérdek mulasztásunkat nem tudjuk pótolni. Sok-sok hibát, amit ejtettünk, nem tudunk helyrehozni. Teljesen reménytelenül és tehetetlenül áll az ember e tekintetben, s egyfajta kényszer-nek az áldozatai vagyunk. Úgy, ahogy Jézus mondja: Aki bűnt cselekszik, az rabszolgája a bűnnek. Bűnön a Szentírás azt érti: Isten nélkül akar valaki élni.
S mint ahogy ennek az asszonynak Isten nem azt a bölcs tanácsot adta, hogy ültessél sok olajfát, várd meg, amíg terem bogyókat, sajtolj belőle olajat, add el, és rendezd a dolgaidat – ezalatt a gye-rekeit tönkretette volna a hitelező, mint rabszolgáit, – hanem azt mondta: hozz üres edényeket! Ez az isteni megoldás. Nem nekem kell valami nagyot teljesítenem, aztán vagy sikerül, vagy nem, hanem Ő kínálja készen, s élhetek belőle és vele, és szolgálhatok vele másoknak is – megvan az én feladatom is. De a meg-oldásra képtelen vagyok.
Van-e annyi alázatunk, hogy ezt el-hisszük? És van-e akkorka kicsi hit a szívünkben, hogy már ma este tartjuk a kezünket, és kiáltunk Istenhez? Tőle kérünk bocsánatot a bűneinkre, tőle kérünk tanácsot a döntéseinkhez és azt meg is fogadjuk. Elővesszük a Szentírást, és Őt kérdezzük: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? Kiáltunk a gyerekeinkért, az egész ifjúságunkért. Kiáltunk népünk jövőjéért ahhoz, aki hallja a kiáltást és többet ad, mint amennyit kérünk.
Ennek az egyszerű asszonynak az egyszerű hite a számomra nagy bátorítássá vált. És ha ezek után egyetlen szóba kellene összefoglalnom azt, amit meg-értettem, és amit ma este nagy szeretettel tovább akartam adni nektek, így hang-zik: kiálts! Nem elméletben, hanem úgy, hogy azt hallani is lehessen. Úgy kiálts Istenhez amiatt, ami most szorongat, ami nyomaszt, ami felébreszt álmodból, ami miatt leizzadsz éjszaka, ami miatt teljesen kifacsarva érkezel haza este és sem-mi hasznodat nem lehet venni otthon, ami föléd kerekedett és kezd tönkretenni, vagy akármi miatt: kiálts Istenhez!
A zsoltáros azt mondja: messziről is lehet kiáltani. Istennek jó füle van. Azt mondja:
Kiáltásom halld meg, Isten,
Vedd füledbe az én könyörgésemet.
Mert én szívem nagy ínségből,
Messze földről kiáltja felségedet.
(Zsolt 61)
Akiben ott van a bizalom, hogy nem hiába kiált, annak Ő egészen bizonyosan válaszolni fog.
Imádkozzunk!
Köszönjük, Istenünk, hogy ma is olyan hatalmas vagy, mint Elizeus idejében. Köszönjük, hogy neked minden lehetséges, az is, ami az embereknél lehetetlen.
Megvalljuk bűnbánattal, hogy olyan sok kudarcot, csődöt kellett már átélnünk, amikor mi akartuk megoldani azt, amire képtelenek vagyunk. Köszönjük, hogy neked tökéletes megoldásod van a bűnkérdésre is. Köszönjük, hogy életet kínálsz nekünk, és lelki bővölködést. Köszönjük neked Jézus Krisztust, a legnagyobb ajándékot, akit odaadtál érettünk, és aki azért jött, hogy életünk legyen és bőségben legyünk.
Könyörülj rajtunk, és segíts, hogy merjünk hinni neked. Indíts mindnyájunkat, hogy még ma este kiáltsunk hozzád bizalommal. Hogy tartsuk az üres kezünket, és adj nekünk boldog tapasztalatot arról, hogy hallod és meghallgatod a kiáltást.
Tudjunk, Urunk, hogy nem minden kérést teljesítesz, mert sokszor magunk sem tudjuk, hogy mire lenne valóban szükségünk, de minden ínséget kész vagy megszüntetni.
Könyörgünk hozzád gyermekeinkért, az ifjúságért. Könyörgünk, add a te drága igédet, ami új életet támaszthat mindenkiben, aki azt hittel befogadja. Legyen kezünkben a te igéd, mint biztos iránytű, hogy ne tévedjünk el, és formálj minket olyanokká, akik abból a nagy gazdagságból, amit Jézusért adsz nekik, másoknak is tudnak szívesen, szeretettel adni.
Kérünk, hallgasd meg a szívünkben levő hálaadást és könyörgést, és a közös imádságunkat is. Indíts minket arra, hogy már most, ebben a csendben, kiáltsunk hozzád.
Ámen.