Alapige: Mt 5,21

“Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj! Mert aki öl, méltó az ítéletre.”

Imádkozzunk!

Mindenható Istenünk, magasztalunk azért, mert úgy szeretted ezt a világot, hogy a te egyszülött Fiadat adtad, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Köszönjük neked kiválasztó és elhívó kegyelmedet. Áldunk mindazért, amit eddig elvégeztél bennünk igéddel. Köszönjük, hogy ez még mindannyiunk életében csak a kezdet. Könyörülj rajtunk, s ígéreted szerint, te, aki elkezdted bennünk a jó dolgot, vidd azt véghez a Krisztus Jézusnak napjáig.

Hadd legyen a te munkádnak az alkalma most ez az istentisztelet is. Szólj hozzánk egészen személyesen igéd által, és győzz meg minket Szentlelkeddel.

Neked adunk hálát azokért, akik ma készülnek vallást tenni hitükről. Engedd, hogy ez őszinte legyen, és a hitük folyamatosan erősödjék. De könyörülj meg mindnyájunkon, hogy igazi kapcsolatba kerüljünk veled, élő hitünk legyen, és ez minden mostoha körülmény ellenére is folyamatosan erősödjék, hogy így legyen nekünk új életünk tebenned, ami megtermi a maga gyümölcseit is.

Ehhez adj nekünk kegyelmesen most is segítséget. Jézus nevében kérünk.

Ámen.

Igehirdetés

De ki az az elvetemült, aki ezt az új életet megölné akár magában, akár a gyermekében, vagy bárkiben, akiért Isten felelőssé tette ezen a földön?! Itt azonban meg kell gondolnunk azt, hogy egy életet elpusztítani nemcsak úgy lehet, hogy kioltjuk azt, hanem úgy is, hogy nem védjük. Ha vala- ki hazavisz egy újszülött kisbabát a kórházból, befekteti az elkészített kis ágyába és ott magára hagyja, az a gyermek egészen bizonyosan elpusztul. Fel lehet jelenteni az ilyen szülőket bűncselekményért? Fel, és el is ítélik őket, mert ez gondatlanságból elkövetett emberölés. Na de egy ujjal sem nyúltak hozzá a kicsihez! Éppen ez volt a baj! Mert ha az életet nem gondozzák, nem védik, nem táplálják, ha egy újszülöttet nem táplálnak, nem mosdatnak, a megfelelő hőmérsékletet nem biztosítják, egészen bizonyos, hogy elpusztul. Ugyanez a veszedelem fenyegeti azt a lelki új életet is, ami sok emberben – talán éppen a most konfirmáló testvéreink közül is sokakban – elindult. Ha azt nem védik, nem táplálják, akkor lélekgyilkosság történik. Isten ma ettől óv minket.

Hogyan jön létre ez az új élet? A Biblia egyszerűen és szemléletesen írja ezt le, és a valóságban is azt tapasztaljuk ez így van: Valaki hallgatja Isten igéjét, és az ige, mint mag belehull a szívébe, és ott új élet indul el. Ha befogadta az igét, Isten Szentlelke Jézus életét kezdi el az ilyen emberben.

Amikor Jézus Nikodémussal beszélget erről a mindannyiunk számára legfontosabb kérdésről, akkor a fogan-tatás szót használja. Azt mondja: felülről fogantatik ez az új élet, ez Jézus élete, isteni élet, ami, ha megerősödik, megtermi a maga gyümölcseit is. Az ilyen ember olyan értékeket tud továbbadni másoknak, amiket magától soha nem tudott volna produkálni, amiket csak ez az új élet tud adni.

Nagy felelősség tehát, hogy egyrészt kinyitjuk-e a szívünket tudatosan Isten igéje előtt, hogy a magvető Jézus Krisztus szórja bele az ige magját és foganjék meg ott az új élet, másrészt ha már megfogant, akkor megteszünk-e mindent annak érdekében személyes életünkben is, a reánk bízottak szívében is, hogy ez az új élet megmaradjon és erősödjék.

A ma konfirmáló gyermekek és felnőttek közül Isten sokaknak az életében elkezdte már ezt a munkát. Vannak, akik még mindig védekeznek és elzárkóznak az ige elől, de nagyon sokan nyitottak, sőt sok helyen már lehet gyenge szívhangokat hallani, vagy néha már lélegzik is az újszülött.

Mi lesz a továbbiakban ezekkel a zsenge életekkel, vagy életcsírákkal? Megteszünk-e mindent azért, szülők, család, gyülekezet és azok is, akikkel Isten ezt a csodát már megtette, hogy növekedjenek az új életben? Sok veszély fenyegeti ezt a lelki életet. Ezért figyelmeztet Isten ma minket arra: Ne ölj!

Testvérek, ez a világ, amiben é-lünk, olyan, mint az idei tavaszi időjárás: rendkívül nagy a fagyveszély. Bújna ki már minden a földből, virágoznának vagy már el is virágoztak volna a gyümölcsfák, de ha április 20-án hóesésben kell bevonulnunk a templomba, ha olyan kemény éjszakai fagyok vannak, mint most, az nemcsak hogy késleltet sok mindent, hanem máris iszonyatosan sok kárt csinált ez az időjárás. A cseresznye és a sárgabarack már egészen lefagyott.

Egy jó héttel ezelőtt látogattam meg valakit. Az udvarán gyönyörű, 5-6 éves kajszibarack van. Tele volt virággal, félig kinyílt állapotban. A legtöbb még piros bimbós volt. A napokban ismét arra jártam. Siral- mas volt ránézni. A barnára fagyott virágszirmok élettelenül lógtak a fán. Sem kivirulni nem tudott a mosto- ha időjárás miatt, sem megtermékenyülni.

Ti jutottatok eszembe, konfirmáló testvéreim. Nektek Isten olyan szü-lőket adott, akik annak idején, vagy most a közelmúltban megkereszteltettek benneteket. Elhoztak ide a gyü-lekezetbe, hogy megismerjétek Isten szeretetét, veletek való tervét. Két évig együtt tanulmányoztuk a Bibliát, hogy Isten közelébe jussatok és személyes kapcsolatotok alakulhasson ki az élő Jézus Krisztussal. A tanulásnak ez a szakasza most befejeződött.

Mi lesz azzal a sok igével, amit hallottatok, s amit megtanultatok? Va-jon az a fagyveszély, ami körülvesz mindnyájunkat, nem tesz-e tönkre sok jót és szépet, ami elkezdene növekedni bennetek? És vajon a kedves szülők csak úgy ideküldték őket, vagy éppen most kezdenek el komolyan munkálkodni azon, hogy amit a legjobb szülő sem tud elérni a gyermeke életében, hogy újjászülessék, az a csoda Isten kegyelméből bekövetkezhessék és az új életben növekedjenek? Nem az lenne-e most a tudatos és összehangolt feladatunk, hogy család és gyülekezet összefogva mindent megteszünk azért, hogy Isten áldott munkája, amit elkezdett az ő élükben, folytatódjék, kiteljesedjék, és valóban újjászületett, Jézus Krisztusnak elkötelezett életű emberekké váljanak azok, akik itt most fogadalmat tesznek. S miközben mi ezen fáradozunk, mi magunk is valóban ilyenekké és egyre inkább ilyenekké válnánk.

Erre a kérdésre, hogy mit teszünk ezért, ma mindnyájan felelni fogunk: akarunk, nem akarunk. Mert ha egy családban szégyellnie kell valakinek azt, hogy naponta Bibliát olvas, ha egy család nem jön együtt, hogy kitárja a lelkét hétről-hétre Isten új életet támasztó igéje előtt és aztán ahhoz igazítsa az életét, sőt visszatartja, vagy megbélyegzi még azt is, aki szeretne jönni és ezt tenni, ha egy családban a döntések nem a Szentírás szellemében születnek, ha ez a mai nap csak múló ünnep a számotokra, és nem valami közös, radikális új kezdésnek a dátuma, akkor ott lélekgyilkosság történik. –

Ezért mondja ma Isten nekünk a szó ilyen lelki értelmében: Ne ölj! Mert ha semmit sem teszünk azért, hogy ez az új élet megszülessék és erősödjék a gyermekeink életében vagy a magunkéban, akkor az gyilkosság.

Testvérek, az élet megtartásához és növeléséhez munkára van szükség. Ez sokszor fáradságos és munkaigényes vállalkozás, de megéri. Ha valami megéri, akkor ez igen!

Gyermekkori emlékként jutott eszembe most a zord tavasz láttán két otthoni szomszédunk. Mindketten zöldség- és virágpalántákat neveltek. Az egyikük gondos ember volt, és amikor közeledtek a május, fagyos szentek, akkor előtte már felkészült a védekezésre. Esténként a feleségével együtt takargatták a palántákat. Az értékesebbeket egyenként leborították befőttes üvegekkel, reggel kiszabadították. Este megint vissza. Emlékszem, volt egy kemény időszak, a-mikor erős fagyot jeleztek éjszakára. Egész éjjel fenn voltak és füstöltek, hogy a fiatal fákat a füstréteggel is védjék a fagytól. Mindig virult a kertjük, és szépen jövedelmezett. A másik szomszéd hanyag ember volt. Ő a szerencsére bízta a dolgokat. Emlékszem: egy tavaszi nap, amikor már szépen kikelt a borsó meg a bab a kertjében, és gondosan elültette a paprika meg paradicsom palántákat, reggelre minden, ami tegnap még zöld volt, feketévé vált. Lefagyott az egész.

Gondozás nélkül nem marad meg az élet. De megéri a fáradságot, hogy gyümölcstermőre forduljon az, amiért az ember fáradozott, és sokaknak jelentsen áldást.

Mi most fagyveszélyes időket é-lünk. Azt a kicsi életcsírát, ami sokaknak a szívében ott van közülünk is, sok minden fenyegeti. Az egész korszellem, ez a közerkölcstelenség, ami körülvesz bennünket, sokaknak a gondolkozása, sokszor tudatosan terjesztett tévelygések, sokszor a tv-nek egyik-másik műsora, a szórakozások bizonyos formái, néha olyan baráti kör, amelyik lehúz és fertőz, szellemi igénytelenség, lelki üresség mind-mind fagyveszélyként jelentkezik és fenyegeti az új életet. Ne hagyjátok, hogy lefagyjon az, amit Isten elkezdett az életetekben, és ne hagyjuk, hogy azoknak az életében, akikért Isten minket felelősekké tett, ez a szörnyűség bekövetkezzék!

Érdekes, hogy vannak, akik bigottnak nevezik azokat, akik a lelkükkel is törődnek. Szeretném megkérdezni: bigott az, aki ilyen szenvedélyesen védi a palántáit? Aki esténként betakarja, amikor tudja, hogy éj-jel fagyni fog? Aki szeretné, hogy termőre forduljon, amiért dolgozott, és másoknak gyümölcsöt teremjen? Bigott az, aki naponta előveszi otthon a Bibliáját, hogy aszerint éljen? Aki megszenteli a vasárnapot? Aki a szabad idejében szívesen segít másoknak? Aki kidolgozza a munkaidőt? Aki hűséges marad mindvégig a házastársához? Aki gondosan neveli a gyerekeit? Aki nem hajlandó hazudni? És akinek fontos a másik haszna is, nemcsak a magáé? Nyilván hogy nem ezek a bigott emberek. Az a bigott, aki nem törődik senkivel, semmivel, csak maga körül forog, beszűkült, szellemileg szegényes, önző életet él, s ráadásul még büszke is arra, hogy ő ilyen. Ez a bigott.

Akartok-e ti ilyenek lenni? És azt kérdezem a kedves szülőktől: akarjátok-e komolyan, hogy ilyenek legyenek a gyerekeitek? Ez nem megy magától, ezért meg kell dolgoznunk. Ez azzal kezdődik: valóban kinyitja magát az ember a magvető Jézus Krisztus előtt, és befogadja az ige magját. Ez azt jelenti: engedi, hogy szakadatlanul erősítse, tisztítsa, táplálja az életét lelkileg és aztán ilyenné formálódunk – csak ne akadályozzuk az Ő munkáját!

A “Ne ölj!” ma a számunkra azt jelenti: engedd az életet kibontakozni! Ezt az új életet, amit Jézus Krisztus hozott el erre a földre. Ezt az életet az az ige táplálja, ami létrehozta. Ez az élet abban a közegben növekszik, ahol elindult: a gyülekezetben. Ennek az életnek az egészséges lélegzése az imádság. Az Istennek való folyamatos engedelmesség során erősödik. Az tartja frissen, hogy sokat tartózkodik a hívők közösségében, és állandó gyakorlótere a másoknak való önzetlen szolgálat. Aztán majd teremnek a gyümölcsök.

“Ne ölj!” – ez azt jelenti: vágyakozz arra, hogy Isten új életre támasszon. Engedd, hogy Isten az Ő igéjével azt végezze el benned, amit Ő a-kar, és segítsd, védd, erősítsd ezt az é-letet a magad és a mások életében. Ez szép feladat mindannyiunk számára.

Tudjuk a Bibliából, hogy az élet a Szentírásban nem fogalom, hanem személy. Neve van. Úgy hívják: Jézus. Ő maga mondta többször: “Én vagyok az élet ...” Akinek Ővele valóságos hitbeli közössége van, az él. Annak viszont azt ígérte Jézus: ha meghal is, él. Mert e fölött az élet fölött nincs hatalma még a biológiai halálnak sem. És amikor az Úr Jézus az Ő programját röviden összefoglalta, akkor azt mondta: “Azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyenek.” (Jn 10,10, 11,25)

Mi most sok területen a fokozódó szükséget érezzük. Az az élet, amit Jézus kínál gyermekeinknek és mindannyiunknak, olyan, ami mindenféle szükség között is mérhetetlen lelki gazdagságot jelent. Olyan értékekben való gazdagságot, amikkel gazdagíthatjuk már itt egymást, és amely gazdagság megmarad az örökkévalóságban is.

Ez a két rövid szó: Ne ölj! – pozitív programot jelent. Engedd, hogy Isten újjáteremtsen és új élet induljon el benned; tégy meg mindent azért, hogy a gyermekeid, a reád bízottak, a környezeted életében is, benned is ez folyamatosan növekedjék és erősödjék.

Ezért imádkozzunk:

Úr Jézus Krisztus, dicsőítünk, mert életeddel fizettél azért, hogy életünk legyen és bővölködjünk. Magasztalunk megváltó halálodért, hatalmas feltámadásodért.

Köszönjük, hogy élsz és magadhoz hívogatsz minket. Köszönjük, hogy az a puszta tény, hogy most itt lehetünk, a te irántunk való nagy szeretetedet mutatja. Nem akarunk visszaélni ezzel a szeretettel. Oly nagy szükségünk van mindannyiunknak arra, hogy elkezdődjék bennünk a te életed, és hogy megerősödjünk a veled való közösségben.

Segíts el minket erre, konfirmáló testvéreinket, s mindnyájunkat, akik most hallottuk hívásodat! Segíts minket, hogy ma, ha a te szavadat halljuk, meg ne keményítsük a szívünket!

Ámen.