Textus: 1Pt 1,17-25.

Alapige: Mt 26,14-16. És 27,3-10.

"Akkor a tizenkettő közül egy, akit Iskáriótes Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz, és így szólt: "Mit adnátok nekem, ha kezetekbe adnám őt?" Azok harminc ezüstöt állapítottak meg neki. Ettől fogva kereste az alkalmat, hogy elárulja őt."

"Amikor pedig Júdás, aki őt elárulta, látta, hogy elítélték, megbánta tettét, visszavitte a harminc ezüstöt a főpapoknak és a véneknek, és ezt mondta: "Vétkeztem, mert ártatlan vért árultam el." De azok ezt mondták: "Mi közünk hozzá? A te dolgod." Erre ő a templomba hajítva az ezüstöket, eltávozott, ment és felakasztotta magát. A főpapok pedig felszedték az ezüstöket, és így szóltak: "Nem szabad ezt a templom kincséhez tennünk, mert vérdíj." Aztán határozatot hoztak, és megvásárolták belőle a Faze-kasmezőt, az idegenek számára temetőnek. Ezért hívják ezt a mezőt a mai napig is Vérmezőnek. Ekkor teljesedett be Jeremiás próféta mondása: "És vették a harminc ezüstöt, a felbecsültnek árát, akit Izráel fiai ennyire becsültek, és odaadták a Faze-kasmezőért, ahogyan megparancsolta nekem az Úr."

Imádkozzunk!

Urunk, köszönjük neked azt, hogy miközben a világ fut, rohan a saját maga útján, mi ezen a péntek délelőttön megállhatunk csöndben a te szent színed előtt, és várhatunk a veled való találkozásra.

Köszönjük, hogy ilyen szent alkalmakat készítesz a számunkra, ahol megpihenhet a mi lelkünk, s kinyílhat a mi szívünk a te szavad előtt. Köszönjük a figyelmeztetést, hogy minden ember olyan, mint a mező virága, és mint a fű, vagy mint a lehelet, egy ideig látszik, s aztán eltűnik és nyoma sem marad. Köszönjük, hogy akik a te beszéded szerint élnek, s amit aszerint tesznek, az megmarad örökre.

Urunk, könyörgünk most azokért, akik ezen a héten álltak meg ravatal mellett. Különösen egy családért, ahonnan elhívtad azt, akit nagyon szerettek. Könyörgünk egy beteg kisgyermekért, akit operálnak, te légy az ő segítője, te vezesd az orvosok kezét, te könyörülj meg a családon, és tartsd meg az ő kicsiny életét!

Köszönjük Jézus, hogy miközben odaadtad az életedet értünk, aközben megtartottad és megtartod a mi életünket, ha hiszünk benned. Szeretnénk ma úgy figyelni rád Úr Jézus Krisztus, hogy megértsük, amit mondani akarsz nekünk.

Mindenható Istenünk, nézve ennek a világnak egyre sötétedő voltát, talán sokunk szívében ott van a vágy, hogy jó lenne nálad lenni már. Köszönjük, hogy még egyelőre itt tartasz minket, mert bennünk és rajtunk keresztül még sok tennivalód van. Arra kérünk most, hogy a te igéddel, amely nem tér vissza üresen, végezd el mindazt, amit mára elterveztél velünk!

Ámen.

Igehirdetés

Nagycsütörtök este, egészen röviden beszéltünk már arról, hogy mit jelentett Péter tagadása. A mai felolvasott részből pedig Júdás sötét alakja kerül elénk. Mindenki, akinek valamennyire fontos Péter élete, egyáltalán Jézus követése, vagy a Szentírás szava, sokat tanulhat Péter életéből, hitéből, hitetlenségéből, tagadásából, de méginkább Júdáséból, abból a részből, amit most felolvastam.

Mi volt Júdás árulásának az oka? Mi volt az, ami rá vitte arra, hogy ilyen szörnyű módon árulja el azt a Mestert, akivel éveken át együtt lakott, élt, szolgált? A pontos okot és indokot, a racionális okot a Szentírás nem nevezi meg. Vagy amit mond erről a kérdésről, az talán nem elegendő számunkra.

Maga Isten rejtette el a Júdás kérdéssel kapcsolatban a választ, és mindössze annyit tudunk erről az emberről, amit az Újszövetségben olvashatunk róla. Az azonban mindenképpen kiderül ebből a történetből, ebből a részből is, hogy Isten még a leggonoszabb és legsötétebb eseményeken keresztül is – ha akar – elvégezhet valami olyat, ami annyira és egyedül csak Istenre jellemző.

Ez a rész arról is szól, hogy hogyan hoz ki Isten jót még abból is, ami az emberi gonoszság mélysége. Júdás az egyetlen, aki nem galileai származású volt. Iskáriótból származott, vagyis júdai származású volt. Ezt külön kihangsúlyozza a Szentírás. Vonzódott és érdeklődött Jézus iránt, hiszen amikor Jézus elhívta őt tanítványnak, akkor elsőre, amikor Jézus szólította őt, ráállt arra, hogy kövesse ezt a furcsa rabbit, egészen végig az Ő útján. Talán politikai érvényesülést keresett? Egy idő után Júdás is, mint a többiek, világosan látta azt, hogy Jézus csillaga fölfelé ível. Egyre többen mentek Jézus után, egyre többen követték Őt. Egyre többen beszéltek arról, hogy mit tett Jézus Krisztus. Talán úgy gondolta, hogy Jézus mellett könnyebb érvényesülni? Az ő pályája is fölfelé ível? Emberi tulajdonság mindaz, ami Júdásra jellemző volt. Ő Jézus mellett hasznos munkát végzett, hiszen az a kevés kis készpénze, ami volt ennek a kis csapatnak, azt rábízták Júdásra. Ő kezelte azokat az adományokat, amelyeket azért adtak a számukra, hogy fenntartsák magukat. Jézushoz azonban igazán közel soha nem került ez az ember. Például sehol és soha nem olvassuk róla, hogy Úrnak nevezte volna Jézust. Mindig azt mondja neki csupán, hogy Mester. Ez egyfajta távolságtartást is jelez. Forradalmat várt Jézustól. Egy forradalmi vezér mellett – különösen, ha az győztes, mint ahogy virágvasárnap Jézus bevonult a fővárosba – egy győztes csapatban lenni, az mindig nagyszerű dolog. Talán ez lehetett a motiváció, ami miatt Jézus mellé csatlakozott, és később is kitartott mellette.

Arra és amiatt lelkesedett Júdás, amit Jézus egész rövid életén keresztül mindig elutasított, és visszautasított. Ő nem úgy volt király, ahogy azt Júdás meg a többiek elvárták. S ahogy haladunk nagypéntek felé, az evangéliumok leírásában, úgy válik egyre nyilvánvalóbbá az, hogy Júdás egyre csalódottabb. Ahogy veszíti el Jézus a népszerűségét, ahogy egyre nyilvánvalóbb, hogy mi lesz a vége Jézus életének, úgy keseredik meg Júdás szíve, mert nem azt tette Jézus, amit Júdás, vagy mások is elvártak volna tőle.

Világosan látta, hogy nő a gyűlölet, és ez nemcsak Jézusra sugárzik, hanem természetszerűleg a tanítványi körre is, és Júdás szeretett volna ebből a gyűlöletből kimaradni. Talán azt is gondolhatta, vagy érezhette, hogy elvesztegetett három évet az életéből, nem sikerült a nagy kiugrás. Jézus nem az, akinek ő gondolta, s talán ekkor fogant meg benne a gondolat, hogy elárulja Jézust, s ha lehet, még keres is az ügyön valamit.

A legtöbb kommentáríró megegyezik abban, hogy az igazi indítéka Júdásnak nem is a csalódás volt annyira, bár az is, nem is a pénz-szerzés, hanem leginkább a bosszú. Az eredeti szövegből, ahogy ezt leírják az evangélisták, ez jön leginkább elő. Bosszút állni azért, hogy nem úgy lett, ahogy azt Júdás Jézus mellett elképzelte. A füstbement reménység miatti dühöt vezette így le.

Két nagyon fontos kérdés jön elénk ebből a mai felolvasott, bibliai részből, s a továbbiakban erről lesz szó. Az egyik kérdés az az, hogy mit tett Júdás Jézussal? A másik kérdés pedig az, hogy mit tett Jézus az emberrel?

Valójában az egész történet egy adásvételről szól. Júdás eladta Jézust a főpapoknak, és a főpapok pedig megvették Jézust harminc ezüstért. Abban az időben ennyi volt egy egészséges férfi rabszolga ára. Hajórakomány számra hurcolták a római birodalom területére a háborúban és a hódítások során fogságba esett férfiakat és nőket, s egy egészséges, ereje teljében lévő férfiért, aki jól tudott dolgozni beszélő szerszámként a minimum a harminc ezüst volt, de néha még ennél többet is fizettek.

Igaz, korábban csak galambot, gödölyét vagy bárányt vettek áldozati bemutatás céljára, s most előfordul az, ami addig sosem, a főpapok megvásárolnak egy embert áldozatnak. Ez volt legalábbis szerintük az egyedüli kivezető út arra a kérdésre nézve, hogy az a rabbi, aki annyi bosszúságot tört az orruk alá, aki miatt úgy volt, hogy elhagyja a nép a főpapokat, és Jézust követik, most végre a kezükbe került – ha harminc ezüst árán is –, de azt tesznek vele, amit akarnak. Végre eltűnik ez az ember, akinek a szavára a vakok láttak, a sánták és bénák újra rendesen tudtak járni. Aki ki merte mondani azt, hogy megbocsáttattak a te vétkeid, és a béna felkelt és hazament. Aki a süketeket hallóvá tudta tette, aki hirdette az Isten országát, s aki után tömegek mentek. Megvették tehát Júdástól, hogy végezhessenek vele.

Ők persze egy ujjal sem nyúltak hozzá. A piszkos munkát rábízták a római hatalomra. Majd a rómaiak kivégzik, hiszen nekik is érdekük, hogy az, aki királlyá tette magát Izráelben, eltűnjön a föld színéről. Ők meg akarták venni Jézust, Júdás pedig eladta Jézust.

Egy ilyen egyszerű adásvétel zajlik a háttérben. Sima üzlet. Mindenesetre világosan példázza azt, ami azóta is folyik, hogy ezen a világon minden eladó. Adunk és veszünk. Azóta is így van ez. Miért akarnak az emberek becsületet venni, vagy becsületes embereket megvásárolni? Mert a becsületes ember kérem, az veszélyes. Még a végén megmondja az igazat. Kikotyogja azt, amit látott, hogy az nem úgy volt. Az csalás, hazugság vagy gyilkosság volt. Meg kell venni. Főleg az akar becsületet vásárolni, akinek már nincs. Miért vesznek pénzen tisztaságot, erkölcsöt? Mert akinek nincs, az mindenáron szerezni akar, akár a másét is. Miért vesznek meg testeket? A testi élvezet céljaira. Manapság megtehetjük ezt is. De a legnagyobb aljasság az, amikor valaki embert vásárolt, emberi lényt a saját céljaira. Amikor az embert, akit Isten a saját képmására teremtett, árucikké teszi a másik ember.

Testvérek, lehet hódolatot is vásárolni. Bizonyos pénzösszegért tapsolnak az embernek. Van egy nagyon híres TV műsor, ahol pénzért tapsolnak annak, aki azt vezeti. Minden eladó, és mindent meg lehet vásárolni. De lehet már anyaméhet is venni, béranyának. Így azok, akiknek ki kellene hordani azt a magzatot kilenc hónapon keresztül, ettől a szerintük megpróbáltatástól távol lesznek, s készen kapják a csecsemőt bizonyos összegért. De hiányzik annak a kilenc hónapnak minden öröme, vagy minden nyomorúsága. Azt, hogy együtt növekszik a két szülő, ha ketten vannak, azzal a magzattal a szeretetben. Miközben megvesznek valamit, aközben egy csomó mindent elveszítenek.

Jézus számára a legnagyobb megaláztatás az volt, hogy árucikké vált. Valaki eladta Őt, mások pedig megvették. S annál szomorúbb, hogy egy tanítvány adja el az ellenségeinek a Mestert.

Testvérek, a bűneset óta így van ez. Az ember eladóvá vált, és azóta is veszik és vásárolják az embereket. Eladjuk sokszor mi is magunkat a dicsőségért, a pénzért, a befolyásért, ki tudja mi mindenért hajlandóak vagyunk erre. És sokszor belül eladják, és eladjuk Jézust is, amikor hallgatunk, pedig szólni kellene, s talán szólunk, amikor hallgatni kellene. Sokszor mi is árucikké tesszük azt a Jézust, aki nagyon szeret minket.

A második rész arról szólt, ahogy aztán Júdás is észhez tért, hogy mit is tett valójában. Ránehezedett a cselekedetének a súlya, de ez már késő volt a számára. A kísértő talál egy pontot Júdás szívében, egy ajtót, egy nyitott ajtót, és azon könyörtelenül bement. Ezért nagyon fontos az, hogy minden szálunkkal, lényünkkel, szívünkkel, lelkünkkel kapcsolódjunk Istenhez. Vele közösségben éljünk, hogy ne találjon az ellenség nyitott ajtót a szívünkben, ahol bejön, és amin keresztül rávesz az árulásra is.

A Júdás ügy komoly figyelmeztetés kell, hogy legyen mindenki számára, aki már úgy döntött, hogy valamilyen módon Jézussal akar járni, hogyha ez nem teljes odaszánás, ha nem ad neki mindent oda, akkor nagyon könnyen árulóvá válhat.

Testvérek, nagyon fontos az, hogy ne a magunk elképzelése és akarata szerint akarjuk berendezni az életünket, mert az odavezet, ahová vezetett Júdásnál. Nem az teljesült, amit ő elképzelt, s hányan vagyunk így, nem? Nem az történt, amire számítottunk. Nap mint nap előfordulhat bármelyikünkkel. A vágyaink nem teljesülnek. A kérdések, amiket Isten elé vittünk, a válaszok nem azok, amiket mi vártunk. És? Összedőlt a világ, vagy ebbe bele kell keseredni, vagy tönkre kell mennünk? Dehogy is. Ha én rábíztam az én ügyemet az Istenre, nem az a legjobb, a mit Ő dönt felőlem? Akármi legyen is a döntése. Szeret minket annyira Jézus Krisztus, hogy Ő tudja igazán, hogy mi az, amire szükségünk van. Én tudom azt, mert az életemben sokszor átéltem, nem olyan könnyű elfogadni, hogy valamire számít valaki, és nem az lesz. De mégis csak az a legjobb, az az út, amit az Isten nekem rendelt, nem? Ha szeretem Jézust, nem az a legjobb a számomra? Ő tudja azt, hogy miért zárja be a méhét valakinek egy időre. Miért nincs még gyermeke? – nemrégen panaszkodott valaki Istenre. Majd megnyitja Isten, ha akarja. Anyaméh gyümölcse jutalom, az nem jár. És ő tudja, hogy miért vagyunk abban az anyagi helyzetben, vagy családi vagy rokoni vagy lelki helyzetben, ha nem a magunk bűne miatt. Az utunk Jézus útja? Ő szabta meg nekünk, vagy pedig nem? Csalódik, és menthetetlenül az ördög hálójába kerül az, aki csak azért áll Jézus mellé, hogy saját vágyait teljesítse be Jézus Krisztus.

Amíg Júdás eladta, és a főpapok megvették Jézust, addig történt egy másik vétel is. Testvérek, miközben Júdás eladta Jézust, aközben Jézus megvette az embert. Kifizette az emberért a váltságdíjat. Addig visszavásárolta az egész emberiséget Jézus az ördög tulajdonából.

Mi mindent jelent Jézus kereszthalála? Váltság értünk, s azért, hogy Isten ítélete eltávozzék a fejünk fölül. Jézus halála elégtétel az Isten igazságosságának, mert Isten szent és igaz, és vér nélkül nincsen bocsánat. Ő értünk és helyettünk halt meg, hogy nekünk ne kelljen elszenvedni a halált. A kereszt, Jézus Krisztus egyedi módszere a megváltásra. Jézus halála megváltoztatja az embernek az Istenhez való viszonyát, s aztán megváltoztatja az embernek az emberhez való viszonyát, sőt megváltoztatja az embernek a természethez való viszonyát is. Egészen másképpen él az ember a teremtett világban azután, hogy megismerte Jézus Krisztust.

Jézus kereszthalála kibékíthet minket az Istennel, s kibékít a teremtett világgal, és kibékíthet minden emberrel, még az ellenségünkkel is. Szabad lesz az ember hit által, szeretni akár azt, akivel addig rossz viszonyban voltunk.

Jézus Krisztus az igazi békességszerző. Újra mondom, miközben eladják Jézust, aközben Jézus megvett mindnyájunkat. Jézus Krisztus kereszthalála nem passzív szenvedés volt, hanem aktív váltságtett. Csak élete és halála együttesen teszik világossá azt, hogy mi a különbség az Ő keresztje, és a világmindenség minden más kereszthalála között, mert ezen a módon még sokakat kivégeztek a római birodalomban. De Jézus életét és halálát együtt látva, együtt nézve válhat mindenki számára világossá az, hogy Jézus Krisztus a megváltásunkat végezte el.

Jézus vérével fizetett, ennyire értékesek vagyunk előtte. Júdás harminc ezüstért árulta el Jézust. Jézus az életét adta oda Júdásért, meg mindnyájunkért egyaránt. Ezért olvastam fel Péter leveléből ezt a részt, hogy nem veszendő aranyon, vagy ezüstön, hanem az Ő drága vérén vásárolt vissza minket Jézus Krisztus által az Isten az ördög hatalmából, mert Ádám és Éva az Édenkertben eladta az ő utódait, és attól kezdve automatikusan mindenki az ördög tulajdonába születik bele.

Testvérek, nem kell gazdátlannak lenni, mert van gazdánk, aki megvett minket. Akinek a tulajdona vagyunk mindnyájan, akár hisszük ezt, akár tagadjuk. De vajon hisszük ezt? Ebből az következik, hogy nem azt tesszük magunkkal, amit mi akarunk, testünkkel, lelkünkkel, életünkkel, anyagi javainkkal. Nem a magamé vagyok, hanem, ha hiszek Jézusban, az én hűséges Megváltóm tulajdona vagyok. Van tulajdonos, van gazda.

Nagyon fontos kérdés ez, hogy tudjuk-e, hogy kié az életünk, vagy pedig nem? Testvérek, nagyon nagy öröm az, egy egész életre nézve, amikor valaki végre megérti, hogy nem gazdátlan ebben a világban. Tessék megnézni, errefelé is szaladgálnak kóbor kutyák. Hol ide csapódnak, hol oda, de valójában senkinek nem kellenek. Hány ilyen a kóbor ember? Egyik valláshoz csapódik, a másikhoz. Egyik kapcsolatból a másikba, gazdátlan. De van Gazda. A Gazda megvett az Ő vérén, "Tudván – mondja Péter –, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg."

Péter és Júdás között az volt a különbség, hogy Péter bocsánatot kért Jézustól, Júdás pedig csak a Nagytanácsig jutott el. Aki nem Jézusnál keresi a bocsánatot, az nem fogja azt megtalálni. A világ csak azt válaszolja a kérdéseinkre, amit válaszolt a Nagytanács Júdásnak, amikor ő azt mondta, hogy ártatlan vért árultam el, s ezt a választ kapta, hogy mi közünk hozzá, a te dolgod. Júdás bocsánatot keresett, de rossz helyen, nem Jézusnál. S elmenvén onnan, felakasztotta magát.

Testvérek, aki nem Jézusnál keresi a bocsánatot a bűneire, annak a vége valamilyen formában mindig halál. A bűn zsoldja, fizetsége a halál.

Örök tanulság az a bibliaolvasó ember számára, hogy igazi, az életünkre, az egész életünkre szóló bocsánat csak Jézusnál van. Ahogyan előttünk van a kenyér és a bor, ilyen valóságosan törték meg Jézus testét, és ontották ki a vérét nagypénteken a golgotai kereszten.

Van egy kérdés, amire mindenkinek válaszolni kell most a csendben. Ebben a nagypénteki adásvételben melyik oldalon állsz? Eladod Jézust folyamatosan, tagadod Őt cselekedeteiddel, életeddel, vagy pedig nagy örömmel ki mered mondani azt, és megköszönöd. Köszönöm Jézus, hogy megvettél engem. Köszönöm, hogy a tied lehetek, s kifizetted értem az árat, amit én kifizetni nem tudtam volna. Adósok vagyunk, fizetni nem tudunk, Jézus Krisztus fizetett mindnyájunkért.

Imádkozzunk!

Köszönjük Urunk, hogy akarsz világosságot adni arra a kérdésre nézve, hogy vajon eladunk téged, vagy engedjük, hogy megvegyél minket. Elfogadjuk a te váltságodat, s tesszük a te akaratodat.

Bocsásd meg Urunk, hogy annyira nem hisszük el, hogy nemcsak úgy lehet megtagadni téged, hogy letagadjuk azt, hogy ismerünk, hanem úgy is, hogy némák maradunk, és nem vagyunk engedelmesek neked! Isten, légy irgalmas nekünk, bűnösöknek, hogy ne eladjunk téged hallgatással vagy szóval vagy cselekedettel, hanem merjünk engedelmeskedni szavadnak, s örvendezzünk azon, hogy nem vagyunk többé gazdátlanok, ha hiszünk benned, hiszen te örök életre váltottál meg minket, a te véred által.

Kérünk, tedd világossá mindnyájunk számára, hogy melyik oldalon állunk! Köszönjük Urunk a tanítást, az intést, a hívást. Köszönjük, hogy aki akár itt, most hozzád megy, s kinyitja a szívét előtted, azt te nem küldöd el magadtól, sőt annak világossá teszed: tudhatjuk azt, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattunk meg, hanem Jézus Krisztus hibátlan, szeplőtlen bárány életén és vérén. S köszönjük, hogy Jézus Krisztusnak vére megtisztít minket minden hamisságtól, ha neki megvalljuk a mi bűneinket.