Alapige: Mt 21,1-11.

“Amikor közeledtek Jeruzsálemhez, és Betfagéba, az Olajfák hegyéhez értek, Jézus elküldött két tanítványt, és ezt mondta nekik: “Menjetek az előttetek fekvő faluba, és ott mindjárt találtok egy megkötözött szamarat a csikójával együtt: oldjátok el, és vezessétek hozzám. Ha valaki szól nektek valamit, mondjátok meg, hogy az Úrnak van szüksége rájuk, és azonnal elengedi azokat.” Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék a próféta mondása: “Mondjátok meg Sion leányának: Íme, királyod jön hozzád, szelíden és szamáron ülve, igavonó állat csikóján.” A tanítványok elmentek, és úgy cselekedtek, ahogy Jézus parancsolta nekik: odavezették a szamarat a csikójával együtt, ráterítették felsőruhájukat, Jézus pedig ráült. A sokaság legnagyobb része az útra terítette felsőruháját, mások ágakat vagdaltak a fákról, és az útra szórták. Az előtte és az utána menő sokaság pedig ezt kiáltotta: “Hozsanna a Dávid Fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban.” Amint beért Jeruzsálembe, felbolydult az egész város, és ezt kérdezgették: “Ki ez?” A sokaság ezt mondta: “Ez Jézus, a galileai Názáretből való próféta.”

Imádkozzunk!

Urunk, köszönjük neked azt, hogy van egy hely a világon, ahol elcsendesedhetünk, ahol figyelhetünk rád, ahol megérthetjük a te szavadat és ahol meggyógyulhat a mi beteg életünk.

Bocsásd meg nekünk, kérünk azt, hogy a legtöbbször és a legtöbben – ha nem mindnyájan – azt gondoljuk, hogy ismerünk mi mindent, értünk az életünkhöz, és csodálkozunk azon, hogy azt csak összerombolni tudjuk!

Köszönjük, hogy már az ének szava is biztatás volt a számunkra: Amint vagyunk, sok bűn alatt, hallva a te hívó hangodat, jöhetünk eléd. Urunk, olyan jó tudni azt, hogy nincs a világon még egy hely, s nincs a világon senki, aki úgy ismerne minket, ahogy te, s aki úgy elfogadna minket, amint vagyunk.

Köszönjük, hogy semmi gát nincs, amit a te kegyelmed ne tudna áttörni. Így szeretnénk most újra rád bízni a lelkünket, testünket, életünket, lényünket, vagy életünkben először. Köszönjük, hogy közös imádságunk lehet ez mindnyájunknak egy szívvel és egy lélekkel: hogy fogadj el minket! Úr Jézus, semmi mást nem kérünk most tőled, minthogy tedd ezt a mai estét csöndes találkozássá veled, hogy leülhetünk a lábadhoz és figyelhetünk rád, s miközben hangzik az ige rólad, aközben te elkezdesz beszélgetni velünk.

Urunk, olyan jó szeretni téged, hozzád tartozni, s a te kegyelmedből naponta élni. Támassz életet most kérünk, a szívünkben, különösen, ha az halott vagy haldokló! Köszönünk Jézus minden szót, ami tőled jön, s megtalál minket még akkor is, ha eltalál minket, vagy megítél. De köszönjük Urunk, ha el is esünk, vagy el is buktunk, nálad van egyedül bocsánat, fölállhatunk és veled és a te erőddel mehetünk tovább. Ezzel a szomjas szívvel várjuk most a veled való találkozást.

Ámen.

Igehirdetés

Kedves Testvérek! A Nagyhét első napjához értünk. A húsvéti ünnepkör vi-rágvasárnappal kezdődik, és húsvét hétfővel ér véget.

Virágvasárnaphoz mi már csak úgy közeledhetünk, hogy nagypéntek felöl nézzük az eseményeket, hiszen ismerjük a Szentírás leírását mindarról, ami történt. Aki ma a keresztyénséggel talál-kozik, az nem a virágvasárnapot ünneplő tömeggel találkozik, hanem olyan em-berekkel, akik nagypéntek utáni emberek. Akik már tudják azt, hogy kicsoda Jézus, és tudják, hogy mit tett a golgotai kereszten minden emberért. Annak a szomorú szenvedéstörténetnek a kezdete indult el virágvasárnap, amelynek a vége az a kereszthalál lett, ami váltság mindenki számára ezen a földön, De ezt ott, akkor, virágvasárnap ünnepén Jézuson kívül senki más nem tudta. Ő tudta, hogy mit akar vele az Atya, mert engedelmes volt egészen a halálig.

Szamár hátán – ez a békességet jelké-pezte – és nem lóháton, mint hadvezér, de mégis királyként vonul be Jézus a fővárosba. S miközben gyülekezett a nép, jöttek le a hegyekből, s a Galileai tenger partjáról Jeruzsálembe ünnepelni, aközben Jézus szívében egyre nyilvánvalóbbá vált az, hogy Őt az Atya azért küldte, hogy elvégezze a megváltói munkát.

A legtöbb embert igencsak vékony szál fűzte Jézushoz. Ott a tömegben nagyon könnyű volt együtt menni a többiekkel, mi is talán így vagyunk. A sikeres emberek tömegében jobban érezzük magunkat. Amíg csak arról beszéltek, hogy Jézus nagy tanító, gyógyító és csodatévő, addig tömegével mentek utána az emberek. Egy vesztes csapatban? Ott már nem olyan kellemes lenni. A virágvasárnapi tömegben hallelujázni Jézus mögött, abban nincsen semmi rizikó, de amikor az élet fogatagában, süllyesztőiben, homályos időszakaiban, vagy mélységeiben kérdeznek meg valakit arról: “Te keresztyén vagy?” Ott azt válaszolni, hogy igen, itt is, most is, Jézus az én Uram. Ez hit nélkül nemigen lehetséges.

A mai kor olyan, hogy szívesen kér-deznek meg híres embereket arról, hogy ki, mit gondol az élet dolgairól? Itt is azt olvassuk kicsit később, hogy: “Né-hány görög is jelentkezett a tanítványoknál, és azt mondták: látni szeretnénk Jézust.”

Jézus nagy emberré vált? Ő ezt sosem akarta. A maga szemében nem volt az, de másokéban igen, s ezért aztán nagyon sokan mentek utána.

Mi volt jellemző Jézus diadalmenetére? Tényleg ez, hogy dicsőséges diadalmenet a Golgota felé. Megtévesztő, nem? Dicsőséges menet sok emberrel, az eleje csodálatosan szép, és a vége? Beteljesedett Jézuson az, amit a próféták mondtak.

Az Isten országának a fennmaradása csak ezen a módon volt lehetséges. A mi istentelen lényünk, életünk alapvetően semmi mást nem tud produkálni, amíg valakinek jól megy a sora, ott vagyunk Isten mellett, s amikor rosszul megy, akkor elhagyjuk őt a legtöbben. Ott vagyunk az Isten oldalán, mint vallásos emberek, de amikor ez már valamilyen pénzbe vagy árba kerül, amikor ezért fizetni kell, az életünkkel akár, akkor már meggondolja a legtöbb ember.

Jézus tudta, hogy meg kell halnia a bűnökért és a bűnösökért. Mi pedig születésünktől fogva tiltakozunk a halál minden formája ellen. Alapvetően ebben sincs talán semmi kivetni való, normális dolog, de leginkább az ellen szoktunk tiltakozni, amikor az akaratunknak kell meghalni az Isten akaratával szemben.

A Biblia azt mondja, hogy még a jóért képes valaki az életét odaadni, de millió és millió bűnös emberért senki sem. Jézus a halálával tette szavahihetővé az életét. Amikor itt élt közöttünk, sokan nem figyeltek rá, és nem érdekelte az emberek nagy részét, hogy mit tanít. De amióta tudjuk, hogy Jézus meghalt – úgy, ahogy mondta és tanította, úgy élt és úgy halt meg –, azóta már sokan figyelnek arra, hogy hogy is van ez? Ez az ember nemcsak mondta, hanem cselekedte is. Halála sokakat elgondolkoztatott azóta is.

Hozsannázni és ünnepelni, talán megy a saját erőnkből, de meghalni – ha kell – az Isten akaratáért, ez az Isten ereje nélkül semmiképpen nem megy. Amíg látványos volt a dolog, nagy tömeg megy utána, de amikor kezdte kiűzni az árusokat a templomból, kevesen maradtak.

Az, hogy most itt viszonylag sokan vagyunk, ez nem azt jelenti, hogy mindenkinek Jézus az Ura. Testvérek, egy templomba könnyű eljönni. Ma ezért senkit nem fenyegetnek meg. De ha az lenne a kérdés, hogy kint állnak a kom-mandósok, s aki ide bejön, az bejöhet, de élve nem megy ki, akkor nem tudom, hogy ma este hányan lennénk itt. Amikor már valamibe kerül, hogy én Jézussal járok, amikor ára van, akkor nem biztos, hogy olyan látogatott lenne ebben a templomban az istentisztelet. Átmenni a halálon, most nem fizikai értelemben, de belehalni az akaratomnak az Isten akaratába, ezt a legtöbb ember nem vállalja.

Pál azt mondja: “Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus.” Saulus, a damaszkuszi úton meghalt, és lett belőle Paulus, ami azt jelenti, kicsiny, jelentéktelen. A nagy farizeus kicsiny, jelentéktelen lett elsősorban a saját szemében, s aztán Isten mégis nagy apostollá tette.

Csak annak a keresztyénségnek van értelme és létjogosultsága, amelyik nem-csak lelkesedni tud. Időnként arra is szükség van, kétségtelen. Ha csak lelkesedünk, de nem engedelmeskedünk, nem sok értelme van annak, hogy mi Krisztus-tanítványoknak nevezzük magunkat – már aki annak nevezi magát. Ezért a legfontosabb virágvasárnapi kérdés, hogy meddig mész Jézussal?

Olyan furcsa, nem, hogy az a tömeg, amelyik azt kiáltotta ott az elején, hogy “Hozsanna”, annak a szájában a szó nagypéntekre az lett, hogy “Feszítsd meg!” Újra mondom, alapvetően ilyen emberek vagyunk. Hozsanna és feszítsd meg. A mi szívünk saját magától nem tud megváltozni. Alapvetően olyan az indulatunk, hogy az igazat keresztre adjuk, és torkaszakadtunkból üvöltjük azt, hogy Barabbást engedjék el.

Testvérek, Barabbás mi vagyunk, én meg ti. Nem így van? Nem bírjuk el az igazságot, gyűlöljük a tisztaságot. Az istentelen szív alapvetően így gondolkodik. Jézust keresztre, Barabbást, akár a saját akaratunkat is nevezhetjük így, en-gedjük szabadon.

Vallásilag kell az Isten, nagy tömeg, vallásos tömeg jár kel általában, de amikor Jézus keményre fogta a dolgot, amikor szorított, akkor nem kellett. Általában jó vallásosnak lenni, de amikor személyessé teszi a kérdést Jézus? Általánosságban jó ünnepelni, de amikor a hitért személyes árat kell fizetni, akkor sokan elmaradnak. Ezért nagyon fontos kérdés az, hogy meddig megyünk el Jézussal? A tömegben szól a hozsanna, minden sikerül, de ha elvesz valamit az Isten, vagy nyilvánvalóvá tesz valamit, vagy nem úgy lesz, ahogy elképzeltük, vagy a vágyaink nem teljesülnek, mert Isten másképp gondolja, akkor elmarad a hozsanna, nagyon sok szájból jön a szitkozódás és az átkozódás és az istentagadás és a káromlás, mert nem úgy lett, ahogy mi akartuk.. És jön az is, hogy feszítsd csak meg! Azt érdemli, Barabbást meg engedd szabadon! – ahogy mondták Pilátusnak.

Elkísérjük őt a templomig, bejövünk. Ne felejtsük el, Jézus bement ott a templomba. Részt vettek az ünnepségen, de a templomba kevesen mentek vele. Oda mehetett a király egyedül is. Kell a győztes vezér, de nem kell az Isten Báránya, a szenvedő Messiás. Amikor Jézus bement a templomba – figyeljük csak meg –, s kezdte kiűzni a kufárokat, akik kereskedtek ott, ahol imádkozni kellett, lehetett. Amikor felforgatta azt, ami nekik úgy rendben volt, nem? Kis állat, nagy állat, kispénz, nagy pénz a templomban, ami az imádság háza volt. Amikor Jézus kezdi felforgatni az életedet, mert valami nincs a helyén, akkor kell? Vagy akkor inkább kívül maradunk azon a körön, ahol Jézus szólhat hozzánk. Amikor belenyúl a pénztárcádba, hozzányúl a rossz szokásaidhoz, kiengedi a hamis gondolataid galambjait, felfordítja azokat a dolgokat, amiket te biztosnak akartál tudni, s amihez görcsösen ragaszkodsz, ami az Isten helyére került, akkor már nem szól a hozsanna, vagy kevésbé.

Mit akart Jézus a jeruzsálemi templomban? Megtisztítani a templomot attól, ami nem oda való. Testvér, neked a tested, a lényed a Szentlélek temploma? Mert, ha igen, akkor vedd tudomásul, hogy Jézus ma este azért jött ide, hogy ami nem oda való, azt kirakja onnan. Meg lehet tartani, de nem Ő lesz a hibás azért a végért, amilyen véget érhet az ember, ha megmarad a bűne a szívében.

Az, hogy Jézus beleszólhat az életedbe, vagy nem, az igazán kérdés kell, hogy legyen mindnyájunk számára. Mit akar Jézus? Nem bántani és nem fenyegetni, végképp nem fenyegetni, hanem megtisztítani. Nekem is szükségem van rá, meg nektek is, mert a Szentírás azt mondja: “Jézus Krisztusnak, Isten egyszülött Fiának vére megtisztít minket minden hamisságtól.”

Aki ott marad Jézus mellett, az átéli, hogy tényleg van úgy, hogy felforgat mindent. – Én is átéltem egyszer, kétszer–, de nem hagyja ennyiben. Nem csak felforgat és kitisztít, hanem megtisztít minket minden hamisságtól. Nem éri meg? Lehet hogy először nagyon fáj. Ha érzéstelenítés nélkül műtenek meg valakit – háborúban volt ilyen –, sokszor sokkos állapotba került, elájult, de a végén mégis csak az lett, ha a műtét sikerült, hogy életben maradt.

Testvérek, a mi Urunk nem a halál Istene, hanem az életé. Nem megölni akar, hanem feltámasztani, ha halott vagy. Az evangélium, a jó hír azt is jelenti, hogy értsd már meg végre, hogy Isten nem megölni akar, hanem megeleveníteni. Nem tönkretenni akar, hanem megváltoztatni. Saját képére, hasonmására visszaformálni, reformálni, hogy újra olyan legyél, amilyennek az Isten ter-vezett. Mert, ha nélküle él valaki, minden csak nem istenképű ember.

Jézus azért ment be a jeruzsálemi templomba, hogy ott helyreállítsa az Isten rendjét. Jézus a mi életünkben is helyre akarja állítani az isteni rendet. Engeded neki, hogy megtisztítson? Új-ra mondom: nem mindig kellemes. Van úgy, hogy fáj, de engeded? Az Ő vére megtisztít minket minden hamisságtól.

Voltak olyanok, akik elmentek Jézussal, miután a hozsannázás végetért a főpap udvarába. Péter ilyen volt. Titokban ment Jézus után, de ez kevés volt. Testvérek, titokban nem lehet sen-ki keresztyén. S végképp nem az ellenség oldalán. Péter bemegy a főpap udvarába, melegszik az idegen tűznél. De aki az ellenség tüzénél kezd el melegedni, abból csak áruló lehet. Az nem tud már mást tenni, minthogy elárulja Jézust, mert ott nem lehet vállalni Őt, ahhoz már nincs erő. Aki nem áll igazán Jézus mellett, az valamilyen módon Jézus árulója lesz. Ez törvény. Olyan, mintha ezt a könyvet elejtem, és az lefelé esik. Aki nem Jézus követője, az Jézus árulójává válhat.

Péter figyelte, hogy mi történik Jézussal, de az Isten gyermeke soha nem lehet az küzdőtéren szemlélő, csak részt-vevő. Kripto-keresztyén, titkos keresztyén nincs. Vagy vállaljuk Jézust nyíltan, vagy megtagadjuk Őt. A hozsannából a főpap udvarában csak feszítsd meg lehetett. Testvérek, amikor Jézus győzött – figyeljük csak meg –, a végén mindig magára maradt. De van más bibliai példa is. Gedeon győzött, de először el kellett küldenie a többezer katonáját, és maradt háromszáz. Azzal, hogy Jézus ott egyedül maradt a golgotai keresz-ten, ettől még az Isten ereje nem lett kisebb. Ha mindenki elhagy is minket, de ha Jézus kezét fogjuk, igazán nagy baj nem érhet minket, mert az Ő örökkévaló karjai tartanak minket a mélység fölött.

Volt tehát a tömeg, amelyik hozsan-názott, ott volt Péter meg János, akik nézték titokban, mi lesz Jézussal, s amikor odaértek a golgotai kereszthez, ami-kor Jézus bevégezte a megváltói munkát, ott már csak János van, meg néhány asszony. Elfogyott a tömeg. De sokan vannak így. Újra mondom, amikor ára van már a Krisztus-követésnek, valahogy úgy magára marad Jézus.

Te meddig mész el vele? Milyen helyen vagy egyáltalán? Urad neked, követed Őt, szereted? Beleszólhat az életedbe, megtisztíthatja, vagy pedig nem?

És meddig ment el Jézus? Testvérek, Jézus elment végig. Egészen a Golgota keresztjéig, és nem maradt alatta, hanem engedte, hogy felszögezzék arra. Új élete csak annak lehet, aki ha ünnepli is Jézust, nem válik az árulójává, és egészen elmegy a halálig. És akkor igaz lesz a számára, hogy élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus, ahogy ezt Pál mondja. Aki meglátja és belátja a bűneit, aki megvallja azt, és elhiszi, hogy van bocsánat. Ez hitbeli kérdés. Tény, mert az Isten mondja. Ha megvalljuk a bűneinket, Isten megbocsátja. Lehet, hogy magadnak nem tudsz megbocsátani, kár, mert az Isten megbocsát, ha megvallod a bűnödet.

Testvérek Jézus halála óta mindenfajta öngyilkosság teljesen felesleges. Felesleges!!! Mert Jézus meghalt mindnyájunk, minden bűnéért. És aki elmondja neki a bűnét és a vétkét, azt Jézus Krisztus megtisztítja minden hamisságtól.

Jézus azt mondja? “Aki elveszti az életét én érettem, az megnyeri azt.” A végén Jézus egyedül maradt, s néhányan ott vele közel és távol, átélték azt a veszteséget, hogy meghalt Jézus, hogyan lesz tovább? Akik nem mentek csak a tömegben, vagy csak a főpap udvaráig, erről nem tudtak semmit.

Testvérek, aki mindvégig Jézussal maradt, az átélte a húsvét hajnalát, amikor kiderült, hogy az Isten győztes a halálon, mert van feltámadás. Azok meglátták az Isten dicsőségét. Felkelt a holt, és találkozhattak vele.

Aki idelenn mindvégig Jézussal marad, vagy aki ma estétől elkezd vele járni, az átéli azt a csodát, hogy élő Urunk van, mert Ő feltámadott, nem maradt a sírban. Átment Jeruzsálemen, fel a Golgotára, a keresztre, meghalt, eltemették, harmadnapon feltámadott, s aki vele jár, az meglátja Őt a mennyei dicsőségben. Ezért nagyon fontos kérdés, hogy meddig mész vele?

Nagyon kérlek testvérem, hogy ne állj meg útközben. Ne legyél útonálló semmilyen értelemben, hanem menjél végig Jézussal! Lehet, hogy szenvedéseken át vezet, lehet. A keresztet nem lehet kikerülni semmifajta értelemben, de a végén megmondja Jézus világosan: “Előttetek megyek Galileába, és ott majd találkozunk.” Megmondta, nem? Előre megyek és helyet készítek. Isten nem hazudik. Meddig mész el Jézussal? Jézus útja diadalmenet volt nagypéntek felé. S aztán jött a feltámadás. Ha valaki hisz őbenne, örök élete van annak, nem megy az ítéletre, hanem máris átment a halálból az életre.

Imádkozzunk!

Bocsásd meg nekünk Urunk, hogy annyira nem tudunk hinni! Mi sokszor mindent tudni akarunk, mindennek a végére akarunk járni, csak éppen veled nem megyünk el végig.

Köszönjük, hogy ma este olyan világosan beszéltél, arról, hogy nem elég ha csak hozsannázunk, ha nem engedjük, hogy megtisztíts minket, semmi közöd nincs hozzánk. De köszönjük Urunk, hogy van a bűneinkre bocsánat, veled lehet újat kezdeni, s a tieidnek azt ígéred, hogy nem hagysz el minket, s nem távozol el tőlünk, velünk maradsz a világ végezetéig minden napon, s ha mi megmaradunk melletted, meglátunk téged a mennyei dicsőségben. Add Urunk, kérünk, hogy mindnyájunk számára igaz legyen ez!