A hívők reménysége
Alapige: 1Pt 1,3-7.
“Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjászült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre, arra az el nem múló, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyben van fenntartva számotokra. Titeket pedig Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, amely készen van, hogy nyilvánvalóvá legyen az utolsó időben. Ezen örvendeztek, noha most, mivel így kellett lennie, egy kissé megszomorodtatok különféle kísértések között, hogy a ti megpróbált hitetek, amely sokkal értékesebb a veszendő, de tűzben kipróbált aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak bizonyuljon a dicséretre, dicsőségre és tisztességre.”
Imádkozzunk!
Köszönjük mindenható Istenünk, hogy te irgalmas Úr vagy, és aki bűnbánó szívvel eléd borul, annak te adsz bocsánatot, békességet és újrakezdést. Köszönjük, hogy ma is olyan sokszor átélhettük, végig a nap folyamán, hogy a te kezed oltalmazott, s hogyha talán nem is láttuk, de mégis csak észrevehettük és észrevehetjük így a nap vége felé, hogy a te irgalmasságod magadhoz közelvitt, és rólunk el nem feledkeztél.
Köszönjük, hogy ma is a te örökkévaló karjaid tartottak minket. Nagy szégyennel valljuk meg azt, hogy a te emberfeletti, isteni jóságodra méltók nem vagyunk. Olyan sokszor gondolatban, szóval vagy cselekedettel bántunk téged, s hűtlenek vagyunk hozzád, de kérünk, hogy fogadj el minket úgy, ahogy vagyunk, sok bűn alatt! Tisztogass minket beszédeddel, tisztítsd meg a szívünket, és adj nekünk szent, valóságos találkozást most veled!
Köszönjük, ha ezt a mai napot veled kezdhettük, és a te kezedbe tehetjük le. Jézus Krisztus áldunk téged hűségedért, szeretetedért, amely el nem fogyatkozik és el nem múlik. Adj nekünk rád figyelő szívet, nyitott szívet, hogy megértsük, meghalljuk, s aztán megtegyük, amit te mondasz nekünk!
Ámen.
Igehirdetés
Péter levelének a címzettjei, a Kis-Ázsi-ában szétszórtságban, vagy idegen szóval diaszpórában élő keresztyének, akik sokfajta megpróbáltatáson, sokfajta kísértésen és nyomorúságon mentek át, és az apostol biz-tatásként írta azokat a leveleket, amelyeket az ott élők nagy örömmel fogadtak és olvastak.
Valójában ma sincsen ez másképpen, hiszen a mai hívő keresztyének is szétszórtságban, mondhatjuk így is, diaszpórában élnek abban a világban, amely világban a legtöbb ember nem tud az Istenről, vagy egyáltalán nem akar tudni Isten szeretetéről. Valójában egyfajta himnuszt, mintegy istentiszteleti liturgiát tartunk a kezünkben, Péter levelét olvasva.
Nagy hálával emlékszik Péter apostol arra, hogy Isten megtartotta az Ő ígéretét, és az Ő kiválasztott népét, amelyet arra a feladatra választott ki, hogy Isten mindenhatóságát és egyedül való voltát hirdesse, bevitte az ígéret földjére, s ezzel a képpel, példával élve mondja azt Péter, ugyanilyen bizonyosak lehetnek a pogányokból lett keresztyének abban, hogy Isten minden ígérete igaz, és amit az Isten az Ő népének meg-ígért, azt beteljesíti. Ez akkor is igaz, ha sokminden még az ígéretekből nem vált valóra, nem kézzelfogható valóság, de nem ember az Isten, hogy hazudjék, megváltozzék, és nem embernek fia, hogy mondjon olyant, amit aztán nem tesz meg. Vagyis az Isten nem olyan, mint az ember, hogy hazudik. Mi mindnyájan hajlamosak vagyunk megalkuvásból vagy félelemből, vagy valami más miatt arra – és senki nem kivétel, aki itt van –, hogy ne a valóságot, az igazságot mondjuk. Istennel ez soha, de so-ha nem fordulhat elő.
Hervadhatatlan örökségről beszél itt a Szentírás. Mit jelent ez? Először is arra emlékeztet Péter, hogy aki hisz Jézus Krisz-tusban, azt az Isten a Szentlélek által újonnan szülte. Ez azt jelenti, hogy aki hitben él, az örök életet, el nem múló életet kapott a mindenható Istentől. Én nem tudom, hogy szoktunk-e ezen gondolkozni, hogy ez mit jelent a gyakorlati életünkre nézve? Mert Péter megmagyarázza. Azt mondja, hogy ez olyan hervadhatatlan, el nem múló örökség, ha valaki hisz Jézusban, és ennek következményeként örök életet kap, amit senki el nem vehet tőle, amit nem lehet elveszíteni, mint egy tárgyat, amit nem lehet elejteni, amiből nem lehet kiesni, mint a-hogy kiejtünk egy tárgyat esetleg az ablakon. Amit csak megtagadni lehet, s szánt szándékkal elfordulni az Istentől. Akkor tényleg kiesik az ember a kegyelemből. De az Isten kegyelmét és bocsánatát elveszíteni, mint a kulcscsomót, nem lehet, mert az Isten a garancia arra, hogy megtart min-ket. Kilépni lehet az istenhitből és a vele való szövetségből, de Ő hűséges mindah-hoz, amit ígért. Ígéreteit megtartja. Nyil-vánvaló, hogy az üdvösség feltétele az, a-mit a Biblia is mond, hogy aki mindvégig kitart az Isten mellett, az üdvözül.
Jézus Krisztus halálában megfeszíttetett a régi emberi természet, és bárki, aki Jézusban hisz, kaphat Istentől új természetet, újjászült szívet, lelket, életet. Újjászül, ez azt jelenti, hogy a Szentlélek által az ember hitből fakadóan új gondolatokat, új szándékokat, új törekvést, újfajta életvitelt, és me-rem nyugodtan ezt mondani, hogy egészen újfajta gondolatvilágot kap. Ezért mondja azt Jézus, ahogy a János evangéliumában a 3. fejezetben olvassuk, Nikodémusnak is, az egyik vezető izraelitának: “Szükséges né-ked újonnan születned!”
Jézus Krisztus által az újjászületés nélkül élni hívő keresztyén életet nem lehet. Isten tehát újjászüli a Krisztusban hívő embert, s újfajta személyisége lesz. De erre az új életre pont az jellemző, amit Péter mond, hogy élő reménység. Nem élettelen reménység, hogy remélem azt, hogy jobban leszek, de aztán az állapotom egyre romlik. Az élő reménység az azt jelenti, hogy az élő Krisztushoz kötődik az életem, és tőle, az élőtől, aki meghalt, aztán feltámadott, és örök, el nem múló életet adhat az övéinek, tényleg, el nem múló, örökké tartó, reménységet kapok, amely – majd látjuk a rész vége felé – nem mindig lesz reménység, hanem egyszer nem csak reménység marad, hanem valósággá válik Isten kegyelméből.
Születni egy pillanat alatt születik mindenki. Kibújik a fej, vagy a láb ha más irányban fekszik az anyaméhben az a csecsemő, de az egyetlen szempillantás alatt megy végben. S pár percen belül az egész gyermek megszületik.
Isten egy szempillantás alatt, mintha, most becsuknánk a szemünket, s pillantunk egyet, egy szempillantás alatt – hit által, aki elfogadja Jézust – azt újonnan szüli erre az élő reménységre.
Péternek voltak már tapasztalatai saját magáról, s voltak tapasztalatai arról is, hogy kicsoda Jézus. Ott a Tibériás tengernél (János evangéliumának a végén olvasunk erről), amikor találkoznak a feltámadott Jézus Krisztussal, ott Péter számára egészen világossá vált az, hogy kicsoda az a Jézus, aki meghalt a golgotai kereszten, aki feltámadott, s akiben ők hisznek, s akiben látszólag csalódtak, mert meghalt a kereszten, s eltűnt a szemük elöl utána. Ott megértették a tengernél, hogy Jézus él. Neki van hatalma a halálon, és aki benne hisz, annak örök élete van.
Valaki, aki nagyon messziről érkezett Magyarországra, elmondta, hogy amikor ujjászülte őt Isten a Szentlélek által, a felesége volt az első, aki ezt észrevette, hogy az ő régi, konok, kérlelhetetlen, agresszív, keményszívű férfiassága, amit ő annak tartott, aztán rájött, milyen nagy tévedés volt. Nem az a férfi, aki kemény, konok, agresszív és könyörtelen. Hogyan változtatta át Isten az ő lényét kedves, gyöngéd, olyan szerető férjjé, hogy a felesége meg volt döbbenve, hogy micsoda változás, és ettől vált hitelessé mindaz, amit aztán mon-dott, hogy kicsoda változtatta meg őt, és kinek a segítségével lett új élete. Isten meg-pecsételte az ő szavait azzal, hogy újjászülte őt, és más emberré tette.
Rajtunk láttak már ilyen gyökeres változást? Mások vagyunk? Újjászült minket az élő reménységre Jézus Krisztus, engedtük ezt, kértük? Az újjászületés hit által, mindig meggazdagodást is jelent. Azt mond-ja itt Péter apostol, hogy romolhatatlan, hibátlan és el nem múló örökséget kap az, aki Jézusban hisz. Mert Isten nekünk tulajdonítja Jézusra nézve a mi Urunk tökéletességét, és bennünket is tökéletesnek lát, noha nem vagyunk azok, amíg ebben a test-ben járunk. De Jézusra néz, és ezért minket beenged az Ő dicsőséges országába.
Testvérek, az örök életet nem lehet meg-szerezni. Nem lehet megfizetni valakit, hogy add nekem az örök életedet. Nem megvá-sárolható, mint a párizsi, vagy egy nagyobb értékű tárgy az üzletekben. Ezt Isten adja kinek-kinek az Ő kegyelméből fakadóan. Aki vállalja a Jézussal való személyes találkozást, az átéli ezt a csodát. A Krisztussal való személyes találkozás sokszor a későbbiekben azt jelenti, hogy nem is olyan könnyű mindig hívő embernek lenni. Van azon az úton, azon a keskeny úton sokfajta szenvedés, nyomorúság, nagyon sok öröm is, de ott van mindig, kivehetetlenül az élő reménység az ember szívében.
Az újjászületett ember is ebben a világban él, és mi gyakran elfelejtjük ezt. Ítéletet mondunk mások felett, akik még nem hívők, és elfelejtjük azt, hogy a világ miattunk is vált ilyenné. Mi is okai vagyunk annak, hogy ilyen lett a világ, amilyen körülöttünk, hiszen amikor nem voltunk hívők, aki már hívő, az az ember is rontott a világon, nem? Meg a világ erkölcsén. Könnyű beszélni a megtérés után, hogy lám ezek a csúnya nem hívők. De aki már hitre jutott közülünk, az milyen volt előtte? Nem hitetlen? Jó lenne abbahagyni azt a könnyű véleménymondást meg ítélkezést azokról, akik még nem fogadták el a kegyelmet. Értsük meg, hogy mi is jó sokat rontottunk a világon, és a mi felelősségünk is az, hogy olyan lett a világ, amilyen. Az egy másik kérdés, hogyha Isten kegyelme már megtalálhatott, és Jézust megismertük, attól kezdve – ha Isten szerint élünk – akkor már nem rontunk. Ha lehet, sokmindent jóvátehetünk abból, amit korábban vétettünk mások ellen.
Azon sem szabad csodálkozni, hogy ez a világ gyűlöli a keresztyéneket. Aki valóban hitelesen képviseli Jézust ebben a világban, az számíthat a gyűlöletre. Egyszerűen azért, mert akik látják, hogy ez az ember korábban nem ilyen volt, most hogyan tud jó lenni, nemes, tiszta gondolkodású, honnan van tartása, miért nem fut velünk a kicsapongásokba, meg a sötét cselekedetekbe, meg a gonoszságokba u-gyanúgy tovább? Mitől lett mássá? Jézust is azért gyűlölték ebben a világban, mert az Isten mennyei tisztaságát hozta az emberek közé. S azt mondja Jézus, hogy gyűlöletesek lesztek az én nevemért. Sose felejtsük el azt, hogy aki hitelesen képviseli Jézust ebben a világban, azt az emberek gyűlölni fogják előbb utóbb.
Az újonnan született hívőket soha nem fogja ez a világ szeretni, mindig gyanakvással veszi körül, mert többé nem akarja már azt tenni az ilyen ember, amit mindenki tesz. Hogy mer ő kilógni a sorból!? A hívő keresztyéneknek az újjászületés u-tán saját útjuk van, és ez a saját út más, mint azoknak az útja, akik nem az Istennel járnak.
A második, amire felhívja Péter apostol a figyelmet: “Titeket is az Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, amely készen van.” Nem kell tehát aggódni és félni. Azt mondja itt Isten igéje, hogy mi nem tudjuk megtartani, megőrizni magunkat, meg a szeretteinket sem. Azt mondja, hogy: “Tite-ket is az Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, amely készen van.” Vagyis van valami, amiről bizonyossággal tudhatjuk, hogy az Isten elkészítette, eltette névre szó-lóan számunkra, senki nem rabolhatja el. A lakásunkat kirabolhatják, Ne gondoljuk azt, hogy hívő emberekkel ez nem fordulhat elő.
Talán egyszer régebben említettem már, mikor tizenhatéves voltam, engem is leütöttek és kiraboltak, pedig hittem Istenben. És? Hát attól még előfordulhat ilyen, nem? Meg tudom, hogy a gyülekezetben is vannak olyanok, akik régóta hitben járnak, és bizony egyszer úgy mentek haza, hogy az ajtó fel volt törve, s a lakásukat kifosztották, és amit lehetett elvittek. Bennehagy Isten ebben a gonosz világban, de megőriz – azt mondja – a gonosztól. Bármi megtörténhet velünk. Ezt csak azért mondom, hogy ha megengedi Isten, Ő tudja miért, mindazt, ami ér minket, nehogy csalódjunk benne, mert Ő nem ígérte azt, hogy kivesz a világból. Azt megígérte, hogy bennehagy a világban, és megőriz a gonosztól, de bennehagy a világban.
Amikor a csernobili robbanás történt, Ukrajnában a hívőket is érte sugárzás. Ő-ket sem vette ki Isten. Majd lesz erről még szó, hogy miért van ez, hogy megenged Isten ilyen dolgokat a hívőkkel is.
Tehát nincs miért aggódnia annak, aki Jézusba veti a hite erős horgonyát, mert azt mondja Péter, hogy az Isten megőrzi. A 37. Zsoltár 5. versében ezt olvassuk: “Hagy-jad a te utadat az Úrra, bízzál benne, mert ő munkálkodik.” Valami egészen különös biztatás van ebben, tehát, amit itt olvasunk Péter levelében, hogy Jézus Krisztus őriz minket. Bízzál benne! Hagyjad a te utadat a mindenható Istenre, Ő munkálkodik. Vagyis miközben minden mozdulatlannak látszik körülöttünk, aközben Isten munkálkodik. Sokszor úgy néz ki, hogy elfelejtkezett rólunk, elmondtuk neki a bajt, az ü-gyet, a kérést, a kívánságot, a helyzetet, és se kép, se hang. Semmi nem változott. Isten azt mondja, hogy bízzál benne! Hagyjad a te utadat rá, mert Ő munkálkodik akkor is, ha ebből semmit nem látunk. Az nem a mi dolgunk, hogy lássuk, vagy most még nem az. Bízzál benne, mert Ő munkálkodik! A szívekben, az események mögött, a történelem folyásán. Bízzál benne, mert Ő meg tud őrizni! Neki van rá hatalma. Azt mondja, hogy megtart. “Titeket is az Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, amely készen van.”
Miközben látszólag minden mozdulatlan, az Isten munkálkodik a te életeden is, meg az enyémen is, meg ennek az országnak a sorsán, helyzetén, állapotán. Az Isten nem bénult meg. Őriz és munkálkodik.
Sokan mondják azt elkeseredve egy-egy beszélgetés során, hogy nem veszem észre, hogy bármiben is változtam volna, vagy az Isten törődne velem, és változtatna engem. Ez nem igaz. Azért, mert nem vesz-szük észre? Nem is biztos, hogy nekünk kell látnunk a saját életünkön, hogy az Isten munkálkodik. De lehet, hogy mások észrevették. Bízzál a mindenható Istenben, mert Ő munkálkodik a te életeden is, sorsodon, körülményeiden, jövődön! Megőriz, és az üdvösséget, ha hiszel benne, elkészítette a számodra.
Itt azt mondja Isten igéje, hogy készen van az üdvösség, és Isten őriz téged. Hát eh-hez képest az Őrmester, az Őrszem, meg az egyéb kft.-k nem érnek semmit. Ilyen a vi-lág, de akit az Isten kegyelme őriz, hát, az-zal szemben nincs esélye senkinek. Aki hisz Jézusban, az az Isten őrizete alatt él. Ennél jobb védelem nem kell. Ő vigyáz a java-inkra, a családtagjainkra, az állásunkra, az életünkre, a jövőnkre. Az üdvösségre tart meg és őriz meg Isten, és ez azt jelenti, hogy a hívő keresztyén az ítéletkor nem pusztul el, megáll az Isten színe előtt, mert Jézusra néz az Atya, és akkor megtartja az övéit. S az Ő kezéből senki ki nem ragadhatja azokat, akik Jézusban hisznek.
Ez pedig örömöt jelent. Kérem, ez örö-möt jelent. Tudunk ennek örülni, hogy az Isten megőriz, üdvössége van annak, aki hisz benne, s aki ezt komolyan veszi, annak a szívét elönti az öröm?
Pár héttel ezelőtt otthon imádkoztunk, és valami megmagyarázhatatlan és nagyon ritkán jövő örömmel töltötte meg Isten a szívünket, pedig minden okunk megvolt arra, hogy nagyon szomorúak legyünk. S olyan jó volt hálát adni Istennek, hogy Uram, mindegy, hogy most mi történt velünk, de a te örömöd itt van a szívemben. Olyan jó Jézus téged szeretni!
Bocsánat, hogy így mondom: Te mikor vallottál szerelmet Jézusnak utoljára? Mikor mondtad ki azt, hogy Úr Jézus úgy sze-retlek! Olyan csodálatos Isten vagy! Mennyire jólesik nekünk, ha ezt valaki mondja, nem? Jó veled lenni, melletted lenni, találkozni veled. Itt nem csak házaspárokról van szó. Barátokról, rokonokról stb. Mikor mondtad ki ilyen őszintén, talán a térdeiden Jézusnak, hogy Uram, annyira szeretlek. Olyan jó, hogy te vagy, és te őrzöl akármi is történik velem.
A harmadik, amire Péter utal, az ilyen életet, mert azt mondja, “Titeket pedig Isten hatalma őriz, ezen örvendezzetek, noha most, mivel így kellett lennie (vagyis Isten elhatározott valamit) egy kissé megszomorodtatok különféle kísértések között, hogy a ti megpróbált hitetek, amely sokkal ér-tékesebb a veszendő, de tűzben próbált a-ranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor mél-tónak bizonyuljon a dicséretre, a dicsőségre és tisztességre” Vagyis, ahogy megpróbálta Isten azt a gyülekezetet Kis-Ázsiában, vagy azokat a gyülekezeteket, amelyeknek Péter a levelet írta, azt mondja, hogy a hitet az Isten megpróbálja. Megpróbálja a kísértések által. Egyszerűen azért, hogy mél-tóvá tegye. És Péter igazán tudta azt, mert ő megtagadta egyszer Jézust, csakúgy, mint Júdás. A különbség az, hogy Péter bocsánatot kért ezért, Júdás nem. De Péter igazán tudta, hogy mit jelent a kísértésben elbukni. Mit jelent elhagyni az Istent, és meg-tagadni azt, akit nagyon szeretett. Ezért ír-ja le ezt, hogy bizony, bizony időnként egy-egy próba megszomorít. Nagyon szomorúvá teheti az embert, hogyha jön egy próba, és úgy érzi, hogy nem tudja megállni a próbát. Egyszerűen azért, mert mi a legnehezebben a bizonytalanságot viseljük. Miközben Isten azt mondja, hogy megőriz, aközben nagyon kemény dolgokat engedhet meg az életünkre nézve.
Testvérek, ha valaki vásárol egy hajszárítót, vagy egy gépkocsit, nem próbálja ki? Mennyit bír? Tényleg úgy működik, ahogy az a használati utasításban olvasható? Hát a hívők életét hogyne próbálná meg az Isten, hogy lássa meg az az ember is, aki bízik az Istenben, hogy mennyit ér önmagában, milyen hite van, és vegye észre, hogy milyen kegyelmes az Isten még a próbák során is.
Figyeljük csak meg, kit-kit abban próbál az Isten, ami talán nincs annyira még elrendezve az életében. Van akinek állandó pénzproblémái vannak, mert a pénz talán most a legfontosabb. Lehet, hogy istenné vált, akkor Isten állandó próbákat küld, ami mindig a pénzügyekben csapódik le. Lehet, hogy csak azért, mert képtelen jól, az Isten szerint valóan beosztani. Nem óhajt takarékosan élni, vagy bizonyos megszorításokat magával szemben alkalmazni. S egyik csőd jön a másik után.
Valakinek a társkérdés az, ahova min-dig nyúl az Isten. Mindig az fordul elő, hogy szerelem, aztán megint csalódás. Már lemondott az egészről, már összeomlott legalább négyszer lelkileg, s még mindig nincs ott az Istennél az egész kérdés. És jöhet megint egy újabb próba, s azért tartja ezen a ponton rajta az Isten a kezét, mert azt akarja, hogy végre rendezd el az Istennel ezt a kérdést. Vagy azt elrendezni, hogy Uram, ha nem akarsz adni társat, akkor is dicsőítlek téged, mert te vagy az Úr. Én egyszer azt mondtam, hogy tiéd az éle-tem, tégy velem belátásod szerint. S attól kezdve lehet, hogy ez a kérdés nem lesz többet probléma és próba.
Valakinek a lakáskérdés a próba, mert azt nem rendezte el. Van, akinek a munka. Állandóan munkát keres. Van, akinek a gyermektelenség kérdése, hogy miért nem adott az Isten? Miért pont velem csinálja ezt, már mióta vágyunk rá, és nem születik? Azt mondja Isten igéje, hogy különböző próbák érhetik az hitünket, de egyszerűen csak azért, hogy becsesebb legyen a hívő ember élete, mint a tűzben megpróbált arany.
Mi történik a tűzbe betett arannyal? Ha alul réz, és csak aranyozott, akkor lefut ró-la a nagy hőségtől az aranyozás, és kiderül, hogy belül csak réz. Ha tiszta arany, ak-kor, amikor megolvad, belül is arany lesz.
Isten megpróbál, hogy kiderüljön, mi van belül a szívben? Mi ennek az egésznek a célja? Hogy kiderüljön, hogy becses, tisz-teletreméltó, dicsőséges, Isten szerint való-e az életed, vagy pedig nem.
Aki igazán szereti Jézust, az nem bújik ki a próbák alól. A János ev. 10. fejezetében azt olvassuk: “Jézus az ajtó. Aki rajta kívül megy, az tolvaj és rabló.” Isten nem véletlenül enged próbákat, mert azt akarja, hogy kipróbált hitű emberek legyünk mind-nyájan, akik megállnak minden körülmények között.
A római levél 14. fejezetében ezt olvassuk: “Az ilyen ember kedves az Isten e-lőtt, és megbízható, és hiteles az emberek e-lőtt.” Nem furcsa? A próba következménye, hogy az ilyen ember kedves az Isten előtt, és megbízható és hiteles az emberek előtt.
Testvérek, amikor minden jól megy, könnyű keresztyénnek lenni. Amikor valaki milliók fölött rendelkezik, gyönyörű palotája van az egyik legszebb részén a városnak, akkor könnyű keresztyénnek lenni. De amikor jön a próba, a próbák, akkor meg-állni, s akkor bizonyítani, hogy én ugyanúgy szeretem most is Jézust, ez Jézus nélkül bizony nem megy. Erre viszont oda is figyelnek. Te most is hiszel, mint Jób? Tes-sék csak végiggondolni! Saját felesége azt mondta neki, hogy: “Átkozd meg az Is-tent, és legyél öngyilkos!” A szerető feleség tanácsa. És Jób azt mondta: “Asszony, hátha a jót elvettük az Istentől, a rosszat nem vesszük el?” Tíz gyereke meghalt. Vagy tessék megnézni Bach életét, a nagy zeneszerzőét. Miközben temette a gyerekeit, mégis azt írta oda a kotta aljára, hogy Soli Deo Glória. Egyedül Istené a dicsőség, s közben nyelhette a könnyeit. Nem kell mindenkinek ezt végigállni, nyilvánvaló nem erről van szó. Kire milyet szab az Isten. Ilyent egyszerűen azért enged meg, hogy meglátszódjék, mi van a szívünkben, elsősorban saját magunk előtt. De az ilyen ember kedves az Isten előtt, és megbízható és hiteles az emberek előtt.
Sokan mondják azt hívők is, hogy nem fontos, hogy az emberek mit gondolnak ró-lunk. Ez nem igaz. Nagyon fontos. “Gon-dotok legyen az emberek előtt való tisztességre!” – mondja a Szentírás.
Mi az egésznek a vége? Azt mondja itt Péter, hogy a vége az, hogyha valaki hisz Jézusban, és örök élete van, az ott lesz a mennyei dicsőségben Jézus Krisztus előtt.
Azt mondja, hogy dicsőség, tisztesség és dicséret, amiben részünk lesz, mindez romolhatatlan és hibátlan, és a teljes öröm állapota lesz. Olyan testben élünk majd Jézus előtt, amely nem romlik meg többet. Nem fog fájni, és nem kell eltemetni, mert nem fog meghalni. A dicsőséges testről mondja azt a Szentírás, hogy romolhatatlan. Azok a férgek, amelyek egyébként a testet megrágják a föld mélyében, nem juthatnak hozzá. Olyan lesz, mint Jézusé a feltámadás után. A ránk váró örökségnek nincs többé köze a halálhoz, ott nem lesz többé fájdalom és kétségbeesés és reménytelenség, Jézust látjuk örökkön örökké.
S azt mondja, hogy megjelenik majd Jézus, és minden addigi átértékelődik. E-gyetlen egy marad meg, amit a hivő ember Istennek engedelmeskedve tett, gondolt, érzett. Ami összeköt idelent, itt, most Jézussal, ami az Ő akaratából való, az nem múlik el. Akik az Isten akaratát cselekszik, azok megmaradnak örökre.
Bizony érdemes végiggondolni mindnyájunknak, nekem is, meg nektek is, hogy vajon mit teszünk nap mint nap? Saját akaratunk teljesedik be, vagy az Isten akarata? Mert az marad meg örökké, ami az Isten a-karata a életünkre nézve, ami szerinte való, és vele egyesít.
Hadd mondjak még valamit. Ebből a részből az is kiderül, és ezt is biztatásként mondja az apostol, hogy a Jézusért viselt gyalázat dicsőséggé lesz az, amikor nem a saját butaságunk, trehányságunk, lustaságunk, nemtörődömségünk miatt szenvedünk, hanem azért, mert Jézushoz tartozik valaki.
Azt mondja Péter, hogy ott minden gyötrelem, érte viselt szenvedés értelmet és világosságot kap. Akkor majd az is egyértelmű lesz, hogy a Jézusért hordozott szenvedések, amelyek időnként nagyon megpróbálták az embert, ott dicsőséggé változnak. Ott látni fogjuk Jézust színről színre, szemtől szembe, és ez elég lesz, semmi másra nem fogunk többé vágyakozni. Nem lesznek vágyaink, mert nem kell, hogy legyenek. Ott leszünk Jézus mellett, ha hiszünk őbenne, látjuk Őt, beszélhetünk vele. Ennél nagyobb örömről nem tud a Szentírás, mint Jézus színe előtt lenni. Ő begyógyítja az itteni sebeket, igazi, el nem múló boldogságot ad, és ott a reménylett dolgok valósággá válnak, ahogy azt a Zsidókhoz írt levélben olvassuk.
Jézus újjászül, megőriz, s miközben megpróbál, kipróbált hívőkké teszi azokat, akik hozzá tartoznak. Mennyire szereted Jézust? Mennyire szereted azért Jézust, hogy miközben megpróbál, aközben kipróbált hívővé akar tenni?
Imádkozzunk!
Urunk, köszönjük, hogy ma este is sugárzott felénk a te el nem múló, örökkévaló szereteted. Köszönjük golgotai áldozatodat, s köszönjük, ha hiszünk benned, rajtunk van a te véred pecsétje, s a te véred megtisztít minket minden bűntől. Kérünk, segíts nekünk abban, hogy felismerjük, hogy újjászületett emberek vagyunk-e, vagy pedig még nem.
Köszönjük, ha azt mondod valamire, hogy nem, azzal nem bántani akarsz, hanem azt akarod, hogy felismerjük, hogy hol nem vagyunk, hogy aztán megérthessük és megláthassuk, hogy te általad hová kerülhetünk.
Áldunk és dicsőítünk Jézus, hogy te megőrzöl minket. Köszönjük, hogy örökkévaló, el nem múló dicsőséget adsz, s el nem múló életet. Miközben itt élünk, ezen a földön, s tőled, s általad ismert próbák érnek, aközben megérik az életünk, s egyszer majd leszakítod és magadhoz veszed a mennyei dicsőségbe.
Áldunk és dicsőítünk azért Jézus, hogy kimondhatatlan örömöt, a veled való találkozást készítetted el mindazok számára, akik hozzád fohászkodnak, benned hisznek, veled és általad élnek.
Könyörgünk most azokért, akik nem ismernek még téged. Könyörgünk, hogy tudjunk úgy szolgálni ebben a tőled elfordult, istentelen világban, hogy egyre többen ismerjenek meg téged, a világ Megváltóját.
Ámen.