Alapige: Mt 11,25-27

“Abban az időben szólván Jézus, ezt mondta: “Hálákat adok neked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és az értelmesek elől, és a kisdedeknek kijelentetted. Igen, Atyám, mert így volt kedves előtted. Mindent nekem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja jelenteni.”

Imádkozzunk!

Dicsőséges Urunk, Jézus Krisztus, köszönjük ezt a nagy csodát, hogy örököstársaid leszünk a mennyek országában. Köszönjük, hogy te nyitottad ki előttünk újra a mennyország kapuját, köszönjük, hogy te tetted lehetővé, hogy visszatalálhassunk a mi mennyei Atyánkhoz.

Köszönjük, hogy te tettél minket Isten gyermekeivé. Tudjuk, Urunk, hogy egyikünk sem születik annak, de áldunk téged az újjászületés nagy lehetőségéért. Köszönjük, hogy elsegítesz minket az Isten fiainak a szabadságára. Olyan sok sötét erő akar megkötözni minket. Adj nekünk teljes szabadságot ezektől, és teljes szabadságot mindarra a szépre és jóra, amivel te akarsz megbízni minket.

Köszönjük a mai nap eddigi részét, köszönjük, hogy elhoztál minket most ide. Ajándékozz meg bennünket a te hatalmas igéddel. Te, aki pontosan tudsz rólunk mindent, és aki mindazt meg tudod adni nekünk, amire most igazán szükségünk van, szólj hozzánk, munkálkodj bennünk, cselekedj velünk és általunk.

Ámen.

Igehirdetés

Négy alkalommal beszéltünk már arról, hogy ki is a mi Istenünk, akiben hiszünk. Hogy lehet őt megismerni, hogy lehet vele kapcsolatba kerülni, mi a jelentősége annak, hogy valaki ismeri Őt, és hisz benne.

Láttuk éppen abból a fejezetből, a 2Mózes 3. részéből, hogy Istent a Szent-írás úgy jelenti ki, vagyis Ő önmagát úgy jelenti ki nekünk, mint aki élő személy. Aki hallotta népének a kiáltását, látta az ő nyomorúságukat, együtt érzett velük, és nemcsak együtt érzett, hanem elkészítette a szabadítást. Olyan szabadítást, amit csak Ő tud adni mindenkinek, minden emberi erő és elképzelés felett.

Már akkor meghallgatta az Ő népe kiáltását, mikor elkezdtek imádkozni. Még egy ideig várt, mert Ő tudja, mikorra kell időzíteni a szabadítást. De elhívta Mózest, hogy hajtsa végre ezt a nagy munkát. Istennek tehát személyre szóló küldése van mindannyiunk számára. Ő úgy alkot meg minket, hogy alkal-masak legyünk arra a feladatra, amit majd reánk bíz. És lehet úgy élni, hogy valaki elfogadja önmagát Istentől. Elfogadja az útját, a sorsát, a feladatait, a küldetését, és ennek az Istentől kapott küldetésnek mindent alárendel, és akkor egészen másként bírja az élet nehézségeit, másként hordja terheit. Akkor ott van előtte mindig a cél, ahova küldte őt az Úr, és az Úrnak a jelenlétében jár állandóan, aki itt Mózesnek is megígérte: veled leszek.

Hadd idézzem újra azt a szép énekverset, amelyik mindezt szinte összefoglalja: “Adj Lelkedből erőt, hogy értsem és szeressem elrendelt utamat, s minden parancsodat. Egy vágyat hagyj nekem, hogy halljam és kövessem szent igazságodat.” Hinni ezt jelenti. Amikor valaki Istent Istennek tekinti, és Istenként imádja, önmagát pedig az Isten küldöttjének és abban a küldetésben jár, amit Isten reá bízott.

Mivel azonban üdvösségkérdés, hogy megismerjük Őt, mert Jézus azt mondta: az az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust, ezért újra tegyük fel a kérdést: hogyan lehet Őt meg-ismerni? Ez fontos, hogy tudhatjuk róla: élő személy, aki hall, lát, személyre szó-ló terve van mindannyiunkkal. De hogyan lehet ezt, és Őt magát egyre jobban meg-ismerni?

Ilyeneket szoktunk válaszolni: termé-szetesen a neki való engedelmeskedés közben lehet Őt igazán megismerni. Meg lehet ismerni az Ő igéjéből, a Bibliából, az Ő tetteiből. Ez mind igaz, most azon-ban egy kicsit tágasabban, az egész Bibliát szemünk előtt tartva, próbáljunk vá-laszt találni erre a kérdésre.

Három egyszerű igazságot szeretnék kiemelni abból, amit a Szentírás erről mond. Az első, hogy Istent az ember a maga erejéből soha nem ismerheti meg. Fantáziálhat róla, lehetnek mindenféle téveszméi és rögeszméi, de mi az Istent magunktól soha nem ismerhetjük meg. A második, amiről a Szentírás beszél — és erről szeretnék a legbővebben szólni én is —, Isten leginkább Jézus Krisztusban jelentette ki magát. Benne mutatkozott meg. Aki Jézust igazán megismeri, az ismeri meg a láthatatlan Istent. A har-madik izgalmas kérdés: kinek jelenti ki Jézus, hogy kicsoda Isten és kicsoda Ő?

1. A Biblia első megállapítása tehát az, hogy Istent az ember nem ismerheti meg magától soha. Isten elrejtőzködő Isten. Az Ézsaiás könyve 45. részében van ez a vers: bizony, te elrejtőzködő Isten vagy. (Ézs 45,15) És az 57-ben azt mondja: magasságban és szentségben lakozom. (Ézs 57,15) Elérhetetlen és felfoghatatlan az ember számára. Nem a mi gondolataink az Ő gondolatai.

Megközelíthetetlen magasságban lakozik Ő mihozzánk képest. Ezért nem mondta meg a nevét Mózesnek sem. A pogányok azért adtak nevet a bálványaiknak, amiket ők maguk találtak ki, meg fabrikáltak sokszor fából, kőből, mert akinek, aminek a nevét tudta az ember, azt befolyásolhatta. Ha az istenének a nevét tudta, akkor megidézhette, ha szük-sége volt rá. Vagy ha az gonosz istenség volt, akkor távol tarthatta magától. Ha tudta a nevét, akkor lekenyerezhette. Be-mutatott neki áldozatokat a szokásosnál többet, vagy nagyobbat, mert most nagy segítségre volt szüksége. Vagy nagy fogadalmakat tett neki. De ehhez tudnia kellett az istenségnek a nevét.

Ezt meg lehet csinálni azokkal az úgynevezett istenekkel, amiket kitalálunk magunknak. Az egy igaz élő Isten azonban nem engedi, hogy vele így játsszanak. Őt nem lehet egy sorba állítani az ember-kitalálta bálványokkal. Ő felette áll az egész világmindenségnek. Őt nem lehet megidézni, sem megvesztegetni. Mit tudunk adni neki, amire szüksége lenne? Őt nem lehet befolyásolni, nem lehet akarata ellenére rávenni valamire. Nem lehet addig mondogatni neki valami kérést, amíg majd megadja, mert elfogy a türelme.

A Hegyi beszédben használja Jézus ezt a kifejezést. A pogányok úgy imádkoznak, hogy addig mondogatják, míg a végén az istenség megunja és meghallgatja őket. A mi Istenünk szent, Ővele nem lehet ilyeneket csinálni. S aki ilyenre gondol, az már istenkáromlást követ el. Őt nem tarthatja a kezében az ember, s nem uralkodhat rajta. Nem használhatja fel a maga céljaira. Isten akar felhasználni minket a maga céljára, és aki ezt hittel engedi, az bontakozik ki igazán, és az jut el gazdag életre.

Istent tehát a magunk erejéből mi semmiképpen nem ismerhetjük meg, mert Isten soha nem lehet az emberi megismerés tárgya. — Erről is beszéltünk a múltkor. Ő minden történésnek a végső alanya. Ő mozgat mindent, és Ő nem válik tárggyá, a mi megismerésünk tárgyává sem. Mi róla is csak annyit tudhatunk meg, amit Ő elmond nekünk. Még a mi Isten-ismeretünknek is Ő az alanya. Amit Ő elmond, s ha én engedelmesen és hittel komolyan veszem, akkor valamit megtudtam róla. S ha kegyelmesen még többet elmond magáról, akkor még többet tudok, de mindez ajándék. Koldusként tartom a kezemet, és ha beletesz valamit, akkor hálás vagyok érte, de nem vehetem el a nála letett kincseket. Nem ügyeskedhetem ki és nem erőszakolhatom ki tőle — mint ahogy a pogányok próbálják a maguk bálványaitól.

2. Ezért nagy örömhír az, hogy Isten nem titkolózik. Ő rejtőzködő Isten, de kilép a rejtettségéből, ha azt jónak látja. És Jézus Krisztusban egészen kijelentet-te magát az emberiségnek. Néhány fon-tos igét szeretnék említeni, amit Jézus mondott erről, hogy Őbenne ismerhetjük meg Istent.

A tanítványok egyszer meghitt beszélgetésbe kerültek a Mesterrel, és Fü-löp ezt kérte: Uram, mutasd meg nekünk az Atyát és az elég lesz nekünk. S Jézus szomorúan, kérdéssel válaszolt: Fülöp, annyi ideje veletek vagyok és nem ismertétek meg az Atyát? Aki látott engem, látta az Atyát. (Jn 14,8-9)

A János evangéliuma legelején olvassuk: “Az Istent soha senki nem látta, az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki Őt.” (Jn 1,18) Van egy olyan változata is ennek, és a Károli Bibliába ez került: az egyszülött Fiú. De a legrégebbi kéziratokban ez van: egyszülött Isten, az a Fiú, Jézus Krisztus, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki Őt. Mivel közülünk senki nem látta és más sem, ezért hitelesen egyedül Jézus tudja elmondani, kicsoda Ő.

Ez a néhány mondat is úgy született, hogy szinte halljuk, hogy Jézus felsóhajt: “Abban az időben ezt mondta: Hálákat adok neked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek előtt, de a kisdedeknek megjelentetted. Igen, Atyám, így volt kedves előtted. Senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, és az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja jelenteni.” (Jn 11,25-27)

A bölcsek és értelmesek a nagy e-szükkel akarják megközelíteni Istent. Meg akarják fejteni az Isten-problémát. Meg akarják magyarázni az Isten-kér-dést. Isten azonban nem probléma, és nem kérdés, Ő élő személy, aki a bölcsek és értelmesek elől elrejtőzik, és megláthatják, mire mennek a maguk böl-csességével. A kisdedeknek azonban elő-lép rejtőzködéséből és kijelenti magát. De hogyan jelenti ki magát? “Senki sem ismeri az Atyát, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja jelenteni.” Egyedül Jézus Krisztuson keresztül ismerhetjük meg az Atyát. Egyedül Jézus segít el igaz, helyes Isten-ismeretre.

Miért? Mert Jézusban maga a mindenható Isten van előttünk. Ez fontos bib-liai tanítás. És éppen ádventben és karácsonyra készülve ezt nekünk újra és újra tudatosítanunk kell magunkban, mert ennek egy sor következménye van. Meg annak is, hogy ha valaki ezt nem hiszi.

A Filippi 2-ben levő Krisztus-him-nuszban sokszor olvastuk már, hogy Ő az Istennel egyenlő. “Nem tekintette zsákmánynak, hogy az Istennel egyenlő.” Egyedül Ő egyenlő az Istennel. Egyedül Ő egylényegű, azonos az Istennel. De azáltal, hogy isteni természete mellé magára vette a mi emberi természetünket is, egészen közel jött hozzánk és számunkra is érthető nyelven tudta elmondani, kicsoda a láthatatlan Isten. Ezért mondhatta a tanítványainak: aki engem látott, látta az Atyát.

Pál apostol a kolosséi levélben szinte végig erről szól. Krisztus örök istenségét bizonygatja, mert ez életkérdés, üdvösség-kérdés, hogy örök Istennek hisszük-e Őt. Azt írja: tetszett az Atyának, hogy Őbenne, Jézusban lakozzék az e-gész teljesség. Mert Őbenne lakozik az Istenségnek egész teljessége testileg. (Kol 1,19; 2,9) A Zsidókhoz írt levél hatalmas nyitánya pedig így tesz bizonyságot Jézusról: “Aki az Ő (az Atya) dicsőségének a visszatükröződése, az Ő valóságának képmása, aki hatalma szavával fenntartja a mindenséget, aki minket bűneinkből megtisztítván ült a felséges jobbjára.” (Zsid 1,3)

Az Isten dicsőségének visszatükröződése Jézus, és az Ő valóságának képmása. Őbenne ismerhetjük meg, kicsoda a láthatatlan Isten. És a hit felismeri az emberré lett Jézus Krisztusban az Istent. Csak egy jelenetre utalok, amit mindany-nyian ismerünk: húsvét után egy héttel külön Tamásnak megjelenik Jézus, és azt mondja: gyere ide, és dugd az ujjaidat a sebeimbe, mert azt mondtad, csak akkor hiszel. És Tamás nem teszi ezt, hanem azt mondja: Én Uram, és én Istenem. Felismeri a feltámadott Krisztusban a mindenható Istent. (Jn 20,28)

Mivel Jézus ezt a láthatatlan és számunkra megismerhetetlen Istent akarta megismertetni velünk, ezért mondta Ő önmagáról gyakran azt, amit a mindenható Isten Mózesnek mondott ott a csipkebokornál: vagyok, aki vagyok. És ha megkérdezik, ki küldött téged, akkor mondjad azt: a vagyok küldött engem.

Hányszor mondta azt Jézus: én vagyok. Ez ugyanaz a szó. És amikor ezt kiejtette, akkor mindig csodák történtek. A samáriai asszonnyal beszélget. Az asszony teljesen össze van kavarva. Hol kell imádkozni? Garizim hegyén vagy Jeruzsálemben? Ki igazodik itt el? Ki az az Isten, akit mi imádunk? Vagy több Isten van? Ti zsidók mást imádtok, meg mi samáriaiak?

És akkor egyre szűkül a témakör, és a végén már arról beszél, hogy tanultam, hogy jön Krisztus, akit Messiásnak hívnak, és az mindent megmond nekünk. Istenről is mindent megmond. S akkor talán volt egy pillanatnyi csend ott a kútnál, és elhangzik a vagyok: “Én va-gyok az, aki veled beszélek.” Erre fel-ugrik az asszony, ott hagyja a vedrét, és fut be a faluba ő, aki menekült az emberek elől, és Jézus első igehirdető tanítványa lesz. Hívogat hozzá. Kijön majdnem az egész falu, és sokan megtérnek. (Jn 4.)

Jézus meggyógyítja a vakon születettet. Azt ezek után, miután Jézust pró-fétának vallja, kiközösítik, kitagadják Iz-ráel közösségéből. Jézus azonnal megkeresi, mert tudta, hogy az életveszélyes állapot, és beszélget vele. Azt kérdezi a meggyógyított embertől: hiszel-e az Isten Fiában? Erre gyanútlanul azt kér-dezi: ki az, Uram, hogy higgyek benne? “Én vagyok az, aki veled beszélek” — és leborulva imádja Őt, és azt mondja: hiszek, Uram. (Jn 9)

Ez fontos ádventi gondolat, és fontos, hogy úgy ünnepeljük majd a mi Urunk, Jézus Krisztus születésnapját is, hogy közben egy pillanatra sem feledkezünk el arról, hogy Ő nem kis Jézuska, hanem csecsemőként is a világmindenség Ura volt, és az mindmáig, mert örök-től fogva mindörökké Isten. És egyebek között azért jött el ide közénk, hogy legyen valami fogalmunk arról, kicsoda a mi Istenünk. Hogy hiteles kijelentést kap-junk róla, hogy átéljük, hogy aki látta Őt, az valóban látta az Atyát.

3. Ezek után fontos kérdés, kinek je-lenti Ő ki önmagát és Istent? Sok mindent lehetne erre is mondani, én most csak a Bibliának két válaszára utalok.

Az előbb idéztem egy mondatot az Ézsaiás 57-ből, de nem végig. A mondat második felében van erre a kérdésre a válasz. “Így szól a magasságos és felséges, aki örökké lakozik, és akinek neve szent: Magasságban és szentségben lakom, de a megrontottal és alázatos szívűvel is, hogy megelevenítsem az alázatosok lelkét, és megelevenítsem a meg-törtek szívét.” (Ézs 57,15)

Magasságban és szentségben lakik elérhetetlenül minden ember számára, a bölcsek és értelmesek számára is, de a kicsikhez, az alázatosokhoz, a megtört szívűekhez lehajol és bemutatkozik nekik. A bölcsek és értelmesek elől elrejtetted — mondja Jézus —, de a kisdedeknek kijelentetted. Aki megtört szívű, aki csalódott, akit lenéznek, megvetnek, aki tisztában van a maga erőtlenségével, annak eléje megy az ő teremtő Istene — ahogy a zsoltáros mondja — és Jézus Krisztusban bemutatkozik.

Az őszinte alázat az egyik feltétele annak, hogy mi igaz Isten-ismeretre jussunk. Hogy Jézus kinyissa előttünk a titkot, hogy beavasson bennünket ebbe a titokba. Aki mer kisgyermekként közeledni hozzá, azt megajándékozza igaz kijelentéssel. Aki nem úgy fogadja az Isten országát — mondja Jézus —, mint gyermek, nem mehet be abba. Aki magabiztos felnőttként, gőgös kegyesként érkezik oda — mert nekik mondta Jézus ezeket a mondatokat —, az ezzel kizárta magát. Az dörömbölhet, követelőzhet, okoskodhat, nem tud bejutni az ajtón. Aki kisgyermekként vagy koldusként ér-kezik, az előtt kitárul az ajtó, az előtt kinyitja.

Ajándék az Isten-ismeret, csak Istenből indulhat ki az, hogy valamit tudjunk róla. De azért jött el Jézus, azért történt karácsony, nagypéntek, húsvét, pünkösd, a mennybemenetel, azért van Biblia a kezünkben, mert azt akarja, hogy megismerjük Őt. De csak aki alázatosan közeledik, és aki tanítható, aki bizalom-mal fogadja azt, amit Ő mond, az fogja megismerni egyre jobban.

Tehát ez nem magától értetődő, hogy kijelenti magát és az Istent valakinek. Nem automatikusan történik, és nem lehet ezt megrendelni. Ez kiváltság és ennek feltételei vannak. Aki ismeri és meg-őrzi parancsaimat, az szeret engem, és aki szeret engem, kijelentem magamat annak. És a következő versben még foly-tatja ezt. “Ha valaki szeret engem, meg-tartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.”

Lakva ismerni meg egymást. Ez a hívő életünkre is érvényes. Aki igazán meg akarja ismerni Istent, és az Ő teljes gazdagságát, sőt nemcsak megismerni, hanem azt, amit abból Ő nekünk ajándékoz, azt birtokolni is, az lakjék együtt Jézussal.

Megint ádventi igét idézek: “Az ajtó előtt állok és zörgetek, ha valaki meghallja az én szómat és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok és ő énvelem.” (Jel 3,20)

Aki kinyitja, bemegyek ahhoz. Ő kész együtt lakni velünk. Az a Jézus, aki nem restellt a maga mennyei dicsősége után egy büdös birkaistállóban meg-születni, az a Jézus nem irtózik a mi életünktől sem. Attól a sok rendetlenségtől meg bűztől, ami a szívünkben van. És aki kinyitja az ajtót, ahhoz megyünk és annál lakunk — ígéri Ő.

Ez azzal kezdődik: ismerem az Ő parancsait, megőrzöm azokat — ez nem feltétlen azt jelenti, hogy minden részletében meg is tudom tartani, de a szívemben forgatom, ott őrzöm, és törekszem arra, hogy meg is tartsam, — ahhoz beköltözik. Azután lakva ismerni meg egymást.

Ezért mondhatjuk nyugodtan, hogy az Isten megismerése egy életen át tartó folyamat, de egyre teljesebben kijelenti magát, míg egyszer eljön majd az, amikor mi is úgy ismerjük Őt, ahogyan Ő ismer minket. Vagy ahogy János apostol írja: meglátjuk Őt úgy, amint van. (1Jn 3,2)

Isten segítsen minket, hogy lakjunk együtt a mi Megváltónkkal. Engedjük, hogy Ő legyen az Úr az otthonunkban, a gondolatainkban, az életünkben. Szokjunk le arról, hogy vendégként hívjuk: jövel Jézus, légy vendégünk, — inkább mondjuk: te ülj az asztalfőn, te légy házunk feje, te irányíts mindent. Ez már a mennynek az előíze, mert együtt lakunk vele majd a mennyei Atya házában is. Ő kész most velünk lakni, mindenféle nyomorúságunkban osztozni, és mi majd osztozhatunk vele az Ő dicsőségében.

Imádkozzunk!

Köszönjük, Istenünk, hogy nem öncélú fáradozás, hogy téged megismerjünk. Köszönjük, hogy kijelented magadat. Köszönjük mindazt, amit Jézus Krisztusban nyilvánvalóvá tettél a te atyai szívedről, hozzánk való irgalmasságodról. Köszönjük, hogy az Ő egész földi élete, szolgálata, váltságműve rólad prédikált.

Köszönjük, hogy úgy szeretted ezt a világot, és benne minket is, hogy Őt adtad, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Segíts minket előbbre ebben az ismeretben. Segíts minket, Úr Jézus, valóban együtt élni veled. Akármelyik képet használjuk, hadd legyen az igaz az életünkre, hogy követünk téged, akárhova mész. Behívunk és köszönettel fogadjuk, hogy kész vagy együtt vacsorázni velünk. Köszönjük, hogy sorsközösséget vállaltál velünk itt a bűnben, és sorsközösséget kínálsz nekünk a mennyei dicsőségben.

Segíts, hogy ez sokkal közelebb jöjjön hozzánk. Őrizz meg attól, hogy ezt eljátsszuk akármilyen engedetlenséggel. Kérünk, hogy ebben az ádventi időszakban különösen is tisztogass minket minden bűntől. Gyógyíts ki minden tévedésből. Segíts el egyre teljesebb Isten-ismeretre, hogy így egyre igazabb legyen a mi istentiszteletünk is.