Alapige: 2Tim 4,1-5

“Kérlek azért az Isten és a Krisztus Jézus színe előtt, aki ítélni fog élőket és holtakat aző eljövetelekor és az ő országában hirdesd az igét, állj elő vele alkalmas, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással. Mert lesz idő, amikor az egészséges tudományt nem szenvedik el, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük. És az igazságtól elfordítják a fülüket, de a mesékhez odafordulnak. De te józan légy mindenekben, vállald a szenvedést, az evangélista munkáját cselekedd, szolgálatodat teljesen betöltsd.”

Imádkozzunk!

Dicsőséges Urunk, Jézus Krisztus, köszönjük, hogy magasztalhattunk teljes szívünk-ből ennek a szép éneknek a szavaival. Köszönjünk, ha rádobbant a szívünk egészen, ha az értelmünk is vallotta, hogy valóban te vagy a reménységünk, te adattál nekünk Istentől igazságul, szentségül, bölcsességül és váltságul. Benned van elrejtve életünk minden kincse.

Köszönjük, hogy valamennyire már ismerhetünk téged. Segíts növekednünk a te megismerésedben és a kegyelemben. Hadd legyen ez a csendes esti óra is most ennek az alkalma.

Áldunk, hogy valóban a nyomorodott árvák megtartója vagy, és nálad készen van mindaz, amire szükségünk van. Bátoríts minket, hogy merjük ezt hinni és tudjunk neked meggyőződéssel hálát adni.

Kérjük tőled most is igédet. Hisszük, hogy mindannyiunkhoz annyiféleképpen tudsz szólni, ahányan vagyunk, vagy ahogy arra szükségünk van. Szentlelked hozza közel hozzánk gondolataidat. Tegye személyessé üzenetedet, és egyúttal bátorítson minket az engedelmességre. Szükségünk van vigasztalásra, biztatásra, útmutatásra, tanácsra, feloldozásra, intésre. Add gazdagon mindegyikünknek azt, amire most van leginkább szükségünk.

Segíts most rád figyelnünk, te pedig szólj kegyelmesen, mert hallják a te szolgáid.

Ámen.

Igehirdetés

Ma fejeztük be kalauzunk szerint Pál apostol Timótheushoz írott második levelének az olvasását. Ez volt az ő utolsó levele, amelyiknek egészen személyes a hangja. Ugyanakkor azonban valljuk a Római levél 15. részében található isteni kijelentés alap-ján, hogy amik megírattak, a mi tanulságunkra írattak meg, hogy az Írások által vigasztalást és bátorítást kapjunk. Tehát ez a levél sem csupán Timótheusnak szól, hanem Isten rajta keresztül azóta is sokaknak, sokunknak közvetített már üzeneteket, s hisszük, hogy ma este nekünk is ad ilyet.

Ma egyetlen mondatot szeretnék kie-melni ebből, annak is az első két kicsi szaváról külön beszélünk, s majd sorra vesszük, mit mond benne Pál Timótheusnak. Ezzel bátorítja őt, és ezzel szabja meg azt az irányt, amely felé az ő életének, hite fej-lődésének haladnia kell.

Ez a bevezető két kicsi szó az 5. versben ez: de te… Ez az ellentétes kötőszó, a de, utal arra, hogy eddig valami másról volt szó, de innentől kezdve valami új kezdődik. Eddig azt írta le az apostol itt a mege-lőzőkben, hogy milyen világban él Timóthe-us, ebben a mondatban meg azt mondja el, hogy de ő ebben a világban milyen legyen. Ebből is világos már, hogy ne olyan, mint a világ. Nem azért, mert ő ‘csak azért is’ másmilyen akar lenni, hanem azért, mert ez a világ Istentől elfordult, a Timótheusoknak pedig Isten képviselőiként kell ebben a világban élniük. Nem veszi ki Isten az Ő népét és gyermekeit ebből a világból, de mást kell képviselniük. Jeremiásnak is ilyen érte-lemben parancsolta Isten, hogy “ők térjenek meg tehozzád, de te ne térj őhozzájuk.”

Egyszerű képpel lehet ezt szemléltetni. Ha valaki fuldoklik a Balatonban és a parton egy jó úszó ezt látja, beugrik és kimenti. De nem azzal segít neki, ha ő is elkezd ügyetlenkedni, vagy valami olyat tenni, ami miatt veszélybe hozza magát és ő is elkezd fuldokolni. Nem az a szolidaritás, hogy én is olyanná leszek, mint te, hanem az, ha tudok rajtad segíteni, akkor segítek.

Isten azt akarja, hogy az Ő népe benne maradjon ebben a tőle elfordult világban, de tőle kapott erőkkel, az Ő akarata szerint szolgáljon a világnak, a világ javára. Hogy útjelző tábla legyen, hogy mutassa minden hívő ember az életre vezető utat, hogy meg-kívántassuk azokkal, akik még nem ismerik Istent, a hozzá való tartozást. Hogy ha meg sem szólalunk is, megtörténjék az, amit valaki így mondott: élj úgy, hogy megkérdezzenek: Hogy tudsz te ennyi nyomorúság között ilyen elégedett lenni? Hogy hogy nem hisztériázol, amikor ilyen közeli hozzátartozódat ilyen tragikus módon veszítetted el? Ilyenkor más azt szokta csinálni. Hogy tudsz te másnak is segíteni, mikor a magad terheit is alig bírod?

Erre a kérdésre el lehet mondani, hogyan. Ki az, aki nekünk vigasztalást, reménységet, erőt, megbocsátást, szeretetet ad. Mutatja máris Isten gyermeke az Istenhez vezető utat. Ezt csak ebben a világban lehet elvégezni, de csak úgy, ha nem e világ szerint él és gondolkozik a hívő ember.

Ez a “de te…” harmadszor ismétlődik itt néhány versen belül. Pál apostol rendkívül pontos és részletes korrajzot ad. Különös, hogy az a kor nagyon hasonlít a mienkhez. Majd néhány jellemvonását mindjárt idézem a Bibliából. Közbeszúrja háromszor is, hogy de te… A körülötted élők így gondolkoznak, te most ne sopánkodj, ne botránkozz, hanem segíts rajtuk. Te tudsz segíteni rajtuk, mert benned ott van Isten Szentlelke, mert te az Isten embere vagy. — Ezt a kifejezést is olvassuk, hogy: de te Istennek embere, ne úgy, ahogy ők, hanem az ő érdekükben egészen másként gondolkozz és cselekedj.

Jó lenne, ha helyére kerülne a fejünkben ez. A hívők nem különcök ebben a világban. A hívőkben nincs ‘csak azért is.’ Nem akarunk megmutatni semmit. Mi Jézus Krisztust szeretnénk alázatosan felmutatni ennek a világnak, hogy megkívánják a vele való közösséget, a hozzátartozást. De ezért krisztusi módon kell élni, sőt Krisztusnak kell élnie egyre hatalmasabban bennünk. Szinte azt mondhatnánk — bár így azért nem egészen biblikus —, hogy semmit sem kell csinálnunk, csak Krisztusnak engedelmes, szent életet élni. Az annyira elüt attól, ami körülöttünk van, hogy vagy irritálni fogja a környezetünket, vagy kérdéseket fog provokálni, vagy ellenállásba ütközik — (abba majdnem mindig ütközik.) Idegen test az Isten népe ebben az Istentől elfordult világban. De az Istentől elfordult világnak áldásul adja Isten az övéit.

Olyan szép az a mondat, amit szintén a napokban olvastunk a Jákób-történetekből. — Lábán elnézi azt a hatalmas nyájat, ami Jákób keze alatt szaporodott meg, s azt mondja: Úgy sejtem, hogy teéretted áldott meg engem az Úr. Lábán eljátszotta a maga kisded játékait. Többször is becsapta unoka-öccsét. Lehet, hogy másokat is. Egyszer csak elcsodálkozik: itt valami olyan jelent meg, ami talán nem is egészen természetes. Ennyi idő alatt nem szokott ennyire szaporodni a nyáj. Itt valami áldás van. Milyen csatornán érkezett ide az Isten áldása? Úgy sejtem, Jákób, hogy te vagy a “csatorna”. Teéretted áldott meg engem az Úr.

Ez a hívők feladata ebben a világban. Őérettük, rajtuk keresztül megáldja Isten a többieket is. Legfőképpen lelki felébredéssel, megtéréssel, új élettel, örök élettel, de sok egyéb áldással is. Számos példát idézhetnék erre a Bibliából.

Nos, Pál apostol utolsó leírt soraival ar-ra bátorítja a fiatal Timótheust, hogy merjen más lenni, mint az a világ, amelyik körülötte van. Ne asszimilálódjék hozzá, ne legyen olyan. Meg ne ejtsék őt ilyen megtévesztő csapdák, csalások, hogy ha hoz-zájuk hasonulsz, jobban elfogadják tőled az evangéliumot. Ha te is együtt iszol a kocsmában velük, akkor hatalmasabban prédikálhatsz nekik a szabadulásról. Nem ez a szabadító evangéliumnak az útja. Nem kell nekem olyanná válnom. Köztük kell maradnom, nagyon kell szeretnem őket, és elfogadnom úgy, ahogy vannak, mert Isten is úgy fogadott el engem, nyomorultat, ahogy voltam, és ahogy vagyok. De ők térjenek meg énhozzám, meg az én Istenemhez még inkább, és én ne térjek őhozzájuk.

Timótheus, merj más lenni! Miért? Mert más vagy! Mássá tett Isten, amikor adta az Ő Szentlelkét. Egy hívő egészen másként gondolkozik a pénzről, mint egy hitetlen. A szerelemről, a házasságról, az emberi kapcsolatok építéséről és ápolásáról, egészen más szempontok vezetik. Nem olyan kapcsolatokat keres, amikből majd haszna lesz, hanem más szempontjai vannak. Mindenről másként gondolkozik: életről, halálról, betegségről, sikerről, kudarcról, ha ige-szerűen gondolkozik. Ezt nem kell szégyell-ni, ezzel nem kell hivalkodni. Nem a mi ér-demünk, ez Isten Lelkének a munkája. Ad-junk hálát érte, de nem szabad elrejteni és letagadni.

Timótheus, merj más lenni! A világ kö-rülötted ilyen, de te ilyen meg ilyen légy.

Milyen volt Timótheus körül a világ? A megelőző fejezetben ezt olvassuk: “Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénz-sóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok, szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői…”

Itt hemzsegnek ezek a tünetek a mi korunkban is. Egyfajta erkölcsi züllést lehetett akkor tapasztalni, és azt mondja Pál Ti-mótheusnak, hogy miközben látod, hogy a társadalom csúszik egyre lejjebb, mert sod-ródik egyre messzebb Istentől, te azonban maradj meg ott, ahova Isten téged helyezett.

Vagy: azt írja, hogy “Vannak, akiknél megvan a kegyesség látszata, de annak az erejét nem ismerik.” Lesznek a gyülekezetben, már az elsőkben is, hogy egészen úgy látszik, mintha hívő lenne. Megtanulta a szavak használatát, vallásos körökben bizonyos viselkedést, de a szíve a régi, a gondolatai a régiek, és nem is akarja, hogy Isten újjáteremtse. De te ne ilyen legyél! Vannak ilyenek és lesznek mindig. Adja Isten, hogy fogyjon a számuk, meg közülük is térjenek meg, de te ismerd a kegyességnek az erejét és ne csak a látszatát.

Vagy azt mondja: Lesznek olyanok, a-kik tudálékosak és nagy okosan vitatkoznak, de fogalmuk sincs arról a világosságról, amivel Isten igéje beleárad egy újjászületett emberbe. “Az értelmük homályos marad, a hitre nézve nem becsületesek. Mindig tanulnak, de a megismerésre soha el nem jutnak.” Lesznek ilyenek is. De te ne ilyen legyél. Te ne tudálékoskodj, kérj egyre többet abból a világosságból, amelyikkel el tudsz igazodni és másokat is igazítani.

“És mindazok, akik kegyesen akarnak élni a Krisztus Jézusban, üldöztetni fognak”. Vedd tudomásul, hogy ez így lesz, és egyre inkább így lesz. De te vállald inkább a Krisztusért való üldöztetést, minthogy igyekezz megmenekülni ez elől.

Vagy ahogy az előbb olvasott részben láttuk: lesz idő, amikor az egészséges tudományt nem szenvedik el, viszket a fülük, ők keresnek maguknak tanítókat, akik azt mondják, amit hallani akarnak. Az igaz-ságtól elfordulnak, és a mesékhez odafordulnak. Ezt a kort éljük most. Nem lehet kitalálni olyan megalapozatlan, idétlen mesét, amit könnyebben el ne hinnének, mint az evangélium igazságát. Mindent meg lehet etetni az állítólag felvilágosult és nagykorúvá vált modern emberrel. És az evangélium igazságát vagy túl egyszerűnek találja, vagy halogatja, hogy egyáltalán foglalkozzék vele. Minden hihetőbb és kelendőbb, mint az, ami segítene rajta, és ami valóban igaz.

A korrajzhoz hozzátartozik az is, hogy bizony különféle természetű emberekkel volt kapcsolatban Pál is, és olvastuk a tegnapi szakaszban: Démás engem elhagyott, és inkább a jelen való világhoz ragaszkodott. Van olyan, hogy ideigvaló hite van valakinek, egészen olyan, mintha hit lenne, mintha hívővé lett volna, de ha a hitéért bármi kellemetlenséget kell szenvedni, eltűnik. Ilyen is van. És olyan is van, hogy direkt szembefordul valaki és a gyülekezet tagjainak a besúgójává válik, mint ez az ércmíves Sándor. “Sok bajt szerzett, és te is őrizkedjél tőle, mert szerfelett ellenállott a mi igehirdetésünknek.”

Van, aki nem áll ellen, de nem veszi komolyan, mint Démás. Van, aki ellenáll és még fúrja, támadja is azokat, akik azt vallják. És van olyan, aki mindvégig hűséges, mint Lukács. Mindenki elhagyta Pált — itt is ír arról, hogy első védekezésemkor teljesen magamra maradtam, de az Úr nem hagyott el engem. Most pedig egyedül Lu-kács van velem — írja ezt a börtönből.

Nos, így zajlik az élet körülötte, és így zajlik ez ma is. Vannak különféle áramlatok, vannak sziporkázó ötletek. A divatok egymást váltják. A tévtanítókból nem fogyunk ki. És vannak a gyülekezetekben is helyezkedők, vannak ideig-óráig hívők, van-nak ott is sunyik, akik belső ellenséggé vál-nak adott esetben, és vannak, akik meg-tagadják a hitet. Vannak, akik házról-házra járnak ma is, és megtévesztik az embereket vallásos szöveggel. Vannak, akik támadni kezdik a Szentírást ma is. De te…

Mit csináljon Timótheus? A világ ilyen, de te milyen legyél? Stabil legyél! Ez az összefoglalása annak a négy jellemvonásnak, ami itt most következik. Timótheus, te légy stabil!

Különös, hogy Jézus Keresztelő János legértékesebb jellemvonásának ezt tekintet-te. És amikor a sokaságnak beszélt Jánosról, akkor azt kérdezte: mit látni mentetek ki? Szél ingatta nádszálat? Azt mondja: nem! János nem szél ingatta nádszál volt. Most onnan fúj a szél, akkor arra hajlok, ha amonnan fúj, emerre hajlok. János stabil volt. Bele is pusztult. Sokan belepusztulnak abba, hogy a meggyőződésükben sta-bilan, állhatatosan, minden körülmények között megmaradnak. De csak így érdemes élni. Így lesz áldássá valaki másoknak. Így hitelesíti azt, amit mondott, és ezt az állhatatosságot mindig megáldja Isten.

Nem véletlenül fordul elő az Efézus 6-ban, ahol az Isten fegyverzetéről ír az a-postol a gyülekezeteknek, minden versben egyszer vagy többször az állni ige valamilyen igekötővel. Hol azt mondja: álljatok meg a hitben, hol azt mondja: álljatok ellen az ördögnek és minden kísértésnek. Hol egyszerűen csak azt mondja: mint akik áll-tok, erősen, stabilan, mozdíthatatlanul.

És a hosszú és sok fontos kérdést tárgyaló Korinthusi levél leghosszabb súlyos fejezetének a végén, a 15. rész végén, ahol a feltámadásról ír az apostol, az utolsó mon-dat így hangzik: “Ti azért atyámfiai, erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindig, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban.”

Erősen álljatok, mozdíthatatlanul! Ez a titka annak, hogy túléltek minden divatot és hogy minden éra alatt Isten áldássá tesz titeket másoknak. Aki ezt akarja, annak erről a stabilitásról és a vele járó sok kellemetlenségről nem szabad lemondania. Aki ingó-bingó zöld fűszál akar lenni, szél ingatta nádszál — ahogy Jézus mondta —, ám tegye, de akkor nem lesz áldássá. Akkor senki sem fogja elmondani: úgy sejtem, hogy teéretted áldott meg engem az Úr.

Miközben az állhatatlan világot próbálja lerajzolni itt az apostol, azt mondja Timótheusnak: de te légy stabil, aki meggyökerezett a Krisztusban. Ezt a kifejezést többször használja az apostol leveleiben. Meggyökerezvén Őbenne. Nem gyenge nád-szál, hanem mélyen gyökerező erős fa, ame-lyik bírja a viharokat. Azok vannak. Még az ágait is letördelhetik. De ha a gyökerei erősek, gyökerestől nem fordíthatják ki soha. Az ág pótolja magát. Egy-két év alatt újra nő ott, ahol letört, ha a gyökerek jók. Van kiben gyökerezned, Timótheus.

Krisztus él, Krisztus uralkodik, Krisztus ma is hatalmas. Egyedül Ő tud segíteni min-denkin, akik jönnek a bajaikkal hozzád, vagy ha nem jönnek is, látod a nyomorúságukat. Őbenne gyökerezzél, és akkor stabil leszel. És noha egy kicsit az egészségeddel is baj van — erről is volt szó —, noha tapasztalatlan vagy és fiatal, némelyek még gúnyolnak is: mit akar ez a fiatal gyerek itt? te csak állj stabilan ott, ahova Isten állí-tott, és gyökerezzél egyre mélyebben Krisz-tusban, és akkor fog használni téged nagy dolgokra.

Mi az a négy dolog, amit ezután említ itt az apostol Timótheusnak?

1. De te józan légy. Vagyis légy stabil az értelmedet illető dolgokban. Ne lehessen téged könnyen befolyásolni. Hallasz valami újságot, és azt hiszed, az az igaz. Tessék megvizsgálni! Lehet, hogy igaz, lehet, hogy csak a fele igaz, lehet, hogy az ellenkezője igaz.

Elolvasol egy könyvet, s mintha csak azt írták volna, azt gondolod, ez az igazság. Ebben is kimondanak valami igazságot. Légy józan, tessék tárgyilagosnak maradni, tessék a tényeken tájékozódni! Nem mindenféle új híreket, friss információkat készpénznek venni, és állandóan módosítgatni a hitbeli meggyőződésedet.

Az előző ‘de te’ mondat így kezdődik: de te maradj meg azokban, amiket tanultál, és amik rád bízattak. Csak figyelj oda az információkra, gyűjtsél be minden új hírt, de tessék mindent mérlegre tenni. Minek a mérlegére? A teljes Írás — így hangzik a folytatás — Istentől ihletett, és te gyermekségedtől fogva tudod a Szent Írásokat, és ezek tehetnek téged bölccsé.

Ugye bölcsesség azt jelenti a Bibliában: különbséget tenni. Ez a szó van benne: kü-lönbség valami között. Fontos vagy lényeg-telen, igaz vagy hamis, igazság vagy fél-igazság. Aki bölcs, az tud disztingválni. Ma-radj józan, és tessék disztingválni — mond-ja neki. Isten ad majd neked józanságot, de akarj józan lenni. Nem szabad, hogy szél ingatta nádszál legyél akárcsak így is.

A Római levél 12. részéből sokat idézett mondat jut eszünkbe: “ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti értelmetek megújulása által, hogy meg-ismerjétek, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.”

Ne a világhoz — az a gondolat, amit az előbb részletesen fejtegettem, hanem az Isten akaratához szabjátok magatokat, de erre a Szentlélektől megújított értelem segít el. A ti értelmetek megújulása által megismeritek mi az Isten akarata. Komolyan veszek mindenkit, aki bármit mond, de nem igazodom azonnal hozzá. Ha kiderül: valóban igazság, ha egybevág azzal, ami Isten akarata, amit annak megismertem az igéből, akkor igen…

Légy józan! Ma nagyon nagy szükség van erre, amikor egyfajta érzelgős, rajongó, lelkesedő irányzat elragadott keresztyén tömegeket. Légy józan, s maradj meg azokban, amiket tanultál!

2. Vállald a szenvedést. Erről úgy ír az apostol itt is, meg másutt is, mint ami egészen természetesen együtt jár a komoly Krisztus-követéssel. “Akik kegyesen akarnak élni a Krisztus Jézusban, üldöztetni fog-nak.” Minden időben. Hol jobban, hol kevésbé, hol kicsit szalonképesen, hol nagyon durván, drasztikusan, de feltétlenül üldözi a világ őket.

Miért? Mert idegen tőle az, ami megjelenik az újjászületett hívők életében. Jézus a János evangéliuma 15. részében adja ennek magyarázatát: “Ha gyűlöl titeket a vi-lág, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket. Ha ebből a világból vol-nátok, a világ szeretné azt, ami az övé, mi-vel azonban nem e világból valók vagytok, hanem én választottalak ki magamnak titeket e világból, ezért gyűlöl titeket a világ.”

Ha valóban Jézusért ér valami hátratétel bennünket, az mintegy a hitelesítő pecsétje annak, hogy Őhozzá tartozunk. Erre sem kell büszkének lenni, de bizonyos hely-zetekben még hálát is ad az ember érte. Amikor Pétert és Jánost először verték meg azért, mert Jézust mesterüknek vallották és a róla szóló evangéliumot hirdették, akkor azt olvassuk a Cselekedetek könyvében: “örömmel jöttek ki a Nagytanács elől, hogy az Ő nevéért gyalázat érte őket.” De az a fontos: az Ő nevéért. Ha a magam butaságáért, ha az én erőszakoskodásom vagy hamisságom, vagy ügyeskedésem, vagy kép-mutatásom miatt, akkor az nem az Ő nevéért volt. Ezt nem szabad összetéveszteni. Ha valóban a Jézus nevéért, és az evangéliumért ért bármiféle hátratétel, az mintegy elismerő bizonyítványa a Mesternek arról, hogy ez az ember tanítványa. A tanítványban ráismertek a Mesterre, és a Mestert gyűlöli a világ, mert a világosság nem elegyedik sohasem a sötétséggel.

Egészen természetesnek kell tehát ezt tartani. Nem kell miatta panaszkodni. Nem kell felháborodni, keseregni. Vállalni kell. Azt mondja itt: vállald ezt a fajta szenvedést! Aki nem vállalja, általában annak is kijut a része ebből a szenvedésből, csak annak sokkal nehezebb. Ez minden teherrel így van. Amit az ember tudomásul vesz, el-fogad, aláigazítja a vállát, s viszi, az sokkal könnyebb, mint ami alól állandóan ki akarna bújni, de mégis vinnie kell. Ezért mondja itt neki: vállald. Vagyis légy stabil a teherhordozásban is. Légy stabil az értelemben, légy józan; és vállald a Krisztusért való szenvedést.

3. Az evangélista munkáját cselekedd! Mi az evangélista munkája? Az, hogy hirdeti az igét szóval és az egész életével azok között, akik még nem hallották, vagy akik még nem hisznek. Az evangélista munkája a szűzföldek feltöréséhez hasonló. Ott még nincs aratás, először fel kell törni, és aztán jön a vetés. Ennek is megvan a maga nehéz-sége. A pásztorolásnak, a tanításnak is meg-van. Megkülönbözteti ezeket a szolgálatokat a Szentírás. De először fel kell törni az elhanyagolt földet, hogy aztán be lehessen vetni, és lehessen majd aratni.

Az igéhez való ragaszkodás és az azok iránti felelősség, akik közé letette Isten az Ő emberét. Akik között a Timótheusok élnek. Mondja is, meg éli is. Ez azt jelenti: vállalja. Ez munka. Olyan munka, amiben el lehet fáradni, amit meg kell tervezni, amit, ha van kivel, jó közösen végezni.

Az evangélista munkáját cselekedd! Az evangélista nem szidja azokat, akik még nem hisznek, hanem szereti őket. Nem cso-dálkozik: hogy lehet az, hogy valaki ennyire nem hisz? hanem emlékezik arra, hogy ő is olyan volt, hogy nem hitt. Isten nagy sze-retettel kihozta abból. Az Isten mentő szeretete érkezik meg rajta keresztül másokhoz. Az evangélista munkáját a magunk he-lyén, a magunk módján cselekesszük-e?

4. Szolgálatodat teljesen betöltsd! Vagyis stabilitás a küldetésben. Amit ránk bízott Isten. Rábízta minden hívőre az evangélium továbbadását, és hogy ott álljon mö-götte hitelesítőként az élete, és azonkívül bízott ránk még sokféle feladatot. Ezt a feladatot, ezt a szolgálatot teljesen be kell tölteni.

Ha valakinek azt a szolgálatot adta, hogy néhány gyermek édesanyja legyen, akkor azt teljesen töltse be, és ne mást csináljon helyette. Mert azt rajta kéri számon Isten, és azt más nem végzi el helyette, amit a gyerekeknek az anyjuk adhat.

De a napi munkánkat is teljesen betölteni, és ha valakinek nagybeteg van a családjában és azt ápolni kell, akkor azt is elfogadni Istentől kapott szolgálatként, és tel-jesen betölteni, nem örökké panaszkodni miatta, és esetleg sötét gondolatokat táplálni.

Vagy ha valakinek az imádkozás szolgálatát iadta Isten, akár azért, mert egyéb fizikai szolgálatot már nem tud elvégezni, akár azért, mert egyszerűen ez a kegyelmi ajándéka, akkor azt töltse be teljesen és végezze komolyan azzal a hittel, hogy az nem hiábavaló.

Vagy egy gyülekezeten belül akármilyen részszolgálatot. Valakinek azt a szolgálatot adta, hogy gyerekeknek az evangéliumot mondja, hitoktató legyen. A másiknak azt, hogy az énekkarban dicsérje Istent és hirdesse az evangéliumot, akkor azt töltse be teljesen. Nem félig-meddig, nem ímmel-ámmal, nem felszínesen, hanem teljesen.

Stabilitás az értelmi dolgokban, stabilitás a teherhordozásban, Krisztusért vállalni a szenvedést is, stabilitás az evangélista munkájának végzésében, ne lehessen lebeszélni róla, zavarba ejteni, elbizonytala-nítani. Szép csendesen, természetesen, min-dig, ahogy lehet, úgy végezni.

S végül: az ember egész élete, egész szolgálata, minden porcikája úgy működjék, hogy azon meglátszódjék ez az isteni állandóság. A neki való tudatos, lépésről-lépésre való engedelmesség.

Isten segítsen minket abban, hogy ha már az Ő Szentlelke újjászült, akkor merjük vállalni azt, hogy mások vagyunk, mint a világ. Legyen áldása a világnak abból, hogy mások vagyunk. Isten segítsen minket ebben a meggyökerezett állhatatosságban. Adjon nekünk lelkileg állóképességet, hogy ne csak azokat a viharokat bírjuk, amik itt tombolnak körülöttünk, hanem még másoknak is támaszaivá lehessünk.

Imádkozzunk!

Úr Jézus, dicsőítünk azért, mert olyan lelki állóképessége senkinek nem volt ezen a földön, mint neked. Köszönjük, hogy maga az ördög sem téríthetett le az engedelmesség útjáról, és minden ilyen támadást diadalmasan visszavertél.

Megvalljuk, Urunk, hogy sokszor hasonlítunk szél ingatta nádszálhoz. Sokszor elbizonytalanodtunk abban, amiben pedig már majdnem bizonyosak lettünk. Olyan sok hitetlenség erőtleníti meg a hitünket. Legjobb esetben is így tudunk hozzád kiáltani: hiszek, Uram, segíts hitetlenségemnek!

Köszönjük türelmedet, hogy nem vetsz el minket, hanem erősítesz. Köszönjük, hogy lehet győzni a kísértéseken. Köszönjük, hogy meg lehet állni a lelki viharok közepette is. Adj nekünk lelki állóképességet és minden rosszal szemben ellenállóképességet! Segíts, hogy ragaszkodjunk hozzád és a te igédhez! Segíts, hogy növekedjünk a hitben, hogy teljes meggyőződéssel tudjunk vallani téged, és amit mondunk, az meg is látszódjék az életünkön! Segíts minket előre lépni ezen a téren!

Könyörgünk hozzád a tanév elején a tanárokért, tanítókért, diákokért. Könyörögünk azokért, akik az otthonuktól távol kezdenek el tanulni. Kísérd el őket, adj nekik ott is olyan gyülekezetet, ahol egészséges tudományt hirdetnek! Adj olyan testvéreket, akikkel együtt majd növekszik a hitük!

Könyörgünk hozzád a gyülekezetünkben újrainduló szolgálatokért, a hitoktatásért, az énekkar munkájáért. Könyörgünk azokért, akik most még csendeshéten vannak, és a hét végén is oda indulnak. Ajándékozd meg őket ébresztő, erősítő igével, hogy úgy jöjjenek haza, mint akik józanok, akik teérted bármit szívesen vállalnak, akik készek és tudják az evangéliumot továbbadni másoknak.

Könyörgünk betegeinkért, légy közel hozzájuk a betegágyon is, és használd fel ezt az időszakot arra, hogy még teljesebben hozzád forduljanak.

Köszönjük, hogy sokkal jobban meghallgatsz minket, mint ahogy azt hinni és elgondolni tudjuk.