Lekció: Mk 12,28-34

Alapige: Mt 7,21

“Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.”

Imádkozzunk!

Örökkévaló Istenünk, áldunk és magasztalunk téged gondviselő szeretetedért. Köszönjük, hogy valóban nem a bűneink szerint cselekszel velünk, és nem úgy fizetsz, ahogy azt álnokságainkkal megérdemelnénk. Köszönjük, hogy minden érdemünk nélkül, sokféle hitetlenségünk és gonoszságunk ellenére valóban felhozod a te napodat jókra és gonoszokra, és esőt adsz hamisaknak és igazaknak.

Köszönjük a mindennapi kenyeret. Bocsásd meg, hogy sokszor hálátlanul, elégedetlenül, követelőzve fogyasztjuk azt. Bocsásd meg, ha azt is el akarjuk fogyasztani, amit nem nekünk szántál, csak nálunk tetted le, hogy a te sáfáraidként örömmel továbbadjuk másoknak. Bocsásd meg, ha nem arra használjuk a tőled kapott értékeket, amire valók; ha hűtlen sáfárok vagyunk.

Bocsásd meg az elmúlt héten eltékozolt időt, a kihagyott lehetőségeket. Bocsásd meg, ha az általad elkészített jócselekedetek helyett önzők, mohók vagy lusták voltunk. Bocsásd meg, hogy olyan sok mindent úgy csináltunk, hogy eszünk ágában sem volt megkérdezni: Uram, mit akarsz te, hogy cselekedjem? Köszönjük, ha kérdezhettük és megérthettük. Köszönjük, ha kezd a te akaratod megvalósulni az életünkben. Köszönjük, ha az Isten országának a polgáraiként élhettünk. Legyen ezért egyedül tied a dicsőség.

Kérünk, támassz most vágyat a szívünkbe, hogy mindnyájan belépjünk ebbe az országba, hogy örömmel magunkra vegyük a te szeretet-uralmadat, és azzal töltsük ezt a rövid időt, ami hátra van az életünkből, amire adtad; hogy a te dicsőségedre és egymás javára tudjunk élni. Készíts fel minket erre most, kérünk. Őrizz meg attól, hogy minden komoly igény nélkül üljünk itt. Szeretnénk kiszolgáltatni most magunkat neked. Áldott orvos, Jézus Krisztus, jöjj és gyógyítsd beteg gondolkozásunkat, erőtlen akaratunkat, sokféle lelki nyomorúságunkat.

Szólíts meg minket egészen személyesen, és könyörülj meg rajtam, hogy azt mondjam és csak azt, amivel most te akarsz megajándékozni, formálni, újjáteremteni minket.

Ámen.

Igehirdetés

A közelmúltban egyik bibliaóránkon ta-nulságos beszélgetés alakult ki az Újszövetség egyik alapfogalmáról, az Isten országáról. Éppen az volt a tanulságos benne, hogy rövid teológiai alapvetés után — amit az egyik testvérünk tartott — rájöttünk arra, hogy ezek az elvontnak látszó teológiai fogalmak sem fogalmak csupán, hanem Isten mindenen keresztül, ami az Ő szent igéjében írva van, nagyon is gyakorlati módon rajtunk akar segíteni, és az életünket akarja formálni és meggazdagítani.

Az Isten országa kifejezés csakugyan az Újszövetség egyik legfontosabb fogalma. Jézus első, nyilvánosság előtt elhangzott mondata így hangzott: “Térjetek meg, mert közel jött hozzátok az Isten országa.” Példázatai csaknem kivétel nélkül az Isten országának a lényegét, tulajdonságait akarják elmagyarázni nekünk. Tulajdonképpen minden szavával az Isten országába hívta az embereket. Mindenkinek egy kedves meghívót adott át, és a meghívás az Isten országába történt. Még az ilyen kiváló vallásos embereket is, mint Nikodémus, oda hívta. Arról beszélt, hogy miért szükséges oda belépnünk. Arról beszélt, hogy mindenkinek lehetséges oda belépnie, még az a golgotai lator is beléphetett a halála előtti percekben. Világossá tette Jézus, hogy mi a feltétele annak, hogy valaki oda belépjen. Ezért mondta Nikodémusnak: “Szükséges újjászületnetek, mert senki nem láthatja meg az Isten országát, aki nem született Lélektől is.”

Ha ennyire fontos a mi Megváltónknak, ha ennyire gyakorlati következményei vannak ennek, akkor nézzük meg közösen is, hogy mit tanít a Biblia az Isten országáról, mi az? Utána szeretném azt a négy fontos megállapítást elsorolni, amit az Újszövetség erről mond.

A szó maga félreérthető a számunkra, mert országon mi egy meghatározott területet szoktunk érteni, míg a Szentírás itt azt a kifejezést használja, amit pontosan így fordíthatunk: uralom, uralkodás. Az Isten országa kifejezés tehát nem statikus, hanem dinamikus jellegű a Szentírásban. Nem területet, hanem tevékenységet jelöl. Egyébként szép magyar nyelvünkben is egyértelmű ez. Most énekeltük, hogy Isten országol kegyelmesen. Országlásának első esztendejében — olvashatjuk akármelyik magyar királyról. “Az Úr országol és regnál (uralkodik) nagy jól” — így kezdődik a 99. zsoltár. Tehát aki országol, az uralkodik, az gyakorolja a hatalmát.

Isten országa ott valósul meg, ahol az Ő uralma érvényesül, ahol az Ő akaratát megvalósítják.

Joggal lehet kérdezni: miért? Isten nincs jelen mindenhol, csak itt, ott, amott, ahol az Ő akarata megvalósul? Isten mindenütt jelen van, de nem mindenki cselekszi az Ő akaratát. Az Isten jelenléte ott érzékelhető igazán, az Ő országlásának az áldásai ott lesznek kézzel foghatóak, ahol emberek ön-ként engedelmeskednek az Ő akaratának. Ahol akarják, hogy az Isten uralma érvényesüljön az életükben, ott megjelenik az Isten országa. Ott valami előleget kapunk a meny-nyből. Megjelenik ezen a földön a menny.

Isten mindenütt jelen van, az ember azonban az ősbűnnel kiszakította magát Isten uralma alól, és berendezett egy külön országot. Nem tudta, hogy nem ő rendezi azt be, hanem már az rendelkezik övele, akire hallgatott, aki Isten ellen uszította. Éppen ezért a Biblia azt tanítja, hogy két ország, két szellemi erőtér létezik ezen a világon. Az egyiket úgy nevezi: világ, és azt olvassuk, hogy a világ fejedelme az ördög. A másikról úgy szól: az Isten országa, és ennek a gazdája, ura Jézus Krisztus. Jézus hatalmasabb, mint az ördög, sőt, le is győzte már őt a kereszten, de egy ideig még engedi, hogy tevékenykedjék.

Az a mi tragédiánk, hogy kivétel nélkül mindnyájan a világban születünk. A mi ősszüleink kitelepültek az Isten országából, fellázadtak Isten ellen, s becsapták maguk mögött a mennyek országának a kapuját. Mi már itt, kívül, jövünk a világra. Tetszik, nem tetszik, lehet vitatni, hogy ki ennek az oka, én nem tehetek róla. Lehet, hogy nem tehetek, de akkor is kívül vagyok. Mindnyájan itt jövünk a világra, a “világban”, vagyis Istentől elszakítva.

Jézus Krisztus egész munkája erre irányult, hogy visszahívjon minket a világból az Isten országába. Az Ő váltságművének a lényege az, hogy azt az ajtót, amit mi becsaptunk magunk mögött, Ő kinyitotta. Azt az Atyát, aki most joggal érvényesítheti az ítéletet az ellene lázadókon, megengesztelte. Ezeket, akik otthagyták a mennyei otthont nagy büszkén, rávezesse arra, hogy egyedül a hazatérés ad nekik életet. Ami itt kint, a világban, hiányzik az életükből és próbálják ezzel, azzal pótolni, de nem sikerül, azt akkor kapják meg, ha visszamennek az Atyához.

Ezért hangzott így Jézus első mondata: Térjetek meg, vagyis települjetek vissza, az Isten országába, mert közel jött hozzátok az Isten országa. Most már vissza lehet telepedni. Addig nem lehetett volna, csak vágyakozni, epekedni. Jézus közel hozta, sőt, kinyitotta az ajtót, sőt utánunk jött, hogy elmagyarázza: csak ez jelent az életünk számára megoldást. Ez viszont olyan megoldást jelent, aminek a következtében ez a rövid földi élet is egészen más lesz. Itt, ebben a pokolban, amiben élünk az Isten nélkül, egy kicsi mennyország valósul meg mindenkiben és mindenki körül, aki az Istenhez visszatér. Amikor majd utolsót dobban a szívünk, akkor kiteljesedik számunkra az Isten országa, és az örökkévalóságot is ott tölthetjük. Óriási tehát a tét. Egészen másként zajlik a földi élete, és van örök élete annak, aki így visszatér, Jézus szavával: megtér az Isten országába.

Nem akarom most részletezni, hogy menynyire pokollá tettük ezt az életet. Naponta tapasztaljuk saját bőrünkön ennek a szörnyű következményeit, akárhova nézünk, ezt látjuk, ezt halljuk. Arra nézve, mi-lyen az, ha megjelenik valakiben és valahol az Isten országa, csak egy mondatot hadd idézzek. Azt mondja Pál apostol: “az Isten országa igazság, békesség és Szentlélek által való öröm.” Képzeljük el, ha az igazság érvényesülne mindenütt. Ha igazi békesség tölti be valakinek a szívét. Ezért cso-dálkoznak azok, akik megtérnek, hogy nem is álmodtam, hogy létezik ilyen békesség. Teljesen elfelejtettük, milyen az: békességben lenni Istennel, megbékélni egymással, békességben élni önmagammal. S milyen az a Szentlélek által való öröm, esetleg egy ravatal mellett megállva is, amikor az embernek a könnye potyog, akkor is ott van a szívében az az öröm, amikor rúgják, vágják, rágalmazzák, akkor is megmarad benne ez az elvehetetlen és összetörhetetlen öröm.

Nos, efféléket jelent már itt, ebben a nehéz földi életben, és csak annak van örök élete, aki itt visszatér az Isten országába. A halálunk után már nem lehet, csak itt lehet visszatérnünk az Isten országába. Erre hívott Jézus mindenkit. Aki viszont enged ennek a hívásnak, annak az életében helyreáll az őseredeti teremtésbeli rend. Annak az életében egy új teremtést hajt végre Isten. Így is írja Pál apostol a 2Kor 5,17-ben: “Aki a Krisztusban van (vagyis visszatért az Isten országába), új teremtés az. A régiek elmúltak, és imé újjá lett minden.” Az illetőnek a státusza egészen újjá lett az Isten előtt, az illetőnek a képességei egészen újak. Minden új. Új teremtést él át az, aki visszatér az Isten országába.

Ennyit röviden arról, hogy mit tanít a Szentírás Isten országáról, ahol az Ő uralma megvalósul, ahol helyreáll egy embernek a közössége vele, és rajta keresztül áradni kezdenek mennyei erők és áldások ebbe a vi-lágba, amit mi egyre jobban pokollá teszünk.

Szeretném az említett négy jellemvonást elsorolni, amit a Bibliából még megtanulhatunk.

1) Az első az a fontos kérdés — remélem mindenkit izgat —, hogy ki mehet be az Isten országába?

Valamelyik nap egy temetés után beszél-getve felháborodott egy kedves vallásos is-merősöm, amikor azt találtam mondani, hogy nem a jó emberek mennek be a mennyországba, hanem a bocsánatot kapott bűnösök. Honnan veszem ezt? Ő eddig min-dig úgy gondolta, hogy aki az átlagnál becsületesebb, az bemehet a mennyek országába. Hibája mindenkinek van, de stb. stb.

Teljesen mindegy, hogy mi mit gondolunk, Isten azt jelentette ki az Ő igéjében, hogy csak az mehet be a mennyek országába, aki hisz Jézusban. Vagyis egyszerűbben: az Isten országába csak Jézussal együtt lehet belépni. Nélküle, Őt megkerülve semmi körülmények között nem. Még ezen a földön is vannak olyan nagyon előkelő helyek, ahova csak egy bennfentes kíséretével juthat be valaki. Az Isten országa meg végképp ilyen. Oda csak valakivel együtt, aki onnan jött, és éppen azért jött, hogy minket oda visszavezessen, csak vele együtt lehet bemenni. Ott semmi más nem számít a belépésnél, csak az, hogy Jézussal van-e közössége az illetőnek. Nem számít — egyáltalán nem számít — a származás, a műveltség, a pénz, a teljesítmények, a szépség és okosság, de még a vallásosság sem. Csak az számít, hogy valakinek van-e az érette is meghalt, feltámadott Jézus Krisztussal valóságos közössége, és komolyan veszi-e, hogy egyes-egyedül Jézus haláláért mehet be még ő is az Isten országába. Csak ezek léphetnek be.

Nikodémusról igazán minden szépet el lehet mondani. El is mondtuk már sokszor, ami a Szentírásban van, mégis azt mondja neki Jézus: Szükséges újonnan születnetek. Senki nem láthatja meg az Isten országát, aki nem születik újonnan.

Aki viszont Jézussal együtt jelenik ott meg, az egészen bizonyos, hogy kap polgárjogot. (Pál apostol használja ezt a jogi kifejezést.) A mi polgárjogunkat Jézusért kapjuk, és egészen bizonyosak lehetünk ab-ban már itt, ennek a földi életnek a göröngyös útján, hogy nekünk mennyei polgárjogunk van. Elvehetetlenül be van biztosítva a mi helyünk a mennyben. Azért, mert a mi Megváltónk megígérte, azért, mert az Atya őreá való tekintettel ezt nekünk megadta. Sőt csodálatos örökség vár ránk. A ta-vasszal több vasárnapon próbáltuk számba-venni, hogy mit mond erről a Biblia. Mit jelent, hogy Isten örökösei és Krisztus örököstársai lesznek azok, akik beléptek az Isten országába. Ez az ilyen megtérő bűnöst nem büszkévé teszi, mint ahogy a kívülállók szokták mondani, hanem hálássá. Alázatossá és hálássá. Ezeket a tényeket nem szabad csorbítani, mert ezek Isten igéjében benne vannak. Tehát oda egyedül Jézussal, és őreá való tekintettel lehet bemenni.

2) A másik, amit mond a Szentírás erről az, hogy ez olyan alapvető változás egy ember életében, ami semmiképpen nem hasonlítható ahhoz, hogy még valamit megtanult vagy előléptették, vagy edzi magát és erősebb lett, vagy akármilyen ilyen változáshoz nem hasonlítható. Az egész élete megváltozik, mert ez olyan, mint amikor valaki egyik országból egy másikba áttelepül, mégpedig egy ellenséges országból, ahol őt állandó fenyegetettség vette körül, kiszabadítják és a határon túl letelepedési, munkavállalási és mindenféle engedélyt kap. Ezt így írja le Pál apostol: “Áldott az Isten, aki kiszabadított minket a sötétség hatalmából, és átvitt minket az Ő szeretett Fiának országába.” (Kol 1,13) Isten megfogja az ilyen embert és átteszi a határon. És az előző ország uralkodója a feje tetejére állhat, akkor sem tud mit tenni ez ellen, és utána már nem bánthatja azt, akit kiszabadított Isten a sötétség hatalmából és átvitt az Ő szeretett Fiának országába.

Ebben a másik országban viszont minden más. Más az Ura, más a nyelve — meg kell tanulni az imádság nyelvét. Mások a törvényei. Különböznek minden ország tör-vényétől. Az Eszter könyvében van ez az érdekes vers, ahol valaki a perzsa uralkodónak el akarja magyarázni, hogy mi jellemzi az Isten népét. Azt mondja: jellemzi őket, hogy törvényeik különböznek minden más nép törvényétől. Az Isten országának a törvényei különböznek, és azok szerint kell élni, de tökéletes védelmet is jelentenek ezek a törvények az ország polgárai számára. Más lesz a közössége itt az embernek, mások lesznek a céljai, egészen másfajta eszközöket használ a céljai elérésére stb.

Ez radikális, alapvető változást jelent az ember életében. Ez szabadulást jelent. Azt olvastuk: kiszabadított minket a sötétség hatalmából. Itt világosan látnunk kell: mitől és mire szabadít fel minket a megváltás. Megszabadít abból a kényszerből, hogy ott az Isten országán kívül mindig csak az Isten akaratával ellenkezni tud az ember. Kényszerpályán van, kénytelen mindig vét-kezni. Megszabadít ebből és felszabadítja arra, hogy bízzék ennek az új országnak a királyában, Istenben, hogy szeresse Őt teljes szívéből, hogy szeresse azokat, akik ott vannak, szeresse azokat is, akik még nincse-nek ott, érezzen felelősséget értük, és ő is elkezd hívogatni másokat ebbe az országba.

Azért fontos ezt hangsúlyozni, mert ez a határátlépés, ez a visszatelepülés nem azo-nos a vallásossággal. Ezt sokan nem értik. A vallásosság még nem jelenti azt, hogy valaki belépett az Isten országába. Honnan tudjuk ezt? Sok helyről tudjuk a Bibliából. Most csak egy érdekes történetet szeretnék felolvasni a Márk evangéliuma 12. részéből. Egy olyan írástudóról szól, aki a Mózes öt könyvét kívülről tudta, akinek az volt a feladata, hogy ezeket az isteni törvényeket alkalmazza a különböző élethelyzetekre és így segítsen az embereknek. Ez az írástudó akaratlanul hallgatta Jézusnak néhány beszélgetését. Egymás után többen pro-vokálták Jézust. Kényesnél kényesebb kérdéseket tettek fel neki, s elcsodálkozott ez az ember, hogy mi van Jézus fejében, hogy tud Ő válaszolni, s egyre inkább elképed Jézus bölcsességén. Akkor veszi a bátorságot, ő is odalép és feltesz egy kérdést.

“Ekkor odament hozzá egy írástudó, aki hallotta Őt vitázni, és mivel tudta, hogy Jézus jól megfelelt nekik, ezt kérdezte tőle: “Melyik a legfőbb az összes parancsolat közül?” Jézus így válaszolt: “A legfőbb ez: Halld, Izráel, az Úr, a mi Istenünk, egy Úr, szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből. A második pedig ez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincs más, ezeknél nagyobb parancsolat.” Az írás-tudó ezt mondta neki: “Jól van, Mester, helyesen mondtad, egy Isten van, rajta kívül nincs más; és ha szeretjük őt teljes szívünkből, teljes elménkből, teljes erőnkből, és ha szeretjük felebarátunkat, mint magunkat, sokkal több az minden égő és véres áldozatnál.” Jézus pedig, amikor látta, hogy értelmesen felelt, ezt mondta neki: “Nem vagy messze az Isten országától.”

Nem meglepő ez? Végre valaki, aki egyetért Jézussal. Annyian ellenkeztek, köte-kedtek, vitatkoztak vele. Valaki, aki lelkesedik érte: így van, Mester, helyesen mond-tad, nekem is ez a véleményem. Utána Jézus, ahelyett, hogy a keblére ölelné, megveregetné, egy hűvös mondattal zárja: “Nem vagy messze az Isten országától.” Vagyis: kívül vagy rajta. Közel vagy hozzá, de nem vagy benne. Akik mindezt nem tudják, és nem értenek vele egyet, azok messze vannak. Akik mindezt tudják, és egyetértenek vele, mint te, azok közel vannak. És akik mindezt csinálják is, azok benne vannak.

Nos, a vallás közel visz az Isten országához. Jézus pedig bevisz az Isten országába. Ezért nem üdvözülnek azok, akik vallásosak csupán, de Jézussal nincs olyan közösségük, hogy az Ő akaratát cselekszik. Itt nem arról van szó, hogy aki ismeri az Ő akaratát, az üdvözül. Ezért olvastam fel a Hegyi beszédből Jézusnak ezt a súlyos mondatát, a 7,21-ből: “Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.” Aki aláveti magát ezeknek a törvényeknek. Akire nézve az Isten szava parancs. Nem kell magyarázni, hogy ez hasznos lesz neked, ez még ma is időszerű. Ezt mondta az Úr, s ez elég. Csinálom. Ezek vannak benne az Isten országában.

Ma ezt kell nekünk megvizsgálnunk, testvérek, becsületesen. Sok mindent tudtok Istenről, az Ő igéjéből, az Ő országáról. Sok mindennel egyetértünk, talán még lelke-sedünk is sokszor. De Jézus vajon mit mon-dana ezek után? Azt kell-e mondani: nem messze vagy az Isten országától, most már csak az hiányzik, hogy belépjél, vagy azt: jól vagyon, jól hű szolgám, mert cselekszed az én akaratomat, és majd sokra bízlak ezután. Ezt ma világosan meg kell állapí-tanunk: közel vagyunk az Isten országához, vagy benne vagyunk az Isten országában.

3) Ezt nem olyan nehéz megállapítani. Tudniillik a Biblia azt mondja, hogy az Isten országában világos parancsok vannak. Az Isten országában nem irányelvek vannak, amiknek alapján majd én eldöntöm, hogy ez most időszerű vagy nem, rám is vonatkozik-e vagy csak másokra, valóban helyes-e vagy esetleg helytelen. Ott parancsok vannak. Az Isten országának egészen sajátos államformája van. Nem demokrácia, de nem is diktatúra. Az Isten országában az Isten szeretet-uralma érvényesül, és akinek az életében ez érvényesül, az él benne az Isten országában.

Isten szuverén, de nem zsarnok. Jézus azt mondja, hogy más kategóriákat kell használni: Atya. Olyan atya, aki parancsol, aki igazgatja a háza népét, de minden parancsa az alattvalóinak a javát szolgálja. Aki ezt cselekszi, az erről egyre jobban meggyőződik. Egyre teljesebb belső meggyőződéssel fog engedelmeskedni. Az szíve vágya lesz az, hogy ennek a parancsolónak engedelmeskedjék. Egy idő után már nemcsak azért, mert az neki úgy a legjobb, hanem azért, mert Ő mondta, és ez elég.

Amikor a Tízparancsolato tanulmányoz-tuk, újra és újra beleütköztem ebbe: tessék megindokolni, miért érdemes megtartani ezeket a parancsolatokat. Az Isten országában ez nem kérdés. Ezt mondta az Úr. Azért tartom meg, mert ezt mondta. Ide kell eljutniuk a hívőknek. Nem szükséges más érv, hogy ez megéri-e vagy nem. Ezt parancsolta az én Uram. És ha valaki valóban az Isten országában van, ha valaki csakugyan újjászületett, engedelmes hívő, akkor annak elég ez az egyetlen érv. Így szól az Úr, akkor megyünk és csináljuk most, mi, mert nekünk mondta. Ha nehéz, akkor is, ha kényelmetlen, akkor is, ha nem éri meg, akkor is, mert itt Ő az Úr.

Így érvényesül-e Isten akarata az életünkben, és akarjuk-e, hogy így érvényesüljön? Amit Ő a hetedik nap megszenteléséről mond, amit Ő a házasságról mond, amit Ő a pénzügyekről mond… Akárhova nyúlunk, akarjuk-e, hogy az Isten szuverén akarata érvényesüljön az életünkben? Akkor benn vagyunk az Isten országában. Egyébként pedig az Isten országához talán nagyon közel, de az Isten országán kívül fogunk elkárhozni. Ez Jézus Krisztus világos és éles tanítása. Isten őrizzen meg min-ket ettől. Ennek nagy a veszélye, mert összetévesztik az emberek a vallásosságot az Isten országában való élettel. A belépés hiányzik. Isten igéje pontosan ezt teszi hang-súlyossá.

Csak utalok arra, hogy a Mi Atyánkban ez a két egymást követő mondat egyet-len kérés: Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod úgy a földön is, ahogyan a mennyben. Oda jön el az Isten országa, ahol megvalósul az Ő akarata. Akkor lép be egy ember az Isten országába, ha az uralmat átadja Jézus Krisztusnak, és azt mondja: mától kezdve te parancsolsz. Akkor most erre nézve mit mondasz? Akkor azt csinálom, akkor is, ha eddig másként csináltam, ha a családom is csodálkozik, ha az egész világ másként csinálja. Azért csinálja másként, mert az a világ. Ott más törvények érvényesek, más úr parancsol. Én pedig a te országodba léptem be. Ezt világosan kell látnunk.

4) Akkor ez azt jelenti, hogy aki Isten országába belépett, az többé nem is lehet engedetlen? Nem azt jelenti. Sajnos nem minden esetben cselekszi az ilyen ember sem Isten akaratát. És ha nem cselekszi, akkor elveszítette a polgárjogát? Nem veszítette el. Nem toloncolják ki abból az országból, csak ezzel megszomorította azt, aki őt a legjobban szereti, az Atyát, és megszegényítette magát. Éppen ezért sürgősen meg akar térni ebből az engedetlenségéből, mert neki már elviselhetetlen az, hogy az őt megszabadító Atyát megszomorítsa, és nem akarja, hogy önmagát megszegényítse, hogy így használhatatlan legyen Isten kezében. Meg kell térnie.

Erről ír a Jelenések könyvében János, amikor az efézusi gyülekezethez írt levélben a 2. fejezetben ezt olvassuk: “Ezt mondja az Úr, az a panaszom ellened, hogy nincs már meg benned az első szeretet. Emlékezz tehát vissza, honnan estél ki, térj meg, és az előbbiekhez hasonló cselekedeteket cselekedj.”

Nem mondja azt, hogy elvetettelek, nem érdekelsz többé, nem tartozol hozzám. Azt mondja: valamiben engedetlen vagy. Nem cselekszed azt, amit akkor, amikor kihoztalak a sötétség hatalmából és átjöttél ide, az első csodálkozás, az első szeretet idején olyan boldogan cselekedtél. Nos, ebből az engedetlenségedből térj meg, és kezdd el újra azt csinálni, amit akkor. Ez nem azt jelenti, hogy kiment az országból, megint visszajöhet, megint kiszorul, megint vissza. Akit Isten egyszer befogadott, az az övé, de ebből az engedetlenségből kell megtérnie. A hitetlen ember a bűnből meg-tér Istenhez. Átjön a határon. A hívő ember az országon belül az engedetlenségeiből megtér újra az engedelmességhez. Ez a különbség.

Amit Luther a 95 tétel első mondatában ír, az erre a második fajtára vonatkozik, hogy a hívő ember élete naponkénti megtérésből kell, hogy álljon. Vagyis naponta késznek kell lennie arra, hogy megvizsgálja: Uram, nem vagyok-e valamiben engedetlen. Ez már ezen az országon belül történik az Isten uralma alatt.

Isten országa tehát ott van, ahol Isten uralma megvalósul. Ahol emberek eljutnak oda: legyen meg mindenben a te akaratod. Ennek a következtében radikális változások következnek be az életükben. Azt, hogy egyáltalán visszakerüljünk Istenhez, Jézus tette lehetővé. Az a mi feladatunk, hogy átlépjük a határt. De amikor átléptük, még erről is kiderül, hogy ezt is Ő munkálta bennünk, és ez is egyedül az Ő érdeme. Csak az mehet be oda, aki Jézus érdemében bízik, és vele együtt érkezik meg. Ez az ember életében alapvető változásokat jelent.

Ez nem azonos azzal, hogy újabb ismereteket szerzett, nem azonos a vallásossággal sem. Ez azt jelenti: elkezd egészen konkrét, hétköznapi kérdésekben is Isten akarata szerint élni. Honnan tudjuk meg Isten akaratát? Az Ő kijelentett igéjéből. Aki ezt elkezdi így tanulmányozni, folyamatosan, rendszeresen magára alkalmazva, annak a Szentlélek újra és újra világossá tesz valamit. Itt kell most igazítanod, ezt kell abbahagynod, erről le kell szoknod, ezzel a lehetőséggel el kell kezdened élni. Nem egyszerre mindent, mert azt felfogni sem tudnánk. Folyamatosan vezet minket. Történik-e ez, és engedjük-e ezt?

Pál apostol a Római levél 6. részének 16. versében kiélezetten foglalja ezt össze, amikor azt mondja: “Akinek odaszánjátok magatokat, annak a szolgái vagytok. Ha a bűnnek, akkor a bűn szolgái halálra, ha az Istennek, akkor az Isten szolgái igazságra.” Jó lenne, ha ma elcsendesednénk és megkérdeznénk Istent: Uram, mutasd meg, hol vagyok én. Messze, közel, vagy benne. S ha akár messze, akár csak közel, akkor szeretnék belépni. Ha benne, de esetleg nekünk is azt mondja, valamit elhagytál és térj meg az előbbi cselekedetekhez, akkor meg következzék be ez a megújulás, megtérés még ma.

Imádkozzunk!

Úr Jézus Krisztus, hálásan köszönjük, hogy előttünk is megnyitottad az Isten országának a kapuját. Köszönjük, hogy ennek az ára a te bűn nélküli, tiszta életed volt, és nem sajnáltál semmit, hogy kiszabadíts minket a sötétség hatalmából, és átmehessünk a te országodba. Engedd ezt ma egészen világosan látnunk, hogy megtörtént-e ez már az életünkben. Könyörülj rajtunk, hogy semmivel ne tévesszük ezt össze. Őrizz meg attól, hogy védőbeszédbe, mentegetőzésbe kezdjünk. Segíts elcsendesedni világos igéd előtt és a kérdéseidre világos választ adni.

Segíts minket, ha csak közel vagyunk, akkor belépjünk. Segíts minket, ha benn vagyunk, megújulni napról-napra. Olyan sokféle engedetlenség veszélyeztet bennünket. Segíts megújulni, újra kezdeni. Segíts el győzelmes életre. Engedd, hogy valóság legyen mindannyiunk életében, hogy téged szeretünk teljes szívünkből, s aztán könnyű lesz szeretni felebarátainkat, mint magunkat. Engedd ezt a hétköznapok konkrét helyzeteiben valóra váltani.

Könyörgünk hozzád azokért, akiknek most különösen szükségük van szabadításodra. Könyörgünk azokért, akik a természeti csapások nyomorúságai miatt szenvednek. Könyörgünk azokért, akik nélkülözik a mindennapi kenyeret. Könyörgünk azokért, akik még nem hallottak arról, hogy nyitva van az Isten országának a kapuja előttük is. Használj minket is minden nyomorúságok enyhítésére. Hadd lehessünk a mi Urunknak, parancsolónknak, neked használható és engedelmes eszközeid ebben a világban.