ENGEDELMESSÉG

 

 

Lekció: 32 Zsolt

 

Alapige: Lk 1,57-66

“Amikor pedig eljött Erzsébet szülésének ideje, fiút szült. Meghallották a szomszédai és rokonai, hogy milyen nagy irgalmat tanúsított iránta az Úr, és együtt örültek vele. A nyolcadik napon eljöttek körülmetélni a gyermeket, és apja nevéről Zakariásnak akarták nevezni. Anyja azonban megszólalt, és ezt mondta: “Nem, hanem János legyen a neve.” Mire ezt mondták neki: “De hiszen senki sincs a te rokonságodban, akit így hívnának.“ Ekkor intettek az apjának, hogy minek akarja neveztetni. Ő táblát kért, és ezt írta rá: “János a neve.” Erre mindenki elcsodálkozott. És egyszerre csak megnyílt Zakariás szája, megoldódott a nyelve, beszélni kezdett, és áldotta az Istent. Félelem szállta meg a körülöttük lakókat, és Júdea egész hegyvidékén beszéltek minderről. Akik meghallották, szívükbe vésték, és így szóltak: “Vajon mi lesz ebből a gyermekből?” Az Úr keze pedig valóban vele volt.”

 


 

Imádkozzunk!

Urunk, megvalljuk őszintén, hogy a mi tekintetünk annyira a földre, a testre, a mi saját kényelmünkre, indulatunkra, jövőnkre tapad, s annyira nem tudjuk felemelni rád, az örökkévaló, mindenható Istenre.

Köszönjük ezt a mai reggelt, hogy még nincsen végünk, hogy újra megállhatunk színed előtt, és figyelhetünk rád.

Kérünk, teremts bennünk most tiszta szívet, hogy semmi más ne foglalja el azt, csak az a vágy, hogy megértsük: mit akarsz Uram, hogy cselekedjünk!

Köszönjük, hogyha életünkben először halljuk most a te szeretetedről szóló örömhírt, és készség támad az életünkben cselekedni a te akaratodat.

Könyörgünk, Urunk azokért, akik az elmúlt héten álltak meg ravatal mellett, s érezték, hogy rájuk nehezedett a te kezed. Kérünk, adj nekik vigasztalást, te bátorítsd őket, a reménytelenségben adj reménységet, gyógyítsd meg az ő sebzett szívüket!

S köszönjük, Urunk, hogy mi is eléd hozhatjuk mindazt, ami most bennünk van: kérdéseket, kétségeket, vágyat, elképzelést, tervet, jövőképet, a múltunkat, amivel annyira nem tudunk mit kezdeni. Köszönjük, hogy azzal vigasztaltál minket, hogy aki bevallja, aki megvallja neked az ő bűnét, annak nem szárad tovább a lelke, hanem azt te meggyógyítod, felemeled, megtisztítod, és új éneket adsz a szájába. Hadd dicsőítsünk téged így, kérünk!

Azért kérünk most téged Jézus Krisztus, hogy először ott legyen a könyörgés a szívünkben, a hozzád fordulás, a készség, s aztán mindez hitvallássá változzék. Köszönjük, Urunk, hogy aki tehozzád fordul, azt te semmiképpen el nem küldöd magadtól.

Ámen.

 


 

Igehirdetés

Nem messze Jeruzsálemtől ma is megtekinthető az a kicsiny helység, ahol Keresz-telő János született, ahol Zakariás és Erzsébet idősebb korukra is békességben és boldogságban éltek. Csendes, szép hely, és kö-zel van Jeruzsálemhez. Mária is könnyen o-da tudott menni, amikor meglátogatta Erzsé-betet.

Hogyha valaki gyermeket vár, ezt hosszú távon nem lehet eltitkolni. Ugyanígy nem lehet azt sem eltitkolni, hogyha valakinek amiatt szomorú az arca, vagy szomorú az élete, mert bár régóta imádkozik, vagy csak egyszerűen vár arra, hogy gyermek le-gyen, és mégsem születik utód.

Erzsébet meddő volt — ezt olvassuk a Bibliában —, így még nagyobb csoda volt az mindenki számára — ráadásul idős korba jutott már —, hogy egyszer csak angyali üze-net során azt a híradást kapják, hogy Isten megkönyörült rajta, és fiút kap ajándékba.

Az kiderül az előzményekből, hogy ez a házaspár gyakran beszélgetett Istennel. Az imádság ezt jelenti. Elmondták mindazt, ami a szívükben van, gondolkodás nélkül feltárták, és még valami, amit megtudhatunk az az, hogy idős korukra sem adták fel a re-ményt. Úgy voltak vele, hogy náluk lehetetlen sok minden, de Istennél lehetséges minden. Ezért folytatták tovább a könyörgést, s kérték arra Istent, hogy adjon gyermeket nekik.

Egy nap jön az angyal, és azt az üzene-tet hozza Zakariásnak: “Ne félj, mert imádságod meghallgatásra talált, feleséged, Erzsébet fiút szül neked.” Milyen világos az isteni üzenet. Nem? Milyen csodálatos dolog hívő emberként élni. Napról napra, ha valaki figyel a mindenható Istenre, ilyen egyértelmű, világos, használható üzenetet ve-het a mindenható Istentől.

Azt mondja Isten angyala: “Zakariás, a te feleséged, Erzsébet fog szülni.” Nem ö-rökbe fogadtok majd egy gyermeket, noha az is nagyszerű dolog, kedves dolog, és nagy dolog, de nektek Isten ad majd személyesen, a ti testeteken keresztül gyermeket, ajándékba. Fiú fog születni, sőt a nevét is megmondja Isten. Ha valaki figyel Istenre, akkor ilyen pontos, világos, használható vezetést, utasítást kaphat Istentől. Még azt is mondja az angyal, hogy a születendő gyermek nagy lesz az Isten előtt.

Ha megnézzük egy rövidke perc alatt — amíg ezt a pár szót felolvassa az ember —, mennyi csodát élhetnek át a hívők, ha figyelnek a mindenható Istenre, akkor egy rövidke kis perc alatt annyi mindent mondhat nekik Isten az ő csendességükben.

A hívő Zakariásról megtudjuk, hogy imádkozó ember volt, és az is kiderül, hogy Isten az imádságukra válaszolt.

Nagyon jó dolog az, hogy az Istenhez tartozó emberek mindent elmondhatnak Istennek, sőt, ott van ez a biztatás a Szentírásban, hogyha valamit az Isten akarata szerint kértek, azt máris megkaptátok. És itt a görög nyelvben befejezett múlt van. Vagyis — bocsánat, hogy így mondom —, még nem postázta az Isten, még nem adta a kezedbe, de ha valamit úgy kérsz Istentől, hogy Uram, ha ez téged megdicsőít, ha meg-egyezik a te akaratoddal, ha előtted ez kedves, ha te ezt így akarod, akkor kérlek, add meg! Ha valamit az Atya akarata szerint kérünk — azt mondja Jézus —, már megkaptuk, beteljesedett. Még nem kaptuk a kezünkhöz. Még nem volt áldott állapotban Erzsébet, de bizonyosak lehettek abban, hogy amit Isten mond, az beteljesedik.

Hogyan folytatódik tovább? Eljött Erzsébet szülésének az ideje, és fiút szült, nem lányt. Eljött az ideje, mert az Istennél mindennek rendelt ideje van, eljött az az idő, amit Isten eldöntött. Fiút szült Erzsébet, és Jánosnak nevezték. Vagyis minden pontosan úgy történt, mert Isten megbízható teljes mértékben, ahogyan azt Ő előre megmondta.

Figyeljük csak a hatását mindannak, a-mit Isten mondott, és ami bekövetkezett! Meghallották a szomszédok és a rokonok, mert a szomszédok és a rokonok szokták figyelni a hívő keresztyének életét. Milyen nagy irgalmat cselekedett velük az Úr, és együtt örültek velük. Figyelnek, megdöbbenve látják, hogy amit Erzsébet és Zakariás elmondott, az úgy történt. Erzsébet áldott állapotba került, fiút szült, és János lett a neve. Minden pontosan úgy történt, ahogy azt Isten előre megmondta.

A hívők meghallgatott imádságainak ugyanis híre megy. Nagy körben beszélnek arról — és ezzel fejeződik be ez a rész is —, hogy Júdea egész hegyvidékén beszéltek arról, ami történt. Ha valaki igazán hívő keresztyén, ha valaki imádkozó ember, s az imádsága meghallgatásra talál, annak a híre elterjed a környéken, a szorosabb családi közösségben és a távolabbiban egyaránt.

Sok család elmondhatna itt, most közöttünk hasonlót, hogy zárva volt az asszony méhe, és aztán Isten megnyitotta. Bár azt hiszi sok ember, hogy ezekben a kérdésekben ő dönt. A Szentírás azonban azt mondja, hogy Isten nyitja meg egy asszony méhét vagy tartja zárva. Erzsébet meddő volt. Isten úgy gondolta, hogy elég, letelt az az idő, megnyitotta a méhét, és fiút szült, ahogyan azt Isten megmondta.

Mindaz, amit felolvastam és elmondtam, ez az isteni oldal, de van egy másik oldala is a dolgoknak, Zakariás és Erzsébet engedelmessége. Ez a másik oldal.

Elsősorban mindenkinek azonban azt kell eldöntenie, hogy amit a Szentírás mond, az vajon igaz vagy hazugság? Te hiszed azt, hogy Mózes első könyvétől fogva a Jelenések könyve utolsó fejezetéig, az utolsó versig, az Alfától az Ómegáig, mindaz, amit a Szentírás mond, az igaz? Ilyen szilárd, kimozdíthatatlan hit van a szívedben? Vagy egyes részeit elhiszed, főleg amelyek kedvezőek rád nézve, más részeket meg elutasítasz?

A Szentírás azt mondja, hogy a teljes írás az Istentől ihletett. Nem jókedvükben, egy csendes, hűvös délutánon ültek le a szent-írók, hanem Isten ihlette őket a Szentlélek által, így keletkeztek a bibliai szövegek.

Te vajon hiszed-e azt, hogy Isten beszéde, a Szentírás, minden ígérete igaz és beteljesedik vagy pedig nem? Belül — azt kérem most mindenkitől, hogy a szíve mélyén —, Isten előtt őszintén válaszoljon erre a kérdésre. Hiszed ezt vagy pedig nem?

Zakariásék egészen komolyan vették mindazt, amit az angyal mondott. Sokan azonban úgy vannak az engedelmesség kérdésével, mint ebben a következő történetben, amit felolvasok.

“Egy férfi egy lassan döcögő vonatban ül. Minden megállónál kidugja a fejét az ab-lakon a hideg szélbe. Elolvassa a megálló nevét, sóhajt, aztán visszaül a helyére. Néhány megálló után aggódva kérdezi az útitár-sa: Fáj valamije, beteg? Miért sóhajtozik olyan nagyon? Az a baj, hogy tulajdonképpen ki kellene szállnom. Folyamatosan rossz irány-ba utazom, de idebenn olyan jó meleg van.”

Testvérek, sok ember folyamatosan rossz irányba megy. Pontosan tudja, hogy amerre halad az élete, látja a különböző megállókat, vannak, folyamatosan rossz irányba megy az élete. Ott sem a vonatban volt a baj, az jó irányba ment, a férfi ült rossz vonatra.

Sokan ülnek így “az Isten nélküli vonaton”. Tudják, hogy rossz az irány, és a vége pusztulás, de nem tudnak — és talán sokan nem is akarnak — kiszállni.

Látszólag Erzsébet és Zakariás egy jelentéktelennek tűnő dologban dönt. Végül is fontos egy gyermek neve, de hát azért mégsem akkora jelentőségű dolog, hogy egy gyermeket hogy hívnak. De számukra mégis nagyon fontos volt, mert Istennek való engedelmességet jelentett az, hogy ők úgy nevezik Keresztelő Jánost, ahogy azt Isten karja.

Zakariásról azt is megtudjuk, hogy először nem hitt az isteni szónak, és minvel bűn-nek és engedetlenségnek következménye van, így megnémul. Több mint egy évig és még nyolc napig nem tud beszélni. Végül is a mai rész arról szól, hogy milyen következményei vannak a hívő ember életében az en-gedelmességnek, vagy az engedetlenségnek.

Vannak az emberi életben nélkülözhetetlen dolgok, s vannak amelyek nélkülözhetők. Ha valakinek esetleg az egyik veséjét ki kell operálni, az azért még tulajdonképpen haláláig teljes emberi életet élhet. Ha valakinek a fél tüdejét lekapcsolják, még a másik átveheti — a páros szerveknél ez lehetséges — a másiknak a szerepét, feladatát. De hogyha valakinek a szívét veszik ki, vagy valahol olyan helyen sérül meg, az 1-2 percen belül biztos, hogy meghal.

Ugyanilyen az imádság és az engedelmesség. Lehetetlen dolog, hogy aki azt mond-ja magáról, hogy ő hívő ember, az éljen úgy, hogy folyamatosan nem imádkozik, és a szí-vében nincsen engedelmesség.

Nem azért van olyan sok néma hívő, mint Zakariás, mert valami miatt engedetlenség van a szívükben és az életükben? Za-kariás egy ponton nem hitt az Istennek, vagyis engedetlenné vált, következménye: né-maság. Sok hívő ezért nem tud mit mondani. Ezért marad néma. Ezért nincs bizonyságtévő élete. Megnémult, nincs mit mondania. Nincs mit mondania, mert az élete egy pontján elakadt, és nem akar, vagy nem tud továbbmenni és engedelmeskedni.

Sokan panaszkodnak arról, hogy rákérdeznek arra, hogy én miért vagyok más, és tulajdonképpen semmi értelmeset, összeszedettet ott, akkor nem tudok mondani.

Jeremiás könyvében ezt olvassuk: “Az Úrtól eltávolodott az ő szíve, olyanná lesz, mint a hangafa a pusztában. Szárazságban lakik a sivatagban, a sovány és lakhatatlan földön.” Aki volt a júdeai sivatagban, és lát-ta már azt, az tudja, hogy ott nem lehet kibírni fél órát, egy órát víz nélkül, szomjan hal nagyon könnyen az ember, főleg a nyári, perzselő hőségben.

Ha elfordul a mi szívünk, gondolatunk a mindenható Istentől, olyan lesz, mint a hangafa a pusztában, szárazságban lakik a sivatagban, a sovány és lakhatatlan földön. Az élet kiszáradt lesz, a száj néma, s elhall-gat a bizonyságtétel. Egyébként a kultusz mehet tovább. Járhat az illető templomba, dobhat a perselybe, énekelheti a szent zsoltárokat teljes szívéből, de az élete kiszáradt és néma, mert egy ponton van valami, ami engedetlenség, s ennek megvan a maga következménye.

Valaki következőképpen mutatott rá az emberiség nagy bajára: “Civilizációnk attól az egyik helyen vékonyabb, másik helyen vastagabb termőföld-rétegtől függ, amelyen élünk. És a bűneset után folyamatosan pocsékoljuk ezt az annyira fontos, vékony réteget. Ennek az lett az eredménye, hogy milliók sínylődnek erodált, sivár területeken, mélyedésekben élnek, ahol összegyűlt valamennyi termőföld, és ott tengetik nyomorúságos életüket.” Az engedetlenség következménye iszonyatos nyomorúság és szen-vedés.

Testvérek, sok élet nem ilyen: erodált és sivár? Semmi nincs benne, ami életjelet adna magáról. Nem is lehet az Isten nélkül. Erodált és sivár, olyan, mint a hangafa a pusztában, sovány és lakhatatlan földön.

A második, ami fontos, az az, hogy az engedetlenség ellentéte az engedelmesség semmivel nem pótolható. Zakariás megtette azt, amit Isten mondott. Amikor Erzsébethez fordulnak, és kérdezik, hogy mi legyen a gyermek neve, és meglepődik a rokonság, hogy Erzsébet azt mondja, hogy Jánosnak nevezzék. Akkor Zakariáshoz is odafordulnak, és ő nagyon egyszerűen azt írja fel a táblára, mert beszélni nem tud, felvési a viasztáblára, hogy János a neve. Nincs alku. Isten megmondta. Zakariás tapasztalta, hogy mit jelent az engedelmességben maradni, milyen következményekkel jár, többet nincs alku. Nem törődik a szent hagyománnyal, hogy mindig az apa nevét örökölte a fiú, a rokonok szövegével, beszédével. Hányszor mondják, mondjuk azt: “Jaj, mit szólnak az emberek?” Hát, mit szólnának? Zakariás jo-ga eldönteni, hogy minek nevezi a gyermeket, és ő úgy döntött Istennek engedelmeskedve, hogy János a neve, nem Zakariás. Ezen mindenki felháborodik, de Erzsébet és Zakariás már megtanulta azt, hogy Istennek engedelmeskedni kell.

Testvérek, Zakariás nem ment el az engedelmesség helyett a templomba, nem küldött nagy adományt a templomi istentisztelet javára, nem kezdett el dudorászni, énekelni, hanem engedelmeskedett. “János a ne-ve.” Ez volt az engedelmesség lényege, mert ezt semmivel nem lehetett pótolni. Kimond-ta azt, amit Isten üzent, mondott neki.

Hiába adsz egy összeget a fűtés felújítására, hogyha nem teszed azt, amit az Isten mond. Teljesen hiábavaló. Vegyük végre tudomásul. Akár mit teszünk Isten ügyéért, az egyházért, anyagilag, erkölcsileg, fizika-ilag, ha nem teszed azt, amit az Isten mond, világosan üzen, amit olvasol a Szentírásban, semmit nem ér az egész.

Testvérek, Istennek nem adományok kel-lenek. Istennek mi kellünk. A szívünk, az életünk, nem azért, mert Ő zsarnok, hanem azért, mert a mi életünk akkor lesz a legjobb helyen, ha a mindenható Isten kezében van.

Az engedelmességet nem lehet pótolni áldozattal. Emlékezzünk vissza Saul királyra, akinek az volt a feladata, hogy kiirtsa ott, akkor az ellenséget, ehelyett ő bemutatja az áldozatot. Nem ezt kérte tőle Isten. S mi lett a következménye? Elveszítette a királyságot. Aki nem engedelmeskedik Istennek, az nem lehet király. Az nem tudja felismerni, hogy mit akar Isten, és nem tudja tenni azt.

Az Istennek való engedelmesség semmi mással nem pótolható. Viszont, ha engedelmeskedik Isten szavára valaki, mint Zakariás, az átéli, hogy kap Istentől való bátorságot. Ha engedelmeskedünk Istennek, akkor szabadokká válunk. Megszabadulhatunk félelmektől, betegségtől, halálfélelemtől. Attól a félelemtől, hogy valaki fél a főnökétől, a beosztottjától, a tanáraitól, a diákjaitól, a rokonságtól, a szomszédoktól. Az szabad, boldog, örvendező és bátor emberré válik.

A 2Tim.-ban ezt olvassuk: “Nem a fé-lelemnek a Lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erőnek, szeretetnek és józanságnak a Lelkét.” Az engedelmeskedő hívő ember tudja, hogy nincs mitől félnie.

Mit olvasunk? Az Úr keze pedig valóban vele volt. Aki engedelmeskedik az Istennek, az átéli: az Úr keze, az Isten keze valóban vele van.

Zakariás azt írja: “János a gyerek neve.” Előtte végighallgatja a beszélgetést, hogy alkudoznak Erzsébettel. Teljesen nyilvánvaló, hogy engedelmeskednie kell. Nem számít, hogy a rokonság mit mond. Isten valami mást mondott, és én azt akarom tenni — mondja Zakariás.

Érdekes János neve is, amit jelent. Azt jelenti: “Az Isten kegyelmesnek bizonyul.” Mennyire igaza volt Istennek! Nem? Erzsébet és Zakariás pontosan tudták ezt: az Isten kegyelmesnek bizonyul. Ők valóban tudták mennyire így van ez János életében is majd.

Az engedelmesség tehát szabaddá tesz, bátorságot fakaszt. Testvérek, kezdjük el önmagunknál, mert az életünk központja sok-szor mi vagyunk! Kezdjük hát a központnál! Kezdjük magunknál az engedelmességet! Szánjuk oda itt, most, újra magunkat a mindenható Istennek! Adjuk kezébe az életünket, akár honnan jöttünk, bármilyen céllal most ide, akármi van a szívünkben. Csodálatos hely lehet az a számunkra, mert ma újra elkezdődhet valami a mindenható Istennel.

“Szenteljétek meg a ti szíveteket — mondja Jakab apostol — ti kétszívűek.” A Királyok könyvében így olvassuk: “És a ti szívetek legyen tökéletes az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, hogy járjatok az Ő rendeléseiben, és őrizzétek meg az Ő parancsolatait!”

Ne legyetek kétszívűek! A szívem egyik fele idehúz a másik oda. Az egyik fele vagy egy része az Istené, de bizonyos szívbéli dolgaimba Istent nem engedem be, azt majd én eldöntöm, és az engedetlenség következ-ménye mindig megtörténik.

Salamon bölcs ember volt, de Isten nélkül döntött egy bizonyos kérdésben, és rab-jává vált az istentelen feleségeinek. “Minden féltett dolognál — mondja a Példabeszédek könyve — jobban őrizd meg a szíved, mert abból indul ki minden élet.” Bizony így nyáridőben egyáltalán nem mindegy az, hogy mit engedünk be a szívünkbe. Milyen képeket, milyen indulatokat, milyen barátaink, barátnőink vannak, milyen kapcsolatok terhelik vagy viszik előbbre az életünket. “Minden féltett dolognál jobban őrizd meg a szívedet, mert abból indul ki minden élet.”

Ha csak életed mellékes dolgait kezded odaadni az Istennek, akkor a központ kimarad. Kezd fordítva! Magadat odaadod az Is-tennek, s akkor a szélső, perifériás dolgok is a helyükre fognak kerülni az életedben. S ennek többek között az lesz a következménye, hogy tudod fegyelmezni a szokásaidat. Életed, szíved középpontja Jézusé lesz, s így a nagy dolog felöl tudsz a kicsinyek felé haladni majd.

Zakariás odaadta az életét, és megújult az élete. Figyeljük meg, amikor imádkozott, amikor odafordultak Istenhez, amikor készek lettek engedelmeskedni, noha a szol-gálat megszokott rendje szerint — ebben ben-ne van az is, hogy Zakariás olyan taposómalommá vált az életed —, s amikor könyö-rög Istennek, amikor hozzá fordul, akkor Is-ten belép a szívébe, belép újra az életébe. Felfordul minden, megnémul, s aztán újra tud beszélni, de beteljesedik az, amit az Isten akart.

A harmadik, amit tudnunk kell, ha már van engedelmesség az életünkbe, azt sokféle veszély fenyegeti. Sok hívő van, aki még mindig abból akar élni, amit öt éve, tíz éve, húsz éve kapott egyszer az Istentől, s újra és újra azt emlegeti, és semmi újat nem tud mondani, ezért néma, kiszáradt, mint a hangafa a pusztában. Nincsen új istenélménye. Hozzád mikor szólt utoljára Isten? Mikor mondott valamit? Bátorítást, vigasztalást, biztatást, ítéletet, bármit? Volt már olyan, hogy megértetted?

Zakariás a szolgálat rendje szerint szolgált, s aztán az engedelmesség után egészen másképpen folytatódik tovább az ő élete.

A negyedik, akivel Isten Lelke lakozik, az tud engedelmeskedni. Testvérek, sok férj milyen nehezen tudja szeretni a feleségét, akiről pedig azt mondja, hogy szeretem. Ti férfiak — mondja a Szentírás — úgy szeressétek a feleségeteket, ahogy Krisztus szerette az Ő egyházát. Életét adta érte. Akiknek van feleségük, így szeretik? Képes lennél meghalni érte? Vagy még egy jobb falatot sem vagy képes odaadni neki, lemondani a javára valamiről? A feleségeknek azt mondja Isten igéje: “Ti feleségek, engedel-meskedjetek a ti férjeteknek.” Ez sem köny-nyű. Sőt időnként nagyon nehéz lehet, de a jelen levő feleségek akarnak, tudnak, szándékoznak a férjüknek engedelmeskedni úgy, ahogy azt Isten igéje mondja?

Az engedelmesség kulcskérdés. Szeretem, engedelmeskedek. Ez magunktól nem megy, nem működik. Sokan, akiknek már nem él a férjük vagy feleségük de szívesen tennék bármelyiket, szeretem őt, engedelmeskedek neki. Nincs már lehetőségük arra, hogy tegyék. Most mindent — hányszor elmondják — másképpen tennék, mint ahogy eddig.

Az engedelmesség gyermeki dolog. Aho-gyan egy engedelmes gyermeknek azt mond-ja az édesapja, hogy hozd ide légy szíves a könyvet, akkor nem egy cső főtt kukoricát fog odavinni, hanem odamegy a könyvekhez, és leveszi azt, amit kértek tőle, mert engedelmes gyermek, mert szereti a szüleit, és teszi amit a szülők mondanak. Ez ilyen egyszerű.

Testvérek, az engedelmességhez nem kell nagy intelligencia. Nem kellenek befolyásos rokonok, nem kell sok pénz, három nyelvvizsga, amerikai nagybácsi. Az engedelmességhez az az elszánás kell, hogy teszem, amit az Isten mond. Itt, most, ha valamit megértettünk, hogy miben vagyunk engedetlenek, ezért némák, vagy valami ezért terheli az életünket, hagyd itt, menj anélkül innen el, s meg fogod látni, hogy Isten kezdi átrendezni, átformálni az életedet. A gyer-meki engedelmesség azonnal elkezdhető.

Végül is kiderül ebből a részből is. “Félelem szállta meg a körülöttük lakókat, és Júdea egész hegyvidékén beszéltek minderről.” Mi történt? Egész döbbenetes következménye lett annak, hogy Zakariás és Erzsébet ezt a kicsiny dolgot, János a neve, megtették. Megdöbbentek a körülöttük lakók. Júdea hegyvidéke nem olyan kis terület ám, sok hegy van ott. Elkezdtek beszélni arról, hogy mit tett az Isten. Félelem szálltak meg őket, és az egész hegyvidéken arról beszéltek, ami történt.

Egy látszólag belső, családi ügy olyan mértékben vált közüggyé, hogy az egész szűkebb és tágabb környezet erről az eseményről beszélt.

Valóban nagy dolgokra képes Isten, hogyha egy hívő ember, egy hívő házaspár, hívő férfi vagy nő vagy gyermek hajlandó engedelmeskedni Isten igéjének. S feltesznek itt egy kérdést: “Vajon mi lesz ebből a gyermekből?”

Tényleg, mi lett a kis Jánosból? Felnőtt. De inkább mondhatnám így, hogy ki lett belőle? Testvérek, Jézus Krisztus, a Mes-siás útkészítője! Keresztelő János volt az előfutára Jézusnak. Ő volt az, aki azt mond-ta: “Elégedjetek meg azzal, amitek van. Viperák fajzatjai, térjetek meg az élő Istenhez. Elközelített az Isten országa. Előttem megy az majd, akit követni kell mindenkinek.” Előfutára lett a mindenható Isten Meg-váltójának. Nem döbbenetes feladat? Kicsiny engedelmesség, megelőzte az imádság, könyörgés folyamatosan, idős korukig is, aztán jön az áldás, az áldott állapot, a gyermek megszületése, János a neve. Mi lesz ebből a gyermekből? Ő lett keresztelő János, Jézus Krisztus előfutára.

Azt olvassuk róla, hogy az Úr keze vele volt. Jézussal vele volt az Isten keze. Testvérek, amikor az Ő kezét keresztfára szegezték, és oldalát átdöfték, amikor Jézus a golgotai kereszten belehalt a te bűnödbe meg az én bűnömbe, hogy elvehesse a némaságunkat, a kiszikkadt, erodált szívünket meg tudja változtatni, akkor az Isten keze elhagyta Őt. Amikor magára vette az átkot a mi bűneinkért, akkor Jézus magára maradt azért, hogy attól kezdve velünk lehessen a mindenható Isten keze. Úgy, ahogy azt Jézus mondja: “Veletek maradok a világ végezetéig, minden napon.” Keresztelő Jánossal vele volt az Úr keze. Ezért tudott úgy szolgálni, ahogy szolgált. Ezért tudott Isten-nek hűséges maradni mindvégig, ezért vállalta még a mártírhalált is. Heródes lefejeztette a börtönben. Vele volt az Úr keze életében és halálában egyaránt.

A pogány szemlélet ezt mondja: “Ismerd meg magad, fejleszd ki magad, fogadd el magad!” “Add magad át Istennek, fegyelmezd magad Isten segítségével, engedelmeskedj az Istennek!” — ez a keresztyén szemlélet és felfogás. Aki engedi, hogy Isten felélessze az engedelmességre való készséget, az tud engedelmeskedni Istennek. S miközben így elveszíted az életedet Istennél, aközben átéled azt a csodát, hogy megnyered azt, méghozzá egy örök életre.

A farizeusok számára az élet csupa törvényből állt, és a törvényről azt mondja az Szentírás, hogy a törvény öl. A Jézusnak való engedelmesség pedig megelevenít. Jézus szerette az Atyát, szerette az embereket. Engedelmes volt a keresztfának haláláig, így tudta tenni azt, amit a mindenható Isten mondott. Szabaddá lett, bátorrá, és ott volt az a tisztaság az életében, amit az Atyától kapott.

Krisztuson belül élet van most és örökre. Krisztuson kívül halál van most és örökre. Melyik utat választjuk? Aki hajlandó Istennek engedelmeskedni, ami kicsiny kez-det, az tud engedelmeskedni, kivirul az éle-te, bátor lesz, szabad lesz, annak örömteli élete lesz. Krisztuson belül, vele a szívünkben élet van most és örökre.

 


 

Imádkozzunk!

Köszönjük, Jézus Krisztus, hogy te példát mutattál nekünk. Kezdettől, születésedtől fogva, gyermekséged idején, felnőtt korodban, egészen a halálig engedelmes voltál az Atyának. Taníts minket, kérünk, az engedelmesség útjára!

Bocsásd meg nekünk Urunk, hogy olyanok vagyunk sokszor, mint a bolondok, akik azt mondják a szívükben, hogy nincsen Isten! Bocsásd meg, hogy azt hisszük minden útról, hogy jó, pedig te azt mondod, hogy vannak utak amelyek az elején jónak látszanak, a vége pedig pusztulás. Segíts nekünk, kérünk, ha bármiben az engedetlenség útjára tértünk, vagy az engedetlenségben, nálad nélkül élünk, most megforduljunk, elfogadjuk a te szövetségedet, elfogadjuk a te helyettes áldozatodat, kereszthalálodat, és veled együtt menjünk innen el!

Köszönjük, Urunk, hogy te példát adtál nekünk, hogy az engedelmességet megáldod. Köszönjük, Urunk azt a sok példát, amit látunk a Szentírásban. Áldunk és dicsőítünk azért, ha már tudtunk engedelmeskedni. Köszönünk minden intést, vezetést, tanácsot. Adj erőt Urunk, hogy belesimuljunk a te akaratodba!

És köszönjük, ha már szóltál és szólsz hozzánk. Urunk, szeretnénk úgy elmenni most innen, hogy veled együtt vagyunk most a jelenben örök életünk van. Így áldj meg minket, kérünk a nap, a nyár, az életünk hátralévő részében!

Ámen.