Alapige: Lk 12, 13-21

“Ekkor így szólt hozzá (mármint Jézushoz) valaki a sokaságból: “Mester, mondd meg a testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!” De ő így válaszolt: “Ember, ki tett engem bíróvá vagy osztóvá köztetek?” Azután ezt mondta nekik: “Vigyázzatok és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg.” Aztán példázatot mondott nekik: “Egy gazdag embernek bő ter-mést hozott a földje, ekkor így gondolkozott magában: Mit tegyek? Nincs hova betakarítanom a termésemet. Majd így szólt: Ezt teszem: lebontom a csűreimet, nagyobbakat építek, oda takarítom be minden gabonámat és javamat, és ezt mondom a lelkemnek: Én lelkem, sok javad van sok évre félretéve, pihenj, egyél, igyál, vigadozzál! Isten azonban ezt mondta neki: Bolond, még ez éjjel elkérik tőled a lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál? Így jár az, aki magának gyűjt, és nem Isten szerint gazdag.”

Imádkozzunk!

Köszönjük, Urunk, hogyha nekünk sok bűnünk van is, nálad minden bűnre van bocsá-nat. Áldunk és dicsőítünk, hogy a te irgalmasságodnak nincsen vége, akármennyi vétket so-rolunk is el most ebben a csendben, te külön-külön mindegyikre adsz nekünk bocsánatot.

Köszönjük, hogy kegyelmes Pásztorunk vagy, aki őrzöl, vezetsz, bátorítasz minket. Köszönjük, hogyha hiszünk benned megmentesz minket a kárhozattól, és átélhetjük azt a csodát, hogy közösségben vagyunk veled.

Urunk, kérünk, hogy mindaz, ami elhangzik, hadd legyen most igévé, tőled való, tő-led vett beszéddé, bátorító üzenetté a számunkra. Köszönjük, hogy itt lehetünk, köszönjük a gyülekezet közösségét, a veled való közösség lehetőségét. Köszönjük, Urunk a te Szent-lelkedet, aki kiárad ránk, beköltözik a mi szívünkbe. Köszönjük, hogyha hiszünk benned, bizonyosak lehetünk az örök élet felöl. Bátoríts minket ma is a te szavaddal, kérünk!

Ámen.

Igehirdetés

A zsidó örökösödési törvényeket Mózes törvénykönyve szerint szabályozták. A törvény azt mondta ki, hogy a legidősebb fiú örökli a házat és a földet, ha volt, és minden ingóságnak legalább a kétharmadát.

Örökre időszerű történetet ír le Lukács evangélista, amelyben azzal kezdi a történe-tet, hogy a sokaságból valaki megszólal, hi-szen sokszor látta már, hogy Jézus könyörületességre indult, és segített azoknak és azokon, akik hozzá fordultak. Emiatt látja úgy ez a férfi, hogy nyugodtan elmondhatja Jézusnak azt, ami a szívét nyomja. Rendkívül fontos igazságokat rejt ez a mai rész. Vegyük ezeket az isteni igazságokat sorra!

Először is ez a mondat üthet meg minket, jöhet elénk: “Így szólt valaki a sokaság közül, monda neki egy a sokaság közül.” Már ebből az egyetlen, rövid kis mon-datból sugárzik felénk Isten szeretete, mert arról beszél ez a rövid mondat, hogy bármilyen körülmények között van valaki, Jézus Krisztust meg lehet szólítani. A kérdéseidet, a bajaidat, a nyomorúságodat, az örö-mödet, a szükségeidet, egyszerűen a szíved állapotát megoszthatod vele. Csodálatos do-log ez, ez csak azoknak adatik meg, akik bíznak Istenben, akik kipróbálják, hogy amit Isten igéje mond, az igaz, vagy pedig az Isten hazudik.

Ebből a történetből is sugárzik felénk az a biztatás, hogy nála egészen különös kérdésekre és kérésekre is van megoldás.

Olyan furcsa az is, hogy a többiek előtt – ott sokan voltak –, így mondja a Biblia, hogy sokaság. A sokaság előtt megszólal ez a férfi, s kiderül, hogy ott van a testvére is, aki kisemmizte, és a sokaság előtt ilyen őszintén feltárja a szíve nagy nyomorúságát: Uram, ez és ez történt velem, te mit szólsz ehhez?

Talán gyakran előfordulhatott ilyesmi abban a korban, hogy az idősebb fiú még az egyharmadát az ingóságnak sem adta oda. Azt mondja ez a fiú: “Mester, mondd meg a testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!”

Testvérek, ilyen lényegre törően lehet beszélni Jézussal mindenről. Ennyire valóban a lényeget feltárva előtte. A gyökerét mondja el: Jézus, a testvérem kisemmizett engem. Ami a legfontosabb, ami szíven üt minket, ami ma ért minket, ami megbántott, ami hiányunk van, ami keserít, ami megkeseríti az életünket, ami miatt talán hitben nem tudunk továbblépni. Mondá neki egy a sokaság közül.

Lehet ezt is mondani, hogy a gyülekezet sokasága, tömege közül is megszólíthatja Jézus Krisztust bárki. Hányszor hallok egy-egy beszélgetés során hasonlót. Hányszor előfordul az testvérek, nem is egy-szer, mostanában különösen gyakran, bejön ide a család megbeszélni a temetést, és már itt összevesznek előttem az örökségen, és egymásnak esnek, és ordítanak és káromkodnak. Kisemmiztél, meggyaláztál, nem is sorolom tovább. Néha szörnyű jeleneteknek vagyok a tanúja, s vagyunk a tanúi. Már itt, szinte ki sem hűlt még a holttest, s már megy a veszekedés és az acsarkodás a leendő örökség fölött.

Jézus megáll és meghallgatja ezt a férfit, nem utasítja el. Testvérek, Jézus az e-gyedüli, aki soha nem szép szavakat mond a hozzá fordulóknak, aki mindig az igazságot mondja szeretetben, aki mindig mindenkit meghallgat és türelmesen végighallgat, mi sokszor erre képtelenek vagyunk. Fejezze már be, minek kell ilyen nagy körítést adni mellé, mondja a lényeget! Jézus azonban türelmesen mindig mindenkit végighallgat.

Most is végighallgat minket, ha feltárjuk a szívünket, ha elmondjuk neki, hogy mi az, ami bánt. Talán hasonló módon kisemmiztek minket. Talán lelki értelemben nincsen, aki meghallgatna minket. Vagy nem tudunk valakit türelmesen végighallgatni. Vagy fáj a magány, a megértés hiánya, a senkihez se tartozás. Nincsen emberünk, aki megértené, akinek feltárhatnánk a szívünket. Olyan döbbenetes módon egyedül vannak sokan még a gyülekezet közösségén belül is.

Sokszor az a bajunk, hogy nem akarja velünk senki megosztani a nyomorúságát, nincsen senki, aki hozzánk jönne, sokszor meg az a bajunk, hogy nem tudunk senkihez menni, nincsen senki, akinek feltárhatnánk a szívünket.

Ma kerestem olyan fontos iratokat, ame-lyekre szükségem volt, és nem találtam. Elmondtam ilyen egyszerűen Jézusnak, hogy Uram, nem találom, de te tudod, hogy hol van. Felemeltem egy másik iratot, és az alatt volt betéve. Már elfelejtettem, hogy hová tettem.

A második üzenete ennek a történetnek az, hogy aki Jézushoz fordul, az számítson arra, hogy Jézus válaszol. Nem véletlenül mondom így. Sokan elmondják ám a bajaikat Jézusnak, de nem várják meg a választ. Várjuk meg! Jézus Krisztus válaszol, csakhogy az az igazság időnként, hogy nem nagyon tetszik nekünk az Ő válasza. Ebből a részből is ez derül ki, hogy amit mondott válaszként, az nem nagyon tetszett a hallgatóságnak.

Ez azt jelenti tehát, hogy vannak még Isten előtt is tabu témák, amiket még nála, előtte sem lehet szóba hozni? Vannak bizonyos világi, úgynevezett világi kérdések, földi dolgok, amelyeket nem érdemes feltárni előtte. Isten csak a lelki dolgokkal, az üdvösségre tartozó dolgokkal foglalkozik, de ilyen kérdéssel, hogy az örökség enyém lesz-e vagy nem, vagy elcseréljem-e a lakásomat vagy ne, eladjam-e azt a bizonyos dolgot vagy ne, elmenjek-e meglátogatni va-lakit vagy nem, hogyan osszam be a pénzemet, az időmet, hogy keressem a békességet, vagy ha megbántottak én kezdjek kibékülni vagy hagyjam a másikra? Akkor ezek szerint ilyen kérdések, ilyen “földi” dolgok nem is érdeklik az Istent? Valaki ilyen őszintén feltárja, egy abszolút hétköznapi kérdést, és egy ilyen kemény, elutasító választ kap? Vagy csupán arra utal Jézus válasza, hogy nyugodjon bele az illető abba, hogy az Isten nélküli világ már csak ilyen igazságtalan. Aki erősebb, okosabb, eszesebb vagy nagyobb gazember, az nyugodtan kisemmizheti a másikat. Az egyik ember kifoszthatja a másikat, s amíg a világ fennáll, ez már csak így lesz? Akkor bele kell ebbe nyugodni, hogy ilyen a világ? Ne is keressünk soha jogorvoslatot senkinél sem? Nem ezt jelenti Jézus válasza.

Ő valóban odaáll a kicsinyek, az árvák, az özvegyek a kifosztottak és a megrablottak mellé és mögé, és mindig, minden körülmények között számíthatnak Jézus segítségére. Mi az elutasítás, vagy legalább is ennek a kemény válasznak az oka? Ez a fér-fi így szólt Jézushoz: “Mondd meg a testvéremnek, Jézus!” Ez az, ami nem megy. Kérni lehet, de utasítani nem. Kérni lehet Jézustól bármit, de megszabni azt, hogy Ő mit tegyen, azt még az övéinek sem engedi meg Jézus. Nem lehet tanácsokat osztogatni Istennek. Nem lehet parancsolni Jézusnak. Azt lehet, hogy feltárjuk a helyzetünket, elmondjuk a szívünk állapotát és a kérdést, ami bánt, ami foglalkoztat minket, de utasítani Őt vagy parancsolni neki, ezt nem lehet.

Nem lehet ezt mondani, hogy miből áll-na neked Uram, ha teljesítenéd ezt a kérést, hiszen te gazdag Isten vagy. Olyan jól jönne nekem ez vagy az a segítség. Igazán megtehetnéd már a kedvemért! Vagy csak egyszerűen így: Uram, tedd meg, te hatalmas Isten vagy, cselekedj úgy, ahogy kérem. Az ilyenfajta imádságot kizárja a Biblia, mert ez nem imádság. Ez pogány kérés, és utasítása az Istennek, amit Ő elutasít egyszerűen azért, mert ha ezeket a kéréseket meghallgatná, teljesítené, nagyon rosszat tenne nekünk, mert sokszor kérünk mi olyasmit, amiből nagy baj lenne, csak ott, azonnal nem látjuk, ezért lázadunk ilyen-kor Isten ellen, amikor nem teljesíti. Másrészt, őt sosem lehet arra rávenni, Jézust, hogy az Atyával szembekerüljön, hogy meg-rontsa az Atya dicsőségét, hogy valami, olyat tegyen, ami nem egyezik a mindenható Isten akaratával.

Azért folytatódik így Lukács beszámo-lója, mert mindig megújuló kísértése a hívő embernek, hogy használja az Istent, és ne imádja és tisztelje. Használni akarod valamire az Istent, akár egy kérés meghallgatására, teljesíttetésére, vagy pedig imádni, tisztelni és dicsőíteni akarod Őt akkor is, ha a kéréseidre nem válaszol úgy, ahogy azt várod, vagy a kérdéseidet is akár válasz nélkül hagyja.

Azért folytatódik tehát így Lukács beszámolója: “Monda azért Jézus nekik:” és itt többes számot használ, vagyis minden hallgatónak. Értse meg a kérdező is, és értsék meg a többiek is, hogy parancsolni Istennek soha nem lehet. Kérni lehet tőle, de parancsolni neki nem lehet.

Én azt hiszem, hogy életünknek egyetlen egy baja van igazán, mert volt ennek a testvérpárnak is ez a baj, hogy nem tudtak egymással megegyezni. Mi nem tudunk kiegyezni az Istennel, nem tudjuk sokszor elfogadni az Ő akaratát, és emiatt nem tudunk megegyezésre jutni a másik emberrel sem. Sokszor egy vagy két testvérpár sem tud megegyezni, pedig amin meg lehetne egyezni könnyen. Nincs egyezség az Istennel, nem békülünk meg az Istennel egy kérdésben, s ezért nincs egyezség a másik emberrel sem. A szívük nem volt ennek a testvérpárnak az Isten kezében. Ez volt a fő baja ennek a két embernek, meg a többieknek is. Egy valamilyen kérdés körül forgott a gondolatviláguk. Ebben az esetben éppen a pénz. Az az egy kérdés volt, hogy mi lesz a vagyonnal? Itt dugult el minden csa-torna az Isten felé, és csak e körül tudtak gondolkodni, ettől nem tudtak szabadulni.

Jézus felmutat a baj gyökerére, és ezt mondja: Nem a vagyonban való bővölködés-ben van az ember élete, vagyis az élet értel-me nem ez. Lehetett volna itt valami másról is szó, itt, most, éppen a pénzről van szó. Nem azért, mintha ez súlyosabb bűn lenne, hogyha valakinek a pénz kerül az élete középpontjába. Ez a történet erről szól, ezért válaszol így Jézus, hogyha valakinek az Isten szeretete helyére az anyagi kérdés kerül, az mindig távol viszi az illetőt Istentől.

A pénz igen is kell és szükséges az élethez. Nem itt van a hiba, hanem ott van a hiba, ha az kerül Isten helyére, ha nem tudja valaki a pénzt kiengedni, amikor kell, a kezéből, ha nem tud abból másoknak adni annyit, amennyi éppen szükséges.

A harmadik, amit a kifosztott testvér által feltett kérdésben elénk ad az Isten, hogy tulajdonképpen az egész emberi élet válsága is itt feszül ebben a kérdésben. Mindenféle szociális igazságtalansággal ösz-szefüggő kérdést is tárgyal itt Jézus. Azt mondja, hogy a bajok gyökere, mikor azt mondja Jézus egy helyen, hogy szegények mindig lesznek köztetek, ez egyszerűen azért van, mert aki bővölködik, az sosem ad annyit tovább, hogy a szűkölködőknek elég legyen. Az Európai Unió mélyhűtői tele vannak hússal. Évek óta tárolnak ott húsokat. Időnként azután selejtezik, megsemmisítik, állateledel lesz belőle, s ugyanakkor a legfinomabb húsokat is feldolgozzák állateledelnek. Ha időnként nézik a testvérek a TV-reklámokat – én ugyan nagyon ritkán szoktam –, de hogy a macskáknak a legfinomabb borjúhúsból és májból készült ételt kínálnak, miközben mellé vetítik talán tíz perc múlva azt a képet, hogy Afrikában gyermekek éhen halnak. Hova jutott ez a világ, nem? De mi is nyugodtan kidobjuk ám az ételt, nem? Ha nem is mindenki, de sokan. Ez már nem tetszik erre már ráuntam, és megy a szemétbe. Minden ilyenfajta különbségnek, nyomorúságnak az egyik oka az, hogy miközben, még a mi viszonyaink között is – merem állítani –, hogy sokfajta módon bővölkö-dünk, aközben ahelyett, hogy időben, még a romlás előtt, továbbadnánk másnak, ahe-lyett meghagyjuk, kidobjuk, és nem segítünk azzal másnak.

Az Apostolok Cselekedeteiben azt olvas-suk, hogy az egész emberi nemzetséget Isten egy vérből gyúrta – ez a szó szerepel –, teremtette, alkotta. Ugyanolyan testvérünk, felebarátunk, akárhol él az a másik ember a világ táján, s éppen ínségben van, de nem kell ilyen messze menni, csak a szomszéd lakásban, a szomszéd lépcsőházban, akire nincs senki, aki rányitná az ajtót vagy egy tál levest bevinne. Kisemmizni a másikat. Csak Magyarországot nézve, olcsón felvásárolták az áramot termelő cégeket, s most folyik a kisemmizés. Tessék megnézni! Mi meg fizetjük a számlákat, pedig megtehették volna ezt akár másképpen is, vagy tehet-ték volna másképpen is. Alapvető bűne az embernek, hogy a másik kárára akar tovább-jutni, gazdagodni. Sokszor olyan vagyonok halmozódnak fel ebben az országban is, amit nem is tudnak felélni halálukig, de épülnek a csűrök, s közben más ember meg éhezik, vagy akár éhen is hal. A hatalom joga, a vér joga, a faj joga, a fegyverek joga. Ki volt előbb egy területen, s megy a vita vég nélkül. Kisemmizni a kisebbségeket, ha lehet. Akár most Koszovóban legyilkolni, a legjobb albán a halott albán, az már nem fog visszabeszélni meg fellázadni sem. A vér és a faj jogán folyik ez a öldöklő háború a bűneset óta vég nélkül.

Végül, mit is mond Jézus az egész kérdéssel kapcsolatban, és ez a negyedik üzenet. “Vigyázzatok és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg.”

Testvérek, sokféle bőség van ám, nem csak a pénz, s nem csak a vagyon. Amikor valaki akármi fajta bőségben él, de azt megtartja, pedig csak sáfárságra kapja min-denki. Akármilyen nagy tudós valaki, de ha meghal, a tudományának is vége lesz. Akár-milyen szorgalmas háziasszony valaki, s bármilyen jól tud főzni, de ha meghal, soha többet nem megy már be a konyhába, és nem főz többet. Akárhogy rendezi be valaki a lakását, biztos, hogy a halála pillanatában mindezt itt fogja hagyni. És egy cso-mó mindent az örökösök ki fognak dobni. Ez majdnem minden alkalommal megismét-lődik. Sokszor itt gyűlik nálunk, mint ado-mány, és aztán adjuk tovább segélyként má-sok számára, amit életében az illető nem adott tovább. Sokszor ez a sorsa, érdemes ezen elgondolkodni. Kell-e vajon ezt megvárni? Ki-ki azt adja – mert erről is beszél Jézus – tovább, ami éppen időszerű. Ha az idődből kell továbbadni, akkor azt, ne tartsd meg! Azt mondja Jézus: “Vigyázzatok és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert ha bőségben is él valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg.” Mi az, amiben most bőségben élsz, amiből másnak, másoknak tovább kellene adni, és mégsem teszed? Ha kell az idődből, ha kell, a fizikai erődből, amíg van, mert ez is múlandó dolog, erre is ez a jellemző. Aki a gyámolításra való képességéből tudna továbbadni, vagyis leülne valaki mellé és gyámolítaná, vigasztalná, megfogná a kezét, letörölné a könnyeit, vagy csak egyszerűen meghallgatna valakit, mert ő ebben van bőségben, hogy tud meghallgatni másokat. Tud bátorítani és vigasztalni. Aki ügyes valamiben, az az ügyességéből, s akinek a pénze olyan meny-nyiségű, az adjon a pénzéből, jól megte-tézve, nem nézve, hogy mennyi akad a kezébe, amikor adni készül.

Azért pedig, hogy mindenki megértse, hogy miről van pontosan szó, Jézus még egy példázatot is mond a hallgatóknak. Még-pedig az ismert bolond gazdag példázatát. S ez a mai igeszakasz ötödik üzenete.

A bolond gazdag jól élt. Szerette volna a napjait biztosítani az eljövendőre is. A vagyona jelentette számára a biztosítékot. Lebontotta a régi raktárakat, és újakat épített a helyére, s magával, ez is jellemző, nincs akivel beszélgessen, ugye, nem? Azt mondja: magával, magában, ketten együtt magával, nagyon jól érezték magukat, nem volt senki ember sem, magában, magával kezd el beszélgetni.

Az az ember, aki valamiben gazdag, és ezt hosszú távon nem hajlandó megosztani, biztos, hogy magára fog maradni, mert az önző ember nem kell senkinek sem. Aki va-lamire büszke, s ez a büszkeség tölti be hosszú távon, biztos hogy magányos emberként fejezi be.

Tehát ez a gazdag, aki nagyon gazdag volt, de csak magával tudta a dolgait megbeszélni, így szólt magához: “Egyél, igyál én lelkem, pihenj, tedd magad kényelembe, és vigadozzál!” Vagyis mi az ő életének az értelme? Tessék figyelni! Mi az élet értelme? Ha hosszú ideig tart, ha sok évig tart. A másik értelme e szerint a filozófia szerint, ha bőséges étkezésekkel, és bőséges italozással tarkított. Tehát legyen hosszú. Legyen tele mindig a hasunk. Az élet akkor igazi és jó, ha csupa pihenésből áll.

Nem tudom, hogy hol van ilyen élet, én nem ismerek ilyet, de mindenesetre furcsa filozófia, és tulajdonképpen végtelenül magányossá teszi azt, aki így gondolkodik. Egyél, igyál, vigadozzál, töltsd meg a hasadat, és ne törődjél senkivel sem. És tény-leg így lesz. Mivel ő sem törődik senkivel, ezért vele sem fog törődni senki sem. Plusz még az élete értelme a gyűjtés. Lebontani a régi csűrt, felépíteni az újat, bebiztosítani magunkat, hogy legyen mit kipihenni, legyen étel és ital, legyen tele vigadozással, s mindezt csináljam egyedül, nem kell megosztani senkivel sem.

Jézus arra inti a mai hallgatókat, hogyha az ember önmagában és önmagával tervez, akkor csak veszteségeket arathat. A 14. Zsoltárban ezt olvassuk: “A bolond így szól az ő szívében, nincsen Isten.”

Testvérek, a legnagyobb bűne ennek az embernek az volt, hogy Isten nélkül tervezte meg a hátralévő életét. És mivel Isten nélkül tervezte meg, mindent elveszített. Ezért volt bolond, noha gazdag, és mégis bolond, mert az Isten nélkül tervezett, ezért mindent elveszített. Elszámította magát, noha jól tudott számolni, s egészen rettenetes helyzetbe került. Azon az éjszakán meghalt. Azt mondja Jézus, hogy: “Bolond, még ez éjjel elkérik a lelkedet.” Megmond-ja Isten előre ennek a példázatbeli embernek, hogy ezen az éjszakán meghalsz. Fel sem fogod tudni építeni az új raktárakat. Ma éjszaka meghalsz.

De csodálatos az Ő szeretete, hagy időt, nem? Rendezd el, amit el kell rendezned! Kérj bocsánatot attól, akitől bocsánatot kell kérned! Emeld fel a telefont! Írd meg a levelet! Mondd ki, engedd el a másik bűnét magaddal szemben, amit veled szemben elkövetett! Látogasd meg! Ígérd meg legalább, hogy többet nem teszed, és kérd ehhez Isten segítségét!

Még az éjjel elkérhetik a lelkünket, és minden semmivé lesz, amit nem az Isten akarata szerint tettünk. Ezt senki nem kerülheti el, hogy oda kell állnia Isten ítélőszéke elé. Sem a gazdag, sem a szegény. Testvérek, nem a gazdagság a bűn. S ugyan-úgy nem bűn, ha valaki viszonylag szerény anyagi körülmények között él. Sem a gazdag nem üdvözül a gazdagságáért, sem a szegény nem marad ki az Isten országából csupán azért, mert nem gazdag. Nem vagyon szerint jutunk be vagy maradunk ki Isten országából.

A bűn az Isten nélküli élet. Ez választ el minket az Istentől. A nagyon gazdag is lehet nagyon szegény, s a nagyon szegény is lehet nagyon gazdag Jézus Krisztus által.

Nélküle élni bolondság és halál. Testvé-rek, vele élni, az minőségi élet. Lehet hogy rövid, de minőségi élet. Munkás élet, neki szolgáló élet, mennyei kincseket gyűjtő élet, amelyek nem múlnak el, vele és általa élni örök élet.

Imádkozzunk!

Urunk, köszönjük neked azt, hogy ma este kérdőre vontál minket nagy szeretettel, mi lesz velünk, ha ma éjjel elkéred a lelkünket? Segíts nekünk erre a kérdésre, kérünk, válaszolni!

Könyörgünk most azokért Urunk, akik még mindig a bolondság állapotában élnek, nélküled. Te térítsd meg őket magadhoz, te könyörülj meg rajtuk, hogy tudják mindenfajta gazdagságukat, és tudjuk mi magunk is mindenfajta gazdagságunkat, ami tőled elválaszt, odatenni a te szent kezedbe, s amit kell, szétosztani mások között!

Köszönjük Urunk, hogy te szegénnyé lettél érettünk, hogy minket meggazdagíts. Köszönjük, hogy szétosztottad önmagadat, testedet megtörték, véredet kiontották, hogy mi gazdagok legyünk, örök életet kaphassunk, s vehessünk általad.

Bocsásd meg Urunk, hogyha mindenfajta gazdagságunkban gyönyörködünk, s nem vesszük észre, hogy mi vagyunk a szegények, a mezítelenek és a vakok nélküled!

Isten, légy irgalmas, nékünk bűnösöknek, de kérünk, bocsásd meg minden bűnünket, amivel ellened, és ezért mások ellen vétkeztünk, s gazdagíts meg minket önmagaddal, a te bocsánatoddal, tőled való szeretettel! S kérünk, segíts nekünk szétosztani mindazt, amiben csak sáfárok vagyunk, amit nálunk tettél le, hadd adjunk tovább az időnkből, a szeretetünkből, a javainkból, az ügyességünkből, a megértő természetünkből, a gyámolításra hajlandóságunkból, egyszóval mindabból, amiből többet adtál nekünk, mint másoknak! Taníts meg minket Urunk olyan életre, ami szétosztja a javait, ahogyan azt te tetted!