“ELJÖTT A PÜNKÖSD NAPJA”
Lekció: Jn 16, 7-15
Alapige: ApCsel 2, 1-6, 14-17/a., 29-33, 37-38, 41, 45, 42
“Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valami lángnyelvek jelentek meg előt-tük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek ad-ta nekik, hogy szóljanak. Sok kegyes zsidó férfi tartózkodott akkor Jeruzsálemben azok közül, akik a föld minden nemzete között éltek. Amikor a zúgás támadt, összefutott ez a sokaság, és nagy zavar keletkezett, mert mindenki a maga nyel-vén hallotta őket beszélni.
Ekkor előállt Péter a tizeneggyel, felemelte a hangját, és így szólt hozzájuk: “Zsi-dó férfiak, és Jeruzsálem minden lakója! Vegyétek ezt tudomásul, és figyeljetek szavamra! Mert nem részegek ezek, ahogyan ti gondoljátok, hiszen a nap harmadik órája van. Hanem ez az, amiről Jóél így prófétált: Az utolsó napokban, így szól az Isten, kitöltök Lelkemből minden halandóra,
Atyámfiai, férfiak! Nyíltan megmondhatom nektek ősatyánkról, Dávidról, hogy meghalt, és eltemették, sírja is nálunk van mindmáig. De próféta volt, és tudta, hogy az Isten esküvel fogadta neki, hogy véréből valót ültet a trónjára, ezért előretekintve, a Krisztus feltámadásáról mondta azt, hogy nem marad a halottak birodalmában, és teste sem lát elmúlást. Ezt a Jézust támasztotta fel az Isten, aminek mi valamennyien tanúi vagyunk. Miután tehát felemeltetett az Isten jobbjára, és megkapta az Atyától a megígért Szentlelket, kitöltötte ezt, amint látjátok is, halljátok is.
Amikor ezt hallották, mintha szíven találták volna őket, ezt kérdezték Pétertől és a többi apostoltól: “Mit tegyünk atyámfiai, férfiak?” Péter így válaszolt: “Tér-jetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.”
Akik pedig hittek a beszédének, megkeresztelkedtek, és azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk.
Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek, ahogyan éppen szükség volt rá.
Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban.”
Imádkozzunk!
Köszönjük, mindenható Istenünk, hogy megkönyörültél ezen a világon, s elküldted Jézust, a te egyszülött Fiadat, s amikor Ő visszament hozzád, akkor pedig nem hagytad árván a tieidet, hanem elbocsátottad a Szentlelket, aki megtanít minket minden igazságra, eszünkbe juttatja mindazt, amit tudnunk kell és lehet, és meggyőz minket bűn, igazság és ítélet tekintetében.
Kérünk, cselekedd velünk ma reggel is ezt! Győzz meg minket a bűneink felöl! Add elénk, kérünk, a te igazságodat, és könyörülj meg rajtunk, hogy elkerüljük az ítéletet!
Azt kérjük most tőled, mindenható Urunk, hogy hadd értsük meg a te szavadat! Segíts kinyitni a szívünket teelőtted, hogy befogadjuk a te üzenetedet, igédet!
Köszönjük, hogy ma is megtörténhet az a csoda, hogy a te Szentlelked világosságot gyújt a szívünkben, és döntésre jutunk melletted.
Ámen.
Igehirdetés
Valaki nem régen azt kérdezte, hogy: szükség volt a Szentlélek kitöltésére, hiszen mindaz, ami döntő jelentőségű a megváltás kérdésével kapcsolatban, az már megtörtént, végbement? Jézus Krisz-tus karácsonykor eljött erre a világra, nagypénteken meghalt minden emberért, húsvétkor feltámadott, aztán mennybement, és ott van az Atya jobbján. Ott ül a dicsőségben, a tanítványai pedig itt lent voltak és készültek arra, hogy megtegyék mindazt, amit Jézus akart velük és általuk. Csakhogy Szentlélek nélkül a ta-nítványok tanácstalanok, kiszolgáltatottak és vigasztaló nélküliek voltak.
Jézus megígérte nekik, hogy elküldi maga helyett a Vigasztalót, aki megtanítja őket mindarra, amit tudniuk kell. Aki elvezeti, aki vezeti őket minden igaz-ságra, és ad nekik megújult értelmet, és a Szentlélek vezetését, hogy tudjanak en-gedelmeskedni. És minden úgy történt, ahogyan azt Jézus megmondta. Így kezdődik a 2. fejezet: “Eljött a pünkösd nap-ja.” Megszületett az egyház. A Szentlélek kitöltésével egyidős az egyház. Vagy idegen szóval az eklézsia, a világból kihívottak, elhívottak közössége, amit ma így mondunk, hogy keresztyén egyház.
Ami szembetűnő lehet a most felolvasott részből – de ha valaki végigolvassa a 2. fejezetet, még inkább –, hogy többféle területen jutottak az akkori hívők egységre. Ahogy látható volt mindjárt az egyház teremtésénél, indulásánál, az első gyülekezetnél is, hogy a Szentlélek egységet teremtett, azóta látható ez minden igazán hívő keresztyének között, hogy Isten Lelke egységet teremt.
A világból kihívottak megtalálták egy-mást Isten vezetése alapján. Isten Szent-lelke úgy hatott rájuk, úgy hatott bennünk, mint egy titokzatos kötelék, egybe-fogta azokat, egybe kötötte azokat, eggyé tette azokat, akik Jézus Krisztusban hittek, akik összetartoztak.
A Szentlélek kitöltésének eseménye minden elképzelést felülmúlt. Az ígéret beteljesedett, mint ahogy Jézus mindig minden ígéretét beteljesíti. Soha, senkinek nem hazudott. Amit a Szentírás róla tanít, amit Istenről mond, amit a bűn-kérdésről, az igazságról, az üdvösségről, az ítéletről tanít, az is ugyanígy beteljesedett és beteljesedik majd ezután is.
Elküldte a Vigasztalót, mintegy szél zúgása, hallották, s mint a lángnyelveket látták, akik ott voltak, amikor mindez tör-tént. Jézus tanítványaira leszállt a Szent-lélek. Így lettek ők az újszövetségi első gyülekezet.
A Szentlélek eljövetelével tehát meg-valósult a hívők egysége. Én most öt olyan területről szeretnék beszélni, ahol ez ebből a részből nyilvánvalóvá válik.
A 4. versben arról olvasunk, hogy: “Megteltek mindnyájan Szentlélekkel.” Aztán arról olvasunk, hogy egység volt, tehát egységbe kerültek Istennel. Aztán arról olvasunk, hogy egység volt a csoporttal, amelyhez tartoztak. A többivel, az apostolokkal. Péter azonban előállván a tizeneggyel. Ez a tizenegy megmaradt apostol. Júdás meghalt, még ekkor nem pótolták. A harmadik, amiről beszél, mint egységről: egység minden hívővel. Mind-nyájan, akik hittek, együtt voltak. A negyedik egység, ami jellemző volt, hogy az anyagi dolgokban is egységre jutottak: és jószágaikat és marháikat eladogat-ták, és szétosztották azokat mindenkinek. Az ötödik pedig, amiről beszél itt a Szent-írás: mert néktek lett az ígéret, és a ti gyermekeiteknek, valakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk. Vagyis Isten Szentlelke a pogányok között egységet teremthet, mondhatom így is, hogy minden embert hív az üdvösségre, és a világ különböző tájáról való emberek között is Isten Lelke egységet teremthet az üdvösségben.
Beteljesedett tehát a tanítványok közösségében az, amiért Jézus imádkozott: “Atyám, hogy egyek legyenek, amiképpen mi is egyek vagyunk.”
Az első tehát az, hogy egységbe jutottak Istennel. Megteltek mindnyájan Szentlélekkel.
Testvérek, az embernek az a legnagyobb baja, hogy úgy születik meg a bűn-eset után – mindnyájan így születünk –, hogy nem az Istennel élünk egységben. Nincs közösségünk a mindenható Istennel. Istentől elszakadva születünk meg, s ha ez az állapot állandósul, s halálunk napjáig tart, akkor Isten nélkül fogunk meghalni. S mivel nincs az ember élete Istennel egységben, ez minden bajunknak, bűnünknek a forrása. Ebből fakad minden gonoszságunk, sok mulasztásunk, sokfajta testi felgerjedés, egyszóval, amit a Szentírás mond, a bűn zsoldja, halál. Ez beteljesedik azon az emberen, aki nem ismeri meg Istent, s aki nem kerül egységbe Istennel.
Aki viszont egységbe kerül Istennel, aki elfogadja Jézus Krisztust, aki hitre jut Krisztusban, az úgy lesz egységben Istennel, hogy látja, hogy milyen volt az élete. Kezdi ugyanúgy látni, ahogyan azt az Isten mondja. Ahogyan az Isten beszél a Szentírásban a nem hívő emberek életéről, az Isten nélküli létezésről. Pon-tosan úgy kezdi látni, vagyis kezd együtt látni az Istennel, az életére nézve. Egységben lesz az Istennel az élet kicsiny és nagy kérdéseiben. Isten Szentlelke kezdi betölteni egyre inkább, benne lakozik, és belülről kifelé kezdi átformálni. Átformálja a gondolatait, a szív állapotát, a lá-tását.
Mindnyájan megteltek Szentlélekkel a tanítványok. A hit központja a Szentháromság Isten lett: az Atya, Fiú és a Szentlélek. Nem a Szentlélek a központ-ja a keresztyénségnek. A Szentlélek által lehetünk mi Isten eszközei Isten kezében.
A tanítványokat a Szentlélek eljövete-le forrasztotta igazi gyülekezetbe, amely-nek az ura Jézus Krisztus a Szentléleken keresztül. Lakozást vett bennük Isten Lel-ke, s attól kezdve tudtak Isten szeme len-ni, Isten szája, Isten lába. Mentek oda, ahová Isten küldte őket, mondták azt, amit Isten rájuk bízott. Tudtak, mintegy Isten kezével simogatni, vagy ha kellett könnyet törölni. Egyszerűen tudtak úgy élni, hogy egyre inkább hasonlítottak Jézus Krisztusra. Isten Lelkének az ereje pecsételte el őket a szolgálatra.
A Szentlélek nélküli keresztyén egyház az lehet egy jótékonykodó egyesület, de Isten erejét nélkülözi. Az ilyen kö-zösségbe tartozók lehetnek vallásos közösségbe tartozók, de ha nincs ott az Is-ten Szentlelke, az nem Isten népe. Az nem Isten kiválasztott közössége, az nem a gyülekezet, és nem az egyház. Az egy-ház és a gyülekezet Isten Szentlelkétől lesz azzá, ami. Az ember egysége, együtt járása, együtt látása az Istennel csak a Szentlélek által lehetséges.
Mindenkinek adja Isten az ő Lelkét, aki Jézus Krisztust behívja az életébe, s amikor ezt megteszi, abban a pillanatban beköltözik a szívébe Isten az Ő Szentlelke által.
A második egység: Péter előállt a tizeneggyel. Vagyis egységre jutott az a csoport, akik együvé tartoztak a hitben. Mivel egységre jutottak Istennel, minden kérdésben ugyanúgy gondolkodtak. Amit megértettek az addigi életükre néz-ve, és egy akarattal álltak elő. Ez nem volt veszélytelen dolog. Alig múlt el még az az időszak, amikor keresték és kutatták a megfeszített Jézus tanítványait. Egyáltalán nem volt veszélytelen dolog előállni Jeruzsálemben azzal, hogy mi tizenegyen Jézushoz tartozunk, az Ő tanítványai vagyunk. De Isten Szentlelke közösséget teremtett közöttük, és egy egy-séges csoporttá formálta őket, akik ugyan-arról a Krisztusról tudtak, akartak és mer-tek bizonyságot tenni. Együtt vállalták Jé-zust. Ez ma is jellemző a hívőkre. Élhet-nek a világ bármely táján, de ha találkoz-nak, és szükség van rá, együtt is vállalják Jézust.
Aztán azt olvassuk még, és ez a har-madik: egységre jutottak minden más hí-vővel is. Péter apostol pünkösdi igehirdetéséből olvastam fel verseket, s ahogy a végére ér, beszél közben arról is, hogy ti voltatok azok – mondja a hallgatóságnak –, akik Jézust megfeszítették, akik elvetették és elutasították Őt, pedig Ő a Messiás, a Megváltó, a Szabadító, az Üd-vözítő. S amikor ezt hallgatják a hallga-tók, közülük háromezren megkeserednek a szívükben, mintha tőr járta volna át a szívüket, felismerték azt, hogy kicsoda volt Jézus, és mit tettek ők vele, s felteszik azt a kérdést, hogy mit cselekedjünk? S akkor hangzik el: Higgyetek Jézusban, keresztelkedjetek meg, és veszitek a Szentlélek ajándékát. S megtörténik ez háromezer emberrel, s azt olvassuk itt a Bibliában, hogy azon az egyetlen napon az igehirdetés hatására Isten Szentlelke megnyitotta a szívüket, és csatlakoztak mintegy háromezren a gyülekezethez. Nő a kör nagysága. Figyeljük meg, egy kicsiny csoport. Először is a tanítványok egyenként egységre jutnak Istennel, aztán mint tanítványok egységre jutottak egymással, s aztán a többi hívővel is, a nagyobb körrel, a háromezerrel, egységbe jutottak egymással is. Egyszerre nő a gyülekezet létszáma, egy közösségben voltak.
Isten Szentlelke gondoskodik arról, hogy a hívőket egyféle látásmóddal aján-dékozza meg. Nem uniformizál a Szent-lélek, hanem egységre vezeti a hívőket. Egy nap végén, amikor imádkozik egy közösség, akár egymástól távol ugyanazért a kérdéséért, hogy hadd lássák Isten akaratát – gyakran átéljük ezt itt a gyülekezetben –, hogy ugyanarra jutnak el külön-külön azok, akiket Isten Szentlelke vezethet. Mint amikor valaki, aki nem jól lát, romlott a látása és kapja a megfelelő dioptriás szemüveget valaki mástól, felteszi, és ugyanúgy kezdi látni a dolgokat, mint az, akitől a szemüveget kapta. Hogyha ugyanolyan látásra jut Is-ten Szentlelke által valaki, akkor az bizonyos kérdésekben és helyzetekben azo-nos módon lát a hívő testvéreivel együtt.
Pedig az első keresztyének nem vol-tak jobbak, mint mi. Ugyanolyan bűnös emberek voltak, mint mi mindnyájan, de elfogadták a megváltást, engedelmesked-tek Istennek, engedték szívükbe költözni Isten Szentlelkét, nem álltak ellene annak – mert azt is lehet tenni –, hanem en-gedelmeskedtek Istennek, és ezért egységre jutottak, és egyféle látásra.
Sokszor előfordul az, hogy reggel el-megy egy hívő házaspár ki-ki a maga dol-gára dolgozni, közben imádkoznak egy kérdésért, és Isten Szentlelke munkálja, kimunkálja bennük az egységet a kérdésekben.
Az első háromezer fős gyülekezet tagjai – így olvassuk – kitartóan ott vol-tak a gyülekezetben, részt vettek az apos-toli tanításban, a gyülekezeti, közösségi alkalmakon, egymást szerették és elfogadták, együtt úrvacsoráztak, részesültek a kenyér megtörésében, és együtt imád-koztak. Egyetlen napon ilyen nagy létszá-múra nőtt Isten Szentlelke által az első gyülekezet. Igazi eklézsia, kihívottak kö-zössége lett abból a piciny kezdetből, a tizenegy fős kezdetből, Isten Lelke által.
A negyedik egység, amiről olvashatunk: “Vagyonukat és javaikat eladták, és szétosztották mindenkinek, ahogyan éppen szükség volt rá”.
Testvérek, ez a vagyonközösség, mert erről van szó, önkéntes volt. Nem olyan, mint amire később, vagy ahogyan később az ideológiák, különböző ideológiák hivatkoztak erre a biblia helyre, hogy lám, már ott is vagyonközösség volt, s ezen az alapon fosztottak meg embereket a vagyonuktól, államosítás vagy kisajátítás által. Nagy különbség van ám abban, hogy valaki valamit önként odaad a gyülekezet közösségére, osszák szét, nekem van, vagy több van, jusson belőle másnak is, vagy valakitől azt elveszik vagy elrabolják.
Itt úgy lett vagyonközösség az első hívők között, hogy arra Isten Lelke indította őket, és vállalták a vagyoni egyen-lőséget, hogy egyformán jutott mindenkinek. Akinek szüksége volt arra, hogy kapjon, az kapott. S aki tudott adni, az pedig adott. Isten Szentlelke tette eggyé az első gyülekezetet ebben a kérdésben.
Tudták azt, akik szétosztották a vagyonukat, hogy nem tudják viszonozni azt, amit Istentől kaptak Jézus Krisztus halála által a bocsánatot, a kegyelmet, a bűneik bocsánatát, az irgalmasságot, hogy elkerülte az ítéletet így, nem viszonozni akarták, hanem szolgálni akartak az Istennek a vagyonukkal is. Mert az Istentől való szeretet soha nem tudja elnézni azt, ha a másik, a testvér valamiben szük-séget lát. Ha valakit Isten indít arra, hogy másoknak adakozzon, az mindig önkén-tes. S ez az elv végig megmaradt a keresztyén gyülekezeteken belül.
A szektákra az is jellemző, hogy ebben a kérdésben is eltérnek a Szentírás tanításától, és versengéssé válik bizonyos körökben az adakozás. Az első keresztyének egységre jutottak az anyagi dolgokban is, mivel Isten Szentlelke volt a szívükben, s amiről Pál apostol beszél, hogy: “Ahol az Úrnak Lelke, ott van a szabadság.” Ez a szabadság megnyilvánult ebben a kérdésben is, hogy szívük szerint mertek adni.
Egy üzletkötő mondta nem régen, hogy a legnehezebben az embereknek a pénztárcája nyílik meg. Már igénybe vet-ték a szolgáltatást, de sokan még akkor sem akarnak fizetni. Isten Szentlelke egyedül az, aki elvégezheti azt, hogy egységre jutnak hívők ebben a kérdésben is. Ezt nem lehet megszervezni, erre csak Isten Szentlelke indíthat, hogy az Ő céljaira valaki önkéntesen adjon.
Az ötödik, ami látható az első gyülekezetnél, az az: “Mert tiétek ez az ígéret, és a ti gyermekeiteké, valakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.” Pedig így olvassuk ott, akkor Jeruzsálemben mindenféle nemzetből és népből voltak: Egyiptomból, Perzsiából, Európából, még sorolja tovább itt az Apostolok Cselekedetei, de pünkösdkor még inkább kinyílt a kegyelem ajtaja. Mivel a Szentlélek Isten segítségével az első hívők egységre jutottak vele, egymással, a gyülekezettel, így egységesen indultak aztán szolgálni mások közé. Azok közé, akik nem ismerték még Jézust. S kitágult, és ilyen nagy körré vált az Isten Szentlelke által, s ilyen nagy körbe jutott el az evangélium, s jutott aztán, s jut majd a világ végéig is, minden ember számára, aki csak akarja hallani az evangéliumot, azt hirdetni fogják. Minden ember felé, még az ellenség felé is szolgál az, aki Krisztusé lett. Ezt is csak Isten Szentlelke tudja elvégezni, hogy valaki a haragosával szemben is szeretettel tud lenni. Neki is akarja hirdetni az evangéliumot, őérte is akar és tud imádkozni, és szeretné oda szeretni a mindenható Istenhez.
Testvérek, azt mondja Isten igéje, a Heidelbergi Kátéban is ezt olvassuk, hogy Isten igéje és a Szentlélek által a semmiből teremt Isten gyülekezetet. Hirdetik az evangéliumot, s Isten Szent-lelke elkezdi a munkát az emberek szívében. 1900-ban ezen a helyen nem volt gyülekezet. Semmi nem volt. Talán kukoricaföldek vagy gyümölcsös vagy eset-leg egy út. Itt nem volt gyülekezet. Elkezdték hirdetni az evangéliumot. Isten Szentlelke elkezdett egy kicsiny csoport, kicsiny csapat szívében munkálkodni, s egyszer csak Isten csodájaként ezen a helyen gyülekezet támadt a semmiből, Isten igéje és Szentlelke által.
Ma is ugyanígy van ez, mint volt akkor. Így épült fel Dunaújvárosban egy templom, ahol soha nem engedtek temp-lomot építeni. Így épült fel egy gyönyörű templom Bolyban, Baranyában, ahol minden pusztul. Így épül majd Káposz-tásmegyeren is templom, mert Isten az Ő igéje és Szentlelke által összegyűjt a semmiből embereket. Egységet teremt önmagával, velük. Egységet teremt a hívők között, a gyülekezet között, és azt akarja, hogy meghúzza a hálót Isten Szentlelke, egyre többen térjenek meg Istenhez, és vegyék Isten áldásait. A hit alapja egység Istennel. Ha valaki kinyitja a szívét, befogadja Jézust, az tud egységre jutni a mindenható Istennel.
Már ott Jeruzsálemben, a pünkösdi igehirdetésben megjelöli az irányt a mindenható Isten. Azt mondja: az ígéret mindenkié. Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és az igazság megismerésére eljusson. S aki ezt a kiválasztást elfogadja, az a kiválasztott. Aki dönt Jézus mellett, annak üdvössége lesz egészen a föld végső határáig.
S végül egy pár mondatot arról, hogy egység van az ünnepek között is. Pünkösd éppen olyan ünnepnap, mint karácsony, nagypéntek, húsvét vagy épp a mennybemenetel ünnepe. Ahogyan nincsen új karácsony, nincsen új nagypéntek, meg nincs új húsvét sem, és nincs új mennybemenetel sem, ugyanúgy nincs új pünkösd sem, noha ezt sokfajta közösség hirdeti. A pünkösd egyszeri volt. Isten ott kitöltötte a Szentlelkét, olvasunk erről ebben a fejezetben, amit felol-vastam. Azóta pedig, aki befogadja Őt, abba Isten beköltözik, lakozást vesz az Ő Szentlelke által.
Pünkösd ma is időszerű. Ma is szükségünk van arra, hogy Isten Szentlelke bennünk lakva adjon világosságot, hogy meggyőzzön minket – ahogy azt olvastam az evangéliumból – bűn, igazság és ítélet tekintetében. Hogy meggyőzzön minket a bűneik felöl, s ha most meggyőzött minket, akkor most itt lehet hagy-ni az úrvacsorai közösségben Isten színe előtt. Meggyőzzön minket, hogy mi az igazság, hogy Jézus az igazság, és ha Őt nem fogadjuk el, akkor elkárhozunk, s meggyőzzön minket, ha nem hiszünk benne, akkor az ítélet vár mindenkire.
Valaki egyszer ezt mondta egy nyári konferencián: “Tudja, az az én legnagyobb bajom , s közben a szívére tette a kezét, hogy itt belül minden üres.” Az a mi legnagyobb bajunk, ha még mindig nem élünk az Istennel egységben. Ha még mindig itt belül minden üres a szívünkben. Isten Szentlelke azonban ezen a mai délelőttön is el tudja végezni mind-nyájunk életébe, hogy az üresség helyére a mindenható Isten kerüljön. Hogy Is-ten Szentlelke töltsön be minket, és akkor Isten Szentlelke által mozgatott, irányított, vezetett emberek leszünk.
Testvérek, pünkösd ugyanolyan fon-tos ünnep, mint karácsony, nagypéntek, húsvét vagy a mennybemenetel. Egység van az ünnepek között is. Isten kibocsátotta az Ő Szentlelkét, hogy a mi szívünkben ne üresség legyen, hanem az Isten öröme, a bűneink bocsánata fölött való öröm, az Ő békessége és szentsége.
Aki Jézus Krisztussal jár, aki befogadja Őt, azt Isten Szentlelke újjászüli. Az egységre jut Istennel, a testvéreivel, a gyülekezet tagjaival. Az kezd jól látni az élet egyéb kérdéseiben is, mert Isten Szentlelke vezetheti őt, és azzal a reménységgel tud nézni a pogányokra is, hogy nekik is lett a közvetlen környezetben, meg a tágabb körben is, övék is az ígéret, hogyha valaki Jézus Krisztushoz megy, azt Jézus semmiképpen nem küldi el magától.
Imádkozzunk!
Szentlélek Úristen, megvalljuk neked azt őszintén, hogy olyan nagy a sötétség a mi elménkben. Annyira nem értjük a te dolgaidat, annyira nem kész a mi szívünk veled egységre jutni, veled együtt járni, benned hinni, téged szeretni. Kérünk, hogy önts szeretetet, tölts szeretetet, tőled valót a mi szívünkbe! Erősíts minket a mi hitünkben, s ha még hitetlenek vagyunk, segíts minket döntésre melletted!
S kérünk, erősíts minket nagy erőtlenségeinkben, mindenfajta kételkedésben, mindenfajta nyugtalanságban, hitetlenségben! Kérünk, tedd világossá a mi bűneinket, és segíts nekünk, hogy akarjunk azokból szabadulni, és a bocsánatot kérni és elfogadni!
Köszönjük ezt a csodát Urunk, hogy eljöttél közénk a te Szentlelked által, s itt is, most is, ma is lehet nekünk szent találkozásunk veled. Köszönjük Urunk, hogy előttünk van a kenyér és a bor, s olyan valóságosan idehozhatjuk most neked a mi vétkeinket, amilyen valóságosan látjuk a szent jegyeket, s ilyen bizonyosak lehetünk abban, hogy eltörlöd a mi álnokságainkat, s a mi megvallott vétkeinkről többé nem emlékezel meg.
Ámen.