Lekció: Lk 19,28-40

Alapige: Jn 18,33-38a

Ismét bement azért Pilátus a törvényházba és szólította Jézust és monda néki: te vagy a zsidók királya? Felel néki Jézus: magadtól mondod-é te ezt, vagy mások beszélték néked énfelőlem. Felelt Pilátus: Avagy zsidó vagyok én? A te néped és a papi fejedelmek adtak téged az én kezembe, mit tettél? Felel Jézus: az én országom nem evilágból való. Ha evilágból való volna az én országom, az én szolgáim vitézkednének, hogy át ne adassam a zsidóknak, ámde az én orszá-gom nem innen való. Monda azért néki Pilátus: király vagy-é hát te csakugyan? Felele Jézus: te mondod, hogy én király vagyok. Én azért születtem és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki az igazságból való, hallgat az én szómra. Monda néki Pilátus: micsoda az igazság?

Imádkozzunk!

Istenünk, mennyei édesatyánk, olyan jó volt számunkra az ének szavaival meg-vallani, hogy te király vagy, dicső király, és olyan öröm volt számunkra emlékezni, hogy valóban sasszárnyakon hordoztál bennünket eddig is, az elmúlt héten is. Magasztalunk téged, hogy a terheink, nyomorúságaink közül most önmagadhoz aka-rod emelni lelki szemeink tekintetét, hogy csakugyan olyannak lássunk meg téged, aki vagy. Magasztalunk édesatyánk, hogy te kijelentetted magadról, hogy ki vagy. Köszönjük neked a mai ünnepi alkalmat, amikor különösképpen is a te királyi voltodra akarsz rámutatni. Urunk, könyörülj meg rajtunk, hogy szívünkben, gondolatainkban ne legyen semmi akadálya annak, hogy téged királynak lássunk és vallhassunk. Segíts, kérünk, meglátni mindazt a sok következményt, amely abból származik, ha elismerünk téged királynak! Segíts, Urunk, dönteni melletted, ha még nem vagy életünk királya, akár már a mai napon is! Segíts, Urunk megújulnunk, megerősödnünk hitünkben! Kérünk, munkáld, hogy a te igéd, amikor személyes üzenetté válik számunkra, hadd lehessen vigasztalás, hadd lehessen erősítés, mindaz, amire egyen-egyenként szükségünk van, hogy másképp tudjunk innen elmenni, mindenképpen örvendező szívvel! Jézus Krisztusért kérjük ezt, Urunk.

Ámen.

Igehirdetés

Jézus Krisztus Jeruzsálembe vonulásának egyszerűségében is ünnepélyes eseménye, ennek az eseménynek a leírása és a leírásról szóló virágvasárnapi igehirdetések központi üzenete egyetlen központi gondolatot fogalmaz meg; Jézus, a Messiás király. Bizonyára emlékezünk, hogy Jézus korábban nem engedte meg senkinek, hogy nyilvánosan hirdessék az Ő Úr voltát. Most viszont a virágvasárnapi történet szerint Ő maga is úgy viselkedik, mint aki uralkodói jogokat tart fenn magának. Felmerül azon-ban a kérdés, hogy olyan egyértelmű a virágvasárnap központi üzenete, annak örömhíre, hogy Jézus valóban király. Úgy gondolom, hogy emlékezve mind-arra, ami utána következett Jézussal és végiggondolva a mi életünket, akkor talán egyetértünk abban, hogy sokszor nem tűnik olyan egyértelműnek, hogy Jézus Krisztus valóban király lenne. Mintha ma hallanánk azt, amit Pilátus mondott; király vagy-é hát, csakugyan?

Ez az utolsó szavacska állított meg, csakugyan, és vált fontossá és üzenetté számomra, ugyanis úgy érzem, hogy eb-ben a csakugyanban csúcsosodik ki virágvasárnap üzenetének központi kérdése. Nem csupán a Jézust nem ismerők számára, amikor kételkednek az Ő király voltában, hanem bizony sokszor szá-munkra is. Amikor a hétköznapok idején küszködünk sok mindennel, bűneink között sínylődünk, akkor felmerül a kér-dés, csakugyan király Jézus? És az üzenetünk szempontjából jobb, ha úgy fordítjuk le magyarra, ahogy az eredeti szö-vegben van; ez a csakugyan nem a végén, hanem a mondat elején szerepel. Csakugyan hát király vagy te, Jézus? — mondta Piltáus. És majd látni fogjuk az üzenet kifejtése során, hogy pont ez a csakugyan szócska segít megérteni azt a választ, amit maga Jézus ad, hogy Ő csakugyan király. Amikor a kérdőjel helyére először pontot teszünk, majd amikor felkiáltójelet. Hadd mondjam így, hogy a virágvasárnap kérdését, kijelentését és felkiáltását szeretném megvizsgálni a mai napon, amikor azt nézzük meg, hogy csakugyan király Jézus. Mit jelent számunkra? Milyen üzenete van?

A csakugyan király vagy hát Jézus kérdés azért tehető fel, mert úgy tűnik, hogy Ő nem az. Pontosan virágvasárnap története és itt a római helytartóságon zajló események engednek arra következtetni mindenkit, aki olvassa a Szentírást, vagy hallgatja ezt a történetet, hogy Jézus Krisztus nem tűnik királynak. Hiszen nem Pilátus áll Jézus előtt, hanem pont fordítva; Jézus áll Pilátus előtt, a római birodalom helytartója előtt. Aki élet és halál ura, aki Jézussal is azt tehet, amit akar. A megkötözött, szánalomra méltó Jézus egyáltalán nem tűnik királynak. Ráadásul rab ez a Jézus. Virágvasárnap is úgy vonult be Jeruzsálembe, hogy nem látszott királyi volta. Nem királyi pompával, díszhintón, csillogó fegyverzetű hadsereg kíséretében vonult be Jeruzsálembe, hanem szamárháton, egyszerű emberekkel körülvéve. Az alázatos — ahogy a próféta is mondta — szelíd, sőt a mai alapigénk szempontjából mostmár keresztrefeszítés előtt álló rab, megcsúfolt Jézus egyáltalán nem tűnik királynak.

Vajon nem ez a jellemző ma is sokunk számára? Hiszen, ha belegondolunk, leggyakrabban sokkal jobban megy azoknak sora, akik Jézus nélkül élnek, akik nem követik őt. Ők sokkal sikeresebbek, gazdagabbak, irigylésreméltó az életük sokszor még a külalakjuk is. Arról tesznek bizonyságot, mintha ők jobb királyt választottak volna maguknak. Ha pedig ehhez még azt is hozzátesszük, hogy mi, akik Jézus Krisz-tus követőinek valljuk magunkat, újra meg újra a rövidebbet húzzuk. Velünk is sokszor tehetnek azt, amit akarnak — ugyanúgy, ahogy Jézussal is azt tették —, mert mi nem üthetünk vissza, hiszen nekünk más törvényünk van. És ha még mindezek mellett belegondolunk abba is, hogy mennyi gondunk nyomorúságunk van, mennyi küzdelmünk van bűneinkkel és úgy tapasztaljuk vagy úgy érezzük, hogy nem tudunk szabadulni tőlük valami miatt, akkor felmerül bennünk a kérdés, hogy csakugyan van a mi királyunknak királyi hatalma? Csakugyan király Jézus? Nem tudom, hogy életünk során tettük-e már fel ezt a kérdést magunk számára vagy mások életére nézve?

A kérdés jogosságát látszik az is erő-síteni, amit Jézus maga mondott, hogy az Ő országa nem evilágból való. Ez azt jelenti, hogy nem lehet látni, nem lehet kézzelfoghatóan tapasztalni, nincs hadserege, nincs fegyverzete, amelytől félni lehetne azoknak, akik nem tartoznak ehhez az országhoz, sőt ha belegondolunk, sok tekintetben Jézus Krisztus királysága számunkra a jövőben ígér nagy dolgokat. És ez elég bizonytalanná teszi. Ráadásul elsőrenden lelki kincseket ígér. Felmerül bennünk a kérdés jogosan, hogy érdemes-e lemondani a világ kincseiről azért, hogy ezeket a lelki kincseket majd talán valamikor megnyerjük. Érdemes-e követni az Ő törvényeit? Nem lenne-e sokkal boldogabb életünk, ha a világ szerint élnénk? Hiszen ott sokkal kézzelfoghatóbb boldogulási lehetőségünk lenne. Ráadásul a szívünk is ezt diktálja, hiszen a mi természetünk vágyódik mindarra, ami a világhoz tartozik. Ehhez kapcsolódva az is alátámasztja a kérdés jogosságát, hogy sajnos az Ő uralma sok-szor azokon sem látszik, akik az övéinek vallják magukat, azaz az országához tartoznak. Mert milyen szomorú, amikor azt látjuk, hogy hívő emberek is tud-nak ugyanúgy élni, ahogy a világ fiai; ugyanúgy vétkeznek, ugyanúgy elbuknak, sőt! Ebben a sőtben benne van, hogy sok-szor még jobban. Vajon nem jogos az érdeklődőknek, a keresőknek sőt még Is-ten ellenségeinek is a kérdése, amikor rátekintenek azokra, akik övéinek vallják magukat, de nem úgy élnek, ahogy a királyuk törvénye mondja, hogy csakugyan király Jézus. Csakugyan király, akit ezek követnek? Hiszen életük és viselke-désük egészen mást mutat, mint amit mondanak, mint amiről bizonyságot tesz-nek. Milyen királyuk lehet nekik? Ennek a királynak legyek én is az alattvalója? Ugye érezzük, hogy mennyire élesen bírál ez bennünket, ha rajtunk sem látszik, hogy Jézus Krisztus király lenne. Az elmondottak alapján tűnik tehát jo-gosnak az a kérdés, hogy csakugyan király vagy-e, Jézus. Hiszen annyi minden beszél a te király voltod ellen, Jézus!

Ha fel is tesszük ezt a kérdést — és úgy tűnik, hogy jogosan — akkor is a virágvasárnap második üzenetéből lássuk meg azt, hogy ennek a kérdésfeltevésnek egyetlen jogosult helye és ideje van. Jézus előtt és neki feltéve. Tegyük fel Jézusnak ezt a kérdést úgy, ahogy Pilátus is tette: király vagy-é hát te csakugyan? Ugyanis Jézusnak van válasza erre. Jézus válasza egyértelmű. Ő ezt mondja: Csakugyan király vagyok; mert csakugyan király Jézus. Azaz a kérdőjel helyére csupán egy pontot kell tenni, és máris kijelentéssé változik a kérdés. És a Biblia nyelvén, ugye érzik a testvérek, a szó szoros értelmében kijelentésről van szó, azaz Isten szaváról, Isten igéjéről. A kijelentett választ nekünk is egye-dül Jézus Krisztus adhatja meg, és Ő meg is adja. Mi is csak Jézus Krisztus szavát, kijelentését, kijelentett válaszát hallva, hallgatva tudhatjuk meg, hogy csakugyan király-e ő. Alapigénkben egy-értelműen látszik az Jézus válaszában, hogy Ő király: te mondod, hogy én király vagyok. Én azért születtem és azért jöttem erre a világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki az igazságból való, hallgat az én szómra. Tehát a kijelentett igazságot, a kérdésre adott kijelentett választ ismerheti meg mindenki amikor meghallgatja, hogy mi Jézus válasza.

Ez pedig az, hogy nem volt véletlen Jézus Krisztus alázata, egyszerűsége, Pilátus előtt és bevonulásakor. Mert Ő nem földi uralmat jött megvalósítani, hanem Isten országát, lelki királyságot hozott el, a bűntől való szabadulásnak a lehetőségét. Amikor a tömeg virágvasárnap azt kiáltotta; hozsánna, akkor ezzel a szóval azt mondta ki: szabadíts meg most, segíts meg most. És ha a szabadíts meg most szerint fordítjuk le azt az idegen szót, akkor talán eszünkbe jut rögtön, hogy már Jézusnak a keresztneve is — Jézus — ezt a jelentést hordozta. Isten azért monda Józsefnek a Máté evangéliuma 1. rész szerint, hogy Jézusnak nevezd őt, mert Ő fogja megszabadítani az Ő népét annak bűneiből. Azaz Jézus bűntől való szabadulást hozott. És ez egyedül váltsághalála által lehetett. A kereszten helyettünk viselte el Isten ítéletét. Bővebben lesz szó erről most nagypéntek és húsvét ünnepein, de hadd legyen újra számunkra fontossá és bizonyossá az, amit az Úr tett értünk. Ő azért halt meg, hogy nekünk bűnbocsánatunk lehessen, hogy megszabadulhassunk a bűntől és hogy megbékítsen mindannyiunkat Istennel, hogy ezáltal kapcsolatba kerülhessünk vele. Így is mond-hatnánk most, hogy csakugyan Jézus Krisztus lehessen minden bűnös ember királya. Aki ezt az igazságot felismeri, s őt elismeri, az ráébred arra, hogy csakugyan király Jézus. A gyakorlatban ez úgy történik, hogy ha eszünkbe jut az az ige, amit Jézus mondott; ha megismeritek az igazságot, az igazság szabadokká tesz titeket. Mi amikor megismerjük az igazságot, hogy Ő milyen király, és hogy csakugyan király-e Jézus, akkor a gyakorlatban fogjuk érezni, hogy az Ő szava valóban hatalommal bíró szó.

Az a történet jutott eszembe, amely a kapernaumi királyi főemberrel történt. Odament Jézushoz, kérte tőle, hogy gyógyítsa meg a gyermekét. Jézus nem ment el vele, hanem azt mondta, hogy menj el, meggyógyult a te fiad. És ez az ember elhitte, hogy amit Jézus ott kimondott távolban, az hatott a gyermekre. Amikor hazament, kiderült, hogy a fia pont akkor gyógyult meg, amikor Jézus kimondta, hogy meggyógyult a te fiad. Hányan és hányan tapasztalták már, hogy Jézus szavában olyan hatalom van, hogy nemcsak gyógyulást, hanem életváltozást tud okozni. Ugye emlékszünk, hogy amikor Jézus elkezdte igehirdetését, a népnek ez volt a véleménye, hogy az Ő szava egészen más, mint a farizeusoké, mert szavában erő és hatalom van. Amikor tehát olvassa valaki Isten igéjét, akkor tapasztalja, hogy mit mond Jézusról és az a tapasztalás azt jelenti, hogy érezni és látni fogja, hogy Jézus valóban az, aki. Van hatalma szavának. A Ben Húr írójáról mondták el, hogy mielőtt megírta volna ezt a híressé vált könyvet előtte ő azért foglalkozott egyáltalán Jézus életével sőt halálával és feltámadásával, mert szerette volna bebizonyítani, hogy Jézus Krisztus nem támadt fel. Amikor elkezdett foglalkozni a témával és a Bibliával, a végén oda jutott, hogy megismerte az élő Krisztust, és utána ír-ta meg a Ben Húr című könyvet. A szavának való engedelmességnél is ugyanez derül ki. Mert ha meghallgatom Jézus szavát, ez azt jelenti, hogy cselekszem azt, amit mond. És miközben én engedelmeskedem Jézusnak, megismerhetem, hogy Ő valóban király. A gyakorlatban ez hogy megy végbe? Ugyanúgy, ahogy a földi királyok alattvalói esetében. Attól függően, hogy az uralkodók törvényeit cselekszik vagy nem, érezni fogják, hogy van hatalmuk uraiknak. Ez százszoroson így van Jézus Krisztussal kapcsolatban. Itt lehetne sorolni mindannyiunknak azokat az élethelyzeteket, amikor talán már átélhettük ezt. Hadd mondjak csupán kettőt.

Milyen hihetetlennek tűnik manapság az, ha én adok Istennek, akkor nem veszítek, hanem nyerek. És ez igaz az üz-leti életre is. Hiszen Jézus azt mondta, ha valaki érte kész lemondani mindenről, akkor Ő százszor annyit ad. Eszembe jutott, valamelyik igehirdetésben hal-lottam azt az egyszerű kis történetet, hogy az egyszeri parasztember viszi a piacra a dinnyét és szeretné eladni. Ez a parasztember istenfélő volt. De szeretett volna minél többet nyerni a dinnyéken, ezért drágán árulta őket. Természetesen senki sem vette meg tőle. Végén nagyon elszégyellte magát, a lelkiismerete is megszólalt, de nem nagyon mert hazamenni pénz nélkül a feleségéhez, mert tudta, milyen. Arra jutott a végén, hogy az összes dinnyét odaadta a szegény gye-rekeknek. Ha már nem tudtam eladni, nem hagyom itt, nem viszem haza, hanem odaadom a gyerekeknek. Olyan öröm volt a szívében, hogy ezt meg tud-ta tenni. Amikor hazament, őszintén elmondta a feleségének, hogy miért tette azt, amit tett. A következő piaci napon nagy meglepetés érte. Mert azt látta, hogy a szülők a gyerekekkel nem a többi dinnyéshez mennek, hanem hozzá. Mi-után ugyanis a gyerekek hazamentek, el-mondták, hogy milyen kedves volt az a bácsi, nekik adta a dinnyét, ráadásul azok a dinnyék nagyon finomak voltak, ezért a következő alkalommal minden szülő hozzá ment, mert tudták, hogy mi-lyen szeretetreméltó valaki. A gyerekek pedig mutogatták, hogy ő az. Testvérek, ez a XX. század végi ipari társadalmak üz-leti életére is jellemző és igaz, bármeny-nyire is hihetetlennek tűnik számunkra; ha valaki tud adni, megtapasztalja, hogy nyer. A másik pedig az, amikor azt tapasztalhatjuk meg Jézus hatalma, királyi szava által, hogy még a Sátánnak is el kell futni. Milyen nagy dolog, amikor el-lene tudunk állni a kisértésnek, az indu-latainknak, amikor békesség, nyugalom tölti el a szívünket, mert érezzük, hogy van bocsánat újra meg újra. Jézus Krisz-tus pontosan azokra a problémáinkra, ne-hézségeinkre nézve is szeretné kijelenteni számunkra, hogy Ő csakugyan ki-rály, amelyek miatt valaha is érezhettük, hogy Ő mintha nem lenne király. Vagy amelyek miatt valaha is megkérdeztük, hogy csakugyan király vagy te, Jézus.

De az is biztos, hogy a kijelentés sze-mélyessé és az életünkre nézve valósággá csak felkiáltás által válhat. És ez alapigénknek harmadik üzenete. Amikor valaki felkiáltva tudja kimondani ezt: csakugyan király Jézus! A tömeg örömujjongása boldog felkiáltásban vallotta, ahogy hallottuk a Lukács evangéliumából: áldott a király, aki jön az Úrnak nevében! Ugyanis e felkiáltásban benne volt az, hogy ők azon személy iránt teljes bizalmat éreznek, bíznak benne, tőle várják a szabadulást.

Mindenki tapasztalhatja, aki ezt kimondja, hogy milyen hatalma van az Ő király voltának. Akinek ugyanis királya lehet már Jézus — milyen sokan elmond-hatjuk ezt Isten kegyelméből — az napról napra átélheti, hogy csakugyan király Jézus. Életünkben újabb és újabb helyzetekben tapasztalhatjuk meg, hogy milyen hatalma van neki. És talán tapasztaltuk azt is, hogy pontosan a nehézségeink, a bajok között látszik az Ő szabadítása, király volta a legvilágosabban. Amikor Jézus a lehetetlen helyzeteket is megoldja. Itt pedig az jutott eszembe, amikor Jézus Krisztus lecsendesítette a tengert. Elállt a szél és a vihar. A tanítványok csak ennyit tudtak kimondani, kicsoda ez, ki Ő, hogy ilyen hatalma van? Üzenetünk szempontjából mi is így kiáltunk fel újra meg újra, hogy csakugyan király Jézus, ebben van egy apró kérdőjel is, de az örömnek a kérdőjele, ami felkiáltássá változik már át. Csakugyan király Ő, most is tapasztalom és átélem, nem csak a magam éle-tében, hanem a másik, a hozzám közelálló életére nézve is.

Testvérek, a végén arra szeretnék rá-mutatni, hogy ama napon is az Ő eljövetelekor, amikor testi szemeinkkel is meglátjuk őt, hiszen királyok királyaként jön vissza a mi Urunk, szintén ez a felkiáltás hangja hagyja el mindannyiunk száját, akik ki tudtuk már mondani itt, most felkiáltva, hogy csakugyan király Ő, hiszen csodálattal és örvendező szívvel fogjuk azt vallani, hogy csakugyan király vagy, Uram, hiszen itt vagy, eljöttél, köszönöm neked. És jaj azoknak, akiknek ama nap nem felkiáltást hoz ki a szájukból, hanem ismét kérdést, hogy “csakugyan király vagy, Jézus?” És ebben a kérdésben benne lesz a szörnyűséges érzés és megdöbbenés, hogy csakugyan király az a Jézus, akit én nem ismertem el királynak és most már nem is ismerhetem el, mert nincs már lehetőségem a megtérésre, a megújulásra és arra, hogy Ő az életem királya legyen. Testvérek, ama napon vagy felkiáltás vagy kérdés fogja elhagyni mindannyiunk száját. A mai ige azért szólt, hogy mindannyian ama napon is és most is felkiáltással mondjuk ki azt, amit Pilátus kérdésként; csakugyan király vagy te, Jézus? A kijelentés miatt mondjuk ki fel-kiáltva és tapasztaljuk az életünkben, hogy csakugyan király Ő még a nehézségeink között is. Akkor is, amikor újra meg újra jönne a kérdés és a kételkedés, mondjuk ki Jézus szavában bízva és az Ő erejét tapasztalva, hogy csakugyan király Jézus. Ámen.

Imádkozzunk!

Urunk, szeretnénk megköszönni neked, hogy te csakugyan király vagy. Magasztalunk téged, hogy a virágvasárnapi történetben és mindabban, ami utána jött, a te alázatos, királyi voltodat akartad kijelenteni, hogy ezáltal megválthass bennünket is a bűntől és lehetővé tedd azt, hogy csakugyan életünk királya lehess. Magasztalunk, Urunk téged, hogy te vállaltad a legszörnyűbb kínhalált, az Atyától való elszakadást azért, hogy nekünk lehetőségünk legyen újra királynak vallani az Atyát. Köszönjük, amikor életünk során tapasztalhattuk igéd igazságát, hogy valóban király vagy. Köszönjük, Urunk, amikor még a nehézségeinkben is átélhettük ezeket. És kérünk téged, segíts abban, hogy a jelenünkben és a jövőnkben is hadd tudjuk felkiáltva kimondani a nehézségeink során, hogy te csakugyan király vagy.

Kérünk téged, állj oda azok mellé a testvéreink mellé, akiknek most kell nehézségeket hordozniuk, hogy a virágvasárnapi örömhír hadd tudja szívüket átmelegíteni, hitüket megerősíteni benned. Kérünk téged, hogy mindazok, akik pedig még nem ismernek téged el királyuknak, hadd érthessék meg a döntés fontosságát, hogy majd ama napon ne kérdésként kelljen szörnyülködve kimondaniuk, hogy csakugyan király vagy, hanem az ő számukra is hadd legyen örvendező felkiáltás majd az a mondat, amely elhangzik szájukból, amikor visszajössz, Urunk. Segíts készen lennünk szüntelen, segíts téged királyként tisztelnünk, segíts, kérünk alattvalóidként engedelmeskednünk neked és munkáld, hogy a kisértések között is hadd jusson eszünkbe az, hogy mi a te alattvalóid vagyunk, és így tudjunk téged engedelmes szívvel követni. Kérünk téged, könyörülj meg a mi gyülekezetünkön, gyarapíts bennünket hitben és számban, őrizd meg a gyülekezetünket az alkalmatlan emberektől. Kérünk, Urunk, könyörülj meg egyházi vezetőinken, adj nekik bölcsességet és szeretetet e mostani helyzetben, amikor választásra készül a népünk és erre gondolva könyörgünk, Urunk, népünk sorsáért, add, hogy csendes és nyugodalmas életet élhessünk és munkáld kérünk, hogy olyan vezetőink lehessenek, akik félnek téged, sőt akik királynak vallanak téged!

És kérünk téged, ahogy ígérted, maradj velünk Szentlelked által, hogy minden nap minden percében tapasztalhassuk, hogy csakugyan király vagy. Szent nevedért hallgasd meg a mi könyörgésünket és a mi csendben elmondott kéréseinket és hálaadásunkat, Urunk!