BOLDOG ÉHEZŐK

Lekció: Jn. 8,30-36

Alapige: Mt 5,6

“Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek.”

Imádkozzunk!

Mindenható Istenünk, szeretnénk őszinte szívvel mondani azt neked, hogy tied a dicsőség, a dicséret és a hálaadás. Egyedül te vagy Isten.

Köszönjük azt, hogy vad rohanásból, zajból, bántások közül, vagy csak egyszerűen a békességből is megszólítasz minket, szabadítani akarsz minket mindenfajta kötelékből, bűnből, sötétségből. Urunk, szeretnénk ma reggel áldásokat venni tőled! Köszönjük, hogy te azokat már elkészítetted a számunkra azokkal a jócselekedetekkel együtt, amelyekben ve-led, a te segítségeddel járhatunk.

Urunk, a te szabadításodra vágyunk és várunk. A te bátorító, életet adó igédre, amely a mi lelkünket megfoghatja, átformálhatja, és egyre inkább olyanná teheti, amilyen kedves neked.

Kérünk, Urunk azokért, akik ezen a héten gyászolnak. Kérünk, Urunk, te adj vigasz-talást az ő szívükben, s miközben megőrzik az ő szerettük emlékét, aközben hadd adjanak neked hálát mindazért, amit rajtuk keresztül, tőled kaptak. Szeretnénk hálát adni azért Urunk, hogy még nincsen végünk, hogy még mindig van szavad hozzánk, hogy nem vetsz el minket a te szent színed elöl, hanem ma reggel is ide engedtél magad elé.

Urunk, szeretnénk találkozni veled. Kérünk téged, támassz éhséget és szomjúságot a mi szívünkben a te igéd után! Hisszük és valljuk, Urunk, hogy a te igéd az egyedüli igazság. Így várjuk a te üzenetedet, szólj hozzánk, kérünk! Urunk, mi sem akarunk látni sem-mi mást, mint téged egyedül. A bajunk az Jézus Krisztus, hogy vakok a mi szemeink. Kérünk, nyisd meg azokat, adjál tőled való látást, hogy felismerjünk téged!

Ámen.

Igehirdetés

Kedves Testvérek! Az éhes ember nem válogat, hanem nagy örömmel és hálás szívvel elfogadja azt, ha valamilyen jól elkészített ételt tesznek elé, sőt, ha éhes, akkor még azt sem nézi, hogy kitől kapja, hanem örül annak, hogy számára elfogadható, megfelelő táplálékhoz jut.

Van, akit még érdekel az a kérdés, hogy micsoda az igazság, és van, aki amikor ezt a szót hallja, hogy igazság, csupán legyint egyet, s azt mondja, hogy engem ez a kérdés már nem érdekel. Ha megtudnám is, hogy micsoda az igazság, az sem vinne semmit előre, úgyis mindig, minden marad a régiben. Egyszerűen nem érdekel ez a kérdés. Pedig a Szentírásnak erről a kérdésről is van tanítása mindenki számára, aki hajlandó Isten tanítását meghallgatni.

Tegyük fel először azt a kérdést, amit jó régen Pilátus is egyszer megfogalmazott, amikor Jézus ott volt nála, s épp az ő elítélésére készült, megkérdezi Pilátus Jézustól, hogy: “Micsoda az igazság? Ő csak tudta, hogy mit kérdez, hiszen százak s talán ezrek vére tapadt a kezéhez újra és újra az ítélethozatalok során.

Mi volt Pilátus bűne? Az, hogy megkérdezi Jézustól, hogy micsoda az igazság, s aztán kimegy, és nem hallgatta meg a választ.

A Biblia azt mondja, hogy megismerhetjük az igazságot, és az igazság szabadokká tesz minket. Kétféle igazság szót használ a Biblia újszövetségi része. Az egyik azt jelenti, hogy valóság, ami megfelel annak, amilyennek lennie kell valaminek. Erre mondja azt Jézus, ezt a szót használja, amikor azt mondja: “Én vagyok az út, az igazság és az élet.” És van egy másik szó az igazságra, amelyik itt szerepel a felolvasott részben, “Az Isten előtt igazzá lenni”. Jézusnak egyikre sem volt szüksége. Ő maga a személyében igaz volt a mindenható Isten színe előtt.

Ami fontos kérdés a számunkra, hogy vajon elérhető e az az igazság, amiről Jézus Krisztus beszél? Mielőtt azonban erre a kérdésre megkapnánk Istentől a választ, felmerül egy másik kérdés. Kinek-kinek saját magával tisztába kell kerülnie, hogy ott van-e az éhség és a szomjúság a szívünkben arra, hogy Isten megmondhassa nekünk az igazságot felőlünk?

Mi a jellemző az igazságra? Az, hogy mindig, minden körülmények között érvényes marad, a múltban, a jelenben és a jövőben is. Mindenkor és mindenütt, nem csak egy darabig, s nem csak különleges körülmények között, hanem mindig. Van, aki azt mondja: In vino veritas. Borban az igazság. Egészen addig, amíg az illető ki nem józanodik, s nem találkozik az igazsággal valóban.

Más valaki azt mondja, hogy a tudományos igazságokat kell keresni. S egészen igaz addig ez az igazság, amíg a legújabb kutatási eredményről is kiderül, hogy van annál jobb. Más valaki annál már továbbjutott, vessük el a régit, és fogjunk hozzá, hogy mélyebben kutassuk ezt az újat.

Van, aki a törvény igazságában bízik, az igazságszolgáltatásban, és nem látja azt, hogy néha pont ott történnek a legnagyobb igazságtalanságok, ahol az igazságot hirdetik. És az igazsággal az történik, hogy az az “i” betű az elejéről elmarad, s lesz belőle valami egészen más.

Azt is tudnunk kell, hogy a világnak bőséges kínálata van arra, hogy az éhező és szomjazó embereket valamilyen módon próbálja megelégíteni.

Ma reggel is mennyien indultak el különböző programokra, amelyek esetleg jók is. Kirándulni, vagy éppen felpakolták a síléceket, országon belül, vagy országon kí-vül, látni, megerősödni, szórakozni, kikapcsolódni, valahogy a vasárnapot értelmes módon eltölteni, újabb kapcsolatokat kiépíteni, újabb szerelmeket szövögetni. Egy na-pi szórakozás, kalandok, új barátságok, kap-csolatok után a legtöbben mégis éhesen tér-nek haza. Éheznek és szomjaznak, mert nem a valóságos igazságot keresik, hanem csupán egy kis kikapcsolódást.

Egy parodista ezt a következőképpen mondta: “Kell egy kis áramszünet, időnként mindenkinek, s aztán megint mehet minden tovább.” Pontosan így van, nem? Egy kis áramszünet, egy kis kikapcsolódás, s aztán hadd menjen minden ugyanúgy tovább, hiszen a legtöbb embernek nem is van nagyon más választása, aztán megint mehet minden tovább.

Jézus szava kijózanít. Azt mondja, hogy azok a boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mégpedig arra, amit csak a mindenható Isten tud megadni.

Testvérek, amióta az ember hátat fordított az Istennek, azóta igaz ránk a Biblia megállapítása: “Nincsen egyetlen egy igaz ember sem.” Mindnyájan elfordultak az Istentől, és mindnyájan megromlottunk.

Az az élet, mert mit jelent valójában vá-gyakozni az igazságra: azt jelenti, hogy az után vágyakozni, amilyen Jézus. A krisztusi élet után vágyakozni. Az olyan élet után, amilyen Jézusé volt, amilyet Ő élt a maga Isten előtti tisztaságában. Keresni, kutatni az igazságot, ezt jelenti. Vágyom arra, amit csak a mindenható Isten tud nekem megadni.

A farizeusok is vágyakoztak az igazság után, azért kérdezik itt Jézust. Aztán jelt kívánnak tőle, vagyis nem Jézust akarták, hanem valamit tőle. Szabadítsa fel a nemzetet, álljon a felkelés élére, űzze ki a rómaiakat, és ehhez adjon jelt legalább, hogy Ő a Messiás, vagy nem. Nem Jézus kellett, csak valami Jézustól.

Pál azt mondja a Filippi levélben, hogy: “Nem mondom, hogy már elértem, de egyet cselekszem, ami a hátam mögött van, azt elfelejtem, ami előttem van, annak nekifeszülök, igyekezve a cél felé.” Amikor valaki kezd Jézussal járni, az kezdi megismer-ni az igazságot.

Mit mond a Biblia? Azt mondja: Aki megismeri Jézust, azt ez az igazság szabaddá teszi. Szabaddá teszi? Mitől? Mindattól, ami nem igazság. Az egyik legnagyobb baj, amikor valaki keresi az igazságot, hogy a hazugságaitól nem akar szabadulni. Úgy kellene az igazság, hogy közben szeretné a maga hazugságait megtartani.

A bűnre mindig az a jellemző, hogy semmi köze nincs Krisztushoz, az igazsághoz. Azt mondja Jézus Krisztus, hogy a hazugság atyja, fejedelme, a gonoszság fejedelme. Aki úgy keresi az igazságot, hogy nem akar szakítani a maga hazugságaival, az nem nagyon fogja megtalálni az igazságot. Ma, nap mint nap tapasztalhatjuk az Éden kerti bukás óta, hogy mennyire képtelenek vagyunk az igazmondásra, nem? A tekintetünkkel, a szánkkal, a mosolyunkkal, hányszor egészen másképpen mosolygunk, mint ahogy kellene. Belül nem az van, mint amit mondunk. A tekintetünkkel simogatunk, pedig egészen máshoz lenne kedvünk. Az ember szíve teljesen tele van hazugsággal, a sötétség cselekedeteivel.

Aki arra vágyik, hogy megismerje Jé-zust, az igazságot, s kéri arra Istent, hogy segítsen neki ebben, az át fogja élni azt a csodát, hogy amikor olyan helyzetbe kerül, hogy mondhatja az igazat, és mondhatja a hazugságot is, akkor Isten segítségével ellen tud állni, s tudja mondani az igazat. Ez nála nélkül lehetetlen.

Jézus nem azt mondja, hogy a benne hívő tökéletesen igaz lesz, hanem azt mond-ja, hogy boldog lesz. Aki éhezik és szomjazik az igazságra, azt Isten boldoggá teszi. Aki szomjas Isten üzenetére, aki vágyik az Ő akaratának megismerésére, aki könyörög azért, hogy még szentebb és tisztább életet tudjon élni Krisztus segítségével, az átéli azt a csodát, hogy tudja tenni, hogy Isten megkönyörül rajta. Így halad a hívő ember egyre inkább a világosságban, ahogy azt a Biblia mondja, egészen a teljes délig. Amikor majd a mindenható Istent színről-színre láthatjuk. Aki ezt teszi, az kezdi látni Jézust. Annak a számára kiderül az, hogy Is-ten szereti. Mivel szereti, ezért vezeti, s mi-vel vezeti, felismerheti újra és újra Isten aka-ratát.

Aki akarja, hogy növekedjen a hitben, az kérje azt Istentől: “Uram, mutasd meg az igazságot!” Az én életemre nézve is, hadd kerüljek egyre inkább a te fényedbe! Nyisd ki a szívemet egyre jobban magad előtt! Hassál rám a te igéddel, mert a te igéd igazság, s ez által hadd ismerjelek meg egyre jobban téged!

A kérdés csupán az, hogy kell-e nekünk az Isten igazsága, vagy megmaradunk a magunk igazsága mellett? Az igazság utá-ni vágy legmélyebb értelemben tehát Jézus utáni vágy és éhség. Ez sokszor ott csúcsosodik ki, amikor az életünk pályája döntéshelyzetbe kerül. Jézus is egyszer belekerült – többször is –, de egyszer különösen, ami-kor ki kellett mondania azt, hogy: “Igen Atyám, mert így volt kedves előtted.” Mi kimondjuk, abban a helyzetben, amikor mást is mondhatunk, vagy dönthetünk Isten akarata mellett? Melyiket tesszük? Igen Atyám, elfogadom, hogy most elvettél valamit. Elfogadom azt, amit adtál, vagy adtál helyet-te, vagy azt, hogy most még nem adtad meg amit kértem. Igen Atyám, így volt kedves teelőtted. Vagy pedig tartjuk magunkat a saját elképzeléseinkhez és igazságunkhoz, és így megyünk tovább.

Pál apostol a farizeusi élet csúcsának tartotta, hogy megtartotta a törvényt. S egy-szer csak találkozik egy úton a mindenható Istennel, az egyszülött Fiával, Jézussal, s minden leomlik, s rájön, hogy amit ő addig igazságnak tartott, az hazugság volt, az képmutatás, az csupán a törvény megtartása. De találkozik Jézussal, és attól kezdve minden mássá lett.

Egy nagyon érdekes szó szerepel itt: a megelégítésnél. Azt mondja itt Jézus Krisz-tus, hogy az Isten folyamatosan táplálja. Tessék megfigyelni, hogy ahogy közeledik a május, úgy lesz egyre erősebb az etetés azok részéről, akik birtokolják a hatalmat, azok részéről, akik vágynak a hatalom meg-szerzésére. Folyik az etetés, az ígérgetés, s utána marad talán minden a régiben. Jézus Krisztus az Ő mennyei javaival táplál minket. Aki szomjas és éhezik az igazságra, azt Isten megelégíti. Azt szüntelenül, újra és újra táplálja hozzá illő eledellel. Annak tényleg elég lesz az, amit az Istentől kap.

Jogos volt Pilátus kérdése Jézushoz: “Micsoda az igazság?” Bizonyos értelemben igen. Neki más tapasztalatai voltak. De itt Isten azt ígéri a Krisztusban hívőknek, hogy őket folyamatosan táplálom. Növelem a hitüket, közelebb vonom magamhoz, egy-re inkább eggyé válunk, s egyre inkább sza-baddá válnak azok mindenfajta bűntől, kísértéstől, egyre jobban megerősödnek a Krisztusban, mert akik megismerik a Fiút, azok valóságosan szabadokká lesznek.

Ma reggel arra biztat minket a mi kegyelmes Istenünk, hogy kérjük tőle azt, hogy legyünk éhesek és szomjasak az Ő igazságára. Merjünk vágyakozni az Isten igazsága után. S ennek az lesz a következménye, ha ezt kérjük, hogy belül egyre inkább éhesek leszünk majd erre. Mivel egyre inkább éhesek leszünk arra, hogy az igazságot megtudjuk, egyre inkább megelégít minket a mi mindenható Urunk, vagyis jól tart, vagyis táplál, földszívódnak bennünk az Ő erői, és tudunk az Ő erejével élni, dolgozni, szolgálni.

Van még egy súlyos kérdés, ami mindig elhangzik az igazsággal kapcsolatban. Az ige azt mondja: “És megismeritek az igazságot, s az igazság szabadokká tesz titeket. Azért, ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.” A Szentírás tehát azt mondja: “Ha a Krisztus megszabadít titeket, szabadokká lesztek.”

Testvérek, sokan azt hiszik, hogy a fegy-verek tesznek szabadokká. Akinek több fegy-vere van, az szabadabb. Svájc sokáig mintaállam volt, hiszen a legmodernebb és leg-drágább fegyvereket tudta megvenni, mert volt rá lehetősége. Szabadabban éltek és élnek ott az emberek, mint talán nálunk? Bizonyos értelemben igen. Sokkal több min-dent megtehetnek. Gazdagabbak, bizonyos értelemben szabadabbak, első látásra feltétlenül. De annak az államnak is megvannak a maga gondjai és problémái, és mint minden más államra – most csak egy példát hoztam –, minden népre és nemzetre jellemző az, hogy amíg megmaradnak az evan-gélium mellett, és az az élet központja, addig növekednek és gyarapodnak. Ahogy ki-üresednek a templomok lelki értelemben, s üressé válnak a székek, úgy kezd mindenféle értelemben pusztulni egy nemzet.

Mit mond a Szentírás? “Az igazság, Jézus Krisztus, szabaddá tesz.” Szabaddá tehet minket, akik itt élünk a Kárpát-me-dencében, s most mindegy, hogy hol húzódnak a határaink, szabaddá tehet minket az igazság arra, hogy betöltsük azt a történelmi szerepünket, amit Isten nekünk szánt.

A Biblia azt mondja, hogy kijelölte a lakóhelyünk határait. Elrendelte ennek a nemzetnek is a feladatait, a szolgálatát. Politikailag szabad nemzet is süllyedhet iszonyatos mértékben erkölcsi rabságba. Ha erkölcsileg elzüllik, akkor elpusztulhat és tönkremehet gazdaságilag is. Ha lelkileg elpusztul, ha elhagyja Istent, vagy ha nem fordul oda hozzá, akkor mindenképpen a romlás útjára lépett.

Jézus azt mondja, hogy aki a bűnt cse-lekszi, szolgája a bűnnek. Ha egy egész nemzet él folyamatosan Isten nélkül, akkor egy egész nemzet lehet folyamatosan szolgája a bűnnek. S ezen a helyzeten nem segít sem a fegyver, sem a felkelés. Csak az segít, ha visszafordul az egész nemzet, annak minden tagja, vagy legalábbis a nagyobbik része ahhoz a mindenható Istenhez, aki azt mondja: “Ha megismeritek Krisztust, az igazságot, az igazság szabadokká tesz titeket.”

Egy valaki nem mondott le a mi népünkről. Lehet, hogy sokan lemondtak – elég nagy baj az –, de egy valaki nem mon-dott le, a mindenható Isten. Isten ugyanúgy szereti ezt a népet, mint ahogy szereti a svájciakat, vagy éppen azokat a franciákat, akik burkoltan, de tulajdonképpen a leginkább nacionalisták Európában. Olyan büsz-kék az ő létükre és nemzetükre. Sem rosszabbak nem vagyunk, sem náluk, sem a svájciaknál, sem jobbak. Ugyanolyan módon és ugyanolyan nagy irgalommal és szeretettel szereti Isten a magyarságot, mindegy, hogy hol húzódnak a határok, mint ahogy szereti a más nemzeteket. Minden nemzet számára egyetlen egy lehetséges megoldás van: megismerni a Fiút, mert akkor megismeri az igazságot, s az igazság szabaddá tesz minket.

Mások bűne ellen ideig-óráig segített a fegyver – ez kétségtelen tény. Jobb lett a szabadságharc után ennek az országnak a sorsa? Először egészen tragikussá vált, ret-tenetes véráldozat miatt, aztán lassan kezdett jobbá válni. Minden hatalomnak mindig figyelmeztetés, hogy van egy pont, ami után már következik a fegyveres felkelés. Az elnyomást le lehet rázni sokfajta módon, sok élet árán, de az igazi szabadság az az, amiről a Szentírás beszél. Ez a magasabb rendű, az igazi szabadság: “Ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.”

A bűnvallás, a bűnbánat és a bűnbocsá-nat segíthet rajtunk. Bűnvallás és bűnbánat a múlt miatt. Elfogadni a bűnbocsánatot, s azzal a reménységgel nézni a jövőbe, hogy Istennek határozott terve van ezzel a nemzettel. Ha Őt megismerjük, ez az ismeret szabadokká tesz.

Láttam erre egészen modern példát is, amikor Dél-Koreában voltam. Az a nép imádkozó és dolgozó nemzet. Épült elsősorban lelkileg, és épült gazdaságilag is. Tehát van egészen modern példa arra, hogy amikor a nemzet legnagyobb része, vagy nagy része összeteszi a kezét, és odafordul a szabadító Istenhez, és ilyen módon szom-jazik és éhezik az igazságra, akkor megelégíttetik. Akkor Isten táplálja azt a népet az Ő igazságával és igéjével. Ez az igazi feladat, elhívás és szolgálat.

Melyikünk ne emlékezne kegyelettel 1848 halottaira, hiszen értünk is tették, amit tettek, hogy nekünk jobb legyen. De mégis látnunk kell az ige mindenek feletti valóságát. A Fiú az, aki szabaddá tesz minket.

Történészek ma is vitatkoznak azon, hogy szükséges volt-e a forradalom, szabad-ságharc, vagy nem? A teljes igazságot egye-dül és kizárólag a mindenható Isten tudja.

Egyet azonban tudhatunk a mi népünkkel kapcsolatban, hogy középen, Közép-Európában, keleten és dél felé – Testvérek – ez az egyetlen terület a Kárpát-meden-cében, ahol ilyen nagy számban élnek evan-géliumi keresztyének.

Mi a küldetés, a feladat, vagy mi az egyik, ha nem a legfontosabb? Az, hogy ezt a fajta hitet, ami a Szentírásra alapozódik, megélni. Éhezni és szomjazni az igazságra, s aztán ezt az igazságot továbbadni másoknak, akár a körülöttünk élő nemzeteknek.

Emlékszem egy nemzetközi konferenciára, ahol voltak környező országokból olyanok, akik nem ismerték Jézust. S a beszélgetés közben teljesen mindegy volt, hogy ki, honnan jött, tátott szájjal és nyitott szemekkel figyeltek arra, ami az örömhír volt, az evangélium. S mindegy volt, hogy milyen nemzetiségűek vagyunk. Az a jó hír, az örömhír, hogy Jézus meghalt értük is, az ott összekötött minket.

Ha minket felemelhetne Isten, akkor utat mutathatnánk másoknak is. Ez pedig úgy kezdődik, hogy mi letesszük a fegyvert az Isten előtt. Ha számunkra igazság a Krisztus igazsága, ha mi, akik itt vagyunk, elfogadjuk azt, abból élünk naponta, ez az igazság hatja át a életünket, és kezdhet vezetni a mindenható Isten, és tehet minket fénylő csillagokká.

“Ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek”, harc nélkül. Mert Isten elvégzi akkor az életünkben, hogy kezdünk neki engedelmeskedni, s rajtunk keresztül kezdi a változtatást is. Az ilyen ember szabaddá válik az Isten céljaira. Azt tesz vele az Isten, amit jónak lát. Szabadon küldheti bárhova. Szabadon rábízhat feladatokat. Nagy örömmel és békességgel vég-zi az ilyen ember.

Megújulás, szabadulás és kivirágzás se-hogy másképp nem lehetséges. Megismerni az igazságot, a Fiút, és ez az igazság, a Fiú szabaddá tesz titeket.

Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert őket folyamatosan táplálja Isten. Boldoggá nem tehet senki más minket, csak a boldog Isten. A Szentírás azt mondja, hogy Isten boldog. Boldog akarsz lenni? Akkor kérd Istent, hogy támasszon éhséget és szomjúságot a szívedben. Az a boldog Isten nagyon szeret minket, és szereti a mi nemzetünket is, aki mindnyájunkért odaadta az Ő egyszülött Fiát, Jézus Krisztust. Boldogok, akik ezt az igazságot éhezik és szomjazzák. Ha ezért könyörgünk, és ezért imádkozunk, akkor átéljük azt a csodát, hogy Isten táplál minket folyamatosan. Egyre jobban megismer-jük Őt, s egyre jobban betölthetjük azt a küldetést és szolgálatot, amit Isten nekünk, mint magyarságnak szánt.

Imádkozzunk!

Urunk, egyedül te látod azt, hogy mi milyen igazságban reménykedünk, milyen igazságra vonatkozik a mi hitvallásunk, mi az, amit hiszünk, mi az, amin folyamatosan gondolkodunk, miben reménykedünk.

Köszönjük, hogy olyan világosan mondtad azt, hogy ha mi boldog emberek akarunk lenni, akkor kérjük tőled az éhséget és a szomjúságot rád. Köszönjük, Urunk, hogy azt ígérted nekünk, hogyha mi éhezünk és szomjazunk téged, akkor te folyamatosan táplálsz önmagaddal minket. S köszönjük, hogyha ez megtörténik, akkor tudunk úgy élni, szólni, beszélni, viselkedni, hinni, hogy az mások számára is igehirdetéssé váljon.

Áldunk és dicsőítünk azért Urunk, hogy nem mondtál le a mi nemzetünkről. Köszönjük, hogy fontos helye van a népek nagy közösségében, s azt akarod, hogy betöltsük azt a feladatot, amit ránk bízol.

Könyörülj meg rajtunk, Urunk, hogy egyre többen nyissák ki a szívüket teelőtted, s váljanak éhessé és szomjassá rád! Kérünk, Urunk, hogy hadd tegyünk mi mindent meg annak érdekében, hogy másokat hozzád vezessünk!

Köszönjük, hogy azt ígéred, hogy akik sokakat az igazságra vezetnek, fénylenek, mint a csillagok örökkön örökké. S köszönjük azt is, hogy azt mondod, ha megismerünk téged, ez az ismeret szabaddá tesz minket egészen valóságosan. S nem csak szabaddá tesz, hanem igazzá a mindenható Isten előtt. Köszönjük, Jézus, hogy te kifizetted ennek az árát, s ez által az ár által mi szabadokká lehetünk.