Folytassuk ma is ennek a parancsolatnak a kibontását, és ma ennek a tágabb je-lentését próbáljuk megvizsgálni. Mit mond Isten igéje ennek kapcsán a hazugsággal kapcsolatos néhány gyakran felvetődő kér-désről.

Először arra keressünk választ, miért nem tartja sok ember bűnnek a hazugságot. Másodszor azt nézzük meg, mit kell tudnunk az úgynevezett szükséghazugságról, harmadszor, hogy hazugság-e az udvariasság, és végül: vajon miért olyan fon-tos a Szentírás szerint a titoktartás.

1. Miért nem tartják tehát sokan bűnnek a hazugságot? Igen sokan vannak, akik az élet természetes velejárójának tekintik ezt. Vagy egyszerűen nélkülözhetetlen esz-köznek a boldoguláshoz. Ennek az okát ak-kor értjük meg jobban, ha egy pillantást vetünk arra, mit tanít Isten igéje a hazugság mélységéről és szélességéről.

Azt mondja a Biblia: nagyon mélyen gyökerezik bennünk a hazugság. Vérünkké vált. Ennek az az oka, hogy amikor szakí-tott az ember Istennel, akkor a hazugság atyjának az uralma alá került. Amikor Jézus az ördög két fő jellemvonását megfogalmazza, akkor azt mondja: “Emberölő volt kezdettől fogva, s hazug ő és hazugságnak atyja.” Ez az oka annak, hogy velünk születik a hazugságra való hajlam. A kicsi gyerekek is hazudnak már, mert velük is születik, és látják a mintát otthon és házon kívül egyaránt, s megszokják, hogy ez hozzátartozik az élethez.

Jó lenne, ha ma itt a megterített úrasztala körül őszinte bűnbánatra jutnánk a tekintetben, hogy milyen sokszor tanítottuk magunk is a gyerekeinket és a körülöttünk élőket hazugságra és képmutatásra. Ezért olyan a hazugság, mint a gyom, nem lehet kiirtani. Ha nem vetik is, kel és nő mindenütt. Ettől csak megszabadulni lehet. Az tud megszabadítani minket, akiről azt mondja Isten igéje: “Azért jött, hogy az ördög munkáit lerontsa.” Egyedül Jézus Krisztus tud megajándékozni bennünket az igazság lelkével, mert itt lélekcserére van szükség ahhoz, hogy az ember megszabaduljon a hazugságtól. Egyedül az Ő Szent-lelke tud nekünk bátorságot adni, hogy mer-jünk járni folyamatosan az igazságban és a világosságban, mert ehhez egyre nagyobb bátorságra van szükség. És még így is sza-kadatlanul kísértést jelent a hazugság az em-ber számára.

Mélyen gyökerezik tehát. Jeremiás azt mondja: “Csalárdabb a szív mindennél.” A szívünk, a belső műhelyünk romlott meg. A gyár maga rossz, ezért hibásak a termékei. Jézus Krisztus a gyárat cseréli ki, új szívet teremt annak, aki akarja, kéri, engedi, hogy teremtse, szülje őt újjá. Mivel ilyen mélyen gyökerezik a hazugság, ezért olyan nagy a szélessége is, hogy áthatja az egész emberi életet. Csak néhány területet jelölök meg most anélkül, hogy részletezném, vagy illusztrálnám.

Megrontja a hazugság a szerelmi életet. Áthatja, sokszor meghatározza, a gazdasági életet. Lehetetlen lenne hazugság nél-kül a diplomácia, és a politika. Egyenesen erre épül. Ugyanígy a hadászat is. De ott van a hazugság a vallásosságban is mint képmutatás. És áthatja a mindennapi érintkezésünket, az úgynevezett etikettet is. Sorolhatnánk még, mert szinte nincs az emberi életnek olyan területe, ahol ne lenne jelen, és ahol ne tartanák sokan természetesnek, hogy ezt így kell, mi is így láttuk, így szokták. Aztán próbáljuk a magunk megnyugtatására bizonygatni, hogy másként nem is lehetne.

Kérem, ne botránkozzék meg senki, ha most két slágerből idézek. A slágerek jól tükrözik az átlagember gondolkozását.

A mai dal szövege pedig így hangzik: “Ha itt lennél velem és fognád a két kezem, nem engedném el többé sosem, és arra kérnélek: hazudjál nekem.” Ezt már nem is akarom elemezni. Lényeg az, hogy még hazugságnak nevezzük, de már nem tartjuk bűnnek. Nem iszonyodik tőle az ember. — Márpedig Isten igéje azt mondja: iszonyodjatok attól, ami rossz Isten mi-nősítése szerint, és ragaszkodjatok a jóhoz. Kiegyezünk a hazugsággal, mintegy a cinkosává szegődünk.

Érdekes megfigyelni, hogy sok ember egyenesen fél az igazságtól. A lényünk részévé vált a hazugság, és ezért nem akarunk, vagy nem is tudunk szakítani vele. És hogy ne kelljen eltávolítanunk azt a ma-gunk életéből, ezért eltűrjük mások életében is. Ez így van sok egyéb bűnnel is.

Tessék megvizsgálni: vajon mi az oka annak, hogy a korrupt, közbűnökben levő vezetők népszerűbbek a tömeg előtt, mint azok, akik erkölcsileg magasabb szinten állnak, vagy arra törekszenek, és igazabb, nemesebb gondolkozású emberek? Nem az-e, amit a múltkor így mondott valaki: Mivel azok ott fenn többet lopnak, mi itt lenn nyugodtabban lophatunk. Ez őszinte beszéd. Mivel azok ott fenn is azt csinálják, amit mi itt lenn, ezért mi itt kevesebb lelkiismeret-furdalással követjük el a bűnt. Illetve bűnről ne is beszéljünk, mindjárt ideges lesz mindenki, ha ezt bűnnek nevezik, mert felmentve érzi magát alóla. Aki tiszta, aki emelkedettebb, igényesebb erkölcsű ember, erre törekszik és erre szeretne másokat is emelni, az nem népszerű. Az veszélyes az általános közerkölcstelenségre. Ezért van aztán az, hogy sokan nem is tekintik bűnnek a hazugságot.

2. A másik kérdés: vajon hogyan gondolkozzunk Isten igéjének alapján az úgynevezett szükséghazugságról. Először is azt szeretném javasolni, hogy semmiképpen ne nevezzük ezt kegyes hazugságnak, mert ebben a jelzős szerkezetben olyan ellentmondás van, ami nem használható. Kegyes hazugság nincs. A kegyesség a Biblia szótárában az istenfélő, az Isten parancsait következetesen komolyan vevő gondolkozás és élet. Ez pedig nem fér össze a hazugsággal. Szükséghazugság viszont van.

Vannak, akik azt mondják, nincs olyan helyzet, amire azt mondhatnánk: abban sza-bad hazudni. Mások azt mondják: éppen a bűn jelenléte annyira feje tetejére állította az egész életet, hogy vannak olyan helyzetek, amikor a felebarátunk életét nem védhetjük és menthetjük meg másként, csak hazugság árán. Ilyenkor nem ellene hazudunk, hanem érette — mondják ők. És erre van példa a Bibliában is. Egyiptomban a héber bábák úgy mentették meg a zsidó fiú újszülöttek életét, hogy hazudtak a fáraónak. Ráháb úgy mentette meg a kémek életét, hogy becsapta, félrevezette üldözőiket, hazudott nekik. Tehát, ha emberéletről van szó, akkor ebben a szükséghelyzetben szabad hazudni.

Nem akarom most az etikusok vitáját, meg érveiket ismertetni. A legelfogadhatóbb javaslat talán a következő: Az bizonyos, hogy Isten igéje a hazugságot minden tekintetben bűnnek vallja. De lehetséges olyan határeset, amikor valaki a saját, vagy felebarátja életét nem tudja másként menteni. Ha élet forog kockán, akkor elképzelhető, hogy a szükséghazugsághoz folyamodjék valaki. Ez nem azt jelenti, hogy az élet kellemetlen vagy kényes hely-zeteiben ez alkalmazható. Itt nem kellemetlen helyzetekről van szó, hanem ha emberélet forog kockán, és ha semmi más módja nincs annak, hogy azt az ember megmentse.

A gyakorlatban kevés ilyen helyzet van. Jó lenne, ha olyan esetekben, amikor rövid úton ki akarjuk vágni magunkat egy kényelmetlen helyzetből, nem igazolnánk a hazugságunkat azzal, hogy ez szükséghazugság volt, csak ha az valóban ezeket az ismérveket tartalmazza.

3. Hazugság-e az udvariasság? Udvariasság címén igen sokszor valótlant mondunk vagy írunk. Például: Ír valaki egy ke-serű levelet. Tele van a szíve haraggal azzal szemben, akinek címzi, és a végére oda-írja: őszinte tisztelettel. Vagy ha egy kicsit becsületesebb, akkor az őszintét lehagyja, odaírja: tisztelettel, de egy csepp tisztelet nincs benne a címzett iránt. Helyes ez?

Vendégségben kínálják, ő nem akar sze-rénytelen lenni, pedig még éhes, és azt mondja: köszönöm, elég volt. Köszönöm, jóllaktam. — Nem igaz.

Bejelentés nélkül érkeznek vendégek. Megkérdezik kedvesen: rosszkor jöttünk? Mire a válasz: Á, dehogy! Mintha éppen őket várták volna; de nem szeretné az illető, ha megtudná a vendég, hogy mit gon-dol róla.

Csak fontos az őszinteség, mert ha az én Uram előtt őszinte vagyok, és bűnbánattal elmondom neki a bennem lévő, neki nem kedves indulatot, akkor már bűnbánatba van ágyazva az udvariasságom, és akkor az lehet őszintévé. Az biztos, hogy az udvariaskodás mindig hazugság, mert látszatot akar kelteni és fenntartani. De amikor valaki megharcolja ezt a harcot, ha csak pillanatok alatt is: rosszkor jöttek, nem kívántam, minden felborít, de nem tartom véletlennek, mert az életemet Isten irányítja, — tőled fogadom el, Uram, akkor Isten kézbe veszi az embert, és sokszor ilyenkor tanulmányozhatjuk a saját szívünk mélységeit, meg Isten kegyelmének a nagyságát, hogyan tud Ő segíteni.

Mindenesetre ne féljünk az udvariasságtól. Sokkal udvariasabbaknak kellene lennünk egymáshoz, csak legyen az őszin-te. Ha pedig nem őszinte, legyen belőle bűnbánat, és engedjük, hogy Isten eközben is formáljon bennünket. Így tudniillik nem képmutatás lesz, hanem az engedelmesség gyakorlása. Az önmegtagadásnak a gyakor-lása. Így valósul meg, hogy az igazság megjelenik szeretetben.

4. Végül: miért tartja a Biblia fontosnak a titoktartást?

A IX. parancsolat így hangzik: Ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen! — Vagyis tanúskodj igazán. És ez sokszor csak úgy történhet, ha hallgatunk. Mert ha elmondjuk azt, amit tudunk róla, azzal ártunk neki és az igazságnak is. Ilyen esetekben fontos tudni hallgatni. Például: valami meglepetést készít szeretteinek, én arról tudok. Most az az igazmondás, ha futok hozzájuk és elújságolom: tudom ám!? Vagy ha rákérdeznek is, csendesen mosoly-gok: ez az ő dolguk. Szeretném, ha sikerülne örömet szerezni nekik, s azt elronthatom most a fecsegésemmel. Nem rontom el. Majd eljön annak az ideje, meg ő megtalálja a módját. Nem kell mindenről beszélnünk, amiről tudunk. Hihetetlenül fegyelmezetlenek vagyunk ezen a téren, és sokat szoktunk ártani egymásnak.

Vagy tudok egy másik ember megbánt és elrendezett bűnéről. Azt soha az életben senkinek nem fogom elmondani, mert azzal ártanék neki. Mik a bibliai ismérvek? Megtanultuk legutóbb: “Semmi rothadt be-széd a szátokból ki ne jöjjön, csak ami hasznos a szükséges építésre, hogy áldásul legyen a hallgatónak.” Ami hasznos, szük-séges, épít. Ha a bűnéről fecsegek, az nem hasznos, hanem káros, nem épít, hanem rombol, egyáltalán nem szükséges, mert azt ő elrendezte Istennel, esetleg tanúja voltam, mert együtt imádkoztunk. Az le van zárva. Isten különös kegyelme, ha az ilyeneket el is felejtjük. Lelkigondozóknak megadatik sokszor az a kegyelem, hogy tényleg nem emlékeznek az ilyen bűnökre. De ha emlékszünk is rá, arról beszélni soha senkinek nem szabad. Az el van rendezve, és el kell, hogy legyen temetve.

Van az illetőnek egy formálódó terve. Még nem tudja, mit csináljon. Megbeszél-te velünk. Meghánytunk-vetettük, mi sem tudjuk mit csináljon. Mind a ketten tanács-talanok vagyunk. Ha ezt így bárki más megtudná, az csak zavart keltene, mert lehet, hogy nem lesz belőle semmi. Lehet, hogy egészen másként alakul. Lehet, hogy megvalósul majd, de nem tudjuk, mikor és hogyan. Minek arról most még beszélni? Különösen olyanokkal, akikre nem tartozik. A legtöbbször a gőgünk ám az oka a fecsegésnek, mert meg akarjuk játszani a jól értesültet. Mert valami olyan hírt akarunk továbbítani, amit a többiek még nem tudnak, hogy mi legyünk a fontosak. Az alázat hiánya, a másik iránti szeretet hiánya, az Isten előtti tisztelet hiánya tesz minket fecsegőkké, és veszi el az erőt a ti-toktartástól.

Vagy tudok valakinek a gyengeségeiről, amivel küszködik, nem akar olyan ma-radni. Nem azzal segítem, ha széltében híresztelem, hanem ha csendesen mellé állok, imádkozom érte és bátorítom. Meglepődtem, milyen sok ige van erre nézve a Bibliában. Kettőt olvasok csak:

Természetesen különbséget kell tennünk aközt, hogy valaki hallgat valamiről, vagy elhallgat valamit. Tehát, hogy titkot tart, vagy eltitkol valamit, amit pedig az illetékeseknek meg kellene mondania. Értesül egy készülődő gyilkosságról. Ha azt elhallgatja, bűnrészessé válik abban a bűn-tényben. Ezt világosan meg kell különböztetnünk. Más dolog az illető érdekében hallgatnom valamiről, és más dolog elhall-gatnom valamit azok előtt, akiknek tudniuk kellene, hogy valami bajt megelőzhessenek vagy esetleg ők is a jóban részt vehessenek. Nem ez utóbbira biztat minket Isten igéje.

Titoktartás és eltitkolás között az a kü-lönbség, hogy a titoktartás határa ott van, ahol már valami nagy kára lehetne a titok további megőrzéséből valakinek, az érintetteknek, vagy másoknak. Néha nem köny-nyű ezt megkülönböztetni, de Isten ad ehhez bölcsességet.

Láttuk tehát: mélyen gyökerezik bennünk a hazugságra való készség. A szívünkben van a gyökere, és Isten gyökerestől akarja kivenni belőlünk, ezért új szívet kínál. Ezért is szükséges újonnan születnünk, és Jézus Krisztus Lelkét, az igazság lelkét, a Szentlelket kapnunk.

Láttuk, hogy sokkal ritkább esetben for-dulhat elő az úgynevezett szükséghazugság, mint ahogy gondoljuk. Életmentés ese-tén, ha nincs más eszköz, esetleg...

Láttuk, az udvariasság önmagában még nem hazugság, ne legyen az. Ne váljék kép-mutatássá, legyen őszinte.

Fontos a titoktartás, mert egymás javát sokszor így szolgálhatjuk.

Mindez szinte pontról-pontra benne van alapigénkben, amit most már nem aka-rok részletezni, de ezt a fordulatot hangsúlyozza itt különösen Pál apostol: “Vetkőzzétek le a régi élet szerint való óem-bert, amelyik csalárd és hazug, és öltözzétek fel azt az új embert, aki Krisztus, aki igaz. Éppen ezért ne hazudjatok egymás ellen.”

Ma, amikor az úrasztalán Jézus Krisz-tus érettünk megtört testének és kiontott vérének a jegyei itt vannak, különösen is fontos, hogy őszinte bűnbánatra jussunk, és ez a nagy átöltözés bekövetkezzék. Levetni mindent, ami a régi természetünkre jellemző és abból fakad, legfőképpen a ha-zugságnak, alakoskodásnak, képmutatásnak, egymás megtévesztésének minden formáját, és felöltözni az újat: Krisztusnak az igazságát, tisztaságát, szentségét. De nem úgy, hogy a régi gönceinkre akarjuk felvenni a tőle kapott tiszta ruhát, hogy szükség esetén jó lelkiismerettel tudjak ügyeskedni is, meg azért Jézus tanítványa is akarok lenni. Itt nem arról van szó, hogy a régire vegyetek újat, hanem vessétek le, és mivel Isten nem hagy minket pucéron, hanem a bűnbánat után bocsánatot ad, a Krisztus igazságának a fehér ruhájába öltözhetünk fel.

Azt mondja Jézus: csak ebben a ruhában lehet bemenni a mennyek országába. Csak a tőle kapott igazság, a tőle kapott bocsánat, a tőle kapott szentség az, amelyik bemehet oda. Isten segítsen minket, hogy bátran vessünk le mindent, ami ebbe a kategóriába tartozik, és bizalommal fogadjunk el tőle mindent, amit Ő kínál. Így a nyelvünkkel sokat fogunk tudni majd használni egymásnak. Így helyén mondott igét tudunk majd mondani, felhangzik a szánkban az Isten dicsőítése. Így tudjuk egymást biztatni, bátorítani, vagy ha intjük, akkor is szeretettel, és azzal az alázattal, hogy én sem tartom különbnek magamat nálad, de mindkettőnknek ez az Isten adhat új szívet.

Az egyik énekünkben van egy vers, amelyik ezért hangzó imádság. Válaszoljunk ezzel:

Távoztass tőlünk hamisságot,

Add szívünkbe az igazságot,

És a mi lelkünkbe nagy bátorságot,

Hogy nyilván elhihessük a boldogságot:

Örök országod.

(235,3 ének)

Imádkozzunk!

Úr Jézus Krisztus, dicsőítünk, mert neked minden szavad igaz volt. Köszönjük, hogy gesztusaiddal sem tévesztettél meg soha senkit. Köszönjük, hogy kínálod nekünk is az igazság Lelkét, aki elvezet minket minden igazságra, megszabadít minden hamisságtól, és megtanít járni az igazságban és a világosságban.

Bocsásd meg, Urunk, hogy olyan sok elméletet gyártottunk már mi is hazugságaink igazolására. Köszönjük, hogy előtted nem lehet a hazugságot igazolni. Köszönjük, hogy kegyelmesen leleplezed azt az életünkben is, és meg tudsz minket szabadítani tőle.

Könyörülj rajtunk, hogy ne ragaszkodjunk hozzá. Végezd el a szívünkben, hogy készek legyünk szakítani mindazzal, ami hamisság, és megnyissuk magunkat ma egészen előtted, Jézus Krisztus, aki adattál nékünk Istentől igazságul, szentségül, bölcsességül és váltságul.

Formáld át egész gondolkozásunkat! Gyökerestől tépd ki belőlünk mindazt, ami hamis, és ültesd el bennünk a te igaz igédet. A te igazságra vezérlő Lelked vezessen minket. Könyörülj rajtunk, hogy tudjunk beszélni ott, ahol kell, és ne hallgassunk gyáván, és tudjunk hallgatni, ha az hasznos, hogy tudjuk mindig őszintén szeretni felebarátainkat. Tudjuk a javukat munkálni akkor is, ha ez áldozatba kerül.

Könyörülj rajtunk, és engedd, hogy egyre gazdagabbak legyünk a te igaz beszédedben. Töltsön be minket igéd. Hadd tudjuk igével vigasztalni, bátorítani, biztatni, inteni egymást, és világítson nekünk a te igéd, hogy ne tévesszük el az utat.

Köszönjük, hogy mindnyájan rád bízhatjuk azt, ami most a leginkább megterhel, és tőled várhatunk megoldást, szabadítást, gyógyulást, útmutatást, reménységet. Ajándékozz meg minket mindazzal, amire szükségünk van, hogy hadd teremje meg ajkunk a hálának gyümölcsét.