MÁRIA ERZSÉBETNÉL

 

Alapige: Lk 1,39-45

„Azokban a napokban útra kelt Mária, és sietve elment a hegyvidékre, Júda egyik városába. Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, megmozdult a magzat a méhében. Megtelt Erzsébet Szentlélekkel, és hangos szóval kiáltotta: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! Hogyan is lehetséges ez, hogy az én Uram anyja jön el énhozzám? Mert íme, amint felfogta fülem köszöntésed hangját, ujjongva mozdult meg a magzat méhemben. Boldog, aki hitt, mert beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki.”

 


 

Imádkozzunk!

Áldunk és dicsőítünk azért Jézus Krisztus, mert te ezen a mai estén is az ajtó, a szívünk előtt állsz és zörgetsz. Köszönjük, hogy még mindig hallgathatjuk a te szavadat, és a te igéd hathat ránk.

Köszönjük, hogy bármi zúg, morajlik belül, akármi vesz most körül minket, te elveheted, el tudod venni a mi terheinket, le tudod törölni a mi könnyeinket, s osztozol a mi örömünkben is.

Köszönjük, Urunk, hogy gondolatban már ott lehetünk annál a csodánál, amikor te lejöttél erre a világra, s amikor odaadtad mindnyájunkért a te szent és tiszta életed. Kérünk, Urunk, hogy ma este add nekünk a te szent és tiszta igédet!

Köszönjük, Urunk, ha munkálod bennünk az akarást és a cselekvést, a hitet és az engedelmességet. Ezek nélkül olyan szörnyű módon sivár és üres a mi életünk, s csak botladozva tudunk járni.

Urunk, a te igéd igazság, beszélj velünk ma este, kérünk, a te igazságodról! S miközben hallgatjuk a te szavadat, kérünk, nyisd meg a fülünket és a szívünket, hogy ne csak másfajta módon menjünk el, hanem egészen megváltozott élettel.

Ámen.

 


 

Igehirdetés

Lukács evangélista volt az, aki pontosan utánajárt mindennek – így szokták ezt teológiai nyelven mondani –, hogy amit felolvastam, az Lukács saját anyaga. Csak ő írta meg ezt ilyen részletesen és pontosan, ahogyan Mária elment és meglátogatta Erzsébetet, Zakariás feleségét.

Zakariás és Erzsébet, Keresztelő János szülei, nem messze laktak Jeruzsálemtől, a fővárostól, hiszen a papi szolgálatot Zakariás csak úgy tudta ellátni, hogy közel lakott a templomhoz. Évente többször is fel kellett mennie a templomba. Körülbelül 6-7 km lehetett az a távolság, ahonnan bejárt Jeruzsálembe.

Talán kicsivel több volt az a távolság, amit Máriának meg kellett tennie. Ma, azt a helységet, ahol Zakariás és Erzsébet éltek, nem ismerjük pontosan. Minden bibliai hely, mindenfajta bizonyíték ellenére is bizonytalan, hogy pontosan ott történtek a dolgok, vagy pedig nem. A mai Názáretnél, az egykori Názáret, ahol Jézusék éltek, följebb lehetett a domboldalon, körülbelül ilyen bizonyossággal tudhatók azok a helyek, amelyekről a Szentírás beszélt. A hívő ember számára azonban nem is annyira a helyszínek bizonyossága a fontos, hanem az, ami a helyszíneken történt, amiről a Szentírás beszámol.

Mária – szíve alatt a magzat Jézussal – Isten indítására indul el erre az útra, ami nem is volt az akkori körülmények között, de még ma sem gyalog megtéve, olyan egyszerű, hiszen a Jeruzsálemet körülvevő dombokon, hegyeken, völgyeken, kellett átkelnie, míg eljutott Erzsébeték házához.

Rokoni látogatás, beszélgetés? Két olyan asszony találkozása, akik hasonló helyzetben vannak, vagy valami más ennek az értelme? Miért indult útnak Mária? Egyszerű a válasz. Azért, mert Isten angyala kijelentést adott a számára. Azt mondja Isten angyala – korábbi versekben olvasunk erről – Mária kegyelmet találtál az Istennél, te fogod megszülni Jézust, a világ üdvözítőjét és megváltóját. Az egész fogantatás és terhesség titok.

Tertulliánusz, egyházatya mondta a kö-vetkezőt, amikor megkérdezték tőle, hogy hogyan fogant Jézus? Nagyon bölcsen és szellemesen válaszolt. Azt mondta, hogy Mária „fülén keresztül”. Hallgatta Isten igéjét, Isten igéje a fülén keresztül áthatolt, behatolt a szívébe, és a szívén belül elvégezte Isten, amit akart. Elhitte az angyal által adott üzenetet, és Isten igéje megfogant a testében. Komolyan vette az igét. Hallgatott és meghallott igék következménye lehet az bárkinek az életében, hogy megfogan a szívében, az életében Jézus. Bármelyikünkkel, aki ma este itt van, megtörténhet ez a csoda, hogy miközben hallgatja Isten igéjét, megfogan a szívében, az életében Jézus.

Pál apostol azt mondja, hogy a hit hal-lásból van, a hallás pedig Isten igéje által. A logikus az lenne, hogy fordítva. De nem. Isten igéje által kezdünk hallani, tudunk figyelni Isten szavára, és fogjuk fel annak igazságát, valóságát, értelmét.

Mária azzal, hogy hitt Isten szavának, tulajdonképpen Krisztus-hordozóvá vált, és ez is nyitva áll mindnyájunk előtt. Aki elhiszi Isten igéjét, aki rááll arra, aki éle-tét ráteszi arra, az Krisztus-hordozóvá lesz.

Kiemelten figyeljünk most egy kicsit arra, hogy miért vállalta Mária ezt a nehéz és fáradtságos utat Erzsébethez. Az angyali üdvözletben és köszöntésben is benne van, hogy rokona Máriának Erzsébet, aki szintén áldott állapotban van. Ő szüli majd meg Keresztelő Jánost. Hathónapos a magzat a méhében. Ez önmagában megdöbbentő, hogy a meddő Erzsébet öreg korára gyermeket vár, mert azt mondja Isten küldöttje, az angyal: „Az Istennél semmi sem lehetetlen.” Tényleg hisszük mi ezt? „Az Istennél semmi sem lehetetlen.” Vagy olyan behatárolt a mi hitünk. Azért vannak bizonyos dolgok, amit már hiszünk, vagy amit hittünk mindig is, hogy Isten létezett valahol ott fönt, a ködös távolban, van Isten, biztos. Hisszük mi azt, hogy Istennél semmi nincs, ami lehetetlen lenne? Ő bármit tud nekünk ajándékba adni? Akármit odaadhat Jézusért, az Ő egyszülött Fiáért? Bármi a mienk lehet, amit az Isten nekünk szánt? Talán pont azt várja, hogy kérjük el, mondjuk el neki, forduljunk hozzá, és akkor Ő végre léphet. Imádságra indítja sokszor a hívőket Isten azért, hogy aztán adhasson nekik.

Rokoni látogatás tehát az indíték? Má-ria is gyermeket vár, meg Erzsébet is. Két várandós asszony találkozik. Mind a kettő csodálatos módon kapta a gyermekét ajándékba, hát van miről beszélgetni, nem? Ez igazán hetekig, hónapokig tartó téma. Téged is angyal látogatott meg, engem is, így és így történt. Erről igazán lehet hosszan beszélgetni.

Nem ezért indul el Mária, hanem a-zért, mert az Isten indítja őt erre. Isten je-let ad Erzsébetben Máriának. Jellel erősíti Máriát. „Íme”, – mondja az angyal, és a-mikor ezt olvassuk a Szentírásban, ezt a három betűből álló szót, hogy íme, az o-lyan, mint amikor Isten a mutatóujjával rámutat valamire. Most nagyon figyeljetek, mert most valami olyan következik, ami nem mindennapi dolog. „Íme”, – mondja az angyal – „Erzsébet, a te rokonod is fogant, noha meddő”. Ezen önmagában megdöbben már az ember, ha olvassa: hogy van ez, hogy fogant, noha meddő? Tényleg, semmi nincs, ami lehetetlen lenne az Istennél?

Mária – mondja Isten angyala –, ez nem általános dolog, hogy egy idősödő, meddő asszony Isten szavára gyermeket fogan. Zakariás, a férje nem is hiszi el. Néma is marad hónapokon keresztül, aztán még nyolc napig, amíg körül nem metélik a megszületett gyermeket.

A csoda mindig hihetetlennek tűni, de hadd mondjam azt, hogy az Istennél a csodák teljesen hétköznapi dolgok, teljesen természetes dolog. Az Istennél az, ami számunkra csoda, nem csoda, nála ez természetes, a lényéből fakadó, természetes esemény, ami bekövetkezik. Megígéri, s aztán megteszi. Olyan az neki, mint mikor fogjuk ezt a könyvet, és egy kicsit arrébb tesszük, és ez még csak gyenge hasonlat. Istennél a csoda nem csoda, neki ez a természetéből fakad, bármit megtehet. Teljesen mindegy, mit mondanak a fizikai törvények, a szokások, a látható világban folyó események, a törvények, az előírások, a könyvek, intézkedések, ez nem számít. Ő mindig megteszi azt, amit jónak lát. Újra mondom, hogy nála a csoda a természetéből fakadó, természetes valóság.

A jel nem része a mai hívő életnek, ezt is tudni kell. Ott, akkor Máriának Isten jelet adott. Erre Isten szerint szükség volt, ezért Ő megteszi, de a mai keresztyének nem jeleket várnak Istentől egy döntés előtt, hanem vezetést. Ott, akkor Isten szerint szükséges volt, hogy Mária ezt a jelet kapja, hogy ilyen módon a hite megerősödjék. Még azt is merem nyugodtan mondani, hogyha valakinek manapság Isten szerint a hite miatt jelre van szüksége, akkor ezt ma is megteszi Isten, ha Ő ezt így látja jónak. Isten Máriának adott kijelentését húzza alá azzal Isten, ami Erzsébettel történt. Azt mondja itt Isten angyala: Íme, Erzsébet fogant gyer-meket, meddő létére. Mária, hogy teljesen világos legyen, még jobban megbizonyosodhass afelől, hogy amit neked mond-tam, az igaz. Olyan igaz, mint ahogy igaz az, ha utána jársz, ami Erzsébettel történik, és saját szemeddel láthatod.

A hit egyébként soha nem követel jelet az Istentől. A hit az hisz. Elhiszi azt, hogy amit Isten mond, az igaz. Itt nem is Mária kért jelet. Isten maga adja megerősítésül Mária részére.

A Szentírás azt mondja, hogy boldogok azok, akik nem látnak, és hisznek. Mária így állt a kérdéshez. Elhitte az angyali üzenetet, Isten szavát, megkérdezi mi módon lesz, hiszen férfit nem ismerek, ez nem kételkedés, csak a módja felől érdeklődik. S az Isten elmondja neki, hogy hogyan fog megtörténni. „Boldogok, akik nem látnak, és hisznek.”

Isten szabadon cselekszik, és így küldi el Máriát Erzsébethez. Egyébként is, figyeljük csak meg, csupán annyit mond, hogy menjen el Erzsébethez. Nem mond-ja meg, hogy ott mit fog látni, mit fog tapasztalni. Gyermeket vár, menj el hozzá. S Mária azonnal útra kel, és elindul. A többit majd meglátja.

Nem az a legnagyobb bajunk, hogy ne-künk soha nem elég az, vagy nagyon ritkán elég az, amit Isten mond? Mi mindig többet akarunk. Azonnal látni akarunk, azonnal mindent megkapni, tudni. Azonnal teljes bizonyosságra jutni. Máriának annyit mond Isten angyala, hogy menj el Erzsébethez, a többit meg fogod látni. Meddő létére gyermek fogant a méhében.

Ha pedig megértjük, hogy mit akar Isten, a másik baj sokszor az, hogy nem tesszük, nem engedelmeskedünk. Máriától ezt igazán megtanulhatjuk, hogy nincs kételkedés, nincs vita. Feltesz egy teljesen érthető és logikus kérdést, csakhogy jobban értse, amit az angyal mondott, de ez nem hitetlenség a részéről, s utána, amikor az a parancs, hogy menjen, akkor pedig elindul. Nem vitatkozik, hanem azt olvassuk, hogy sietve elindul. Pedig, újra mondom, nem volt könnyű út. Ott van a magzat a méhében, átkelni hegyen völgyön. Akkor sem volt veszélytelen egy na-gyon fiatal asszonynak elindulni az úton.

Azt olvassuk, hogy sietve és azonnal indult. Nincs vita. Engedelmeskedik Isten szavának, s így meglátja Isten szavának az igazságát és megbízhatóságát. Mert mindig ez a következmény. Ha mi azonnal tesszük, amit az Isten mond, akkor meglátjuk Isten dicsőségét. Odaér, s meg-látja, hogy Erzsébet valóban áldott állapot-ban van, de ehhez el kellett mennie Erzsébethez. El kellett indulnia, és oda kellett érnie. Tizenkét-tizennégy kilométer oda-vissza gyalog, nem volt kis teljesítmény.

Sok ember életében azért marad el an-nak a meglátása, átélése, valósága, hogy az Istennél semmi nem lehetetlen, mert nincs meg a szívben ez a készség az azonnali és feltétel nélküli engedelmességre.

Valaki elmondta nem régen, hogy ő ugyan kábítószerezik, közben olvassa a Bibliát is, de valójában nem köti a kábítószer, akkor hagyja abba, amikor akarja. S nem értette – amikor erről beszélgettünk –, hogy azzal, hogy ezt teszi, teljesen nyíl-tan, démoni erőknek enged utat az életében. Ő még mindig azt hiszi – közben nem tudja abbahagyni –, hogy akkor teszi le a kábítószert, amikor akarja. Sok ember így gondolja. Engedelmeskedem majd, amikor akarok. Megértettem, hogy mit akar az Isten, de még gondolkodom rajta. És, ha nem lesz lehetőség arra, hogy meg-tegyük, amit megértettünk? Ha elvétetik tőlünk? Saul engedetlen volt, és elvétetett tőle a királyság. Nem tudott várni, és nem maradhatott király. Aki nem tud vár-ni, az nem látja meg Isten dicsőségét. Aki tud várni, s amikor megérti Isten szavát, sietve, azonnal engedelmeskedik, az meg-látja Isten dicsőségét.

Mária azonnal és sietve engedelmeskedett, és pontosan mindent úgy talált, a-hogy azt Isten mondta. Ahogy később Mária és Márta is, akik Jézus szavára elvették a követ a sír szájáról. Azt mondják: Uram, de hát már negyednapos a testvérünk, oszlásnak indult, nem érzed? Akkor azt mondja Jézus: „Nem megmondtam, hogyha hisztek, meglátjátok az Isten dicsőségét?” Mi hisszük azt, hogyha hiszünk, meglátjuk az Isten dicsőségét. Akármilyen nyomorult helyzetben vagyunk, vagy bármi nyomaszt, aggaszt minket, vagy amilyen kérdést tettünk fel Istennek. Hisszük vagy nem, hogy nála nincsen lehetetlen? Döntsük el végre már! Hisszük vagy nem hisszük? Mert, ha igen, vagy ha nem, akkor mondjuk el ezt. Uram, megmondom őszintén, nem tudom elhinni. Olyan helyzetben vagyok, hogy nincs kiút, bezárult minden, mint a csapda. Beszorultam, és nem tudok segíteni magamon. Egyébként sem tudunk. Könyörülj meg rajtam, és segíts! Nálad a lehetetlen is lehetséges. Ezt tényleg érdemes Istentől kérni. Mi sok mindent meg tudunk tenni. A lehetetlen nem tudjuk meg-tenni. Mondjuk el neki, akinél és akinek a lehetetlen egyszerűen lehetséges és természetes. Aki hitből engedelmeskedik Istennek, az átéli ezt a csodát, hogy nála nincsen lehetetlen.

A második, amit kicsit közelebbről megnézhetünk, hogy mit csinált Mária és Erzsébet, amikor Mária megérkezett? Mi volt az értelme ennek a találkozónak? Egy-részt Mária megláthatta azt, hogy amit Isten mondott neki, az szóról szóra igaz. Minden úgy történt, úgy van, ahogy azt Isten mondta. Erzsébet meddő létére, idős létére valóban gyermeket vár. Úgy történt minden, ahogy azt az angyal mondta. A megtörténhetetlen megtörtént.

A másik pedig, ami fontos, hogy közösségben voltak egymással. Ketten együtt már gyülekezet voltak. Mind a ketten hívő emberek voltak. Hitték azt, hogy Isten országa megjelenik majd, hogy eljön a Messiás. Mária ekkor már tudta, hogy az ő szíve alatt ott van Jézus. Erzsébet tudta, hogy az ő szíve alatt ott van Keresztelő János, a Messiás útkészítője. Mind a ketten hitték, hogy amit Isten mond, az igaz.

A gyülekezet közösségének az értelme ez: Megbeszélni, átélni együtt az Istennel, az egymással való lelki közösséget. Ezt azok, akik nem hívők, nem értik. Kívülállók, nem értik. A két asszony meg-osztotta egymással a várakozás örömét. Mondhatnám így is, hogy advent örömét, Krisztus eljövetelének a várását. Ezt az örömöt. Tudták, hogy meg fog születni. Mária elmondta Erzsébetnek. S Erzsébetnek kijelenti a Szentlélek, majd látni fogjuk. Együtt vártak, együtt örültek ebben a várakozásban. Ezért keresi Mária annak a társaságát, akit szintén megszólított az Isten, aki maga is Isten gyermeke, aki naponta abból él.

Azt olvassuk Zakariásról és Erzsébetről, hogy Isten előtt igaz emberek voltak. Hívő emberek voltak. Várták Isten akaratát, és cselekedték azt. A gyülekezet azok közössége, akiket már megszólított Isten igéje, akik Jézus gyermekei, akik közösségben élnek vele. Minden egyéb a hivatalos egyház. De a gyülekezet, az a hitben élők közössége. Ahogy Mária és Erzsébet ott, ketten már gyülekezet voltak. Mindketten átélték és átélik Isten cso-dáját.

Figyeljük csak meg! Az egyiknek még nem kellene szülnie, hiszen fiatal és férjnél sincs, szinte gyereklány, Mária. A má-siknak már nem kellene szülnie, hiszen annyira idős már. De Istennél a lehetetlen lehetségessé válik. S mindez igazolódik akkor, amikor Mária belép Erzsébethez. Erzsébet hathónapos magzata megmozdul a méhében. Erzsébet azonnal megérti a látogatás értelmét. Ki is mondja, mintegy hitvallásként. „Az én Uram anyja jön hoz-zám.”

Honnan tudta ezt Erzsébet? Mária nem mondott akkor neki még semmit. Belép az ajtón, s Erzsébet megszólal, s elhangzik egy ilyen csodálatos hitvallás: „Az én Uram anyja jön hozzám.” Onnan tudta ezt Erzsébet, hogy betelt Szentlélekkel – ezt mondja a Szentírás.

Testvérek, ez tényleg így van a hívő élet során. Isten Szentlelke ad felismeréseket. Valamit felismer az ember, vagy valamit beismer. Ad kijelentéseket. Azt olvassuk a Biblia első lapján, hogy Istennek az Ó- és Újszövetségben adott kijelentése. Kijelenti a Szentírásban mindazt, amit mi az életről, üdvösségről, halálról, boldogságról, bűnről, bocsánatról, megváltásról tudhatunk. Ad felismerést, beismerést és kijelentést.

Mégis Erzsébet az idősebb, nem? Neki már hathónapos a magzata. Pap a férje. Mária még szinte gyermek. Szegények, fiatal emberek. Erzsébet mégis, azonnal tudja a Szentlélek segítségével, kijelentése által, hogy Mária méhe hordozza a világ Megváltóját.

Testvérek, itt Erzsébet azt a szót mondja ki, hogy Küriosz, Úr. Ez a szó azt jelenti, hogy hatalmasabb annál az Augustus császárnál is, aki később szétkürtölteti, hogy mindenki menjen oda, ahol született, adóemelés lesz. Erről olvasunk, hogy felkerekedett Mária és József, hogy összeírják. Számba vette Augustus a népet. Mit lehet még lehúzni róluk? Az a Küriosz, aki ott van Mária méhében, aki nemsokára megszületik, az hatalmasabb ennél a császárnál is, meg a világ összes uralkodójánál. Ezt ismeri fel Erzsébet csodálatos módon, a Szentlélek kijelentése által.

Erzsébet vallástételének a központjában Jézus áll. Róla szól itt minden. Tessék azt is megfigyelni, hogy Erzsébet nem össze-vissza beszél, hanem azt mondja, amit Isten kijelentett neki, amire a Szentlélek indítja. Nem csak egyszerű üdvözlet ez, hanem a jel teljessé válása. Kijelentés Erzsébet és Mária számára is. Kijelentést kapott egyszer az angyaltól Mária, s o-lyan kedves módon megerősíti újra Isten őt. Mivel engedelmeskedik sietve, azonnal elindul, meglátja az ige valóságát, igazságát. Ott, miután nem tudta, hogy mi fog történni, Isten még egyszer megerősíti: Mária, aki a méhedben van, az az Úr Krisztus, Küriosz, a világmindenség Ura és Megváltója.

Ha Mária otthon marad és gondolkodik, ebből semmit nem tud meg, vagy nem tudjuk, mi történt volna. Ő azonnal elindult, sietve ment, és kapta Isten kedves bátorítását és biztatását. Oda, ahova ment, ott kapott újabb kijelentést.

Sokszor azért bukdácsolnak a hívők is, mert egyszer talán engednek Isten akaratának, aztán megállnak, elbizonytalanod-nak, nem mernek azonnal továbbindulni. Isten megmondta, hogy menjen el. Pontosan megjelölte a helyet, Mária engedelmeskedik. Pontosan úgy – figyeljük meg –, ahogy Ábrahám. Menj ki a te családod közül, a te városodból oda, amit majd én mutatok neked, de még nem mondja meg Isten, hogy hova. És Ábrahám elindult, mert hitt az Úrnak. Ugyanezek a mondatok ismétlődnek végig a Szentírás során. Határozott, egyértelmű és világos sorrend van Istennél. Nem össze-vissza történnek a dolgok, hogy Mária elmegy Erzsébethez, Erzsébet csodálkozik, hogy te miért jöttél, én nem hívtalak, nem üzentem! Erzsébet szívét már elkészítette Isten. Adja a kijelentést, minden a helyére kerül. Mint az építőkockáknál, ahogy pontosan illeszkednek még a sarkok is. Így építi fel Isten az üdvtervet is. Így készíti elő az ember, az emberiség megmentését. Minden a rendelt időben történt úgy, ahogy azt Isten mondta. Figyeljük meg, mivel ez a két hívő ember engedelmeskedett Istennek, az ő életükben is minden pontosan úgy történt, ahogy azt Isten akarta. Így megérthették és átélhették a csodát, hogy amire vártak, az beteljesedett. Valósággá lett az ige. Isten üzenete valóság lett. Bocsánat, hogy így mondom az érthetőség kedvéért: Megszületik ez a két gyermek, és kézzel fogható valóság lett Isten üzenete, nem? Fürdetni kellett őket, tisztába tenni, aztán elkezdtek növekedni.

János evangéliumában azt olvassuk, hogy az Ige testté lett. Testvérek, Isten Jézusban a számunkra egyedül érthetőre, az anyagra fordította le önmagát. Jézust is meg lehetett fogni. Beszélt, járt, evett, együtt volt a tanítványokkal. Mi alapvetően materialista emberek vagyunk. Hát, akkor Isten lefordítja arra a nyelvre önmagát, amit értünk.

János és Jézus megszületett. Valósággá lett az ige. Tényleg úgy van ez, ahogy a Szentírás mondja, hogy a hit a nem látott dolgokról való meggyőződés. Ezt élte át Mária is és Erzsébet is.

Még azt is megfigyelhetjük, hogy mi-lyen kedvesen gondoskodik Isten Máriáról. Így olvassuk, hogy Mária pedig Erzsébettel maradt, mintegy három hónapig. Beteljesedett, amit Isten mond, és ebben a rendben benne van az is, hogy Mária pihen egy kicsit. Isten ad Máriának pihenést is. Együtt van egy idősebb, tapasztaltabb asszonnyal, együtt beszélik meg Isten cso-dáját, megosztják gondolataikat, mint a-hogy mi megoszthatjuk a gondolatainkat itt a gyülekezetben egymással. Vajon tesz-szük-e? Együtt van Mária és Erzsébet, mintegy három hónapig.

Mária indul, amikor mennie kell, és marad, amikor maradnia kell. Nem csodálatos ez a rend? Indul, amikor indulnia kell. Erzsébet szól, amikor szólnia kell. Azt mondja, amit mondania kell. Mária megérti, hogy most ott kell maradnia három hónapig.

Nem régen így mondta valaki – ilyen póriasan –, hogy „Működik ez, kérem.” Tényleg működik. A hívő emberek életében működik, ha aszerint élik az életüket, amit az Isten igéje mond. Az engedelmesség következménye, hogy működik az, amit az Isten mond. Minden úgy, ahogyan azt Isten akarta. És, mi a következmény? Azt olvassuk, hogy boldog az, aki hitt, mert beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki.

Ez az első boldogmondás a Bibliában. Boldog az, aki hitt, mert beteljesedik, amit az Úr mondott neki. Kik a boldogok tehát? Aki hisznek, mert ők átélik, hogy beteljesedik az, amit Isten mond.

Mi a boldogtalanság legfőbb oka? Nem a pénztelenség. Ha nem hisszük, akkor is igaz, hogy nem a társtalanság. Nem az öregség és nem a betegség, hanem a hitetlenség. Ha az a boldog, aki hisz, akkor azért vagyunk boldogtalanok, mert nem hiszünk, vagy akkor, ha nem hiszünk. A hit ellentétje, másik oldala a hitetlenség. Aki hisz, az boldog.

Már akkor boldog volt Mária, amikor még semmit nem látott, de még boldogabb lett, amikor látta, hogy amit az Isten mond, az igaz.

Aztán a 46. verstől olvashatjuk a csodálatos magasztaló éneket: „Magasztalja lelkem az Urat, és ujjong Isten, az én megtartóm előtt.” – mert beteljesedett mindaz, amit Isten mondott.

Amikor Jézus születik, Isten megmoz-gat eget és földet. Belerendül az ég, s angyalok sokasága jelenik meg. Figyeljük meg, amikor Jézus meghal, ugyanez történik. Angyal erősíti a Gecsemáné kertben Jézust. Elsötétedik az ég, megrendül a föld. Amikor feltámad, megint csak ott van az angyal. Isten mindent megmozgatott azért – eget és földet –, hogy az ember ne vesszen el.

Mindent értünk tett – így is mondhatjuk. Vajon mi mit teszünk érte? Ott van-e a szívünkben az a készség, ez a nyitottság az igehallgatásra, a hitre, az engedelmességre, arra, hogy ilyen Krisz-tus-hordozóvá váljunk, amilyenné lett Mária, s olyanná, mint Erzsébet, aki a Szentlélek által – mert Isten Szentlel- ke jelentette ki, amit mondott –, ilyen csodálatos igehirdetővé, bizonyságtévővé lett.

Aki ezt teszi, mert ezt hiszi, az boldog ember lesz.

 


 

Imádkozzunk!

Köszönjük, mindenható Istenünk, a te igédet, az igehirdetés kijelentését. Urunk, mi nagyon szeretnénk boldog emberek lenni! Mutasd meg kinek-kinek ma este azt, hogy mit kell ehhez engedelmességben tennie!

Köszönjük, Urunk, hogyha mi olvassuk a te kijelentésedet, hallgatjuk a te igédet, és tőled elfogadjuk az engedelmességre való készséget, akkor meg tudjuk tenni, amit te mondasz, mert akkor megértjük a te szavadat, akkor megnyílik előttünk a te igéd, s akkor látunk téged, az örökkévaló, értünk meghalt Krisztust. S akkor felismerjük, hogy te Küriosz, mindenek felett való Úr vagy. Köszönjük azt is, Jézusunk, hogy megmozdítottál értünk mindent, hogy odaadtad szent és tiszta életedet, hogy nekünk életünk legyen, és bővölködjünk.

Ámen.