ÉLETÜNK IDEJE

 

 

 

Alapige: Zsolt 31, 16

“Életem ideje kezedben van.”

 


 

Imádkozzunk!

Urunk, olyan könnyen elénekeltük most ezt a éneket, de vajon valóság-e a számunkra, hogy odafenn veled találkozunk, s egyáltalán oda kerülünk-e? Köszönjük, hogy újra és újra készítesz még a te visszajöveteled előtt utolsó alkalmakat. Áldunk és dicsőítünk ezért.

Köszönjük, hogy a te kegyelmedet most sem vontad meg tőlünk, és a te irgalmasságod nem távozik el tőlünk. Áldd meg ezt a csendes, esti órát, kérünk, hogy veled való igazi találkozás legyen!

Ámen.

 


 

Igehirdetés

Rendelkezhetünk-e az életünkkel? Ez alapkérdése minden kor szinte minden emberének. Jogunk van-e ahhoz, hogy megszabjuk az életünk folyását, menetét, vagy akár a végét is?

A Szentírás világosan tanítja azt, hogy nem szabad megpróbálnunk azt, hogy irányítsuk, saját kezünkbe vegyük az életünket, mert ennek mindig súlyos következményei lesznek. Ha most visszafordítunk egy magyar szót latinra, akkor az irányítás vagy kézi vezérlés az azt jelenti, hogy manipuláció. Ha mi manipuláljuk az életünket, akkor biztos, hogy az tönkremegy, legalábbis a Szentírás ezt tanítja.

Nagyon sokan próbálkoztak már ezzel egy hosszú élet során is. Végig manipuláció volt az életük, s a végén ott ültek a romokon. Az eredmény frusztráció, összeom-lás. S megdöbbenve tapasztalták és tapasztalják, hogy az élet mindig a maga törvényei szerint halad, és nem a mi elképzeléseink szerint.

Egy hindu vallási vezető meghallgatott egy istentiszteletet, amely Jézusról szóló bizonyságtétel volt, s a végén a következőt mondta. “Ha nem igaz az, amit hallottam, akkor ez nem számít. Ha viszont igaz, akkor semmi más nem számít. Ha Jézus követése egy a sokféle létező életút közül, ak-kor semmi különös nem történik, ha azon járok, és akkor sem, ha nem követem őt. Akár választom tehát Jézus követését, akár elhagyom azt, semmi jelentősége nincs, ha egy út a sok közül. De, ha Jézus követése az egyetlen út az örök életre, akkor semmi más nem számít csak ez, különben lerombolom az életemet.”

Testvérek, hányan vannak így? Azt mondják, hogy nem számít, mert azt hiszik, s azt vallják: Jézus követése egy út a sok közül.A Szentírás azt tanítja, hogy Jézus követése az egyetlen út. Nekünk kivétel nélkül, idősebbeknek és fiatalabbaknak, az idősebbeknek még inkább – fiatalabbaknak majd később lesz – van tapasztaltunk arról, hogy mennyire igaz ez a mondat, hogy Jézus nélkül leromboljuk az életünket. Az emberek sokasága kísérletezik a saját életével, és az eredmény: átlátják és megértik, hogy hogyan nem lehet élni.

Sokszor az állatkísérletekben, ha egy ál-lat rossz út felé megy, akkor egy pici kis á-ramütés éri. Ebből megtanulja azt, hogy me-lyik a helyes út. Az állat nagyon tanulékony. Nem kell túl sok ilyen érintés, és máris tudja, hogy melyik a jó irány, és afelé megy.

Az emberek nagy többsége belefárad abba, hogy hogyan nem lehet élni. És miután belefáradt, azt kezdi mondogatni, hogy az egész életnek egyáltalán semmi értelme sincs. És ez valóban így van, hogyha az em-ber életében nincs ott Isten, ha az ember nem Istenben elrejtett élet, akkor tényleg nem sok értelme van. Ahogy nem régen valaki fogalmazott. “Az élet egy üveg savanyú, zavaros bor.” És teljesen igaza van. Isten nélkül az ember élete egy üveg – mondhatjuk ezt a példát is –, savanyú, zavaros borrá válik, amit felhajt, véget ér, s aztán kész. Az Isten nélkül valóban ilyen üressé válhatnak az életek.

Valaki elmondta, hogy olyan vidéken járt, ahol nagyon nagy szegénységben éltek az emberek, de egy valamiből nagyon sok volt ott. Tulajdonképpen ez tartotta fenn őket, még azt a nyomorúságos létformájukat is. Az a vidék tele volt rádium tartalmú forrásokkal. Az egyik helyen, ahol elhaladt, a következő táblát látta: “Rádiumos források, hagyjátok itt fájdalmaitokat!” Ha másban látjuk az élet értelmét, mint Jézus Krisztus, mint az Isten szeretete, akkor az életünk tele lesz fájdalommal, csődökkel és bukásokkal. Mondhatnám így is, hogy Isten ma este itt a rádiumos forrásnál rendel, és aki akarja, az az egész lelki, sokszor még a fizikai fájdalmát is itt hagyhatja, és gyógyultan mehet el, tovább.

Hogyha mi saját magunkban, kábítószerben, a pénzben, a nemi kicsapongásban, a tudományban vagy bármi másban bízunk, hiszünk, biztos, hogy eltévedünk és összetörünk. Előbb utóbb megsokszorozódva találkozunk a rossz döntéseink súlyos lelki és testi következményeivel, ezt nem akarja Isten.

Figyeljük meg, hogy a gonosz mindig megtartja az ígéreteit a fülünk számára. Elhiteti velünk a fülünkön keresztül, hogy amit ő kínál, az jó, de nagyon ritka esetben adja meg azt, amit kínál, vagy a legtöbbször nagyon keveset ad abból, és a végén mindent elveszítünk.

Nem igaz az, amit a Jelenések könyve ír? Bár más értelemben szokták idézni, de erre nézve is igaz: Jel 18, “A gyümölcs, amelyre a lelked vágyott, eltűnt előled.” Valahogy így áll a helyzet azokkal az életutakkal is, amelyek nem Isten szerint mennek. A gyümölcs, amelyre vágyik az ember, eltűnik, miközben szinte látja és törekszik, mindent megtesz azért, vagy mindenen, mindenkin átgázol, hogy elérje a gyümölcsöt. Mikor azt hiszi, hogy a végére ért, és jön a szüret, a gyümölcs, amelyre lelked vágyott, eltűnt előled. Nincs igazi öröm, nincs igazi békesség és nyugalom.

Testvérek, a bűn nem a mi lelki szervezetünk számára teremtetett. A bűn emészt-hetetlen az ember lelke számára. Megfekszi a lelki gyomrunkat, bele is pusztulunk. Az egy másik kérdés, hogy van, akinél ez a pusztulás szakaszos, és sokáig tart, de a végén biztos, hogy beteljesedik az, amit Is-ten igéje mond.

Isten a lényünket nem gyűlöletre, nem félelemre, nem szeretetlenségre és nem kár-hozatra teremtette, hanem örömre, békességre, józanságra és Szentlélek által való örömre.

Minden, ami nem illik bele a teremtési rendbe, az nem illik bele az életünkbe sem, és az biztos, hogy lelki zavart okoz újra és újra az életvitelünk során.

Jézus a következőt mondta: “Az az én táplálékom, hogy cselekedjem az én mennyei Atyám akaratát.” Ő azért volt olyan boldog, kiegyensúlyozott és tiszta, mert az volt az Ő tápláléka, hogy cselekedte a meny-nyei Atya akaratát.

Valahol mondtak egy ilyen mondatot – sok igazság van benne, nem teljesen igaz, de sok minden igaz belőle –, hogy amit az ember eszik, az egy kicsit. Nem így van ez a lelkiekkel is? Amit magunkhoz veszünk lelki értelemben, szellemileg, az azért valahol utal arra, hogy milyen emberek vagyunk, hogy mivel tápláljuk magunkat. Mit mond Jézus? Az az én táplálékom, hogy cse-lekedjem az én mennyei Atyám akaratát. És nézzük meg, hogy milyen volt az élete! Táplálkozott a mennyei Atya akaratával – milyen furcsa étel –, engedelmeskedett annak, és kristálytiszta volt az élete. Ő természetesen Isten Fia is volt egyben, és ez önmagában már meghatározó, de ez ránk nézve is igaz: ha Isten akaratával táplálkozunk, akkor egyre tisztább lesz az életünk.

Jó lenne ma este itt hagyni a lelki rádiumforrásnál mindazt, ami szenny, ami lelki, sokszor fizikai fájdalmakat is okoz. Tud-juk, a pszichoszomatikus probléma lelki ere-detű testi baj, Istennél itt lehet hagyni.

Mit mond Dávid király életének egy nagyon nehéz szakasza közben? “Életem ideje kezedben van, Uram.” Ez először is azt jelenti, hogy az életünk, az életidőnk – nem az időről van itt szó, amivel naponta rendelkezünk, a 24 órával –, hanem annak a folyása, a kezdet és a vég, annak a kiteljesedése, az életidőnk Isten kezében van.

Testvérek, ahogy ma este ilyen kicsit családiasabb körülmények között a megszo-kottnál, de együtt vagyunk, így soha többé nem leszünk együtt. Furcsa. Ebben az összeállításban, akik ma itt együtt vagyunk. Mondhatnám így is, hogy egyszeri és meg-ismételhetetlen alkalom, lehetőség. Isten szá-mára mindenképpen, de a mi számunkra is, hogy valami változzon az életünkben. És az is lehet, hogy életünk utolsó igehirdetését hallgattuk ma este. Ez megint nem bántás vagy ijesztgetés akar lenni. De ha ez igaz, és lehet, hogy némelyeknél igaz, akkor Isten utána egy-két kérdést majd feltesz. Például: Ki voltál életed idejében te valójában? Mit csináltál az évek alatt, ame-lyeket tőlem kaptál? És még hasonló kérdések jöhetnek. Mit felelünk ezekre a kérdésekre? Hányszor hallottad az evangéliumot? Mi lett az életed során ebből? Mi vált valósággá? A táplálék csak emésztésre került, vagy be is épült a lelki szervezetbe?

Mit felelünk erre a kérdésre? Akár most is feltehetjük, nyugodtan! Mit felelünk erre a kérdésre? Ott, amikor odaállunk Isten szí-ne elé, nem lehet majd kibeszélni. Nem lehet szépíteni, nem lehet jobbá tenni sem a mondatainkat, sem a szándékainkat, sem a mögöttünk lévő életünket. Ott mezítelenül kell Isten színe elé állni. Isten odaállít minket az Ő színe elé egyszerűen azért, mert szeret. És tényleg nem tudjuk, hogy nem az utolsó igehirdetés-e az, amit ma este hallottunk.

Minden azon fog múlni az örökkévalóságban, hogy az igaz bíró mit fog válaszolni ezekre a kérdésekre, és mi mit tudunk mondani? Ezért egyáltalán nem lényegtelen az, hogy hogyan élünk, cselekszünk, beszé-lünk, hogyan látja Isten a mi életünket? Ha ma este Jézus visszajönne, neki nem lenne akadály ez a nagy havazás sem, Ő mindig el-jut oda, ahová készül és indul. Előtte nincse-nek akadályok. Ha ma este visszajönne, mi hol találnák magunkat a visszajövetel után?

Isten igéje Dávid király zsoltárát felhasználva nem azt mondja, hogy az időnk, a napi 24 óránk Isten kezében van, noha ez is igaz, hanem azt mondja, hogy az életünk ideje: a kezdet és a vég. Vagyis, a mi időnk, életidőnk az Ő kezében van. Igaz ez mindnyájunk számára, vagy pedig nem? Most döbben rá valaki, hogy nem, kérem ez nem igaz, nálam ez nem így van. Szeretném, ha így lenne, de egyelőre nem tartok itt.

Igaz az most, hogy itt vagyunk a mi életünkkel a mindenható Isten színe előtt? Mi lesz ma este ebből a találkozásból? Vál-tozik valami, vagy valamiben változunk? Akkor Ő is elmegy, meg mi is elmegyünk. Végül is azt mondja Jézus, ha valahol ketten vagy hárman az Ő nevében összejöttek, ha valahol, akkor ez a hely éppen egy ilyen hely. Lehetséges a találkozás vele, Ő eljött, itt van köztünk az Ő Lelke által. Bárki kimondhatja azt: Uram, az életem eddig nem a te kezedben volt, most átadom. Lehet ez a döntés órája is akár kinek-kinek a számára.

Ezt a mondatot, hogy életem ideje kezedben van, Dávid mondhatta, mert az övé az Isten kezében volt. Ez azt jelentette: a múltja, a jelene és a jövője is. Sőt, ez a pár szó, amit felolvastam: életünk ideje kezedben van, azt jelenti, így is lehet fordítani, hogy sorsom. Nem a sors, ilyen nincs. De ezt lehet úgy fordítani, az eredeti héber szö-vegből, hogy sorsom. Uram, a te kezedben van. Dávid egyszer odatette az életét Isten kezébe, s attól kezdve az ő élete többé nem volt manipulált élet. Senki nem tudta manipulálni, még ő saját maga sem. Kikapcsolta a kézi vezérlést, és átadta az egészet az Isten kezébe. Micsoda különbség!

Nem régen történt egy repülőgép-ka-tasztrófa. Valószínű nem derül ki sohasem, hogy mi történt, de annyi biztos, hogy lekapcsolták azt a készüléket vagy valamely módon kiiktatták, ami meg tudta volna men-teni a gépet, s áttértek a kézi manipulációra. Majdnem háromszáz ember belehalt. Nem így van ez a legtöbbünk vagy sokunk életében? A manipulációk végeznek velünk. Kézi vezérlésű az életed? Saját magad vagy Isten vezeti az életed? Nagy különbség! Meg is látszik egyébként a manipulált élet vagy az Istentől vezetett élet. Nagy különbség!

Amit másnak a kezébe adunk, azt egy kicsit rá is bízzuk, legyen az egy egyszerű tárgy, egy táska: “Fogd meg, légy szíves!” S ha mondjuk valami érték van benne, rábízzuk, és bízunk benne, hogy nem fog elfutni vele, pedig néha elfutnak vele. Ha átadjuk az életünket, akkor az azt jelenti, hogy bízunk az Istenben, ha átadjuk neki, ha neki adjuk át. Nem a sors nevezetű érzéketlen valami kezébe, hanem Isten kezébe tehetjük, és az övében soha többé nem lesz manipulált élet, hanem Istentől áldott, vezetett élet lesz. És akkor többé nem a saját kezünkben lesz, nem kis vagy nagy emberek keze dönt felőlünk – micsoda szabadság, nem retteg az ember egy hatalmasság előtt, hogy jaj, attól függ, hogy mi lesz, hogy ő hogyan dönt. Nem. Dávid király nem félt ettől. Király volt, de még nem volt övé a trón. Nem félt ettől. Uram, az életem, sorsom, a te kezedben van, és kész. Tudja, hogy ettől kezdve mindig az történik vele, amit az Isten akar, és amit jó-nak lát.

Lehet erre azt mondani: ezek csupán képek. Ez is egy kép, hogy Uram, az életem a kezedben van. Van az Istennek keze? A Biblia azt mondja, hogy nincs, mint ahogy nekünk, van. Két kezünk: bal és jobb, ilyen nincs. Az Isten Lélek. Használja ezeket a ké-peket, mint ezt is, amit felolvastam, hogy életem ideje az te kezedben van, de mégis van keze. Keze az Ő igéje például, amely által megfog minket, megszólít, vagy ami belemar mint egy kéz a lelkünkbe, és megszorongat minket, ha arra van szükségünk.

Az is Isten kinyújtott keze volt, amikor Jézus megjelent. Belenyúlt Isten a világba karácsony éjszakáján, s beletette Jézust, az Ő kinyújtott vagy meghosszabbított kezét. Amikor Jézus hív, hogy jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, az Ő igé-je, az Ő keze vonz minket.

Jézus áldotta a gyerekeket, odanyúlt a vak szemgödréhez, és visszaadta a látást, odalépett a naini ifjú koporsója mellé, és az feltámadt: Lázár is, meg Jairus leánya is. Jézus az Isten kinyújtott keze – ezt mondja a Szentírás. Hogy ez igaz, azt a Golgotán láttuk és láthatjuk, ahogy ezt a Szentírás leírja. Figyeljük meg, a manipuláló ember odaszegezte a keresztfára Jézus mindkét kezét. A manipuláló ember, az Isten nélkül élő ember kivégezte azt, akinek soha, semmi szenny nem tapadt a kezéhez. Jézus ezt a kinyújtott, kifeszített, keresztre szögezett kezét nyújtja ma este felénk. Azt kéri, hogy hagyjuk abba a manipulációt! Ne törekedjünk többé a kézi vezérlésre, ne mi akarjunk dönteni kérdésekben, engedjük át neki! Hogy igaz legyen a mi életünkre nézve is, hogy életem ideje, sorosom, Uram, kezedben van. Sőt, azért jött Jézus, hogy a mi bűneinket elvegye és megtisztítson. Neki semmi bűne nem volt, és mégis megfeszítették. Lehet ezt a kezet ma este elfogadni, és lehet elutasítani.

Jézus, Isten kinyújtott keze, ezt világosan, egyértelműen tanítja a Szentírás. Vagy lehet természetesen továbbra is olyan utakra indulni, menni, amelyek az elején jónak látszanak, s a vége pusztulás.

Nem messze innen, egy kis dombtetőn megálltam, akartam egy fényképet készíteni, s egyszer csak az autó kezdett lefelé csúszni, egyre gyorsabban, s nem volt meg-állás. Se fék nem működött már ott, jeges volt minden. Isten kegyelme volt, hogy a végén nem törtem sem az autót, sem magamat össze. Hány ilyen út van? Az elején biztonságosan állt, s aztán elindult, és nem volt többé segítség, és nem volt többé meg-állás.

Testvérek, ez a rövid óra, amit itt együtt töltünk ma este, az Isten kezében van. Lehet akár a döntés órája is a számunkra. Min-den ugyanúgy megy tovább. Az elején jónak látszik, a vége pusztulás, vagy más irányt vesz az életünk, és tényleg odatesszük Isten kezébe.

S ha valaki ezt a döntést meghozza, az megérti és átéli, hogy a lelki üresség kezd megszűnni, hogy Isten megtölti lelki javakkal, táplálékkal az ő életét. Megáll a fizikai – sokszor látom – és különösképpen a lelki romlás. A lelki és a fizikai romlás. Sokszor ez összefügg. Akinek az élete, a sorsa az Isten kezébe kerül át, annál megáll a lelki és fizikai romlása. Átéli annak a valóságát, hogy ez a mondat igaz, ezt nem csak Dávid találta ki. Csak így lehet élni, nem? A sok kísérletezés után nem így van? Csak úgy lehet élni, hogy az életünk az Isten kezében van. Egyébként az nem élet, még hogyha biológiailag működik is. Hányan elmondják! Kiderül az ilyen embernél, aki átadja Istennek az életét, hogy az élete többé nem tárgy, amit használtak eddig erre, arra vagy amarra, akár a testét is, hanem olyan érték, amiért Jézus meghalt. Akkor válsz igazán egyéniséggé és személyiséggé, miután átadtad az életed annak, aki teremtett, Ő majd jól bánik vele, s tud mit kezdeni vele. Mi nem.

Az, aki átadja az életét, a sorsát Isten kezébe, az igazán biztos helyre kerül. Azt mondja Jézus a Szentírásban, hogy senki ki nem ragadhatja az enyéimet az én kezemből. Értjük? Abból az átszegezett, véres, meggyalázott kézből, de ki nem ragadhatja senki, senki az én juhaimat, az enyéimet. Isten vigyáz a tulajdonaira. Nála nem úgy van mint nálunk. Mi, sokszor nem is figyelünk oda, aztán kifosztanak. Aki az övé, arra Ő vigyáz. Azt mondja, hogy aki az én szemem fényét bántja, az engem bánt. Aki a hívőket, az Isten népét bántja bármilyen értelemben, az magával Istennel találja ma-gát szemben. Micsoda védelem ez. Gyen-ge kezdők az őrző-védő kft.-k ehhez képest. Micsoda védelem, amikor az életünk Isten kezében van. A tegnap, a mai nap, a jövő az Ő áldott kezében mostmár örökké. Az ember számára ennél nagyobb biztonság nem létezik. Én vagyok a jó Pásztor, senki ki nem ragadhatja az enyéimet az én kezemből.

Ez azt jelenti, hogy Jézus fogja a kezünket. Nem mi fogjuk az övét. Ez sokak számára nem jelent semmi különbséget, pedig nagy különbség. Saját példámat hadd mondjam el! Mentünk valahova, és a közép-ső kislányom fogta a kezemet. Egyszer csak elengedte, és beesett egy árokba. Ha én fog-tam volna az ő kezét, akkor ez nem fordul elő. De csak ő fogta az enyémet, és nem én az övét. Ha mi fogjuk vagy próbáljuk az Isten kezét fogni, hányszor elengedjük, és beleesünk, nem csak árokba. De, ha Jézus fogja a mi kezünket, azzal az átszegezett, erős kezével, onnan ki nem ragadhat minket senki sem.

Aki életét, bűneit, élete idejét és sorsát az Ő kezébe tette, az átéli azt a csodát, amit az Ószövetség ír: Az ő örökkévaló karjai tartanak minket a mélység színe fölött. Soha nem lehet olyan mély, hogy ne lenne ott a mindenható Isten örökkévaló karja. Tehát, ott van a hívő élete az Isten kezében akár él, akár meghal. Számára nem jelent különbséget. Ha életünk ideje az ő kezében van, akkor Ő átvisz az életen és a halálon.

Jézus Krisztus ma este nyújtja felénk az Ő kezét. Mit teszünk vele? Durcás gyerekként azt mondjuk, hogy köszönöm szépen, nem. Vagy pedig hálásan megragadjuk, és akkor átéljük, hogy Ő már megragadott min-ket, és senki ki nem vehet, ragadhat minket az Ő kezéből.

Kell-e a kegyelem? Kell-e az Ő szeretete? Kell-e a váltság? A válságok megoldá-sa a váltság, Jézus kereszthalála.

Nem tudom, hogy hisszük-e mi azt, hogy Isten is feledékeny? Erre rögtön mond-hatja valaki: nem, hát az Isten nem feledékeny, nem szokott elfelejteni dolgokat. Óh, dehogynem. A Biblia azt mondja, hogy hogyne lenne feledékeny Isten. Ebben az értelemben, ha megvalljuk a mi bűneiket, hű és igaz az Isten, megbocsátja a mi bűneinket és többé nem emlékezik meg arról, elfelejti. Nem lehet, hogy sokunk élete azért olyan sánta élet, miközben Isten elfelejtette a megvallott bűnünket, mi nem vagyunk haj-landók elfelejteni, és sántikálunk tovább?

Volt valaki, aki így kezdte a beszélgetés elején, amikor leültünk itt a lelkészi hivatalban: “Tudja, három hónapja keringek itt a templom körül, most mertem bejönni.” Mennyi nyomorúságtól megmenekült volna, hogyha előbb bejön, mert elmondta, hogy ez alatt a három hónap alatt mi minden tör-tént vele. Nem mi üdvözítünk, nyilvánvaló, de az üdvözítő Krisztus megtartotta volna őt, sok mindenbe nem ment volna bele.

Hadd kérdezzem így a vége felé újra, hogy a te életed manipulált élet vagy megváltott élet? Nagy különbség! Tedd az életed az Isten kezébe, mert ezen múlik minden. Ezen múlik az is, hogy a váltság lesz a tied, vagy az ítélet vár rád.

Szeretném, ha meghallgatnánk egy verset, ami még egyszer talán, de ugyanerről a kérdésről szól.

 

Túrmezei Erzsébet: Váltság

Neki sebei voltak, hogy nekünk ne legyenek,

hogy nekünk ne égjenek, gyógyulva

hegedjenek.

Hordott keserű átkot, hogy mi átoktól

mentek,

bűnt, e világnak szennyét, hogy mi

tiszták és szentek,

kegyetlen kínhalált, hogy mi élők lehessünk.

És gyűlöletből ácsolt kemény keresztet

hordott,

hogy szeressünk, szeressünk, harmadszor

is szeressünk.

Váltság. – – – – – – –

S ha nekünk mégis vannak sebeink,

mélységes mélyek, be nem gyógyulók,

behegedők, megint kiújulók,

véres, halálos, szörnyű sebeink …

és, ha másoknak, nem áldás vagyunk,

ha nem úgy élünk, járunk idelenn,

hogy aki lát, azt mondja: kegyelem …

Ha mi hordjuk a bűnünk nyomorát

és esünk, bukunk, botlunk végtelen,

akarva, akaratlanul…

s olyan halálos-holt az életünk,

mintha temető volna a szívünk,

halál fuvalma a leheletünk…

ha gyűlölködünk és nem szeretünk:

ítélet.

Nem volna váltság, nem lenne ítélet.

Akkor élnénk, ahogy lehet.

Sebekkel, kínzó fekélyekkel telten,

bűnünk hordozva, rabul, leteperten,

s nem lenne, aki ítéletre vonná

a mi halálos, átok vert utunk,

ha egyszer másképp nem tudunk.

Élnénk, ahogy lehet.

Tisztaság, szentség, áldás szeretet

örök elérhetetlenül

tündökölnének a létünk felett.

De most olyan elérhető közel,

Olyan hívogatóan tündökölnek.

Miénk lehet a tisztaság, a szent,

halálon, poklon diadalmas élet.

Van váltság! S van, ha nem fogadjuk el,

ítélet.

 


 

Imádkozzunk!

Köszönjük, Urunk, hogy te vagy az élet forrása, és minket ma este meghívtál, hívsz folyamatosan arra, hogy találkozzunk veled. Köszönjük, hogy ma este újra a váltságról volt szó, és nem az ítéletről.

Köszönjük, Urunk azt az intést is, hogyha nem kell a váltság, akkor az ítélet vár ránk, s ezért nem te vagy a hibás. Így kérünk arra, hogy hadd legyen az a döntés perce vagy órája a számunkra, amikor szívünkből kimondjuk, vagy újra elmondjuk, kimondjuk: életem ideje, kezdete, jelene, jövője s vége a te kezedben van, Uram.

Köszönjük, Urunk, hogy te meghaltál értünk a kereszten, és véreddel egyszer és mindenkorra tökéletesen eleget tettél értünk, helyettünk és miattunk.

Ámen.