III.

A KÍSÉRTÉS ÓRÁJA

 

Lekció: Jel 3,7-12

 

Alapige: Mt 26,36-41

“Akkor elment Jézus velük egy helyre, amelyet Gecsemánénak hívtak, és monda a tanítványoknak: Üljetek le itt, míg elmegyek és amott imádkozom. És maga mellé vet-te Pétert és Zebedeusnak két fiát, kezdett szomorkodni és gyötrődni. Ekkor monda nékik: Felette igen szomorú az én lelkem mind halálig! Maradjatok itt és vigyázzatok én velem. És egy kissé előre menve, arcra borult, könyörögvén és mondván: Atyám! ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár; mindazáltal ne úgy legyen amint én akarom, hanem amint te. Akkor méne a tanítványokhoz és aludva találá őket, és monda Péternek: Így nem bírtatok vigyázni velem egy óráig sem!? Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek; mert jóllehet a lélek kész, de a test erőtelen.”

 


 

Imádkozzunk!

Mennyei Édesatyánk, olyan öröm volt számunkra az ének szavaival megvallani, a te jelenlétedet, a te kegyelmedet. Köszönjük, hogy ilyen módon is rád tekinthetünk hittel és megerősödhetünk. Áldunk, Urunk, téged, hogy bennünk lakozol már, vagy ha még nem, szeretnél beköltözni életünkbe. Dicsőítünk téged, hogy mindent megtettél azért, hogy ez valóság lehessen. Köszönjük a keresztet. Köszönjük Jézus Krisztus győzelmét. Dicsőítünk téged, hogy Szentlelked által mindezt számunkra is személyessé akarod és tudod tenni. De bűnbánattal megvalljuk neked, Urunk, hogy mégis oly sokszor nem engedjük a te mun-kádat bennünk; ellenállunk, a kísértőnek engedünk inkább. Könyörülj meg rajtunk, Urunk, hiszen te megígérted, kegyelmes és irgalmas vagy, s ahol a bűn megnövekszik, ott a kegyelem még sokkal inkább. Ebben bízva szeretnénk most is előtted állni, s kérni, Urunk, a te tisztításodat, a te megújító munkádat.

Könyörülj rajtunk, Urunk, hogy semmi testi és lelki fáradtság ne tudja megakadályozni azt, hogy hallgassuk a te szavadat. Szólj, Urunk, hozzánk Lelked által Jézus érde-méért és ajándékozz meg a te szavad örömével. Köszönjük, Urunk, hogy ez lehetséges.

Ámen.

 


 

Igehirdetés

Az elmúlt alkalmak során láttuk, hogyan próbál Isten és milyen módon kísért a Sátán. Világossá vált, hogy amíg az Istentől jövő próbának örülhetünk, addig a Sátántól érkező kísértéssel szembe kell szállnunk Isten erejével. Van, amikor azonban nem is olyan egyszerű szembeszállni a kísértő kísértésével. Néha úgy van ez, mint ahogy gyerekkoromban tapasztaltam párszor faluhelyen, amikor árusok jöttek és járták a házakat. Amíg az árus kintről kiáltott be, hogy akarnak-e venni valamit, addig nem volt semmi probléma, mert az ember elküldhette őket minden baj nélkül. Ha viszont már bejött a kapun, sőt néha az ajtón is, akkor nehéz volt meggyőzni arról, hogy semmit nem akar venni tőle az édesanyám. Pláne ha az áruja olyan értékes volt és vonzó, csábító, a beszélőkéje még inkább. Akkor már nehezebb volt kiküldeni. Úgy van tehát néha a kísértés is, hogy nehezebb elküldeni, szembeszállni vele. Ezt a módját szeretném most megvizsgálni, amit a Jelenések könyvében így nevez meg Isten Lelke, a kísértés órája. Megnézzük, hogy mi ez, milyen kifejezésekkel és példákkal mutatja be a Szentírás, majd azt fogjuk megvizsgálni, hogy mi jellemzi a kísértés óráján érkező kísértést.

A kísértő hatalmának és ravaszságának az erejét igazolja a kísértések számának és formájának rengeteg volta. Csupán saját é-letünket kell megvizsgálni, az eltöltött időket, és igazolja, hány féle módon tud kísérteni a kísértő bennünket. Újabb és újabb kísértésekkel tud támadni. Máskor a rég elfeledettet hozza elő, megdöbbenünk rajta, hogy még mindig kísérthet ezzel is. Létezik azonban a kísértésnek egy speciális módja. A támadó erejének a mértéke és pusztító hatásának a nagysága miatt kiemelhető ez a többi kísértés közül. Még a védekezés módja is jelzi, hogy itt egy speciális kísértési formáról van szó. Bizonyára már mi is tapasztaltuk életünk során, hogy néha különösen is nehéz a kísértésnek ellenállni. Megmagyarázhatatlan erővel és intenzitással támad és a szokottnál sokkal kitartóbban végzi a maga kísértő munkáját.

A Szentírás több kifejezéssel is jelzi a kísértésnek ezt a módját. A Jelenések köny-vében olvastuk a filadelfiai gyülekezetnek címezve, hogy Isten megtartja őket a kísértés órájában, amely az egész világra eljön. A keresztyének előtte is nehéz kísértésekkel néztek szembe, hiszen hallhattuk, hogy támadásoknak voltak kitéve, kicsiny erejüket igen megpróbálta a kísértő, béketűrésre volt szükségük, s Isten elismerte, hogy megtartották az Ő béketűrésre intő beszédét, és nem tagadták meg az Ő nevét. De hangsúlyozza Jézus, hogy hamarosan még keményebb kísértésnek, sőt helyesebb így mondani: kísértésekkel teli időszakkal néznek szembe. Olyan időnek, amelyet kísértés órájának nevez, amikor a kísértés hó-dító ereje különösen is érzékenyen fogja é-rinteni és ereje teljében lesz.

A Lukács evangéliuma leírásában a mag-vető példázatánál olvassuk, hogy a kősziklára esett magvakat jellemzi a lelki értelmezésben úgy, amikor valaki örömmel fogadja az igét, de a kísértés idején kairosá-ban, azaz alkalmával elhagyják, azaz hiába lelkesednek az igének, örömmel fogadják az igét, de a szívükbe nem tud beköltözni az ige, nem tud gyümölcsöt teremni. Ezt az értelmezést is lehet alkalmazni témánkra, hiszen tapasztaltuk talán mi is, hogy amikor valaki készül megtérni, szeretné megbánni a bűnét, letenni, sokszor igen nehéz, küzdelmes utat kell bejárnia, mert a kísértő kőkeményen kísérti. Eljön számára a megtérés előtt is a kísértés órája. Vagy lehet, hogy épp megtért, máris érzi, hogy milyen nehéz a keresztyén élet, mert sokkal erősebben támad a gonosz, mint korábban.

Máté evangéliumában pedig láttuk, hogy a Gecsemáné kertjében Jézus kérte három tanítványa segítségét. Vigyázzatok velem együtt, legyetek éberek és imádkozzatok értem. Amikor befejezi az első kérését, amelyet elmondott az Atyának, visszamegy hozzájuk és alva találja őket. Fölkelti és Péterhez intézi — de mindháromhoz szól — szavait: hogyhogy nem tudtatok így egy órát sem velem együtt virrasztani, imádkozni? Akkor figyelmezteti őket, hogy vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek; mert a lélek kész, de a test erőtelen. Igaz, hogy Jézusnak ez az intése vonatkozik minden fajta kísértésre. Az írásmagyarázók közül sokan így is értelmezik. Azonban az is egyértelmű, hogy éppen a helyzetet figyelve elfogadható, ha akkor ott kísértés órájának nevezzük azt az időt, amely elérkezett Jézus számára és hamarosan jött a tanítványok számára is, hiszen később maga Jézus mondta, hogy most van a sötétség hatalma, most van a ti órátok, ezért foghattok el engem. Jézus imájából pedig kiderül, hogy Ő maga is szeretett volna megszabadulni ettől az órától.

Pétert a Lukács evangéliuma szerint jó előre figyelmeztette, de rajta keresztül a töb-bi tanítványt is, valószínűleg még a Gecse-máné kertjébe menve: Simon, Simon, a Sá-tán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát. Jézus tehát itt arra mutatott rá, hogy most egy olyan idő érkezett el, Péter és többiek, amikor a Sátán kísértő ereje kü-lönösen is erős lehet veletek szemben. Intenzíven támad benneteket, készüljetek erre! Itt, az imádsága után pedig erre figyelmezteti őket újra: vigyázzatok, imádkozzatok! Kiderült az is, hogy ebben az órában hiába volt kész a lelkük nekik is talán. Noha nemigen lehetett készen, hiszen elaludtak a testi fáradtságtól, de a testük mindenképp erőtelen volt, gyenge.

Utána halljuk Jézus tanácsát, hogy vigyázzatok és imádkozzatok. Érdekes módon nem idézi most a Mi Atyánk ismert mondatát, hogy ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, hanem itt hangsúlyosabbat mond. Hozzáteszi, hogy vigyázzatok és imádkozzatok, mert… Tehát eme jellemzők miatt mondható el, hogy itt a Gecsemáné kertjében Jézus világosan figyelmezteti tanítványait, hogy nagyon kemény kísértésnek lesznek kitéve.

Még egy jellemzőt hadd említsek! Pál apostol Timóteushoz írt első levelében olvassuk azt, hogy a pénz szerelme hogy meg tudja kötözni az embert, ott használja azt a kifejezést, hogy kísértésbe és tőrbe esnek. A kísértés órájára különösen is igaz, hogy olyan, mint amikor az ember lába tőrbe esik. Nagyon nehéz kiszabadulni belőle. Tartja, fogja az embert. Kinlódik, sok sebet okoz, csak nagy nehezen tud kijönni. A kísértés órája is ilyen.

Mindezeket látva elmondhatjuk, hogy a kísértés órája az az időszak, amikor a kísértés hódító hatalmát különösen nagy mér-tékben tapasztalja Isten gyermeke.

A bibliai kifejezések mellett a bibliai példák is megerősítik ezt, hogy itt arról van szó, hogy a kísértés hódító hatalma különösen is keményen és erősen éri a hívő embert — persze a nem hívőt is.

Péterre már utaltunk. Ő büszke volt arra, hogy ő sokkal jobban szereti Jézust, mint tanítványtársai. Hiába érezte, hogy ő erős, kiderült róla, hogy ebben a kísértésben csúfondárosan elbukott. Megtagadta a Mestert. Az ószövetségi időben is látunk pél-dát erre, emlékszünk Dávidnak a Betsabé-val való esetére, milyen szégyenletesen elbukott ott Dávid. Láthatunk azonban pozitív példát is, József személyében, aki viszont szembe szállt még ezzel a kísértés órájaként érkező kísértéssel is, amikor Po-tifár felesége csábította őt. Jób emberfelettinek tűnő szenvedéséről, kísértéséről, a go-nosz támadásáról vele szemben nem is kell talán beszélni, hiszen világos előttünk, hogy milyen nehéz volt az a helyzet, amibe ő ott került. Viszont hadd említsem meg Jézus Krisztus példáját, még ha erről volt is szó, hiszen Jézusnál is azt látjuk, hogy még az Ő életében is voltak olyan időszakok, amikor különösen is keményen támadta őt a gonosz. A pusztában háromszor is megkísértette és Lukács evangélista leírása szerint azt olvastuk, hogy a végén eltávozék tőle egy időre a kísértő. Azaz akkor ott utána egy rövid időre egy kicsit könnyebb helyzet következett be Jézus számára. Ezt a könnyebb helyzetet viszont megelőzte a negyven nap végén érkező kísértés ereje. Aztán láttuk őt a Gecsemáné kertjében, itt is sír, könyörög, kesereg az Atya előtt, mert támadja őt a kísértő, hogy letérítse az útról. Tehát még az egyszülött Fiú életében is voltak keményebb időszakok; nevezhetjük így: a kísértés órája.

A bibliai példák után nézzük meg azt, hogy a kísértés órájában mi is történhet — természetesen a teljesség igénye nélkül —, hiszen ahányan vagyunk, itt is annyiféleképpen tudja a sátán a maga munkáját végezni Isten gyermekei életében. Szeretnék néhány jellemző kísértési formáját említeni.

Ha a kísértés forrása tekintetében vizsgáljuk meg a kísértés órájában tapasztalt támadást, azt lehet elmondani, hogy itt is igaz, mint ahogy már láttuk a sátán többi kísértésével kapcsolatban, hogy egyrészt érkezik ez a fajta kísértés is kívülről a gonosztól, de belülről is, a bennünk lakozó bűnös természet felől. Az eltérés csupán az előzőekkel szemben annyi, mint hallottuk már, hogy különleges erővel támad. A kísértőnek a leggyakoribb eszköze ilyenkor a megfélemlítés. Ekkorra éri el az ember azt a szintet, hogy két dolog közül választhat: vagy a bűnt választja, vagy vége van. A fi-ladelfiai gyülekezet is tapasztalta az üldözés során, hogy vagy megtagadják Krisztust, vagy meghalnak. Tudjuk, hogy nem is olyan régen, itt nálunk is megtörtént ez sokakkal: vagy megtagadod őt, gyalázod, vagy meghalsz, szenvedni fogsz. Vagy találsz magadnak egy hitetlen társat, vagy egyedül maradsz és szenvedni fogsz végig. Vagy elmész a csodadoktorhoz, a természetgyógyászhoz, vagy életed végéig beteg maradsz. Ilyen vagy-vagy-okat használva, kü-lönösen keményen, megfélemlítve a keresz-tyén embert támadja a sátán Isten gyermekeit.

Ha nem a kemény eszközöket használja, akkor a csábító kísértéseknél is igen erős csábító jellemzőket hoz fel. Jézusnál láttuk, hogy az egész világot felajánlotta neki: tied lesz, ha leborulva imádsz engem. Olyan szo-morú látni hívő embereken, hogy amíg a régi rendszerben az üldözések miatt tudta őket a sátán ilyen keményen kísérteni és elbuktatni, a 89-es esztendő után kínálta a sikernek, a karriernek, a pénznek, magasabb beosztásnak a nagy lehetőségét, amit azonnal elérhet az ember, és nagyon nehéz volt ellenállni, hiszen minden arra munkált, hogy megszerezze a hívő ember. De mindezt úgy tehette, hogy nem Isten akarata volt az életével kapcsolatban.

A kísértőnek eme külső támadásával szemben a bennünk lakozó bűn, mint segítő járul hozzá ahhoz, hogy a kísértés különösen is kemény legyen. A bennünk lakozó bűn pedig különleges hatalommal csábít és buzdít arra, hogy az ember engedjen a kísértésnek. Ilyenkor szinte parancsként hall-juk a fülünkben, hogy tagadd meg!, szerezd meg!, csábítsd el!, jogod van rá!, s lehetne sorolni azokat a mondatokat, amelyeket a gonosz újra meg újra folyamatosan beültet az ember gondolataiba, mert a bűnös természetünkből fakadó kívánságok keményen támadnak a kísértés órájában.

A nehézséget az is okozza ilyenkor, hogy mivel a hívő embernek érzékeny a lelkiismerete, elkezd imádkozni Istenhez, Uram, szabadíts meg ezektől!, de a kísértés órájára az a jellemző — ez olyan hihetetlennek tűnik, de sajnos igaz —, hogy hiába imádkozunk, a szabadítás nem jön, nem érkezik. Sőt, inkább erősödik a kísértés, mert a kísértés órájába került Isten gyermeke.

Miért nincs szabadítás? A Biblia két le-hetséges választ ad erre. Az egyik az, amit még az első alkalommal láthattunk, hogy ilyenkor a kísértés órájában a sátán Istentől különleges engedményt kap arra, hogy kísértse meg az Ő szolgáját. Jób példája világos. Nemcsak a gyermekeit veszítette el, nemcsak mindenét elveszítette, hanem a vé-gén még az egészségét is elveszítette, csak az élete maradhatott meg. Mert Isten megengedte. Ezzel magyarázható az az ellentmondásnak tűnő bibliai hely, hogy az egyik bibliai könyven azt olvassuk, hogy Isten kísértette meg Dávidot a népszámlálással, má-sikban pedig azt látjuk, hogy a sátán kísértette meg. Isten megengedte a gonosznak, hogy megkísértse Dávidot, különös módon. Láttuk, hogy sajnos ott elbukott a király.

Pásztor Gyula mondta el, — akik hallották bizonyságtételét, bizonyára emlékeznek — hogy milyen kemény támadásnak voltak ők kitéve a feleségével, amikor az ő halálos betegsége mellé újabb fájdalmak, nyomorúságok jöttek. Úgy emlékszem, azt mondta, nem tették fel a miért kérdéseket, de nagyon nehéz volt elhordozni azt, hogy mi értelme van annak, hogy még újabb és újabb szenvedésnek van kitéve a felesége. Ilyenkor kísérti az ördög a hívő embert is, ahogy Jóbot kísértette utána. Mert a feleségén keresztül mondatta ki Jóbnak a gonosz, átkozd meg az Istent, és halj meg!

A másik lehetséges magyarázat pedig az, amikor belülről, a bűnös természetből fakadó csábítás, szinte parancs azért érkezhet olyan intenzíven, mert ebben az esetben különösen is kedvező lehetőségek nyílnak arra, hogy a hívő ember elbukjon a kísértésben. Imádkozik ő, mégis minden összejátszik, hogy a kísértés elérje a célját. Mert hatalmában áll a hívő embernek, és a körülmények is megfelelőek lesznek. Újra hadd említsem Dávidnak Betsabéval való esetét, mert ez a legegyértelműbb példa. Minden összejátszott. Lehet, hogy Dávidban megfordult az a gondolat, hogy ő már valakinek a felesége, de mivel minden arra munkált, hogy paráználkodjon vele, ezért, ha ott is volt benne a lelkiismeretéből kifolyólag ez a figyelmeztetés, sokkal erősebb volt már a vágyódás, a kísértés. Átjárta min-den porcikáját, a kísértés órája elérkezett, és elbukott.

Támad tehát különleges módon a gonosz, a kísértő és a bűnös természetből fakadó csábítás, buzdítás belülről, az ember szívéből.

Ha a módját nézzük, akkor is el lehet mondani minimum három jellemzőt. Ilyenkor a kísértés órájában a sátán folyamatosan és kitartóan becsempészi az adott kísértést az ember gondolatába, gondolataiba. Mindezt úgy teszi, hogy közben egyre inkább tompítja az ember érzékenységét, értelmét a kísértés gonoszságával szemben. Azaz, először elborzadunk a kísértést tapasztalva, irtózunk tőle, ebbe nem akarok belemenni, távozz tőlem, gonosz! De mivel az ördög újra meg újra becsempészi, az újabb és újabb kísérletei által a kísértés órájában eléri azt, hogy egyre jobban gyen-gül az ellenszenve a hívő embernek, már nem is tűnik olyan bűnösnek a kísértés, mint amilyennek először tűnt. Gondolatvilágunk és gondolkodásmódunk meggyöngül, megváltozik.

Salamon példája említhető itt, aki a kor-nak megfelelően dicsőségét azzal is ki akar-ta fejezni, hogy sok feleséget vett magának. Ez már eleve nagy probléma volt. De még talán itt megállhatott volna. A kísértés akkor jött el számára egy hosszabb időszak közben, amikor feleségei fokozatosan egyre inkább kezdték eltávolítani a szívét az Úrtól. Már nem csak az Úrra gondolt, az Úr templomába vágyódott, hanem egyre in-kább kezdett kacsingatni a bálványtemplomok bálványszobraira. Aztán feleségei csá-bítgatták bizonyára, hogy gyere, kísérj el bennünket, imádkozhatsz az Úrhoz, mi imád-kozunk a bálványainkhoz. Fokozatosan gyen-gült Salamon ellenállása, a végén már ő borult ott a bálvány előtt. Lehet, hogy már a feleségeinek sem kellett elmenniük vele, mert már annyira a bálványok töltötték be az életét. Az Újszövetségben pedig azt olvassuk, hogy a gonosz becsempészte a kísértés órájában Démásnak, Pál apostol mun-katársának a szívébe a világ szeretetét. Ezért nemcsak a szolgálatot hagyta el, nemcsak Pált, hanem még a hitet is.

A gonosz tehát a gondolaton keresztül újra meg újra csábít, tompít. Ha ezt megértjük, akkor láthatjuk, hogy a másik jellemző tulajdonképpen következik az elsőből és kapcsolódik is hozzá. A hangsúly ugyanis most nem azon van, hogy tompítja a hívő ember gondolkodásmódjának az ellenállását, hanem azon, hogy szűnni nem akaró nyomást alkalmaz a kísértő. És itt az hangsúlyozandó, hogy újra meg újra egyfajta nyomásként nehezedik az emberre a kísértés hatása. Nem hagyja nyugodtan a lelkünket. Úgy vagyunk ilyenkor, mint a háborúban, ha az ellenség észreveszi, hogy csak egy kicsit gyöngült is meg az ellenfele, akkor kétszeres, többszörös erővel támad. Mert tudja, ha most elbuktatja, akkor győzelmet arat fölötte. Néha megenged egy kis nyugalmat, akkor abbahagyja ezt a nyo-mást, de akkor is álnokul teszi, mert tudja, hogy akkor kikapcsol a hívő ember és várat-lanul lecsaphat rá, lerohanja és ismét újabb, erősebb nyomással bűnre csábítja.

Említhetjük talán példának itt azt a faj-ta nyomást, amit Péter érezhetett, miközben ott volt az udvaron és melegedett, hogy háromszor támadta a kísértő embereken keresztül. Sokunkkal megtörténik az, hogy bizonyos időjárási változások miatt szó szerint, fizikai értelemben is nyomás van rajtunk. Ez ingerültté tesz, sokkal kísérthetőbbek vagyunk ilyenkor. A gonosz ilyenkor szokta hozni leggyakrabban az ő lelki kísértéseit, alkalmazza az elnyomó hatalmát. Ha nem figyel Isten gyermeke, mivel túl erős a nyomás, a végén feladja. Nem tud ellenállni. Olyan jó látni, hogy Józsefet hiába érte ez a nyomás az egyiptomi főnök felesége részéről, József végig ellenállt. Ő kiállta a kísértés azon órájának próbáját.

Utolsó jellemzőként itt azt szeretném megemlíteni, hogy a kísértés órájában a különböző kísértési formák, módok együttesen támadnak. Talán még az is kiemelendő, hogy a gonosz a leggyakrabban mint hallottuk, vagy megfélemlít, vagy nagyon nagy erővel csábít. Amikor ez a kettő e-gyütt működik — a félelem és a csábítás —, akkor sokkal nagyobb esély van arra, hogy elbukik Isten gyermeke.

Dávidot csábította Betsabéval, aztán az a Dávid, aki nem akarta Sault megölni, mert tisztelte őt és tisztelte Isten törvényét, elkezd azon gondolkodni, hogyan oldhatja meg vétkének a következményeit. Talán ott volt benne az a félelem is, hogy Uriás nem-csak a feleségét, hanem őt is megpróbálja megölni, hiszen meggyalázta őt. Ahogy így gondolkodott, egyszer csak eldőlt benne az, hogy Uriást meg kell ölni, öletni. Így nem kerül nyilvánosságra a bűn, így nem lehet bosszú; de volt egy nagyon pozitív érv is, hiszen ő nagyon szerette Betsabét, így törvényesen feleségül veheti az asszonyt. Együtt dolgozott mindez arra, hogy Dávid a paráznasága után gyilkosságot is elkövessen. Noha számunkra egyáltalán nem tűnik kísértés órája minőségűnek, amikor kisgyerekek esnek hasonló kisebb bűnökbe. Amikor valami huncutságot csinálnak a lakásban, azért csinálták, mert olyanhoz nyúl-tak, amihez nem lett volna szabad, de csábította őket, leesik az a valami, bejön apu vagy anyu, a kisgyerek első dolga a hárítás, mert ott van benne a félelem. A csábítás és a félelem már kicsi korban is kezdődik. Milyen mélyre süllyedhet a hívő ember! Láthatjuk Dávid életében.

Újra hadd hangsúlyozzam, hogy József és Jób viszont megállt. Aki közülünk már tapasztalta a kísértés órájának nehézségét, az tudja, hogy mennyire kiszolgáltatottak vagyunk ilyenkor, mennyire erőtlenek, úgy érezzük, hogy nem tudunk megállni. Fontos azonban tudatosítani, hogy a kísértés órájára is igaz, hogy csupán kísértés. Ezért nem kell bűnné válnia, lehet győzelmet a-ratni fölötte.

Azt, hogy hogyan, arra a felolvasott i-gékben látjuk a választ. Két oldalú a megoldás kulcsa. Az egyik — és ez a döntőbb — a Jelenések könyvéből kiderült: Isten azt mondja, mivel megtartottad vagy megőrizted az én béketűrésre intő beszédemet, én is megtartalak téged a kísértés órájában, a-mely az egész világra eljön, hogy megpróbálja a föld lakosait. Isten tehát biztosítja övéit a megtartatásról, és a megőrzésről. Azt mondja, én megtartalak téged. Jób példája azt jelzi, hogy ő még akkor is fölötte áll a kísértőnek és a gonosznak, amikor megengedte a sátánnak, hogy megkísértse a szolgáját. Mert a sátán csak addig mehetett el a kísértéssel, amíg Isten engedte. Istennek volt terve azzal a kísértéssel is. Látjuk, hogy neki lett igaza, mert győzelmet aratott a szolgája az Ő kegyelme által. Tehát a mi Istenünk hatalmasan fölötte áll a kísértés órájában is a gonosznak.

Jézus Krisztusnál pedig azt látjuk, hogy amikor Pétert figyelmeztette, hogy kikért titeket a sátán, akkor Ő mondott egy nagyon bíztatót: de én imádkoztam értetek. Jézus Krisztus ma is imádkozik ott a menny-ben mindig, amikor az övéi a kísértés órájába kerülnek. Nem vigasztalás ez, hogy a hatalmas, egyszülött Fiú, aki a Jelenések könyvében bemutatkozik, mint dicsőséges Úr és király, Ő könyörög az Atyához most is, amikor az övéit támadás éri?

De ami még inkább bíztató, hogy Jézus nemcsak imádkozott Péterért, hanem meg is halt helyette. Ott a Gecsemáné kertjében is azt látjuk, hogy Ő még a kísértés órájában is — ha így jellemezzük a Gecsemáné kertben történteket — győzött a kísértés fölött. Nagyon kemény volt, háromszor kel-lett könyörögnie az Atyához, de kimondta, hogy legyen meg a te akaratod. Előtte pedig a pusztában szintén győzelmet aratott. Hiába támadta keményebben a gonosz, hiába hagyta egy kicsit nyugodni, aztán újra még keményebben, nem tudta legyőzni.

Ez velünk is így történhet, hogy az Úr akkor is meg tud bennünket tartani, ha váratlanul ér bennünket a kísértés órája. Mert az üldözések idején Isten gyermekei annyira az Úrra kellett, hogy koncentráljanak, hogy szinte nem is lehetett őket másképp támadni. Ha szenvedtek fizikailag, lelkileg sokkal inkább készen voltak. De mostanában, amikor nem szenvedünk annyit fizikailag, legfeljebb betegség miatt, az is nehéz, de meg tudunk állni a kísértés órájában és nemet tudunk mondani bármire, mert az Úr azt mondja, hogy megtartalak téged. Jézus Krisztusban látjuk tehát Isten megőrző és megtartó erejének mértékét.

Mit kell nekünk tenni? Nagyon egyszerű Jézus intése: vigyázzatok és imádkozzatok. Azt mondja, őrizkedjetek. Vigyázza-tok, hogy jól ismerjétek meg az ördög ezen támadását is, a magatok gyengeségét, de még inkább ismerjétek meg az én megtartó erő-met. És ahogy ezt teszitek, amikor jön az óra, a kísértés órája, akkor imádkozzatok is! Vigyázzatok és imádkozzatok! Imádkoz-zatok a segítségért, hogy az Úr most is álljon mellettetek, ha kell sírva imádkozzatok, ha nem látjátok és nem tapasztaljátok az Ő munkáját, akkor is higgyetek az Ő szavának.

Pásztor Gyula elmondta azt is, hogy amikor így keseregtek, nem vádolták az Urat, de keseregtek, nem értették az egész helyzetet, abban azonban biztosak voltak, hogy az Úr úgy jelentette ki magát az igében, mint aki mindenkor irgalmas Isten az övéi iránt. Ezt mondták el neki imádságban: Urunk, ez van, szenvedünk, de egyet tudunk, hogy te most is irgalmas vagy. József is ezt tette, hogy amikor támadta a gonosz, akkor kimondta, hogy én nem vétkezhetem az Úr ellen.

Isten tehát arra szerette volna a figyelmünket felhívni, hogy néha a kísértéseknél is sokkal erősebb kísértés, vagy egy kísértő időszak érhet bennünket, a kísértés órája. Fontos, hogy a kísértés óráján is vigyázzunk és imádkozzunk. Imádkozunk ahhoz, aki megígérte, hogy megtartalak a kísértés óráján is.

 


 

Imádkozzunk!

Neked szeretnénk azt megköszönni, mennyei Édesatyánk, ha az elmondottak közül kevés jellemezte az eddigi életünket, ha a te kegyelmed úgy munkálkodott, hogy megőriztél minket a kísértés óráitól. Dicsőítünk ezért is téged, amikor a kísértés óráin is tapasztalhattuk megtartó erődet. Köszönjük, hogy megőriztél minket. Szeretnénk bocsánatot kérni, amikor elbuktunk. Köszönjük, hogy van bocsánat. Köszönjük, hogy ebből is van újrakezdés, és áldunk téged, Urunk, hogy a te igédbe kapaszkodva a jövőben nem kell elbuknunk, mert bízhatunk benned, vigyázhatunk és imádkozhatunk. Segíts nekünk, Urunk, ennek az igének a tanítását is szívünkbe zárni és cselekedni naponta. Szeretnénk elődbe hozni azokat a testvéreinket, akiknek a mostani időszak jelenti a kísértés óráját. Állj oda a betegek mellé, akik halálos betegek, már nem sok van hátra nekik és szenvednek, hadd tudjanak ők is beléd kapaszkodni hittel! Könyörülj meg azokon, akiket különösen is kísért bármivel is a gonosz most akár megfélemlítés akár csábítás útján! Erősítsd meg őket, Urunk és ha kell, használj fel bennünket, hogy inthessük, bátoríthassuk őket is!

Kérünk téged, hogy te őrizd meg lelki vezetőinket, gyülekezetünk szolgálóit, ha ők kerülnek a kísértés órájába, hadd lehessenek olyan példaképek, mint József vagy Jób volt. Köszönjük, Urunk, hogy így tehetjük kezedbe egyházi vezetőinket is. Kérünk, hogy erősítsd őket, hogy ne elbukjanak, hanem győzelmet arassanak a kísértés fölött! Könyörülj meg, kérünk, világi vezetőinken, ők is sok támadásnak, kísértésnek vannak kitéve. Bocsásd meg nekik, amikor elbuktak, Urunk, kérünk, erősíts meg bennünket, hogy még odaszántabban tudjunk értük is könyörögni és mindenképpen munkáld bennük, hogy szembe tudjanak szállni a te félelmed által a gonosz minden támadásával, hogy ezért élhessünk csendes és nyugodalmas életet.

Urunk, áldd meg, kérünk, azokat a szenvedőket, akik az árvíz miatt, az esőzések miatt testileg-lelkileg kísértéseket szenvednek. Könyörülj meg rajtuk, hogy megtaláljanak téged! Akik a tieid közülük, hadd legyen erejük megállni eme próbában. Kegyelmedbe ajánljuk, Urunk, a csendeshéten részt vevőket, áldd meg a házaspárokat Szépalmán, a konfirmált fiúkat Neszmélyen! Dicsőítsd meg a nevedet igédben, rontsd le a gonosz minden támadását velük szemben! Kérünk, adj megtéréseket és megújulásokat! Köszönjük, hogy mindezeket Jézus nevében kérhetjük tőled hálaadással.

Ámen.