SZEMEIMMEL TANÁCSOLLAK
Lekció: 2Tim 3,14-17
Alapige: Zsolt 32,8-11
“Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod. Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem. Ne legyetek olyan oktalanok, mint a ló vagy az öszvér, amelynek kantárral és zablával kell fékezni szilajságát, másképpen nem közelít hozzád. Sok fájdalom éri a bűnöst, de aki bízik az Úrban, azt ő szeretettel veszi körül. Örüljetek az Úrnak, ujjongjatok, ti igazak! Vigadjatok mind, ti igaz szívűek!”
Imádkozzunk!
Urunk, sokszor pont azt nem hisszük el igazán, hogy a te igéd, a te szavad minden körül-mények között megáll, hogy ez a föld és ez az ég elmúlik, de a te akaratod és a te igéd mindörökké megmarad.
Köszönjük, Urunk, hogy ezen a vasárnapon újra ideállhattunk a te színed elé, figyelhetünk rád, miként a tanítványok, tanulhatunk tőled, és mindenfajta lelki sötétség, amely olyan gyakran ott van a mi értelmünkön és szívünkben, megszűnhet a te igéd gyógyító ereje által és nyomán.
Kérünk téged, Urunk, hogy vezess minket! Adj nekünk tanácsot, bátorítást, vigasztalást! Adj vigasztalást, Urunk a gyászolóknak, akik ezen a héten álltak meg ravatal mellett! Hadd le-gyen igaz a számukra, amit te mondasz. Letörölsz az ő szemükről minden könnyet. Tudhatjuk azt, hogy eljön az az idő, amikor nem lesz többé könny, betegség, gyász, fájdalom és halál.
Kérünk, Urunk, szólj hozzánk, segíts nekünk, hogy tudjunk dönteni melletted, az engedel-messég mellett!
Urunk, erre a tőled jövő világosságra várunk és vágyunk. Kérünk, hogy indítsd a mi lelkünket készségre! Nyisd meg a fülünk, a szívünk és a szánk, hogy aztán te legyél a hitvallásunk később!
Ámen.
Igehirdetés
Az 1517-es reformáció eseménye a történelem egyik legnagyobb kockázatvállalása volt. A mi elődeinknek, atyáinknak választaniuk kel-lett. Egyfelől ott volt a középkori egyház a ma-ga emberi dicsőségével, hatalmával, pénzével, aranyával, ezüstjével. Mindaz, ami fontos lehetett a kor embere számára, azt az egyház ke-retein belül is megtalálhatta. Tudomány, művészet, társadalmi tekintély, politikai hatalom, s mindez szinte tökéletes folytonosságban. Új-ra és újra, ugyanabban a formában. Ezt talál-ták az egyik oldalon.
A másik oldalon pedig ott volt egy könyv, Isten igéje, a Szentírás, amely 66 könyvecskéből áll. Nekik, dönteniük kellett, és ők Isten igéje mellett döntöttek. A reformátorok úgy döntöttek, hogy az ember számára, a számukra nincs más lehetőség, mint újra a Szentírás mellé állni, s annak szavát, igéit komolyan venni.
Az Igét választották tehát. Nagyon fontos kérdés ez a számunkra, hogy mi bizonyos élethelyzetekben hogyan döntünk. Isten igéjét választjuk, vagy pedig lehet a hatalmat, az előrejutást, a pénzt, vagy bármi mást választani Isten igéjével szemben.
Ha az ige mellé állunk, akkor átéljük azt a csodát, hogy Isten Igéje is mellénk áll. Isten Igéje ad vezetést, tanácsot és bátorítást.
Amikor Jézus étlen, szomjan töltötte a böjti időszakot a pusztában, és kijött onnan, akkor a Kísértő azzal kísérti, hogy neki semmi a köveket kenyérré változtatni. Jézus Isten igéjéhez fordul, abba kapaszkodik, és azt mondja: “Nem csak kenyérrel él az ember, ha-nem minden igével, amely Istentől — vagy más fordítás szerint: Isten szájából — származik.” Isten Igéje mellé állt Jézus, és Isten Igéje belülről megvédte Őt attól, hogy Isten ellen döntsön.
Ma bibliavasárnap van. Ez azt jelenti, hogy szerte a világon, ezen a napon különösen hálát adnak az Isten népéhez tartozók a-zért, hogy Isten a kezükbe adta a Szentírást, hogy aki olvassa Isten Igéjét, hallgatja az Istenről szóló bizonyságtételt, evangélizációt, ta-nítást, azok az emberek találkozhatnak a szemé-lyesen élő Istennel, és kaphatnak vezetést tőle.
A Szentíráson keresztül Isten kijelenti magát. A prédikált Igén keresztül szintén, s ha valaki olvassa és hallgatja Isten Igéjét, az vezetett emberré válhat.
Ma tehát arról lesz szó ezen az istentiszteleten, hogy mit jelent megérteni Isten vezetését. S ha Isten éltet, még egy vasárnapi alkalommal beszélünk erről a kérdésről.
Hogyan szólhat Isten az Ő Igéjén keresz-tül? Hogyan lehet megérteni az Ő akaratát? A reformátorok olvasták Isten szavát, és Isten Szentlelke meggyőzte őket bizonyos kérdésekben arról, hogy hogyan jó, és hogyan Isten szerint való az ő döntésük.
Akik a Biblia ellen szólnak, azok rendszerint abban szokták összefoglalni a kifogásaikat, hogy a Bibliát is csak emberek írták, és ez igaz. Valóban emberek írták le Isten sza-vát. A Szentírás nem égből leejtett könyv, mint ahogy azt az iszlám tanítja a Koránnal kapcsolatban. A Szentírás írói saját korukban éltek, húsból, vérből való emberek voltak, akik-nek volt akaratuk, érzelmi világuk, és a szívük tele volt gondolatokkal és szándékokkal. Ezért a mai napig is láthatók a Szentírásban ennek a nyomai. A stílusbeli különbségek az egyes írók között. A kornak megfelelő világképben éltek, alkottak, írtak, és ennek a nyo-ma rajta maradt a Szentírás szaván is. Tévedés lenne számon kérni a Szentíráson a mi korunknak megfelelő, különböző meghatározásokat. Maga Jézus is “korszerű” volt. Ott, abban a korban élt, amiben, s annak a kornak a megfelelő kifejezéseit használta. Nem lehet tehát a bibliai adatokat akár erőszakkal is, összhangba hozni a mai, modern tudomány-nyal és történelemmel. Már csak azért sem, mert a tudomány és a történelem változik, a Szentírás meg örök. Ide tehetnénk halomba a tudományos és történelmi könyveket, azok mellett a Szentírás örökké megáll. Az ég és a föld elmúlik — mondja Jézus —, de Isten Igéje mindörökké megmarad. Aktualitását, idő-szerűségét sosem veszíti el. S aki tanácsért Istenhez fordul, az Isten Igéjén keresztül Isten vezetését megértheti.
Végül is nem is igazán az a kérdés, hogy kik írták le. Egy hangszer is ott van önmagában az asztalon, attól függ, hogy mi lesz a hangszerrel, hogy ki veszi kézbe. A Szentírás mögött Isten Szentlelke áll.
Péter levelében ezt olvassuk: “… mert so-hasem ember akaratából származott a prófécia, hanem a Szentlélektől indíttatva, ihletve szólottak Istennek emberei.” (2Pét 1,21)
Az első tehát, amit a vezetés kérdésével kapcsolatban megtanulhatunk, hogy nem maguktól írták a szentírók a Szentírást. Isten Szentlelke ihlette és vezette őket, és leíratta a Szentírást, aztán Isten a tőle elszakadt ember kezébe adta és adja, hogy megértse, hogy mi a visszavezető út. Hogyan lehet visszajutni az Istentől elszakadt embernek Istenhez.
A Szentírás elsősorban arról szól, hogy Isten nem haragszik többé az emberre. A tőle elszakadt ember Krisztusban, aki odaadta ön-magát a golgotai kereszten, értünk, helyettünk és miattunk, visszatalálhat a mindenható Istenhez. Jézus megnyitotta a menny kapuját, az üdvösséget az ember számára, és aki csak akarja ezt, az Istentől ajándékba kapja.
Mivel a Szentírás mögött Isten Szentlelke áll, vagyis maga Isten, testvérek, ezért olyan kimeríthetetlen élet-erőforrás a Szentírás min-denki számára, aki azt olvassa, vagy a hirdetett Igét hallgatja. Ezért hat ma is ugyanolyan erővel Isten Igéje, mint hatott 150-200, 300 vagy több ezer évvel ezelőtt. Az Ő Igéje meg-marad. Szól az emberhez, figyeljük meg, hogy Isten még azt is vállalta, hogy az emberi nyelv szűk keretei között jelenik meg Isten Igéje. A nyelven keresztül, a nyelvezeten keresztül szó-lal meg, de Isten számára még ez sem tette le-hetetlenné azt, hogy megszólaljon.
Vezethet tehát ma is bárkit Isten az Ő Igé-je által? Igen. Miért? Azért, mert a Szentírás mögött a ma is élő, személyes Isten áll. Isten azt mondja tehát, hogy az egész Írás, a teljes Szentírás Istentől ihletett, és hasznos a megjobbításra, a feddésre, az intésre és az igaz-ságban való nevelésre. A kérdés az, hogy a-karjuk-e és engedjük-e, hogy Isten tanítson, intsen, neveljen és vezessen minket, vagy pedig nem?
A Szentírásban az önmagát kijelentő, és a bennünket megszólító Istennel találkozhatunk. Ez egy csodálatos dolog, hogy a mindenható Isten bennünket, aki por és hamu vagyunk, megszólít, bátorít, int és vezet az Ő nevéért. Olyan közösségbe von bele minket, ami folyamatos párbeszéd az Istennel. Ő megszólít, ezért én meg tudom Őt szólítani. Ő kérdez, vagy én kérdezem Őt, és a kérdéseimre válaszol. Kijelentést ad, vezetést, segít a döntésben, sőt megtanít jó döntéseket hozni. Tehát egy egészen személyes, bensőséges kapcsolat Isten és ember között az imádság által a bibliatanulmányozás. Az élő Isten szólal meg.
Hogyan vezet a gyakorlatban valakit Isten? Nézzünk erre egy bibliai példát! Dávid király (az 1Krón 14-ben olvasunk erről) nagyon nehéz helyzetbe került. Iszonyatos erővel támadnak a filiszteus seregek, és Dávid nem tudja, hogy mit csináljon. Odaáll Isten szí-ne elé, elmondja azt, hogy mi a baj, mire sze-retne választ kapni Istentől, egyedül Istentől várja a választ, s Isten egészen részletesen el-magyarázza neki azt, hogy honnan és milyen módon szálljon szembe a filiszteusokkal.
Dávid azt tette, amit Isten mondott, és le-győzte a filiszteusokat. Aztán újabb támadás jön. Most valami más módot jelöl meg Isten, de Dávid abban is enged, és újra hatalmas győzelmet arat a filiszteusok felett.
Van tehát olyan, hogy Istentől vezetett élet? A Szentírás bizonyságtétele szerint van. De nézzük meg most először azt, hogy próbálnak vezetéshez jutni azok, akik nem hisznek Istenben? Mi mozgatja leginkább az embereket ebben a kérdésben?
A nagy többséget az mozgatja, hogy hogyan tesznek vagy gondolkodnak mások? Ho-gyan gondolkodik a család egy tagja, de nagyon fontos az, hogy szinte babonás félelem van a legtöbb emberben amiatt, hogy vajon hogyan gondolkodnak róla egy társaságban? Abban a közösségben, ahol dolgozik, vagy ép-pen az iskolában, az osztályban? Mi a többiek véleménye, ők hogyan csinálják? Semmiképpen nem szeretne kimaradni abból, ahogyan ők, ahogyan mások csinálják, mert akkor kinevetik, lenézik, kizárják, kiközösítik abból a társaságból.
Ha csak a legapróbb dolgot nézzük, a divatot. Hányan nem mernek nem a legutolsó divat szerint öltözködni, pedig árt az egészségüknek, árt a tartásuknak a nagyon magas sar-kú cipő. De mit mondanak a többiek, ha nem úgy öltözködik? Vagy, ha egy férfi nem azt a fajta nyakkendőt, vagy azt a szabású öltönyt veszi meg magának? S ez a legkisebb, a divat. S a súlyos erkölcsi kérdések? Azokban szintén ugyanígy van. Mindenki ezt csinálja, pedig nem mindenki gondolkodik úgy, mint a többség. Nem mindenki csinálja úgy. Nem mindenki éli úgy az életét, ahogy mások. Sokak így leegyszerűsítik. Azt mondják: azt csi-nálom, amit a többiek. Ha ilyen sokan csinál-ják azt, biztos nem lehet rossz.
Aztán valaki azt mondja, hogy engem a véletlen események vezetnek. Pont így történt. Pont akkor jött a busz, pont akkor ment el a villamos, pont akkor nem jött az ellenőr, pont engem nem állított meg a rendőr, pont az az orvos volt a rendelőben, stb. stb.
Nézzünk erre is egy bibliai példát. Jónás-nak Isten világosan azt mondta, hogy menj el Ninivébe, intsd meg azt a nagy várost, hogy térjen meg! S Jónásról azt olvassuk, hogy az Úr elől Tarzuszba futott. Szívből gyűlölte az ősi ellenséget, a ninivebelieket, hát homlokegyenest a másik irányba ment. Lement a tengerpartra, és — minő véletlen — pont ott volt egy hajó, amelyik Tarzuszba ment. Homlok-egyenest ellenkező irány. Jónás felszáll rá, s a történetet a legtöbben ismerjük, a hal elnye-li, s aztán Isten parancsára a hal kiköpi ott Ninive partjaihoz közel. S be kellett menni Ninivébe, s el kellett végezni a szolgálatot. So-kan így mondják, hogy pont ott volt az a hajó. Biztos, hogy azt akarja Isten, vagy így alakul az életem, hogy oda menjek, és azt csináljam?
Aztán vannak, akik babonákban hisznek, és azok által várnak és kérnek vezetést. Horoszkópokat olvasnak, halottidézőhöz járnak, jósnőt kérdeznek, meg kártyát vettetnek maguknak, ördögi dolgok szövevényét veszik igénybe. Mindazokat, amelyeket az 5Móz 18-ban Isten Igéje szigorúan tilt, s ennek mindig megvan a maga következménye, súlyos lelki megkötözöttség, nagyon sokszor depresszió a vége. Ez is egyfajta tájékozódás, szerintük. Olyan, nem evilági erőket igénybe venni, ami által az ember megértheti, hogy hogyan döntsön valamilyen kérdésben.
Vannak, akik a belső indulataik által próbálják eldönteni a fontos kérdéseiket, hogy mer-re menjek, mit csináljak, hogyan tovább? Mit mond belül a szíve, vagy mit engednek meg a polgári törvények? Lehetőleg ne szegjem meg azokat, vagy kerüljem ki úgy, hogy ne lehessen megbüntetni azok megszegéséért. És néha tényleg bele is találnak. Látszólag jól döntenek, máskor meg rettenetes bukás a vége.
Van, aki azt mondja, és úgy hoz döntést, hogy: kérem, én a lelkiismeretem szavára hall-gatok. Ebben az a csapda, hogy mi a jó és mi a rossz, ez minden ember számára relatív. Amit annak tart, de az Isten szerint az a kérdés, hogy mi az Isten szerint való jó és rossz. És ezt csupán a lelkiismerettel, a lelkiismeret segítségével nem lehet eldönteni, ugyanis a lelkiismeret nagy mértékben a nevelés és a szoktatás kérdése. Ahogyan egy gyereket ne-
velnek. Mi miatt lesz lelkiismeret-furdalása? Ha valaki abban hisz, hogy bizonyos idősza-kokban: ramadánt, böjtöt kell tartani, s azt meg-szegi, mert erre nevelték, hogy tartsa meg a ramadán időszakát, mondjuk Törökországban, s ezt megszegi, akkor lelkiismeret-furda-lása lesz. Én egész nyugodtan megszegem a ra-madánt, mert nem köt a lelkiismeretem. Nem arra neveltek, hogy a ramadánt tartsam meg. Tehát a lelkiismeret lehet különböző, kinek-ki-nek az életében. Önmagában nem biztos vezető, mert a bűneset átka óta a lelkiismerete az embernek megromlott. Nem mér pontosan és helyesen. Megváltás nélkül hamisan mér.
Pál apostol a Róm 9-ben ezt mondja, ezt írja: “Lelkiismeretem velem együtt tesz bizonyságot a Szentlélek által.” Tehát a Krisztusban megváltott élet, a Szentlélek által, ott már a lelkiismeret is más. Ott Isten a lelkiismereten keresztül is adhat vezetést, de megtérés, újjászületés nélkül nem.
Végül is ez egy harc. Egy kisfiú mondta el nem régen, hogy olyan szívesen elvettem volna a testvérem csokoládéját, de valami be-lül azt mondta, hogy nem lehet. Volt már egy-fajta igei világossága, és hányszor így van egy felnőttel is? Valami belül azt mondja, hogy ne tedd! Sajnos a felnőtt legtöbbször már meg is teszi mindannak ellenére, ami intést vagy tiltást kap.
A lelkiismeretet el lehet hallgattatni, és meg lehet ölni. Nézzünk ismét egy bibliai pél-dát: Heródes, negyedes fejedelem. Neki volt élő lelkiismerete, Keresztelő János. Keresztelő János újra és újra elmondja: Nem szabad neked, Heródes a te feleségeddel együtt élni, mert ez házasságtörés. S Heródes a végén oda-jut, hogy lefejezteti Keresztelőt Salome tánca után, vagyis megöli a lelkiismeretét. Milyen megdöbbentő dolog, hogy amikor Jézus elkezdte a szolgálatát, akkor Heródes megijed. S azt mondja, hogy Keresztelő János támadt fel a halálból. A lelkiismeret még ott is működött ennek a nagyon gonosz, gyilkos ember-nek az életében.
Vannak nem keresztyének, akik azt mond-ják, hogy őket Isten vezeti látomások, csodák, vallásos élmények, kegyhelyeken átélt csodák által. A Szentírás azonban a következő mond-ja (Zsolt 119,): “Isten Igéje, a Szentírás a mi lábainknak szövétneke.” Kizárólag és egyedül Isten Igéje az, ami vezet minket. Majd lesz erről még szó, hogy ez a gyakorlatban hogyan történik, és mi minden mást is felhasználhat emellett Isten, de alapvetően a hívő em-ber lábainak szövétneke, vagyis a lépéseinek a megvilágosítója az Isten Igéje.
Mit mond tehát a Szentírás a vezetés kérdéséről? Van, aki egyszerűen csodálkozik ezen a kérdésen, és azt mondja, hogy van ilyen, hogy az Isten vezet valakit? Nem elég hívő embernek lenni, eljárni az istentiszteletekre, szeretni az Úr Jézust, és akkor automatikusan megértem, hogy mit akar Isten? Más valaki meg azt mondja erre a kérdésre, hogy engem ne vezessen senki! Olyan sokszor becsaptak már, olyan sokszor átvertek már, tudom én azt, hogy mit, hogyan kell eldönteni, majd csinálom a magam esze és akarata szerint.
Egy konferencián mondott el valaki egy esetet vagy helyesebben mutatott meg. Azt mondta, hogy ő úgy szokta Isten vezetését kérni — jó vallásos ember volt —, hogy egy bizonyos helyen felüti a Bibliát, és amit ott olvas, azt megteszi. Amikor hitre jutott, akkor elmesélte azt, hogy egyszer a következő történt. Felütötte a Bibliáját, kérte Isten vezetését, és a Szentírás itt nyílt ki: két üres oldal. S akkor értette meg azt, hogy a Bibliát nem lehet így használni. A Szentírás nem jós-könyv, nem olyan, mint a Korán. Rábökünk egy tűvel a Korán oldalira, s ameddig még átlyukasztotta a tű az oldalakat, s ahol már nem, az Allah akarata. A Szentírást nem lehet így használni. Egyáltalán a Szentírást nem lehet “használni” semmire sem.
Vannak olyanok, akik feleslegesnek tartják az egész kérdést, majd úgyis megértem, miközben Istennel járok, hogy mi az Isten akarata.
Az Ef 2,10. versben a következő olvassuk: “Mert az ő — mármint Isten — alkotása vagyunk, teremtetvén általa Krisztus Jézusban a jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.” Vannak olyan emberek, akiknek a szívében ott van az a vágy, vágyakozás, hogy megértse Isten akaratát. Bármilyen áron, de azt akarja megérteni. Isten Igéje meg azt mondja, hogy elkészítette előre Isten az utat, vagyis minden emberrel van egyfajta élet-programja, akarata Istennek, s Ő szeretne életünk hátralévő részében beteljesíteni az Ő akaratát, hogy meg-ismerjük ezt a tervet, ezt a célt, Isten élet-programját az mi életünkkel.
A Szentírásban azt láthatjuk, hogy mind az Ó-, mind az Újszövetségben, mind a nagy, mind a kicsiny kérdésekben Isten vezette az Ő népét, és ők megértették, hogy mit akar Isten.
Voltak azonban a vezetésben különbségek. Nézzük először például az ősatyákat! Noé, Ábrahám vagy Mózes. Személyesen beszélt velük az Isten. Nem tudjuk, milyen módon, nem tudjuk, hogy az a hang, amit hallottak, hang volt-e egyáltalán, vagy belülről, szívükön keresztül szólt az Isten. Mindenesetre őket személyesen vezette. Aztán voltak olyanok, akiket próféták által vezetett Isten. Ámósz próféta, aki barompásztor volt, elment, elmond-ta Isten próféciáját, aztán visszament az állataihoz. Egy időre elhívta Isten, rajta keresztül megszólalt, s aztán végezte azt a dolgot, amit egyébként is végeznie kellett.
Az Újszövetségben Pétert vagy Pált vagy a többieket Isten Szentlelkének ereje, belső in-dítás által, s az Ószövetség leírt Igéi, könyvei által vezeti Isten.
Nagy kiváltsága az a hívő embernek, hogy megértheti Isten akaratát. Van egy csodálatos mondat a Szentírás újszövetségi részében Jn 7,17. Ott azt mondja Jézus, hogyha valaki cse-lekedni akarja az Isten akaratát, megismerheti erről a tudományról, hogy vajon én magamtól szólok, vagy Isten küldött engem? Vagyis Jézus csupán egy csodálatos rabbi volt, korának hatalmas teológusa, utolérhetetlen lángelme, vagy az Isten Fia? Ha valaki cselekedni akar-ja Isten akaratát, ha ott van a készség valakinek a szívében — mondja az Isten —, és ha én megértem, vagy úgy mondja, hogy megértsem, kész vagyok megtenni, bármibe kerül az, ami az Isten akarata.
Mit mond Isten? Megértheti, ha valaki kész cselekedni az Isten akaratát, megértheti. Megérti azt, hogy kicsoda Jézus. Ő valóban az Isten Fia. Megérti egy adott helyzetben, hogy mi az Isten akarata. A belső hajlandóság az engedelmességre a hívő ember szívében az e-gyik alapja ennek.
Testvérek, a vezetéssel Istennek az elsőd-leges célja az, hogy a jellemünket fejlessze. A lényünket formálja, idomítsa önmagához, mert ez a legjobb a számunkra. Egyre inkább alkalmassá tegye az Ő akaratának megértésére és cselekvésére.
Elsődlegesen tehát az Ő akarata az, hogy segítsen jó döntéseket hozni. Ad Ő vezetést a kicsiny meg a nagyobb dolgokban is, de arra szeretne minket nevelni, hogy az Ő akaratát megértve, jó döntéseket tudjunk hozni. Tehát kicsiny kérdésekben is adhat Isten választ, de Ő soha nem akar zsarnokoskodni felettünk. Ezért fontos, hogy óvatosak legyünk abban a kérdésben, hogy leülünk egy üres lap mellé, és írja tele Isten, hogy mit akar. Megfogjam a kilincset vagy ne fogjam, benyissak azon az aj-tón vagy ne, Ő ezt is megmondhatja. Isten sze-ret minket annyira, hogy apró dolgokban is ve-zethet, de elsősorban azt szeretné, hogy meg-tanuljunk Isten szerint való módon dönteni.
Ha egy apa úgy neveli a gyermekét, hogy mindent, de valóban mindent, a nap legapróbb részletét is, a gyerek szükséges cselekedeteit felírja egy hatalmas táblára, kifüggeszti a gye-rekszobába, és az a gyerek azt olvasva kell hogy cselekedjen mindent, végül is, akár még a személyiségét, a teljes önállóságát is elveszítheti. Elsatnyul az ilyen rendszer mellett. A szülőnek akkor jó a nevelése, ha a nevelés alatt a gyermekben kialakul a képesség arra, hogy jó döntéseket tudjon hozni. Önálló jelleme lesz arra nézve, hogy el tudja dönteni, hogy mi a jó, és mi a rossz.
Isten a vezetés által, amellett, hogy segít dönteni, dönteni tudni akar megtanítani.
Egy apa ezt írta a lányának az esküvő után: “Remélem, hogy sohasem leszek neked útban, de nem is leszek elérhetetlen a számodra. Ott leszek, amikor szükséged lesz rám!” Isten azonban nem csak a szükségek idején akar ott lenni, hanem mindig. Ő nem olyan, mint ez az egyébként bölcs szülő, hanem Isten szeret minket annyira, hogy szeretne min-ket mindig, minden körülmények között vezetni és tanácsolni. A vezetésben önkéntes e-gyüttműködésről van szó. A hívő ember örül annak, hogy Isten vezeti, s azt akarja, hogy Istené legyen az első, a középső meg az utolsó szó is. Isten mondja ki az Áment arra a dön-tésre, amit készül hozni.
A Zsolt 119-ben ezt olvassuk: “Oktass, hogy megtanuljam parancsolataidat.” Arra teremtett minket Isten tehát, hogy belsőleg, a szívünkben a Szentíráson, a hirdetett Igén keresztül — meg több más módon, majd lesz erről még szó — megértsük, hogy mi az Isten jó, kedves és tökéletes akarata.
Mi ennek az első feltétele? Az, hogy meg-érthesse valaki Isten vezetését, azt mondja a Szentírás, hogy újonnan született embernek kell lennie. Vagyis életének egy pontján dön-tött Isten mellett, elfogadta Jézus Krisztus he-lyettes kereszthalálát, s attól kezdve többé sem-mi mást nem akar tenni, mint ami az Isten aka-rata. Azt kutatja, keresi, azt keresi szeretettel, áldozatok árán is. Megfizetni annak árát, amit ez jelent. Azt akarja, amit Isten akar.
A második feltétele, hogy megértse valaki Isten akaratát bizonyos helyzetekben, döntésekben, hogy a készség ott legyen a szívben Isten akaratát cselekedni. A Zsolt 40. így írja: “A te törvényed szívem közepében van.” Be-leírhatja Isten az Ő törvényét, Igéjét az ember szívébe, s belülről fakadnak az új gondolatok, az Isten szerint való gondolatok.
Olyan ez, mint amikor a kövek benne van-nak a patak medrében, s ahogy folyik fölöttük a víz, a kövek is vizesek lesznek. Amely kövek pedig kint vannak a parton, azok szárazak ma-radnak.
Ha nekünk az életünk folyását a mindenható Isten irányíthatja, akkor Isten Szentlelke tud bennünket vezetni, mert benne vagyunk Isten Igéjének a sodrásában. Taníthat, inthet, bátoríthat minket, s ezért vezethet is minket.
A harmadik, ami nagyon fontos ebben a kérdésben, hogy a magam akaratát adjam át Istennek. Vagy, ahogy a Biblia mondja: Adjam halálba, ahogy ezt Jézus tette ott a Ge-csemáné-kertben. Kimondja azt véres verítéket verítékezve, hogy: “Atyám, ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy te.”
Pál apostol így ír a kolossébelieknek (Kol 1,9): “Ezért tehát szüntelenül imádkozunk és könyörgünk, hogy tökéletesen ismerjétek meg az ő akaratát minden lelki bölcsesség és belátás révén, hogy élhessetek az Úrhoz méltóan, teljes mértékben az ő tetszésére.” Vagyis a hívő ember tud imádkozni, s az imádságnak az lesz a következménye, hogy kap lelki bölcsességet — ezt írja Pál —, és belátást, hogy élhessetek az Úrhoz méltóan, teljes mértékben az Ő tetszésére. Imádság, lelki bölcsesség, belátás.
Egy helyen azt mondja az Ige, hogy az Isten ad majd belátást neked mindenbe. “Sze-meimmel tanácsollak téged” — azt mondja itt a Szentírás. “Szemeimmel tanácsollak téged. Megtanítlak, hogy melyik úton kell járnod.” Tanácsot adok. Ne legyetek oktalanok, mint az öszvér vagy a ló, hogy a zablát húzni, feszíteni kell. Vagyis fájdalmat kelljen okozni, hogy megértsétek, hogy mi az Isten akarata.
Sok fájdalom éri a bűnöst — mondja az Ige —, de aki bízik az Úrban, azt Ő szeretettel veszi körül. Lehet örülni az Isten vezetésének. Imádkozva megismerni, kapva lelki bölcsességet és belátást, hogy mi az Isten akarata az Ő tetszésére.
Őszinte készség tehát arra, hogy megértsem, hogy mit akar Isten, Krisztusba vetett bizalom, türelmes várakozás — e nélkül nem megy —, hogy megértsem mi az Isten akarata, hogy tudjon velünk mindarról beszélni, amiről Ő akar. Az Ige azt mondja, hogy az Is-ten Szentlelke segítségünkre van, hogy tudjunk úgy imádkozni, ahogy az Isten előtt kedves.
A Róm 12-ben ezt olvassuk: “… a ti meg-újult értelmetekkel döntsétek el.” Szisztematikusan, újra és újra Krisztusnak alárendelve, hogy mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.
A vezetés a mi legmagasabb fejlődésünkre, kiteljesedésünkre irányul, s egyben szabadságra való nevelés is, hogy megtanuljunk Isten szerint való módon jó döntéseket hozni. Ez a Krisztusba vetett bizalom légkörében kiteljesedik. A Krisztusban hívő ember megérti, mi az Isten akarata az ő javára. Így lesz öröm és vigaszság, amit itt ígér a zsoltáríró, ujjongás a szívben. Így lesz az, hogy bölccsé tesz az Isten, s megtaníthat az útra, amelyen járni kell, és felismerjük, hogy mi az Isten akarata, mert az Ő Igéje lépéseink világossága lesz. Sokszor tényleg csak egy lépést ad meg, de a lépések sorozatából áll az út is. Fu-tunk vagy lépünk, de haladunk az úton, előre vagy visszafelé. Lépésünknek, ösvényünknek világossága lesz Isten Igéje.
Legközelebb arról lesz szó, ha Isten éltet, hogy bizonyos helyzetekben hogyan érthetjük meg Isten akaratát, és milyen akadályokkal kerülhetünk szembe?
Imádkozzunk!
Urunk Jézus, bűnbánattal valljuk meg neked a mi teljes tanácstalanságunkat. Sokszor annyira megsötétül a mi elménk és a mi szívünk. Akaratunk annyira szembehelyezkedik a tieddel, s annyira félretesszük azt, amit te jónak látsz, hogy ennek az lesz a következménye, hogy nem tudunk szerinted való módon dönteni.
Köszönjük, Urunk, hogy te soha nem adod fel. Köszönjük, hogy szeretsz minket annyira, hogy tanítasz, intesz és bátorítasz a te Igéddel, s ha mi a te színed elé állunk, s téged kérdezünk, akkor te válaszolsz.
Köszönjük, Urunk, hogy aki keres, az talál, s aki nálad zörget, annak te ajtót nyitsz, sőt megnyitod az Ige ajtaját és vezeted őt, és tanácsolod mérhetetlen szeretettel és irgalommal.
Kérünk, Urunk, hogy legyen most is a te Igéd, a te szavad a mi ösvényünk világossága! Köszönjük, hogyha valamire rámutattál a te szent kezeddel. Köszönjük, Jézus Krisztus, hogyha intettél és tanácsoltál. Kérünk, azért is Urunk, hogy állítsd el az esőt, mentsd meg a mi országunkat a még nagyobb pusztulástól! Te add meg a mi kenyerünket, Urunk! Te ura vagy ennek a természetnek is, s neked hatalmad van mindenre. Alázatos szívvel elfogadunk bármit, ami a te kezedből jön, csak kérünk, Urunk, hogy ne hagyj minket magunkra! Maradj velünk úgy, ahogy azt ígérted!
Ámen.