Alapige: Jn 15,7-10

Ha én bennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és meglesz az néktek. Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek; és legyetek nékem tanítványaim. Amiképpen az Atya szeretett engem, én is úgy szerettelek titeket: maradjatok meg ebben az én szeretetemben. Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben; amiképpen én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében.

Imádkozzunk!

Urunk, nekünk olyan könnyű kimondani, hogy a te kegyelmed, kegyességed örökre megmarad, és ez azért lehetséges számunkra, mert igaz amit mondunk, és áldunk téged Édesatyánk, hogy te mindent megtettél, hogy mi valóban tapasztalhassuk kegyelmed erejét, szabadítását. Dicsőítünk téged, Édesatyánk, hogy szerettél és szeretsz bennünket öröktől fogva és áldunk téged, hogy a szeretetedért nem csupán kiválasztottál a világ teremtetése előtt, hanem Jézusban megváltottál, Szentlelked által elhívtál a veled való életközösségre. Megvalljuk, Urunk, neked, hogy mégis annyiszor kételkedünk abban, hogy megmarad a te kegyelmed örökre, legalábbis a földi életünk nehezebb napjaiban. Kérünk, segíts nekünk, hogy ne csupán az ének szavaival, hanem a próbák idején is életünkkel, hitünkkel megvallhassuk, hogy nagy a te kegyelmed és örökkévaló. Segíts, Urunk, abban bennünket ezért, hogy a mostani alkalmon hadd érthessük meg mi az alapja a mi hitünknek. Hadd lehessünk igéd hallgatói, szavad hadd váljon számunkra élővé. Szeretnénk olyan tanítványok lenni előtted, akik figyelnek rád, mert érzik szükségét. Urunk, mindezeket Jézusért kérjük tőled.

Ámen.

Igehirdetés

Alapigénk abba a nagyobb szakaszba tartozik, amelyet az írásmagyarázók így ne-veztek el: Jézus búcsúbeszédei. Az utolsó vacsora alkalmával Jézus búcsúzott tanítványaitól, és még néhány, az elmenetele utáni időszakra vonatkozó kijelentést mondott el nekik.

Bizonyára ismerős volt az igeszakasz, mert ez egyik legismertebb példázatának a része. Alapigénket a szőlőtőke és a szőlővesszőről szóló példázatként és annak foly-tatásaként mondta el Jézus. Ha felolvastam volna az első versektől az igeszakaszt, akkor is találkoztunk volna ezzel a kifejezéssel, benne maradni, a szeretetében maradni. S ennek az évnek első csütörtökén Isten azt helyezte a szívemre, hogy nézzük meg, mit is jelent ez számunkra, hogy benne maradni, de még világosabban az alapige miatt így hadd mondjam: szeretetében maradni.

Fontos, hogy ez Jézus búcsúbeszéde, mert arról akart beszélni tanítványainak, hogy nemsokára nem leszek itt veletek test-ben, ez nem jelenti azonban azt, hogy nem lesz velem kapcsolatotok többé. Sőt, alap-igénkben világos, hogy Jézus sokkal mélyebb kapcsolatról tesz bizonyságot, ami hamarosan vár a tanítványokra. Mi, akik a Szentlélek eljövetele után élünk, már tudjuk, hogy mit is jelent ez a mély kapcsolat; a testi értelemben való vele lételt felváltotta a Szentlélek által megvalósuló benne létel, benne maradás életközössége. A tanítványok, amikor eljött a Szentlélek, boldogan tapasztalták ezt, hogy ismét velünk van az Úr s nemcsak velünk, hanem bennünk a Lélek által. Benne maradni ezt jelenti tehát, hogy életközösségben lenni, életközösségben maradni Jézussal.

S hogyan valósul ez meg? Nem csupán a Szentlélek által, hanem a Szentlélek és az ige által. Ezért mondja azt Jézus, ha az én beszédeim bennetek maradnak. A Szentlélekről beszél a 14. és a 16. részben, ígéri, mint a vigasztalót, itt pedig szól arról, hogy az én beszédem is fontos a számotokra, hogy az életközösséget tapasztalhassátok velem. Furcsának tűnik, hogy Jézus azonosítja magát a beszédével, ami számunkra a Szentírásban van most jelen. Akkor is igaz ez és fontos tanítása az igének, amelyről hallhattunk már a Kolossé levél alapján a 3. rész 16. versében. Ott is erről szól az ige, Krisztusnak beszéde lakozzék tibennetek gazdagon, mert a Jézus beszéde, igéje, szava ez, amelyet a Szentlélek élővé tesz. Igéje és Szentlelke által Jézus jelen van az övéi életében. Ezért van az, hogy mindaddig, amíg valaki nem tapasztalja a Szent-lélek jelenlétét életében, addig a Szentírás számára halott betű, egy könyv a többi közül, és csodálkozik, hogy tudják némelyek naponta olvasni. Ráadásul ő általában nem is érti, hiába olvassa, szinte semmit sem ért belőle. Ha viszont valaki Jézus Krisztussal találkozik, és életközösségbe kerül a Szent-lélek által, akkor az ige, a beszéd azonnal élővé válik, lelki kenyérré, táplálékká, és hatni kezd az életében. És általa érzi, hogy itt van az Úr velem, sőt bennem.

Ezt az életközösséget jellemzi Jézus a két képpel. Az egyik, amikor arra utal, hogy így lesztek, legyetek nekem tanítványaim. A tanítvány abban az időben nem úgy viselkedett, mint a mai diák. Ma örülnek a diákok, ha minél hamarabb otthagyhatják a tanárukat. Letelnek az órák és mehetnek haza az iskolából. Mert nem érzik jól magukat túlzottan a tanárral. Abban az időben viszont a tanítványok együtt éltek a mesterükkel, a tanítókkal. Szinte csüngtek a szavain, beszédjein, mert így ismerhették meg őt magát, s azt az ismeretet, tudományt, amelyet tanított. Jézus beszéde számunkra jelenti a Mester jelenlétét.

Talán még mélyebb kapcsolatot feltételez a szőlőtő és a szőlővessző példázata. A szőlővessző csak száraz venyige lehet, ha nem a szőlőtőkén marad. Jézus utal is rá, hogy megégetik, nem használható sem-mire. Ha viszont a szőlőtőkén van, akkor gyümölcsöt terem. A tőke táplálja, élteti a vesszőt.

A tőke gyökeréből feljövő életnedvek behatolnak a szőlővesszőbe, átárad a szőlőtőke életereje a vesszőbe és termi a gyümölcsöt. Jézus ezekkel a képekkel fejezi ki, hogy ilyen a hívő ember, a tanítvány és a közte lévő kapcsolat.

Nagyon egyszerűen hadd kérdezze meg Isten igéje tőlünk, hogy ránk vonatkoznak már ezek a képek? Mert mi Jézusról nagyon sokat hallottunk már. Az elmúlt hetekben különösen is, hiszen több napon ke-resztül is hangzott az evangélium. Vajon kapcsolatba kerültünk Jézussal? Maradt csupán kisgyermek számunkra, szép emlék a karácsonyban? Vagy pedig életközösséget jelentő és bennünket is élővé és boldoggá tevő, számunkra örök életet jelentő isteni személlyé változott? Ugyanis az életközösség megnyilvánul a gyümölcstermésben. Ha valaki találkozott Jézussal élő módon már, vagy éppen az elmúlt hetekben, akkor meg-lepődött saját magán, hogy olyan dolgokat tesz, amikre korábban nem volt képes. Mivel Jézus kiemeli az imádság gyümölcsét, ezért arról szólok nagyon röviden. Mert amikor valaki életközösségbe kerül Jézussal, akkor a megszokott, betanult imádság helyett gyermeki bizalomból fakadó, őszin-te imádság hagyja el száját és gondolatait. Imaélet jellemzi amelyet a közösséggel is gyakorol és él. Otthoni gyülekezetemben olyan érdekes volt azt tapasztalni, hogy mindaddig, amíg valaki nem ismerte meg Jézus Krisztust, mint megváltóját, amíg nem lett új élete, addig ki nem állhatta a keddi imaórákat. Ha el is jött egyszer, nem jött többet. Nem érezte jól magát. Idegen volt számára az a lelki közösség, a közös imádkozás, az Úr előtt való megállás. Mihelyst valaki hitre jutott, az első dolga volt, hogy a vasárnapi istentiszteleten kívül eljött a keddi imaórákra. Olyan érdekes volt ezt minden évben tapasztalni: egy-két ember minden évben jött, mert érezte, hogy szüksége van erre a fajta imádkozásra is. Én tudom azt, hogy — különösen az asszonytestvéreknek — milyen fájdalmat jelentett, ha valamelyik nap nem tudtak jönni, mert jól, éreztük magunkat együtt. Mert az Úrral való közösséget és az egymással való közösséget éltük meg. Aki tehát Jézussal életközösségben él már közülünk, az tudja, hogy ez milyen boldogító, milyen örömet jelentő. Jézus mondja is, ezeket beszéltem nektek, hogy megmaradjon bennetek az én örömem, s a ti örömetek beteljék (11. vers).

Hányszor tapasztaltuk már életünk során, hogy az új évet megújulva kezdjük el. Lezárjuk a múltat. Az úrvacsora ebben segít is nekünk. Őszinte fogadkozások vannak a szívünkben. De a kezdeti lelkesedés — ahogy telnek a napok, hetek — egyre inkább alábbhagy, egyre hidegül a szeretetünk az Úr iránt, és év végén meg kell állapítanunk újra, hogy már megint hányszor maradtam az Úr nélkül. Nem tudtunk folyamatosan megmaradni benne. És pontosan az igéhez és az imádkozáshoz való viszonyunkban derül ki először, amikor az Úr iránti szeretet alábbhagy valakinek az életében. Mert már nem olyan fontos számára Isten szava. Nem beszélve az imádkozásról. Elmarad egy-két vagy talán több napig is az igeolvasás, a lelki táplálék így nem tudja az életét átjárni, mert imaélet és igeolvasás nélkül a lelki életnedvek nem tudnak a szőlővesszőbe felhatolni. Ebből következően mihelyst megromlik az imaélete és az igeolvasás a hívő emberben, jelentkezik a gyümölcstermésben is a probléma. Azon vesszük magunkat észre év közben, hogy már nem olyanok vagyunk, mint év elején voltunk. Nem maradtunk az Úrban. Lelki vezetők nem véletlenül kérdeznek rá rögtön, amikor panaszkodunk nekik, hogy mennyire nem megy a hitben való járás, hogy mi van az imaéletünkkel és az igeéletünkkel. De még ha némelyek külsőleg úgy látszanak is, hogy minden rendben van az életükben, előállhat az a probléma, ami az efézusi gyülekezetben volt jellemző, hogy ők fáradtak az Úrért, tűrtek, szolgáltak neki, de belül óriási baj volt, mert elhagyták az első szeretetüket. Mégsem maradtak ők sem meg az Úr szeretetében. Döntő tehát, hogy mi megmaradunk-e az Úr szeretetében, engedelmeskedünk-e ennek a parancsának ebben az évben?

Alapigénk ugyanis rámutat arra, hogyan maradhatunk meg benne. Ezt azért fontos tisztázni, mert bizonyára mi is tudjuk tapasztalatból azt, hogy mikor úgy érezzük, hogy a kapcsolat romlott az Úrral, és nem olyan szoros már, mint amilyen korábban volt, ha érezzük, hogy nincs elég szeretet bennünk az Úr iránt, a szava és igéje iránt, akkor hiába mondja az Úr, hogy maradjatok meg ebben az én szeretetemben, mert érezzük, hogy nem tudunk megmaradni. Aki egy kicsit őszintébb és komolyabb, elkezd erőlködni, erőt vesz magán, elkezd küzdeni azért, hogy maradjak meg az Úr szeretetében, mert érzi, hogy nem maradt meg benne. Küzdünk a-zért, hogy keressük őt egyre jobban. Erőlködünk amiatt, hogy szabaduljunk meg attól vagy azoktól, amelyek miatt megromlott a viszony az Úrral. És érezzük, hogy nem megy. Minél inkább küzdünk, annál kevésbé megy. Nem tudunk megmaradni. Hiába mondja az Úr, csak erőlködünk. Így aztán még inkább elkeseredünk.

Hogyan maradhatunk meg az Ő szeretetében? Csak egy módon, ha az Ő szeretetében maradásnak alapja nem mi vagyunk, hanem az Ő szeretete. Amiképpen az Atya szeretett engem, én is úgy szerettelek titeket. Maradjatok meg ebben a szeretetemben! Itt nem a mi szeretetünkről beszél tehát Jézus, hanem az övéről. A bennemaradásnak, az Ő szeretetében maradásnak az alapja tehát Ő, az Ő szeretete. A tőke élteti a vesszőt és nem a vessző a tőkét. Ezért fogalmazza János a levelében, hogy Ő előbb szeretett minket, ezért szeressük mi is őt. Mit jelent tehát az Ő szeretetében maradni? Benne maradhatunk, mert az a boldog, békét jelentő és gyermeki bizalomból fakadó tudat tölthet el bennünket, hogy szeret az Úr. Ilyen egyszerű megfogalmazni. Szeret az Úr. János így mondja levelében: mi megismertük és elhittük az Isten irántunk való szeretetét. A Római levél alapján pedig így folytathatjuk: mert az Istennek szeretete — vagy szerelme — kitöltetett a mi szívünkbe a Szentlélek által, aki adatott nekünk. Milyen is ez a szeretete irántunk? Amiképpen az Atya szeretett engem, én is úgy szerettelek titeket. Testvérek, ez egy kifejezhetetlenül mély kijelentés. Mert ezzel azt mondja Jézus, hogy Ő úgy szeret bennünket, úgy szeret engem — mondhatjuk személyesen nyugodtan —, ahogy az Atya szerette és szereti őt. Azaz az Úr irántunk való szeretetének a mértéke a Szentháromság Isten személyei között levő örökkévaló szeretet. Ezt támasztja alá mindaz a kijelentés, amelyet az Atya mondott el Jézussal kapcsolatban fennhangon. Amikor Jézus be-merítkezett Keresztelő János által és feljött a vízből keresztelés után, az Atya megszólalt: ez az én szeretett fiam. A megdicsőülés hegyén megint; ez az én szerelmes fiam, őt hallgassátok! Ez a kijelentése Jézusnak, hogy Ő úgy szeret bennünket, ahogy az Atya szerette és szereti őt, nem szorul magyarázatra és nem is lehet megmagyarázni, ezt csak hinni lehet. Mert hiába próbálnánk megmagyarázni, hogy milyen az Atya szeretete Jézus iránt, nem tudjuk felfogni sem.

A mindennapok során tapasztalt élethelyzeteink miatt és az Ő szeretetében maradás szempontjából hadd emeljem ki, hogy nem csupán megváltó az Ő szeretete, hanem megtartó is. Megtart benne, megtart a szeretetében. Ez azért nagyon fontos nekünk, mert a Sátán pontosan Isten irántunk való szeretetét akarja elhomályosítani előttünk. Amikor engedetlenkedünk, vétkezünk, elkezd vádolni, bennünk beszélni a gondolatainkon keresztül, és próbál megfélemlíteni; már megint abban buktál el, amiben a múltkor is. Eszünkbe juttatja a Bírák könyvéből az ismert igéket. Ott az Úr kijelentette, hogy most már nem fogok megbocsátani nektek. Megkérdőjelezi, hogy az Isten újra és újra megbocsát. Hányadszor vétkeztél már megint ebben? Azt gondolod, hogy még mindig szeret az Isten? Vagy ha próbálja az övéit az Úr, akkor a kérdésekkel jön: szeret téged Isten, ha engedi, hogy veled történjen? Próbálja a bizalmunkat meggyengíteni Istenben. Gondoljunk bele, amikor mi nem vagyunk az Úrban, amikor az Ő szeretetében nem tudunk megmaradni, akkor a Sátánnak nyert ügye van, ha nem hisszük el, és nem tudunk bízni abban, hogy az Úr azt mondja, hogy én szeretlek téged.

Ezért fontos és döntő, hogy mi ne a hangulatunkra, az érzéseinkre, az elgondo-lásainkra hagyatkozzunk, ne azokban maradjunk meg, hanem maradjunk meg abban, amit az Írás mond és kijelentett Jézusról és Istenről. Ő azt mondja: örökkévaló szeretettel szerettelek téged. Engem nem befolyásol a te bukásod, bűnöd. Én szeretlek téged és meg is szabadítalak. Kérdés az, hogy bízunk-e mi ebben, bízunk-e az Ő szavában. Ugyanis ez az egyetlen feltétele annak, hogy mi maradhassunk az Ő szeretetében. Az Ő szeretetében maradás alapja tehát az Ő isteni szeretete, a feltétele pedig, hogy nekünk bíznunk kell ebben. Az alap az Úr szeretete, a feltétel pedig az engedelmességben megmutatkozó bizalom. Azt mondja Jézus, ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben. Maradjatok meg az én szeretetemben, ha az én parancsoltaimat megtartjátok.

Nem pont ezzel van a problémánk, hogy nem tudjuk megtartani az Úr parancsolatait? De testvérek, ez a "ha" számunkra nagyon könnyű: mert az alap az Úr szeretete, amint hallottuk. Ugyanis mihelyst valaki ezt el tudja hinni bizalommal és hinni, bízni nagyon egyszerű, mert az Úr megtette a nehezebb részt. Ha mi ezt eltudjuk hinni, akkor a gyakorlatban úgy mu-tatkozik meg a Jézusban maradás, hogy szívből, őszintén akarjuk szeretni őt, magunkat alárendelni az Ő akaratának. Szívből akarjuk engedni, hogy Ő éljen bennünk, hogy a szőlőtőke életereje áradjon a vesszőbe. Itt nem szükséges erőlködni, csak engedni kell, hogy a természetes folyamat végbemenjen. És ha mibennünk az Úr szeretetének a mértéke ott van, ha bízunk az Ő irántunk való szeretetében, akkor mi is tud-juk őt szeretni.

Többen küszködünk különböző megkötöző erőkkel. Manapság a számítógép szokta megkötözni az embert, máskor pedig a televízió vagy bármi más. Hányszor tapasztaltuk már azt, hogy próbáltunk erőt venni magunkon, s nem tenni azt, amiről tudtuk, hogy most nem kellene. Nem tudjuk, nincs erőnk hozzá. Én korábban a tévével voltam így. Be kellett kapcsolni. Tud-tam, hogy este többet kellene pihenni, vagy elég lenne egy filmet megnézni, de utána is tovább kellett néznem a tv-t. És az ember sírva fekszik le: bocsásd meg, Uram, hogy már megint tovább néztem a tévét, és már megint vétkeztem ellened. Segíts, hogy hol-nap ne kelljen ezt tennem. Jött a másnap és megint elbuktam. Mindaddig nem tudtam megszabadulni ettől, amíg egyszer meg nem értettem, hogy nem nekem kell erőlködni, hanem higgyem el, hogy szeret engem az Úr így is, ahogy vagyok. És amikor az Ő szeretete betöltött engem, akkor már nem akartam tévét nézni, mert tudtam, hogy nem akarok az Úrnak szomorúságot okozni, hiszen szeret engem.

Ez a fajta engedelmesség éppen olyan, mint a házaspárok engedelmessége. Mivel szeretik egymást, boldogan teljesítik a másik kérését. Még áldozatot is készek hozni a másikért, mert tudják, hogy a másik szereti őket, és ők is ki akarják fejezni szeretetüket. Ez a szeretetközösség, amely a házaspárok között létezik — nem véletlenül használja az Efézusi levél is — példa Jézus és az övéi közti életközösségre.

De talán van egy még jobb példa is ennél, amiről alapigénk beszél. Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben, amiképpen én megtartottam az én atyámnak parancsolatait és megmaradok az Ő szeretetében. Milyen érdekes, hogy itt megint arról beszél, hogy Istennél van valamifajta titokzatos segítő erő. Én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait és megmaradok az Ő szeretetében. Az előbb azt láttuk, hogy az Atya Fiú iránti szeretete a példa és a mérce, most pedig azt, hogy Jézus Krisztusnak az Atya iránti engedelmes szeretete a példa arra, hogy mi hogyan teljesíthetjük a feltételt. Jézus úgy maradt meg az Atya szeretetében, hogy megtartotta a parancsolatait. Mi tudjuk, hogy Jézus mennyire megtartotta az Atya parancsolatát. Engedelmes volt halálig, a keresztfának haláláig. És tudjuk, hogy ez nem volt számára könnyű. Jézus Krisztus is imádságaiban — úgy ahogy mi — azzal a különbséggel, hogy benne nem volt bűn, kérdezte és megbeszélte újra meg újra az Atyával az akaratát; mit akarsz Atyám. De az igazán nehéz helyzet a Gecsemánéban volt, amikor harcolni is kellett imádságban neki is. Megharcolni az Atya akaratát, hogy az Atya akaratát tegye, és ne a sajátját. Mert Ő ott is engedelmeskedni akart. Jézus Krisztus indulata pedig ott lehet bennünk. Ezért mondja a Filippi levélben, hogy az az indulat legyen bennetek, mert bennetek van. Ha Jézussal kapcsolatban vagyunk, bennünk él az Úr, akkor az Ő indulata tölt be.

Ezért elmondhatjuk, hogy még a feltétel teljesítésében is segít az Úr. Mert Ő nagyon jól tudja, mit jelent engedelmeskedni, hogy az nem is olyan könnyű. Éppen ezért kérhetjük tanácsát. Sőt az Ő erejét és segítségét. Ahogy a Zsidókhoz írt levél írója mondja: oda járulhatunk a mi szeretett főpapunkhoz, mert Ő mindenben megkísértetett, kivéve a bűnt. Ilyen főpap illetett bennünket. Ilyen szerető Úr illetett bennünket. Segít tehát a feltétel teljesítésében. Mert mi mindezek ellenére gyakran fogjuk ebben az évben is érezni, hogy nincs erő, nem tudok bízni az Úr szeretetében, mert a hangulatom, az érzéseim most éppen olyanok, hogy nem tudok bízni. De kiáltani akkor is tudok; Uram, segíts! Te megígérted, hogy ebben is segítesz. Segíts, hogy szeresselek téged, mert te előbb szerettél engem! Az Úr segít abban, hogy rá nézzünk és tőle várjuk még ehhez is az erőt. Kérdés tehát, hogy bízunk-e benne.

Imádkozzunk!

Mennyei Édesatyánk, szánkon olyan könnyen kiszalad a szeretet szó sokszor tartalom nélkül. Köszönjük, hogy most újra rámutattál arra, hogy mit is jelent számunkra a te isteni szereteted. Felfoghatatlan a mi hitünk számára, Urunk, hogy a te szereteted a mérce az irántunk való szeretetedben. De köszönjük, ha nem is értjük, hihetjük. Kérjük, Urunk, segíts nekünk abban, hogy ne küzdeni akarjunk, s úgy szeretni téged erőlködésből, hanem hadd tudjunk ráállni arra a drága alapra, hogy te szeretsz bennünket. Könyörülj meg rajtunk, Urunk, hogy olyan szőlővesszők legyünk, amelyek a tőkén maradnak, és így természetes módon termik a gyümölcsöket! Bocsásd meg, kérünk, amikor amiatt romlott meg a kapcsolatunk veled, mert hanyagoltuk az igeolvasást, az imádkozást! Könyörülj meg rajtunk, hogy többé ne legyünk ilyenek! És segíts nekünk abban is, Urunk, hogy a te szereteted mindig nagyobb legyen minden másnál, hogy így bízzunk benned! Köszönjük neked, Urunk, hogy te ilyen könnyűvé tetted a benned maradást. Kérünk, segíts mindazáltal bíznunk benned akkor is, amikor gyengék vagyunk, mikor erőtleneknek érezzük magunkat, amikor a hangulatunk és érzéseink ellene munkálnak. De akkor is segíts bíznunk benned, amikor a gonosz kísért hiábavaló gondolatokkal, s próbál tőled eltántorítani! Munkáld, Urunk, hogy mi mindig a te igédnek higgyünk és ne másnak!

S könyörülj meg, kérünk, azokon a testvéreinken, akik most kételkednek a te irántuk való szeretetedben! Könyörülj meg rajtuk, hogy megérthessék, hogy te most is szereted őket a próbák ellenére is! Kérünk téged, hogy könyörülj meg népünkön! Bárcsak megismerhetné a te szeretetedet! Adj, Urunk, ébredést, könyörülj meg a lelki és világi vezetőinken egyaránt, hogy ők is hadd lehessenek teljesek a te szereteteddel! Köszönjük, Urunk, hogy neked ez sem lehetetlen. Kérjük, Urunk, ezt tőled, mert szeretnénk, hogy csendes és nyugodalmas életet élhessünk továbbra is, hogy a te ügyed haladhasson előre, rajtunk keresztül is munkálkodhass ebben az országban! Könyörülj meg továbbra is, kérünk, a határainkon túl élő és szenvedő testvéreinken! Állj mellettük, Urunk, amikor kétségbe esnének, hadd tapasztalják meg szereteted valóságát! Kérjük, bennünk munkáld továbbra is az adakozó kedvet, ennek a parancsolatodnak való engedelmességet! Kérünk téged, áldd meg gyülekezetünket egész évben! Segíts, Urunk, hogy közösségként is maradjunk meg a szeretetben, hogy akik bejönnek ide, akik érdeklődnek utánad, látva bennünket, elmondhassák, hogy szeretik egymást, mert szeretnek téged! Jézusért kérjük, mindezeket tőled.