Lekció: 2Tim 4,1-8

Alapige: Préd 3,1-8

Imádkozzunk!

Köszönjük, Jézus Krisztus, hogy eljöttél erre a világra, és lettél a mi Szabadítónkká. Áldunk, hogy akármilyen is volt a múltunk, ha hozzád térünk, veled beléphetünk a te csodálatos országodba. Veled kezdhetünk nem csak egy új esztendőt, hanem egy egészen új életet is, sőt, megújulhat a mi elkezdett új életünk napról napra.

Dicsőítünk, Urunk, hogy veled, általad nem csak a fogadkozásaink lehetnek valósággá, nem csak az ígéreteinket tarthatjuk meg, hanem tőled való békességet is kaphatunk.

Segíts, kérünk, hogy a rólad szóló igehirdetés megérintse a mi szívünket, hogy eltalálja a mi lelkünket! Köszönjük, Urunk, hogy azt akarod, hogy áldássá legyünk ebben a világban, amelyik olyan nagy ínségben és nyomorúságban él. Köszönjük, Urunk, hogy megláthatjuk, felismerhetjük a tőled rendelt időt, és szolgálhatunk neked örömmel. Szólj hozzánk, kérünk, hadd legyen a te igéd élő és ható!

Köszönjük, hogy dicsőíthettünk téged az ének szavaival. Köszönjük, hogy te gondviselő Jézusunk vagy. Rád várunk most is, Urunk, a te szabadító, bátorító, vigasztaló igédre. Legyél itt velünk, közöttünk, kérünk, a te Szentlelked által!

Ámen.

Igehirdetés

Az egyik napilap írója egy Shakespeare idézettel kezdi rövidke kis cikkét. Ez így hangzik: “Fut az idő, a mérföld pillanat.” Akár ma is írhatta volna Shakespeare, most is. Annyira igaz az, hogy fut az idő, és a mérföld olyan, mint egy pillanat. A mi egész életünk ilyen futó időből és pillanatnak tűnő mérföldekből áll össze.

A Prédikátor könyve, amelyből felolvastam ezt a mondatot, hogy mindennek megszabott, vagy a régi fordítás szerint ren-delt ideje van, a bibliai bölcsesség-iroda-lom egyik gyöngyszeme. Foglalkozik az em-beri élet legalapvetőbb kérdésével, és kérdéseivel, mint például ilyennel: élet — halál, idő — időtöltés — rendelt idő. Alapvető emberi kérdésekre ad választ ez a bibliai könyv. S van még egy nagyszerű előnye, hogy ezen a könyvön keresztül, de magán az egész Ószövetségen keresztül értheti meg az ember, hogy a Szentírás a ciklikus időrenddel szemben a lineárist vallja. Vagyis nem azt mondja, hogy állandó ismétlődésből áll a dolgok menete, hanem azt mondja, hogy van az időnek, van az emberi történelemnek, az ember létezésének kezdete, van tartalma és aztán lesz majd vége. Ez a lineáris időszemlélet segít megérteni nem csak az emberiség történelmét, hanem az üdvtörténet eseményeit is, és segít elhelyezni azt a történelem sorába.

A felolvasott versekben többféle kifejezés szerepel az idővel kapcsolatban. Az e-gyik, ami azt jelenti, hogy körülhatárolt, megszabott, határolt idő, egy bizonyos ese-ményre adatott idő. Mint például a nap 24 órája, vagy egy évnek a megszabott időtar-tama.

A másik, az egy sajátos időt jelent, egy döntő időt, vagy időpontot, amit használ a Biblia. Ez olyan alkalmat jelent, amit legtöbbször csak egyszer kap az ember az éle-tében, ennek van egy újszövetségi megfelelője is, a kairosz, az az Istentől kijelölt vagy rendelt idő, amit egy bizonyos dologra adott, hogy ezt arra fordítsuk. Ez erősíti meg leginkább azt, hogy nem a ciklikus gondolkodásban él a Biblia, hanem a lineárisban, vagyis nem termelődnek újra a dolgok, és nincsen reinkarnáció, ezt a Szentírás nem vallja, sőt tagadja. Hanem Jézus az Alfa, kezdet, Ő a vég, az Ómega.

Aztán használ még egy kifejezést, de az még ehhez az előbbihez tartozik, hogy a teremtés hajnalán Isten helyezte el az égitesteket, és megszabta az idő kezdetét és végét.

Van tehát még egy kifejezés, ez a harmadik, amelyik egy olyan időszakot, egy olyan terminust jelöl, amibe az ember nem tud belelátni. Amiről Pál apostol azt mond-ja: “Az idő rövidre van szabva.” Ez azokra a dolgokra vonatkozik, ami az eljövendőt, a jövőt jelenti.

Dániel könyvében ezt olvassuk: “Isten szabja meg, változtatja meg a különböző időket és alkalmakat.” Tehát, a Szentírás azt tanítja, hogy minden, ami ebben az idő-ben és a történelem során zajlik, történik, az Isten színe előtt halad el. Nem minden Isten akarata szerint történik, de mindenről tud a mindenható Isten, ami ebben a világban történik.

Kit ne foglalkoztathatna tehát ez a rövid kijelentés: “Mindennek rendelt, vagy megszabott ideje van.”

Az első, amit megérthetünk ebből a bib-liai részből, hogy ezt a kérdést, hogy idő alá rekesztett emberek vagyunk, senki nem kerülheti meg közülünk, mint ahogy azt a kérdést sem, hogy az az életkor, az az idő, amit Istentől kapunk, az egyszer véget ér. Egyszer mindnyájunk számára felállítanak majd valószínű egy sírkövet vagy egy keresztet. Azon rajta lesz két évszám, és közötte egy rövid vonal. Ez jelzi azt az időszakot, amit most, ebben a testben éppen élünk.

Ugyanolyan komolyan szembe kell tehát néznünk mind a két kérdéssel, mint ahogy nyilván mindenki elgondolkozik mos-tanában azon, hogy elmúlt a múlt esztendő, előttünk áll az új, sőt, nem csak ez áll előt-tünk, hanem lassan a kétezredik év végére érünk. Kérdés az, hogy hogyan élünk tovább? Hogyan osztjuk be és használjuk fel a rendelkezésünkre adott időt?

Jakab apostol levelében ezt olvassuk: “Életünk olyan, mint a lehelet, amely rövid ideig látszik, és azután eltűnik.” Mindnyájan idő közé szorított emberek vagyunk, amely nagyon gyorsan múlik, és tényleg kérdés, hogy múlik csupán, vagy közben megtöltheti Isten az életünket az Ő mennyei kincseivel?

Az első tehát, amit végig kellene gondolni mindenkinek az, hogy nem vétett Isten hibát. Nem tévesztette el a születési dátumunkat. Egyáltalán nem véletlen az, hogy most tett ide, és ebbe az országba tett. Az Apostolok Cselekedeteiben ezt olvassuk: “Az egész emberi nemzetséget is egy vérből teremtette, hogy lakjon a föld színén. Meghatározta eleve rendelt idejüket, és lakóhelyük határait, hogy keressék az Istent.”

Meghatározta eleve rendelt idejüket. Tehát egyáltalán nem véletlen, hogy mi, akik most itt vagyunk, meg akik nem jöttek ma el a templomba, ebben az országban élnek, élünk. Eleve rendelt idejüket, és lakóhelyük határait, hogy keressék az Istent. Ez azt is jelenti, hogy egyszer mind a magyaroknak, mind a finneknek, mind a bosnyákoknak, meg az amerikai állampolgároknak is oda kell állniuk és állnunk a mindenható Isten színe elé. A Jelenések könyvében így olvassuk: “Nagy sokaság volt Jézus előtt, minden nemzetből és törzsből, népből és nyelvből a trónus előtt, és a Bárány előtt állottak.”

Testvérek, nem egy uniós tömeg áll Jézus előtt, hanem minden népből, nyelvből, törzsből és nemzetségből. Vagyis Isten egyáltalán nem törli el, és semmisíti meg a nemzetek identitását. Jézus nagyon szerette a saját népét, a szíve égett Jeruzsálemért, és az Ő nemzetéért. A Szentírás azt mondja, hogy az ítéletkor nem egy uniformizált tömeg áll oda Isten elé, hanem minden népből nagy sokaság, nemzetből, törzsből, nyelvből álltak a Bárány trónusa előtt.

Tehát, egyáltalán nem véletlen a mi születésünknek az időpontja, nem véletlen a nemzeti hova tartozásunk és a nyelvünk. Ezt Isten, bölcs végzése nyomán rendelte így. Mind az ideig amíg ez megtörténik, tehát, hogy odaállnak a nemzetek, a nyelvek és a népek. Addig szinte naponta átéljük ennek a szorítását, sokszor itt belül is a stresszhatás miatt, hogy miközben mindennek rendelt ideje van, aközben úgy érezzük, hogy kifolyik, kifut az idő a kezünk közül, és nem tudjuk azt jól beosztani.

Idősebb korban az ember már jobban megérti azt, hogy nem lehet az időt siettetni, s nem lehet az időt megállítani. A gyer-mekek vágynak még bizonyos alkalmakkor arra, hogy de jó lenne, ha gyorsan eltelnének a napok, s indulna az a kirándulás vagy utazás vagy megkapná azt az ajándékot. Ahogy öregszik az ember, egyre inkább rádöbben arra, hogy az időt sem siettetni, sem megállítani nem lehet. Az Istentől rendelt módon a kapott, a rendelkezésünkre álló idő telik.

Dániel könyvében azt olvastuk, hogy Isten ad időket, változtat meg időket és alkalmakat. Tesz meg királyokat és dönt meg trónokat, vagyis Isten áll a történelem Uraként az idő mögött is.

Fájdalmas felismerése az sokaknak, hogy miután mindennek rendelt ideje van, ez azt jelenti, hogy ezt a rendelt időt el is mulaszthatjuk. Bűne lehet az az embernek, hogy Istentől kapott valamire időt, s nem azzal foglalkozik a rendelt idő alatt. Ezért mondjuk azt sokszor, hogy nem érek rá, erre nekem nincsen időm. Kifutottam az időből, hogy elszaladt az idő, pedig az időnek nincsen lába, de mégis sok mindenről lemaradunk, sok mindent elszalasztunk, mert nem tudunk beleilleszkedni abba a rendelt időbe, annak a folyamába, ami Istentől van. Mindezek naponta használt kifejezések, és azt jelzik, hogy nem tudunk igazán jól bánni Istennek ezzel az ajándékával sem.

Nem megy gyorsabban, hiába siettetjük, s nem lassul le, bár szeretnénk késleltetni. Végképp nem áll meg, noha időnként jó lenne megmaradni egy adott helyzetben, állapotban és körülmények között. De tényleg így van, hogy az idő könyörtelenül fut tovább, és nem vár senkire sem.

A másik tanítása ennek az igének az, hogy Isten az Ura az időnek és az alkalmaknak is. Január 1-jén, éjfél után, egy telefonbeszélgetésben olyan kétségbeesetten mondta valaki: “Szörnyű, hogy mi vár rám ebben az évben, mármint az 1999. évben.” Megkérdeztem tőle: “Honnan tudja, hogy milyen sok rossz fog rá várni? Mondta neki valaki? “Hát, nem, csak az elmúlt év olyan tűrhető volt, olyan túl sok baj és túl sok rossz nem történt, viszonylag egészségesek voltak a családban is, de ki tudja, hogy mit hoz a jövő esztendő? Hát, Isten tudja, mert az idő és az alkalom az Ő kezében van.

Testvérek, miért kellene azoknak félni az új esztendőtől, akik hiszik azt, hogy akik az Istent szeretik, azoknak minden a javukat munkálja. S egyáltalán, miért vagyunk sokan biztosak abban, hogy ez az esztendő csak rosszabb lehet, mint az elmúlt év. Hát, Isten szeret minket annyira, hogy miért ne rakná tele csupa jó ajándékkal ezt az évet? Miért ne rakná tele a tőle való békességgel, ha mi azt kérjük és elfogadjuk? Hogyha odafordulunk hozzá, miért ne ajándékozna — azt mondja a Biblia — mindent Jézus Krisztussal, minekünk? Miért gondolunk rosszat Istenről, ha csak nem azért, mert a mi szívünk olyan, és azt kivetítjük az Istenre. Ő is csak olyan lehet, mint amilyenek mi vagyunk. Hát, azt mondja a Biblia: “Akik az Istent szeretik, azoknak minden a javukat munkálja.” Lehet, hogy a mi nézőpontunkból, beállítottságunkból nézve az rossz a számunkra, de Isten igéje azt mondja, minden jó és tökéletes ajándék a mennyből száll alá.

Hadd mondjam így biztatásként, hogy Isten csodálatos új esztendőt készített el mindnyájunk számára.

A Szentírás azt is mondja, hogy mi ahhoz a nemzedékhez tartozunk (Pál írja ezt a korinthusbeliekhez), akikhez az időknek vége elérkezett. Akármennyire is kerülgetjük, de az utolsó időkben élünk. Mindaz, amit a Szentírás mond, és itt nagyon lényeges az a lineáris szemlélete a Bibliának, mindaz, amit tudhatunk, láthatunk a Szentírás tanítása alapján, az világosan mutatja ezt, hogy hozzánk, akikhez az idők vége elérkezett, elküldte az utolsó időkben a mindenható Isten Jézust, az Ő egyszülött Fiát. Ezt is meg lehet tudni Jób könyvéből. “Az istentelenek vigassága rövid ideig való.” Miközben mi látjuk azt, ami ebben a világban történik, aközben biztat világosan Isten igéje, hogy az istentelenek vigassága rövid ideig tartó.

Amikor szembenézünk az idő kérlelhetetlen múlásával, akkor a szívünkben ezen a mai reggelen is ott lehet ez a töretlen reménység, amely nem szégyenít meg. Az időnek is Ura a mindenható Isten. Jézus kívül van az időn. Fölötte van. Mögötte áll az időnek. A mindenható Isten kezét láthatjuk meg az idő mögött is. Az Ő áldott kezét, amellyel ad és készít alkalmakat.

S ha úgy tekintünk ebből a nézőpontból az idei évre, amit kaptunk újra ajándékba, majd Isten tudja, hogy mit helyez ebbe bele, akkor láthatjuk, hogy jó terve van velünk. Az Isten egy csodálatos, új esztendőt készített el, 365 napot, abból már három lassan eltelt, de az igazi kérdés az az, hogy mire használjuk majd a rendelkezésünkre adott, készített időt?

Mindaz, amit Ő elkészített, az kedves dolog, és ajándék a számunkra, a számotokra. Miért kell akkor félni ettől? Nem azzal a bizalommal tekinthetünk a jövő felé, hogy szeret minket Isten annyira, hogy bármi, akármi történik velünk, az a mi javunkra lesz. Akik az Istent szeretik, minden a javukat munkálja.

Jézus Ura az időnek, de Ura akar lenni az életednek is, mert ebből fakad az, hogy más lesz a nézőpontunk. Ha Jézus valakinek az Urává válik, akkor az egészen másképpen nézi az időket és az alkalmakat.

Nem az a mi igazi bűnünk, vagy mond-hatnám így is, mulasztásunk, hamisságunk, hogy az időt is ki akarjuk venni az Isten kezéből, és mi magunk akarjuk beosztani. Ha ezt tesszük, akkor az idei évünk pontosan ugyanolyan lesz, ha nem rosszabb, mint az elmúlt esztendő. Amit az elmúlt évben kivettünk az Isten kezéből az időben, a térben, az alkalmakra nézve, azt biztos, hogy elrontani tudtuk csak, és amiatt ott lehet, a mulasztás miatti bűnbánat vagy keserűség a szívünkben, de nem erre kell nézni.

Amit elrontottunk, azt elrontottuk, az nem ismétlődik meg többet. Ezért mondja azt a Biblia, hogy a napok gonoszak, elhitetik, hogy vég nélkül ismétlődnek, pedig nem igaz. Ami tegnapelőtt történt, az megtörtént, és az nem ismétlődik még egyszer, hanem azon túlhaladtunk, s többet nem jön vissza.

Mi hát akkor a feladatunk az alatt az idő alatt — a két évszám közötti rövid vonal —, amíg az Isten itt tart minket? Az, amit itt a Szentírás mond, hogy mindennek rendelt ideje van, ezt felismerni, hogy a mi életünkre nézve ezt Isten mire akarja használni. Uram, számomra mi a rendelt idő most éppen, vagy mire adod a rendelt időt, amit adtál?

Pál így ír Timóteusnak — ezért olvastam el a lekcióban ezt a részt (2Tim 4-ből) Akár alkalmas az idő, akár nem (mármint szerintünk, mert mi úgy gondoljuk, hogy el tudjuk dönteni), hirdesd az igét, állj elő vele! Vagy ahogy Péter apostol mondja: “Az az Isten akarata, hogy szentül éljétek Isten számára elkülönítve a testben hátra lévő időt.” Aztán a Galata levélben így foly-tatja: “A jótéteményben meg ne restüljünk, mert a maga idejében aratunk.” Tehát azt mondja, hogy használjuk fel az alkalmas időt, és Isten szerint az idő mindig alkalmas, csak szerintünk nem, akár alkalmas, akár alkalmatlan szerintünk, hogy hirdessük az evangéliumot. A testben hátralévő időt pedig szentül, Isten számára odaadva éljük, és a jótéteményben meg ne restül-jünk, mert a maga idejében aratunk.

Itt megtaláljuk a kairosz kifejezést Ez azt jelenti, hogy az Istentől készített, egyedüli alkalmas, Isten számára kedves időpont.

Hol van a helyük az emberi tetteknek, vagy ahogy mondani szoktuk, a jócselekedeteknek? Ezeknek akkor van igazán értelmük az Isten szerint, akkor jók, ha egybeesnek a kairosszal, az Istentől rendelt idővel. Tehát az a feladatunk — egyébként ez egy nagyon izgalmas feladat —, hogy kérdezve az Istent, felismerjük, hogy mire adta a rendelt időt, mire rendelte az időt? Mi az a feladat, ami az Isten szerint való, amiben benne vagyunk az szerinte való, vagy pedig nem? Felismerni az időket és az alkalmakat, és hirdetni az evangéliumot akár alkalmas az idő számunkra, akár nem.

Az ilyen, Istentől rendelt időt, kairoszt elmulasztani mindenképpen bűn, mert az Isten valamire rendelte, és mi azt az időt nem arra fordítjuk, amire rendelte.

Az ilyen embernek, aki ezt elmulasztja, tényleg csak múlik az ideje, de nem telik meg semmivel sem. Isten kedves kincseivel, mennyei kincseivel biztos hogy nem, mert azt elmulasztotta. Ezt megbánhatjuk, és kérhetünk erre bocsánatot, de az elmulasztott alkalom elmulasztott alkalom marad.

Kezdhetünk egy új esztendőt úgy, hogy új szívet is kapunk Jézustól. Lehetőséget adott, így is mondhatnám, újra időt vagy időpontot adott, és az most van, amikor nem csak új évet, hanem új életet is kezdhetünk vele.

Kiderül az is a Szentírásból, hogy nála nélkül — újra mondom, amit az előbb is mondtam — csak elrontani tudjuk. Megint rosszul fogjuk beosztani az időt. Nem jut arra, amire kell, és egy csomó idő elfolyik azokra, amelyekre nem kellene. Ideje van tehát a bűnbánatnak, és ideje van a hálaadásnak is, és a kérésnek is ezzel kapcsolatban. De olyan jó lenne, ha belül azzal a bizalommal kezdenénk most, amit a Római levélben olvasunk: “A Krisztusba vetett reménység nem szégyenít meg.” Uram, segíts nekem beosztani az időt, mert nem tudom, mert kifolyik a kezemből, kiesik a kezemből, rosszul használom fel, és utána megint csak a bánkódás marad, meg a rossz lelkiismeret! Kérlek, segíts beosztani az időt, hogy arra használjam, amire te adtad!

A hívő ember feladata tehát, nem meg-restülni az Isten szerint való jó cselekvésében. Felismerni a rendelt időt, betölteni azt, amire Isten azt rendelte, és Isten szerint szentül, neki odaszánva, szentelve élni a testben hátralévő időt.

A harmadik, amire felhívja a figyelmünket ez a rész, hogy az időnek Jézus Krisztus az Ura. Ez azt jelenti, hogy Ő kívül áll, az időn kívül. A teremtés hajnalán ott volt. Jézus Krisztusnak a kezében van az idő, a mienkben nincs, az övében igen.

Ha valaki eltökélte a szívében, hogy engedelmeskedni akar — most még inkább — a Mindenható Istennek, az felismeri annak az igazságát és valóságát, hogy Jézus Krisztus Ura az időnek. Ő megtanít a helyes nézőpontra, és lesz világos látásunk is. Hadd mondjam így, hogy akkor felismerjük azt, hogy az Istennek nagyon sok ideje van ránk, hogy bármikor mehetünk hozzá, hogy Jézus Krisztus mindig fogad minket, beszélget velünk. Minden idejét ránk szán-ja, hogy építsen, hogy fejlődjön a hitünk, hogy közelebb kerüljünk hozzá. Tavaly sem rajta múlt az, hogy távolabb maradtunk tőle. Mostantól kezdve lehet ezt egészen másképpen. Isten nem sajnálta odaadni értünk Jézus Krisztust, ezért Ő megszületett karácsony éjszakáján. Azt akarja, hogy egészen közel kerüljünk Őhozzá, sőt közösségünk legyen vele.

Aki ezt hiszi, testvérek, az akkor sem veszíti el a reménységét, amikor világosan látja azt, hogy a földi ideje lejár, hogy rövidesen elköltözöm — ahogy Pál apostol mondja. Isten kijelentette neki, vagy ahogy Dánielnek azt mondta, hogy eljött a te elmúlásod ideje, lefekszel és többé nem kelsz fel. Isten az övéinek még ezt is megmondhatja, ha Ő ezt így látja jónak.

A Példabeszédek könyve 14. részében ezt olvassuk: “Az igaznak még halála idején is reménysége van.” Ha az időt odaadtuk az Istennek, tőle kaptuk, és visszaadjuk neki, ha ott van a reménység a szívünkben, hogy vele kezdjük el ezt az évet, nála tettük le az életünket: “Az igaznak még halála idején is reménysége van.”

Jézusról azt mondja a Szentírás, hogy a maga idejében meghalt a gonoszokért, ezért, akik benne hisznek, azoknak örök életük van, és nem mennek az ítéletre, hanem átmentek a halálból az életre. Mit jelent ez? Örök életük van. Mi tart örökké — tessék mondani: mi tart örökké? Minden elmúlik, de azok, akik hisznek Jézusban, örökké tartó életet kapnak, vagyis, ez a ketrec vagy keret, az idő, széttörik. Örök életük van azoknak. Túllépnek az idő keretén és rabságán, kiveszi őket Isten. Örök életük van azoknak, és nem mennek az íté-letre, hanem átmentek a halálból az életre.

Amíg ebben a testben élünk, addig ez egy küzdelem. Beosztani az időt, kihasználni, felismerni, engedelmeskedni, nem is mindig olyan könnyű feladat. Sok napi munkát kell elvégezni, sokszor eltévesztjük az alkalmas időt, nem jövünk rá, nem tudunk úgy figyelni, más a lelkiállapotunk. Az alapkérdés az az, hogy akarjuk-e a rendelt időket felismerni, vagy pedig nem?

Egészen addig tart ez, amíg a Jelenések könyve azt nem mondja: “Idő többet nem lesz.” Lesz olyan idő, amikor nem lesz többet idő, amikor Isten ezt a keretet eltörli, amikor színről színre látjuk majd a mi Urunkat, s nem élünk többet az idő szorításában. Örök életük van azoknak, vagyis átmentek a látható, a múlandó világból az örökkévaló világba, s többé nem szorítja őket, azokat, akik hisznek Jézusban, az idő kerete és szorítása.

Az új esztendőben új élettel élni, ez csodálatos program. Az új esztendőben a régi hitünket megújítva élni, és megújulva élni, ez egészen megdöbbentő lehetőség Isten részéről felénk.

S ha ez megtörtént ez a váltás és ez a változás, akkor visszatekintve látjuk azt, hogy mennyi minden volt az Isten ajándéka az elmúlt időszakban is. Akkor ott lesz az a békesség és reménység a szívünkben, hogyha örök életünk van, akkor tényleg minden a javunkat munkálja ebben az évben majd.

Ki rendelkezik az időddel? Te magad, beosztják neked vagy még mindig beoszthatják, vagy pedig a mindenható Isten? Kinek a kezében van az időd? Kivetted onnan vagy ott hagyod? Kéred, hogy Ő ossza be? Ki rendelkezik az időddel?

Jézus nekünk adja ezt az évet is, de a Szentírás azt mondja, hogy vele együtt. Ha vele együtt éljük, akkor vele együtt éljük át mindazt az ajándékot, bölcsességet, szeretetet, türelmet, békességet, mindazt, amit elkészített a számunkra ebben az évben. Figyeljük meg az arányokat! Azt mondja a Szentírás, hogy Jézus megszületett az betlehemi éjszakában karácsonykor. Itt élt közöttünk és tanított, aztán meghalt a golgotai kereszten, feltámadott dicsőségesen, felment az Atyához, és amikor végére érünk a rendelt időnek, akkor visszajön ítélni élőket és holtakat. Az arány. Egy van mindössze hátra. Az összes többi beteljesedett. Megszületett, tanított, itt volt közöttünk, megölték keresztfára feszítve, eltemették, feltámadott, felment az Atyához, ott ül a jobbján, és visszajön ítélni élőket és holtakat. Minden egyéb beteljesedett, ez az egy van hátra.

Az a bizonyos időfogalom, amiről az elején beszéltem, ami rejtve van, amit nem ismerünk, az ezt jelenti. Jézus Krisztus visszajön ítélni élőket és holtakat.

Shakespeare azt mondta, hogy fut az idő, és a mérföld olyan mint egy pillanat. Ez elég lesújtó megállapítás, s eléggé üres is, és úgy tűnik, hogy nincsen megoldás.

A Szentírás meg azt mondja, hogy min-dennek rendelt, megszabott, Istentől rendelt ideje van, vagyis az idő mögött, ami tényleg gyorsan fut, és egy mérföld időnként o-lyan, mint egy pillanat, s egy nap olyan mint hogyha egy lehelet lenne, elmúlik gyorsan, de ott van mögötte az Isten keze, és ott lesz ebben az évben is. Akkor is, hogyha ezt hisszük, és akkor is, hogyha nem. Mert az Isten kegyelmes Isten, és mindnyájunk szá-mára kivétel nélkül készített, rendelt kegyelmi időt, amelyről azonban azt mondja a Biblia, hogy egyszer majd vége lesz.

Mindennek rendelt ideje van. Egy kedves ifjúsági ének meg így mondja: Időnk fut egyre sebesen, rohanva, mint az ár, és egyszer majd véget ér.

Az igazán fontos kérdés az, hogy kié az időd? Az Isten kezében van, tőle veszed el, nála, vele éled és általa a rendelt időt, vagy pedig nem? Mindössze egy van hátra, újra eljön Jézus Krisztus ítélni élőket és holtakat.

Érdemes talán délután egy kicsit csend-ben maradva végigolvasni ezt a listát, amit itt felsorol. Mindennek megszabott ideje van. Megvan az ideje minden dolognak az ég alatt. S kiderül, hogy nem is olyan nehéz ezt megtartani. Ha Isten segítségét kér-jük, akkor felismerjük a rendelt időt.

Imádkozzunk!

Köszönjük, Urunk, hogy kérhetjük tőled azt, hogy erősítsd bennünk a hitet! Köszönjük, hogy a tenger mélyére veted a mi bűneinket, s többé azokról nem emlékezel meg.

Köszönjük, hogyha hiszünk benned, elkerüljük a pokol tüzét, s már itt, most egészen másképpen élhetjük a mi életünket. S köszönjük azt is Urunk, hogyha a te kezedbe tettük a mi életünket, senki ki nem ragadhatja onnan azt. Áldunk és dicsőítünk ezért. S kérünk arra is, hogy bocsásd meg nekünk, hogy olyan sok időt hiábavalóságra pazaroltunk! Olyan kevéssé volt meg bennünk a hajlandóság, hogy felismerjük a tőled rendelt időt és alkalmakat, és betöltsük azt a te akaratod szerint. Segíts nekünk, hogy hadd változzunk ebben! Hadd legyen nagyon fontos számunkra, hogy mi a te akaratod velünk!

Köszönjük azt a jó tervet, amit erre az évre is elkészítettél. Segíts nekünk, kérünk, hogy minél többet megismerjünk, az egészet megismerjük, amit te elterveztél, döntöttél felőlünk!

Köszönjük, Urunk, hogy a beléd vetett reménység nem szégyenít meg. Kérünk, Urunk, adj nekünk új szívet az új év mellé! Kérünk, adj nekünk megújult, hitben megújult szívet, hogy újra erősen, hűségesen, kitartóan követni akarjunk téged! S köszönjük, hogyha ez így van, akkor felismerjük a tőled rendelt időt és alkalmakat.