Anániás
Lekció: Zsolt 100
Alapige: ApCsel 9,10-19; 22,12-16
„Volt Damaszkuszban egy tanítvány, név szerint Anániás. Az Úr megszólította őt látomásban: „Anániás!” Ő így válaszolt: „Íme, itt vagyok Uram.” Az Úr pedig így szólt hozzá: „Kelj fel, menj el abba az utcába, amelyet Egyenes utcának hívnak, és keresd meg Júdás házában Sault, akit Tarzuszinak neveznek: mert íme, imádkozik, és látomásban látja, hogy egy Anániás nevű férfi jön be hozzá, és ráteszi a kezét, hogy lásson.” Anániás így válaszolt: „Uram, sokaktól hallottam erről a férfiról, mennyi rosz-szat tett a te szentjeid ellen Jeruzsálemben, és ide is meghatalmazást kapott a főpapoktól, hogy elfogja mindazokat, akik segítségül hívják a te nevedet.” Ezt mondta neki az Úr: „Menj el, mert választott eszközöm ő, hogy elvigye a nevemet a pogányok, a királyok és Izráel fiai elé. Én pedig meg fogom mutatni neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért." Anániás pedig elment, és bement abba a házba; rátette Saulra a ke-zét, és ezt mondta: „Atyámfia, Saul, az Úr küldött engem, az a Jézus, aki megjelent neked az úton, amelyen jöttél, és azért küldött, hogy újra láss, és megtelj Szentlélekkel." És egyszerre, mintha pikkelyek estek volna le a szeméről, újra látott; azután felkelt, és megkeresztelkedett, majd miután evett, erőre kapott.”
„Egy bizonyos Anániás pedig, aki törvény szerint élő kegyes férfi, aki mellett bizonyságot tesznek az ott lakó zsidók mind, eljött hozzám, elém állt, és így szólt: Testvérem, Saul, láss! És én abban a pillanatban ismét láttam, és rátekintettem. Ő pedig ezt mondta nekem: Atyáink Istene választott ki téged, hogy megismerd az ő akaratát, meg-lásd az Igazat, és hangot hallj az ő ajkáról. Mert az ő tanúja leszel minden ember előtt arról, amiket láttál és hallottál. Most tehát miért késlekedsz? Kelj fel, keresztelkedj meg, mosd le bűneidet, segítségül híván az Úr nevét.”
Imádkozzunk!
Köszönjük, Jézus Krisztus, hogy minket is arra választottál ki, hogy találkozzunk veled, és megismerjük akaratodat. Bocsásd meg sok lelki és sokszor fizikai lustaságunkat! Nem akarjuk tudni, hogy mit akarsz, mert félünk attól, hogy a végén meg kell majd tennünk.
Köszönjük, hogy neked is mindig voltak áldott eszközeid, akik tőled vett szavakat, igéket mondtak, adtak át. Áldunk azért, mert keresel mindnyájunkat, s ez a te szeretetednek a jele. Köszönjük, hogy te nem mondasz le rólunk. Akárhogyan és akárhonnan is jöttünk, a te irgalmaddal és szereteteddel találkozhatunk.
Kérünk, adj nekünk hitet, abból van a legkevesebb! Valakinek közülünk egyáltalán nincs. De köszönjük, hogy te ajándékozó, gazdag Isten vagy, aki ezen a mai délelőttön is megteheted azt a csodát, hogy találkozunk veled, megerősödünk benned, és tőled vett erősítéssel szolgálunk másoknak. Légy segítségül a mi kételkedésünkben, kérünk!
Köszönjük, mindenható Istenünk, hogy készítettél a számunkra időt, hogy halljuk a te szavadat. Könyörülj meg rajtunk, hogy ne bezárjuk a szívünket, hanem kinyissuk. Köszönjük, hogy a te irgalmadból nem fordulsz el tőlünk, hanem keresel mindnyájunkat, s azt akarod, hogy boldog emberek legyünk.
Ámen.
Igehirdetés
Amikor valaki hosszú utazás, vagy hosz-szabb távollét után hazaérkezik, sok mindent tesz, sok mindent teszünk, de legtöbbször odamegyünk az asztalhoz, ahol a közben érkezett leveleket szoktuk találni, és megnézzük azt, hogy kaptunk-e valahonnan levelet.
A második, hogy megnézzük: ki a feladó, és hogy tényleg nekünk szól-e az a levél. És, ha nekünk szól, akkor kibontjuk. Egy levélben sokféle tartalom lehet. Lehet, hogy nagy örömet okozó dologról olvasunk, és lehet olyan levél is – ami érkezett –, amely valami gyászos eseményről szól, és elszomorít minket.
A 2Kor 3, 23-ban azt olvassuk, hogy a hívő keresztyének lehetnek Isten levelei, amelyeket ismer és olvas minden ember. A hívő keresztyén olyan Isten kezében, mint egy levél. Van feladója: Jézus Krisztus, van tartalma: az evangélium, a jó hír, az örömhír, és van címzett: ez pedig minden ember, vagy legalábbis azok az emberek, akikhez éppen akkor Isten küld minket.
Sok mindent láthatnak az emberek, ami-kor ránk néznek. Én a mai napig emlékszem arra, mikor először voltam egy keresz-tyén közösségben, tulajdonképpen ugyano-lyan normális embereknek tűntek elsőre, mint mások, s aztán kiderül, hogy van a-zért bennük valami más is. A szemükben és a szívükben volt valami olyan csillogás, és olyan másfajta fény, amin elgondolkodtam. Megdöbbentett az erkölcsi tartásuk, a beszédük, a tiszta gondolkodásuk, s az, hogy az élet dolgairól sok vonatkozásban máskép-pen gondolkodtak. Nem rosszabbul, hanem jobban, értelmesebb módon. Ez nem azt je-lenti, hogy aki nem hívő, az nem értelmes ember, csak más. Nekem ez a más dolog tűnt fel, ez a ragyogás és ez a tisztaság. És úgy benne volt a szívemben a vágy: de szeretnék én is így gondolkodni, így élni, és ilyen módon viselni a dolgaimat az életem során. És Isten kegyelméből aztán én is meg-ismerhettem Jézus Krisztust, és az Ő követője lehettem.
A világ sok mindent láthat rajtunk: egyál-talán az emberek, amikor találkoznak velünk. Az igazán fontos kérdés az, hogyha bennünk Krisztus lakozik, nyilván nem min-denkiben, aki most itt van, de akiben Krisz-tus lakozik, azon ez látható-e? Megfelel-e az életvitele, a cselekedetei, az erkölcsisége, a lélek és test dolgai annak, amit ezekről a dolgokról Isten igéje mond? Mert aki-nél megfelel, akinél összhangban van az, amit beszél, amit mond Istenről, és a csele-kedete, ahogy bánik az idejével, a pénzével, a társával, a házastársával, a gyerekeivel, ha ezek összhangban vannak, akkor akármilyen nyomorult, töredékes vagy éppen fogyatékos testben is él, mint cserépedényben, Krisztus tisztasága, szentsége és szeretete átsüt, átvilágít, és ezt mások is észre fogják venni.
A Szentírás Anániásról úgy beszél, mint Krisztus leveléről. Jézus Krisztus volt a fel-adó, az evangélium a tartalom, és a címzett ott, akkor az a Saulus, aki Tarzuszból szár-mazott, aki később Pál apostol néven vonul be az egyháztörténetbe. Egyáltalán aki Pál apostolként a Biblia Újszövetség részének nagy részét írta, leírta Isten üzenetét, és aki ilyen áldott életű ember volt. Nagyon sokan találtak az ő hitén és szolgálatán keresztül Istenhez.
Az evangéliumot, a jó hírt, az Isten sze-retetéről szóló örömhírt Isten mindig embereken keresztül hirdeti. Nem tudunk erre válaszolni, hogy miért van ez így. Lehetne más módszer is, más csatorna is. Isten úgy döntött, hogy embereket, igehirdetőket hasz-nál fel erre. Az országban most sok helyen fekete ruhában meg fekete palástban felmennek szószékekre lelkészek, s elmondják azt, amit Isten üzent neki is, meg az hallgatóknak is. Miért pont így van? Nem tudom. Isten ezt a csatornát választotta ki, és mivel Ő soha nem szokott tévedni, Ő mindig jól dönt, a Szentírás alapján rendezi be ezt a világot, legalább is azok életébe, akik ezt engedik. Ő ezt a nyomorult, töredékes csatornát választotta ki, hogy a neki odaszánt életű embereken keresztül – Ő azt mondta – megszólal. Sokszor nem mindig lehet világosan érteni az üzenetet. Sokszor belezavar az ember természete, de végül is, ha Isten valamit mondani akar, azt annak ellenére is, aki azt hirdeti, el tudja mondani.
1Kor 21. fejezetében ezt olvassuk: „Tet-szett az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg az istenhívőket.” Sok ember számára bolondság az, hogy né-melyek elmennek egy templomba, leülnek a székekre, és hallgatják az igehirdetést. Ez bolondság, és nevetnek rajta. Isten meg azt mondja, hogy tetszik neki. Így gondolta, ked-vére való, ez az Ő akarata, hogy az igehir-detés, látszólag bolondságnak tűnő dolga ál-tal tartsa meg azokat, akik Istenhez fordulnak.
Egy bizonyos Anániást küld tehát a fel-támadott Jézus Pálhoz. Azt olvassuk róla, hogy ő Istentől küldött ember volt, Isten küldte. A Zsidókhoz írt levélben a következőt olvassuk: „Miután sokszor, sokféle mó-don szólt az Isten, az utolsó időkben szólt nekünk az ő Fia által.” Vagyis nincsen más üzenet. Isten nem szólal meg látomásokban és eksztatikus állapotban heverő embereken keresztül. Nem szólal meg a rajongó mozgalmakon keresztül. Nem szólal meg Me-dzsugoréban meg Fatiméban sem, mert a Szentírás kizárja ezt a lehetőséget. Azt mondja Isten igéje, hogy a Biblián keresztül szólal meg. Azt mondja a másik helyen a Szentírás, hogy az igehirdetés által. Mi módon hihetnének, ha nem lenne igehirdetés? A hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által. Ez azt jelenti, hogy Isten ezt a közvetítést, ezt a csatornát választotta ki. Aki ezen a módon közeledik, az találkozni fog Istennel. Miért? Mert Ő ezt mondta. Bárki kinyithatja a Szentírást. Mondhatom így is, hogy Isten akaratának a megértéséhez a szótár a Szentírás. Aki kinyitja a Szentírást, a Bibliát, az megtalálja benne Isten válaszát az élet legfontosabb kérdéseire. Így döntött az Isten. Nem tudjuk az okát. Van, aki ezt elutasítja, van, aki elfogadja alázattal. De, aki kipróbálja, hogy igaz-e vagy nem, annak ez a szótár megszólal. Az megértheti Isten jó, kedves és tökéletes a-kartát, és az tud másképpen, más módon élni Isten dicsőségére. Miután sokszor, sok-féleképpen szólt az Isten, az utolsó időkben szól az Ő egyszülött Fia által, vagyis nincsen más üzenet. Ő pedig azt akarja, a min-denható Isten, hogy a benne hívők levelek legyenek az Ő kezében, akiknek a szívébe Isten üzenetet írhat, és akik ezt az üzenetet elviszik másokhoz.
Hogyan történt az, hogy Anániás – Isten embere – Isten üzenetének a továbbvivőjévé vált? A megdicsőült, feltámadott Jézus egész közvetlen módon ezt mondja Anániásnak: „Kelj fel, és menj el Damaszkuszba, az Egyenes utcába.” Ott találsz egy összetört embert, Saulust, aki később Pál lett. Menj be Júdás házába, és mondd neki a következőt! Mi derül ki ebből? Az, amit sokan tagadnak. Az derül ki ebből, hogy Isten beszél. Azt mondja, hogy kelj fel, és menj. Ezt csak olyan tudja mondani, aki tud beszélni. Nem? Kelj fel, menj el Da-maszkuszba, az Egyenes utcába, Júdás házába! Beszélő Istenünk van, aki megmond-ja pontosan Anániásnak, hogy hova menjen. Megjelöli a várost: a cél Damaszkusz, Egyenes utca, Júdás háza. Akkor nem voltak még számozva a házak, össze-vissza épültek az Ókorban az épületek, de a Júdás házát sokan ismerték. Ha Anániás nem is tudta pontosan talán, hogy hova, bár Isten Lelke vezette őt, akkor is, ha megkérdezte, Júdás házát keresem, és azt mondták, négy sarokkal odébb. Ott tessék befordulni, és megtalálja. Beszél az Isten. Meg tudja pon-tosan mondani, mi az Ő akarata, és ad erőt ahhoz, hogy aki az Ő akaratát cselekedni akarja, az azt véghez tudja vinni. Így olvastuk, hogy Anániás felkelt, és elindult, mert ő első pillanattól kezdve hajlandó volt az Istennek engedelmeskedni. Az, hogy Is-ten megszólaljon és vezethessen minket, an-nak ez a feltétele, hogy az ember szívében – bárkiről is legyen szó – ott legyen a készség, a hajlandóság az engedelmességre. Pontos út, pontos város, pontos cím. Még azt is megmondja, hogy Saulnak hívják az illetőt. Rá fogsz ismerni, mert vakon ül, megvakult, amikor találkozott Jézussal. Pál, Saulus Pál a damaszkuszi úton. Ott ül összeroskadva. Menj oda, tedd fejére a kezed, látni fog, és szólítsd meg! Nem volt könnyű ezt a feladatot végrehajtani. Mert arról van itt szó, arról a Saulusról, aki így olvassuk a Bibliában: zsidó létére a zsidó keresz-tyéneket lihegve üldözte, elfogatta, és soka-kat kivégeztetett közülük, vagyis Isten gyer-mekeit, Isten követeit üldözte. Így indul Saul. S aztán találkozik Jézussal, megfordul az élete. Azóta is közmondás a pálfordulás, ez innen ered. Saulus megy a damaszkuszi úton, találkozik Jézussal, és belőle, aki meg volt elégedve önmagával, Krisztus apostola lett. Az üldözőből követő. Ezt csak Isten tudja elvégezni. Ehhez az emberhez küldi Anáni-ást Jézus. Anániás minderről, ami történt Saul életében, semmit nem tud, de elindul és engedelmeskedik.
Miért volt szüksége a feltámadott Jézus-nak arra, hogy egy embert küldjön Pálhoz? Szinte érthetetlen ez a parancs, amit Anáni-ás kap. Azért, mert Jézus Pált a szolgálatába akarja állítani, és ehhez az integrációhoz könnyebb volt, és egyszerűbb volt egy embert felhasználni, aki beszél Saullal, aki test-vérnek szólítja, amikor odaérkezik, aki akkorra már tudja, hogy Pálban, Saulus Pálban végbement az a változás, amit Jézus el-végzett.
Mi hajlamosak vagyunk talán azt gondolni, hogy Anániás hozzánk képest valami egészen különleges, kiváló ember volt. Nincs szó erről a Bibliában. Anániás ugyanolyan ember volt, mint bármelyikünk. S ez azt je-lenti, hogy ugyanúgy szolgálhat bárki közü-lünk Istennek, ahogy azt tette Anániás. Isten nem személyválogató sem az ítéletre, sem a kegyelemre nézve. Azt mondja: aki hisz őbenne, annak üdvössége van, az meg-menekül az ítélettől. Teljesen mindegy, hogy honnan jött, milyen a származása, hogy hív-ták a szüleit, mi a foglalkozása. Isten személyválogatás nélkül szeret mindenkit. Aná-niás nem volt nálunk sem jobb, sem rosszabb. Istennek engedelmes ember volt, így arra tudta használni Isten, amire akarta.
Az 1Kor 1-ben ezt olvassuk: „Isten a vi-lág erőtleneit választotta ki magának, hogy megszégyenítse az erőseket, hogy ne dicse-kedjék előtte egy test sem.” Anániást Isten hívta el, de még neki sem megy azonnal az engedelmesség. A következőt mondja. Azt mondja Jézus, hogy kelj fel, és menj el Da-maszkuszba, Saulhoz. Anániás tudta ekkor már, hogy kicsoda Saul: üldözi a testvéreit, némelyeket megöletett, s azt mondja Jézusnak, de figyeljük, hogy beszélget Jézus, a feltámadott Jézus és Anániás beszélgetnek. Ez ma is lehetséges. Uram, sokaktól hallottam, hogy Saul sok rosszat tett a te szent-jeid ellen Jeruzsálemben.
Az mindig megdöbbentő, amikor egy hí-vő ember elkezd vitatkozni. Ugyan ez be-szélgetés, de azért Anániás finoman ellene mond. Uram, hát nem tudod, nem tudod, hogy ki az a Saul? Ki kell oktatni az Istent? Hát csak tudja Isten, hogy kicsoda Saul, nem? Meg azt is tudja, hogy kicsoda Aná-niás. Ezért küldi Anániást Saulhoz. Minket is ismer. Nem kell az Istent kioktatni. Ismeri a múltunkat. Tudja, hogy a jelenben most éppen mit csinálunk, hogyan gondolkodunk felőle. Szeretne megszólítani minket, vezetni folyamatosan, újra és újra. Nem kell tehát kioktatni Jézust, tudja Ő pontosan, hogy mit kell tennie. De minket vajon küldhet-e oda, ahova akar? Érthető Anáni-ás félelme, s aztán meggyőzi őt Jézus, és akkor már Anániás engedelmes, és indul. Olyan hihetetlennek tartja ezt a feladatot, de mégis elindul, mert tudja, hogy Jézus Krisztus, a mindenható Isten soha nem téved. Soha nem mond nekünk Isten olyat, amit, ha Ő mondja, nem teljesíthető. Nem kíván tőlünk lehetetlen dolgokat. Csak azt mondja, hogy járjunk vele, mert ez a legjobb a számunkra. Akkor lesz olyan az élet, ami értelmes, gazdag és Isten előtt kedves, ami meggazdagít minket és meggazdagít másokat. Úgy leszünk Isten levele az Ő kezében, ha életünket átadjuk a kezébe.
Sokan kérdezik ezt: de, hogyan ismerem fel Isten akaratát? Ez a kulcskérdés, és igazuk van. A Jn 7, 17-ben a következőt olvas-suk: „Ha valaki kész cselekedni az Isten aka-ratát, megismerheti azt." Vagyis, ha valaki itt közülünk kész cselekedni az Isten akara-tát akkor is talán, ha még nem is igen tudja, hogy kicsoda az Isten, kicsoda Jézus Krisz-tus, de itt most kimondja: Mindenható Isten, kész vagyok az akaratodat cselekedni, csak úgy mondd, hogy megértsem! Valamilyen módon vezess! Isten vezethet a Szentírás sza-vain keresztül, az igehirdetésen keresztül, az eseményeken keresztül is mutathat utat. Neki megvannak a maga csatornái. Aki eze-ket veszi igénybe, az találkozhat Isten veze-tésével, az megértheti azt. Ha valaki cselekedni akarja Isten akaratát, megismerheti. A készséget keresi Isten mindig. Persze ahhoz, hogy megértse valaki Isten akaratát, elő-ször Isten gyermekévé kell lennie. Jézus azt mondja, hogy az én juhaim, akik hozzám tartoznak, ez a szóhasználat ezt jelenti, azok értik az én szómat. Azok értik az én szómat. Aki elkezd beszélgetni Istennel, aki beszélgető viszonyba van vele, az tudja Istent kér-dezni, s annak Isten tud válaszolni, s azzal tud Isten beszélni. Ezt csak az övéinek ígér-te meg. Azt mondja: az én juhaim, akik hoz-zám tartoznak, hallják az én szómat. Nem hallucinálnak, nem hangot hallanak a szó fo-niátriai értelmében, hanem belülről, belső meggyőződés által, mintegy kiemelkedő sor a Bibliából, vezeti őket Isten. Történik vala-mi, és az által megértik, tudják, mert megú-jult értelmük van, hogy ez az Isten akarata.
Anániásnál a felkeléssel nem is volt baj. Ő felkelt, elindult volna, de volt egy pici fé-lelem a szívében, ezt beszéli meg Jézussal, és Jézus meggyőzi őt. Vajon mi engedjük-e azt, hogy meggyőzzön minket az Isten: hogy Ő tényleg létezik, hogy Ő élő Úr, hogy Ő feltámadott, tud beszélni, lát minket, válaszol a kérdéseinkre, és meghallgatja az imád-ságainkat.
Jézus meggyőzi Anániást, és elindul. A küldetést elkezdeni, elindulni nem mindig könnyű feladat, de Isten ad hozzá erőt. Nem azt csinálja, hogy bedob a mélyvízbe, ahogy szokták mondani, aztán ússzál, miközben nem tudunk úszni. Nem. Lehet, hogy bedob a mélyvízbe, küld egy olyan helyre és egy olyan emberhez, aki félelmet kelt bennünk, de megadja hozzá az erőt. Azt mond-ja: nem kell aggódnotok. Abban az órában megkapjátok azt, mit mondanotok kell. Sokan, sokféle módon átélték már ennek sze-mélyesen is az igazságát.
Ha beszélő viszonyban vagy az Istennel, meg fogod érteni, amit mond. Ezt Ő maga ígérte, Ő pedig nem csap be senkit. Nem ember az Isten, hogy hazudjon, nem ember fia, hogy megváltozzon. Mond-e va-lamit, amit nem teljesít? Ígér-e valamit, ami nem úgy lesz? Isten nem hazudik. Az ember hazudik reggeltől estig, sokszor. Isten soha nem hazudik. Amit Ő mond, azt Ő megteszi. Sokszor mi azonban személyválogatók vagyunk, s azt mondjuk, hogy szá-munkra az az ember olyan, mint Saul. Hát, csak nem hozzá kell menni? Csak nem gon-dolod Isten komolyan, hogy neki mondjam, vele beszéljek?
Nem régen mondta el valaki, hogy a fér-je rettenetesen megbántotta, gyalázatos mó-don viselkedett vele, és most újra költözzön vissza a hálószobába, mellé? S akkor visszakérdeztem. Most mit akar? Egy életen át így maradni, vagy pedig azt akarja, hogy ez a házasság rendbe jöjjön? Nem ettől fog csupán rendbe jönni, ez az egyik része a dolognak. Isten soha nem ront el egy házasságot sem. Azt az emberek szokták elrontani. Helyrehozni viszont csak Isten tud-ja. Mi saját erőnkből nem tudjuk. De, ha a készség megvan bennünk, hogy engedelmes-kedünk, akkor átéljük azt a csodát, hogy Jézus Krisztus, aki halottakat támasztott fel, aki olyan sok tönkrement házasságot feltámasztott és meggyógyított, az meg tud gyó-gyítani betegeket. Ma is ugyanúgy cselekszi, ha Ő ezt így látja jónak, mint ahogy cse-lekedett kétezer évvel ezelőtt. Olyan jó len-ne azonban az, hogyha a szívünkben a készség ott lenne, hogy megyünk oda és ahhoz, akihez Ő küldeni akar.
A hívő embereknek is lehetnek előítéleteik. Anániásnak is volt Saullal kapcsolat-ban, de Jézus meggyőzte őt, és akkor elindult. Engedjük-e, hogy meggyőzzön minket az Isten, hogy az az út a helyes, amire Ő akar küldeni.
Mit mond Anániásnak Jézus? Azt mond-ja: kelj fel Anániás, és meglátod majd Saulban azt, amilyenné és amivé én tenni fogom őt. Anániás csupán Pál múltjára gondol: üldözte Isten gyermekeit, Jézus meg azt mondja: én tudom, hogy mivé lesz a jövőben. Nyugodtan indulj csak el, bízd rám! Ez nem a te dolgod Anániás. Én már tudom, hogy mi változott meg Saulusban, te még nem. Majd odaérsz, és meglátod magad is. Ha valaki így engedelmeskedik, az meglátja Isten csodáját.
Végül is minden hívőt ilyenfajta misszióra választ ki Isten. Indulni oda, ahhoz, a pontosan megjelölt célba, emberhez, utcába, lakásba, helyzetbe, ahova Isten küld.
Jézus nem csak azt látja rólunk sem, bennünk sem, amilyenek most vagyunk. Mert testvérek, ha csak azt látná és aszerint döntene felőlünk, akkor jaj nekünk, ha azt látná csupán, amit most éppen cselekszünk, ahogyan élünk. De Jézus nem ilyen. Ő azt is látja, hogy mivé leszünk majd. Mi az Ő terve velünk? Hogyan fog majd átformálni? Hogyan tud megváltoztatni? Ő komplex módon lát minket: múltunkat, jelenünket és jövőnket egyaránt. Az azonban valóban kér-dés, hogy engedjük-e, hogy Isten csodálatos terve velünk, amit Ő eltervezett személy-re szabottan, nem uniformizálva, soha nem tömegben gondolkodik Isten, mindig szemé-lyekben, emberekben, emberi lényekben. A mi lényünkre nézve eltervezett dolgokat va-jon meg tudja-e valósítani? Nem leszünk-e ennek az akadályai?
Anániás megérti a küldetést, bemegy Saulhoz, megtalálta. Azt mondja, hogy a-tyámfia, Saul! Először nem tudja megérteni, megemészteni a parancsot, aztán felkel és engedelmeskedik, és mindent úgy talál, ahogy azt Jézus mondta.
Mi volt az üzenet, amit Anániás vitt? Azt mondja, hogy Saul, ismerd meg Isten akaratát, és cselekedd azt! És Saul megismeri és megérti. Ez számunkra is üzenet és parancs. Ismerd meg Isten akaratát, és kezd el azt cselekedni! Ha valaki keresi Jézust, az megtalálja. Próbáljuk ki, hogy működik-e az, amit az Isten mond! Legalább egyszer életünkben. Igaz-e, amit az Isten mond, vagy hazudik Ő is? Igaz, amit az Isten mond? Újra és újra kipróbálják a hívők is. Nekik is vannak visszaeséseik, megtorpanásaik, fé-lelmeik, de tudják, hogy amit Isten mond, az igaz. Arra rá lehet állni. Ehhez képest az a talaj, amin most állunk semmi, amilyen igaz Isten szava, ígérete és akarata. Ez a föld, ég és föld – mondja Jézus – elmúlik, de aki az Isten akaratát cselekszi, az megmarad örökre.
Anániáson keresztül az üzenet ez volt, ismerd meg Isten akaratát és cselekedd azt!
Testvérek, Anániás nem vallásos ember volt. Nem jó református, evangélikus, római katolikus, hanem ő hívő ember volt, akinek az élete átadott élet volt. Nem gyakorolta a vallását, hanem hitt a mindenható Istenben, s az Ő egyszülött Fiában, a Jézus Krisztusban. Ez azt jelenti, hogy az egész élete Istené volt, és Isten tudta küldeni, tud-tak beszélgetni, megértette a parancsot, a küldetést, és azt végre is tudta hajtani. Ilyen kerek egész az egész. Szól az Isten, megértem és meg tudom tenni, és mindent úgy talált, ahogy azt Jézus mondta. Ott volt Saul Damaszkuszban, az Egyenes utcában, Jú-dás házában, vak volt, megtért közben, s utána elkezdte maga Pál is a szolgálatot.
A második üzenet az volt, hogy meglássa Pál az igazat. Pál volt – és ő maga mondja magáról – azt mondja: mint egy idétlennek, nekem, a damaszkuszi úton meg-jelent a feltámadott Jézus. Utolsó vagyok, mert üldöztem az Isten népét, egyházát, de az Isten kegyelme megváltotta, megtisztítot-ta és szolgálatba állította.
Testvérek, a hívő a hittel lát. Pál már akkor is látott a hit szemével, amikor a sa-ját szemével még nem látott. Azután kezd el látni, hogy Anániás a kezét a fejére tette, s visszajött Pál látása, de a hit szemével már akkor is látta Jézust. Látta Jézust olyan hatalmasnak, Úrnak, amilyen Ő valójában.
S a harmadik, amit Anániásra bíz Jézus, Pálnak, hogy mondja meg, szót hall majd Pál Jézus szájából. Vagyis megérti Isten sza-vát, és ez a szó először benne válik életté, s aztán mások számára.
Saul megismerte Isten akaratát, elindul a misszióba. Egyetlen egy apostol sincs, aki annyi gyülekezetet alapított volna, aki által olyan sokan megtértek volna Kis-Ázsiában csupán – csak példaként mondom –, mint Pál apostol, aki olyan átadott életű ember volt, és aki annyit szenvedett Jézusért, aki a maga törékeny, összevert, megkínzott, megkövezett, s talán fogyatékos testét cipeli magával, mint cserépedényt, de benne van a kincs, amit Krisztus beletett, és ez átsütött Pál nyomorék testén keresztül. Va-lamilyen betegsége volt, nem tudjuk pontosan, hogy milyen. De amerre járt, a benne lakó Krisztus prédikált Pálon keresztül. En-gedelmes eszköz lett. Megismerte az Iga-zat, Jézust, az Igazságot. Szólta az Isten igé-jét, megnyílt a szeme és látott, s amíg csak élt és tudta törékeny, töredékes testét vinni, prédikálta Krisztust, az örömhírt, az evangéliumot, Isten szeretetét.
Mit mond a Biblia? A hívők Isten leve-lei, amelyet ismer és olvas minden ember. Krisztus levelei vagyunk-e? Bennünk van-e a tartalom, az evangélium? Maga az élő Jé- zus Krisztus, ezen múlik minden.
Pál tudott Anániásból, Anániás lényéből olvasni. Találkozott Jézussal, és a negyedik, amiről olvasunk, azt mondja Pálnak: „Mert az ő tanúja leszel minden ember előtt arról, amiket láttál és hallottál.” Most tehát ne késlekedj, kelj fel, keresztelkedj meg, mosd le bűneidet, és segítségül hívd az Úr nevét. Pál tehát tanú lett. Tanúbizonyságot tett mindarról, amit Jézus elvégzett benne. Ha nincs itt belül Jézus Krisz-tus, ha nem lakozik bennünk, nincs miről beszélni. Beszélünk össze vissza mindenféle jó vallásos dolgokat, de nem találkozhatnak rajtunk keresztül az élő Krisztussal. Akiben benne lakozik Krisztus, annak a lényén ez átsüt, átvilágít, és így lesz az, amiről az elején beszéltem, hogy megkívánják mások is azt a fajta életet.
Saulnak tehát Azt mondja Anániás: kelj fel, keresztelkedj meg, és hívd Jézus nevét segítségül. Ez azt jelenti, hogy Jézushoz ki-ált az ember, Őt kéri, hogy tisztítsa meg, és aztán vele indul új útra. Levelek vagyunk-e? Isten mindnyájunkra ír üzenetet, ha mi erre készek vagyunk. S ezt az üzenetet aztán vihetjük másoknak. Isten levele vagytok, ha hívők vagytok, amelynek van feladója: Krisz-tus, van tartalma: az evangélium és van cím-zettje: minden ember, az az ember, akihez küld minket Isten.
Imádkozzunk!
Köszönjük, Istenünk, hogyha valamit megértettünk abból, amit személyesen nekünk mondtál a mai délelőttön. És segíts kérünk, hogyha nem értettünk semmit, hogy kinyíljon a szívünk, és felfogjuk a te szavaid értelmét!
Urunk, bocsásd meg nekünk azt, hogy olyan sokszor rossz a lelki hallásunk! Kérünk, ismételd el azt, amit nekünk szántál! Végezd el bennünk, hogy ott legyen a készség a szívünkben, a lényünkben: cselekedni a te jó, kedves és tökéletes akaratodat. S kérünk, végezd el azt is, hogy elhiggyük, hogy a Szentírás igaz, a szavai tőled vannak, és számunkra az egyedül lehetséges a megtartatásra annak ismerete és olvasása.
Köszönjük, Urunk, hogy te élő, feltámadott Úrként szeretnél beköltözni a mi életünkbe, és belülről átformálni minket, hogy aztán ez kívülről is látszódjék rajtunk. Köszönjük, Urunk, hogy te egyedüli lehetőség vagy arra, hogy a mi életünk szent, tiszta és előtted kedves élet legyen. Taníts meg, kérünk arra, hogy tudjunk úgy tanítványaid lenni, hogy aztán küldhessél minket másokhoz, máshova! Szolgálni, bátorítani, vigasztalni, könnyeket törölni, s a te szeretetedről szóval, cselekedettel, életünkkel beszélni.
Ámen.