Krisztus feltámadott

 

Lekció: Jn 20, 24-29

 

Alapige: 1Kor 15, 19-23

„Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyo-morultabbak vagyunk. Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhuny-tak zsengéje. Mert ember által van a halál, ember által van a halottak feltáma-dása is. Mert ahogyan Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy a Krisztusban is mindnyájan életre kelnek. Mindenki a maga rendje szerint: első zsengeként támadt fel Krisztus, azután az ő eljövetelekor következnek azok, akik a Krisztuséi."


Imádkozzunk!

Úr Jézus, ha te elakadtál volna az utolsó akadálynál, a halálnál, akkor mi is elakadnánk, méghozzá örökre. Áldunk és dicsőítünk azért, hogy nem így történt. Veled együtt átmehet mindenki, aki hisz tebenned, a halálból az életre. Dicsőítünk azért, hogy téged semmi nem állíthatott meg.

Köszönjük, hogy abban a boldog bizonyosságban élhetünk, hogy te élsz, ezért mi is élhetünk. Kérünk, élő Jézus Krisztus, szólalj meg, szólíts meg minket!

Urunk Jézus, ezt az egyet kérjük most tőled, hogy cseréld ki a szívünket, és a szívünkben a bút, a nyomorúságot, a gyászt, az elkeseredést tőled való örömre és bizonyosságra!

Ámen.


Igehirdetés

Kedves Testvérek, Pál apostol olyanoknak írta ezeket a sorokat, akik bizony-talanságban voltak. Bár Jézus keresztha-lálát és váltságát elfogadták, de a feltámadás felől nem volt igazi bizonyosságuk, vagy nem is annyira Krisztus feltámadásával kapcsolatban voltak bizonytalanság-ban, mint inkább a saját feltámadásukkal kapcsolatban. Nem látták vagy nem hitték magukat olyan egységben Krisztussal, mint ahogy a fa és az ő gyümölcse egy elszakíthatatlanul, legalább is egy ideig. Nem jutott el a hitük arra a magaslatra, ahonnan meglátták volna, hogy Isten minden ígérete igaz. Amit Jézus Krisztus megmondott, azt Ő beteljesíti, és be-teljesítette. A próféciák mindegyike igaz, és Jézus életében teljesedett, életében ha-lálában és feltámadásában is. Nem hitték talán még azt sem teljesen, hogy amit Isten Jézussal megtett, ugyanazt fogja megtenni az övéivel, a hívő keresztyénekkel is. Csak a földi élet síkján tudtak hinni, mert ott már tapasztalták a hitből fakadóan, hogy minden úgy van, ahogyan azt Isten mondja. Hogyha valamit ígért a mindenható Isten, akkor átélték az ígéretek megvalósulását. Annak ellenére, hogy Jézus rövid élete során több halottat is feltámasztott, mégis ott volt a szívükben a bizonytalanság, hogy igaz-e a feltámadás ténye minden hívőre nézve?

Pál apostolon keresztül maga a feltámadott Jézus üzente, és üzeni most ne-künk is: „Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.” Mert akkor ma is egy kétezer évvel ezelőtt elhunyt emlékének áldozunk. Akkor egy el-porladt halott szabja meg ma is a keresz-tyének életét. Sokszor látjuk azt valóban, hogy elhunytaknak is milyen hatalmuk lehet a hátramaradottak, az élők fölött. Rég elporladt generáció meggyőződése ma is megszab véleményeket. Ez nem mindig rossz, de sokszor igen. Rég meg-szűnt, szétesett ideológia hat az emberek-re a mai napig. Vannak, akiket egy halott emlékének tett fogadalom kötöz, de akkor még ezt és ezt ígértem a nagyma-mának. S a mai napig tartja magát ehhez. De végső soron ez is múlandó, ahogy elmúlik az a generáció, amelyik emlékezik még a halottakra. Ha kimegyünk egy te-metőbe, számunkra telis teli van ismeret-len nevekkel, olyan emberek emlékét őr-ző kövekkel, akiket mi nem is ismertünk.

A keresztyénség hatása pont abban volt, és abban van ma is, hogy nem egy eszme vagy egy filozófiai rendszer az alapja, hanem egy élő személy, Jézus Krisztus, az élő Isten élő Fia. Az Isten a vallásosság és az istentelenség rabságában élő emberiségnek élő Fián keresztül jelentette ki önmagát, és bizonyította azt, hogy lehet másképpen, szentül, tisztán, Isten szerint való módon élni.

Jézus a bűneset iszonyú nyomorú-ságában vergődő emberiségnek mutatta meg életével, halálával és feltámadásával, hogy nem reménytelen az ember helyzete. Krisztusban, Istenben van reménység, megoldás és boldog jövő.

Jézus életének alappillére a Szentírás volt. Isten parancsolatait élte oda az Ő hallgatói, követői, az emberek elé. Éspedig naponta és a nap minden percében. Minden szava igazság és valóság volt, szentség és tisztaság, s aki Őt ott, akkor követte, és követi ma is, ugyanezt a csodát élheti át. Így változik az élete.

Amikor meghalt a golgotai kereszten, mindenki úgy gondolta, hogy Jézus élete, küldetése véget ért, s az egész elmúlt. Jézus meghalt, eltemették, vége minden-nek. Szép volt, de befejeződött, és nincs tovább. A megváltás csak illúzió, mert a Megváltót megölték. S azóta is foglalkoztatja az embereket, az emberiséget az a kérdés, hogy van-e valami a halál után? Mi lesz az emberrel, ha meghal? Folytatódik-e valami, vagy pedig nem?

Ha valaki egy beszélgetés során felveti az Istennel kapcsolatos kérdéseket, a második vagy a harmadik kérdés szin-te mindig a halhatatlanság kérdése. Van-e valami a halál után? Van-e élet vagy örök élet? Örökké tart-e az ember létezése, vagy azzal, hogy kivisznek minket a temetőbe, befejeződött minden.

Valaki azt mondta: még, ha így lenne is, akkor is jobb az életet Jézussal élni, mert sokkal tisztább, sokkal bölcsebb és sokkal értelmesebb. Akkor is boldogabb az ember élete – folytatta az illető –, hogyha az egész csak egy gondolat, hogy van örök élet. Ha valójában nincs is tovább, csak idelent, akkor is jobb Jézussal élni.

Más valaki feltette a kérdést: vajon nem csupán a Krisztusban hívők találták ki az egész örök életet, hogy magukat vigasztalják, hogy a halál után van még valami? Ekkor szólalt meg egy másik hívő asszony, és azt mondta: még akkor is megérte, hogy most keresztyén vagyok, mert sokkal jobban érzem magam így, és olyankor, amikor rosszul érzem magam, mint régebben, amikor jól érez-tem magam, de Isten nélkül éltem. Még ha rosszul érzem is magam, mint hívő valami miatt, még mindig sokkal jobban érzem magam, mint akkor, amikor nem jártam hitbe. Több örömben van részem naponta, mióta hivőként élek, mint a-mennyit átéltem – folytatta – hitetlen ál-lapotomban, hosszú hónapok alatt, mert más az örömöm minősége, fajtája és jel-lege. Krisztuson kívül halálban van részem, Jézus Krisztussal járva pedig élek, mert Jézus megígérte.

Testvérek, a hívőknek itt megvan az életútja belül. Isten beleírja az Ő igéje által a szívünkbe, hogyha mi hitben járunk, és onnan a szívből származnak az új gondolatok, szándékok és cselekedetek. Akik hisznek, azok ebben az életben is, meg az odaát folytatódó életben is – mert van ilyen, hiszen Isten mondja – Krisztusban élnek, és ezért mérhetetlenül gazdagok.

Kifejezhetetlen az, ahogyan épülhet a hívő ember napról napra szeretetben és szabadságban, ahogy egyre jobban tisztul az élete és az életútja. Ezért tud és akar sok hívő keresztyén egészen nyu-godtan kárba hagyni veszni dolgokat, és ezért tudnak lemondani dolgokról, a böj-tös életformát és életet választani. Ezért van az, hogy nyugodtan abbahagynak dol-gokat Isten szavára, és nem érzik úgy, hogy bármi hiány vagy veszteség érné őket, mert Jézussal járnak, és ez minden-nél több. A hívő ember már ebben az életben átéli azt, hogy Isten valóban meg-tisztítja alantas indulatoktól és vágyaktól. Valóban lesznek tiszta gondolatai és szándékai, és tudja azt is, hogy lesz majd egy tökéletes világ, amelyben igazság la-kozik, s amelyben kiteljesedik az élet színről színre látva Krisztust. A feltáma-dott Jézus erre a garancia. És a hit szeme azt is látja, hogy ezt folyamatosan munkálja a hívő életben a feltámadott Jé-zus Krisztus.

És mégis – azt mondja Pál –, ha csak ebben a életben reménykednénk Krisztusban, tehát itt, ebben a földi létben, ak-kor minden embernél nyomorultabbak len-nénk. Ha velünk együtt a Krisztusba ve-tett hit kikerülne a temetőbe, akkor való-ban nyomorult emberek lennének a hívők. Mert akkor hiába hittek, és akkor hiába hi-szünk, ha nincs feltámadás, és Jézus nem támadott fel, akkor csak egy szép húsvéti történet mindaz, amit a Szentírás mond.

Testvérek, az erre az életre szóló hit az a hitetlenek hite. A hitetlenek hite, a-kik nem hiszik azt, hogy van feltámadás, Jézus feltámadott, előrement és he-lyet készített az övéi számára. Ami csak a földi életre szól, az nem a krisztushívők hite, hanem a hitetleneké. Ezért pró-bálnak meg azok, akik Isten nélkül élnek, gyorsan, rövid idő alatt, röpke földi életük alatt, amit lehet, megszerezni, elsajátítani, megtanulni. Csupán a szerzés, sokszor a tudás és a gyarapodás ked-véért, mert tudják, hogy egyszer, amikor az életük véget ér, a lehetőség is véget ért. Ezért kaparnak és gyűjtenek sokszor értelmetlen és céltalan módon. Ezért a gyarapodás, az élvezet, az utazás, a szerelem, a jó ételek, a házasodás, ahogy ezt a Biblia felsorolja. Mert itt, gyorsan mindent el kell érni, amíg élünk. Ki tud-ja, meddig élünk: együnk, igyunk, úgyis meghalunk. Aki csak a földi életet tartja fontosnak, az hitetlen ember, mert nem hiszi azt, hogy van feltámadás, mert Jézus Krisztus feltámadott.

Ha csak ebben az életben lenne igaz, hogy Jézus élt, és aztán Ő is meghalt, mint Mohamed vagy a többi vallásalapí-tó, s nem támadott fel, akkor Pál apostolnak például a missziói útjai teljesen hiábavalók voltak. Huszonnyolc éven ke-resztül hontalanul bolyongott akkor a vi-lágban, cselekedte a saját maga szerint jó dolgokat, mennyit éhezett, hányszor tört össze reménység híján? És a végén egy halott emléke miatt kivégezték, s nem volt egyedül. Mégis azt mondja, hogy Jé-zusért kárnak és szemétnek ítélek mindent. Mert Pál tudta, hogy van feltámadás. Mert Jézus Krisztus feltámadott, és azért írja le ezt, hogyha csak ebben az életben reménykedünk, és ezt kinek-ki-nek érdemes végiggondolni, nem az a baj, hogyha tanulunk, dolgozunk és meg-szerzünk bizonyos dolgokat, hanem az a baj, ha csak ez az élet értelme. Mert az azt jelenti, hogy teljesen hitetlenek vagyunk. Nem hisszük, hogy van feltámadás, és nem hisszük, hogy Jézus feltámadt. Hiszen minden erre az életre kon-centrálódik. Nem Jézus ígérete és szava szerint élünk.

Testvérek, a hívőknek igazi bizonyos-sága csak az örök élet felől lehet, az nem változik, és az nem vehető el. Nézzük csak meg, egyetlen nap alatt a mi földi életünkben mi minden megváltozhat! Ma még boldog házasságban él valaki, és es-tére ott állhat a társ kihűlt teste mellett. Legutóbb egy balesetben a feleség szeme előtt halt meg a férj. Ma még egész-séges gyermeket tart a kezében, és olyan gyorsan elillanhat valaki, és ellobbanhat az a kicsiny, törékeny élet is. Egészségesek vagyunk, és két pillanat alatt meg-változhat, ránk törhet a betegség. Ma még büszkén mutatja körbe valaki a ven-dégeknek mindazt, amit igazán sok szor-galommal, tudással, munkával és Isten áldásával megszerzett, s milyen gyorsan semmivé válhat mindez?

Melyik hát a bizonytalan élet, és me-lyik az ezer százalékig bizonyos? Az itteni csupán, a lenti, vagy az, amit Jézus ígért: az oda föl valók, az örökkévaló, az örök élet?

Emlékszem valakire, aki a szuper sportkocsijával előttem autózott, s tíz perc után a füstölgő roncsból húztuk ki. Ő se gondolta, hogy így fog történni. Vagy egy hentes ismerősöm jutott eszembe, aki-nek már az az üzlet, amiben dolgozott, a nagyapjáé volt, ő alapította, s ötvenkettőben egy szempillantás alatt elvették. Még egy kést sem vihetett ki, mindent ott kellett hagynia egyetlen pillanat alatt.

Nem az a legnagyobb baj, hogy sokszor még a hívők is mindent erre a világra alapoznak arra gondolván, hogy egyszer majd meghalunk. Ezen nyugszik minden? S nem vesszük igazán komolyan azt, hogy van feltámadás, s hogy van örökkévalóság, és a Krisztusban hívők azok halhatatlan életet élnek? Jézus legyőzte a halált. Nem az a legnagyobb fo-gyatkozása a hívő népnek is, hogy sokszor a hétköznapi élet kisebb vagy nagyobb javainak a megszerzésével vannak elfoglalva, s olyan kevés időt szánnak ar-ra, hogy az örökkévaló értékeken gondolkodjanak? Sokszor úgy van a hívő nép is, mint akire nagy örökség szállt, és nem tud vele mit kezdeni.

Egy asszonyról jegyezték fel, hogy több millió dollár értékű részvényt örökölt. Betette a fiókba a papírokat. Iszonyatos nyomorban élt. Ott voltak a milliói tőle fél méterre, s nem tudta, hogy mit örökölt. Sokszor nem így vannak a hívők is? Nem gondolnak az örökségre, csupán ezzel a világgal törődnek. Mint a koldus, akinek közben nagy vagyona lett, mert örökölt, de nem hiszi igazán, és nem veszi igazán komolyan. Nem tud-ja kezelni. Ha csak ebben a világban kö-tődünk Krisztushoz, de hitünk horgonya nem az örökkévalóságba van átvetve, nem ahhoz kapaszkodik, nem sokat érünk ide-lent sem az egésszel. De akik igazán hisz-nek, azok tudják és hiszik, hogy Jézus él, hogy Ő valóban feltámadott. Tudják, hogy idelent elkezdődött hitben az, ami folytatódik törés nélkül tovább Jézus mel-lett. A biológiai és fizikai halál ennek nem vet véget. Ha nincsen élet a halál után, akkor milyen lehetőségek között tudunk választani? El sem tudjuk képzelni, mert az életnek hirtelen vége szakad, és nem fog mindenki otthon a szerettei közelében, ágyban, párnák közt meghalni, hanem nagyon sokszor úgy van ez, hogy elhúzzák a függönyt a kórházi ágy mellett, és senki nincs ott velünk, és senki nem fogja a kezünket.

Ha nincsen örök élet, ha nincs halha-tatlanság, akkor nincs igazság sem. Mert az igazság örök. Az igazi, az isteni igazság örök, nem változik és nem ingadozik. Nem szabja meg a kor, és nem szab-ja meg az emberek világa. Jézus törvénye, szavai, szeretete, irgalma, lénye igaz volt kétezer évvel ezelőtt, és igaz most is. Ha valaki csak ebben az életben reménykedik, valóban nyomorult ember.

Jézus etalon. Az Ő élete újra és újra, mindig érvényes. Ezért tudnak azok vál-tozni az Ő segítségével, bármely korban, bármikor élnek is, akik találkoztak Jézussal, a feltámadottal, mert mindenkor, mindenki számára érvényes, megbízható, szilárd és változtathatatlan mindaz, amit Jézus mondott, tanított, s amit most is mond és tanít. Ezért, aki azt tagadja, hogy van feltámadás, az igazságot teszi relatívvá. Akkor igaz az, amit sokan mondanak, s amit a Szentírás is mond sokak véleményeként: együnk, igyunk, házasodjunk, úgyis rövid ideig élünk, nemsokára meghalunk. Aki hisz abban, hogy Jézus él és van örök élet, az is dolgozik, él, házasodik és amit lehet, próbál nyújtani a gyerekeinek is – nem ez a bűn –, hanem az, hogyha csupán erre alapoznak. És az idelent is az örökkévalókat szem előtt tartva akar élni.

Egy kínai mondta a következőt: „Megpróbálok Konfuche etikája szerint élni, de amikor a halál kérdéséhez érek, minden sötét lesz, mert utána nincsen e tanítás szerint semmi.” S az ilyen élet valóban reménytelen élet. Mivel nincsen semmi a jövőben, a halál után – e szerint a tanítás szerint –, így a jelen is elveszíti az értelmét. Aki tudja, hogy van örök élet, az egészen másképp él a jelenben. Aki tudja, hogy le kell számolni az élettel, s oda kell állni az Isten ítélő széke elé, az másképpen kell hogy berendezze a mostani életét is.

Ámde, mondja Pál, Jézus feltámadott, és él, ezért van értelme a benne hívő em-ber jelenének, mert Krisztusban van jövője. Van jövője, egyébként nincs. Krisz-tusban van. Krisztusban van jövője. Érdemes tehát vele és neki élni, mert, ha idelent vele és neki élünk, akkor hozzá megyünk haza. A Szentírás szerint ez pedig mindennél jobb. Akik hisznek Jézusban, így már most benne élnek az örökkévalóságban. Benne élnek az örök-kévalóságban, ezért szabadok. Ezért tud-nak megtenni dolgokat szabadon, bárki bármit mond. Ezért tudnak elhagyni dol-gokat szabadon, ezért tudnak nyugodtan megszabadulni bármitől, még ha azt el is veszik tőlük, mert minden az övék. Krisztusban mérhetetlen gazdagságot kap-tak. Fáj az, ha valamitől megfosztanak, akár erőszakkal, de szabad a hívő ember Krisztusban. S tudja, hogy Isten tudta, akarata nélkül vele semmi nem történhet. Ez mérhetetlen szabadság Jézus Krisztusban, és így tudja a végén az életét is elengedni. Csak Jézus taníthat meg mindenkit arra, arra a bölcsességre, hogy hogyan éljünk itt, most a világban az élet javaival úgy, hogy az ne rontsa meg a re-ménységünket az örökkévalóságban. Hogy az ne rontsa meg és ne tegye tönkre a reménységünket az örök életre nézve.

Végül is a hívő keresztyén tudja, hogy ahol most él, ez a föld, ez a külföld a számára. És az örökkévalóság, a Krisztus színe előtt, a feltámadott élet az igazi haza. Ott vagyunk igazán otthon. Ideig való módon itt vagyunk, s aztán Jézus ha-zavisz majd a mennyei hajlékba. Vagyis a gyökér más. Nem ide gyökerezik, hanem oda föl gyökerezett bele az örök élet-be. Ezért vagyunk – mondja Pál – min-den embernél nyomorultabbak, ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisz-tusban.

Jézus bemutatta, hogy létezik feltáma-dás, van örök élet, s élhetünk másképpen. Az Ő magatartásában és életében semmi nem volt, ami ne Istenre mutatott volna. Isteni volt az egész élete, földi élete során. Pont az örök élet kérdésében hazudott volna, amikor azt mondta, hogy van feltámadás? És ezt is megmutatta, nem? Harmadnapon feltámadott! Miért keresitek – kérdezik a tanítványokat és az asszonyokat az angyalok – a holtak között az élőt. Nincs itt, feltámadott. Megint úgy lett, ahogy Jézus mond-ta. Van feltámadás. Ő volt az első zsenge – írja a Szentírás –, aki ezt be is mu-tatta, aki ezt meg is mutatta. Ilyen valóságosan lesz feltámadása mindenkinek, ahogyan ezt Jézus megmondta.

Az embert két dolog tartja fogva: a bűn, és annak következménye, a halál. Testvérek, Jézus mind a kettőt totálisan legyőzte. Legyőzte a bűnt, és legyőzte a halált. Ezért, akik hisznek benne, azok is legyőzik a bűnt, és a halált. Aki hisz a Fiúban, örök élete van itt, most a jelenben, és nem megy az ítéletre, hanem átment a halálból az életre.

Most így az igehirdetés végén még öt pontban szeretném elmondani azt, hogy mi erősítheti meg a feltámadásba vetett hitünket és reménységünket? Mi bizonyít-ja azt, hogy Jézus feltámadott? Először is Isten igéje, a Szentírás. Isten igéje nem hazudik. Így olvassuk János evangéliumában: Jézus feltámadott a halálból, és közvetlenül utána háromszor is megjelent a tanítványainak. Az 1Kor levélben ezt olvassuk: Megjelent a tanítványoknak, és Kéfás után mintegy ötszáz testvérnek, egyszerre. Több százan látták Jézust, a feltámadottat. Aztán bizonyítja ezt Jézus élete is. Senkinek nem volt akkora befo-lyása a történelemre, mint Jézus életének. Ahogy valaki vele közösségre jut, ott valóban minden megváltozik. Rendkívüli volt Jézus élete, és az életének a vége nem a halál volt, hanem a feltáma-dás. Az üres sír ténye a harmadik. Jézus halála után a tanítványok egészen világosan elmondták Jeruzsálemben, hogy haláláért elsősorban a nép vezetői, de ma-ga a nép is vétkes volt. Miért nem men-tek el a sírhoz, és miért nem nézték meg, hogy ott van-e Jézus holtteste? Ehelyett újra és újra azt ismételgették, hogy a tanítványok ellopták a testet. Ha így lett volna, akkor Isten nem áldja meg a tanítványok szolgálatát. Aki holttestet lop, az ezzel a teherrel és bűnnel nem állhat meg Isten színe előtt. A holttest lopás még soha senkinek az életét nem formálta át pozitív értelemben. De Jézus követői su-gárzó és ellenállhatatlan életű emberek vol-tak. Nem ártott nekik az üldözés, a megverettetés, a megaláztatás, sőt még a kivégzés sem, mert minél többet öltek meg közülük, annál többen jutottak hitre Krisz-tusban. A temetőfosztogató, hullarablók élete soha, senkit nem vezetett még Istenhez. A negyedik, Jézus feltámadott, mert van keresztyén egyház. Hiszen Jézus az alapja, gyökere, és annak a mai napig a vezetője és a feje. Figyeljük meg, egyik pillanatban ott van zárt ajtók mögött a tíz félő tanítvány csoportja, a másik pillanatban pedig örömmel hirdetik, hogy Jézus feltámadott, s találkoztak az élő Krisztussal. Egy halott Mester nem támaszt életet, és nem indít el missziót sem. A holtak emléke egy idő után elhal. De Jézus feltámadott és él, és így tudtak szolgálni neki. És az ötödik, Jézus ma is él, mert én is, meg sokan közületek többen ma is beszéltünk vele, és beszélni csak egy élővel lehet úgy, hogy az válaszol is. Legalább is Isten igéje sze-rint. Aki ma is megszólította az élő Jézust, az ma is kaphatott és kaphat tőle ve-zetést, tanácsot és bátorítást. Jézus maga mondta: „Én vagyok a feltámadás és az élet." S noha odaát nem lesz test, de lesz halhatatlan, dicsőséges test.

Az értünk megfeszített és feltámadott Jézus hív most mindenkit ilyen el nem múló, örökké tartó életre, hogy ne csak ebben az életben reménykedjünk, ne csak vallásosak legyünk, hanem tudjuk, higy-gyük és valljuk, hogy Jézus feltámadott és él. Ne csak a múlandókat számon tartó emberek legyünk, hanem reménységgel teli emberek, hit által mennyei állam-polgárok, akik tudják, hogy Jézus szava igaz: „Én élek, ti is élni fogtok."

Ezzel az örvendezéssel adjunk hálát Istennek!


Imádkozzunk!

Köszönjük neked Jézus, hogy úgy élhetünk most, itt ebben az életben, hogy nem csak ebben a földi létbe reménykedhetünk, hanem abban, hogy aki benned hisz, az halhatatlan, mert te feltámadtál.

Köszönjük, hogy te győzelmet arattál a halál fölött, és ez minden benned hívő győzelme lett. Áldunk azért, hogyha rád tesszük az életünket, akkor nem veszíthetünk. Áldunk, hogy te, akit megöltek, harmadnapon feltámadtál, és bizonyítottad, hogy Úr vagy síron, halálon, poklon, kínon és kárhozaton is. S köszönjük, Urunk, hogy egyszer majd a benned hívőket magaddal viszed az elkészített helyre.

Kérünk, add a te feltámadásod örömét, a benned való bizonyosság reménységét és valóságát, s kérünk, Urunk, áldj meg bennünket, hogy tudjuk hirdetni: meghaltál és ma is élsz, és aki csak hisz te benned, örök élete van annak.

Ámen.