Alapige: Lk 8,26-39

Azután áthajóztak a gadaraiak földjére, amely Galileával átellenben fekszik. Amikor partra szállt, a város felől szembejött vele egy ember, akiben ördögök voltak. Már régóta nem vett magára ruhát, és nem házban lakott, hanem sírboltokban. Amikor meglátta Jézust, felkiáltott, leborult eléje, és hangosan ezt mondta: „Mi közöm hozzád Jézus, a magasságos Isten Fia? Kérlek, ne gyötörj engem!” Jézus megparancsolta ugyanis a tisztátalan léleknek, hogy menjen ki ebből az emberből. Mivel az régóta tartotta megszállva, láncokkal és bilincsekkel kötözték meg, úgy őrizték, de ő elszaggatta a kötelékeket, a gonosz lélek meg a pusztába hajtotta. Jézus erre megkérdezte tőle: „Mi a neved?” Az így felelt: „Légió!” — mert sok ördög költözött bele. Ezek nagyon kérték őt, ne parancsolja őket vissza az alvilágba.

Ott a hegyen legelészett egy nagy disznónyáj; azt kérték tehát a gonosz lelkek, engedje meg, hogy azokba mehessenek. Ő pedig megengedte nekik. Kijöttek hát az ördögök az emberből, és belementek a disznókba. Ekkor a nyáj a meredekről a tóba rohant, és belefulladt. A pásztorok a történtek láttára elfutottak, és hírül vitték ezt a városba és a falvakba. Az emberek erre kijöttek, hogy lássák, mi történt. Amikor odaértek Jézushoz, és ott találták azt az embert, akiből kimentek az ördögök, amint felöltözve és ép elmével ül Jézus lábánál, megrettentek. Akik látták, elbeszélték nekik, hogyan szabadult meg a megszállott.

Ekkor Gadara vidékének egész népe kérte őt, hogy távozzon közülük, mert nagy félelem lett úrrá rajtuk. Jézus ekkor hajóra szállt, és visszatért. Az az ember pedig, akiből kimentek az ördögök, arra kérte, hogy vele maradhasson. De Jézus elküldte, ezt mondva neki: „Térj haza, és beszéld el, mit tett veled az Isten.” Ő pedig elment és hirdette az egész városban, hogy milyen nagy jót tett vele Jézus.

Imádkozzunk!

Mindenható Istenünk, valljuk, hogy te vagy az uraknak Ura, és a királyoknak Királya. Egyedül te vagy Isten, minden más, úgynevezett istent mi találtunk ki a magunk megtévesztésére. Bocsásd meg ezt nekünk!

Dicsőítünk, mert hatalmad szavával te teremtetted a mennyet és a földet, és mindent, ami azokban van. Áldunk, hogy örökkévaló szeretettel szerettél minket, azért terjesztetted ki reánk is a te irgalmasságodat. A te örök irgalmadnak a bizonysága az, hogy most újra itt lehetünk ezen a csendes reggelen, és még mindig van szavad hozzánk.

Köszönjük, hogy a te igéd, ami ma megszólal, ugyanolyan teremtő erejű isteni szó, mint amire előállt ez a világ. Segíts ezt így hallgatnunk! Segíts, hogy valóban az, aki hirdeti, s hallja itt az igét, cselekedje is meg azt, és adja néked a szívét.

Köszönjük, hogy már is biztattál minket ezzel a gyönyörű zsoltárral, hogy a szükségünkben is hozzád forduljunk. Bocsásd meg, hogy oly sokfelé rohangálunk a bajainkkal. Olyan sok mindenkitől kérünk tanácsot, mire nagy nehezen eszünkbe jut, hogy téged is megkérdezhetnénk. Bocsásd meg, ha sok tekintetben a sor végén állsz az életünkben, vagy egy vagy a többi közül, és nem az egyetlen, aki Úr mindenek felett, akivel kezdjük, akihez mindenki előtt fordulunk.

Megalázzuk magunkat előtted, és kérjük a te bűnbocsátó kegyelmedet minden ilyen gőgünkre, tévedésünkre, hitetlenségünkre. Könyörülj rajtunk, és annak ellenére, hogy csak ekkorka hitünk van, mégis ajándékozz meg most minket. Nyújtjuk a hitünknek a kezét és kérünk, rakd tele ajándékkal. Olyan sokféle szükségben és ínségben szenvedünk mindnyájan. Olyan nagy szükségünk van a te erődre, tanácsodra, útmutató igédre. Kérünk, ajándékozz meg mindnyájunkat most gazdagon.

Segíts belsőleg is elcsendesedni, segíts, hogy semmi más ne terelje el most gondolatainkat, egyedül arra figyeljünk, hogy te mit mondasz nekünk, te mit akarsz velünk. Ajándékozz meg a te Szentlelkeddel, az engedelmesség Lelkével, hogy örömmel tudjuk tenni is, amit mondasz. Könyörülj meg rajtam, és te add az igéket a számba, hadd legyen az valóban olyan ige, ami végső soron a te szádból származik, és ezért formálsz, tisztítasz vele mindannyiunkat.

Ámen.

Igehirdetés

Bibliaolvasó kalauzunk szerint ez az igeszakasz következik a mai napon. Ez a rész az, amiről sokan nem hiszik, hogy megtörtént, és nem hiszik, hogy így történt. Bizonyára itt közöttünk is vannak ilye-nek. Bevallom, én hiszem azt, hogy ez is szó szerint a valóságot írja le és adja elénk, úgy, ahogy az megtörtént. Ezt nemcsak a-zért hiszem, mert ehhez hasonló történetek ma is megesnek sokféle formában, hanem azért, mert a Szentírást Isten igaz igéjének tekintem.

Miről van itt szó? Pusztán a tényekre hagyatkozzunk. Jézus átevez tanítványaival a Galileai tó keleti partvidékére, és a bárkából kiszállva egy ember jön elé. Az ember meztelen. Nem tűrt meg magán semmi ruhát már régóta. A teste csupa seb és sebhely. A másik két evangélium leírja, hogy éles kövekkel vagdosta magát időnként. Miért? Ez az ember rettegésben tartotta az egész környéket. Ön- és közveszélyes volt. Próbálták megfékezni, láncokkal megbéklyózni, de olyan emberfeletti ereje volt, hogy széttépte ezeket a bilincseket, láncokat és tovább rohangált a pusztában ordítozva. Éjszaka pedig nem házban lakott, hanem a sírboltokban húzta meg magát.

Jézus mindjárt látja, hogy ez az ember nem a maga ura. Az ördög rabságában van, démoni lélek tartja fogva. Azonnal parancsolja is ennek az őt megkötöző léleknek, hogy menjen ki belőle. Erre az ember leborul Jézus előtt, és ezt mondja: „Mi közöm hozzád Jézus, a magasságos Isten Fia? Kér-lek, ne gyötörj engem!” Ki mondja ezt, ez az ember, vagy valaki más? Egészen nyilvánvaló, hogy nem ő mondja, csak nem tud már különbséget tenni sem a saját énje és az őt megszállva tartó démoni lélek között. A démoni lélek beszél belőle, beszélteti ezt az embert.

Aztán kiderül, hogy több démon is meg-kötözve, megszállva tartja ezt az embert, akiknek a számára egy pillanatig sem kétséges, hogy Jézus egyetlen szavára azt kell tenniük, amit akar. Ezért elkezdenek könyörögni és alkudozni. Mivel az az első pil-lanatban elhangzott, hogy Jézus kiűzi ezeket az emberből, nem is kérik, hogy hadd maradhassanak benne, mert Jézussal szembeszegülniük reménytelen. Azért könyörögnek, hogy ne kelljen elmenniük arról a vidékről. Ott legelészik egy nagy disznónyáj, engedje meg nekik Jézus, hogy belemenjenek a disznókba.

Amikor híre ment ennek az eseménynek, és a kárvallott emberek körülállták Jézust, csodálkozva látták, hogy a rettegett vadember ott ül Jézussal szemben felöltözve. Tiszta a tekintete, és maga a megtestesült nyugalom. Mi történt itt?

Mi történt itt? Pusztán a tényeket figyeljük meg. Egy ember szokatlan módon és hirtelen megváltozott pozitív irányba. Ugyanakkor egy csomó ott levő állat szokatlan módon és hirtelen megváltozott negatív irányba, és rájuk nem jellemző dolgokat cselekedtek, öngyilkosok lettek. Mi lehetett ennek az oka? Valami oka kell, hogy legyen. Különösen annak, hogy ez így egyidejűleg történt.

A Szentírás magyarázata ez: mivel az embert fogva tartó démoni lelkeknek szabadon kellett engedniük áldozatukat, Jézus engedélyével beköltöztek, áttették a székhelyüket ezekbe az állatokba, és azért viselkedtek így. Na de erre, egy pusztán termé-szettudományosan művelt, de a szellemiekben műveletlen ember azt mondja: ki látta ezt? Hol röpködtek ki micsodák az emberből és mentek át a disznókba? És ugyebár, amit nem lát az ember, az nincs. — Vajon ki látja azt, hogy mondjuk egy épület egyik részét feszültség-mentesítik, és egy másik részét feszültség alá helyezik? Hol röpködött ki az áram az egyik vezetékből és repült bele a másikba? Senki nem lát semmit, csak az látszik, hogy amott a lámpák elaludtak, emitt meg hirtelen felgyulladtak. Mitől? Attól, hogy feszültség alá helyezték.

Aki figyelemmel kíséri a külmisszióban zajló eseményeket, és szokott olvasni beszámolókat a misszióban dolgozóktól, az tudja, hogy a vaskosan pogány környezetben, ahol démontisztelet, vagy a démonok-tól való rettegés uralkodik, ott ugyanilyen történetek ismétlődnek ma is. Jézusnak a szabadító hatalma is ugyanígy lesz nyilvánvalóvá. Az ördög nem változik, sem az ő szándékai, csak a csomagolást változtatja, hogy mindig a kornak megfelelően tudja ál-cázni a csalétkeit, a rontását, és így tudjon minél többeket becsapni. A célja mindig u-gyanaz marad: emberek elpusztítása, az élet rombolása, értékek megsemmisítése, közös-ségek felbomlasztása a házasságoktól a nem-zetközi szövetségekig mindenféle szinten.

Az sem változik, hogy ma is ugyanilyen tehetetlenek vagyunk ezekkel a démoni erőkkel szemben, mint amilyen tehetetlenek voltak azok, akik meg akarták kötözni ezt a gadarai megszállottat, vagy meg a-karták menteni a pásztorok a megvadult kondát. Tudniillik fizikai eszközökkel próbálunk megfékezni szellemi erőket és lényeket, és ez mindig nevetséges kudarcra van kárhoztatva.

Egyedül Jézusnak van fölényes hatalma ezek felett. Még alig jelent meg, már elkezdenek könyörögni ezek a tisztátalan lelkek. Csak annyit mondott: menj ki az emberből! — és már térdre borulnak előtte. Tudják, ki előtt borulnak le: „Mi közöm hozzád Jézus, a magasságos Isten Fia? Kér-lek, ne gyötörj engem!” Világos Jézusnak az erőfölénye, és az, hogy Ő szabadítanak jött. Jézus ma is ugyanilyen szabadító.

Tudom, hogy sokan vagyunk itt, akik elmondhatjuk a magunk szabadulására gon-dolva Pál apostol szavait: „Áldott az Isten, aki kiszabadított minket a sötétségnek hatalmából, és átvitt az Ő szeretett Fiának országába, akiben van a mi váltságunk az Ő vére által, bűneink bocsánata.” [Tanuljuk meg mindnyájan könyv nélkül, s kívánom, legyen mindannyiunknak személyes tapasz-talatunk is (Kol 1,13-14)]

Ezek a sötét erők ma is működnek, ügyesen álcázva magukat. Az áldozataikkal nap mint nap találkozunk, talán mi is közéjük tartozunk. Megpróbáljuk minden mó-don titkolni vagy megmagyarázni, vagy el-felejteni, de gyötörnek bennünket, és aki en-gedi, hogy Jézus mint Szabadító lépjen be az életébe, az boldogan megtapasztalja, hogy neki ma is van hatalma ezek felett.

A nagyon sok történetből, amit sajnos el tudnék mondani, egyet hadd említsek csak példaképpen. Egy fiatalasszonyt a barátnői elhívtak egy spiritiszta összejövetelre. Néhány alkalommal ott volt velük. Hitte is, meg nem is, aztán nem látta értelmét, és elmaradt. Az egyik délután azonban különös félelem fogta el. Alig várta, hogy hazajöjjön a férje a munkából. Szinte alig tudott megmaradni egyedül a lakásban. Aztán néhány nappal később úgy látta, sötét alakok ugrálnak estéként az udvarukon, és egyszer-egyszer mintha az elhunyt édesany-ja nézne be az ablakon egy pillanatra. Az őrület határáig jutott. A férje türelmes ember, szereti őt. Mentek orvostól orvosig. Sokféle kezelést megpróbáltak, a helyzet azonban nem javult. S akkor valaki elhívta őt egy keresztyén gyülekezetbe. Ott hallgatta az igét, és a lelkigondozó elmondta neki, mit tanít erről a Szentírás, és mi ennek a megoldása. Lassan kinyílt a szeme, megnyílt a szíve, és egy alkalommal hittel behívta Jézus Krisztust az életébe, tőle kérve bocsánatot minden bűnére, és tőle kérve szabadulást ebből a megkötözöttségből. A félelem megszűnt, azóta sem jött vissza, és minden gyötrő jelenségnek vége szakadt.

Ez azonban nem játék. Ezzel nem lehet kísérletezgetni, hogy megpróbálom. Ez a mindenható és minket szerető Úr Jézus Krisztusnak a csodája, az Ő hatalmának a tette, amit ráadásul egyedül sem lehet általában elvégezni — mint ahogy a legjobb sebész sem operálja meg saját magát, sok esetben fizikálisan is képtelenség lenne, hanem kell hozzá valaki —, ehhez kell egy hozzáértő lelkigondozó és kell az a bizalom Jézusban, hogy Ő tud megoldást adni.

Ez nem ördögűzés, ez Jézus segítségének az igénybevétele. Itt nem az ördöggel foglalkozik sem a lelkigondozó, sem az, aki szabadulni vágyik. Itt végre Jézus előtt borul le egy ember, és tőle kér megoldást, új kezdést, új életet.

Sok példát lehetne még elmondani, erre azonban most nincs időnk. Itt a megterített úrasztalánál ma különös becsületességgel meg kellene vizsgálnunk, hogy vajon nem szorulunk-e mi is ugyanilyen szabadításra. Kevesen lehetnek közöttünk, akik teljesen mentesek minden ilyen hatástól, hiszen ez a bűn az, amikor valami módon az ördöggel kapcsolatba kerül egy ember, ami három-négy nemzedéken keresztül is éreztetheti a hatását. Valaki más került vele kapcsolatba, de mivel ez azt jelenti, hogy gyűlöli az ilyen az Istent, Isten azt mondja: három és négy nemzedéken keresztül megérzi az illető ennek a következményeit. Ez a bűn az, amit már nem tekint bűnnek a közgondolkozás. Amit egyenesen reklámoznak az újságok, a televízió, a rádió. Amit árulnak minden utcasarkon, amit ártatlan szórakozásnak tüntet fel ma az ördög, és a műveltségére oly igen büszke ember nem veszi észre, hogy tudatlanságból az ördög rabságába kerül, hiszen mindenféle babonaság, ezoterika, az ún. paranormális képességekkel való foglalkozás, az ún. alternatív gyógy-módok többsége ilyen rabságba kergetheti az embert. Csak akkor veszi észre, amikor már a következményei miatt szenved. A következményeivel azután szaladgál fűhöz-fához, és ezekre sem talál sokszor gyógyszert. Az okot magát meg végképp nem tud-ja megszüntetni, különösen, ha nem is látja, vagy nem akarja látni azt.

Visszatérve a történethez, azt olvastuk, hogy ennek az embernek rendkívüli ereje volt. Emberfeletti erővel tudta széttépni még a láncokat is, amikkel megkötözték. Ó hány példa van erre ma is! Hányan vannak, akik egyenesen büszkék arra, hogy van valami emberfeletti képességük. Ez soha nem Istentől van. Senki örüljön neki, hogy előre megérez mindent, hogy mi fog történni.

Ismertem valakit, aki pontosan megmondta előre, hogy ki fog érkezni hozzájuk és miért jön. Amikor megtért ez az ember, elveszítette ezt a képességét. Fényes bizonyítéka annak, hogy nem Istentől kapott ajándék volt az, hanem valami ördögi ado-mány, amitől Isten megszabadította őt.

Olvasunk a Bibliában is egy jóstehetséggel megvert kislányról, aki Filippiben, mikor Pál apostolék megérkeztek oda, elkezdte kiabálni, hogy ezek az emberek a magasságos Isten szolgái, és az üdvösség útját hirdetik nektek. Színtiszta igaz volt, amit mondott, ráadásul még reklám is lehetett volna Páléknak, és Pál mégis elhallgattatta, mert nem az Isten Szentlelke mon-datta vele ezt, hanem ördögi adománya volt, és attól meg kellett szabadulnia.

Ne sajnálja soha senki, ha ilyesmit azért veszít el, mert Istennel kapcsolatba került. Minden életellenes erő mögött bizonyosak lehetünk abban, hogy ma is ez a láthatatlan hatalmasság, az ördög áll. Oly sokszor tapasztaljuk a lelkigondozásban, hogy ma is ugyanazt teszi, ami itt le van írva: embereket arra késztet, hogy valami módon kínoz-zák magukat, vagy egymást. A pusztába ker-geti az embert a szó mindenféle értelmében. Elszigeteli másoktól, elmagányosodik, szembefordítja a többiekkel, a kétségbeesés-be hajszolja, és csakugyan csupán a szabadító Krisztus tud kimenekedést adni ebből.

Ebben viszont mi egészen bizonyosak lehetünk, hogy Jézus ma is hatalmasabb. Ő sokkal erősebb, és boldog ember az, aki Őhozzá tud folyamodni.

Még arra a kérdésre keressünk választ, miért engedte meg Jézus, hogy elpusztítsák a kondát ezek a tisztátalan lelkek? Két magyarázata is van ennek.

Az egyik, hogy egészen nyilvánvalóvá akarta tenni, hogy a hitetlenek is kénytelenek legyenek látni, hogy itt valami történt: az egyik megszabadult és ott ül felöltözve, értelmesen, józanul, a másikat meg tönkretette — kicsoda, micsoda? Miért őrültek meg a malacok, mikor ez nekik nem szokásuk, hogy ilyet tegyenek? Valami mégis csak történt, és a hitetlen ember látni akar, hát akkor — lássa! Ha látni akarja, hogy mit pusztít az ördög, akkor Isten néha engedi látnunk, hogy ezt tudja csinálni.

A másik magyarázat pedig az, hogy Jézusnak az ember mindennél drágább. Egyet-len ember szabadulása és üdvössége fontosabb neki, mint több falu malacai együttvéve. Az is nagy érték, és azoknak az embereknek az sokat jelentett, de mi annyira beszűkülten materialisták vagyunk, hogy csak malacokban tudunk gondolkozni. Jézus a-zonban emberben gondolkozik. Néha drasz-tikusan a lelkiekre irányítja a figyelmünket, amely figyelem megkötözötten a testiekre koncentrál mindig. Itt látványos volt, hogy neki milyen fontos az ember. Egyetlen ember is. Egy ilyen reménytelen helyzetbe sod-ródott ember is, akiről már mindenki lemon-dott, talán ő maga is magáról.

Ha valahol, itt a megterített úrasztalánál különösen időszerű említeni, hogy ennyire fontos volt Jézusnak minden ember. Te személy szerint is, meg én is, hogy még az életét is odaadta azért, hogy mi megszabadulhassunk abból a sokféle kötelékből, amiben nélküle vergődünk. Ez a falat kenyér és korty bor az Úrnak halálát hirdeti. Olyan komoly dolog ez, hogy Jézusnak bele kellett halnia abba, hogy legyen szabadulás a számunkra. Viszont, mivel Ő elszenvedte Isten ellenünk való igazságos ítéletét, ezért készen van a szabadulás mindannyiunk szá-mára. Készen van a bocsánat, és valóban csak a hit kezét kell kinyújtanunk, hogy az egészen a mienk lehessen.

Az előbb a Kolosséi levél első részéből idéztem, most hadd fejezzem be a második részből vett idézettel: „Eltörölte a követelésével minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, eltávolította azt az útból, oda-szegezve a keresztfára. Lefegyverezte a fe-jedelemségeket és a hatalmasságokat, nyilvánosan megszégyenítette őket, és diadalt aratott rajtuk.” (Kol 2,14-15)

Az ördögnek és minden seregének a veressége és Jézusnak a győzelme a golgotai kereszten hirdettetett ki. Véglegesen legyőzte ezeket a sötét erőket. Őket bátran mutogatta, diadalt aratott rajtuk. Nem nekünk kell ezek ellen hadakoznunk. Nekünk a győztes Jézus Krisztusba kell kapaszkodnunk, az Ő közelében védve leszünk, csak hozzá kell ragaszkodni.

Végig lehet járni az életet úgy is, hogy az ember becsukja a szemét, aztán vagy be-lelép egy gödörbe, vagy nem. Vagy kifica-modik a bokája, vagy megúszta. Lehet úgy is, hogy kinyitja a szemét, komolyan veszi a láthatókat, de komolyan veszi a valóság másik nagy tartományát, a láthatatlanokat is. Meri hinni mindazt, amit Isten nekünk világosan elmond azért, hogy minél kevesebb balesettel járjuk végig az utat, és végül megérkezzünk a célba.

Boldog ember az, aki az erősebb Jézus-ba, a szabadító, a győztes Jézusba kapaszkodva, Őt követve jár.

Imádkozzunk!

Úr Jézus, olyan nehéz nekünk hinni azt, amit mondasz. Azt nem merjük állítani, hogy hazudsz, és mégsem vesszük komolyan, amit kijelentesz. Szabadíts ki minket ebből a langyos állapotból. Taníts minket bátor igeneket és nemeket mondani. Igent mindarra, amit kínálsz, mondasz, ígérsz, és nemet mindarra, amit a mi ősi ellenségünk akar velünk. Bocsásd meg, hogy sokszor a határozatlanságunk áldozatává válunk.

Magasztalunk téged győzelmes erődért, a kereszten aratott diadalodért. Áldunk, hogy a te halálod és feltámadásod erejéből mi is, ma is élhetünk. Könyörülj rajtunk és tedd nyilvánvalóvá mindannyiunk számára, ha vannak láthatatlan kötelékek rajtunk. Indíts minket arra, hogy eléd borulva, tőled kérjünk szabadulást.

Köszönjük, hogy eléd hozhatjuk mindnyájan gondjainkat, terheinket. Adj nekünk tanácsot döntéseinkben. Köszönjük, hogy reád bízhatjuk szeretteinket közelben és távolban, gyülekezetünket, népünket, annak vezetőit.

Könyörgünk hozzád ma különösen azokért, akik szenvednek. Oly sok a súlyos betegünk, Urunk. Légy ott az ő betegágyuknál. Te légy az ő erősítőjük, és ezt a diadalmas erődet, isteni hatalmadat mutasd meg az ő gyógyulásukban.

Könyörgünk hozzád ma különösen a leprás betegekért, s azokért az orvosokért, ápolókért, akik köztük és érettük fáradnak. Köszönjük, hogy sokakhoz eljuthat már a gyógyszer, és eljuthat az evangélium is. Nyisd meg közülük is sokaknak a szívét, és te adj ott is gyógyulást, szabadulást.

Könyörgünk a gyászolókért. Egyedül te tudsz adni mindnyájunknak igazi vigasztalást is. Mi tudunk vigasztaló közhelyeket

mondani, de nem tudunk egymásba reménységet táplálni. Adj nekünk mindnyájunknak élő reménységet!

Kérünk téged, aki ura vagy a természeti erőknek is, könyörülj rajtunk. Őrizz meg minket újabb árvíztől, őrizd meg a vetésünket a belvizek alatt, és szabadíts meg azoktól is. Te parancsolj a fellegeknek, hogy ne adjanak most több esőt. És te parancsolj mindnyájunknak, hogy a mi magunkban bízó kemény szívünk meg tudjon alázkodni előtted, és tőled tudjuk elkérni valóban a mindennapi kenyeret nemcsak magunknak, hanem másoknak is. Tőled fogadjuk el naponta a mindennapra elkészített igét, hogy valóban emberi életet éljünk, nemcsak kenyérrel élve, hanem minden igével, ami a te szádból származik.

Kérünk, hogy Szentlelked győzzön meg minket arról, hogy micsoda végső soron az igazság, mutassa meg nekünk, hogy mi a szándékod velünk, és bátorítson arra, hogy merjünk engedelmeskedni neked.