Lekció: Mt 5,1-16

Alapige: Lk 2, 21-32.

„Amikor a nyolc nap elmúlt, és körül kellett Jézust metélni, a Jézus nevet adták neki, ahogyan az angyal nevezte őt, mielőtt még anyja méhében megfogant. Amikor leteltek a tisztulásnak a Mózes törvényében megszabott napjai, felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint meg van írva az Úr törvényében, hogy „minden elsőszülött fiúmagzat az Úrnak szenteltessék," és hogy áldozatot adjanak az Úr törvényében foglalt rendelkezés szerint: „egy pár gerlicét vagy két galambfiókát.” Íme, élt egy ember Jeruzsálemben, akinek Simeon volt a neve. Igaz és istenfélő ember volt, várta Izráel vigasztalását, és a Szent-lélek volt rajta. Azt a kijelentést kapta a Szentlélektől, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát. A Lélek indítására elment a templomba, és amikor a gyermek Jézust bevitték szülei, hogy eleget tegyenek a törvény előírásainak, akkor karjába vette, áldotta az Istent, és ezt mondta: „Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, mert meglátták szemeim üdvösségedet, amelyet elkészítettél minden nép szeme láttára, hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak, és dicsőségül népednek, Izráelnek.”

Imádkozzunk!

Urunk, szeretnénk neked hálát adni azért az érthetetlen szeretetért, amellyel egész évben kerestél minket, s keresel ennek az új esztendőnek az első vasárnapján is.

Kérünk, áldj meg minket, s töltsd ki ránk a te Lelkedet, hogy értsük a te igédet, és áldjuk a te nevedet! Köszönjük, hogy az Úr Jézusért beszélni fogsz hozzánk, és újra átélhetjük, hogy te élő személy, valóságos Isten vagy.

Urunk, szabadításodra, üzenetedre, szent szavadra várunk. Köszönjük, hogy a beléd vetett reménység senkit nem szégyenít meg.

Urunk, mi szeretnénk ilyen boldog új évet, amelyet neked szánunk, amelyben te vigasztalsz minket, te bátorítasz és te vezetsz. Segíts nekünk, mert mi magunktól és magunkban ilyen boldogságra eljutni képtelenek vagyunk!

Köszönjük, hogy Jézusért meghallgatsz minket.

Ámen.

Igehirdetés

Csodálatos dolog az, ahogy Simeon és Anna — ez a két Istenben hívő ember — örülni tudott annak, hogy meglátták Jézust, a világ Megváltóját, Messiását.

Egy valamit azonban tudunk, hogy igaz, istenfélő ember volt. Ez azért nagy-szerű dolog, mert ezt a minősítést Isten mondja ki Simeonról. És ez a két szó, hogy igaz és istenfélő, ez minden másfajta szónál többet ér. Mert ez egy minő-sített életet jelent, amely kedves volt Isten és az emberek előtt. Istentől választott, vele közösségben, hitben élő, általa formálódó ember volt. Isten törvényében gyönyörködő, azt megtartó, annak magát alárendelő ember volt Simeon. Ezért nem igazán az volt a fontos, hogy mennyi időt élt vagy él, hanem az, hogy az ő élete minőségi, Istentől minősített élet volt.

Sok ilyen idős ember él közöttünk, de ez az igehirdetés nem csak az idősekről és az időseknek szól, hanem mindenkinek, aki most itt van. De sok olyan idős ember él köreinkben is, akikről talán nem sokat tudunk. Lehet, hogy a keresztnevét tudjuk, hogy Józsi bácsi vagy Erzsi néni — most ezt a két nevet csak találomra mondtam —, nem sokkal többet tudunk róluk, de azt igen, hogy ők voltak azok, akiktől először hallottunk arról, hogy kicsoda Jézus Krisztus, és miért jött erre a világra. És a legtöbbünk nevét sem fogják feljegyezni. Talán a csa-ládtagjaink, ha még élnek majd, emlékez-nek ránk, amikor eltűnünk erről a földi világról, de nem szerepelünk lexikonokban. Kevesünknek van magas állami ki-tüntetése vagy éppen doktori fokozata. Jó tudni azonban azt, hogy Isten szeret minket, ismer minket, és ebben az esztendőben is terve van velünk, és elkészített a számunkra egy újabb évet.

Nem lehet mindenki Simeon és Anna, viszont mindenki lehet, aki csak akar, az Isten áldott eszköze ezen a földön.

A második, amit megtudunk Simeon-ról az az, hogy várt valamire az életében. Nem önmaga körül forgott az élete, mint sok fiatal, középkorú és idős embernek, sokan csak magukkal törődnek: az ő éle-te, az ő gondolatai, az ő szándékai, az ő gyomorműködése, az ő pénze és ideje, vagyis befelé forduló emberek a legtöbben. Simeon nyitott volt, kifelé forduló, sőt, Jézus felé forduló ember volt. Így minden gondolata, szándéka és cselekedete Jézus körül forgott, a megígért Mes-siás körül. Önmagáról is megfeledkezve — pedig akkor sem lehetett könnyű idős embernek lenni — az volt a legfontosabb számára, hogy meglássa azt, amit Isten mondott, és hogy mi lesz Izráel, az ő népének a sorsa.

Ezt is nem régen mondta valaki: Tud-ja, minél idősebb lesz az ember, annál in-kább függ az Isten kegyelmétől, mert an-nál kevesebb ember lesz körülötte, aki tud neki segíteni. De hát, fiatalon is, meg idős korban is nem leginkább az Isten ke-gyelmétől kellene függnie a mi életünknek? Nem rá számíthatunk leginkább a mi sorsunk alakulására nézve?

Simeonnak nem szűkült össze a gon-dolatvilága. Egy személyre, Krisztusra irányult, és Őt várta. Minden az ő szívé-ben Jézus körül forgott. Ez pedig azért sikerült Simeonnak — és ez a harmadik —, amit megtudunk róla, mert ő Lélek szerint járó ember volt. Így is lehet mon-dani, hogy az egész életét, az akaratát Isten órájához, idejéhez igazította. Isten órája=Isten akarata. Aki hajlandó az ő akaratát alárendelni az Isten akaratának, az felismeri majd az Isten óráját. Az tud-ja, hogy mikor, mit kell tenni, mikor, ho-va kell menni, és mikor kell otthon maradni. Felismeri az Istentől készített alkalmakat és helyzeteket.

Nyilván nem egyedül Mária és József voltak ott kicsit szegényesen, vidékiesen öltözve, gyermekkel a karjukban. Voltak ott mások is. Elég sokan mutatták be a gyermeküket Jeruzsálemben Istennek. Magától Simeon soha rá nem jött volna arra, hogy a sok gyermek közül melyik a megígért. Egyáltalán, gondolt volna ar-ra, hogy gyermek, nem az a logikus, hogy felnőtt a Messiás? De ő a Szentlélek vezetése alatt állt. Háromszor is ezt olvassuk róla: „A Szentlélek volt rajta". „A Lélek által, a Lélek indítására ment a templomba." És ez kétféle dolgot jelentett a számára. Várta a Messiást, és mivel várta, ezért kereste az Isten kijelentést, és ezért kereste a Messiást is. Mi-vel a szívében várakozás volt, hogy meg-értse Isten akaratát, s aztán kereste azt, így megtalálta és megértette. Sőt, úgy, ahogy azt Isten akarta, úgy látta, találta meg és értette meg.

Testvérek, mindenki csak Isten indítására kaphat kijelentést a Szentíráson keresztül. Valaki éveken át olvashatja a Bibliát nagy szorgalommal, csak könyv marad a számára, mert csak Isten Szent-lelke az, aki megnyitja az Írás szavait, aki megérteti, aki magyarázza, s akinek a segítségével mi Isten kijelentését vehetjük az Írásokból.

Simeont kezébe vette a kegyelem, e-zért kezébe vehette Jézust. A sok gyer-mek közül felismerte az egyetlent, aki az Istentől való, az Isten Fia. És ekkor magasztalja a mindenható Istent, és a to-vábbi sorsát, az ő életét leteszi Isten kezébe. Kicsiny jelben is felismerte a Mes-siást. Kezébe vette a kegyelem Simeont, és ezért tudott Isten szerint való módon járni, élni és dönteni. Sőt, kegyelmet ka-pott ember lett.

József és Mária odaadta Simeon kezébe Jézust, és Simeon krisztushordozóvá vált. Vagyis, és ez a következő, meg-látta hitének a következményét: krisztushordozó lett.

Mit akar velünk Isten ebben az új esztendőben? Azt, hogy megerősödjünk a hitben — ha van már —, és hordozzunk. Megerősödjünk és hordozzunk. És teljesen mindegy, hogy fiatalok vagyunk, középkorúak vagy már idősödő vagy még idősebb emberek. Megerősödni és hordozni úgy, ahogy azt Isten akarja.

Azt akarja Isten, hogy oszlopok legyünk az Ő kezében. Nem emlékoszlo-pok a saját dicsőségünkre, nem díszosz-lopok, hanem tartóoszlopok az Ő egyházában, az Ő gyülekezetében. Megerősödni és hordozni csak az tud, akinek a számára Jézus Krisztus élő személy.

Simeonnak annyira élő személy volt, hogy a kezébe vehette, ringathatta, beszélhetett hozzá, láthatta egész közelről. Neked személy Jézus vagy csak fogalom? Nagy tanító volt, bölcs ember, forradal-már, lázadó vagy az Isten Fia? Személy vagy fogalom?

Isten ebben az esztendőben azt akar-ja, hogy nálunk, mindnyájunk életében — kivétel nélkül — élő valóságos személlyé legyen Jézus, akivel beszélhetünk, akitől tanácsot kérhetünk, aki tud nekünk — mert akar — kijelentést adni. Azt meg-értjük, és van erőnk ahhoz, hogy meg is tegyük. Ha megerősíthet minket, akkor oszlopokká tesz, és akkor krisztushordozókká leszünk.

A Jelenések 3,12-ben azt olvassuk: „Aki győz, az oszlop lesz az Isten temp-lomában.” Nem könnyű terheket hordozni. Sokan nem könnyű terheket hordoznak: mások terhét, a sajátjukat, sokszor a gyülekezetbe járók terhét. Nem könnyű emberekkel bánni, emberek között élni, a mások, a másik terhét hordozni. De, ha Krisztusban valaki oszlop, akkor fogja bírni, mert az Isten megerősíti és hordozóvá, teherhordozóvá teszi.

Ha csak ezt az évet is túlélni akarjuk valahogyan, kibírni, akkor tényleg nagyon nagy a baj.

Jézus azt mondta: „Az én terhem könnyű, és az én igám gyönyörűséges.” (Mt 11,30) Itt a könnyű szónak az erede-ti jelentése ez: testhez illő, testre szabott.

Amikor az ácsmester az igahordó ál-lat részére igát készített, azt többször is felpróbálta, hogy nem sérti-e valahol az állat bőrét, hogy bírja-e, hogy nem betegíti-e majd meg.

Mit mond Jézus? Azt mondja, hogy testhez illő, testre szabott az iga. Minden keresztyén élete Jézus által testre sza-bott lesz. Még a terhek is ebben az évben, majd Ő a testünkre szabja. Nem ter-hel túl minket. Hozzánk illő, testhez illő, testre szabott. Ez az év is ilyen lesz az Ő kegyelméből. Jézus ismer minket. Is-meri a gyenge és az erős oldalunkat. Tud-ja, hogy mit bírunk majd ki, és mit nem bírnánk ki, és nem terhel fölöttébb majd, mint ahogy azt kibírjuk. Hitünkön át ve-lünk és bennünk dolgozik azon, hogy mi megerősödjünk, és terheket tudjunk hor-dozni. Azt akarja, hogy szolgaként, pozitív és jelentőségteljes dolgokat végezhessünk el.

Egy ötéves kisfiú társasjátékozni akart a nővérével, de annyira félt attól, hogy veszíteni fog, hogy mindjárt az elején közölte: „Nem vagyok hajlandó a kiindulópontról elmozdulni. Erre azt mond-ta a nővére: Így nem fogsz tudni pontokat gyűjteni.”

Testvérek, nem így vagyunk sokan? Olyan jó volt az elmúlt év. A legtöbbünknek azért jó volt. Csak maradjon minden úgy, csak semmi változás, csak őrizzük meg azt. De, ha nem mozdulunk el, akkor hogyan tud Isten újabb és újabb feladatot és szolgálatot adni?

Simeon mozdult, amikor őt a Lélek indította. S mi lett a következménye? Elment a jeruzsálemi templomba a Lélek indítására, és meglátta a Messiást. Találkozott Jézussal, sőt krisztushordozó lett.

Timóteusnak azt írja Pál apostol: „Te azért a munkának a terhét hordozzad, mint Jézus Krisztus jó vitéze." Te teher vagy, vagy teherhordozó, vagy krisztushordozó? Nagy különbség! Teher vagy mások számára, vagy mások, Krisztus terhelhet téged, és állíthat be a szolgálatba? Sokszor nehéz a teher, és nehézkesen mennek a dolgok, és nehézkes dolog emberekkel együtt élni, de Isten megerő-sít és teherbíróvá tesz.

Az ötödik, amit megtudunk Simeonról az az, hogy békessége volt. Mondhatnám így is, hogy Simeon boldog ember volt. Kevés boldog öreg van. Sokszor még kevesebb boldog fiatal meg kö-zépkorú.

Milyen kevés kész ember van még ebben a gyülekezetben is, akik készek szolgálni a mindenható Istent, akik készek újra és újra mindenüket Jézus kezébe tenni, s akik készen állnak arra, hogy bármikor, akármikor, akár év elején hívja őket Jézus mennek, mert készen vannak, mert Jézus Krisztus elkészítette őket a vele való találkozásra.

Simeon nem panaszkodott, hanem há-laénekében dicsőítette Istent. Áldalak és dicsőítlek, mert megjelent a te világosságod a pogányoknak, és Izráelnek. Ez az egész világot jelenti. A pogányok és Izráel. Isten minden népről és nemzetségről gondoskodott és gondoskodik.

Békesség és boldogság. Milyen két nagyon fontos szó ez? Tegnap, meg talán ma reggel is sokaknak azt mondtuk, amikor találkoztunk: Boldogságos, békességes új esztendőt kívánunk, kívánok neked. De hogyan lehetséges ez Isten szerint? Boldog és békességes új esztendő. Ezt olvassuk a 33. Zsoltár 12. versében: „Boldog nemzet az, amelynek Is-tene az Úr. Az a nép, amelyet örökségül választott magának." Boldog nemzet az, amelynek Istene az Úr. Fontosak a történelmi ereklyék? A korona? Persze. De melyik nemzet boldog? Amelynek Istene az Úr, s az a nép és az az ember, amelynek öröksége az Úr.

Isten azt akarja, hogy ilyen boldog új esztendőt ünneplő emberek legyünk.

Imádkozzunk!

Édesatyánk, bocsásd meg nekünk, ha az elmúlt év végére eljutottunk oda, hogy semmi jót nem vártunk már tőled, és mástól sem. És azt sem hisszük igazán, hogy történhet velünk valami jó ebben az új esztendőben.

Bocsásd meg, hogy magunkra néztünk és nézünk, s ezért vagyunk készek elcsüggedni. Áldunk azért, hogy ma megint utánunk jöttél, és hívtál áldott, boldog, szolgáló, téged és így másokat hordozni tudó életre.

Segíts, kérünk, hogy Lélek szerint járjunk, és ne a saját akaratunkat akarjuk végrehajtani, hanem csupán azt, ami kedves előtted, ami a te akaratod velünk, általunk!

Úr Jézus, segíts, hogy a te boldog, neked szolgáló néped közé tartozzunk! Köszönjük, hogy azért, hogy ez megtörténhessen, te a legdrágábbat, az életedet adtad oda áldozatként. Kérünk, hogyha innen elmegyünk majd, beszélj velünk tovább az elhangzottak által, belül a szívünk mélyén is!

S kérünk, segíts nekünk, hogy sokakat az igazságra vezérlő csillagok legyünk, hogy fényljünk örökkön örökké a te országodban! Áldunk azért, hogy te képes vagy arra, hogy ezt elvégezd bennünk! Tedd meg, kérünk, Jézus érdeméért.

Ámen.