Alapige: Lk 12, 22-32

"Tanítványaihoz pedig így szólt: (mármint Jézus)"Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok, mert több az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál. Nézzétek meg a hollókat: nem vetnek, nem is aratnak, nincsen kamrájuk, sem csurük, Isten mégis eltartja oket. Mennyivel értékesebbek vagytok ti a madaraknál! De aggodalmaskodásával ki tudná közületek akár egy arasznyival is meghosszabbítani életét? Ha tehát a legcsekélyebbre sem vagytok képesek, miért aggódtok a többi miatt? Nézzétek a liliomokat, minként növekednek: nem fáradoznak, nem is fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsoségében sem öltözött úgy, mint ezek közül bármelyik. Ha pedig a mezo füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, az Isten így öltözteti, mennyivel inkább titeket, kicsinyhituek! Ti se kérdezzétek tehát, hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, és ne nyugtalankodjatok. Mert mindezeket a világ pogányai kérdezgetik. A ti Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van ezekre. Inkább keressétek az o országát, és ráadásul ezek is megadatnak nektek. Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot!"

Imádkozzunk!

Istenünk, olyan hálásak vagyunk azért, hogy te szeretettel, jókedvvel, kegyelemmel és irgalommal közelítesz hozzánk. Köszönjük Urunk, hogy eljöttél Jézus Krisztus erre a világra, hogy megváltsál minket, és visszavezess az Atyához. Szeretnénk bocsánatot kérni azért, hogyha nálad is önmagunkat keressük, a saját magunk akaratát, elképzelését, vágyát vagy éppen dicsoségét. Köszönjük, hogy megbocsátod ezt a bunt is, meg sok mást is, amit eléd hozunk.

Köszönjük, hogy most az evangélium hirdetése által is szólongatsz és hívsz magadhoz. Önmagaddal szeretnél megajándékozni, hogy igazán gazdag emberek legyünk. Szeretnénk figyelni ma este is a te tanításodra, kedves, hívó szavadra. Szeretnénk felismerni a te jó, kedves és tökéletes akaratodat, annak cselekvoivé válni. Megvalljuk, és sokan látjuk már azt is, hogy magunktól képtelenek vagyunk erre. Köszönjük, hogy te képessé teszel, Lelked által munkálod az engedelmességet, felismerteted a te akaratodat, és adsz erot annak megvalósításához. Áldunk és dicsoítünk Jézus Krisztus mindezekért, de legfoképpen a te igédért, amely élo és ható, és most sem fog visszatérni üresen hozzád.

Ámen.

Igehirdetés

Minden ember életében vannak maradandó és elmúló értékek, barátságok, munkahelyi közösségek, családi kötodések, emlékek és fontos élmények. Az ember az értékes dolgokat számba veszi, a kevésbé értékeseket vagy értékteleneket pedig félreteszi, és idovel biztos, hogy elfelejti.

Nagyon fontos kérdés az, hogy mi áll az értékpiramisunk csúcsán? Mi a legfontosabb érték a mi életünkben? A Szentírás azt tanítja, hogy egy ember életére nézve az a legnagyobb érték, ha Isten országának az állampolgára, ha Istenhez tartozik, ha Jézus Krisztust követi. Még akkor is igaz ez, ha valaki még nem is ismeri Jézust. Látatlanban is nyugodtan kimondhatjuk, hogy egy ember számára a legnagyobb érték ezen a világon, ezen a földön, ha megismerte Jézust, és ha Isten országában otthon van, és a nevét pedig feljegyezték az élet könyvébe. Ha valaki mást keres eloször, vagy valamilyen más értéket, megteheti. De elobb utóbb vagy kiderül az, hogy amit értéknek tartott, nem az, vagy pedig Isten segítségével rátalálhat az igazi és egyetlen értékre.

Egy könyvügynök mondta el, hogy egyszer egy kisvárosba csengetett be a házakba és a lakásokba, helyesebben akart volna csengetni, de egyik lakásban és egyik háznál sem muködtek a csengok, s nem értette, hogy ez hogy lehet. Aztán valaki megmondta a megfejtést. Valahol a központi áramelosztóban meghibásodott egy gép, elromlott egy szerkezet, s így a lakásokba nem jutott el az áram.

Amikor az ember elszakadt az Istentol, akkor meghibásodott valami. Tönkre ment az a szent és igaz kapcsolat, ami ott az Édenkertben megvolt Ádám, Éva és Isten között. Amióta nincs meg az igazi központtal, az értékpiramis csúcsával a legtöbb embernek a közössége és kapcsolata, azóta igazán nem muködik az emberek életében semmi sem jól, semmi sem normálisan.

A mennyek országa, vagy az Isten országa az egyetlen olyan totális hatalom - ezt általában negatív elojellel szoktuk mondani, pedig ez nem feltétlenül negatív - azt jelenti, hogy mindenre kiterjedo, mindent átfogó, mindent keretezo, beborító hatalom az Isten országa. Az egyetlen olyan érték, amelyik átnyúlik az emberi életen, és meg tudja tartani azt az örökkévalóságnak.

Elkezdodhet egy ember életében idelent hit által, és belenyúlik és átnyúlik az örökkévaló dicsoségbe. Ha valaki az Isten országának a tagja, azt igazán nagy baj valójában nem érheti. Az tudja, hiszi és vallja, hogy Isten védelme alatt él. Az Isten akaratán kívül berendezkedo élet az pedig igazán aggodalmaskodó élet. Gyakran látom ezt, hogy mennyire félelemmel teli élet. Az így élo emberek még az ünnepektol is félnek. Hogyan fogjuk megoldani, megkapom-e, meg tudjuk-e fozni, elég lesz-e, mit szólnak majd a rokonok? Telis teli vannak különbözo féle aggodalmaskodással.

Isten nem túlbiztosított keresztyén életet készít az övéinek, de nem is aggodalmaskodó, keresztyén életet, hanem kiegyensúlyozott és benne bízó életet készít. Milyen ez az élet, amelyik Krisztusban bízik? Eloször is a Szentírás azt mondja, hogy félelem nélküli élet. Amikor az angyal karácsony éjszakáján a betlehemi mezon megszólította a pásztorokat, azt mondta: "Ne féljetek!" Ezzel kezdte. Hirdetek nektek nagy örömet. Született ma néktek a Megtartó, a Megváltó Dávid városában Krisztus, akit olyan régóta várt Izráel. Megszületett a Megváltó Dávid városában. Az egész nép öröme lesz. Nagy örömet hirdetek, de azzal kezdi itt, hogy ne féljetek.

Nagyon sok ember próbálja túlbiztosítani az életét. Nem tudom, hogy tudjuk-e vagy ismert-e elottünk, hogy a világon az emberek a jövedelmük több mint 20%-át különbözo biztosításokra költik. Életbiztosítás, balesetbiztosítás, betegbiztosítás, hangszálak biztosítása, s ki tudja még mire költenek elég tetemes összeget évente. Egyébként is próbálnak bizonyos módszerekkel valami biztos talajt teremteni a saját lábuk alatt. Van, akinek elég, ha tele van a kamra, és tele van a betétkönyv - már, aki teheti. A bolond gazdag is ezt tette, hogy önmagát tette meg mércének. Telerakta a csurjeit, és úgy gondolta, hogy hosszú idore biztosította az életét. Istent kihagyta az egészbol. Félt a nélkülözéstol és a kényelmetlenségtol, az ínségtol és a bizonytalanságtól. És sokaknak talán manapság is jogos ez a fajta féleleme. De újra mondom, hogy aki Istennel jár, az eloször is ezt éli át még ha félelmetes helyzetbe kerül is, kiveszi Isten a félelmet a szívébol. Szabad lesz. Aki pedig Isten nélkül él, annak önmaga válik mércévé, vagy valaki más. Ha neki van olyan, akkor nekem is kell. Félelmetes az a harc és küzdelem, hogy az emberek egymást túllicitálva próbálnak bizonyos dolgokat megszerezni. Szellemi javakat. Azért legalább olyan harc folyik, sokszor csak az anyagi javat említjük, pedig szellemi téren, hogy valaki sikeres ember legyen, valakinek neve legyen a szakmában, mi mindenre képesek az emberek. Eltiporni a másikat, rossz hírét költeni akár csak egy tétova mosoly mellett valami megjegyzést tenni, de elobbre jutni, mint a másik, akár az o kárára is.

Mennyi mindentol fél az ember? Fél odaadni azt, amit másoknak kellene átadnia. Fél nem megszerezni azt, amit nyugodtan elengedhetne. Annyifajta fortélyos félelem van az emberek szívében: betegségtol, zajtól, nyomorúságtól, szegénységtol, magánytól, öregségtol, vitaminhiánytól, vírusoktól, s ki tudja, még mi mindentol félnek az emberek.

Akinek az értékrendje csúcsára az Isten kerül, Krisztus által hitre jut, annak minden megváltozik az életében. Az tud félelem nélküli életet élni. Nem fél attól, hogy ne szerezzen meg valamit, amit nem kell megszerezni. Hagyja nyugodtan. Nem akar többé versenyre kelni a többiekkel sem a munkahelyen, sem a rokonságban, sem a városban, sem a faluban, sem a környezetében. Az nem akarja feltétlenül a reklámok szerint berendezni a lakását, azzal a mosóporral mosni, s olyan fogkrémet használni, s olyan sültet betenni délután vagy este az asztalra a család elé. Az szabad emberré válik. Többé nem fél elkerülni azt, amirol nyugodtan lemondhat, vagy amire a legtöbben törekszenek. Egészen nyugodtan mer bármit odaadni, amire Isten indítja, hogy adja oda nyugodtan, hiszen tudja, hogy minden az Istené, mindent tole kap. Szabad emberré válik. Irigység és önzés, vagy éppen a szokás hatalma, vagy éppen a tömeg vagy a tömegek befolyásolásától szabaddá válik, hogy úgy éljen félelem nélkül, ahogyan azt Isten jónak és helyesnek tartja.

Ez a mai igénk is azt mondja, hogy egyszeruen tudja, hiszi és vallja, hogy az Istennek gondja van rá. Ez nem azt jelenti, hogy nem lesznek gondok az ember életében. Dehogynem, de tudja, hogy gondoskodik a gondok közepette is a mindenható Isten.

Nem régen mondta el ezt valaki egy beszélgetés során, hogy o tulajdonképpen nem tudja azt megmagyarázni, de Isten mindig úgy fordítja a szellemi ügyeit és a családi ügyeit, a munkahelyi eloremenetelét és az anyagi ügyeket is, hogy valahogy megy a szekér. O sem érti, hogy hogyan. Nagyon hálás Istennek, mert olyan tehetetlen idonként, és nem kapcsol gyorsan, nem ismeri fel a lehetoségeket és az alkalmakat. Hányszor félretették emiatt, maguk alá taposták. Elobb vagy utóbb valahogy kiderül, hogy o látta mégis jobban. O se értette igazán, de valahogy úgy elore mentek a dolgok az o keze által, vagy az o kezébol.

Mit mond Jézus? Ti se kérdezzétek tehát, hogy mit igyatok, és mit egyetek, és ne nyugtalankodjatok. Mert mindezeket a világ pogányai kérdezik. Most, akik itt vagyunk, akkor döntsük el, hogy pogányok vagyunk, vagy van valami közünk az Istenhez, ha ilyen kérdéseket teszünk fel. Jaj, mit tegyek? Jaj, mit vegyek? Jaj, mit egyek? Ahogy régen ez többször elhangzott sok helyen. A világ pogányai kérdezgetik, hogy hogyan lesz. Miképp lesz? Valaki már most, pedig még vége sincs az évnek, retteg a jövo évtol. Ti se kérdezzétek tehát. Ez világos felszólítás és parancs. A ti Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van ezekre. Mondhatnánk így is, hogy tudja azt, hogy szükségetek van ezekre is, meg még sok minden másra, amit itt nem sorol fel Lukács. Isten pontosan tudja, hogy mire van szükségünk. Mi az, amit most éppen vennünk kell, vagy megkapni, mert valaki nem tudja megvenni. Mi az, amitol biztos hogy szabadulni kell, s Isten abban is segíthet. Tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mire van szükségetek.

Az Isten értékrendjét nélkülözo ember számára csak egy értékrend van, a sajátja, amit a kezébe vehet, amit letehet az asztalára - ahogy ezt mondta valaki -, amit a két kezemmel megkeresek, azt kapja a család. O is kihagyta Istent a számításból. S nem jutott eszébe, hogy mi lesz, ha a két keze, a teste megbetegszik, s már nem tudja kezével odatenni a kenyeret az asztalra? Akkor kegyelemkenyérre szorul, vagy valaki másra? Sokszor nem gondoljuk ám ezt végig, hogy nem természetes dolog az, hogy van terített asztalunk, futött lakásunk, talán még kétháromféle ételben is válogatnak sok családban. Félreteszik, ez nem kell. Ezt nem eszem meg, ezt már annyiszor ettem stb.

Ti se kérdezzétek: mit igyatok és mit egyetek, és ne nyugtalankodjatok. Mindezeket a világ pogányai kérdezik. A saját értékrendje az embernek, ahogy a Szentírás mondja: az evés, az ivás, a vidámság, a hosszú élet. Nagyon fontos: sokáig éljen az ember. Hanem az a fontos, hogy milyen az élet minosége. Most nem a környezeti minoségre gondolok, hanem a lelki, szellemi minoségre. Nem az a lényeg, hogy milyen minoségu életet élek? Isten van a középpontban, mert az minoségi élet lesz. Csupán az, hogy mivel tölthetem meg a hasamat, mivel ruházkodjam, mit nézzek meg, mit tudok megvenni, vagy mivel kereskedjek? Az Isten nélkül élo emberre jellemzo az, hogy állandóan biztosítani akarja a dolgokat. Bebiztosítani magát. Elore megveszi ezt vagy azt. Elore megváltja arra vagy oda a jegyet. Biztosan el tudjon menni. Néha természetesen ez nem baj vagy nem bun. De ha a dolgok az Isten helyére kerülnek. A tervezés nem beteges dolog önmagában, csak akkor, hogyha az Istent kihagyjuk a tervekbol, ha nem neki mondjuk el, és nem Ot kérdezzük. Ha nem számol valaki az Istennel és úgy tervez, akkor minden összedolhet. Úgy is lehet, hogy összedol sok minden, hogy Istennel járunk, de tudja a hívo ember, ha zuhan is, az Isten tenyerébe esik. Örökkévaló karjai tartanak a mélység színe fölött - ahogy ezt a Szentírás mondja. Úgy is zuhan, ha Istennel jár, idonként. Saját bune miatt, vagy egyszeruen Isten megengedi, mert valamire tanítani akar zuhanás közben, vagy az elesés után vagy által. De nagy különbség az, hogy elesem és nem bírok felkelni, vagy ne örülj én ellenségem, elestem bár, de felkelek.

Annyira nevetséges és bizonytalan életfelfogás az, amikor valaki csak önmagára alapozza az életét. Egyszeruen cáfolja a halál. Világosan mutatja, kihagyja a számításból azt az illeto, hogy meghalhat. Vele élve sem túlbiztosítani nem kell életünket, sem bebiztosítani nem kell. De nem kell bizonytalankodni afelol sem, hogy szeret-e az Isten vagy sem. Megmondta. Az O nyáját szereti és vezeti. Jézus a jó pásztor, és szereti az övéit, és senki ki nem ragadhatja oket az O kezébol.

A félelem nélküli életre az is a jellemzo, hogy a bizalom talajára kerül az életünk. Ha valaki elkezd bízni Jézusban, vagy újra elkezd bízni benne. Nem lesz aggódás a vagyon miatt, ha van kicsinyke, vagy a pénz miatt, vagy a megélhetés miatt, mert a helyére, az aggódás helyére a bizalom kerül. Elmondhatok mindent Jézusnak.

Nem félek kimondani azt, hogy korlátlan bankszámlája van a hívo embernek Istennél. Amire szüksége van, arra vagy kiutalja Isten a pénzt, vagy megadja egyszeruen valamilyen módon.

Amikor a teológián tanultam, hányszor átéltem, és azóta is a kicsi gyerekekkel. Kirendelte Isten sokszor elore. Nem is tudtuk mindig, hogy az most miért jött. Késobb kiderült, hogy pontosan arra és annyira volt szükség. Csodálatos dolog az Isten kezébol élni nap mint nap, újra és újra, percrol percre.

Isten gondot visel a mezo liliomairól, az ég madarairól, s akkor az O hívo gyermekeivel ne tenné ugyanezt? Amire szüksége van a hívo keresztyénnek, azt Isten megadja.

A második, az az élet, amelynek értékközpontjában Isten áll, az a pásztor gondviselo szeretete alatt él. Jézus a jó pásztor, és O maga mondja azt a benne hívoknek, hogy ne félj te kicsiny nyáj! Mert úgy tetszett az Istennek, hogy nektek adja az országot.

Magyarországon ma Jézus Krisztus nyája nem túl nagy létszámú. Nem sok hívo ember, hívo keresztyén van. Ne félj te kicsiny nyáj! Megint elojön az, hogy ne félj, de én veled vagyok, veletek vagyok, nem hagylak el titeket. Azért jött az embernek fia, mondja a Szentírás, hogy megkeresse és megtartsa azt, ami elveszett. Megkeresi az O nyájához tartozókat. Elohívja a semmibol az övéit Jézus. Megszólítja, hitre jutnak, s követik Jézus Krisztust.

Csodálatos dolog az, amikor a semmibol Isten gyülekezetet támaszt, népet hoz elo. Elo és kihív a lelki hontalanság állapotából. Átrendezi az értékrendünket. Sokszor olyan megrázó látni ezt egy ember életében, amikor a szemünk elott zajlik egy konferencián, hogy átrendezodik a hét végére, már a hét végére az értékrendje, hogy elkezdodik ez az átrendezodés.

A legfontosabb az, hogy kié az életed? Ki a tulajdonosa? A jó pásztorhoz tartozol, akkor igaz rád is. Ne félj, hiszen a nyájba tartozol. Gondot visel rólad a jó pásztor, és nagyon szeret téged.

A Szentírás azt mondja, hogy semmi nem választhat el tole. Sem élet, sem halál, sem magasság, sem mélység, sem angyalok, sem fejedelemségek. Semmi nem választhat el, sem hatalmasságok az Isten szeretetétol, amely Jézus Krisztusban van. Sem a jelenvalók, sem az eljövendok. Jézusban nyugszik a hívo ember élete. Igazi biztonságban. Ha valaki Isten országának az állampolgára, hadd mondjam ilyen egyszeruen, az Isten megvédi az állampolgárait. Megvédi az övéit. Azt mondja, hogy aki titeket bánt, az az én szemem fényét bántja. Idonként még egy nagykövet is komoly odaszánással fellép egy állampolgár érdekében egy másik, idegen országban. Hogyne tartaná számon Isten az övéit, az O gyermekeit? Hogyne nyitná ki az Isten országának az ajtaját? Ezen a mai estén is nyitva van. Bárki beléphet abba. Isten hív az O szeretetével Jézus Krisztus által.

A harmadik, az Istenre alapozó, Istenre figyelo élet az újra és újra átéli azt, hogy Isten vezeti. Az tényleg tud az Istenre figyelni. Aki akarja tudni az Isten akaratát. Így olvassuk, hogy tetszett az Istennek, hogy az övéinek adja az országot. Vagyis az Isten szabad, nem függ senkitol sem. Úgy dönt, ahogy akar. Hatalmas, kegyelmes és független Úr. Üdvözít, akit üdvözíteni akar. Megszólít, akit megszólít. Hív az O országába, akit hívni akar. Istené minden körülmények között a döntés joga. Tud tanácsolni és vezetni.

Higgyük el, hogy meg tudja mondani és mutatni az O akaratát. De érdekel minket? Fontos nekünk, hogy mi az O akarata, mi az O tökéletes akarata? Bocsánat, hogy így mondom, de a mi tökéletlen gondolataink mellett, vagy annak ellenére. Akarjuk mi tudni az Isten vezetését és akaratát?

Hányan félnek most is az ünnepektol, a magánytól, a közönytol, a szeretetlenségtol. Megint minden ugyanolyan lesz, mint éveken keresztül, évek óta. Semmi nem változik benne sem, meg a többiekben sem. Hányan rettegnek elore attól, hogy le kell ülni és beszélgetni kell. Mintha ez tragédia lenne, és nem lehetoség, hogy újra közel kerüljön két ember vagy több ember egymáshoz.

Istennek tetszik - azt mondja -, hogy megadja azt az O gyermekeinek, amit O jónak talál és jónak lát.

Az Istenre figyelo élet gazdag élet lesz. A legtöbb ember a gazdagság alatt szinte kizárólag az anyagiakat vagy a szellemi javakat érti. Semmi mást nem.

A gazdaság anyagilag, vagy szellemi javakban nem bun. Nem mondja azt Isten igéje, hogy nem mennek be a gazdagok az Isten országába. Azt mondja, hogy nehezen mennek be. Mert hogyha ott van egymás mellett a pénz, meg az istenhit, és a pénz gyoz, akkor nem fér be az illeto Isten országába. Nem teszi le azt, ami az akadálya annak, hogy belépjen, ha valakinek ez a bune. Nem bun, ha valakinek van pénze. A kérdés az, hogy a pénz nem került-e, vagy a szellemi javak nem kerültek-e az Isten helyére. Ha bálvánnyá és biztosítékká válik egy ember életére nézve, ha nem az Istenben bízik, hanem egy csere történik. Bízik a szellemi értékeiben: tudásában, intelligenciájában, a megszerzett szellemi javaiban, vagy az anyagiakban. Ha arra alapozza az életét, és nem az Istenre, akkor biztos, hogy átokká, bunné és nyomorúság forrásává válhat mindez.

Ha valaki bízik az Istenben, szeretném megismételni, korlátlan lehetoségei vannak ezen a területen is. Ha valamire szüksége van, elmondhatja Istennek. S vagy úgy, hogy valakin keresztül, vagy valamilyen módon, egyszeruen Isten kirendeli azt az összeget, amire szüksége van.

A másik, ami jellemzo az Istenre figyelo életre, hogy szabad élet lesz. Mert ahol az Úrnak Lelke van, ott a szabadság. Szabad lesz arra, hogy elovegye a Szentírást holnap este, hogy valóban szent este legyen. A szent azt jelenti, hogy Isten számára elkülönített. Megszenteljük az estét holnap este. Elkülönítjük az Isten számára, s bevonunk ebbe másokat is. Talán még nem gondolják komolyan, furcsa lesz. Lehet, hogy valaki megbotránkozik vagy felháborodik vagy elutasítja. Nekem is mondták egyszer azt így karácsonykor, hogy ne próbáljam többet elovenni a Bibliát. És én úgy voltam vele, ha ott vagyok, akkor ott nem próbálom, de amikor ok jönnek hozzám, hozzánk, az a mi lakásunk és a mi szokásunk, s ott úgy lesz, ahogy mi akarjuk, ahogy mi szoktuk. S ott elovettük a Bibliát. Nem szóltak semmit. Elkezdtük olvasni, s attól kezdve minden évben ott is, meg nálunk is elovehettük. S eljött az az ido, amiért én sokat imádkoztam, mikor a többiek mondták már azt, hogy vegyük elo a Bibliát, és olvasd el, amit ilyenkor szoktál. Micsoda fejlodés. Szabaddá válik az ember arra, hogy beszéljen arról, akinek a születésnapja lesz, akinek a születésnapjára emlékezünk holnap este.

Keressétek az O országát. Figyeljük csak! Királyi akaratát vagy uralmát, és minden egyéb megadatik. Akkor holnap este kapunk erot, szeretetet, józanságot. Akkor szent lesz az az este, Isten számára igazán elkülönített, megkülönböztetett. Aki Jézus által él, aki Jézussal él, az Jézus erejébol élo emberré lesz. Az szabad ember lesz megtenni bármit, amire az Isten indítja.

Milyen lesz a karácsonyunk? Szabad? Félelem nélküli? Igazán örvendezo, békességgel teli? Istentol való szeretettel, agapéval, szívbol egymást szereto lesz ez a holnap este? Azért félnek sokan, mert nem tudják, hogy mi vár rájuk. De hát lehet ilyen. Keressétek Isten királyi akaratát, és minden egyéb megadatik néktek. Tegyük próbára az Istent egész nyugodtan. Uram, ezt szeretném, hogy ilyen legyen. Add meg, légy szíves! Mit ígér? Amit kértek, megegyezik az én akaratommal, megkapjátok. Ez ne egyezne meg az Isten akaratával? Ilyen legyen a karácsony este? Meg aztán tovább a napok sorozata? Hát megmondta: ha valamit az én akaratom szerint kértek, megkapjátok.

Sok mindent nem tudunk elore. Egyet biztosan tudhatunk: aki bízik a mindenható Istenben, az nem fog benne csalódni. Jézus, aki a világ világossága, az az övéit világosságban fogja járatni, és azok elkezdenek maguk is világítani. Fénylenek mint a csillagok, örökkön örökké, és tudnak sokakat az igazságra, Krisztushoz vezetni.

Jegyezzük meg azt, hogy minden, ami alacsonyabban van mint Isten, az a csod csíráját hordja magában. Bálvánnyá válhat. Lehetnek ezek jó dolgok egyébként. Család, házastárs, otthon, ünnep, csoport, egy lelki otthon, de mindez csak viszonylagos az Isten tökéletes állandóságához képest. Aki nem Istenre építi az életét, az bizonyos, hogy megüti magát, és összetörheti magát.

Ahogy nem régen valaki szellemesen fogalmazott: Ha valaki az élete fészkét nem Isten akarata alá építi, hanem túl alacsonyra, azt az elso kicsiny vihar is elsodorhatja. És tényleg így van. Isten értékrendje az értékrendünkben nem Isten értékrendje, Isten van az értékpiramis csúcsán, akkor az elso kicsiny vihar elsodorhatja. Akik idosebbek, azok már tudják, hogy az ember élete során micsoda viharok törhetnek egy ember életére. Micsoda záporok, szélviharok, bajok, nyomorúságok, nehézségek és betegségek. Ha a fészek túl alacsonyan van, ha nem az Isten az alap, jönnek a viharok, és elsodorják az életet.

Jézus Krisztus azért született meg, és azért jött, hogy mi felérjünk az Istenhez. Magunktól nem tudunk. Megszakadt az összeköttetés, nem szólnak a csengok. Nincs kontaktus, nincs közösség, ha nem Isten van a középpontban. Ha a vele való közösség nem muködik, akkor minden összezavarodik, és minden élet összekeveredik.

Jézus egyszer azt mondta, hogy az Isten országa itt van köztetek. És ha Jézust valaki befogadja, akkor benne lesz az Isten országa, és O benne van az Isten országában. És akkor tud sokakat az Isten országához vezetni, és tényleg fényleni, mint a csillagok.

Ha megnézzük, karácsony elott, karácsony alatt és utána, a Szentírásban minden Jézus körül forgott. Jött az angyal, jöttek az angyali seregek, elindultak Jézushoz, aztán menekültek Jézussal. Figyelmezteti Isten Józsefet, hogy vedd a gyermeket, és elmentek Egyiptomba, menekültek. S aztán vedd a gyermeket, térj vissza, és visszatértek. Minden Jézus körül forog. O a csúcs, az értékpiramis csúcsa. Ha valakinél ez nem így van, akkor ne csodálkozzon azon, hogy egy ideig muködik a dolog, és mennek a dolgok, pontosan úgy, ahogy a világban. Figyeljük meg! Elmegy egy ideig. Az autó is elmegy egy ideig, ha folyik az olaj. Aztán tönkremegy a motor.

Egy házasság is elmegy egy ideig, ha megkopott a szeretet és a szerelem, de hány sebbol vérzik egyegy kapcsolat? S hány sebbol vérzik egy élet az Isten nélkül? Egy ideig elmegy, de aztán már nem megy tovább.

Nem régen valaki kimondta a könnyeivel küszködve, hogy értse meg, hogy nem bírom tovább. Teljesen értheto volt. Azt a helyzetet, körülményt nem is lehetett tovább bírni. Emberi erovel végképp nem.

Akinek az életébe az Isten ereje árad, nem félek kimondani, az áradozó ember lesz. Abban túlárad az Isten szeretete, és jut majd másnak is.

Jézus Krisztus azért jött a földre, hogy kinyissa az Isten országának ajtaját. Ma este bemehetünk, s akik már benn vagyunk, mert vannak ilyenek többen is, azok meg megújulhatunk odabent. Újra kérhetünk tole békességet, megújuló hitet, szent életet, megtisztulást, bocsánatot a bunökre, új kezdetet, szeretetet.

Szabad az út az Atyához Jézus által. Sok mindenrol nem tudunk. Egyet biztosan tudhatunk, Jézus az övéit félelmek nélküli életre szabadítja fel. Lehet félelem nélkül követni Ot, aggodalmaskodás és aggódás nélkül, odaadva neki mindent. Aki odaadott értünk és helyettünk mindent, aki megszületett és meghalt értünk.

Az aggodalmaskodás fegyelmezetlen eloretekintés. A hit és a bizalom pedig fegyelmezett szabadság. Fegyelmezett szabadság. Fegyelmezzük magunkat Isten segítségével. Belesimulunk az O akaratába, felismerjük azt, és szabadok leszünk arra, hogy megtegyük.

Jézus az O nyájába hív minket, mert adni akar valamit, a legnagyobbat. A legnagyobb, amit karácsonyi ajándékként kaphatunk, az Jézus maga. A vele való helyreállt közösség, a vele való induló közösség.

Imádkozzunk!

Urunk, olyan hálásak vagyunk neked azért, hogy kinyitottad a menny kapuját, és mi bemehetünk azon. S köszönjük azt, hogy nem kell oda vinnünk semmit sem. Minden bunt, kacatot, ami elhasznált és sokszor tönkre ment és tönkre tett életünket is kívül hagyhatjuk.

Köszönjük, hogy neked kellenek egyedül a mi buneink, mi nem tudunk azokkal mit kezdeni, legyoznek azok, másoknak nem kellenek. Mindenkinek van sajátja elég.

Köszönjük, Urunk, hogy te azért születtél meg, azért éltél itt közöttünk, azért haltál meg, s mentél elore és készítesz helyet nekünk, hogy mi otthon lehessünk tenálad, hogy végre nyugalmat és békességet találhassunk, s más legyen az ünnepünk, mint eddig évente.

Köszönjük, Urunk, hogy te utat nyitottál, s mi mehetünk utánad. Senki sem mehet az Atyához, csakis általad. Kérünk, bocsásd meg, ha nélküled akarunk bemenni, s nem értjük, hogy ez lehetetlen.

Bocsásd meg, ha kiskapukat keresgélünk, pedig egyedül te vagy az ajtó, a juhok ajtaja. Aki bemehet és kijöhet, és legelot talál nálad, biztonságban lakozik, és senki ki nem ragadhatja a te kezedbol.

Úr Jézus, szeretnénk még jobban szeretni téged, még inkább dicsoíteni téged, még engedelmesebben veled járni, még inkább hálát adni. Egyáltalán nem aggodalmaskodni, kivetni a szívünkbol a bizalmatlanságot, a hitetlenséget. Kérünk, töltsd meg a szívünket bizalommal, nyugalommal, szeretettel, békességgel, feléd és mások felé való nyitottsággal.

Köszönjük, hogy ma este is kértél és figyelmeztettél, s intettél, utat mutattál: ne aggodalmaskodjunk, vessük a mi gondjainkat rád, te gondot viselsz rólunk. Így szenteld meg, kérünk már a ma esténket is, és hadd legyen így tebenned szent a mi holnap esti együttlétünk is.