Alapige: 1Tim 3, 16

"Valóban nagy a kegyességnek a titka: aki megjelent testben, igaznak bizonyult lélekben, megjelent az angyaloknak, hirdették a pogányok között, hittek benne a világon, felvitetett dicsoségben."

Imádkozzunk!

Köszönjük, Urunk, hogy így ünnepek elott figyelhetünk rád, hallgathatjuk a te igédet, bátoríthat, vigasztalhat, sot gyámolíthat a te szavad. Köszönjük, Urunk, hogy kétezer évvel ezelott megszülettél, eljöttél erre a földre, emberré lettél, hogy mi a te gyermekeid lehessünk. És köszönjük azt is, amit ma estére készítettél a számunkra. Kérünk, te higgaszd le a mi szívünket, emeld fel, ha csügged a lelkünk, és tedd nyilvánvalóvá azt az üzenetet, bátorítást vagy éppen vigasztalást, amit most nekünk szántál!

Köszönjük, hogyha eljöttünk ide, akkor elvehetjük ezt a kezedbol, és másképpen mehetünk majd el.

Ámen.

Igehirdetés

Amikor Pál apostol úgy 63 körül elküldte Timóteusnak ezt a levelet, már versengés és viszálykodás volt a fiatal, keresztyén gyülekezetek között. Felfogások, irányzatok, hitbeli látások, vagy éppen másképpen látások viaskodtak, s ütköztek egymással. Mindenki a maga véleményét, meglátását, hitbeli meggyozodését tartotta fontosnak, lényegesnek, egyedül helyesnek, és ez sokféle feszültséget okozott.

Ebbe a zurzavaros versengésbe szól bele Pál apostol levelével. Szeretett volna segíteni abban, hogy minden a helyére kerüljön, vagy újra a helyére kerüljön, hogy világosan lássák és higgyék, higgyék és lássák, hogy kicsoda Jézus Krisztus, és miért jött erre a világra.

Valójában Jézusról Pál ebben a pár sorban mindössze ennyit mond, hogy Jézus megjelent testben, és igaz volt lélekben.

Az a gyermek Jézus, akinek a születésnapja egészen közel van hozzánk, akit Isten küldött el, akiben az Ige, az Isten szava testté lett, vagyis két lábon járva adja és adta elénk Isten az O igéjét, mutatja azt, hogy Isten mennyire szeretett minket, és szerette ezt a világot.

Ahogy Jézus emberré lett, és emberként élte az életét, az pedig egyértelmuen azt mutatta, hogy O nem zseni volt vagy vallásalapító, hanem a cselekedetei, a szeretete, a gyógyítása, ahogy beszélt az Atya szeretetérol, ez egyértelmuvé tette azt, hogy O nem tökéletes ember volt, hanem Isten Fia. Jézusban jelent meg az Isten. Ezt így is lehet fordítani, az elso sor: valóban nagy a kegyességnek a titka, Isten megjelent testben. Ez is jó vagy helyes fordítás.

Az advent azt jelenti, hogy várom azt a Messiást, várom az Üdvözítot, mint ahogy azt várták sok ezer évvel ezelott a Megváltó, az Üdvözíto eljövetelét. Emlékszik arra Isten hívo népe, hogy mit tett érte és az emberekért, mindenkiért a mindenható Isten, amikor Jézus karácsonykor megszületett.

Mivel emberré lett, és magára vette a mi létezési formánkat, ezért tud megérteni minket, ezért jön egészen közel hozzánk, érti meg a bánatainkat, az örömeinket, tud segíteni a szükségeinkben és a szükségeinken. Tud megoldást adni, és kivezeto utat mutatni, és megtölteni a szívünket szeretettel, vagy éppen megértetni velünk, hogy bocsánatra és irgalomra van szükségünk.

Születésével karácsony éjszakáján még csak egy természet feletti érkezés mutatja Isten csodáját. Pál azt mondja, hogy nagy titok ez. És tényleg így van. Pontosan megérteni azt, ahogyan Jézus megfogant és megszületett, senki emberfia nem tudja sosem. Ebben van egy olyan titok, amit nem nyit ki Isten, de a hívo keresztyének számára mégis nyilvánvaló, egyértelmu és világos, hogy Isten akarata, az Atya akarata és Isten Lelke az, aki az O szereteténél fogva elküldte Jézust. Isten volt az, aki Jézus egész életét vezette, irányította. Ezért mondja azt, hogy igaz volt lélekben, mert mindig Isten Lelkének a vezetése alatt élt. Mindent Isten akarata szerint tett. Ezért bizonyult igaznak, mert semmi hamisság nem volt benne. Teljesen és tökéletesen cselekedni tudta Isten akaratát. Emberfia erre nem képes. Közülünk senki sem. Idonként sikerül felismerni Isten akaratát, sikerül megtenni azt, és hálás szívvel ezt megköszönni Istennek. De azt, hogy folyamatosan, tökéletesen és teljesen betöltse egy hívo keresztyén Isten akaratát, ez lehetetlen dolog. Jézus volt az egyetlen, aki mintaként elénk élte azt: hogyan lehetséges Isten segítségével, az O Lelkének vezetése által tökéletes életet élni.

Ott volt a kánai mennyegzo csodája, amikor a vizet borrá változtatta, hogy segítsen azokon, akik szükségbe jutottak. Vagy Lázár feltámasztásának a csodája. Akik ott voltak, láthatták saját szemükkel azt, hogy mit jelent az, amikor a tökéletes, irgalmas Isten cselekszik. Mit jelent az, amikor egy negyednapos halott kijön a sírból, saját szemükkel láthatták, átélhették.

Akik Jézussal találkoztak tehát, azok nem csak érzékelték és érezték, hanem bizonyossá váltak abban, hogy belole rendkívüli ero áradt. Amikor a vérfolyásos asszony megérinti Ot és meggyógyul, azt olvassuk, hogy ero áradt ki belole. Az az isteni ero, ami az Atyával való közösségébol fakadt. Ha valaki hitben jár és eros a hitében, az mindig Isten Lelkének az ajándéka. Jézust tehát Isten Lelke vezette, ezért mondja itt Pál, hogy igaznak bizonyult Lélekben. Teljesen és tökéletesen Isten igazságát cselekedte, vitte véghez ezen a földön. Egy volt az Atyával, a Lélekkel is. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek, ez a hármas egység, a tökéletes egység, a megbonthatatlan és a kikezdhetetlen. Jézus földi léte kitéro volt. Eljött a mennyei dicsoségbol, itt volt közöttünk több mint harminc éven át. Elvégezte azt a küldetést, szolgálatot, amit Isten rábízott. Aztán így olvassuk a végén, hogy felvitetett a mennyei dicsoségbe. Visszament az Atyához, ahonnan jött. S azt is ígéri, hogy oda viszi magával a hívoket is, s ott lesznek újra, együtt vele.

Mindaz, amit Jézus földi életében tett, azért volt, hogy az emberek lássák, ahogyan él, cselekszik, s ahogyan engedelmeskedik. Látták Ot az emberek. Volt, aki hitte, hogy O a Messiás, és volt, aki nem. Ez ma sincsen másként. Van, aki hétrol hétre eljön ide a templomba, s egyáltalán nem hiszi el azt, hogy Jézus a világ Megváltója, Messiása. Nem hiszi azt, hogy az o személyes segítoje, vigasztalója, bátorítója lehet Jézus Krisztus. Így is mondhatnám: az O Lelke pártfogó. Legtöbb ember ezt nem hiszi ezen a világon. Sokan vannak, akik hiszik ezt, de nagyon sokan vannak, akik nem.

Így mondja Pál, hogy meglátták Ot az angyalok. Sokan hajlamosak, akik ezt a részt olvassák, csupán a szellemi lényekre gondolni, amikor ezt a szót hallják, de itt egy olyan kifejezés szerepel, a szó ezt is jelenti, hogy a gyülekezet tagjai, a gyülekezet vezetoi. Tehát látták. Voltak olyanok, akik látták Jézust, találkoztak vele. Tehát az angyal szó az nem csak égi követet jelent, hanem a gyülekezet földi vezetojét, vagy éppen hívo tagjait, a gyülekezetbe járókat is jelenti.

Mit jelent ma látni Jézust? Ma nem láthatjuk Ot, hiszen visszament az Atyához, felvitetett. Ma azt jelenti, hogy hiszek benne, s ezért rajtunk keresztül is, egyrészt a saját életemben kezdem látni az Isten jó akaratát teljesülni. Felismerem és tudom cselekedni. Másrészt pedig rajtam keresztül fogják látni a mindenható Istent. Hogyha valaki hittel követi Jézust, az azért elobb vagy utóbb mégis csak látható módon is Jézus Krisztus követe lesz. Vajon hisszük-e mi ezt a minimumot? Mert ez minimum. Tulajdonképpen ez egy nagyon szép oskeresztyén himnusz. De a hit minimuma: hiszem azt, hogy megjelent Jézus testben. Igaz volt, mert Isten Lelke vezette, Isten Lelke volt benne. Megjelent az angyaloknak, látták Ot a mennyeiek és a földiek. Hirdették a pogányok között, hangzott a jó hír, az evangélium. Hittek benne a világon, s aztán visszament az Atyához oda, ahonnan jött. Jézust látni ez azt is jelenti, hogy hiszek benne, s teszem azt, amit O mond nekem, ami a feladatom, a napi küldetésem, amit Isten rám bíz. Keresem és várom az O akaratát, és csak azt akarom teljesíteni. Egyáltalán, felismerni azt, hogy mi az Isten akarata, ebben nagyon sok ero kell idonként, nem mindig. Van, amikor ez könnyen megy.

Jézus azt mondja, hogy az én parancsolataim nem nehezek. Amikor valami Isten és közén áll, akkor válik olyan nehézzé az Isten akaratát felismerni és teljesíteni. De végso soron az Istennek engedelmes ember egyszeruen kezdi felismerni azt, hogy Isten megáldja a munkáját, a szolgálatát. Kezdenek rajta keresztül Istenre tekinteni. Kezdik felismerni, hogy ez az ember más mint a többiek, és az áldás által kezdik látni egy hívo keresztyén életében a mindenható Istent.

A harmadik állítása Pálnak az, ami Jézusról tanít. Azt olvassuk, hogy hirdették a pogányok között már akkor, és most is. Jött, hogy a pogányoknak, az O népének is, de a pogányoknak is világosságot hozzon. Olyan félelmetes az a Szentírásban, amikor azt olvassuk, hogy akik egész életükben a haláltól való félelem miatt féltek, vagy a halál árnyékának a sötétségében ülnek, lakoznak. Szörnyu dolog nem, a halál árnyékában lakni? Állandó lakcím, mondjuk a temeto 1. számú ravatalozója. Szörnyu, nem? Valakinek az az állandó lakása. Ezt mondja a Biblia, hogy az Isten nélkül az ember szüntelenül a halál árnyékában van. Lelkileg halott, s egyszer majd testileg is meg fog halni. Azt is mondja a Szentírás, azt tanítja, hogy Jézus Krisztus azért jött, hogy a sötétségbol és a halál árnyékából kihívja és kiszabadítsa azokat, akik rabok, akik Isten nélkül élnek. Hirdették Jézust a pogányok között. Félünk ettol a kifejezéstol, hogy aki nem hisz Jézusban, az pogány. Ez nem sértegetés. Ez a Szentírás tanítása. Ha valaki az Isten nélkül él, az a halál állapotában van lelki értelemben. A biológiai órája ketyeg. Biológiailag létezik, de lelkileg halott. Ezen úgy lehet változtatni, úgy változik meg ez a státusz, ez a helyzet, hogy meghallja a jó hírt, mint pogány, mint Isten nélkül élo ember, ez azt jelenti, elhiszi azt, örül annak, befogadja, és attól kezdve Istennel jár, és megszunik már, hogy pogány legyen. Átkerült a pogány világból az Isten országába, és Isten gyermeke lett.

Nagy hiány van olyan keresztyénekben, akik vállalják szüntelenül, nap mint nap, óráról órára, percrol percre, hogyha Isten úgy alakítja a helyzetet, a pogányok elott, a nem hívok elott elmondják azt részben cselekedettel, másrészt szóval, életvitellel, hogy mit jelent az, amikor valaki találkozik az élo Istennel, és az az o Ura, és annak engedelmeskedik.

Jézusról azt olvassuk, hogy isteni természetét, lényét nem tekintette zsákmánynak, hanem megalázta magát. Már megaláztatás volt számára az is, hogy ott kellett hagynia a mennyei dicsoséget. Magára vette a mi bunös természetünket, testünket. Itt inkább a lényünkrol beszél a Szentírás, nem a fizikai testünk, az nem bunös önmagában, de a természetünk. Tessék megfigyelni! Ami kijön belolünk, ami alapveto természetünkbol, ahogy mondják némelyek szomorúan, mások büszkén: hát, én ilyen vagyok. Nem lehet mit csinálni. Pedig lehetne. Ilyen vagyok, fogadjanak el ilyennek.

Azt a természetet vette magára, ami az emberre jellemzo, noha Jézusban semmilyen bun nem volt. Sose esett bunbe. Sose tett olyat, ami Isten ellenére lett volna. Ilyen értelemben tökéletes volt minden tekintetben. Testileg magára vette a mi nyomorúságos, fizikai lényünket, de a természetünk bunös része az nem érintette meg Ot, az távol állt tole. Nyájas volt és szelíd. Kedves, és mindenkit szeretett. Még Júdást is, aki késobb elárulta Ot, azt ott, akkor már Jézus tudta.

A hívo keresztyének tudják azt is, hogy az O életük bunnel kevert ebben a földi testben. De azt is lehet tudni, és ennek naponta örülni, hogy van a bunökre bocsánat. Ezt is elmondhatják a hívok a pogányoknak, hogy csodálatos dolog az, hogy van kinél letenni a vétkeinket és a buneinket. Van, aki megtisztít minket naponta, ha már keresztyének vagyunk. Ez ad erot. Ad újra és újra Isten józanságot. Segít abban, hogy újra nekiálljunk, felálljunk, és ne maradjunk fekve egyegy nyomorúságos helyzetben vagy állapot után.

Jézus eljövetelében, karácsonyban benne van a vég is. És itt is ezzel fejezodik be, hogy megszületett, itt volt köztünk, s utána felvitetett a mennyei dicsoségbe. Most tükör által homályosan látunk sok mindent érthetünk már Isten igéje által, akkor pedig Jézusnál, akik ott lesznek, azok színrol színre. Csodálatos egység ez, ha Jézus életét nézzük, s ebbe az egységbe csatlakoznak be a hívo keresztyének is. Viszi magával oket Jézus. Ahova ment Jézus, az Atyához, oda kerülnek a hívok is. Idelent azonos sors a Mesterrel a tanítvány sorsa, odafönn a dicsoségben is azonos a sorsa a Mesterrel.

Tesszük-e mi azt, hogy hirdetjük ezt a jó hírt azok között, akik még ezt nem hallották? Isten így karácsony táján különösképpen készít alkalmakat. Olyan sok mindenrol lehet ilyenkor beszélgetni üzletben eladóval, iskolában tanárral, diáktárssal, kollégákkal a munkahelyen. Mit csináltok karácsonykor? Sok mindenrol lehet beszélni. Eszünk, iszunk, tévét nézünk, beszélgetünk, kinyitjuk az ajándékokat, késobb fekszünk le mint szoktunk. És mást nem? De arról is lehet beszélni, hogy mit jelent, ha jelent valamit valakinek egy istentisztelet. Mit jelent Isten igéje? Mit jelent az, hogy az Ige testté lett, és itt sátorozott, tartózkodott ideiglenesen közöttünk, és lehetett látni az O dicsoségét, amikor felment a mennybe. Annyi mindenrol lehet beszélni az Isten szeretetével kapcsolatban.

Isten újra elkészítette ezt az alkalmat. Karácsony elott különösen, de utána is. Jobban, talán jobban fogékonyabbak az emberi szívek az Isten szeretetére, a jó hír meghallására. Az evangéliumot mondjuk-e, visszük-e? Isten a Jézust nem ismerok számára készítette el a jó hírt. Egyszer, aki keresztyén közülünk, szintén így hallotta. Vagy egy gyülekezeti alkalmon, vagy valaki elmondta neki. Ismered-e Jézust, aki szeret téged, érted is megszületett, érted is meghalt a golgotai kereszten, téged is vár a mennyei dicsoségben. Beszélünk-e mi errol?

Akik lelki vakságban élnek, a legnagyobb, amire szükségük van, az a jó hír, az Isten szeretetérol szóló evangélium.

A végén azzal fejezi be Pál ezt a rövid, keresztyén himnuszt: azt mondja, hogy hittek benne a világon. Hittek benne a világon. Mindenki? A Szentírás világosan azt mondja, hogy nem. Nem mindenki.

Amikor feltámasztotta Jézus Lázárt, elég sokan voltak ott a környékrol. Hallották, hogy Jézust hívták, amikor Lázár megbetegedett. Tudták, hogy többször is volt Máriánál, Mártánál és Lázárnál, a három testvérnél Jézus, megpihent Betániában. Nem volt az messze Jeruzsálemtol. Együtt étkeztek, idonként - bár ezt nem írja az evangélium -, de nyilvánvalóan kiderül, hogy ott is kaphatott szállást Jézus. Szerette a testvérpárt. Ez is kiderül a Bibliából. Hívják, és nem megy. Meghal Lázár, eltemetik. Már negyednapos. Az éghajlat miatt az van a bibliai szövegben, hogy már szaga volt, oszlásnak indult a holttest. Megjelenik Jézus. Már mindenki lemondott, hogy minek most jön, nincs erre szükség. De hallják, hogy mégis elment Jézus. Nagy tömeg verodik össze a környékrol. Együtt kimennek a temetobe. Jézusnak is folynak a könnyei, átérzi a veszteséget, a gyászt, a nyomorúságot, s egyszer csak azt mondja a kételkedo testvérpárnak, hallják ott a többiek is, hogyha hiszel, meglátod az Isten dicsoségét. Elveszik a sírt lezáró követ. Jézus megszólal: Lázár, gyere ki! És kijön Lázár, s azt olvassuk, hogy sokan hittek benne attól fogva. Ez azt jelenti, hogy nem mindenki. Sokan. Csak sokan. Sokan voltak ott, sokan hittek benne, és sokan nem hittek a saját szemüknek sem, nem hittek az orruknak és a szemüknek. Két elég fontos érzékszerv, foleg az utóbbi. Látták, amit láttak, egy negyednapos halott a saját lábán kijön a sírból, és nem hiszik el. Sokan hittek attól kezdve.

Másoknak meg az volt a reakciójuk, hogy meg kell ölni Jézust. De mi rosszat tett? Semmit. Feltámasztott egy halottat. Öljük meg! Sokan pedig hittek benne. Így mondja Pál, hogy hittek benne a világon. Most sincs ez másképpen. Tessék csak megfigyelni, hogy az evangélium, még a jó hír is, az Isten szeretetérol szóló hír is mennyire megosztja ezt a világot. Sokan hisznek Jézusban, sokan meg nem hisznek. Sokan üdvözülnek, megmenekülnek az ítélet alól hit által, sokan meg elkárhoznak. Folytatják azt az istentelen életet tovább, amit éltek az Isten nélkül, s olyan lesz az életük vége is, s jutnak oda, ahova az Isten nélküli élet után jut az ember.

Hogyha valaki szavaival, cselekedeteivel, gondolkodásával, megnyilatkozásaival prédikál Jézusról, azért az elobb utóbb elgondolkodtatja az embereket. Mint ahogy elgondolkodtak azon is, amit Jézus tett. Már korábban ott Nainban, amikor feltámasztotta az ifjút, meg meggyógyított több beteget, s Lázárt is feltámasztotta. Jézus szavai és cselekedetei tökéletes összhangban voltak. S lám mégis megosztotta a világot akkor is, és megosztja most is.

Most, itt lehet benne hinni. Saját hitvallásunk, rövid hitvallásunk lehet az, hívo himnuszunk, amit most felolvastam. Megjelent Jézus testben. Isten Szentlelke volt benne. Látták Ot a mennyeiek, és látták Ot a földiek. Hittek benne a pogányok közül sokan, hittek a világban. Hirdették, O maga eloször az evangéliumot, s aztán hirdetik a róla szóló evangéliumot, s végül visszament oda a mennyei dicsoségbe, ahonnan eljött. Körülveszik az angyalok Jézus életét. Amikor megszületik, angyalok adják hírül. Amikor haldoklik, amikor küzd az engedetlenség és az engedelmesség, de gyoz az engedelmesség ott a Gecsemánékertben, véres verítékkel imádkozik, angyal erosíti Jézust. Legyen meg Atyám a te akaratod - mondja ki véres verítékkel imádkozva. Ott halt meg Jézus akarata az Atya akaratával szemben, s vállalta a keresztfát. Jézus alárendelte mindig az Isten akaratának a saját akaratát.

Ez ma is úgy van, ahol elkezdenek hinni Jézus Krisztusban, ott elkezdodik ez a folyamat is, hogy meglátszik az Isten dicsosége. Tud az ember egyre alázatosabb lenni, egyre inkább alárendelni magát, akaratát az Isten akaratának. Ott sebek gyógyulnak, lelki ínségben élok kapnak békességet. Tönkrement életek megújulnak. Emberek élik át Isten szabadítását. Sokan elhiszik ezt, hogy ez lehetséges, sokan pedig nem. Mi melyik oldalra tatozunk? Abba a sokaságba, akik hisznek Jézusban, s ezért látják az O csodáit, látják Ot hit által, vagy abba a csapatba tartozunk, azok közé, akik bár tehet bármit Jézus, mégsem hisszük el, hogy O megszületett testben, itt volt a földön, s aztán visszament az Atyához, a mennyei dicsoségbe. Hisszük-e mi ezt, hogy gazdag lévén szegénnyé lett, emberré lett, hogy bennünket, embereket Isten gyermekeivé tegyen, és meggazdagítson? Ebben a szóhasználatban gazdagnak lenni az azt jelenti, hogy az Isten nélküli életbol átkerülni az istenhívo életbe. Ennél nagyobb gazdagság egyszeruen nem létezik a világon.

Azt mondja Jézus, hogy keressétek eloször az Isten országát, s az O igazságát, és minden egyéb megadatik néktek. Hát ki tudja nekünk ezt még megígérni? Minden egyebet megkapsz, amire ebben a földi életedben, ezen a világon szükséged lesz. Szükséged van most, és lesz. Ezt senki nem tudja nekünk megígérni. Jézus igen. O azt mondja, hogy veletek maradok, s amire szükségetek van, ha hisztek bennem, mindazt megkapjátok. Azt is mondja, hogy meglátja majd egyszer Ot minden szem: mennyeieké és földieké. Ugyanaz a keret. Meglátták az angyalok, mennyeiek és földiek, hívok és a lelki, szellemi lények. Ez a keret keretezi egész életét Jézus Krisztusnak. Bejelentik az angyalok, bátorítják az angyalok, s amikor feltámadott, ott vannak megint az angyalok, s mondják azoknak, akik keresik, hogy nincs itt, feltámadott. Felment a mennybe, s majd megszólalnak az angyalok trombitái, és O eljön másodszor is ítélni éloket és holtakat.

Azt mondja a Biblia, hogy minden térd meghajlik majd elotte: mennyeieké és földieké egyaránt. A mi térdünk szokott meghajolni Jézus elott? Ma este is lehet. Uram, térdet hajtok elotted. Elismerem istenségedet. Köszönöm, hogy eljöttél testben értem is. Áldalak azért, hogy meghaltál értem is, s azóta is szüntelenül közben jársz értem az Atyánál.

A soksok földi, karácsonyi emlékezés után egyszer majd eljön az igazi, amelyik többé nem ér véget. A teljes közösség, a színrol színre látás Jézussal, s ott az övéit senki és semmi el nem választja többé tole.

Ott lesz Isten minden gyermeke, ahonnan Jézus eljött, és ahova Jézus visszament.

Imádkozzunk!

Köszönjük Urunk azt a csodát, hogy te eljöttél és magadra vetted a mi nyomorúságos lényünket, életünket. S köszönjük, hogy mégis tökéletes maradtál, a bun sosem fertozött meg téged. Köszönjük, hogy így tökéletes Fiúként, engedelmes Fiúként haltál meg aztán a golgotai kereszten, hogy minket megszabadíts és megválts, és magaddal vigyél a mennyei dicsoségbe.

Köszönjük, Urunk, hogy adventben gondolhatunk erre. Köszönjük, hogy te eljössz majd egyszer újra ítéletet tartani e világ fölött. Urunk, segíts, hogy azok között legyünk, abban a sokaságban, akik hisznek benned!