Alapige: Jak 4,13-16

Nosza immár ti, akik azt mondjátok: Ma vagy holnap elmegyünk abba a városba, ott töltünk egy esztendot, kereskedünk és nyerünk; azt sem tudjátok, mit hoz a holnap. Mert mi a ti életetek? Bizony pára az, ami rövid ideig látható, azután pedig eltunik. Holott ezt kellene mondanotok: Ha az Úr akarja és élünk, akkor ezt vagy azt fogjuk cselekedni. Ti ellenben elbizakodottságtokban dicsekedtek: Minden ilyen dicsekedés gonosz.

Imádkozzunk!

Kegyelmes Istenünk, köszönjük, hogy megérhettük ezt a csendes vasárnapot, köszönjük, hogy úgy, ahogy meg van írva: "megmegújul minden reggel, nagy a te huséged." A te huségedet csodálva annál inkább bánkódunk a magunk hutlensége miatt. Megvalljuk bunbánattal, hogy azt gondoljuk, nálad nélkül is cselekedhetünk bármit. Oly sok tervet szottünk már nélküled. Sok vállalkozásba belekezdtünk megkérdezésed nélkül, és közben azt gondoljuk, Istenfélo emberek vagyunk, és várjuk a te áldásodat. Isten, légy irgalmas nekünk, bunösöknek!

Bocsásd meg minden önhittségünket, gogünket és büszkeségünket. Bocsásd meg mindazt, ami nélküled zajlik az életünkben. Ami Isten nélküli, istentelen a mi gondolkozásunkban és szívünkben. Szeretnénk mindettol megszabadulni. Megalázzuk magunkat elotted, és szeretnénk téged olyan nagynak látni, amilyen vagy, magunkat pedig kicsinek vallani.

Szeretnénk úgy fogadni ajándékaidat, mint a gyermekek. Mint akik tudjuk, rászorulunk bocsánatodra, oltalmadra, és egyedül toled kaphatunk örök életet, üdvösséget és értelmes életet itt a földöm. Segíts ehhez közelebb ma minket!

Köszönjük, hogy a te igéd hatalom. Szólíts meg minket igéddel. Azzal a szeretettel, ami beloled árad, és azzal a hatalommal, amivel egészen újjá tudsz teremteni minket.

Kérünk alázatosan: szólj, és a te Szentlelked tegye szívünket fogékonnyá, hogy az igének ne csak hallgatói, hanem megtartói legyünk, s így a te igéd megtarthasson minket.

Ámen.

Igehirdetés

Ma az elso szavunk legyen a hálaadásé. Szeretnénk együtt hálát adni azokkal a testvéreinkkel, akik hatvan évvel ezelott érettségiztek a Lónyai utcai Református Gimnáziumban. Legyen áldott Isten, hogy megorizte oket, és itt lehetnek közöttünk házastársukkal együtt. Kegyelettel gondolunk az elköltözött tanárokra és azokra, akik az osztálytársaik közül nincsenek már az élok sorában. Imádkozunk azokért, akik szívesen itt lettek volna, de nem tudtak eljönni. Kívánjuk mindannyiuknak, hogy teljesedjék be Isten igéje életükben, hogy ne emberek kívánsága, hanem Isten akarata szerint töltsék a testben hátralevo idot.

A második szavunk is a hálaadásé, mert Isten kegyelmébol ma öt gyermeket is hoznak ide a szülok keresztségre. Isten erosítse oket, hogy Jézus tanítványaivá nevelhessék gyermekeiket.

Harmadszor a megrendült együttérzésünknek kell kifejezést adni azok iránt, akik ezen a héten veszítették el hirtelen hozzátartozóikat, s akik különféle sebesülésekkel a New Yorki kórházakban vannak. Ilyenekre képes az a bun, amit sokszor lebecsülünk, amin kacagunk, és közben nem vesszük észre, hogy esetleg rajtunk is ez uralkodik.

Végül buzgón kell könyörögnünk ma a történelem Urához azért, hogy ajándékozza meg ezt a világot békességgel, és a Biblia parancsának engedelmeskedve most még inkább esedeznünk kell minden hatalmon lévokért, azért, hogy csendes és nyugodalmas életet éljünk - ahogy ezt Pál apostol Timóteusnak írja.

Ezek után gondolkozzunk el azon, ami ezen a héten az egész világot megrázta, ezen a rettenetes tömeggyilkosságon, aminek következtében több ezer ember halt meg Amerikában.

Változatlanul az a legizgalmasabb kérdés, hogy ki tervelte ki, ki hajttatta végre ezt a szörnyuséget, ami soksok gyanútlan ember életét egyik pillanatról a másikra kioltotta, vagy ami talán még szörnyubb - napok szenvedése után veszítették el az életüket.

Sok mindent találgatnak ma az emberek. Megdöbbento az, hogy még a hívok közül is olyan kevesen nyitják ki a Bibliájukat. Mond-e errol valamit nekünk Isten igaz kijelentése? Milyen örökérvényu bibliai igazságok segíthetnének a helyesebb tájékozódásban? Szeretnék három olyan bibliai igazságra rámutatni, amin aztán gondolkozzunk tovább, ellenorizzük a Bibliánkból, hogy úgy vannak-e ezek, és ha úgy találjuk, engedjük, hogy Isten Szentlelke ezeknek a bibliai igazságoknak a jegyében vezesse a gondolatainkat és segítsen el helyes értékítéletekre.

Szomorú, hogy a világ felelosei közül is oly igen kevesen vesznek tudomásul ilyen örök érvényu összefüggéseket, amik pedig segíthetnék oket is a helyesebb megoldás megtalálásában. Három ilyet említek ma.

Az elso akkor jutott eszembe, amikor a napokban egy tudós elemzo egy rendkívül találó kifejezést használt, de lehetett érezni a hangján: o sem tudja, mit beszél, nem vette észre, mennyire fején találta a szöget. Azt mondta: ebben az esetben egy test nélküli ellenséggel állunk szemben, és amíg nem tudjuk, ki az, nem tudunk ellene sem védekezni, sem harcolni. Ez így igaz, különösen, ha valaki érti is, mire kell gondolni.

Egy test nélküli ellenséggel állunk szemben. Ki ez a test nélküli ellenség? Isten igéje egyértelmuen beszél róla. A nevét is megmondja. Jézus Krisztus a tulajdonságait is leírja. Pál apostol azt is le meri írni: ismerjük a szándékait, és ezért nem válunk áldozataivá. Ki az az ellenség, aki nemcsak arcátlan, hanem arc nélküli, sot test nélküli - ahogyan találóan mondta az illeto?

Pál apostol az Efézusi levélben így ír róla: "Öltözzétek fel az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben. Mert nem test és vér ellen van nekünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, amelyek a magasságban vannak." (Ef 6,11-12)

O tudta, ki az ellenség. Test nélküli, ezért nem ismeri fel a hitetlen ember, sot el sem hiszi, hogy ilyen van. Pál néven nevezi. Azt mondja: ördög, a mi fo ellenségünk. Jézus azt mondta: emberölo volt kezdettol fogva. Minden ilyen szörnyuségben maga az ördög a felbujtó, o a gyilkos, aki azonban mindig elrejtozik azok mögött, akiket eszközként használ fel gyilkos terveinek a végrehajtásában. Általában embereket használ eszközként, és ezek a szerencsétlenek nem maguktól jutnak ezekre a kegyetlen, rettenetes, embertelen elhatározásokra, csupán eszközök egy nagy szellemi hatalom kezében, akit általában ok sem ismernek.

Nekünk most nem kell egy szuk körre gondolnunk és másokra mutogatnunk, mert a Biblia világosan tanítja, hogy kivétel nélkül mindnyájan az ördög fogságába születünk, amikor világra jövünk. Mióta elszakadtunk Istentol, kiszolgáltattuk magunkat ennek a sötét ellenségnek, azóta az o rabságában vagyunk. Ebbol a rabságból akar Jézus kiszabadítani minket. Ez a szabadulás az, ami semmi mással nem tévesztheto össze. Ez nem azt jelenti, hogy valaki megjavul, vagy vallásos lesz, vagy emelkedettebben kezd gondolkozni, ez szabadulás az ördög rabságából. Aki ezt átélte, az tudja, mi a különbség a rabság és a szabadság között. Aki ezt nem élte át, azt az ördög bármikor arra tudja használni, amire akarja. Ezek az emberek olykor észre sem veszik. Néha maguk is egyetértenek az ördögi szándékokkal, máskor tiltakozik a lelkiismeretük ellene, de tehetetlenül sodródnak mégis abba az irányba, amibe menniük kell, mert egyedül nincs erejük szembeszegülni, és így egyszerre válnak ördögi tervek végrehajtóivá és áldozataivá - ahogyan erre kedden szomorú példát láttunk.

Tragikus az a lelki vakság, amiben képzett, gondolkozó emberek is vannak, hogy nem ismerik ezt a szellemi nagyhatalmat, akinek egyébként mindig az ember a célpontja és minket akar tönkretenni. Nem számolnak dönto fontosságú összetevokkel, és így gondolják, hogy helyes következtetésekre jutnak. A valóságnak csak egy töredékén tájékozódnak, mert a valóság szellemilelki tartományát nem ismerik; hit nélkül azt nem is lehet érzékelni, és mégis büszkén, gogösen hivalkodnak azzal, hogy milyen helyes értékítéletekre jutottak. Ráadásul - ez is az ördög zseniális munkája - ma világszerte igyekeznek a felnövekvo nemzedékkel is megszerettetni az ördögöt. Sot egyházon belül is áldozatává válnak sokan. Egy nagy egyházi konferencián óriás plakáton fehér színnel ábrázolták az ördögöt, aki összeölelkezik Jézus Krisztussal. Mintha a tuz és víz bármikor összeölelkezhetne.

Igyekeznek a gyerekeinket is mesekönyvek sokaságával, lélekromboló és mérgezo musorokkal összebarátkoztatni az ördöggel, sokféle ügyes álcázással, és közben néhány éves korukig oly sok gyilkosságot és vért látnak, hogy teljesen hozzászoknak, és nem tudnak megrendülni, amikor emberéleteket oltanak ki. Ijeszto volt a számomra ezekben a napokban, hogy gyerekek viccelodve beszéltek arról a tragédiáról, amit pedig pontosan el tudtak mondani, hogy mi történt és hogyan történt. Sikerül egyre inkább érzéketlenné taposni a lelkünket, hogy ne reagáljunk finoman arra, ami pedig Isten szerint a legfontosabb és szent. Az ördög elvakít, mindent viszonylagossá tesz. Beteggé teszi ítéloképességünket, és mivel millió szám nem ismerik ot, ezért úgy manipulál és fanatizál tömegeket, ahogyan akar. Mikor lépünk már ki mi is ebbol a lelki vakságból az Isten igéjének a világosságába? Mikor vesszük komolyan azt - úgy hogy számolunk a hétköznapokban is ezekkel a tényekkel -, amit Jézus Krisztus az ördögrol, az o személyérol és bennünk is végzett munkájáról mond?

A második igazság, amit szintén negligál az emberek többsége, hogy most a mi Urunk Jézus Krisztus második eljövetelét közvetlenül megelozo idoben élünk. Erre az idoszakra egyebek között jellemzo az is, amirol O maga részletesen szól, amikor ezt az idoszakot ismerteti: "A gonoszság megsokasodik, és a szeretet sokakban meghidegül."

Ebbe az idoben a gonoszság és az eroszak megsokasodik. A Jelenések könyvébol tudjuk, hogy az ördög fokozza támadását, mert tudja, hogy kevés ideje van (Jel 12,12). O tudja, mi meg az egészre oda sem figyelünk, és nem számolunk vele. Legfeljebb, ha valami kirívó szörnyuség történik, akkor néhány napig sopánkodunk, a fejünket csóváljuk. De most sem igazán az emberek miatt aggódtunk, hanem mi lesz a valutával, a forinttal, meg a gazdasággal. Ennyire el tud vakítani bennünket, ilyen ügyesen álcázza magát, így szétszórja az emberek figyelmét, és ilyen rafináltan rombol egyegy ember életében is, a házasságokban, a családokban, az egyházban, egyegy nemzet körében és a népek között is. Mi pedig dalolva és vakon éljük a világunkat, és azt hisszük, örökké élünk, vagy semmi probléma a világon.

Isten gyermekei, akiknek már kinyílt a szemük és a teljes valóságon tájékozódnak, józanul számolnak ezzel, hogy fokozódik az eroszak és a gonoszság, és egyre jobban tombol a gonosz, mert tudja, hogy kevés ideje van. De éppen Isten gyermekei azok, akik e sok szörnyuség között is komolyan veszik azt, hogy a mindenható Isten, a történelem Ura, ebben a helyzetben is Ura marad a helyzetnek, és a világ kormánya végso soron az O kezében van, és azt onnan senki soha ki nem veheti. Változatlanul igaz, hogy Jézus Krisztusnak adatott minden hatalom mennyen és földön, az ördög feletti hatalom is. Éppen ezért számunkra a legfontosabb feladat és a legnagyobb védelem, hogy Jézushoz tartozunk és hozzá ragaszkodunk minden körülmények között. Egyre nehezebb lesz hozzá ragaszkodni, és egyre nagyobb árat kell fizetniük a huségeseknek azért, ha vállalják Jézust.

Ezek a rettenetes dolgok pedig, amik történnek, és amik majd folytatódnak, a vészcsengo szerepét töltik be a Biblia tanítása szerint. Ezekkel is fel akarja ébreszteni Isten halálos álmukból azokat, akik minderrol semmit nem tudnak. "Ébredj fel, aki aluszol, és támadj fel a halálból, és felragyog neked a Krisztus". (Ef 5,14) Ezekkel is rá akar ébreszteni minket a valóságra. Arra, hogy élet egyedül Jézusban van, sot O maga az élet, és amíg erre lehetoségünk van, addig kell Ot megragadnunk és hozzá ragaszkodnunk.

A Lukács evangéliuma 13. részében Jézus Krisztus errol szólva egy különös szempontra hívja fel a figyelmet. Azt olvassuk itt: "Mit gondoltok? A tizennyolc, akire rászakadt a torony Siloámban, és megölte oket, vajon bunösebb volt minden más Jeruzsálemben lakó embernél? Mondom nektek, nem, sot inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen elvesztek." Zk 13,4-5)

Vagyis Jézus nem azt kutatja, miért dolt le az a torony. Nem is azt, hogy miért éppen azokra szakadt rá, akik ott voltak, hanem azt mondja: ti, akik még éltek, ezt tekintsétek vészjelzésnek, mert ha meg nem tértek, ugyanilyen váratlanul és feltartóztathatatlanul elpusztultok. Ezekkel is magához hív a mi Urunk.

Éppen ez a harmadik, amire szeretném felhívni a figyelmet a felolvasott ige alapján. Tudjuk a Bibliából, hogy a mi megváltó Urunk is éppen ilyen váratlanul fog megjelenni majd az ítéletre, ahogyan ilyen tragédiák teljesen váratlanul bekövetkezhetnek. Akkor már semmire nem lesz lehetoségünk. Egy pillanatban vége szakad minden további lehetoségnek. Nem lehet megtérni, nem lehet mesélni, magyarázni, mentegetozni, ahogyan szoktuk mostanában. Ott egy dolog lesz dönto: egyedül kell odaállnunk az Isten ítéloszéke elé, vagy a mi védoügyvédünkkel, a helyettünk is meghalt Jézus Krisztussal együtt állhatunk oda. De csak az állhat oda Jézussal együtt, aki itt Jézussal járt. Errol Jézus élesen beszél, valahányszor ez jön szóba. Az egyház megbocsáthatatlan bune, hogy ma éppen ezt a jézusi kiélezettséget kezdi elkenni, ködösíteni, és ezzel sokakat a kárhozatban hagy.

János apostol, amikor a gyülekezetet próbálja ráébreszteni erre az életfontosságú igazságra, akkor a maga szelíd hangján is ilyen élesen fogalmaz: "Örök életet adott nekünk az Isten, és ez az élet az O Fiában van. Akié a Fiú, azé az élet. Akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban." (1Jn 5,11-12) Néha ezt ilyen élesen meg kell kérdezni, hogy vajon most, ahogy itt vagytok, megvan-e bennetek az Isten Fia? Akinek nincs valóságos, naponta mélyülo lelki közössége az élo Krisztussal, az az O hirtelen megjelenésekor ugyanígy vész el. Ezt tanítja nekünk a minket mindenkinél jobban szereto megváltó Urunk.

Valami hihetetlen felelotlenség az, hogy emberek milliói élnek úgy, hogy valamire, amirol egészen bizonyosan tudhatjuk, hogy mindnyájunk életében bekövetkezik, egyáltalán nem készülnek fel: arra, hogy meghalnak, és utána nincs lehetoség a megtérésre. Most van lehetoség a megtérésre. Nem kellene ezt unottan hallgatni, hanem egyszer végre komolyan kellene venni, és most mindjárt meg kellene magunkat alázni a mi Urunk elott, és megköszönni, hogy lehetséges még összekötni az életünket az övével, és nála biztos menedékünk van.

A közelmúltban valahol várakoztam egy hivatalban, hogy rám kerüljön a sor. Benyitott egy tisztviselo, aki ment haza, és elköszönt a kollégáitól. Megkérdezték tole: holnap jössz? A válasz így hangzott: jövök, ha Isten éltet. Amikor becsukta az ajtót, a bentiek elkezdtek kuncogni. Az egyik azt mondta: látod, milyen bolond? Mindig így köszön el. A másik így válaszolt: valóban, mintha legalábbis súlyos beteg lenne. Hogy milyen hülye emberek vannak! - Ne haragudjatok, ha ezt a csúnya szót megismétlem. Csakugyan ezek az emberek a hülyék? Azok a bolondok, akik így köszönnek el és így gondolkoznak? Jézus mást nevez bolondnak. Olvastuk a példázatot. A gazdag ember, akinek úgy nott a vagyona, hogy kevés volt a raktár. Lerombolta, magasabbakat, nagyobbakat, tágasabbakat épített. Megtöltötte, és azt mondta: "Én lelkem, egyél, igyál, gyönyörködjél. Tedd magadat kényelembe. Sok vagyonod van sok esztendore eltéve." Micsoda buta mondat! Itt hangzik el egy olyan szó, amit Jézus talán más helyen nem is mond: "Bolond! Az éjjel meghalsz, s kié lesz, amit összegyujtöttél?" Ez nem jutott eszébe. Talán az sem, hogy egyszer o is meghal, az meg végképp nem, hogy az éjjel, miután elkészült a magasabb magtár. (Lk 12,13-21)

Jézus szerint ez a bolond. Nem az a bolond, aki azt mondja: "Jövök, ha az Isten éltet." Ezek a boldogok. Ezek a valóságon tájékozódnak, akik ezt mondják.

Azért olvastam fel a Jakab levelébol ezt a néhány mondatot, ami olyan kereskedokrol szól, akik néha félévre, egész esztendore is elmentek otthonról. Tudták, hova mennek, ki lehetett számítani, mikor térnek vissza, és azt is, hogy körülbelül mekkora nyereséggel. Ezek így beszéltek: "Ma vagy holnap elmegyünk ama városba. Ott töltünk egy évet, kereskedünk és nyerünk." És elhangzik Isten válasza: tudjátok, mit hoz a holnap? Mert mi a ti életetek? Olyan, mint a pára, amelyik néhány pillanatig látszik, aztán eltunik. Ehelyett ezt kellene mondanotok: Ha az Úr akarja és élünk, ezt vagy azt fogjuk cselekedni. Ti azonban elbizakodottságotokban dicsekedtek. És megkapjátok azt: bolond, az éjjel meghalsz és minden terved füstbe megy.

Aki azt mondja: "ha az Úr akarja és élünk," az a mindenható Isten kezébe tette le az életét, és ez az egyetlen igazi életbiztosítás. Ott be van biztosítva erre a földi életre és az örökkévalóságra is, bármi történik vele. Ha ezen az éjszakán elkérik a lelkét, akkor is be van biztosítva. Akkor is ott marad ennek az Istennek az atyai kezében. Ez hiányzik nagyon sokaknak az életébol.

Ezt a lehetoséget kínálja fel nekünk a mi Urunk itt most is. Odatehetjük az életünket az O kezébe. Abba a kézbe, amit miattunk szegeztek át a kereszten. Abba a kézbe, amelyikkel megáldott, mikor azt mondta: "Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az o barátaiért." O az életét adta értünk akkor, amikor még az ellenségei voltunk.

Bárcsak kinyílna a szemünk, megnyílna a szívünk, és így hívnánk be Ot oda, így erosítenénk meg naponta a vele való közösségünket, és adna nekünk ez igazi békességet és vigasztalást, hogy az övéi vagyunk! De úgy, hogy ezzel nem áltatjuk magunkat, és közben ez nem látszik meg az életünkön, hanem úgy, hogy miközben egyre jobban kiábrázolódik rajtunk a Krisztus, aközben egyre erosebb lesz bennünk a meggyozodés, hogy én pedig "mind életemben, mind halálomban, mind testestol, mind lelkestol, nem a magamé, hanem az én huséges Megváltómnak, Jézus Krisztusnak a tulajdona vagyok, - aki az O drága vérével minden bunömért tökéletesen eleget tett, s engem az ördögnek minden hatalmából megszabadított, és úgy megoriz, hogy az én mennyei Atyámnak akarata nélkül egy hajszál sem eshet le a fejemrol. - Ezért Szentlelke által az örök élet felol engem is bizonyossá tesz, és szív szerint késszé és hajlandóvá tesz arra, hogy ezentúl Oneki éljek." (Heidelbergi Káté 1.)

O erre a békességre segíti el azokat, akik az O kezébe teszik le az életüket.

A Biblia beszél nekünk az ördögrol, aki a mi osi ellenségünk. Beszél arról, hogy az utolsó idokben egyre jobban tombol, de ennek a világnak az ura a mi megváltó Krisztusunk marad. És beszél arról, hogy aki felelos ember, az most készül fel arra, hogy egyszer meg kell állnia elotte, és rábízza az egész életét.

Hogyan történhet meg az, hogy az emberi tudomány és technika csodái egy pillanat alatt a szó szoros értelmében porrá válhatnak, mi az, ami elmúlik és megmarad ebbol az életbol, és muszáj-e mindenért bosszút állni, - errol a jövo vasárnap este szól majd az igehirdetés, ha Isten akarja, és élünk.

Imádkozzunk!

Istenünk, megalázzuk magunkat elotted a porig, és dicsoítünk téged. Valljuk, hogy te vagy az általad teremtett világ teljhatalmú ura ma is. Te vagy a természetnek és a történelemnek az ura, és megvalljuk bunbánattal, hogy csak éppen mi nem akarunk elismerni úrnak a magunk élete felett. Bocsásd meg, ha ez így van! Segíts el oda kegyelmesen és türelmesen minket, hogy meglássuk: egyedül te vagy méltó arra, hogy Úrként tiszteljünk, és bátoríts minket, hogy rád merjük bízni magunkat, szeretteinket, népünket, ennek a világnak a jövojét, tudván azt, hogy a te akaratod jó és tökéletes akarat.

Könyörgünk hozzád vigasztalásért a gyászolóknak, gyógyulásért a betegeknek és sebesülteknek. Toled való jó gondolatokért a világ feleloseinek, és azért a békességért, amit csak te tudsz megadni és megorizni, hogy csendes és nyugodalmas életünk legyen, amiben nem elbizakodottan, hanem rád figyelve és neked engedelmesen töltjük a testben hátralevo idonket.

Segíts minket ebben, kérünk. Beszélj velünk ezeken az igéken keresztül a mai napon még. Segíts el minket helyes döntésekre, a veled való közösségben való megújulásra, és segíts most ebben a csendben is hittel kiáltani hozzád.