Alapige: 2Kir 22, 13

"Menjetek, kérdezzétek meg az Urat, hogy mit jelentenek ennek a megtalált könyvnek az igéi rám és az egész népre, Júdára nézve! Mert nagy haragra gyulladt ellenünk az Úr, mivel nem hallgattak elodeink ennek a könyvnek az igéire, és nem tették meg mindaz, ami elénk van írva."

Imádkozzunk!

Köszönjük, Urunk, hogy megáll a te igéd ezen a mai reggelen is. Köszönjük, hogy nincsen még végünk, felkelhettünk és eljöhettünk ide a te hajlékodba. Köszönjük, hogy nem csak mi vagyunk itt, hanem te is itt vagy. Szent szándékod az, hogy megszólítasz minket, bátorítasz, intesz, ítélsz, reménységet árasztasz a mi lelkünkbe.

Kérünk arra Urunk, segíts nekünk, hogy elfogadjuk és befogadjuk a te szavadat, hogy semmiképpen ne tiltakozzunk az ellen, sot készségessé váljék a szívünk, hogy aztán, amit megértünk, azt akarjuk is cselekedni. Köszönjük, hogy te ezt is megkönnyíted.

Köszönjük, hogy Jézusért meghallgatsz minket, s Jézusért megkönyörülsz rajtunk, adod a te igédet, s ezáltal elvégezheted azt a szívünkben, amit te jónak látsz. Segíts nekünk Urunk, hogy nyitottak legyünk a te szavadra! Ne bezárjuk a szívünket, hanem kinyissuk, s amit megértünk, azt elkezdjük cselekedni. Köszönjük, hogy te ehhez minden segítséget megadsz. Cselekedj velünk ma reggel is, kérünk, irgalmasan, hadd dicsoítsünk és áldjunk téged!

Urunk, ezért a toled jövo világosságért fohászkodunk most. Ajándékozd meg a mi sötétségre hajlamos lelkünket ezzel a toled jövo világossággal, értelemmel, toled való békességgel és reménységgel, hadd értsük a te szavadat! Dicsoítsd meg magadat, kérünk!

Ámen.

Igehirdetés

Gyakran feltett kérdés az, hogy várhatja-e minden hívo ember Isten vezetését? És ha igen, akkor milyen módon kaphatja meg azt, értheti meg azt?

A pusztában vándorló Izráel népének könnyu volt a helyzete: nappal felhoben, éjjel tuzoszlopban ment elottük az Úr, vezette oket. Csupán arra kellett figyelni, és mentek az úton, amit Isten kijelölt.

A 32. Zsoltár 8. versében ezt olvassuk: "Bölccsé teszlek, és megtanítlak téged az útra, amelyen járj. Szemeimmel tanácsollak téged."

Ma egy olyan emberrol lesz szó, akit így szemeivel, s az O igéjével tanácsolhatott Isten, s aki fiatal kora ellenére is nagy bölcsességet kapott Istentol. Ennek az alapja azonban az volt, hogy figyelt Isten szavára, igéjére.

Mannassé majd negyvenéves, gyászos és istentelen uralkodása után lett az a Jósiás nyolc éves korában a király Júdában, akinek a szavaiból most egy részletet felolvastam.

A királyok életére nézve Isten mindig úgy ítélte meg oket, amilyen lelkiségük volt. Amilyen lelkülettel viseltettek Isten dolgai iránt, ahogyan imádkoztak, ahogyan hittek, s ahogyan cselekedték Isten akaratát.

A második versben ezt olvassuk Jósiásról: "Azt tette, amit helyesnek tart az Úr. Mindenben osatyjának, Dávidnak az útján járt, és nem tért arról se jobbra, se balra." Nem tért el attól se jobbra, se balra. Mindenben azon az úton járt, amit Isten adott eléje.

Azután azt a kérdést is feltették nem régen, hogy vannak-e véletlenek? Nyugodtan mondhatjuk azt a Szentírás alapján erre a kérdésre: nincsenek. Mert az egyáltalán nem volt véletlen, hogy pont Jósiás uralkodásának az ideje alatt találták meg a Szentírás egy részét, amely valószínu Mózes 5. könyve lehetett, vagy annak részletei. Pont az istenfélo király idejére adja Isten azt a csodálatos eseményt, hogy a kezükbe kerül a Szentírás.

Manassé, a korábbi király és a nép bunei és istentelensége miatt Isten ítéletet hirdet Jeremiás próféta által, s ezt az ítéletet nem vonja vissza. Ezt késobb majd Jósiás is megtudja és megérti.

Azután erre az idore jut, amikor o lett a király, Jósiás, hogy Asszíria leszálló ágba került, Babilónia pedig megerosödik, Júdát fenyegeti, s késobb el is foglalja, kifosztja s az emberek nagy részét fogságba viszi.

Tíz éve király már Jósiás, tehát tizennyolc éves lehetett, amikor megtalálják Isten törvénykönyvét, s azt felolvassák. Eloször tehát azt jegyezzük meg, hogy nincsenek véletlenek. Egyszer valaki ezt így mondta, hogy túl kicsi a világ ahhoz, hogy Isten és a véletlen, vagy a véletlenek megférjenek egymással.

Isten idonként, amikor nagy dolgokra készül, különös módon adhat vezetést, irányítást, utasítást, irány- vagy útmutatást azoknak, akik ot szeretik. Nem volt véletlen tehát Isten igéjének a megtalálása Jósiás ideje alatt, mert Isten irgalmas Isten. O azt mondja, hogy nem akarom, hogy a bunös elvesszen, hanem azt, hogy hozzám forduljon és éljen. Istenben való hit maga az élet. Az Isten nélkül való élet maga a halál. Ezt világosan tanítja a Szentírás.

Minden hívo keresztyén azzal a bizalommal fordulhat tehát Istenhez, hogy O megígérte, ez az általános ígéretei között van, hogy vezeti az O népét, s vezeti azokat, akik bíznak benne. Azután vannak személyes ígéretek is, amelyek például most fogjuk látni, Jósiás is kapott. Egy általános ígéret volt ez, s áll ez ma is, hogy Isten az övéit vezeti.

A nyári gyülekezeti konferencián sokak kérdése volt ez, hogy hogyan érthetjük meg Isten akaratát és vezetését? Nem csak egy kiváltságos csoportnak ígérte ezt meg? Nem. Isten mindenkinek megígérte, akik Ot szeretik, s aki Ot követi és akaratát tudni akarja.

A legtöbben azt értik, hogy mi hogyan szólhatunk Istenhez. Az imádkozás azt jelenti, hogy szóba állok Istennel. Erre is O indít, s amikor indít, akkor elmondom azt, ami a vágyam, a kívánságom, a bunöm, bunbánatom. Egyszóval elkezdek beszélgetni Istennel. Isten pedig válaszol az O gyermekeinek.

Itt úgy válaszolt Jósiás imádságára - aki ugyanúgy, mint az istenfélo királyok, kérték azt, hogy hadd tudjon bölcsen kormányozni -, hogy Hilkijjá fopap megtalálja Isten igéjét a templomban. Nem tudjuk pontosan, hogy elrejtett Bibliáról volt szó, vagy elvesztett, hanyag módon félredobott Szentírásról. Manassé korát ismerve, mind a ketto lehetséges. Nem törodtek Isten igéjével, ez biztos volt, hiszen olyan dolgokat cselekedtek, amik Isten akaratával ellentétesek voltak. Ugyanakkor lehet, hogy valaki gondoskodott arról, hogy nehogy a Biblia is azonos sorsra jusson, mint a király engedelmessége Istennel kapcsolatban. Inkább elrejtette. Nem tudjuk pontosan, mind a ketto lehetséges volt.

Az nyilvánvaló, hogy Isten irgalmasan cselekedett, amikor engedi megtalálni a Szentírást, és egy megtalált és komolyan vett Biblia, a Biblia igéi - figyeljük meg - milyen változást indítanak el egy istenfélo fiatalember életében, s milyen pozitív hatással bír az egész ország életére nézve.

Reménykedhetünk abban, hogy egy karácsonyra vagy születésnapra vagy akármikor ajándékozott Szentírás, amely felkerült egy polcra, s ott porosodik, egyszer csak lekerülhet onnan. Isten megtaláltatja azzal, akinek azt ajándékba adtuk. Kerülhet egy olyan, ha nem is történelmi helyzetbe, de egy olyan élethelyzetbe, amikor eszébe jut, hogy az ám, kaptam én egy Bibliát valamikor ajándékba, lehet, hogy Isten mégis tud azon keresztül mondani valamit? S letörlik a port, kinyitják, s Isten megteheti azt, hogy megszólal, tanácsot, vezetést, bátorítást és vigasztalást ad.

A második, amikor megtalálják a törvénykönyvet, s részleteket olvasnak fel belole, akkor Jósiás király szíve megindult. Vajon a mi szívünk mikor indult meg utoljára? De mit is jelent ez pontosan? Azt jelenti, hogy komolyan vette Isten igéjét, nagy hatással volt rá. Talán még a könnyei is kijöttek, hogy micsoda kincs a Szentírás. Kézbe vehette, olvashatta. Felolvasták a nép elott, s megértették, hogy Isten szereti oket. Minden büntetés és a bunök következménye ellenére is Isten szeretete nem fogyott el, és nem múlt el.

Elismeri vétkét; ezt jelenti, hogy megszaggatta ruháját, pedig o tulajdonképpen bizonyos kérdésekben nem vétkezett Jósiás, s mégis azonosul a népe bunével, buneivel, megszaggatja ruháját, elismeri bunét, s bocsánatért esedezik.

S olyan jellemzo az a parancs is, amit kiad. Azt mondja, hogy menjetek el és kérdezzétek meg az Urat - el kellett menniük egy prófétához -, hogy mit jelentenek ennek a könyvnek igéi rám nézve és az egész népre és Júdára nézve.

Figyeljük a sorrendet?! Nem azzal kezdi: Istenem, örülök, hogy megtaláltuk a Szentírást, mondd meg, mit kell mondanom a népnek! Miben kell figyelmeztetnem, megintenem oket. Nem. Azzal kezdi: Uram, rám nézve milyen utasításod, parancsod van? Mit akarsz, hogy cselekedjek én! Aztán folytatja, hogy a nép és egész Júda. De figyeljük ezt az alázatot? Azzal kezdi, hogy milyen parancsod, utasításod, üzenetedet van az én számomra? Jósiás tudni akarja Isten vezetését eloször önmagára nézve, s aztán a többiekre nézve. Mi az Isten akarata, amit neki, a nép királyának teljesítenie kell? Ezt mondd meg eloször, Uram!

Mikor rendültünk meg mi így utoljára, amikor olvastuk a Szentírást? Uram, mi a te akaratod, mi a te üzeneted? Mit akarsz mondani nekem? Ott van ez a szomjúság, vagy ma reggel ott volt, most ott van? Uram, mi a te üzeneted? Nagyon sokszor - én azt hiszem, hogy a legtöbben, én is, ti is - nem értünk semmit a reggeli igébol. Foleg, ha az nehezebb részbol való. De nem mindig van ez így. Akkor is, ha nem értünk valamit, kérdezhetjük Istent. A Szentírás magyarázza legjobban a Szentírást. A párhuzamos helyeket kikereshetjük, s miközben imádkozunk, aközben Isten kinyithatja azt, ami ott, akkor még esetleg érthetetlen, de semmiképpen nem értelmetlen.

Elmennek hát - akkor Hulda prófétano volt az, akihez mehettek - megkérdezni azt, hogy mit jelentenek a felolvasott igék? Erre egyszeruen azért volt szükség, mert teljes Szentírás még nem volt a kezükben. Ez a részlet is nem minden mondatában volt értheto. Akkor még Isten úgy szólt, hogy az erre kiválasztott prófétán keresztül mondta el az O üzenetét. Ez jelen esetben Hulda prófétano volt.

A harmadik, Jeremiás prófétának már korábban Isten kijelentette, hogy a nép ítélet alá kerül, mert gonoszul és álnok módon cselekedtek, s nem tartották meg Isten törvényét. Pogány bálványimádásba süllyedtek, és megvetették Isten szavát. Ez volt Manassé uralkodása alatt. Akkor elhangzik az ítéletes prófécia, s amit majd Hulda mond, abból is kiderül, hogy Isten ezt az ítéletes próféciát nem vonta és nem vonja vissza, és nem változtatja meg.

Hilkijjá tehát megtalálja a törvénykönyvet. Hulda prófétano elmondja a próféciát, de kiderül az, hogy Isten még azon a módon is gondoskodott Jósiásról, hogy egy istenfélo prófétanot ad oda mellé. Nem egy hitetlen vagy istentelen próféta él, s muködik abban az idoben, hanem Hulda, aki figyel Isten szavára, s aki azt adja tovább, amit Istentol megértett. Idos és tapasztalt prófétano volt, aki átélte Manssé király istentelen uralkodásának sötét napjait. O tudta, hogy milyen érték az, amikor Isten szól, s nagy örömmel adta az üzenetet tovább. Ismerte a jeremiási próféciát, megismétli ugyanazt. Ez volt az általános prófécia, az általános üzenet, s e mellé Isten az O kegyelménél fogva tett még valami egészen személyeset. Ha olvassuk a Szentírást, akkor abban találunk általános üzeneteket, általános ígéreteket. Például: nem jó az embernek egyedül lenni. Ez egy általános ígéret, amikor ezt beteljesíti Isten és ad társat, akkor válik személyessé. Ne lopj! Ez is egy általános figyelmeztetés. És személyessé akkor lesz, amikor nekünk, valamelyikünknek személyesen Isten rámutat egy tolvajlására vagy egy hazugságára.

A király kérésére tehát Hulda értelmezi Isten igéjét, de hozzáteszi azt, amit aktuális, napi üzenetként kapott Istentol. Ez pedig a következo volt: "Mivel meglágyult a szíved, szólt a prófécia - sírtál Jósiás, és megaláztad magad Isten elott, hogy milyen pusztulás és átok vár Júdára, megszaggattad ruhádat és sírtál én elottem, ezért én is meghallgatlak. Oseid mellé fognak temetni, és nem a te idodben teljesül mindaz a rossz, amirol a prófécia szólt."

Megszólalhat tehát Isten az O igéje által? Megszólalhat. Megszólalhat egy istentiszteleten keresztül, a hallgatott igén keresztül, az olvasott Szentíráson keresztül. Isten embereket indíthat arra, hogy mondjanak nekünk valamit. Talán nem is tudják pontosan, hogy miért azt, miért ott, és miért nekünk. Isten tudja, és sokszor mi is értjük. Kinyithat ajtókat és bezárhat. Sokféle módon teheti nyilvánvalóvá számunkra az O akaratát.

Az Ap.Csel. 7. fejezetében olvassuk azt, hogy Isten az O igéje által is adhat bátorítást és vezetést. Nem azt jelenti ez, hogy bárhol felütjük a Szentírást, akkor azon keresztül megérkezik Isten üzenete, de lehetséges az, hogyha olvassuk folyamatosan, és benne vagyunk az Isten vezetésének, igéjének a sodrásában, medrében, akkor átéljük azt a csodát, hogy megértjük az O akaratát. Valamit nyilvánvalóvá tesz. Valamibe belerendül a lelkünk. Valami egyértelmu lesz. Isten Szentlelke kiemeli, bizonyosságot ad, hogy ez most az Isten üzenete, és Isten akarata.

A Szentírás rendszeres olvasása nélkül nem igen lehet megérteni Isten akaratát. E nélkül alig fog menni az, hogy egyes esetekben, különlegesen nehéz, de könnyebb helyzetben is megértsük Isten akaratát.

A Máté 22, 29-ben azt mondja Jézus: "Azért tévelyegtek, mert nem ismeritek az írásokat, sem Isten hatalmát." Azért tévelyegtek, mert nem ismeritek az írásokat, sem Isten hatalmát. Vagyis a legfobb cél és feladata: minél jobban megismerni Isten igéjét, s akkor meg fogjuk ismerni minél jobban Isten hatalmát. Amilyen mélyen beleássuk magunkat a Szentírásba, olyan mélységes mély szeretettel bánik velünk Isten. Sot, még mélyebben értjük meg az O irgalmát és kegyelmét, döbbenünk rá az O korlátlan hatalmára. S kezdjük egyre jobban elhinni azt, hogy neki tényleg minden lehetséges. Az is, amit mostanáig akár lehetetlennek tartottunk.

Isten ad tehát vezetést, de soha nem ad olyan vezetést, ami a Szentírással vagy a Szentlélek vezetésével ellentétes. Isten Lelkének a vezetése, meggyozése, a leírt ige, Isten vezetése, körülmények, testvérek által soha nem kerülhet ellentmondásba egymással. Sot, ezek a részek mindig összeadódnak és kiegészítik egymást, ha Isten mondani akar valamit.

Ha az O igéjében adja meg a mi életünkhöz szükséges használati utasítást, akkor tényleg bun az, hogyha elhanyagoljuk a bibliaolvasást, nem? Vajon kit hibáztathatunk, ha indulunk valahova és eltévedünk, mert nem használjuk a térképet.

Még élénken emlékszem egyegy kirándulásra, ahol magáról azt mondta valaki, hogy jól ismeri a területet, ismeri a jeleket is, csak hát néhányat közben átfestettek, más jelzéseket kivágtak. Lényeg az, hogy nem használt térképet, s többször egymás után eltévedtünk. Isten igéje térkép, használati utasítás, kenyér a számunkra. Ha azzal táplálkozunk, ha azt tanulmányozzuk, ha annak a jelzéseire, figyelmeztetéseire, intésére, bátorítására figyelünk, nem fogunk eltévedni az életünkben. Vagy ha tévedés felé megyünk is, akkor Isten inteni és figyelmeztetni fog minket, mert meg tudja tenni, ha rá figyelünk.

Jósiás alázatos ember volt. Megalázta magát Isten elott, és megértette Isten akaratát és válaszát.

Hányan elmondták éppen a nyári konferencián, hogy milyen döbbenetes módon értették meg Isten akaratát, vezetését sokszor a töredékes, emberi beszéden keresztül. Máskor a körülményeket alakította úgy Isten, mert azért nincsenek véletlenek. Lehet egy lábtörés is figyelmeztetés. Lehet egy anyagi veszteség, egy lakásbetörés, egy betegség, bármi, de lehetnek jó dolgok is. Váratlan kinevezés, vagy elore ment a család egész ügye. Egyszerre csak megváltozott a gyerek, és sokkal jobban tanul Hálát lehet adni. Lehet dicsoíteni Istent. Annyiféle módon értethet meg velünk Isten dolgokat, ami az O akaratát jelentheti. Igeolvasás, igetanulmányozás, imádkozás során.

A negyedik, ami kiderül, hogy Isten tudta, hogy milyen ember Jósiás király. Mikor meghallgatta az üzenetet, Isten kijelentését, megalázta magát. Isten a fiatal király személyében olyan vezetot adott Júdának, akiben a megtalált és megértett ige gyümölcsöt termett. Elkezdi Jósiás cselekedni, és cselekedtette is a néppel. Odahívja oket, elolvassa nekik, s meg kellett fogadniuk, hogy cselekszik.

Jósiás tudta azt, hogy Isten haragja és ítélete, amirol a prófécia elso része szól, az üzenet elso része szól, jogos. Elhagyták az Urat, bálványszobrokat vittek be a jeruzsálemi templom területére. Bálványokat imádtak, pogány isteneket. Szörnyu vétek volt ez Isten szemében, s Jósiás szemében is. Isten változást akar, ezért szól ítéletrol az üzenet. Nem akarta, hogy Júda olyan maradjon, amilyen volt. Szeretett volna rajtuk változtatni, ezért ítéli meg oket.

Olyan fontos az, hogy volt egy engedelmes ember, Jósiás, akin keresztül hatalmas változtatásokat végezhetett el Isten. Volt egyszer egy Noé, meg volt Ábrahám. Egyetlen ember. S hányan menekülnek meg.

A személyes üzenet tehát az volt, hogy: érted, Jósiás, a te hitedért, alázatodért megkönyörülök rajtad, s késobbre halasztom az ítéletes prófécia beteljesítését.

Figyeljük csak! Jósiás engedelmességéért az egész vele élo generáció megmenekül. Micsoda kegyelem. Egyetlen engedelmes ember, és mindenki kegyelemben részesül általa.

Ha valaki istentelen környezetben él hívo ember létére, vagy egy hívo környezetben, de kész Istennek engedelmeskedni, szétárad az engedelmessége következménye.

Nem régen hasított mészkolapok kerültek a kezembe, s a finom kis cizellált levélformák voltak láthatók rajta. Eloször azt hittem, hogy lenyomatok, aztán valaki elmondta, hogy a fekete mangán, a vöröses barna meg vas, oldott vas beszivárgása, és azok ilyen szép levélformákat képeztek. Belegondoltam abba, hogy az áldás így szivároghat szét a környezetünkben. Lassan, de biztosan adhat áldást egyetlen engedelmes életen keresztül Isten a környezet számára.

Vajon minket számon tarthat Isten ilyen engedelmes emberekként? Értjük Isten vezetését? Érdekel minket, s aztán tesszük azt engedelmesen? Isten az emberekhez sokszor emberek által szól. Senki nem csalatkozhatatlan, még ha magáról ilyet állít is. Isten azonban az O igéjében, igéje által adhat vezetést. Megerosíthet valakit egyegy kérdésben, s az adhat jó tanácsot a jó beszélgetés során. Alakíthatja életünk körülményeit, hogy világossá teszik, hogy mi az Isten akarata.

Az Ap.Csel. 16. fejezetében azt olvassuk: Isten Lelke megakadályozta az apostolok egyik lépést, nem engedte oket menni egy irányba, hanem lezárta az utat, s ugyanakkor irányította oket, hogy menjenek át Európába. Így került el a mostani Magyarországra is annakidején, régen, Európa déli részén keresztül az evangélium. Micsoda kegyelem, hogy errefelé mentek, s így eljuthatott Pannónia földjére is az evangélium.

Amikor valaki csendben eltölt egyegy idoszakot Isten elott, csendben telik az ido Isten elott, a csendben Isten megszólalhat, s megérthetjük az O akaratát.

Az ötödik: mivel Jósiás bízott Istenben, hitt benne, hogy Isten szereti ot, akkor sem roppan össze, amikor megérti, hogy Isten az ítéletet nem vonja vissza. Az ítéletet végre fogják hajtani. Elpusztul az ország, s fogságba viszik a népet.

Hulda prófétano világosan elmondja, hogy Isten ítéletét semmi nem változtathatja meg. Jósiás tudja, hogy Istennek igaza van. Tudja, és mégis könyörög, s teszi azt, amit megértett. Sot, Jósiásért - újra mondom - az egész népet kegyelemben részesíti Isten.

Én nem tudom, hogy mindnyájunk számára egyértelmu az, hogy mi az istentelen létbe születünk bele. Az atyáinktól örökölt hiábavaló élet a mi örökségünk. S az Istentelen életben, ha megmarad valaki, nyomorultul elpusztul. Valójában Istennek a bunesetbeli lázadás miatt az ítéletet már végre kellett volna hajtania mindnyájunkon. Jézusért ad haladékot. Elküldte Jézust, az O egyszülött Fiát. Odaadta a golgotai keresztre, hogyha valaki hisz obenne, el ne vesszen, hanem örök életet kapjon. Haladékot ad az Isten. Nem kegyelem az, hogy ma reggel felébredtünk? Éjszaka nem állt meg a szívünk, s nem fogták le a szemünket? Megtehette volna Isten. Azt mondja: barátom, ennyi elég volt, s megáll az élet, s nincs tovább. Nem kegyelem? Hálát adtunk ma reggel ezért? Köszönöm, Uram, hogy felébredtem, eljöhetek a te házadba, hallgathatom a te igédet. Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? Nem kegyelem? Kitolta Isten az idot. Jézusért ad még kegyelmi idot, de ez nem azt jelenti, hogy nem lesz vége a kegyelmi idonek.

Minden igaz volt, amit Isten mondott. Nem? Elküldte Jézust, megszületett, szolgált, meghalt, eltemették, feltámadott, felment a mennybe. Hét. Egy van hátra még: visszajön ítélni holtakat és éloket. Hét szemben eggyel. Hogyne lenne igaz. Minden igaz volt, amit eddig mondott. Pont ez nem lenne igaz? Visszajön ítélni, eljön újra - inkább így mondom - ítélni éloket és holtakat. Azért, mert van haladék, ez nem azt jelenti, hogy az ítélet nem következik be.

Itt is kaptak haladékot, de a prófécia, az ítélet bekövetkezett, tudjuk, ha elolvassuk a továbbiakat. Jósiásért kaptak haladékot. Jézusért nincs végünk, kapunk és kaptunk haladékot.

Aki csak hallja Isten hívását, engedhet Isten hívásának, ahogyan Jósiás engedelmeskedett, s bízott Istenben. Megértette, hogy az ítélet elkerülhetetlen, de akkor is az engedelmességre hajlott. Felolvasta a nép elott a törvénykönyvet, Isten szavát, igéjét, hogy hallják, s aztán fogadalmat tétetett velük, hogy megtartják. Hogy felháborodnának ezen a nemzetközi és magyar jogvédo szervezetek. Milyen jó kis téma lenne ez az újságoknak. Hol van itt kérem a demokrácia? A király ráeroltette akaratát a szerencsétlen emberekre. Végrehajtatta velük a törvény eloírásait. Visszaélt hatalmával.

Nem is volt ott demokrácia, ott teokrácia volt. Jósiás engedelmeskedett Istennek, s megkövetelte az engedelmességet a néptol is, amennyiben a nép Istennel akart járni. S olyan furcsa, hogy senki nem lázad, senki nem tiltakozik, nem szól a dolog ellen semmit. Miért? Mert pontosan tudták, hogy Jósiás királynak igaza van.

Akkor sem szólnak semmit, amikor kidobálja a bálványszobrokat a templomból, leöleti a bálványpapokat, s a saját bálványoltárukon, amin korábban bemutatták az áldozatot, elégetteti a holttestüket. Senki egy szót nem mer szólni. Miért? Mindenki tudta, hogy Jósiás az Isten akarata szerint cselekszik. Nem saját maga döntött így. Kapott hatalmat Istentol, s fura módon él a hatalommal. Azért kapta, hogy éljen vele. És o jól él, nem él vele vissza. Azt teszi, ami az Isten akarata. Kiderül, hogy elkezd muködni az ország. Kiderül, hogy megalázzák magukat az emberek. Megértik Isten akaratát, és sok minden a helyére került az emberek szívében.

Tudták, hogy amit Jósiás tett, az helyes, Isten szerint való. Megújul a szövetség, s egy idore helyre áll a rend Júda országában.

Egyetlen ember egy egész nép életére nézve mert úgy dönteni, hogy annak a jó következményeit tapasztalták és átélték. Ehhez azonban az kellett, hogy Jósiás felvállalta: kifelé a bálványokkal, és befelé Isten igéjével. Kidobom a szívembol a bálványokat, ha én magam vagyok a magam bálványa, azt is, engedem, hogy Isten igéje hasson az életemben. S ettol a döntéstol, engedelmességtol változik meg minden.

Mivel meglágyult a szíved, és megaláztad magad Isten elott, O is meghallgatott téged. Isten alig várja, hogy meghallgasson minket, hogy meghallgathasson minket, hogy forduljunk hozzá, valljuk meg a buneinket, hogy kérjünk bocsánatot, kegyelmet. Majdnem azt mondom, hogy bármit. S ha valami az O akarata szerint való, azt megadja. Újra mondom: nem akarja, hogy elpusztuljunk. Ezért élünk most a kegyelmi idoben, a haladékban. Nem akarja, hogy elpusztuljunk, hanem hogy megtérjünk és éljünk.

Ez a fajta új szövetség rád is érvényes, amit itt kötött a nép, Jósiás Istennel? Új szív, új gondolat, új lélek, újfajta engedelmesség? Ha megtartja valaki Isten igéjét, az maga az élet. Isten igéje nélkül élni az maga a halál. Azzal, hogy Jósiás a maga életére nézve komolyan vette Isten szavát, az egész akkori generációt megmentette az ítélettol.

Vagyunk mi Isten kezében ilyen engedelmes emberek, akik által szólhat és beszélhet?

Mit mondott Jósiás? Nézzük meg még egyszer, amikor megtalálták a törvénykönyvet! Kérdezzétek meg az Urat, hogy mit jelentenek ennek a megtalált törvénykönyvnek az igéi rám és az egész népre és Júdára nézve?

Kérdezzük ma így a Szentírást! Ha most reggel talán nem is tudtuk olvasni, majd ha hazamegyünk: Uram, mit mondasz most nekem az istentiszteleten keresztül? Uram, rám nézve mit jelent, amit most olvasok a Szentírásból? Kérlek, mondd azt, amit te mondani akarsz! Isten nem néma. Aki hozzá fordul, annak O megszólal. Uram, mit jelent rám, az én életemre nézve a te igéd? Nem a szomszédoknak hallgatva, nem annak hallgatva, aki nincs itt. De jó lett volna, ha itt lenne! Neked, személyesen mit üzen, mit mond Isten?

Meghallani Isten akaratát, hinni abban, hogy O tud vezetni. Ma sem néma az Isten, s azután radikálisan elkezdeni cselekedni, amit hallottunk. Csak ebbol indulhat ki minden lelki megújulás, minden élet. Ez az örök élet forrása is.

Imádkozzunk!

Urunk, komolyan akarjuk venni azokat a szavakat, amiket most mondtunk, hogy semmi érdemünk nincsen teelotted. De köszönjük, hogy a te érdemedért, kereszthalálodért kapunk bocsánatot a mi megvallott buneinkre. Eltörlöd a mi álnokságainkat, s a mi vétkeinkrol többé nem emlékezel meg.

Urunk, semmivel nem tudunk kérkedni elotted. Szeretnénk félni téged, oszintén, engedelmesen, szeretettel, bízva a te irgalmadban s bunbocsátó kegyelmedben. Kérünk, támassz újra bizalmat, hitet a mi szívünkben! Újítsd meg, ha megroppant az!

Köszönjük a te bátorításodat, köszönjük ítéletes szavaidat is. Köszönjük, hogy nincsen még végünk, s kaptunk még haladékot arra, hogy még inkább kérdezzünk téged, keressünk téged, kutassuk a te akaratodat, s aztán cselekedjük azt.

Isten, légy irgalmas nekünk, bunösöknek, s adjál erot mindezt megtenni! Köszönjük, hogy érted, általad és veled lehetséges ez.