Alapige: Mk 11, 27-33

"Ismét bementek Jeruzsálembe. És miközben Jézus körüljárt a templomban, odamentek a fopapok, az írástudók és a vének, és így szóltak hozzá: "Milyen hatalommal cselekszed ezeket, és ki adta neked a hatalmat arra, hogy ilyeneket tegyél?" Jézus így válaszolt nekik: "Én is kérdezek toletek valamit, feleljetek rá, és megmondom nektek, milyen hatalommal cselekszem ezeket. Vajon a János keresztsége mennybol való volt-e vagy emberektol? Erre válaszoljatok nekem." Azok pedig így tanakodtak maguk között: "Ha azt mondjuk: a mennybol, azt fogja mondani: Akkor miért nem hittetek neki? Vagy talán mondjuk azt: emberektol? De féltek a sokaságtól, mert Jánosról mindenki azt tartotta, hogy valóban próféta volt. Ezért így feleltek Jézusnak: Nem tudjuk." Jézus erre így szólt hozzájuk: "Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal cselekszem ezeket."

Imádkozzunk!

Urunk, olyan jó volt a nyári melegben hideg vízzel élni. Köszönjük, hogy a lelki ínségben vágyakozás idején is készítesz táplálékot, ami éltet, megvigasztal, erot ad, bátorít, és ad erot ahhoz is, hogy mindent újra kezdjünk veled.

Köszönjük, Urunk, hogy senki nem lehet közöttünk, akit te nem szeretsz, aki felé nem közelítesz irgalommal, aki felé nem nyújtod a kegyelmet, a bunei bocsánatának a lehetoségét. Köszönjük, hogy ma este újra eljössz ide közénk, csendesen megállsz, és azt mondod: békesség néktek, az én békességemet adom néktek. Urunk, te látod azt, hogy vajon kell-e toled, egyáltalán akarunk-e valamit toled kérdezni, elfogadni, megérteni, s aztán megcselekedni. Nézz most, kérünk, egészen mélyen a szívünkbe!

Köszönjük, Urunk, hogy egyedül neked van lehetoséged arra, hogy mindent láss, hogy tudjuk azt, hogy eloled semmit elrejteni nem lehet. Segíts hát kérünk, hogy ne is akarjunk! Hadd legyen ez a ma este olyanná, olyan szent találkozássá veled, amely megint, újra, vagy életünkben eloször megváltoztat minket!

Kérünk, Urunk, tedd az istentiszteletet olyanná, hogy megértsük, amit személyesen nekünk akarsz mondani, hogy ne fedje el semmi, és ne zavarja meg semmi a te üzenetedet! Hadd legyen az élo és ható mindnyájunk számára!

Ámen.

Igehirdetés

A hatalom kérdése minden korban az egyik legfontosabb kérdés volt. Kik birtokolják a politikai hatalmat? Kinek a kezében vagy kiknek a kezében van a pénzügyi hatalom? Ki, hogyan él a hatalmával vagy éppen ki hogyan él vissza azzal, ha visszaél, mert nem mindenki és nem mindenhol szoktak visszaélni azzal? A politikával foglalkozók jönnek és mennek. Természetes halál vagy autóbaleset, napvilágra kerülo korrupció, vagy éppen lejár a ciklus és utána újabb választások. Elobb utóbb vagy marad valaki vagy megy vagy újra választják. Biztos, hogy minden változik, de ha jönnek is új arcok, az akarat régi marad: hatalmat, ha kell, minden áron. Lelkek fölött és testek fölött. Népcsoportok fölött és országrésze vagy világrészek fölött. Óriási erovel és mindent bedobva és semmit nem kímélve törnek sokan a hatalomra. S nem csak a politikai életben van ez így, sokszor a családi életben is. Férj hadakozik a feleség ellen, a feleség a férj ellen. Ki a család feje? Pedig a Szentírás világosan megmondja, hogy Jézus. Aztán a férfi és aztán a no, és ez nem alárendelo, hanem mellérendelo helyzet és viszony. Akik nem e szerint rendezik be az életüket, biztos, hogy lassan, de biztosan minden tönkremegy.

Jézus Jeruzsálemben van. A felolvasott rész elott olvashatunk arról, hogy megtisztítja a templomot, kiuzi a kufárokat onnan. Aztán azt mondja egy éppen gyümölcsöt nem termo fügefának, hogy száradjon el. A fügefa mindig Izráel jelképe volt. Ma is az egyébként. S azután másnap, amikor arra mennek, akkor látják, hogy a fa kiszáradt. Megtisztítja tehát a templomot, szavára kiszárad a fügefa, s mindezt, akik látták, azok elgondolkodtak. Hogy is van ez? Szól valamit ez a rabbi és az megtörténik? Abból valóság lesz? Mi áll e mögött?

A farizeusok, az írástudók és a vének, vagyis az nagytanács tagjai minderrol hallottak. Biztos volt olyan közülük, aki személyesen látta mindezt, tapasztalta is. Voltak olyanok, akik azon gondolkodtak, hogy ha mindez igaz, amit saját szemünkkel láttunk, akkor Jézus az, akit várunk, a Messiás. A vénekrol, a nagytanács tagjairól és a fopapokról pedig azt olvassuk, hogy amikor mindezekrol hallottak, azon kezdtek el tanakodni, hogy hogyan veszítsék el, vagyis öljék meg vagy ölessék meg Jézust? Mert a hatalom az nagy dolog, és ha olyan tömeg megy majd Jézus után, amelyet most látnak ott a templomban, akkor ok elveszítik a hatalmukat, s mindenki Jézus után megy. Ezt ki is mondják ilyen nyíltan. Ezért minden eszközzel meg kell akadályozni azt, hogy Jézus "népszerusége" tovább nohessen.

Jézus azonban nem félt senkitol sem. Ismét a templomnak abban az oszlopcsarnokos, körfolyószeru részében található, ahol általában a rabbik tanítottak, és tanít. Ekkor lépnek oda hozzá az írástudók és azok, akikrol olvasunk, a fopapokkal együtt. Megszólítják Jézust. Mondhatjuk nyugodtan azt, hogy mindenki ott volt, aki számított az akkori politikai, vallási és gazdasági értelemben. A társadalom legmagasabb szintu vezetoi. Körülállják Jézust, és egy kérdést intéznek hozzá. Ekkor már egyre feszültebb volt a légkör, hiszen sokak számára nyilvánvalóvá vált, hogy azért Jézus nem egészen olyan, mint az eddigi tanítók, akiket ismertek.

Elhangzik egy kérdés, és aztán erre a kérdésre elhangzik Jézus oldaláról egy válasz. A kérdés, ami elhangzik, valójában kicsit olyan, mint amikor manapság a rendor megállít valakit, és azt mondja, hogy kicsoda maga? Igazolja magát! Vannak papírjai? Honnan jött, és hová megy? Miért veszik körül most ennyien, és mit mond itt az embereknek? Szinte ilyen rendori módon, igazoltatásszeruen teszik fel a kérdést Jézusnak. És a hatalomról szól a kérdés most is. Milyen erovel, milyen hatalommal cselekszed mindazt, amit cselekszel? És ki adta neked a hatalmat arra, hogy ilyeneket tegyél? Hangzik tehát a kérdés, felelosségre vonó módon azok részérol és oldaláról, akik kizárólag csak saját magukat tartották alkalmasnak arra, hogy vezessék a népet, hogy tanítsák a népet, és eldöntsék azt, hogy ki taníthat és ki nem, és mit taníthat, ha valakinek engedélyt adnak a tanításra.

Jézussal kapcsolatban azonban egészen a mai napig húzódó kérdés az, hogy megosztja az emberiséget. Ott is, mai is voltak olyanok és vannak olyanok, akik nagyszeru embernek tartották és tartják Jézust, talán közöttünk is van ilyen. Szuper ember, aki mindent látott, tudott. Természetfeletti képességei voltak, belelátott még az emberi szívekbe is, egészen fantasztikus ember lehet, de csak ember volt, semmi több.

Van, akik akkor is, ott is meg most is azt mondják, hogy szupersztár. Egy nagyon népszeru ember, sok jót tett az emberekkel, de megérdemelte a sorsát, föllázított sokakat az akkori hatalom ellen, s a hatalommal sosem jó ujjat húzni.

Jézus rövid élete során azonban nem csak érdeklodo vagy vádló emberekkel találkozott, hanem olyanokkal is, mint azok, akik most kérdeznek itt tole, ahogy felolvastam, akik szerették volna torbe csalni, akik kérdést vagy kérdéseket tettek fel neki az adópénzrol meg a hatalom kérdésérol. Akiknek nem volt tisztességes és tiszta a szándékuk, hanem ártani akartak Jézusnak. Tehát nem csak olyanok mentek hozzá, akiknek hiányoztak az alapismereteik, akik nem tudtak a vallásról semmit, vagy nem érdekelte oket ez az egész. Ezért kapóra jön, hogy kérdezhettek valamit Jézustól.

Meglepodtem azon, hogy Jézus egyáltalán nem volt haragos. Nem lett mérges, hogy egy ilyen csapdába húzó kérdést tesznek fel neki. Ismerte O pontosan a farizeusokat, a véneket, az írástudókat, a fopapokról nem is beszélve. Tudta pontosan, hogy mi van a szívükben, és mégsem haragszik rájuk. Nincs felháborodás, nincs szemrehányás. Nyugodtan, türelmesen végighallgatja a kérdést. Nem csak azért volt ez így, mert az O isteni természetébol hiányzott a harag, hiszen nem sokkal elotte olvassuk a templom megtisztításánál, hogy kötélbol korbácsot font, és kiverte azokat, akik azt csinálták a templomban, amit ott nem volt szabad, ami istenkáromlás volt. Üzleteltek a szent helyen. Igen is volt benne is harag. De most nincs. Nem haragszik azért, hogy feltesznek egy ilyen kérdést, még akkor sem, ha mögé lát a kérdés mögé.

Olyan jó ezt megjegyezni, hogy nem haragszik senkire Jézus, aki kérdéseket tesz fel neki. Örül annak, ha mi kérdezzük Ot, mert ha mi kérdezzük Ot, akkor O tud nekünk válaszolni. Ez nagyon fontos dolog. Egészen bátran és nyugodtan, akár bibliaolvasás közben, akár imádság közben, akár a gyülekezetben - talán nem istentisztelet alatt, de utána - tegyük fel a kérdéseinket. Mondjuk el, hogy mi van a szívünkben, neki. Vagy beszéljük meg másokkal. S aztán várjuk kíváncsian az Isten válaszát, hogy mit fog erre mondani a mindenható Isten.

Jézust megpróbálták zavarba hozni, tanításának jogosságát, isteni lényének valóságát tagadni, megkérdojelezni, de majd látjuk, hogy Jézus Krisztus milyen kedvesen, milyen okosan, milyen félelmetesen a dolgok mélyére látva adja meg a kérdésre a választ, mert Jézus válaszolt.

Milyenek voltak a kérdezok? Biztos, hogy volt bennük sokfajta bizonytalanság. Talán azért sem haragudott rájuk Jézus, mert valójában tele volt a szívük bizonytalansággal. Annyi mindent hallottak Jézusról. Valószínu, hogy nem is tudtak vele mit kezdeni pontosan. Kicsoda O? Hallottunk olyat, és hallottak olyat, hogy meggyógyított leprásokat. Hozzájuk nyúlt. Ez önmagában megdöbbento. Vakoknak visszaadta a látását. A sánták kezdtek újra járni. Sot, ami soha, senkivel még nem fordult elo, legalább is ilyet még nem tapasztalt senki, meghalt egy kislány, Jézus feltámasztja, visszaadja a családjának. A naini ifjút, Lázárt. Valami egészen döbbenetes történés sorozatnak voltak a tanúi Izráelben. Teljesen összezavarodhattak, hogy ki ez a Jézus? Ugyanakkor mindenki utánamegy. Látszólag lázadást szít. Megmondja, hogy a farizeusokat ne kövessék, csak a tanításukat vegyék komolyan, de amit csinálnak, azt ne csinálják utánuk. Teljes zavar lehetett ezeknek az embereknek a szívében.

Tudni akarták az igazat magától Jézustól. Ki vagy te valójában? Honnan jössz? Annyit tudtak róla, hogy egy ács fia, s ilyen csodákat tesz? Ne ítéljük el olyan könnyen ezeket az embereket! Nagyon nehéz volt a helyzetük. Találkoznak azzal, amit Jézus tesz. Ismerik a származását. Tudják, hogy Galileából semmi jó nem származhat, legalább is ok így gondolták. S ugyanakkor ott vannak a tények, amik azért kemény dolgok, bár manapság sokan nem veszik figyelembe a tényeket sem. A tények azért makacs dolgok. A feltámasztás, a gyógyítások, az O kedves, szelíd lénye, ahogy prédikált, ahogy beszélt akár csak ott a hegyen a Galileai tó mellett. Abban isteni ero volt, és hatalom sugárzott. És amit mondott, az megtörtént. Azt mondta a bénának, hogy kelj fel és menj haza, és az felkelt és hazament. Azért ezen mégis csak el kellett gondolkodni, ha értelmes emberek voltak.

De hát ok úgy tunik, hogy nem akarnak gondolkodni. Ez a valóság. Nem akartak gondolkodni. Pilátus a végén megkérdezi ugyanezektol, hogy mi rosszat tett Jézus? Mi a válasz? Értelmes emberektol értelmes kérdést kérdeznek, a válasz: feszítsd meg - ordítják üvöltve. Mi rosszat tett? Feszítsd meg! Nem akarták azt a választ adni, ami a megfelelo volt.

A kérdezo vezetok tehát jól tudták a választ, és ismerték Jézus életét. Azt is tudták, hogy amikor meggyógyított például egy leprást, azt elküldte a papokhoz, hogy igazolják, hogy valóban megtisztult. A mózesi törvények szerint a papok kiállították az igazolást a gyógyult betegnek, s így visszafogadták ot a templomi és a társadalmi közösségbe. Megkapta az igazolást. Jézus betartja a törvényt. Elküldi a papokhoz, és azt mondja, hogy kérjetek igazolást, nehogy valaki beleköthessen ebbe. Miattuk, nem maga miatt tette ezt.

Aki tehát Jézustól azt kérdezte, hogy milyen hatalommal cselekszed mindezt, pontosan tudta, mert ok tudták, hogy csak az Isten tud egy leprást meggyógyítani. Nyilván próbálkoztak ok is, és nem sikerült. De, aki meggyógyul valakinek a szava vagy érintése által, ott bele kellett nyúlnia az Istennek. E nélkül nem ment. Ha egy ilyen gyógyulás vagy halott támasztás történt, aki ezt tette, a mögött csak az Isten állhat. Ezt ok pontosan tudták, mivel írástudók voltak, a nagytanács tagjai, fopapok. Ok ne tudták volna, hogy mit mond a Szentírás az ilyenfajta gyógyításokról? Csak Isten állhat mögötte.

Lehet tehát Jézusnak kérdéseket feltenni? Lehet. Sot, olyan jó lenne, ha minden kérdésünkkel hozzá mennénk, Ot kérdenénk, neki tennénk fel a kérdéseinket.

Nem régen valaki csodálkozott azon, mert kiderült egy kollégájáról, hogy az mégsem hívo keresztyén. Mibol? A kérdéseibol. O azt hitte, hogy megtért, hívo keresztyén az illeto. S amikor elkezdett kérdéseket feltenni, akkor kiderült, hogy szó sincs róla. Jó vallásos ember, de az élo Jézushoz semmi köze nincs. Minket a kérdéseink is elárulnak ám. Amit kérdezni szoktunk másoktól, amilyen kérdéseket felteszünk. Most ez nem azt jelenti, hogy valaki most megijed és soha többet semmit nem fog kérdezni, mert úgyis elárulják a kérdései. Nem az a jó, hogy kiderül, hogy ezt még nem tudom? Az nem szégyen. Állapot, amibol aztán talán pont a kérdésre kapott válaszból, válasz segítségével majd tovább lehet lépni.

Mit találhat az, aki kérdez Jézustól, mert az Isten dolgai érdeklik? Talán szeretne még jobban megismerkedni mindezzel, vagy hitében mélyebbre jutni. Rádöbben eloször is arra, hogy Jézussal kapcsolatban a Szentírásnál is nagyobbal találkozik.

A Biblia a kinyilatkoztatás okmánya. Isten nem a Bibliában lakik. Nincs benne. A Szentírás az Istenrol szóló bizonyságtétel, az Isten kijelentése, de nem a Biblia üdvözít, hanem az élo Jézus. Olvashatja valaki negyven éven át a Szentírást, attól még nem lesz üdvössége.

A János 5,39-ben ezt olvassuk: "Ti azért tudakozzátok az írásokat, mert azt gondoljátok, hogy azokban van a ti örök éltetek. Pedig ezek rólam tesznek bizonyságot, és mégsem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen." - mondta azoknak, akik most is kérdeznek tole.

Azt hiszitek - mondja Jézus -, hogy a bibliatanulmányozás üdvözít? Nem. Nagyon jó dolog, közel visz Istenhez, a vele való kapcsolattartás formája, csatornája, de üdvözíteni az élo, feltámadott Jézus üdvözít. Az örök élet Jézus által adatik mindenkinek. Hiszen Jézus már az Ószövetség és az Újszövetség létezése és keletkezése elott is létezett. Ott volt a teremtéskor is, ezt mondja a Szentírás.

A Szentírás Isten szeretetérol és Jézus megváltói munkájáról szól, de a Szentírásnál nagyobb Jézus. Figyeljük meg, hogy minden vallásos ember statikus helyzetbe kerül. Egy ido után megáll. Bizonyos pontig eljut a vallás cselekvésében, az eloírások megtartásában, azután leül, megáll. Ha valaki az élo Krisztussal találkozik, az pedig dinamikus ember lesz. Nem úgy, hogy elkezd izegnimozogni, hanem erohatás éri az Isten oldaláról, megtelik dünamisszal, erovel az élete, s ezzel az erovel megy, mint Illés negyven nap, negyven éjjel. Mert kapott erot az Istentol. Dinamikussá vált. Ott hever, fekszik kinyúlva, ahogy mondta nem régen valaki, a pusztában a fenyofa alatt. Elég volt. Vedd el az életem! Statikus helyzet. Ott fekszik, mint a medvebor az ágy elott. Megérinti Isten igéje, megszólítja Isten. Ad neki enni és inni. Feláll és dinamikus, eroteljes, erovel teli ember lesz, és megy arra, amerre az Isten mondja, és szolgál, teszi és nem fárad bele. Micsoda változás. Ez jellemzo a keresztyén hitre. Nem a vallás. A vallás statikus dolog, vagy azzá válik egy ido után. Az élo Krisztus követése pedig erovel teljessé teszi az embert.

Aki Jézustól bocsánatot kap, az többé nem a múltjával kezd foglalkozni, hanem a jövojével, Jézussal. Elore néz. A háta mögött lévot elfelejti, az elotte lévonek nekifeszül.

Jézus a középpont a dinamikus életben és nem mi. Még csak nem is bármiféle egyház. Jézus nagyobb mint az egyház. O az egyház feje, hogyne lenne nagyobb. Nagyon fontos az, hogy tartozzunk keresztyén közösséghez, egyházhoz. Felekezettol függetlenül is akár, de Jézus a feje minden hívo közösségnek. Hogyha a hívok közössége egyértelmuen és egységesen Jézus mögé áll, akkor olyan közösség lesz, amelyik világít. Ha a közösség és benne az egyének különkülön Jézus elé állnak, s maguk lesznek a legfontosabbak maguknak - de sok ilyen van talán köztünk is -, az életed egy ido óta talán saját magad körül forog vagy a bajod vagy az örömed körül. Hogyha Jézus hátulra kerül, akkor magunknak lehetünk könnyen a bálványai. Akár még egy közösség is bálvánnyá lehet a számunkra. Akár ez a közösség is, ha nem Jézus az elso, hanem O csak a második helyre szorul. Sot még a szolgálat is válhat bálvánnyá. Mert a szolgálat Jézus elé kerül, akkor Jézus csak a szolgálat mögött van, és nem a szolgáló elott. Az pedig azt jelenti, hogy Jézus a második, a szolgálat az elso. Ebbe csak belebukni lehet.

A Máté 12,6-ban Jézus ezt mondja: "A templomnál nagyobb van itt." Ez önmagában megdöbbentette a hallgatóit, hiszen a templom volt a vallásos élet központja Izráelben. Minden a körül forgott. Aki látta a templomot, aki ott részt vett egy áldozatbemutatáson, istentiszteleten, a hit és a reménység központja volt. Hányszor elmondták, amikor ostromolták Jeruzsálemet, hogy áll még a templom. Nem vették be. Itt van az Isten, mert áll a templom. S hányszor mondták a próféták, hogy ne a templomban bízzatok, az egy épület. Az Istenben bízzatok, de nem így volt. És lerombolták a templomot egyszer, kétszer, s hiába bíztak az épületben, nem tartotta meg oket. Jött az ítélet és a szétszórattatás. Jézus szavai igazolták tanításának helyességét, és az ido is igazolta Jézus tanításának helyességét. A templom, az egyház, a Szentírás nem tart meg, csak az élo, feltámadott Jézus.

Végül is minden ott dol el, hogy valaki, aki hívonek mondja magát, mit mond Jézusról szavaival és életével. Aki igazán keresztyén az biblikus módon él, gondolkodik és beszél. S aki biblikus módon él, gondolkodik és beszél, az biztos hogy hívo keresztyén.

A második, milyen választ adott Jézus a kérdezoknek? Mi volt a válasz? Furcsa módon egy kérdés. Nem azért kérdez vissza Jézus, mert el akarta kerülni a választ, hanem azért, mert úgy volt vele, ha ilyen kérdést tesznek fel, akkor O olyan választ ad. Nem azért, mert bosszút akart állni rajtuk, vagy nem szerette oket, hanem azért, mert látta a szívük indulatát. O miattuk válaszol úgy Jézus, ahogy válaszol. Szerette oket annyira, hogy szerette volna, hogy gondolkozzanak el azon, hogy mit kérdeztek, s milyen indulattal kérdezték, amit kérdeztek.

Isten nem fordul el tolünk, bármit kérdezünk. De idonként a kérdéseinknek megfelelo módon adja meg a választ. Amilyen indulattal feltesszük azt, úgy válaszol. Ha valaki azt mondja, hogy Jézus, én nem tudom, hogy te pontosan ki vagy. Nem ismerlek téged. Én megmondom oszintén, nem hiszek benned. Szeretnék többet tudni rólad, segíts! A szívet nézi Jézus, sokszor nem is a szavainkat, hanem azt, hogy mi van a szavaink mögött.

Olyan kérdést kapnak a vezetok, amelyre egyébként tudták a választ. Mi a kérdés, amit Jézus válaszol? Honnan van az elofutár, az útkészíto, Keresztelo János keresztsége? Vagyis, milyen erovel, megbízással cselekedte Keresztelo János, amit cselekedett? Figyeljük Jézus humorát! Hasonlót kérdez, mint amit kérdeztek tole. Azt mondja, hogy elottem volt egy útkészíto. Szerintetek o milyen erovel, és honnan kapott erovel tette, amit tett? Prédikálta azt, hogy térjetek meg, mert elközelgett az Istennek országa.

János a Jordánnál bunbánatra szólított fel, keresztelt, hirdette az Isten országát, vagyis ti hogy értékelitek? Új korszak kezdodött Izráel életben, vagy pedig nem? Mi lesz a válaszotok? Valójában ettol függ, hogy mi lesz veletek, hogyan válaszoltok?

A viszontkérdés elhangzott, s most kerülnek igazán zavarba a tanácstagok, a nép vénei. Teljesen összezavarodtak. Mit mondjunk? Sugdolóznak egymás között. Így olvassuk, hogy tanakodtak egymás között. Azt hiszik, hogy Jézus nem tudja, hogy mirol beszélnek. Ez olyan nevetséges. Komolyan azt hitték, kicsit félrehúzódva, egymás között tanakodtak, hogy ezt Jézus nem tudja. Elképeszto. Ez nálunk is így van ám. Amikor Jézus kérdez valamit, s mi azt a saját szívünkkel beszéljük meg. Tanakodunk saját magunkkal, jól megbeszéljük, vagy megtanácskozzuk valaki mással. S azt hisszük, hogy Jézus nem tudja, hogy mirol beszélünk. Vagy amikor valakirol mondunk valamit. Félremenve természetesen, hogy nehogy meghallja, mert az kellemetlen lenne, hogy miket mondtunk. S azt hisszük, hogy Jézus nem hallja? Érthetetlen. O pontosan tudja, hogy mi van a szívünkben. Itt is kiderül, nem? Messzebb mentek, egymás között tanakodtak, s Jézus pontosan tudja, hogy mirol beszélnek. Aszerint kapják meg megint csak a végén a választ. Tudták, hogy ki volt Keresztelo János, és honnan jön.

A vének megértették: ha azt mondják, hogy János Istentol volt, akkor jön a következo kérdés. Miért nem hittetek neki? Ha most azt mondjátok, hogy Istentol küldött elofutár volt, miért nem hittetek neki? Miért vagytok még mindig ilyen lelkiállapotban, ha ez igaz? Ha azt mondják, hogy nem az Isten küldte Jánost, akkor egy másik helyen így olvassuk, a nép megkövezi oket, hiszen mindenki hitte, vallotta és pontosan tudta, hogy Keresztelo János Isten prófétája volt. Kész. A kör bezárult. Most mit csináljunk? S azt mondják Jézusnak, hogy nem tudjuk, hogy János hatalma honnan való volt.

Minden ember olyan szánalmas akkor velünk együtt, amikor tudjuk, hogy mi az igazság. Tudjuk a választ. Tudjuk arra a kérdésre, amit föltesz, mit kellene mondanunk, s mi elkezdünk mellébeszélni. Nem is tudom. Nem is értettem ott, akkor pontosan, meg belezavarodtam. Mindenfélét mondunk. Jézus is tudja az igazat, mi is tudjuk, és mégis hazudunk, mint a gyerekek. Hazudnak, de nem gondolnak arra, hogyha piros festékes a kezem, akkor biztos belenyúltam a festékbe még akkor is, ha a háta mögött van. Elo kell venni, és akkor ott a festéknyom, nem? Ugyanígy csinálunk sokszor Istennel is. Azt gondoljuk, hogy O nem tudja az igazat. El kellene ezen mindnyájunknak gondolkodni most.

Amikor elhitetjük magunkkal azt, amit ma reggel csináltunk bibliaolvasás címén az valóban csendesség volt. Tényleg az volt? Még magunkkal is elhitetjük? Ha valakinek volt igazi, jó csendessége, most arra ez nem vonatkozik. De azokra, akik nem így olvastak Bibliát. S kimondjuk rá, hogy most olyan jó csendességet tartottam. Már tíz perc múlva sem tudtuk esetleg azt, hogy mit olvastunk, s mi volt annak a lényege.

Vagy amikor nem régen valaki mondta, hogy amit ok az esküvo elott csinálnak, az nem paráznaság, hiszen a végsokig nem mentek el. Nem tudom pontosan, hogy mit értettek ez alatt, de biztos valami fontosat. S tényleg Jézus nem tudja, hogy meddig mentek el? O pontosan látja az indulatainkat, ismeri a szívünket. Tudja, mennyi pénz van a pénztárcánkban. Milyen iratok lapulnak a dossziéban. Mit írtunk ma alá. Mit, hogyan fizettünk ki, vagy miért halogatjuk a fizetést, stb. stb. Hogyan viselkedtünk otthon, hogyan beszéltünk a munkahelyünkön. Te eloled elrejtenem semmit sem lehet. Most ez vagy igaz, vagy nem igaz. Ezt is érdemes kinekkinek végiggondolni.

Az, hogy Jézus visszakérdezett, az a kegyelem ideje volt, és nem értették meg. Azért kérdez vissza Jézus, hogy mit gondoltok, Keresztelo János honnan való volt, hátha meggondolják magukat? Hátha végiggondolják. Jézus nem csak azt akarja, hogy higgyünk benne, hanem azt is akarja, hogy gondolkodjunk az O dolgairól. Amikor vele beszélgetünk, gondolkodjunk. Azt akarja Isten, hogy használjuk az eszünket is. Nem a józan paraszti észt, meg eszesek legyünk, nem ezt akarja, hanem azt a megújult értelmet, ha hívok vagyunk már, akkor azt használjuk. Azért adta. A hit, és ez a fajta, a dolgok végiggondolása, ez nem zárja ki egymást. Azért kap a hívo keresztyén megújult értelmet Istentol, hogy azt használja.

Ezek az emberek megalázhatták volna magukat, odafordulhattak volna Jézushoz, és megmondhatták volna igazán, hogy mit gondolnak róla. És nem tették. Ez az o bunük, s ez mindnyájunk bune, ha hasonló módon teszünk valamikor.

Jézus kérdez, s mi mit válaszolunk? Milyen választ adunk az O kérdéseire? Megelégszünk azzal, amit O mond például válaszként? Valamilyen kérdésben megkérdezzük, és O válaszol. S az elég? Elég, amit mond, vagy nem elég és mi túlhajtjuk a dolgot. Ugyan ezt mondta Jézus, ezt értettem meg, de jobban tudom én azt, vagy megelégszünk azzal, amit az Isten mond.

A bunbánatot, az Istenhez való fordulást semmivel nem lehet kiváltani. Még visszakérdezéssel sem. Úgy teszünk, mintha nem értenénk. Nem lehet. O belelát a szívünkbe. Lehet mellébeszélni, de nincs értelme, sehova nem vezet.

Ha most úgy végiggondoljuk, hogy Jézus mindennél nagyobb: a világnál, a templomnál, a Szentírásnál, az egyháznál, nálunk, nyilvánvaló. Ha O mindenkinél és mindennél nagyobb, akkor viszont neki minden lehetséges, nem? Akkor forduljunk hozzá! Kérdezzük Ot! Kérjük Ot! Mondjuk el neki! S aztán talán O nagyot sóhajtva, de bízzuk rá a választ! A legjobb válasz tole jön. A legjobb megoldás tole jön. O úgy tud megfogni embereket, ahhoz képest a rendorség csak kezdo. Úgy tud nyakon csípni valakit, hogy az abba belerendül, ha arra van szüksége. Bízzuk rá! Azt mondja a Biblia, hogy magatokért bosszút ne álljatok! Bízzátok az igazságosan ítélore! Mert neki és nála minden lehetséges. Nem könnyu, de mégis lehetséges Isten segítségével. Neki mindenre van hatalma.

Ma este ugyanaz Jézusnak a válasza, mint már olyan sokszor. Meghaltam a buneidért, megváltottalak a keresztfán, szeretlek, kérdezz engem, gyere hozzám és én válaszolok! Milyenek a mi kérdéseink? Milyen indulat van azok mögött? Elfogadjuk-e Jézus válaszát?

Imádkozzunk!

Úr Jézus, bunbánattal valljuk meg neked azt, hogy nagyon sokszor azért nem kérdezünk téged egy bizonyos kérdéssel kapcsolatban, mert tudjuk a választ, és tudjuk, hogy azt mondanád, amit mi is tudunk. Bocsásd meg, hogy azt hisszük, hogy így elkerülhetjük a következményeket. Isten, légy irgalmas nekünk, bunösöknek!

Kérünk, adj elhatározottságot ahhoz, hogy odaforduljunk hozzád, téged kérdezzünk, benned és neked higgyünk, s a te válaszaidat fogadjuk el, akármilyen válaszok azok.

Köszönjük Urunk, hogy minden a javunkat szolgálja, ha mi hívo keresztyének vagyunk. Hadd értsük ezt meg, és higgyük el ezt még komolyabban és még mélyebben. S köszönjük azt is Urunk, hogy aki tehozzád megy, azt te semmiképpen el nem küldöd magadtól.

Köszönjük, hogy te nem mosolyogsz a kérdéseinken, nem nevetsz ki minket, hanem nagy irgalommal és szeretettel lehajolsz hozzánk. Kegyelmeddel átölelsz minket, és válaszolsz a kérdéseinkre. De sokszor átélhettük, hogy meghallgattad a mi kéréseinket. Légy áldott ezért is Jézus Krisztus. És azért is, Urunk, hogy nálad van a bocsánat mindenre. Az újrakezdés. Nálad és veled elfelejthetjük végleg a múltat, s ma este is újat kezdhetünk veled. Áldunk és dicsoítünk ezért.