Alapige: 1Móz 4,1-15

"Azután Ádám a feleségével, Évával hált, aki terhes lett, megszülte Kaint, és azt mondta: Fiút kaptam az Úrtól. Majd újból szült: annak testvérét, Ábelt. Ábel juhpásztor lett, Kain pedig földmuvelo. Egy ido múlva Kain áldozatot vitt az Úrnak a föld gyümölcsébol. Ábel is vitt az elsosszülött bárányokból, a kövérjükbol. Az Úr rátekintett Ábelra és áldozatára, de Kainra és áldozatára nem tekintett. Emiatt Kain nagy haragra gerjedt, és lehorgasztotta a fejét. Ekkor azt kérdezte Kaintól az Úr: Miért gerjedtél haragra, és miért horgasztod le a fejed? Hiszen ha jól cselekszel, emelet fovel járhatsz. Ha pedig nem jól cselekszel, a bun az ajtó elott leselkedik, és rád vágyódik, de te uralkodjál rajta. Egyszer azt mondta Kain a testvérének, Ábelnak: Menjünk ki a mezore! Amikor a mezon voltak, rátámadt Kain a testvérére, Ábelre, és meggyilkolta. Akkor az Úr ezt mondta Kainnak: Hol van Ábel, a testvéred? Kain ezt felelte: Nem tudom! Talán orizoje vagyok én a testvéremnek? De az Úr így szólt: Mit tettél? Testvéred kiontott vére kiált hozzám a földrol. Most azért légy átkozott, kitaszítva arról a földrol, amely megnyitotta a száját, hogy befogadja testvéred kiontott vérét a kezedbol. Ha a földet muveled, nem adja többé neked termoerejét. Bujdosó és kóborló leszel a földön. Ekkor Kain azt mondta az Úrnak: Nagyobb a büntetésem, semhogy elhordozhatnám. Íme, eluztél ma errol a földrol, el kell rejtoznöm színed elöl, bujdosó és kóborló leszek a földön, s meggyilkolhat bárki, aki rám talál. De az Úr azt felelte neki: Nem úgy lesz! Ha valaki meggyilkolja Kaint, hétszeresen kell bunhodnie. Ezért jelet tett az Úr Kainra, hogy senki se üsse agyon, ha rátalál."

Imádkozzunk!

Urunk, valóban nagy hálást adunk neked azért, hogy úgy, ahogy jövünk, bunnel, szennyel terhelten, mégis színed elé engedsz minket, beszélsz hozzánk, és mi beszélgethetünk veled. Vallhatunk neked a mi buneinkrol, és eloled nem kell és nem is lehet eltitkolnunk semmit sem.

Kérünk arra Jézus Krisztus, hogy úgy legyél most itt velünk, közöttünk a te igéd által, hogy senki ne menjen el a te színed elol úgy, ahogyan jött. Köszönjük, hogy képes vagy ezt a csodát megtenni, hogy egyedül te vagy képes arra, hogy más, új szívet, hitben megerosödött, növekvo szívet, hitünkben mélyülo szívet adj nekünk ajándékba. Erre a csodálatos fordulatra várunk. Kérünk, áldj meg minket!

Köszönjük, Urunk, hogy te azért jöttél ma ide közénk, hogy megmutasd a te tiszta és szent természetedet, s tudjuk összehasonlítani a mienket a tiéddel. S aztán levonjuk a következtetést. Köszönjük, Urunk, hogy nem akarod, hogy olyanok maradjunk, amilyenek vagyunk. Ezért kérünk most téged, hogy a te szent igéd által változtass meg minket!

Ámen.

Igehirdetés

Ha végigolvassuk a Szentírás elso történeteit az Ószövetségben, akkor azzal találkozunk, hogy a bun mindig egészen személyes dolog. Személyes valóság. Méghozzá olyannyira, hogyha valaki szembe találja magát azzal, hogy nem tartja meg, sot sorozatosan megszegi Isten törvényét, akkor azzal a következménnyel is, amit aratnia kell, ugyanúgy szembetalálja magát, mint Isten törvényével.

Isten az Édenkertbe helyezett embernek - ez a szó, hogy Éden, azt jelenti, hogy gyönyöruségek kertje - csodálatos lakóhelyet készített, ahol mindenük megvolt, amire szükségük volt. Sot még arra is szabadságot kaptak, hogy önként és szeretetbol vállalják az Istennel való szeretetközösséget. Az O szeretetébol éljenek, vele való közösségben.

Isten azt is mondta Ádámnak és Évának, hogy a vele való kapcsolaton, közösségen kívül arat a halál. Ha ok kilépnek ebbol a szövetségbol, akkor a halál rájuk is hatni fog. Isten még azt is megmondta pontosan, hogy mit kezdjenek magukkal, a környezetükkel, a földdel, amelyen élnek, a körülöttük lévo állatokkal. Mindent megtudtak Isten gondoskodó szeretete nyomán. Rend volt Isten oltalma alatt. Szeretet, átlátszóság, rend és munka, vagyis minden a helyén volt. Fáradtság, veríték, hiábavalóság és átok nélkül. Így élt az elso emberpár Istennel.

Ádám és Éva mindig odaállhattak Isten színe elé, és mindenrol beszélhettek vele. Mindent elmondhattak neki. A szívük legmélyebb gondolatát, szándékát is. Amikor kiuzettek az Édenbol, hiszen föllázadtak Isten ellen, akkor születtek meg az elso gyerekeik: Kain és Ábel. És innentol kezdve egy mai történet is lehetne. Talán az újságok címlapján lehet ilyen mondatokkal is akár: "Vallásos áhítat közben sújtott le a bunkó." "Kegyetlen elszántsággal megölte testvérét az idosebbik fiú." "Ismét ölt a féltékenység." "Már a szülokkel is baj volt." Ragyogó történetet szerkeszthetnének ebbol újra és újra újságírók, s hosszan ecsetelhetnék szörnyu képeket tálalva, hogyan néz ki a tett helyszíne, és hova került a gyilkos szerszám, ha nem az öklével ütötte agyon Kain a testvérét. És bizonyos értelemben igazuk is lenne, hiszen akár mai is történet is lehetne mindaz, és sokszor elo is fordul, amit a Bibliából felolvastunk.

Az egész ott kezdodött, hogy a szülok elhagyták Istent. Ok még csak fellázadtak Istennel szemben, Isten gondviselo hatalma ellen. Kibújtak abból a számukra életfontosságú keretbol, amely az Isten szeretetét és gondoskodását jelentette. Elso szülött fiuk pedig már gyilkossá vált. Így sokasodik a bun, és válik egyre súlyosabbá, amikor az ember elszakadva él Istentol. De egyfajta mintát is adtak a gyerekek elé, sajnos. Ha nem is mind a ketto, de az egyik a lázadásban és a bunben követte oket. Saját testvérét ölte meg, pedig ez csak a végállomás, de nem így kezdodött Kainnál sem. Hosszú utat tett meg addig, amíg lesújtott saját öccsére és megölte ot.

Sokan talán soha nem emelnének kezet egy másik emberre, de vajon a szívekben vagy a szívünkben milyen indulatok kavarognak? Hányszor elojön ez a kaini indulat, amikor talán ki is mondjuk, nem is hangosan, belül: meg tudnám fojtani. Hányszor kavarog bennünk ez a gyulölet, és ez a fajta indulat?

Éva kapott egy ígéretet Istentol. Azt mondta Isten, hogy a magod majd a kígyó fejére tapos. Éva örült, amikor Kain megszületett, s azt gondolta, hogy Kain az elsoszülött lesz, akiben ez a prófécia beteljesedik. Ezért elnevezte így: nyertem fiút az Úrtól. Aztán kiderül késobb, hogy nem az történik, amire Éva számított. Aztán megszületett Ábel is, akinek azt a nevet adták, hogy lehelet. Ez egy kicsit már jelzi elore azt, hogy mi lett késobb a sorsa.

S ha kérdést teszünk fel, hogy ki volt az elso olyan ember, akiben ugyanolyan emberi természet volt, mint bennünk, akkor tudjuk, hogy Ádám volt az elso teremtett ember Évával, de benne még megvolt a romlatlan természet is a buneset elotti helyzetében, utána lázadt fel Istennel szemben. Hogyha valaki azt mondja, hogy Ádám volt az elso ember, akkor helyes választ ad. De ha valaki azt mondja, hogy Kain volt az elso olyan ember, mint mi, a természetére nézve, akkor igazának a lényegét találta el.

Ádám nem az az ember volt, akihez mi igazán hasonlítunk. De Kain teljes egészében az az ember a buneset után születve, akire mi a legjobban hasonlítunk. Apjuk az Édenbol kiuzve azzal a természettel bírt, amit Kain örökölt. Ádám utána már nem az Istennel való szövetségben élt. Ez a szövetség megtört. Utána születik Kain és Ábel, s ebben az értelemben nem volt a két fiú között sem semmi különbség. Összekuszálódott a teremto és a teremtmény közötti viszony, s aztán Káin ezen az úton megy tovább, és válik gyilkossá.

Az egyik, amit a legnehezebben fogadunk el, az ez, hogy bennünk kizárólag kaini természet munkál, hogy a legjobban arra az emberre hasonlítunk, aki az elsoszülöttje volt Ádámnak és Évának, miután kiuzettek az Édenkertbol.

Ádám és Éva az Édenen kívül már nem tudott jó döntéseket hozni. A gyerekek elnevezésébol is lehet sejteni azt, hogy nem egyformaképpen bántak velük. Talán Kaint jobban kényeztették, másképpen bántak vele, elsoszülött, mint ahogyan Ábellel bántak.

Nekik kettojüknek tehát az alaptermészetük semmiben sem különbözött, és sem a nevelés, sem a bánásmód nem segített azon, hogy az Édenen kívül születtek, és Isten nélkül. Bukott ember bukott gyermekei voltak.

Volt-e valami különbség mégis Kain és Ábel között? Volt. De nem bennük, nem a természetükben, nem a körülményeikben, hanem egyes egyedül az áldozatukban, hitükben, illetve abban, hogy egyikük hitt, a másikuk pedig nem hitt Istenben. Kain az áldozat bemutatáskor is a maga útját járta. Szukszavúan, de leírja a Szentírás azt, hogy Kain a föld gyümölcsébol, és az nem feltétlenül narancsot, banánt, almát vagy bármi mást jelent, valamilyen terményt vitt Istennek. Ábelrol meg azt olvassuk, hogy más áldozatot adott. Kain a föld gyümölcsébol vitt Istennek, Ábel pedig az állatai közül vágott le egyet, s azt vitte oda és áldozta fel Istennek.

Sokan félreértik ezt, és azt mondják, hogy természetes dolog, hogy Ábel áldozatára jobban figyelt Isten, kedvesebben tekintett, hiszen az értékesebb volt. Mégis egy állatot vágott le, s azt áldozta fel. Nem ilyen értelemben van különbség, és nem ezért tekintett Ábel áldozatára kedvesebben Isten vagy tekintett, Kainéra pedig másképpen, hanem azért, mert a szívük indulata volt egészen más. Kain is adott Istennek, de más módon Ábel.

A Zsidókhoz írt levél 11. fejezetében azt olvassuk: "Hit által vitt Ábel becsesebb áldozatot Istennek, mint Kain, ami által bizonyságot nyert afelol, hogy igaz, mert Isten bizonyságot tett az o ajándékai mellett." Tehát azt mondja Isten igéje, s ez ennek a megfejtése, hogy Ábel hitt az Istenben, és hit által vitt más áldozatot Istennek, mint Kain. Végül nincs szó, egyáltalán az egészben az áldozóról, csak Kainról és Ábelrol, csak arról, hogy milyen volt a szívük indulata, és mit vittek áldozatként, milyen indulattal. Ábel hitt az Istenben, Kain pedig nem. Beszélgethettek sokat a szüleikrol, arról, hogy mi volt korábban, mi történt korábban. Ádám és Éva elmondták azt Kainnak és Ábelnek, hogyan történt a buneset.

Mi volt tehát a különbség? Az, hogy Kain a föld gyümölcsébol vitt, amely átkozott föld volt. Ábelrol pedig azt olvassuk, hogy véres áldozatot vitt. Kain vér nélkülit, Ábel pedig véres áldozatot vitt. Ábel az állat vérét mintegy odahelyezte maga közé és Isten közé. S ezzel valamit beismert és elismert. Kain pedig vitte azt, amirol úgy gondolta, hogy jó lesz Istennek. Ez a különbség. Kain úgy gondolta, hogy telik neki arra, hogy adjon az Istennek, mert ez kiderül ebbol a részbol, hogy igaznak tartotta magát. Ábel pedig úgy közeledik Istenhez, hogy megalázta magát. Elore viszi azt az állatot, mintegy bemutatja, hogy szükség van arra, hogy valami, valaki, aki ártatlan, meghaljon azért, amit én és az én oseim elkövettek. Szükség van a véres áldozatra Isten azért, hogy megengesztelodj, hogy megbékélhess velünk, hogy a bunökre bocsánatot adj.

Ábel tudta, hogy az Isten elleni lázadás bune rá is hat. Szintén a Zsidókhoz írt levélben olvassuk azt, hogy vérontás nélkül nincs bocsánat. Sokan nem értik azt, hogy miért volt szükség arra, hogy az Úr Jézus odaálljon az ember és az Isten közé, hogy engedje magát keresztfára szegezni, hogy vérét kiontsák. A Szentírás azt mondja, hogy vérontás nélkül nincs bunbocsánat.

A Cselekedetek könyvében ezt olvassuk: "Istennek nem kellett Kain áldozata. Isten emberek kezeitol nem tiszteltetik, mintha valami nélkül szukölködne." Isten nem szukölködik. Semmire nincs szüksége, ez a másik, amit olyan nehezen értünk meg. Mi nem tudunk semmi olyat adni az Istennek, ami neki kedves lenne, ami Ot jóindulatra indítaná - ahogy nem régen mondta valaki -, semmi olyat nem tudunk adni. Isten tud nekünk adni egyedül minden olyat, ami elégséges az életre. Mi nem tudjuk levetni a buneinket, s nem tudjuk magunkat tisztára mosni. A szívünk sötét indulatait, a gyulöletet, az irigységet, a féltékenységet. Hány család életében is ez munkál. Sokszor ez teszi tönkre a családot. A családon belüli féltékenység. Munkahelyen, iskolán belüli féltékenység. Testvérek közötti gyulölködés és féltékenység. Amikor nem tud megbocsátani szülo a gyereknek, nem is akar igazán. Nem tud megbékélni, nem lépi át a küszöbét. És fordítva is így van. Ott munkál a gyulölet, az indulat és a gyulölködés.

Kain a maga gazdagnak vélt javaiból adott a szegénynek gondolt Istennek. Bízott saját erejében, jóságában, mondhatom így is, hogy a vallásos cselekedetének az erejében. Ábel pedig megalázta magát, és úgy ment oda Istenhez.

A Zsidókhoz írt levélben olvassuk ezt is: "Hit által vitt..." Vagyis Ábel a hitébol fakadóan áldozott mást. A hit nem érzelmi megközelítése a dolgoknak. A hit nem tudatos megközelítése a hit dolgainak. A hit nem egyfajta tanítás tudomásul vétele, és annak utánzása, vagy imitálása. A hit azt jelenti, hogy belátom azt, hogy milyen helyzetben vagyok az Isten nélkül, hogy úgy születünk bele mindnyájan ebbe a világba, hogy kaini természet örökösei vagyunk. Nem is lehetünk más helyzetben, hiszen Ádámtól, Kaintól és a többiektol származunk mindnyájan, kivétel nélkül. A hit mindig Isten ajándéka. Mivel Ábel hitt az Istenben, elfogadta ezt az ajándékot. Igent mondott rá, ezért tudta, hogy Isten elott csak a kiontott vér segít. Vérontás nélkül nincsen bocsánat.

A Szentírásban ezt olvassuk, hogy "A testnek élete a vérben van, én pedig az oltárra adtam azt nektek, hogy engesztelésül legyen a ti éltetekért, mert a vér a benne lévo élet által szerez engesztelést." (3Móz 17.) Ez a magyarázata és az értelme annak, hogy miért volt becsesebb az az áldozat, amit Ábel vitt, s ezért tekintett rá kedvesen. Ez nem azt jelenti, hogy Kaint nem szerette, Kainnak nem örül, Kainnal nem beszélt. Dehogynem. Sokszor megszólítja ot, figyelmezteti, inti. De Ábel a hitbol való módon cselekedett Isten színe elott.

A harmadik az az, hogy Kain gyilkossága ott kezdodött, hogy túlbecsülte önmagát. Azt gondolta, hogy vallásos cselekménye biztos hogy elég lesz az Istennek. De hát a vallás sosem üdvözít. Az élo Isten, Jézus Krisztus által van üdvössége, ha valaki benne hisz. Megvetette a testvérét. A szívében ott volt a gyulölet és a féltékenység. Igazságtalannak tartotta Kain Istent. Miért bánt úgy Ábellel és miért utasította el az o áldozatát? Haragra gerjedt - így olvassuk - és fejét lecsüggesztette.

Ábelnek békessége volt az áldozat bemutatás után, Kainnak a szívében pedig gyulölet és féltékenység volt. És megölte Ábelt, mert a gyulöletbol, az irigységbol, a féltékenységbol legalábbis szóbeli szinten mindig gyilkosság származik.

A negyedik, amire felhívja a figyelmünket Isten igéje, hogy mindez elkerülheto lett volna, ha Kain hallgat Istenre. Ezt mondta Isten: "Miért gerjedtél haragra, és miért horgasztod le a fejed? Hiszen ha jól cselekszel - nem jót, jól cselekszel, Isten szerint való módon -, emelt fovel járhatsz. Ha pedig nem jól cselekszel, a bun az ajtó elott leselkedik, és rád vágyódik, de te uralkodjál rajta." Kain, én tudom, hogy mi fog történni. Ha figyelsz rám, ha nem nyitod ki a szívedet a bun elott, ha a kísértésben hozzám fordulsz, sot már elotte is, akkor meg fogod tartani az én parancsolatomat, s akkor elkerülöd mindazt, ami bekövetkezik. Akkor kapsz erot tolem. Kain azonban nem törodik Isten figyelmeztetésével. Lebecsüli, félreteszi és nem érdekli.

Így olvassuk, hogy eltelik egy bizonyos ido, pontosan úgy, ahogy itt szokott lenni. Elhangzik egy igehirdetés, elmegyünk innen, eltelik egy bizonyos ido, és mi történik Isten figyelmeztetésével? Mi történik azzal, amit O mondott, üzent nekünk?

Egyszer azt mondta Kain a testvérének, Ábelnak, menjünk ki a mezore. S amikor a mezon voltak, rátámadt Kain a testvérére, Ábelra, és meggyilkolta. Eltelik egy bizonyos ido. Vagy elvégzi Isten igéje a szívünkben a változást, vagy marad úgy a szívünk, mint Kainé, változatlan állapotban, s abból mindig gyilkosság, bun származik. Egyszer azt mondta Kain, hogy menjünk ki, és megölte a testvérét. S újra csak muködik az a törvény, amit Isten belehelyezett ebbe a világba, ami így volt Ádámnál is a bun elkövetése után elszakadtak Istentol, s por és hamuvá váltak, meghaltak. Ennyire elszakadva Istentol, Isten figyelmeztetésére, szavára nem figyel, és következik ez a szörnyu dolog, megöli a testvérét. S aztán Isten megkérdezi Kaint, hogy hol a te testvéred?

Isten akkor is szánja Kaint, de feltesz egy kérdést, hogy hol van az, akit rád bíztam? Hol vannak azok, akiket Isten ránk bízott? Nem csak a testvérünk, o is. A munkatársunk, a gyerekek az iskolában. A testvéred, a család, a kisebb és a nagyobb, a környezetben élok mivé váltak melletted? Mivé lett a házastársad? Hol van? Erre a kérdésre Kain válaszol, mert felelnie kell, de amit mond, az semmi mást mint kibúvó, s ez nem válasz. Azt mondja, hogy orizoje vagyok én a testvéremnek? Ez nem felelet Isten elott. Nincs semmiféle nyoma a bunlátásnak vagy bunbánatnak vagy bunvallásnak, csak kemény és kíméletlen mentegetozés. Honnan tudjam én? O pontosan tudta, hogy mi történt, és Isten is tudta.

Kain nem kívánta itt, ekkor sem az Istennel való közösséget. Nem akarta megvallani a bunét, és nem kellett neki a bocsánat. O egyet szeretett volna, túllenni az egészen, vagy ahogy szokták mondani: megúszni az egészet. S ez egy ideig talán ment is. Így olvassuk, hogy ezután elment Kain az Úr színe elöl és letelepedett Nód földjén, Édentol keletre. S aztán várost épített, s elnevezte azt a fiáról. Megindul az emberi fejlodés, belakják a földet, de mindez Isten nélkül történik.

A vége aztán halál lett, mert Kain újra és újra találkozik azzal a törvénnyel, amit Isten ebbe a világba tett. Istentol elszakadva soha, senki nem lehet boldog. Lehet városokat építeni, benépesíteni azt. Menni, jönni, kereskedni, gazdagodni a szó mindenfajta értelmében, csak boldogan élni nem lehet az Isten nélkül.

De Ábel sem volt különb mint Kain. O is lehetett volna talán késobb Ábellé. O is elkövethette volna ugyanazt. De Kain mellett Ábel hitt az Istenben, és ezért nem vált olyanná mint Kain.

Mi lett tehát Kain sorsa? Nincs többé a helyén, ahogy Ádám sem volt a buneset után a helyén. Kain életén nincsen áldás. Az áldás azt jelenti, hogy Isten színe elott állni. Isten szemébe nézni. Így olvassuk, hogy elment az Úr színe elöl. Nem kellett neki Isten, nem kellett a kegyelem, s elment elole.

Ma hogy megyünk innen haza? Elmegyünk az Úr színe elöl, s marad minden változatlanul, vagy felismertük mindazt, amiben most szól hozzánk Isten, amiben leleplezi azt az indulatot, ami nem szerinte való, és ezen akarunk is változtatni.

Kainnak Isten nélkül teltek a napjai. Elment az Úr színe elöl. Nincs áldás a munkáján, nincsen otthona, és nincsen lelki otthona sem. Többé nem jár az Isten színe elott, s ezért nincsen békessége sem.

Mi Isten áldása alatt élünk az Isten elott? Megáldhat minket? Szemébe nézhetünk? Közli az O áldásait velünk? Isten igéje azt mondja, hogy ez lehetséges. Lehetséges Isten áldásait venni, kapni. Lehetséges vele járni és békességben élni. Élet, ez azt jelenti, hogy Istennel élni. Élet Isten nélkül nincsen.

Meg kell értenünk ebbol a szomorú történetbol, hogy vannak halálos következményekkel járó szavak. Ha kimondunk valamit, ha megszólalunk, mi az az indulat, ami munkál bennünk? A kaini hitetlenség, gyulölet, szeretetlenség, dühkitörés, méreg? Vagy pedig az az indulat, ami Jézusban volt.

Isten még abban is könyörületes volt Kainhoz, hogy Kainra bélyeget ütött. Nem tudjuk, hogy ez mit jelentett pontosan, hogyan jelölte meg ot? De megjelölte úgy, hogy senki ne ölhesse meg következmény nélkül.

Olyan fontos kérdés az, hogy milyen jel van rajtunk? Milyen bélyeg? Jézus azt mondja, hogy aki az enyém, aki hozzám tartozik, azon ez meglátszódik. Annak az indulata egyre inkább krisztusi indulat. Nem azt jelenti, hogy nem követ el bunöket, de azt jelenti, hogy egyre kevesebbszer vétkezik. Egyre inkább akar Jézussal élni. Egyre inkább úgy akar élni, hogy Istenre tudjon mutatni. S ez jelzésértéku a világ számára.

Mennyi féltékenység, gyulölet, szeretetlenség van sokszor testvérek között is, akár egy örökség miatt is. Hányszor egy életen át nem tudnak megbocsátani. Olyan jó lenne, ha másképpen mennénk el innen. Ha nem távoznánk el az Úr színe elöl, hanem akarnánk és kérnénk, hogy O velünk maradjon. Nem kell visszamenni Kainhoz. Ezek a kérdések mai kérdések, mindnyájunknak szólnak.

A Zsidókhoz írt levélben olvassuk ezt is: "Jézus egyszer jelent meg az idok végén, hogy eltörölje a bunt." Jézus Krisztus odaállt az Isten és az ember közé, hogy eltörölje a bunt. Isten igazsága így teljesedett be, hogy váltságul önmagát odaadta Jézus az emberért. Kaini és ábeli természet valójában egy és ugyanaz az Isten nélkül, nincs különbség, de megváltozhat bárkinek a természete. Újonnan születhet és járhat Jézussal.

Nem kell elmenni az Úr színe elöl. Maradhatunk Isten színe elott. Sot azt mondja Jézus, hogy veletek maradok a világ végezetéig. Így olvassuk, hogy Ábel kiontott vére kiáltott az Istenhez. Jézus kiontott vére is kiáltott az Istenhez. Jézus kiontott véréért kapunk bocsánatot, lehet nekünk mennyei hajlékunk, s többé nem kell hontalanul bolyonganunk az Isten nélkül. Jézus a mi védo jelünk az Isten elott. Magunkban, Jézus nélkül halál, Jézussal pedig élet és békesség.

Imádkozzunk!

Köszönjük, Istenünk, hogy nemcsak oltalmat várhatunk és kérhetünk toled, hanem kaphatunk a megvallott buneinkre teljes bocsánatot, feloldozást, és toled való újrakezdést.

Köszönjük azt is Urunk, hogy veled járhatunk, kérdezhetünk téged, odafordulhatunk hozzád, és a te igéd által szemeiddel is tanácsolsz bennünket. Köszönjük, Urunk, hogy nem elhallgatni kell a mi buneinket, hanem megvallani, és akkor átéljük a szabadítást és a szabadulást. Légy áldott azért Jézus Krisztus, hogy tiszta, drága életedet odahelyezted az Atya és miközénk, s általa van nekünk bocsánatunk.

Kérünk, Urunk, adj nekünk békességet, adj vigasztalást, hadd legyünk mi otthon nálad folyamatosan!