Alapige: Neh 6,1-16

"Amikor hírül vitték Szanballatnak, Tóbijjának, az arab Gesemnek és a többi ellenségünknek, hogy felépítettem a várfalat, és nem maradt rajta egyetlen rés sem, csak még ajtószárnyakat nem állítottam a kapukba, ezt az üzenetet küldte nekem Szanballat és Gesem: Jöjj, találkozzunk Kefirimben, az Ónóvölgyben! Ok ugyanis merényletet terveztek ellenem. Ezért követeket küldtem hozzájuk ezzel az üzenettel: Nagy munkát kell végeznem, ezért nem tudok elmenni. Félbemaradna a munka, ha abbahagynám, és hozzátok mennék. Négyszer is küldtek nekem ilyen üzenetet, de én ugyanúgy feleltem nekik. Akkor Szanballat ötödször is hasonló üzenetet küldött nekem legényével, nyílt levéllel a kezében, amelyben ez volt írva: A pogány népek között az a hír járja, és Gasmu is mondja, hogy te és a júdiaika fel akartok lázadni, ezért építed a várfalat. A szóbeszéd szerint te akarsz a királyuk lenni. Sot prófétákat bíztál meg, hogy hirdessék rólad Jeruzsálemben: Király van Júdában! Még a királynak is hírül vihetik ezt a szóbeszédet. Ezért jöjj, és tanácskozzunk egymással! Én azonban ezt üzentem neki: Nem történt semmi olyasmi, amit te állítasz, csak magadtól találtad ezt ki. Mindenki meg akar bennünket félemlíteni, mert azt gondolták: Majd elmegy a kedvük a munkától, és nem készül az el. Azért te erosíts engem! Azután elmentem Semajának, Delája fiának, Mehétabél unokájának a házába, aki be volt zárkózva. Ez mondta: Találkozzunk az Isten házában, a templom belsejében, és zárjuk be a templom ajtóit, mert el fognak jönni, hogy meggyilkoljanak téged, mégpedig éjjel jönnek el, hogy meggyilkoljanak. Én azonban ezt feleltem: A magamfajta embernek illik-e menekülni? Az olyan ember, mint én, nem mehet be a templomba, hogy életben maradjon! Nem megyek! Mert felismertem, hogy nem Isten küldte, hanem azért mondta rólam ezt a próféciát, mert felbérelte Tóbijjá és Szanballat. Azért bérelték föl, hogy félelmemben így cselekedjem, és vétkezzem, azután rossz híremet költsék és gyalázzanak. Ne feledkezz meg, Istenem, Tóbijjának és Szanballatnak a tetteirol, se Nóadja prófétanorol, se a többi prófétáról, akik meg akartak félemlíteni engem! A várfal Elúl hónap huszonötödikére, ötvenkét nap alatt készült el. Amikor ezt meghallották ellenségeink, félni kezdtek a körülöttünk élo népek, és nagyot estek saját szemükben, mert fölismerték, hogy Istenünk segítségével lehetett véghezvinni ezt a munkát."

Imádkozzunk!

Köszönjük, Urunk, hogy a zsoltáros szavaival megvallhatjuk a bizalmunkat benned. Bocsásd meg, ha azt megvonjuk, ezért sok vonatkozásban összeroppanhat a mi életünk. Áldunk és dicsoítünk azért Urunk, hogy ezen a mai reggelen is adod a te igédet, ami élo és ható, élesebb mindenféle kardnál és elhat a szívünk legbelsejéig.

Köszönjük, Urunk, hogy te pontosan tudod, hogy mire van szükségünk. Így add nekünk most úgy a te igédet, hogy az hasogassa a mi szívünket, törje össze, ha kell, vagy gyógyítsa és bátorítsa meg, sot, adjon vigasztalást is!

Köszönjük, Urunk, hogyha a bizalmunkat beléd vetjük, akkor átéljük a te szabadításodat. Erre a szabadításodra, vezetésedre, áldásodra várunk most is.

Urunk, azt kérjük most toled, hogy valóban szenteld meg a mi szívünket, különítsd el most a magad számára! Világosítsd meg a mi sötét elménket, hadd tudjuk érteni a te szavadat! Téged magadat, Jézus Krisztus hadd fogadjunk újra a szívünkbe, és erosítsük meg a szövetséget veled!

Ámen.

Igehirdetés

Nehémiás élete két vonal mentén halad. Az egyik, amit megtudunk róla, hogy szorgalmasan munkálkodik Isten városának az építésén, tehát Isten munkatársaként. A másik pedig, ami kiderül, hogy szorgalmasan imádkozik azért, hogy Isten építomunkásaként a rábízott munkát el tudja végezni.

O kapta Istentol azt a kiváltságos feladatot, egyike volt azoknak, akik hazavezethették azokat a foglyokat, deportált zsidókat Babilonból, akiket elhurcoltak, vagy akik maguk már nem is éltek, csak a leszármazottjaik, és az utódaikat haza vezethette Jeruzsálembe, a városba, és velük együtt munkálkodva építette annak falait.

Artahsasztá király uralkodása alatt kapja azt a hírt Nehémiás Jeruzsálembol, egyáltalán az egész országról, hogy egyre jobban pusztul minden. A vadállatok bemerészkednek a városokba. A közbiztonság egyre romlik.

Nehémiás imádkozik négy hónapon keresztül, s aztán Isten meghallgatja a királyon keresztül az imádságát, és o kapja azt a feladatot, ráadásul nem is csak egyszeru rabként, hogy hazamehet, hanem a király tejhatalmú megbízottjaként, helytartóként küldi ot a perzsa király vissza, hogy segítsen az ottaniaknak, illetve hogy felépüljön a város fala.

Babilóniában a fogságba vitt zsidók nagy része már asszimilálódott, leginkább a házasságok révén. Pogányokkal, ottaniakkal kötöttek házasságot, ha nem is azok, akiket odavittek, de a gyerekeik közül már a legtöbben. Sokan ezért nem is akartak hazatérni többé, és ott haltak meg, és ott is temették el oket, idegenben.

Nehémiás egy kisebb csoport élén hazatérhet, felmérheti a helyzetet, és végezheti azt a munkát, amit Isten rábízott.

Megérkezik Jeruzsálembe hosszú, fáradságos és veszélyes utazás után. Nála volt bizonyos pénzösszeg is, amibol az építoanyagtól kezdve sok mindent meg kellett vásárolnia, élelmet stb. Tehát nem volt veszélytelen ez az utazás azon a hosszú úton.

Hazaérkezik egy olyan városba, amit o soha nem látott, hiszen o maga a fogságban született, és mégis a szíve égett és vágyott látni Jeruzsálemet. Megérkezik tehát, felméri a károkat, felméri a tennivalókat, és osztozik az ottani nép helyzetében is. O nem követett el semmit azokból a bunökbol, amiket a nép elkövetett, de mégis úgy könyörög értük, mintha részese lett volna. Osztozik az örömeikben, bánataikban és ünnepeikben egyaránt.

S mivel elkezd épülni Jeruzsálem kofala, természetesen megjelenik még valami vagy valaki, megjelenik az ellenség is. Ez mindig jellemzo annak az embernek az életére, aki Isten szerint való módon él, munkálkodik, aki abban a szolgálatban, munkában áll, amit Isten rábízott. Hogyha valaki huségesen végzi az Istentol rábízott feladatokat, s most ne csak lelkiekre tessenek gondolni. A hétköznapi munkahelyre is nyugodtan gondolhatunk. Ha Istentol való az, hogy mi ott vagyunk, ezt nyilvánvalóan, bizonyosan tudjuk, akkor elobb utóbb, ha mi ott Istent képviseljük, mert ez a jó, ha ez így van, elobb utóbb biztos hogy megjelenik az ellenség. Vannak magukat hívo embereknek tartó emberek, akiknek nincsenek ellenségeik. Egyszeruen nincsenek. Mindig valahogy úgy intézik a dolgokat, hogy a bizonyos konfliktushelyzetekbol kimaradjanak, hogy ne kelljen ütközniük senkivel sem. Biztos, hogy fontos és biblikus, hogy megtartjuk azt, hogy amennyire lehetséges, minden emberrel éljünk békességben. De ez az igeszakasz is világosan mutatja azt, hogy aki az Isten országának a munkása, azt a konfliktusok nem fogják elkerülni. Egyszeruen azért, mert azt teszi, ami az Isten akarata. Ez önmagában konfliktushelyzet. Nem tudom, hogy ezt valaha végiggondoltuk-e már? Az, hogy valaki az Isten országát képviseli egy olyan országban, egy olyan világban, amelynek semmi köze az Isten országához, ez már konfliktushelyzet. Ha valaki hitre jut, elindul és követi Jézust, ez önmagában már ellenségeket szerezhet a számára.

Tehát vannak, akik úgy gondolják, hogy jobb, hogyha mindenki jót mond róluk, ezért mindenfajta ütközést elkerülnek, csakhogy a róluk alkotott kép, róluk alkotott vagy kialakult elképzelés, ami nem is mindig fedi a valóságot, ne sérüljön, és minden áron megorizzék azt a képet, amit róla vagy róluk az emberek alkottak.

Sokszor az így élo, magukat hívoknek tartó emberek tulajdonképpen csak a személyes lelki fennmaradásukhoz kapnak erot, mert nem adhat nekik mást Isten, hiszen nem akarnak igazán szolgálni. Ok maguk meg akarják magukat tartani, fönn akarják magukat lelkileg tartani, de távol áll az tolük, hogy adjanak vagy tegyenek bármit, mert ha elkezdenek cselekedni, az bizony lehet, hogy összeütközéshez vezet, stb.

Tulajdonképpen az ilyen hívo keresztyének csak fogyasztók a gyülekezetben. Maguk körül forognak, magukat táplálják, de senkinek nincs haszna abból, hogy ok ott vannak abban a közösségben.

Nehémiásra az volt a jellemzo, hogy miközben eros volt, aközben nem csak fogyasztott, hanem értéket is teremtett. O sokat adott a körülötte éloknek. Ha valaki Nehémiás könyvét végigolvassa, ez az ember huségesen engedelmeskedett Istennek, és rá lehetett támaszkodni, és nem lépett el, amikor valaki rá akart támaszkodni. Az egésznek a terhe, emberileg nézve a város falának a felépítése, a védekezés a támadásokkal szemben, az egész anyagbeszerzés, a becsületesség ebben a vonatkozásban, minden az o dolga volt, és mégis végezte huségesen, Istenre figyelve.

Ahol egy igazán átadott életu keresztyén nem csak magával elégedett, vagy magát akarja táplálni, azt tényleg elkezd szolgálni. Arra lehet támaszkodni, ahhoz oda lehet menni. Attól az ember értelmes, világos és követheto válaszokat kaphat, amelyeket használni is tud.

Fontos tehát végiggondolni kinekkinek magának, hogy mi haszna van abból másoknak, hogy mi ebbe a gyülekezetbe tartozunk. Lehet ránk támaszkodni, ránk számítani? Ha valaki elesett állapotban van, tudjuk azt lelkileg gondozni? Valami értelmes választ kap tolünk, vagy csak próbálunk valamit mondani, vagy nem avatkozunk bele az o életébe, mert még konfliktus lehet belole. Valószínu, hogy konfliktus lehet abból, hogyha valaki valakinek mond valamit, vagy éppen cselekszik.

Nehémiás tehát Isten megbízásában és küldetésében járt. Ezért jelentek meg az ellenségek. Sot, kiderül az a szövegbol, Nehémiás könyvébol, hogy már az ott élok, a fogságban élok meg a Jeruzsálemben maradtak is összeházasodtak a pogány népekkel. Sógorságok és komaságok voltak. Ez a könyv végére nagyon keményen kiderül, hogy mi lett az eredménye ennek. Tehát olyan szövevényes hálók közé került Nehémiás, hogy eloször o maga sem tudott ezen eligazodni.

Talán azon is elgondolkodhatunk, hogy ott, ahol élünk, ahol vagyunk, az vajon Istentol rendelt helyünk-e vagy nem? Akármilyen helyzetbe került is Nehémiás, o tudta, hogy ezt az Isten akarta. Azért van ott Jeruzsálemben akkor, és azért o kapta a megbízást, mert ez Isten akarata. Isten küldte ot oda. Olyan jó lenne, ha ezt tudná kiki, hogy az sem véletlen, hogy abba a családba születtünk bele. Az a társunk, feleségünk, férjünk, gyerekeink, a társunknak az édesanyja, édesapja, stb. stb. Tehát ez mind nem véletlen. Ha Istentol van az a segítotárs, akkor a családja is Istentol van. Ezt sokszor nehezen emésztik meg azok, akik valakihez hozzámennek, vagy valakit elvesznek.

Természetesen, újra mondom, tehát komolyan kell vennünk azt, hogy az Istentol rendelt helyükön, helyünkön támadások érhetnek minket, ha mi huségesen Istent képviselni akarjuk.

Nehémiás, mivel Isten országát építette, megjelentek a támadók. Már o hívo ember volt, mondhatnám így is, mai szóhasználattal: hívo keresztyén, o még akkor csak istenhívo volt, de van két gyenge pontja az o lényének, vagy így is lehet mondani talán, jellemének, egyrészt az, hogy egy picit hiú ember volt. Ez több dologból kiderül, másrészt pedig hajlamos volt az aggodalmaskodásra. Egy picit talán jobban megrágta a dolgokat, mint kellett volna. Ez önmagában nem baj, csak ha ez egy szinten túl megy, akkor. De ezen a két ponton próbálják kikezdeni a támadók az o békességét - figyeljük majd meg!

Vajon Isten ismeri-e a mi jellembeli hibáinkat? A Biblia azt tanítja, hogy igen. Vajon Isten ismeri születésünktol fogva a mi jellembeli hibáinkat? Azt kell erre is mondani, hogy igen. Isten azt is tudja, hogy hogyan tud ezen változtatni? Erre is azt lehet mondani, hogy igen. Ismer minket, szeret minket, elfogad. Mivel az O szeretetével közeledik felénk, ezért tudunk az O segítségével a jellembeli hibáinkon változtatni, megváltozni.

Ahol tehát épül Isten ügye, ott jön a támadás is. Itt a külso és a belso támadás együtt jelentkezik, ami majdnem elviselhetetlen volt Nehémiás számára.

Szanballat és Tóbijjá eloször udvarias levelet küld, vagy látszólag udvarias levelet. Elkészült a várfal, a kapuk még nincsenek bent a helyükön. A zsanérokat felszerelték, s ekkor jön ez a levél. Jöjj, találkozzunk Kefirimben, az Ónóvölgyben! Beszéljük meg a dolgot - mondják Nehémiásnak és az Isten népének az ellenségei. Elkészül a várfal, kicsit talán utalnak arra is, amirol beszéltem, hogy Nehémiás, te nagyszeru ember vagy, de bizonyos kérdéseket jobb, hogyha megbeszélünk. Gyere el, és beszélgessünk!

Nehémiás számára azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a fenyegetések mögött valami egészen más áll. Azt, hogy a munkát hagyják abba. Gyakran lehet látni, hogyha valaki Isten országáért munkálkodik, dolgozik, szolgál, akkor azt sok vonatkozásban, több oldalról is megpróbálják rávenni arra, hogy hagyja abba azt, amit éppen végez.

Mit válaszol Nehémiás arra a hívásra, amit küldtek? Így olvassuk, hogy négyszer is küldtek hozzá. Nem adja fel egykönnyen az ellenség. Négyszer is küldtek hozzám, de én ugyanúgy válaszoltam. Honnan tudta azt, hogy merényletet készítenek elo? Itt azt olvassuk: Én azonban tudtam, hogy merényletet terveztek ellenem. Honnan tudta Nehémiás? A hívo ember kap vezetést Istentol. Annyi ido mindig van, hogy imádkozzunk, hogy felkiáltsunk. Annyira sosem sürgeto a helyzet. Jön a levél, nem kellett azonnal válaszolni. A következore már mindjárt. Ott van a küldönc, ott mindjárt válaszolni kell az ötödikre. De itt még nem. Van arra lehetosége Nehémiásnak, hogy felkiáltson Istenhez, hogy imádkozzon, hogy megbeszélje vele. Uram, most erre mit mondjak? Azt válaszolta: Nagy munkát kell végeznem, nem tudok elmenni. Ha hozzátok mennék, félbemaradna a munka.

Mi hogyan szoktunk a kísértésekre válaszolni? Elkezdünk alkudozni, mérlegelni: mi lenne, ha mégis, vagy pedig azonnal és határozottan elutasítjuk. Itt ez történt. Nem magyaráz Nehémiás, nem mentegetozik, nem kezdi bizonygatni, hogy o tulajdonképpen szereti oket, csak hát mégsem akar velük beszélgetni. Nagy munkát kell végeznem, nem tudok elmenni. Ha hozzátok mennék, félbemaradna a munka. Vagyis nem kell megindokolni igazán. megmondja, hogy nagy a munka, nem lehet félbehagyni, kész. Nem érdekli, hogy mit gondol Szanballat meg Tóbijjá. Nem tartozik rá. O Istennek engedelmeskedik. Azt a munkát végzi, amit Isten bízott rá. Kiki azt gondol, amit akar, ez Nehémiást nem érdekli. Megválaszolja ezt a levelet. És ez tényleg így van, hogyha valaki az Istentol rendelt helyén van, azt is érik támadások, ez teljesen magától értetodo. Hiszen szeretnék rávenni arra, hogy hagyja abba azt a munkát, függesszék fel a várfal építését. De nem tudják elérni, mert Nehémiás huséges Istenhez, imádkozik, és kap Istentol bölcsességet is. Nehémiást Isten Lelke segítette felismerni Isten akaratát és a választ. Tehát megerosíti ot Isten. Ugye, hogy lehet érteni az Isten vezetését és válaszát? Nehémiás is értette. Ha akarjuk, mi is érthetjük.

Azután jön Szanballattól az ötödik üzenet. Ez már sokkal keményebb. Akkor Szanballat ötödször is hasonló üzenetet küldött nekem legényével, nyílt levéllel a kezében. Tehát jön a szolga, ott van a nyílt levél a kézben, amelyben ez volt írva: A pogány népek között az a hír járja, és Gasmu is mondja, hogy te és a júdeaiak fel akartok lázadni, ezért építed a várfalat. A szóbeszéd szerint te akarsz a királyuk lenni. Sot prófétákat bíztál meg, hogy hirdessék rólad Jeruzsálemben, király van Júdában. Még a perzsa királynak is hírül vihetik ezt a szóbeszédet, ezért jöjj, és tanácskozzunk egymással!

Ez a rész rendkívül fontos kérdést vet fel. Mit kezd egy hívo ember egy rágalommal vagy a rágalmazással? Hogyan viszonyulnak a hívo keresztyének a szóbeszéd kérdéséhez, a pletykához, amikor mondanak valamit róluk, ami nem igaz. Itt tudjuk, hogy Nehémiást rágalmazzák. O nem akart király lenni, egyáltalán, semmilyen prófétához nem fordult. Az elso szótól az utolsóig hazugság mindaz, ami ebben a levélben áll.

Van olyan helyzet az életünk során, hogy nem lehet bizonyítani, hogy ártatlan valaki? Hajaj, hányszor! Ráfogják az illetore, s nem tud mit csinálni. Nem tudja bebizonyítani, hogy o ebben nem sáros, nem követte el, nem tervezett ilyet, nem akar király lenni, de az ellenség logikusan gondolkodik: hát mi másért építenének egy várfalat? Ráadásul mi másért tennének be eros kapukat, ha nem azért, hogy belül aztán összegyulnek az emberek, felfegyverzik oket, és megtámadnak minket. Ebben is van egyfajta logika. Sötét logika, de van benne logika. Ráfogják Nehémiásra, hogy fegyverkezik, lázadást szít, papokat gyujt maga köré, prófétákat, és a végén o lesz majd a király. Ha ezt megtudja a perzsa király, akkor mi lesz? S mindebbol egyetlen szó sem igaz. Nehémiás ultimátumot kap. Két dolog közül választhat: vagy jössz és tárgyalunk, vagy jössz és tárgyalunk. De mirol? Arról tulajdonképpen nem mondanak semmit. De o tudja, hogy meg akarják ölni. Vagy eljössz és tárgyalunk és megölünk, vagy tárgyalás nélkül kivégzünk, Magyarul: Nehémiásnak semmilyen választási lehetosége nem maradt. Esetleg hallgat és nem válaszol semmit.

O azonban válaszolt. Én azonban ezt üzentem neki. Megint nem megy el. Nem történt semmi olyan, amit te állítasz, csak magadtól találtad ezt ki. Hát ez elég kemény válasz, nem? De jó válasz. Megint csak Istentol kap Nehémiás bölcsességet. Azt mondja tehát, hogy nem történt semmi olyan, amit te állítasz, csak magadtól találtad ki.

Bizonyos helyzetekben nem tudjuk bizonyítani, újra mondom, nem tudjuk bizonyítani. Emlékszem még a munkahelyemen, ahol üzletkötoként dolgoztam, hogy hányszor elofordult ilyen. Emlékszem egy kolléganomre, akirol azt kezdték el híresztelni, hogy férjhez akar menni Ausztráliába. Ez nem olyan nagy baj, de a hetvenes években ez disszidálásnak minosült. És egy évre bevonták a híresztelés után az útlevelét. Nem is volt akkor ezek szerint olyan kis dolog ez. Erkölcsileg kimondhatatlan károkat okoztak neki olyasmi miatt, amit nem készült elkövetni. O mondta, hogy o egyáltalán nem akar férjhez menni, ahhoz az illetohöz meg pláne nem, de ezt senki nem hitte el. Ki ne akarna Ausztráliába férjhez menni a hetvenes években? És egy évre megakadt az üzletkötoi munkája, nem tudta azt végezni. S hányszor nem tudjuk bizonyítani. Olyankor megelégszünk azzal, hogy Isten tudja? Elég ez, hogy Isten tudja, mert Nehémiás ezért válaszol így: Nem történt semmi olyasmi, amit te állítasz, az egészet kitaláltad. Lehet, hogy ezt az utóbbit nem kell hozzátennünk. De ez egy jó válasz, nem? Ne haragudj, kedves barátom, amit te mondtál, errol én nem tudok semmit. Még lehet, hogy az is kell, hogy te magad vagy más valaki kitalálta. De van, amikor nem lehet ezt kivédeni, és nem tudjuk bizonyítani, akkor elég, hogy Isten tudja, hogy nem igaz, hogy rágalom. Nehémiás nem akar király lenni, nem gyujt fegyvereseket, stb. stb.

Van még egy érve Tóbijjának és Szanballatnak. Azt mondja itt, a pogány népek között az a hír járja, és Gasmu is mondja. De ki ez a Gasmu? Ezt senki nem tudja. Kicsit utána néztem, de semmit nem lehet róla tudni. Kicsoda tulajdonképpen az a Gasmu? Mondhatnám így is, hogy az emberek. Mikor szokták ezt mondani: mindenki ezt csinálja, mindenki így gondolkodik. Értsd meg, hogy Gasmu szerint! Nem érted? Ha te nem aszerint csinálod, ahogy Gasmu mondja, mi lesz veled? Hányszor így van ez, nem? Ha nem aszerint öltözködsz, ahogy Gasmu mondja. Ha nem aszerint vélekedsz, ha nem aszerint nosülsz vagy válsz el. Valakinek nem régen azt mondták, négy gyermekük van, meg kedves, helyes felesége, akit nagyon szeret, és egy viszonylag magas funkcióba emelték, s valaki odament hozzá, és azt mondta: Te, ehhez a munkádhoz, amiben most vagy, ehhez a méltósághoz nem való ez a feleség. Cseréld le! Nem szörnyu? Gasmu azt mondta, nem? Hát o csak tudja, hogy illik hozzá az asszony vagy nem. Világos. O pedig megmondta, hogy esze ágában sincs. O változatlanul szereti a feleségét, s nem is érti az egész felvetést. Na, de hát Gasmu mondja, nem? Mindenki ezt a cigarettát szívja, én nem szoktam, meg mások sem. Nem így van ez, hogy sokszor sodródunk azzal, hogy Gasmu mondja? Az iskolában a gyerekek néha teljesen kiakadnak ezen: Na, de hát az a gyerek azt mondta, hogy ezt így kell csinálni. És, ha én nem megyek azzal a társasággal, akkor mi lesz velem? Egyedül maradok.

Nekünk nincs ilyen kérdésünk, hogy mit mond Jézus Krisztus, és mit mond Gasmu, és kire hallgatunk? És hányszor elofordul, hogy Gasmu az erosebb, és azt csináljuk, amit a Gasmuk mondanak, mert azt mondja a világ, hogy mindenki ezt csinálja, meg így van ez rendjén. Ha nem veszed fel azt a cipot vagy azt a fajta ruhát, akkor lemaradsz. De ki ez a Gasmu? Kiderül, hogy senki. Egy arctalan valaki, aki arra jó, hogy lehet vele fenyegetozni. Ha nem úgy csinálod, akkor ez és ez lesz a következménye.

Nagyon sok hívo ember úgy gondolja, hogy tényleg kell a Gasmuk után menni, mert egyébként lemarad az ember, és elveszíthet akár egy jó állást is.

Mennyire engedünk mi mások befolyásának? Ki az, aki irányíthat minket? Jézus Krisztus, vagy a Gasmuk? Az mindig van boven. Annyi Gasmu van ezen a világon. Tényleg ez a kérdés, hogy kire hallgatunk, kire figyelünk? Ki az, aki irányíthat minket, és akinek a befolyása alatt élünk. Ez meghatározza további sorsunkat, életünket.

A harmadik üzenet az, hogy akármekkora szégyen vagy kitaszítottság lesz a következménye, Nehémiástól megtanulhatjuk azt, hogy nincs szövetségkötés az ellenséggel. Nincs szövetségkötés. Elmondja eloször Szanballat, Tóbijjá másodszor, harmadszor, negyedszer, ötödször, s Nehémiás mind az ötször, sot majd a hatodikra is, ami a legkeményebb lesz, a hatodikra is azt mondja, hogy nem. Nem megy el beszélgetni. Nincs alku. Az ellenséggel nincs alkudozás. Nem állok vele szóba. A végén még beszippant, magához ránt, meggyoz, elcsábít, stb. stb. A kísértésre csak egyetlen válasz lehet. Eloször is, másodszor is, harmadszor is, negyedszer is, ötödször is meg hatodszor is, hogy nem. Nehémiás azért állt meg, mert o ilyen határozott volt, és újra és újra nemet mondott. Nehémiás ezt megtanulta. O szívbol szolgált Istennek, s valahol a dolgok mögött felismeri: o tiszteli az ellenséget, nem becsüli le, de nincs vele közösködés. Nincs vele tárgyalás. Üzentek, én visszaüzenek. Nem beszéljük meg.

Én például valakivel szakítottam, akkor mirol kell még utána beszélgetni? Beszéljük meg, hogy miért szakítottunk úgy, ahogy. Minek? Hány fiú meg lány bukik el ezen? S újra kezdik az egészet. Ha egyszer kimondtam, hogy nem … Nem úgy van, hogy a ti igenetek igen, a nem nem, ami ezen felül van, az a gonosztól van? Nehémiás mind a hatszor ugyanazt mondja, hogy nem. Meg is maradt, nem is bukott el a kísértés órájában.

Az után a levél után tér rá arra Nehémiás, hogy elfogyott teljesen az ereje. Felkiáltott Istenhez, mert ezt mondja, hogy mindenki meg akar bennünket félemlíteni, mert azt gondolták: majd elmegy a kedvük a munkától, és nem készül az el. Azért te erosíts engem, kiált fel Istenhez Nehémiás.

Imádkozni minden helyzetben lehet. Újra mondom, hogy itt már sokkal kevesebb az ido, mert ott áll a küldönc a levéllel, és várja a választ, de annyi ido most is volt, hogy felkiáltson a szívében Nehémiás Istenhez.

Nagyon nagy szüksége volt Nehémiásnak a megerosítésre, mert most jön még csak a java. Hogyan folytatódik Így. Azután elmentem Semajának, Delája fiának, Mehétabél unokájának a házába, aki be volt zárkózva. Ez már mutatja, hogy milyen a lelki helyzet Jeruzsálemben. Aki ezt mondta Nehémiásnak: "Találkozzunk az Isten házában, a templom belsejében, és zárjuk be a templom ajtóit, mert el fognak jönni, hogy meggyilkoljanak téged, mégpedig éjjel jönnek el, hogy meggyilkoljanak." És aztán erre is felel valamit Nehémiás.

Nagy lelki nyomorúságba jut, és arra gondol, hogy ott vannak a testvérek körülötte. Ott vannak a hittestvérei, a zsidó testvérei a városban. Ott vannak a próféták, akik tanítók. Elmegyek és tanácsot kérek, vagy legalább együtt imádkozunk, megbeszéljük a dolgot, Isten elé visszük. De jó lesz. S mit tapasztal? A legkeményebb árulás errol az oldalról jön. Vannak a külso ellenségek, és van a belso ellenség. A külso ellen még csak lehet védekezni, de a belso ellen a legtöbb helyzetben nem. Akit elárul a felesége, az mit tud kezdeni? Akit becsap, elárul a férje, az mit tud kezdeni? Akit meglop a saját gyereke, vagy a saját szülo kihasználja, az hova menjen, mit tud csinálni? Ez a legtragikusabb, amikor belülrol jön az ellenség, és belül van. Van ennél még tragikusabb, amikor itt egészen bent van, amikor mi saját magunk vagyunk saját magunk ellenségei. Amikor itt bent van a Gasmu meg a Szanballat meg a Tóbijjá is. Amikor a szívünkkel kötünk szövetséget Isten ellen, mert valamit esetleg nem adott meg, nem úgy alakult, nem vett el, stb. stb. Ennek az egyetlen egy megoldása az, amikor itt bent van az ellenség legbelül, hogy Isten elé visszük, és bocsánatot kérünk a mi saját hitetlenségünkre és árulásunkra.

Azt a tanácsot kapja tehát Nehémiás, hogy gyere, zárkózzunk be a templomba. Gyere velem, bezárjuk az ajtókat, mert éjjel eljönnek, az egész még félelmetesebb, a sötétben jönnek, hogy meggyilkoljanak. Nehémiás Isten ügyében dolgozott, Ot szolgálta, azt építette, amit Isten rábízott. És ez újra és újra így van. Nem gyozöm ismételni. Ha figyelünk Istenre, ha abban az ügyben fáradunk, amit O bízott ránk, ha azon a munkahelyen vagyunk, ha hordozzuk azokat az embereket, akik a családtagjaink, akkor Isten ezt megáldja, akkor ad vezetést. S azt mondja válaszként erre a hívásra: én azonban ezt feleltem. A magamfajta embernek illik-e menekülni? Az olyan ember mint én, nem mehet be a templomba, hogy életben maradjon. Nem megyek. A hatodik nem. Akármit csinálnak, nem csinálom, nem megyek, nem tárgyalok, nincs alku. És Nehémiás megmarad, mert így folytatja. Felismertem, hogy nem Isten küldte, hanem azért mondja ezt a próféciát, mert fölbérelte Tóbijjá és Szanballat. Szörnyu, nem? A testvér az ellenség felbéreltje. Ennél rosszabb már nem lehet. Az áruló ott van a gyülekezetben. Nem borzasztó? Ott van a családban. Újra mondom, itt van a szívünkben, saját magunk. Erre is van bocsánat. Isten megújíthat, felépíthet, de tényleg szörnyu ezt átélni valakinek.

Nehémiás vezetett ember volt, ezért felismeri, hogy ez az egész nem Istentol van. O ugyanis nem mehetett be oda a templom belsejébe, akkor tisztátalanná tette volna a szent helyet, és ezt elmondják. Ez jelenti azt, hogy rossz híremet költik, s elvesztette volna a hitelét, hogy te beszélsz, Nehémiás? Mikor megszentségteleníted a templomot? Ezért mondja azt Nehémiás, hogy nem megyek.

Végül is Isten véghezviszi az O akaratát. Így olvassuk, hogy ötvenkét nap alatt elkészül a várfal, felépül az, amit Isten akart.

Olyan nagy kegyelem az, hogy a mi életünkben is felépül az, amit Isten akar, csak engedjünk neki, csak legyen az, hogy a kísértésre, s a Kísértore újra azt mondjuk, hogy nem. Nincs alku. Elutasítom, nem megyek, nem csinálom. Lehet, hogy az nagyon sokba kerül. Újra mondom, hogy nem élhetünk úgy, hogy újra és újra minden konfliktust elkerüljünk, vagy mit fognak mondani rólam? Veszekedos ember vagyok. Nem. De így nem lehet élni, hogy mindig mindent elkerülni, csakhogy a jó híremet megorizzem. Nehémiás is igyekezett békességben élni mindenkivel, de ez történt, hogy mivel építi a falat, ez elég ok volt arra, hogy gyulöljék. Mivel az Isten országának a munkása, szívbol gyulölni kezdték. Elhatározták, hogy megölik. Ennyi. Még fokozza azzal, hogy újra és újra nemet mond. De a helyén van, azt teszi, amit Isten akar, és így felépül a templom, és felépül a városfal is.

Sem fenyegetozés, sem ajánlatok nem ingathatták meg. O nem bízott sem saját magában, sem másban, egyedül Istenben. S itt van ez a mondat is: Amikor ezt meghallották, hogy elkészült a fal, félni kezdtek a körülöttünk élo népek, és nagyot estek saját szemükben. Valami nagyon fontosat megértettek. Valójában Jeruzsálem falát nem Nehémiás építette föl, hanem az az Isten, aki Nehémiás mögött áll. És ha ok bántják Nehémiást, akkor ezzel az Istennel találják magukat szemben. S ettol megrémültek. Ha ilyen eros az az Isten, hazahozza oket a fogságból, felépítteti velük a várfalat, beteszik a kapukat is, és Nehémiás ennyire nem retten meg, hogy a levelekre csak annyit mond, hogy nem megyek, akkor itt mi nem Nehémiással küzdünk, akkor a mögötte álló Istennel van nekünk dolgunk. Nagyot estek saját szemükben, és elkezdtek félni.

Sokszor így van az, hogy amíg nincs végeredmény, addig gyalázzák a hívoket, de amikor adott helyzet után kiderül, hogy az az egyetlen jó megoldás volt, amit ok mondtak és csináltak, akkor nagyot esnek a pogányok a saját szemükben, mert kiderül, hogy mégis csak annak az embernek volt igaza. De kár, hogy elbocsátottuk. De kár, hogy úgy bántunk vele. Bár itt lenne, és hallhatnánk továbbra is a tanácsait. Hányszor így van. Nagyot estek a saját szemükben.

Isten segítségével véghezvihetjük azt, amit Isten ránk bíz. Ha Isten segítségével az Istentol rendelt helyünkön vagyunk: van akinek az építés, a munka, a család, a gyereknevelés, a mosogatás, mások ápolása. Egyik sem könnyebb talán, mint a másik. Ha a helyünkön vagyunk, átéljük Isten szabadítását. Felkiáltott Nehémiás: Azért te erosíts engem. Amikor támad a külso ellenség, támad a belso, a legbelso, amikor félelem fog el, aggodalmaskodás, hogy hogyan lesz tovább? Így tegyük Isten kezébe az egész kérdést. Uram, erosíts engem. S látjuk Nehémiáson, hogy megkapta, amit kért. De ez attól függ, hogy Gasmura, a Gasmukra, vagy Jézus Krisztusra hallgatunk. Ki a mi pásztorunk, vezetonk? Kire hallgatunk? Kire figyelünk? A Gasmukra, mindenki ezt csinálja, ezt mondja, vagy arra a Jézusra, aki annyira szeretett minket, hogy önmagát odaadta értünk. Ez a Jézus tud bárkit tanácsolni. Aki ohozzá fordul, azt O nem küldi el.

Imádkozzunk!

Könyörülj meg rajtunk Urunk, hogy ne csak énekeljük, hogy benned bízunk, a mi szívünk a tied, toled várjuk, hogy a te utaidat megmutasd nekünk, hanem komolyan így is gondoljuk és ezt is tegyük.

Köszönjük Jézus Krisztus, hogy aki hozzád fordul és nem a Gasmuk világában keresi a megoldást, az átéli azt a csodát, hogy te adsz tanácsot, vezetést, erot. Újra felépíted a lelkünket, újra tanácsolod, megbízást, szolgálatot, munkát adsz, megerosítesz, és tudunk újra és újra, akár ugyanarra, akár másmás kísértésre határozottan nemet mondani.

Áldunk és dicsoítünk azért, hogy te ennyire eros Isten vagy. Köszönjük, hogy a te szereteted eros volt, mint a halál, ezért adtad oda önmagadat értünk váltságul.

Kérünk, taníts minket eligazodni az élet dolgaiban! Sokszor olyan nehéz ez. Sokszor annyira keressük az ütközéseket, sokszor meg elkerüljük, hogy nehogy ütközzenek velünk, és a jó hírünkre valamit mondjanak.

Segíts nekünk, hogy törekedjünk minden emberrel békességben élni, és mégis betölteni a te törvényedet, és neked teljesen engedelmeskedni!

Köszönjük, hogy ezt a tökéletes középutat egyedül te tudod nekünk megadni. Add meg kérünk, ami kedvedre való, ami szerinted való, ami kedves elotted! S minket taníts meg kérünk, alkudozás nélkül, határozottan ellenállni mindannak és mindenkinek, aki toled akar elválasztani!

Köszönjük, hogy önmagadért megteszed.