SALAMON VÁLASZA

 

 

Alapige: 1Kir 10,1-10

"Sába királynoje hallotta a hírét Salamonnak és az Úr nevének, azért eljött, hogy próbára tegye ot találós kérdésekkel. Megérkezett Jeruzsálembe igen tekintélyes kísérettel és tevékkel, amelyek balzsamot, igen sok aranyat és drágakövet hoztak. Elment Salamonhoz, és beszélt vele mindenrol, amit kigondolt. De Salamon megfelelt minden szavára, és nem volt egyetlen olyan rejtélyes szó sem, amelyikre a király ne tudott volna megfelelni. Amikor Sába királynoje látta Salamon nagy bölcsességét és a palotát, amelyet építtetett, az asztalán lévo ételeket, az udvari emberek ülésrendjét, a felszolgálók magatartását és öltözetét, pohárnokait, valamint égoáldozatát, amelyet az Úr házában szokott bemutatni, még a lélegzete is elállt, és ezt mondta a királynak: Igaz volt, amit országomban hallottam dolgaidról és bölcsességedrol, de nem hittem azoknak a beszédeknek, míg magam el nem jöttem, és saját szememmel meg nem láttam. Nekem még a felét sem mondták el. Bölcsességed és gazdagságod felülmúlja azt a hírt, amelyet hallottam. Boldogok az embereid, és boldogok azok a szolgák, akik állandóan elotted állnak, és hallgatják bölcs szavaidat. Áldott legyen Istened, az Úr, aki kedvét lelte benned, és Izráel trónjára ültetett. Mivel az Úr szereti Izráelt örökké, azért tett királlyá téged, hogy jogot és igazságot szolgáltass."

 


 

Imádkozzunk!

Köszönjük Urunk azt, hogy olyan sok ígéretet adtál nekünk már életünk során, s köszönjük, hogy ami valóban toled volt és nem csak mi találtuk ki magunknak, azt mindmind beteljesítetted.

Köszönjük azt, hogy megkegyelmeztél, hogyha már hívokké tettél, ha veled járhatunk, és mindent toled várunk. Most is várunk valamit, Urunk. A veled való találkozást, a toled kapott üzenetet, a bátorítást, a vigasztalást, a reménységet, az értelmes életet, a békességes jövot, és az el nem múló, örökkévaló kegyelmet, s a veled való együttlétet a te országodban.

Köszönjük, Urunk, hogy te mindent nekünk adsz magaddal együtt. Bocsásd meg, hogy sok minden nálad nélkül kell, s minden ilyen dolog nyomorulttá tesz minket. Kérünk, munkáld most is bennünk az akarást és a cselekvést, hogy miközben megértjük a te szavadat és akaratodat örömmel és nagy boldogsággal akarjuk azt tenni is. Így várjuk most Urunk a te biztató, bátorító szavadat.

Ámen.

 


 

Igehirdetés

Valaki mellékállásban egy hirdetésekkel teli újságot terjesztett. Az egyik újság melléklete egy rövid röplap volt, amelyik nagybetus címével arról szólt, hogy hogyan kell kincseket gyujteni. A röplap felsorolta azokat a módszereket, amelyek segíthetnek az embereknek abban, hogy viszonylag rövid ido alatt, egyfajta gazdagságra tegyenek szert. Ingatlan adásvétel, kötvények, tozsdei variációk lehetoségei. Többet félretenni, mint amit elköltünk, és hasonló bölcsességek sorakoztak a röplapon. Aki terjesztette ezt a hirdetési újságot, az elgondolkozott azon, hogy vajon mit is tartanak az emberek igazán gazdagságnak.

Még a hívok között is nagyon sokszor elofordul az, hogy aggódva gyujtenek, és miközben gyujtenek, aggódnak, hogy vajon mi lesz azzal, amit összegyujtöttek, s ha egyedül marad valaki, sokszor az a kérdés: ugyan, kire hagyja mindazt, ami élete során összegyult a lakásában. Tényleg mi az igazi kincs?

A felolvasott igeszakasz arról tanít, hogy egy gazdag királyno meglátogatott egy gazdag királyt, mert általában a gazdagokra az a jellemzo, természetesen nem mindegyikre és mindenkire, hogy szeretne még gazdagabb lenni, és ezért akár hosszú utakat is képesek emberek megtenni.

Amikor ez a gazdag, keleti királyno elment meglátogatni ezt a gazdag, keleti királyt, akkor rájött arra, hogy nem igazán az a kincs, amit o annak gondolt, hanem ennek a Salamonnak van valami olyan kincse, amelyet a moly nem tud megrágni, a tolvajok nem tudnak elvinni, az ido vasfoga sem rágja meg. Semmi sem emészti meg, hanem örökkévaló.

Hogyan lehet tehát ilyen kincset gyujteni? Nézzük meg, mit tanácsol a Szentírás!

Séba népe, a sábusok vagy sébeusok Arábia északi területén laktak eloször, s aztán onnan kezdtek lefelé húzódni a déli területre Kr. e. a VIII. század körül, és a mai Jemen területén telepedtek le és hozták létre virágzó királyságukat, mert ok a gazdag emberekre specializálták magukat. Drágagyönggyel, gyémánttal, drágakövekkel, arannyal és nagyon jó minoségu kelmékkel kereskedtek. Általában a Földközitenger felé indultak ezek a kereskedo utak, eros katonai kísérettel biztosítva. Nem a nyomorgó néprétegbol keresték az üzlettársaikat és a vevoiket, hanem a magas társadalmi rétegekbol, a gazdagok közül. Így aztán viszonylag gyorsan meg is gazdagodott az ország.

Már a korabeli feliratok is ennek az országrésznek a dicsoségérol tanúskodnak, de olvashatunk róluk a 72. Zsoltárban, vagy Ézsaiás 60-ban, vagy éppen a Jób könyvében.

Mi indította ezt a gazdag királynot, hogy egy viszonylag nagy távolságot megtéve meglátogassa Salamon királyságát? Sokszor kiderül az, hogy valakit nem biztos, hogy csupán a kíváncsiság vezet, lehet, hogy van egy belso, szívbéli vágy is. Ezt a királynot többféle vágy vezérelte. Egyrészt hallott arról, hogy északon van egy felemelkedo királyság, a zsidók birodalma, és az egyáltalán nem lényegtelen, hogy vetélytárs lesz, vagy pedig üzlettárs az az ország. Érdemes jóba lenni ezzel az északi királlyal, akinek ugyan kicsiny a birodalma, de fura dolgokat hallanak odalent a déli részeken felole.

A Szentírás tudósítása azonban mélyebb értelemrol és célról is beszél. Sába királynoje hallott Izráel Istenérol, arról, hogy hatalmas, mindenható Isten, s valami egészen különleges és csodálatos kultuszhelye van ennek az Istennek.

Sot, amikor beszélgetett odaérve Salamonnal, amikor, ahogy olvastuk, meglátta az udvartartását, a szolgáknak a ruházatát, egyáltalán a magaviseletüket. az egész dicsoséges uralkodói légkört, ami ott, Salamon udvarában volt, akkor úgy elgondolkozott azon az áldozaton, amit és ahogyan bemutatták az menny Istenének, Izráel Istenének. Így van az eredeti szövegben a szó: úgy járt Sába királynoje, mint amikor valakibol elmegy a Lélek, elalélt. Kicsit erosebb kifejezéssel, mintha elájult volna. Természetesen nem ájult el, csak egy ilyen fura állapotba került a megdöbbenéstol amiatt, amit ott látott.

Kincskeresésre indult ez a királyno, és tényleg talált kincset. Nézzük meg, hogy mit tudunk meg, mit adott Isten ajándékba ennek a királynonek!

Így olvassuk, hogy Sába királynoje beszélt mindarról Salamonnal, amit kigondolt. Itt az elején olvassuk azt, hogy próbára tegye ot találós kérdésekkel, de itt egy kicsit mélyebb értelme is van ennek a mondatnak, mert ez azt jelenti, hogy beszélt vele mindenrol, amit kigondolt.

Manapság nem így van ez sokszor, hogy a nem hívo emberek, ha találnak vagy rátalálnak egy hívo keresztyénre, s elobb utóbb azért ez kiderül a hívokrol, hogy azok, akkor nagyon sokszor így van az, hogy mindenrol beszélnek velük, vagy szeretnének beszélni velük, amit kigondolnak. Vagy mindarról, amit ok gondolnak az Istenrol, hogy milyen lehet. Az elképzelésüket, a tévedésüket elmondják, nem tudván, hogy az esetleg tévedés. Vajon mit hallanak tolünk válaszként? Ez egy nagyon fontos kérdés.

Mindenrol beszélt vele Sába királynoje, amit kigondolt. Ez olyan jellemzo erre a világra, s ennek a világnak lányaira, asszonyaira, férfiaira és fiaira, hogyha végre egy hívo emberre találnak, elobb utóbb a belso, szívbeli dolgaikról is fognak beszélni.

Beszélt tehát a királyno mindarról, ami a szívében van. Egy ido után már nem a pénzrol és nem a dicsoségrol, hanem mindarról, ami belül, a szívében volt.

Tulajdonképpen az igazi kérdés - magam is tapasztalom ezt egyegy spontán beszélgetés során, amit persze mindig Isten készít el úgy "spontán" módon -, hogy elobb utóbb mindig valahol a békességre, a boldogságra, a jövo értelmére vagy értelmetlenségére kerül a sor: miért vagyunk ezen a földön, mi az élet értelme? Tulajdonképpen lehet vezetni is ezeket a beszélgetéseket. Rávezetni az élet értelmére, lényegére azt a másik embert. Mindarról, ami a szívükben van, beszélnek. Végül is az is kérdés, hogy a másikban honnan van az ero, a békesség, a nyugalom? Hogy tudja a "hidegvérét" minden helyzetben megorizni? Sokszor pont ez tunik fel. Amikor a legtöbben összeomlanának. Hogy bírja tartani magát? Hogy megy ez? Nekem nincs erom, neki van. Honnan?

Így olvassuk, hogy Salamon megfelelt minden kérdésre, amelyet a királyno kérdezett tole, mondott neki. Nem volt egyetlen rejtélyes szó sem. Itt valójában példabeszédekrol van szó. Nem is annyira találós kérdésekrol, amelyekre a király ne tudott volna válaszolni.

Ez is így van az életben, ha valakinek van Istentol bölcsessége, az tényleg tud az élet alapveto kérdéseire, a legtöbb kérdésre - még ezt is merem mondani, hogy minden kérdésre - igazán jó, igei választ adni. Nem biztos, hogy azt elfogadják. De az Isten szerint való bölcsesség eljuttatja az embert oda, hogy tud jó válaszokat adni az emberek kérdéseire. Mert akinek nincsen bölcsessége - mondja Jakab apostol -, az kérje Istentol, és megadatik néki. Annyi ido azért mindig szokott lenni, miután elhangzik egy kérdés, jó esetben kapunk gondolkodási idot, ha nem is televíziós játékról van szó, de még ott is van, az életben is szokott lenni, amikor felkiálthatunk Istenhez. Ahogy Nehémiás felkiáltott: Uram, erosíts meg engem! Uram, adj bölcsességet! És kapott Salamon is, és jól tudott válaszolni.

A második, amit mond a királyno, miután látta Salamon ünnepi asztalánál a király szolgáit és a nemeseket. Azt mondja, hogy boldogok az embereid, és boldogok azok a szolgák, akik állandóan elotted állnak, és hallgatják bölcs szavaidat.

Akik közülünk már hívo keresztyének, testvérek, mi boldogok vagyunk? Akik már hívok, boldogok vagyunk? Mert az van itt az igében, és most egy kicsit talán továbbviszem, hogy akik mindig a királyok Királya elott állnak, és hallgathatják az O beszédét, azok boldogok kell hogy legyenek. Nem nyomás, nem kötelesség, valami egészen fantasztikus lehetoség. A boldog Isten boldog gyermekei. Mert a Szentírás ezt mondja, hogy Isten boldog.

Az apostol meg ezt mondja, hogy a boldog Isten evangéliumát hirdetem néktek. Azt mondja itt a királyno, hogy boldog vagy, mert a királyok Királyának szolgálhatsz. Boldogok embereid, akik szüntelenül hallgathatják a te beszédedet.

Akik Jézusnak szolgálnak, azok már csak azért is boldogok kell hogy legyenek, mert naponta a bocsánatból élnek. Naponta beszélhetnek vele. Mindent elmondhatnak neki: örömet, bánatot, szükséget, ínséget, bármit feltárhatnak elotte. A boldog hívok élete biztos hogy bizonyságtévo élet, ez egyszeruen látszik. Aki boldog, mert mondjuk éppen szerelmes, vagy nemsokára lesz az esküvoje, hát azon az meglátszik. Fél méterrel a föld fölött szoktak közlekedni. Aztán jön az esküvo meg a komolyabb része a dolognak, vagy a keményebb része, s akkor sem szunik meg a boldogság. Megmarad az öröm, de egy picit talán átalakul bizonyos értelemben, mert a hétköznapi együttélés az nem is olyan egyszeru dolog. Aki Jézussal együtt él, hogy lehet az boldogtalan ember? Az csak boldog lehet. Aki szüntelenül elotte áll, és az O beszédét hallja.

Boldog ember vagy? Elégedett? Szereted Jézust? Mikor mondtad neki utoljára? Úr Jézus, szeretlek téged. Biztos hogy nincs erre szüksége Jézusnak. De ha ez van a szívedben, akkor azt mond meg neki, mond el neki. A boldog Isten gyermekének lenni, ez csak boldoggá tehet valakit. Nem tehet sosem boldogtalanná. Hogyha valaki engedelmeskedik Istennek, akkor az boldog ember lesz. És az ilyen boldog ember szolgáló ember lesz. Az boldogan megtesz bárkinek bármit, ami annak segítség, vagy amivel azt a másikat boldoggá teheti. Nem mindent, de mindent, amire a másiknak igazán szüksége van.

Végül is a boldog hívo embernek egy hatalmas kincs van a birtokában, ismeri Jézust, és ez valóban boldoggá teszi. Krisztusban gazdag élete van, mert mindent megkapott Istentol.

De az is kiderül ebbol a részbol, hogy akik istenhívok, azok nem csak boldogok, hanem bölcsek is. Ez a harmadik. Ez volt, amit Sába királynoje meglátott Salamon életében.

Mi volt az alapja a bölcsességének, Salamon bölcsességének? És itt nem csak arról van szó, hogy bölcsen tudott válaszolni a találós kérdésekre, vagy a példabeszédekre, hanem egyfajta életbölcsességrol beszél a Szentírás. Azt szeretném, ha most senki nem értené félre azt, amit mondani fogok. Nem feltétlenül az a bölcs ember, akinek három diplomája és két doktorátusa van. Nagyon jó, ha valaki sokat tanul. Ez is egyfajta ismeretet és bölcsességet ad. De azért azt ne mondjuk, hogy a diplomák vagy a diploma önmagában bölccsé vagy nagy tudásúvá teszi az embert. Ez nem igaz.

Azt mondja a Szentírás, hogy az Úrnak félelme, az istenhit a bölcsesség kezdete. Jó dolog a tudomány, törekedjünk minél többet megismerni a Szentírásból. Ilyen értelemben minél többre vinni az életben, minél több ismeretet, nem is önmagáért, de ha szükséges, megszerezni, de senki ne gondolja azt, hogy az ismeret önmagában, a megszerzett tudás bölccsé tesz.

A Példabeszédek 12,14-ben ezt olvassuk, hogy a sok tanulás fáradságára van a testnek. Az érettségizok biztos hogy megerosítik ezt a bibliai igét. De azt is mondja a Szentírás, hogy az istenfélelem a bölcsesség kezdete. Fontos tehát a tanulás, a legtermészetesebb dolog, és a hívok tartozzanak a legképzettebb emberek közé, de nem a rendezett vagy kevésbé rendezett ismeretek halmaza adja meg a bölcsességet vagy annak kezdetét, hanem az istenhit, a Krisztusba vetett bizalom.

Honnan származott Salamon király bölcsessége? Az 1Kir 3-ban olvasunk errol. Azt mondja Isten: egy éjjel megjelent Gibeonban az Úr Salamonnak, és ezt mondta: Kérj valamit, én megadom neked. Salamon pedig ezt felelte: Te nagy szeretettel bántál szolgáddal, Dáviddal, az én apámmal, ahogyan o is huségesen, igazán és egyenes szívvel élt elotted. Ezt a nagy szeretetet megtartottad iránta, és fiút adtál neki, aki a trónján ül ma is. És most, Uram, Istenem, te királlyá tetted szolgádat, tehát engem - mondja Salamon - az én apám, Dávid után. De én még egészen fiatal vagyok, nem értek a kormányzáshoz. Bár egyszer egy miniszterelnök kimondaná ezt: "Nem értek a kormányzáshoz." S a te szolgád, választott néped között van, mert olyan nagy nép, hogy nem lehet számba venni, nem számlálható meg a sokasága miatt. Adj azért szolgádnak engedelmes szívet, hogy tudja kormányozni népedet, különbséget téve a jó és rossz között, különben ki tudná kormányozni a te nagy népedet? Tetszett az Úrnak, hogy ezt kérte Salamon. Azért ezt mondta neki Isten: Mivel ezt kérted, és nem kértél magadnak hosszú élete, nem kértél gazdagságot, s nem kérted ellenségeid életét, hanem értelmet kértél, hogy nekem engedelmeskedve tudj kormányozni, ezért teljesítem kérésedet, olyan bölcs és értelmes szívet adok néked, hogy hozzád fogható nem volt elotted, és nem támad utánad sem. Sot, azt is megadom neked, amit nem kértél. Olyan gazdagságot és dicsoséget is adok egész életedben, hogy nem lesz hozzád fogható senki a királyok között. Ha az én utaimon jársz, és megtartod rendelkezéseimet és parancsaimat, ahogyan apád, Dávid tette, akkor hosszú életet adok neked.

Honnan volt tehát Salamonnak a bölcsessége: Istentol kapta! Nem kérte, csak azt kérte, hogy tudja kormányozni az Isten népét, ami fölött Isten királlyá tette. Maga sem érti, hogy miért. Ahhoz adjon bölcsességet, hogy a jó és a rossz között, ami a legjobb a nép számára, különbséget tudjon tenni.

A helyezetek felismerése tehát nem az embertol magától jön, hanem Istentol kapott bölcsességgel tudja valaki megítélni: mi a jó, és mi a rossz. A bölcsesség tehát, újra megerosíti a Szentírás: mindenki számára magas beosztásban lévok és beosztás nélkül valók számára, nem is az a lényeg, hogy ki, hol van éppen ideig, óráig. Nagyon sokszor, amikor egy keresztelot beszélünk meg, akkor valaki nem azt mondja, hogy mit csinál, hanem azt, hogy mi a beosztása. S néha azt mondom, ez változhat. Ha valaki most igazgató, nem biztos, hogy két hét múlva is az lesz. De amit elvégzett, amit tanult, az megmarad, az nem változik, hogy valaki mérnök, villanyszerelo, vagy éppen orvos vagy tanár. Az, hogy mi most a beosztása, ez változik. De akármilyen helyzetben van valaki, a bölcsességet csak Isten adhatja meg.

Mit tudunk mi mondani tehát azoknak, akik a környezetünkben az élet nagy kérdéseit feszegetik? Egy baleset, egy fiatal vagy egy híres ember halála kapcsán, mikor felmerül az a kérdést, hogy mi az élet értelme, bölcsességet vagy bolondságot hallanak a mi szánkból? Van mondanivalónk, vagy mivel mi is bizonytalanok vagyunk, hogy mi az élet értelme, ezért vagy hallgatunk vagy mondunk valami olyasmit, ami teljesen értelmetlen és használhatatlan a másik számára.

Salamonnak volt mondanivalója. Elmondta Sába királynojének, hogy minden kincsét Istentol kapta. Itt elsosorban nem az aranyról beszélt, meg a hatalomról és a dicsoségrol. Hanem arról, hogy a bölcsességet a hatalom gyakorlásához a mindenható Istentol kapta.

Van, aki közöttünk kincset keres? S talán még mindig azt hiszi, hogy a pénz az, az arany, a drágako, a hatalom, a dicsoség, a tudás? Az istenfélo szív, ez a legnagyobb kincs. Az Istentol kapott bölcsesség, a hit ajándéka. Ennél nagyobb egyszeruen nem létezik. Mert ebbol indul ki minden, ami jó lehet a mi életünk, családunk, szeretteink számára.

A negyedik, amit megértett Sába királynoje, hogy még ha Salamon gazdagsága szegényes is, Egyiptom vagy éppen India gazdagságához képest, de van valami belso fénye annak az egész helynek, ahol Salamon él: az udvartartásának, annak az országnak, a kultuszhelynek - ahogy ezt szokták mondani -, ahol bemutatta az áldozatot a menny Istenének. Felismerte ez a királyno azt, hogy Salamonnak van valamilye, ami annyira jellemzo, s ami csak rájuk, csak arra a népre jellemzo. Ott van azon a népen, s a nép királyán Isten áldása. S ezt észrevette. Van valami plusz a hatalom, a dicsoség, a szépen felöltöztetett szolgák mellett, a gazdag királyi udvar, a pompa mellett ott van valami, ami máshol nem tunt fel, ami nem volt, az Isten áldása. Amit Sába királynoje sem Egyiptomban, sem Indiában nem talált meg, de a saját életében sem. A saját királyi udvarában sem. Ez az, ami igazán vonzó lehet egy hívo ember életében: az Isten áldása. Amikor valaki látja azt, hogy annak a Jézust hívonek az életében van még valami plusz, amivel máshol eddig nem találkozott, amit így fogalmazhatunk meg, hogy áldás, amint megáldja Isten az övéi életét, ahogy ott van a békesség a szívében, a nyugalom, a türelem, a szeretet, a megértés, az a hálás szív, amibol mindig hálaadás fakad, vagy mindenért hálaadás fakad, ami még a nyomorúságot is úgy veszi, hogy nem téved az Isten, nem nyúl félre, nem nézett félre, s közben megtörtént a baj. Miért nem figyeltél Istenem!? Az áldás látható, meglátszik a hívo életeken eroben, bölcsességekben, nagyon sokszor anyagiakban is, mert úgy is megáldhat Isten, a családtagok által. A mi életünk áldott élet? Látszik? Észreveszik életünk során, munkánkban, a gyülekezetünkben?

Az ötödik kincs, amit Sába királynoje talált Salamon udvarában, az az, hogy megismerte Salamon király Istenét. S ezt mondja neki: áldott legyen az Úr, Izráel Istene, aki királlyá tett téged, mert szereti Izráelt örökké. Testvérek, a Szentírás azt tanítja, hogy Isten szereti Izráelt, és nem veti el, csak félre tette, ahogy a Zsidókhoz írt levélben olvassuk, amíg a pogányok teljessége bemegy. Vagy, ahogy a Római levélben most olvastuk, hogy mintegy féltékennyé teszi a zsidókat a pogányok hite miatt, de a maradék Izráel üdvözül. Megismeri a Messiást, és üdvözül. Sába királynoje Izráel Istenével találkozott Salamon személyén keresztül. Vagyis a király a királyok Királyára és az uraknak Urára mutatott az életével. Az volt Istennek az akarata, hogy Salamon király életén keresztül Sába királynoje meglássa az uraknak Urát és a királyoknak Királyát.

Testvérek, ez volt az igazi prédikáció, bizonyságtévo élet. Nem igazán a hatalom, a dicsoség, a pénz, a pompa. Az az alázatos hívo élet, amivel ez a királyno találkozott. Ez prédikált. A hittel átitatott élet, Salamon lénye. Ez visszatükrözte Isten dicsoségét, és ez elemi erovel hatott erre a messze földrol érkezett pogány királynore. A boldog Istennek, boldog szolgája.

Lehet, hogy a mi udvartartásunk sokkal szerényebb, sot biztos. Közöttünk tudtommal nincsen király. De nagyon sok királyfi van, Jézus gyermeke. Királyfi? Isten királyi hatalmának, uralmának a részese. Ti az én gyermekeim vagytok, fiaim, barátaim - mondja Jézus -, ha az én parancsolataimat megtartjátok. A Krisztusra mutatás ezt is jelenti, hogy sugárzik rajtunk keresztül az uraknak Ura, és a királyok Királyának a szeretete.

Sába királynoje az élo Istennel találkozott Salamon udvarában. Isten azt akarja, hogyha valaki a mi szerény udvartartásunkba látogat, találkozik velünk a lakásunkban, az iskolában, a munkahelyen, akkor ez valami ilyenfajta királyi találkozás legyen, hogy átsugározzék rajtunk az Isten szeretete.

Vajon, hogyha velünk beszélnek, velünk találkoznak, akkor rajtunk keresztül meglátják a királyok Királyát? Rákérdezhetnek a dicsoségre, a békességre, az áldásra, hogy honnan fakad?

Jézus igazi király volt. Neki nincsen emlékszobája, és a koncertruháit nem lehet megfogni és megnézni, és O nem volt szupersztár, és nincsen aranylemeze sem. De volt egy tökéletes, Istennek engedelmes élete. Volt egy egyszeru köntöse, azt is letépték róla durva katonakezek a kivégzése elott nem sokkal. Megalázták, megverték, aztán keresztfára feszítették, és mégis király maradt. Ott volt a tábla a feje fölött: "A zsidók Királya." Uraknak Ura, az Isten Fia. Aki Jézusban hisz, az ennek a királynak az udvartartásába, baráti körébe tartozik. Mondhatom így is, hogy gyermeke lett, családtagja. Azt Krisztus újonnan szülte hit által.

Jézusról nem írtak hosszú újságcikkeket hónapokkal a halála után, viszont leírták a Szentírásban Jézus életérol az igazságot: születésérol, szolgálatáról, haláláról, feltámadásáról és közbenjáró szolgálatáról, ami folyik azóta is. Kimondhatatlan fohászkodással könyörög értünk. Aki csak akar, országának gyermeke lehet. A boldog Isten boldog gyermeke. Salamon az volt, és mi is azok lehetünk. És akkor megértjük, hogy mi az igazi kincs. S tulajdonképpen ez után az ember nem igazán vágyik másra. Csak az kell neki, amit Isten felkínál, amit ajándékba ad. Mert megtalálta az elvehetetlent, az elveszíthetetlent, s az örökkévaló kincset, ami romolhatatlan, amit a tolvajok nem visznek el, és nem ásnak ki, a moly nem rágja meg, és a rozsda sem teszi avíttá, ami megmarad. Sába királynoje ezt a kincset találta meg Salamon udvarában.

 


 

Imádkozzunk!

Urunk, hálás szívvel köszönjük neked azt, hogy ma este is kincset hoztál ide nekünk. Istenünk, orizz meg minket attól, hogy e nélkül a kincs nélkül akarjunk innen elmenni! Köszönjük, hogy keresni sem kellett. Nem kellett ásni mélyen a földbe. Nem kellett kinyitni páncélszekrényt vagy kutakodni máshol, hogy megtaláljuk. Nem kellett kérdezosködni sem, eljöhettünk ide, s találkozhatunk veled, találkozhattunk veled, s te ma is kínáltad, adtad a hit ajándékát, a világon a legértékesebb kincset. Könyörülj meg rajtunk, Urunk, hogy e nélkül senki ne menjen el innen!

Köszönjük, Urunk, hogy a legdrágábbat, a te szent és tiszta életedet is odaadtad, hogy mi a te királyi gyermekeid lehessünk. Köszönjük, Urunk ezt a kegyelmet, a te csodálatos szeretetedet. Köszönjük, Urunk, hogy elveszíthetetlen ajándékot, kincset adsz ma este nekünk. Kérünk téged, hogy töltsd meg a mi szívünket toled való békességgel, örömmel, hogy boldog gyermekeid legyünk, s ezt tudjuk hirdetni másoknak is! S tegyél félre mindent, Urunk, ami ebben akadályoz minket! Úgy, ahogy azt te jónak látod.

Hadd kérjünk most azért is, Urunk, hogy adj igazi vigasztalást azoknak a testvéreknek, akik az elmúlt héten vagy ezen a héten veszítették el szeretteiket! Urunk, te a vigasztalás Istene vagy, töltsd meg az o szívüket békességgel, s toled való nyugalommal! S kérünk, Urunk saját magunkért is, hadd tudjunk örömmel és boldogan szolgálni neked!

Ámen.