Alapige: Róm 1,16-17

Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az, minden hívonek üdvösségére, zsidónak eloször meg görögnek. Mert az Istennek igazsága jelentetik ki abban hitbol, hitbe, amiképpen meg van írva: Az igaz ember pedig hitbol él.

Imádkozzunk!

Mennyei Édesatyánk azért töltheti be szívünket az öröm és hála amikor néked énekelünk, mert a te kegyelmed napról, napra valóságosan megújul mirajtunk. Magasztalunk Urunk téged, hogy te mindenható Isten vagy és számunkra a te mindenható voltod az atyai szeretettel is társul.

Dicsoítünk téged, hogy ezen a világon minden arról beszél nekünk kicsoda vagy te és milyen hatalommal rendelkezel. S áldunk téged, hogy mindezeken túl még ki is jelentetted a te hatalmad erejét és valóságát.

Neked szeretnénk azt is megköszönni, hogyha oszintén bízhatunk a Szentírás szavaiban mert te szólsz hozzánk általuk. Szeretnénk arra kérni ugyanakkor segíts nekünk ebben a bizalomban. Alázattal szeretnénk neked megvallani, hogy néha a láthatók miatt nehéz hinnünk, nehéz várakoznunk, reménykednünk.

Kérünk, hogy inkább számoljunk a láthatatlanokkal és ne csupán a láthatókra nézzünk.

Könyörülj meg Urunk rajtunk, hogy hadd hallhassuk meg most is szavad üzenetét. Te tedd azt világossá, számunkra érthetové. Te magad beszélj velünk arról, amirol szeretnél. S hadd kérjünk alázatos, engedelmes szívet is, hogy cselekedjük azt, amit te mondasz nekünk.

A te nevedért hallgasd meg könyörgésünket, kérünk.

Ámen.

Igehirdetés

Amikor 1989-ben - mint elofelvételis teológus hallgatónak - nekem is be kellett vonulnom katonának, akkor a bevonulásunkat követo napon a legelso, akivel találkoznunk kellett a ceglédi politikai tiszt volt. Neki olyan hatalma volt, hogy - a laktanya vezetoje mögött második emberként - amit mondott, annak úgy kellett lenni. Természetesen mi is megilletodötten beszélgettünk vele. Félve kértük tole, hogy lehetne-e arról szó, hogy valamilyen helyen összejöjjünk közösen bibliát olvasni, imádkozni. Noha annak elotte arról beszélt, hogy milyen jó kapcsolat kezd már kialakulni az állam és az egyház között, erre a kérésünkre mégis kitéro választ adott. Azt érzékeltette, hogy ezt most nem nagyon lehet megoldani.

Ez délelott történt és délután, mikor mentünk vissza lakókörletünkbe, ahova elozo nap bevonultunk, már nem találtuk ott a dolgainkat, mert mindent felvittek egy emeletre, ahol a teológusokat közösen elszállásolták. Ugyanis kiderült, hogy a politikai tisztnél is nagyobb hatalom Budapesten úgy döntött, hogy egészen más sorsuk lesz a teológus katonáknak abban az évben. Még a Honvédelmi Minisztériumban sem tudták eldönteni, hogy mi lesz, de hogy más lesz az biztos. S ennek az egyik legérzékelhetobb jele azt volt, hogy a káromkodáshoz szokott tisztek, tiszt helyettesek erot kellett vegyenek magukon, mert semmilyen csúnya szót nem lehetett mondaniuk elottünk. Tejbevajba fürösztöttek, noha az elott a teológusokat elég sok megaláztatás érte. Egy nagyobb hatalom döntött aznap délelott, hogy más lesz minden velünk kapcsolatban.

Azért jutott eszembe ez az élmény, ami számomra meghatározó volt, mert nem hittem volna akkor, hogy Istennek ekkora hatalma van, hogy még a katonaságnál is más vár ránk, mint amire felkészültünk, kicsit félve is.

Mai igénk arra tanít bennünket, hogy az apostol hogyan akarja a hívok hitét erosíteni, megszilárdítani éppen abban a dologban, hogy kié az igazi hatalom. Arról, hogy az evangélium, amit ok is ismerhetnek, és amirol nekik is szól, Isten hatalma, ezért mindenek feletti hatalommal rendelkezik. Továbbá arról is, hogy ez a hatalom - ami az evangélium ereje - hogyan igaz ránk is a hit által.

Elso olvasásra, hallásra furcsának tunhet, hogy Pál a Római levélben, amelyet hívo embereknek írt, alapveto dolgokat ír le szisztematikusan. Olyan dolgokat, amiket már a rómaiak is tudtak. Azt, írja, hogy mindezt azért teszi, mert így akarja megszilárdítani a hitüket.

Szüksége van a hívo embernek alapveto dolgok ismétlésére, hogy a hite szilárd maradhasson? A mai szolgálat során látni fogjuk, hogy erre valóban szükség van.

Az alapigében az apostol a Római levél központi témáját fogalmazza meg. Az üdvösséget, - ami Isten megigazító kegyelmének ajándéka - a bunös ember hit által kaphatja meg. Az evangélium erosíti meg ezt az örömhírt és Pál ezt akarja a rómaiaknak elmondani. Ebbol különösen most a legelso és legfontosabb, hogy az evangélium Isten hatalma. Azért kell ezt újra hallania a rómaiaknak és nekünk is, mert a hívok néha úgy érzik, mintha az néha úgy tunik, hogy az evangéliumnak, Isten szavának még sem lenne olyan nagy hatalma, mint ahogyan állítja róla a Szentírás.

Idoszámításunk után 57-58-ban - amikor ez a levél keletkezett - a Római Birodalom volt a világ ura. A rómaiak mindig is büszkék voltak hatalmukra, világot meghódító erejükre. A Rómában élo keresztények - ott a fovárosban - még inkább találkozhattak ennek a hatalomnak kézzel fogható megnyilvánulásaival. Sokkal inkább átélhették ezt, mint máshol élo testvéreik. Bizonyára bennük is kérdésessé vált, hogy csakugyan Istené-e a hatalom. Azé az evangéliumé-e az igazi ero és hatalom, amit ok képviselnek és nem azé-e, amit ott a fovárosban tapasztalnak.

Ma is hasonló problémák vetodhetnek fel a hívo emberek gondolataiban is. Elég gyakran tunik úgy számukra, mintha a világé, a világias gondolkodásé lenne a dönto ero. A kisgyermekeket a családban igyekeznek Isten félelemben nevelni. Így szépen beszélnek, nem hallani a szájukból csúnya szavakat. De amikor bekerülnek az iskolába, viselkedésük durvulása megdöbbenti szüleiket. S még inkább csodálkoznak, ha mindez még az egyházi iskolában is jellemzo.

A bun hatalmát és romboló erejének a mélységét és nagyságát Pál a következo versekben fejti ki. S ma is láthatjuk, hogy a közgondolkozásban, a szociális viselkedésben, munkában mennyire jelen van a bun romboló hatása. De még inkább az egyes személyek életében. Midon valaki már rá is döbben arra, hogy az élete teljes csod és annak o maga az oka, mert függo helyzetbe került valamitol vagy valakitol, tönkre ment teljesen. Tapasztalja bunös élete minden következményét. Szeretne szabadulni, de képtelen, mert valamilyen ero visszatartja.

A hívo emberek is tapasztalják a világ erejének a súlyát. Ha valaki nem régen jutott hitre, tapasztalja megtérése után, hogy az ember élete akkor válik igazán küzdelemmé. Egyre inkább átéli, hogy milyen küzdelem Jézus követése, s újra, meg újra tapasztalja bukásait. Szeretne bizonyságot tenni örömmel, de mások részérol gúny, sokszor megvetés éri, mondván, hogy te vagy a keresztény, te mondod, hogy megváltozott az életed? Ilyenkor úgy érzi, hogy még bizonyságot sem tud tenni, szégyelli az evangéliumot. Hiszen úgy tunik az élete pontosan az ellenkezojét jelzi. Azt gondolják bizonyságtételüknek nem lenne ereje azon emberek elott, akik nem is olyan régen éppen megkérdojelezték a hívo voltukat.

Mindenképpen komolyan kell venni azt a hatalmat és erot, amit a mai világ is képvisel, sokszor a mi életünkben is. Mert ez valóságos és nagyon nagy hatalom, a bun romboló ereje. Pál azonban arról beszél, hogy sokkal komolyabban kell venni Isten hatalmát, a láthatatlan világ erejét. Ez legvilágosabban az evangéliumban koncentrálódik és realizálódik. A hívo embernek tudnia lehet, és kell, hogy az evangélium hatalma mindig nagyobb, mint minden más hatalomé. Itt sem a tapasztalatokra, a körülményekre, a pillanatnyi hangulatra, érzésekre kell építeni az életünket, hanem az evangéliumra, Isten szavára. Isten hatalma, dynamisza - mondja az osi szóval.

Hatalmát több tényezo is igazolja. Az hogy mögötte hatalommal, méltósággal rendelkezo isteni személy található, akirol Jézus állítja, "mert tiéd ország, a hatalom és a dicsoség" . Az evangélium mögött az az Isten áll, akié minden hatalom Mennyen és Földön.

Az evangélium tárgya Jézus Krisztus váltsághalála, feltámadása, a róla szóló örömhír. Itt kétszeresen is kiviláglik Isten hatalmának a nagysága. A Róm. 4,1-ben hangsúlyozza az apostol, hogy amikor Jézus Krisztust feltámasztotta Isten, Jézus ezzel Isten fiának bizonyult hatalmasan, dynamisszal. Isten legnagyobb tette hatalmának a bizonyítására fia feltámasztása volt. Isten megmutatta, hogy mire képes o. Neki minden lehetséges - olvassuk sok helyen a Szentírásban.

De amikor az evangéliumról van szó, akkor az ezekkel a tettekkel is hatalmasnak bizonyuló Isten igazolja, hogy az o szava is óriási ero. Ugyanaz a hatalom, ami Jézust feltámasztotta, szólal meg az evangéliumban. Ezért olvassuk 1János 5-ben "és ez az a bizonyságtétel, hogy örök életet adott nekünk az Isten és ez az élet az o Fiában van, akié a Fiú, azé az élet, akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban!" Az ez a bizonyságtétel az Isten szavára vonatkozik, Isten maga tesz bizonyságot, mert Isten beszél az evangéliumban. Ma is, amikor a Szentlélek által megszólal az ige, Istennel van dolgunk. Ezért mondta Pál a korinthusiaknak "a keresztrol való beszéd bolondság azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik megtartatunk Istennek ereje, dynamisza".

Tisztában vagyunk mi azzal, hogy amire a hitünket építjük, vagy akit mi keresünk, s szavát hallgatjuk a templomban vasárnapról, vasárnapra, az hatalommal rendelkezo személy?

Az erejének mértékét azonban, nemcsak méltósága igazolja, hanem szavának a képessége is. Isten hatalma az minden hívonek üdvösségére. Az evangélium tehát üdvözíto hatalom, mert szabadít. A bun hatalma mindig rombol. Ez a Sátánra jellemzo. A Sátán evangéliuma is öl, amikor az embert becsapja, s rászedi. Isten szava, szabadítása mindig a javunkra szolgál, üdvözít, megtart. Nemcsak a földi életre, hanem az örök életre nézve is. Amikor megment a kárhozat ítéletétol, örök életet és új életet ad.

Sokan úgy éljük meg buneink és bukásaink nyomorúságát, hogy egyfajta óriási hegyként tornyosulnak elottünk ezek a terhek. Úgy érezzük, hogy nem tudunk tovább haladni az életben sem, mert akadályoz a hegy. Sokszor a vétkeink következményeit is hordozzuk. Amikor pedig valaki még meg sem tért és nincs élo, személyes kapcsolata Istennel, akkor ez még nagyobb teherként van szeme elott.

A Márk evangéliuma 14,36-ban, Jézus Krisztus imádságában olvasható, hogy Jézus hogyan szólítja meg az Atyát. A legszemélyesebb megszólítás hangzik itt. Azt mondja: Abbá Atyám. Ez a kifejezés nagyon szoros személyes kapcsolatot feltételez azzal, akit így szólít meg a gyermek. Jézus ilyen módon szólította meg Istent. Minden lehetséges neked, vidd el tolem ezt a poharat, mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied. Édes Atyám! Drága szereto Apukám, neked minden lehetséges, neked mindenre van hatalmad. Neked még arra is van hatalmad, hogy úgy váltsam meg ezt a világot, hogy ne kelljen kiinnom az ítélet poharát. Atyám, ha lehet hadd legyen így, hiszen te mindenre képes vagy.

Tudjuk azonban, hogy mi volt az Atya akarata. Ha nem Jézus issza ki az ítélet poharát, akkor ránk sújt le a haragvó ítélet. Isten igazságos és szent lévén meg kellett, hogy büntesse a bunt és Jézus ebben az akaratban nyugodott meg. Szereto atyának szólította Istenét, mennyei Atyját, akinek minden lehetséges, de mivel az Atya így döntött, azért vállalta ezt. Oreá sújtott le Isten hatalma, oérette viszont kegyelmet hirdet a bunösnek.

Ezért szabadulhattunk meg mi is, csak ezért lehet bocsánat. A megtérésünkkor is, amikor végre valahára leborulunk az Úr elott oszinte bunbánattal és azután mindig naponta. A megtérésre nézve teljesen mindegy, hogy elotte istenfélo életet élt valamilyen formában, vagy teljesen Isten nélkül, a lényeg az, hogy a bunösnek Isten megkegyelmez, mert az o megigazító igazságát jelenti ki, mert van hatalma erre, hiszen Jézust büntette meg.

Errol a hatalomról még azt kell elmondani, - ami miatt Pál apostol nem szégyelli - hogy ez a hatalom munkálkodik mindig, amikor kijelentetik az evangélium. Amikor hirdettetik ez az evangélium, akkoron Pálon keresztül, most pedig az íráson keresztül. Ez azért fontos, mert az evangélium hatalma akkor is hat, amikor mi ezt nem látjuk kézzel foghatóan, ha úgy tunik, mintha hatástalan lenne, mintha nem lenne elég ereje a szembenálló erokkel szemben.

A konfirmandusokkal kapcsolatban többször beszélgettünk arról, hogy sokszor olyan kilátástalannak tunik az a harc, amit konfirmáció oktatáskor folytat a lelkipásztor és a segíto szolgatárs. Hiszen vannak olyan fiatalok, akik csak azon az egy alkalmon hallják a Szentírásról szóló tanítást. A hét többi órájában pedig - szinte kivétel nélkül - mást hallanak otthon is, az iskolában is, az o szívük is mást diktál. Alig látni életükben a változást.

De a mai igénk azt mondja, hogy így is, ennek ellenére is fontos, hiszen az evangélium hatalom, s ha nem is látható kezdetben a gyümölcse, az ott van. Tudjuk, hogy a piciny magokra az a jellemzo, hogy ha nem is látható a földben, az ott van és bizonyos ido eltelte után egyszer csak láthatóvá válnak amikor kibújnak. Ilyen mag Isten igéje, az evangélium. Az elhullott magvacskák egyegy ige. Isten azt mondja Ézsaiás könyve 55. részében: "Az én beszédem , amely a számból kimegy nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi amit akarok." Végbefogja vinni. Akár a kemény sziklát is szétzúzza - olvassuk a Jeremiás könyve 23. részében. Mert Isten hatalma. Van amikor a kicsi növény valóban sziklát repeszt meg, olyan ero van benne. Isten igéje is ilyen. Megtöri a legkeményebb szívet is.

Isten hatalma tehát akkor is munkálkodik azoknak az embereknek az életében, akik, úgy tunik nem változtak semmit, sot ellen is állnak a bizonyságtételünknek. A hívo embernek azért is fontos ezt újra, meg újra tudatosítani magában, hogy tudja kinek a hatalmát képviseli, amikor bízik, vagy hirdeti az evangéliumot.

Hogyan hat ez?

Idáig arról volt szó, hogy Isten hatalma miatt egyedül kegyelembol van minden a mi életünkben is, azoknak az életére nézve is, akik majd megtérnek. A hogyanra nézve azt kell hangsúlyozni, egyedül hit által. A mi életünkben is így lép muködésbe. Azt mondja az apostol: minden hívonek üdvösségére.

Azt itt szereplo szó így fordítható le: Mindenkinek, aki gyakorolja a hitét, aki bízik meggyozodéssel. Nem a maga erejében, hanem Isten erejében, mert mindig is kísértett az, hogy emberi erovel próbáljuk megszerezni az üdvösséget, a boldogságot a földi életben, vagy az örökéletet a mennyben kiérdemelni.

Kálvin mutat rá az Instituciójában, hogy ez kétszeres hiba, s ebbol adódó fájdalom is. Az egyik az, ha emberi erovel kezd hozzá, s úgy hiszi, hogy tényleg megy is, önhitté válik, olyanná, mint a farizeus. Azt gondolja, hogy már Istenre sincs szükség, hiszen o mindent jól tud cselekedni. Nem látja, hogy o is Istenre szorul, mert az egész élete ott a mélyben elveszett.

A másik azonban, még jellemzobb. Amikor kétségbe esik, mert oszintén szeretné megszerezni az örök üdvösséget - ilyen volt Luther is, szeretne jó lenni, engedelmeskedni, de képtelen rá és tudja, hogy egy vétek is elég ahhoz, hogy megítélje Isten. Kétségbeesik, mert nem megy, emberi erovel nem megy. Látja, tapasztalja elveszett voltát és teljesen magára marad, legalábbis úgy érzi. Ezért történt, hogy Lutherra a végén megharagudott a lelki gondozója. Újra, meg újra ment hozzá azzal, hogy Atyám szeretnék gyónni, mert ma is vétkeztem és úgy érzem nekem nincs üdvösségem. S végül lelkigondozója nem elzavarta, hanem azt mondta, menjél olvasd a bibliát, hátha az majd segít, mert nem segített mindaz, amit addig javasolt. S a reformátor számára ez vált a megoldássá, mikor végre igazán tudta a bibliát úgy olvasni, hogy Isten lelke is tudott már benne munkálkodni.

A megoldás mindig az, amikor valaki végre ráébred arra, hogy nem megy emberi erovel, csak egyedül kegyelembol, amit hit által elfogadhat. Jézus mindent elvégzett helyette és mint ajándékot el tud fogadni tole. Azaz kimondja, hogy nem az o ereje, hanem Jézusé, ami ot megigazítja, ami neki üdvösséget ad. Alázatos elismerése annak, hogy nekem semmi sem megy, de Jézusnak köszöni, hogy neki minden, mert hatalma van arra. Ezt teszi életében legeloször megtérésében, de utána is folyamatosan.

"Az egyedül hit által" tanítás a hívoknek is szól napról, napra. Hogyha minden kegyelembol van, akkor egyedül hit által lehet a miénk Jézus Krisztus követése idején is. A gonosz ugyanis van annyira ravasz, hogy a hívo embert is próbálja elhitetni abban, hogy neki megy már saját erejébol is. Hiszen neki már van hite, megy az Isten nélkül is. Elkezd erolködni, próbál küzdeni a buneivel, próbálja maga megoldani az akadályokat, s elfeledkezik arról, hogyha kegyelembol, akkor csak hit által lehet. A hitre az a jellemzo, hogy egyedül hit által élhet a hívo ember is, hit nélkül egy pillanatig sem.

Nem véletlenül hangsúlyozza: "ahogy meg is van írva az igaz ember hitbol él". Az életét a hit jelenti és hit által éli az életét. A kezdetektol végig, hitbol hitbe, megtérésétol egészen földi életének végéig, mindig. Midon ugyanis naponta elbukik, akkor átérzi, hogy milyen nyomorult. Nem buntelen, de a megigazítás és a megigazulás nem attól függ, hogyan éli a hétköznapjait, hanem az Isten kegyelmes aktusa. Tudhatja a hívo ember minden nap hit által, hogy o megkegyelmezett bunös. S ez nem felszabadítja vétkes életmódra, hanem segíti abban, hogy ne keseredjen el, ha elbukik, "mert ha hétszer elesik is az igaz, fölkél az".

Bukásai miatt tehát nap, mint nap szüksége van erre a hitre, hogy az erosítse ot. Az akadályok leküzdéséhez, pedig a megkörnyékezo bun miatt, ahogy olvassuk a Zsidókhoz írt levélben, megint szükség van a hitre. A világ ereje, hatalma naponta ér bennünket, de aki tudja, hogy hit által élhet, az bízik az Úr szavában, akkor is ha nem érti.

Habakuk sem értette - amikor ezeket az igéket leírta - hogyan lehet, hogy Isten a káldeusokat küldi, hogy megbüntesse a vétkes Júdát. Hiszen ha megbünteti, akkor az igazakat is megbünteti. De Isten megnyugtatta, "az igazak is szenvednek ebben a büntetésben, de tudd meg, hogy az igaz élni fog. Sot a végén a káldeusokat is megbüntetem", és Habakuk még mindig nem érti Isten útját. Isten azonban megjelenik neki dicsoségesen és egyet tud: Isten mindig az igazakért küzd, az igazak szabadulását munkálja, akkor is, ha o ezt nem érti.

A hívo ember sokszor nem érti az Urat, de hallja szavát és mivel tudja, hogy az Úr mondja ezt, aki az o Atyja, lehet hogy úgy érzi, hogy másképp kellene megoldani az adott problémát, de ha az Úr úgy látja jónak, azt teszi.

Ábrahám így tudta megáldozni Izsákot. Nem értette, hogyan marad meg az ígéret, ha megöli azt, akire nézve az ígéretet tette Isten, de o Istenben bízott, ezért engedelmeskedett. Pál sem értette, hogyan tudja a missziói munkát végezni erovel és hatalommal, hogyha a tövisek ott vannak az életében. Amikor Urához könyörgött, hogy vegye el a tövist, akkor az annyit mondott, "elég az én kegyelmem, mert az én erom erotlenség által végeztetik el."

Mi sem értjük, amikor szenvednünk kell testileg vagy lelkileg, amikor nem alakulnak jól a dolgaink. Nem értjük miért vannak a próbák, miért nem rögmentes a keskeny út. Talán azért sem, mert ha minden jól menne, akkor azt hinnénk, hogy hit nélkül is meglehetünk. S az Úr a próbákon keresztül edzzi a hitet, hogy a hívo ember ne felejtse el, hogy minden hívo üdvösségére hatalom az evangélium.

Ugyanez igaz bizonyságtételünknél is. Hányan érezzük magunkat alkalmatlannak arra, hogy beszéljünk másoknak - különösen, ha azok nálunk okosabbak, rámenosebbek - az evangéliumról. Vagy amikor úgy érezzük, hogy úgy sem hallgat meg, hiszen eddig sem hallgatott meg, idáig mindig ellenállt. De, ha hiszünk, és bízunk az Úrban akkor tudjuk, hogy a hatalom nem a miénk. Mi tegyük azt, amit a négy barát tett a béna emberrel. Oda vitték Jézus elé, leeresztették és a többi Jézus dolga volt. Van amikor a mi bizonyságtételünknél is a hit azt jelenti, hogy nem a láthatókra nézek, hanem viszem oda az Úr elé, lehet hogy csak imádságban, de viszem a szeretetemet. Bizonyságot teszek neki amikor csak lehet, hátha o is megtérhet, mert az Úrnak erre is van hatalma.

Az evangélium, a Szentírás Isten hatalma és ez a mi életünkben is és mások életében is hit által lép muködésbe. Erosödjön meg a mi bizalmunk ebben, és így legyen egyre szilárdabb a hitünk napról, napra. Megélve ezt a drága igazságot, egyedül kegyelembol, egyedül hit által.

Imádkozzunk!

Magasztalni szeretnénk Urunk téged, hogy egyedül neked van hatalmad gyozelemre a bun, a kárhozat legyozésére, a mi életünk megváltoztatására. Köszönjük, ha az eddigi próbálkozásaink kudarcot vallottak, mert az nem lett volna teljes siker.

Könyörülj meg rajtunk, hogy ne váljunk önhittekké, de ne tudjon kétségbeesésbe se zavarni a gonosz ereje. Ne mondjunk le azokról, akikért imádkozunk, akiknek beszélünk terólad, akkor sem, ha ellenállnak szavadnak. Add, hogy ne csak azt valljuk, hogy egyedül, kegyelembol van nekünk is üdvösségünk és amazoknak is, hanem hogy egyedül hit által lehet ez a miénk a hívo élet során is.

Kérünk Urunk téged, hogy hitünk ne elmélet legyen csupán, hanem veled való élo közösség megélése. Könyörülj meg Urunk rajtunk, hogy a próbák, a küzdelmek idején is lássuk ezt hittel.

Kérünk téged arra, hogy erosíts meg most is bennünket, ahol meggyengült a hitünk a te erod, igédnek a bátorítása erosítést adhasson. Segíts abban is nekünk, hogy hadd tudjuk az evangéliumot valóban erovel és hatalommal képviselni azok elott is, akik hatalommal rendelkezo személyek. Könyörülj meg rajtunk, hogy mi se szégyelljük, hanem vállaljuk azt hittel. Köszönjük, hogy te mindeneknél nagyobb vagy, akkor is amikor a láthatók ennek ellenkezojét próbálják elhitetni. Segíts ily módon is a láthatatlanra nézni. Segíts Jézusra nézni, aki meghalt értünk és feltámadott és uralkodik. Köszönjük, hogy Ot sújtottad az ítélettel, hogy nekünk kegyelmet adhass, megigazulást.

Kérünk téged, könyörülj meg népünkön, add, hogy az evangélium ereje változtassa meg viselkedését, gondolkodását. Kérünk népünk vezetoiért, ugyanezeket munkáld bennük is. Kérünk, hogy egyházunk minden bunét, hibáját, nyavalyáját az evangélium tisztíthassa meg.

Köszönjük, hogy a te igédnek akkor is van hatalma, hogyha azt mások tapossák talán. Kérünk, hogy egyenegyenként is és mint közösség is képviselni tudjuk mindezt Jézus Krisztus érdeméért.