HIDD ÉS MONDD!

 

 

Alapige: Róm 10,9-10

Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta ot a halálból, akkor üdvözülsz. Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk.

 


 

Imádkozzunk!

Feltámadott Urunk, Jézus Krisztus, ismered a szívünket és tudod, hogy amit énekeltünk, az a saját hitvallásunk-e, vagy csak olvastuk a könyvbol. Dicsoítünk azért, hogy függetlenül attól, hogy mit hiszünk és mit nem, feltámadtál a halálból valóságban, testileg, és élsz, uralkodsz örökkön örökké.

Magasztalunk téged mindazért, amivel ezt a hitet erosítetted eddig bennünk. Megvalljuk bunbánattal, hogy sokszor hisszük is meg nem is a te feltámadásod csodáját, és gyakran úgy élünk, mintha a sírban maradtál volna.

Bocsásd meg azt a sokféle aggodalmaskodást, félelmet, ami hatalmába kerít olykor bennünket, mintha nem számíthatnánk rád, vagy mintha nem léteznél. Bocsásd meg, ha nekiindultunk a mai napnak is úgy, hogy eddig még nem volt egy szavunk sem hozzád, sem arra nem voltunk kíváncsiak sokszor, hogy te mit szólnál hozzánk.

Kérünk, szabadíts meg minket minden bizonytalanságból, kételkedéstol, hitetlenségtol. Kérünk olyan igét toled most, ami hitet támaszthat a szívünkben. Köszönjük, hogy a hit hallásból van, és ebben is a te mento szeretetedet látjuk, hogy ide hívtál minket, hogy halljuk a rólad szóló evangéliumot. Tedd ezt valóban örömhírré a számunkra, és segíts, hogy hittel párosítsuk azt, amit hallunk. Minden húsvéti ének, minden örvendezo zengedezés személyes meggyozodésünk legyen, saját szívünkbol is fakadjon, és tudjuk másoknak is hirdetni: feltámadtál, élsz és Úr vagy mindenek felett.

Alázatosan kérünk, ezt a hitet erosítsd meg bennünk most is, miközben hozzuk magunkkal hozzád mindenféle megoldatlanságunkat, problémánkat, bunünket, de mindezt már úgy hozzuk, mint akirol tudjuk: szeretsz minket, fogadsz minket, és aki hozzád jön, azt semmiképpen el nem küldöd.

Foglalkozz velünk, kérünk. Vedd kezelésbe a mi beteg szívünket, életünket. Adj nekünk életgyógyulást, új életet, amit haláloddal és feltámadásoddal szereztél meg.

Ámen.

 


 

Igehirdetés

Ebben a néhány mondatban Pál apostol különös összefüggésbe állítja bele Jézus feltámadásának a tényét. Azt írja, hogy az a hit, hogy valaki komolyan veszi, hogy Jézus feltámadott, az üdvösség feltétele. Aztán, ha ezt valóban hiszi, akkor errol beszélni is fog másoknak. Szépen egymás mellé kerül hit és hitvallás, és mindkettonek az alapja: Krisztus feltámadott a halálból.

Ha felszólító formában kellene összefoglalnunk ennek az igének a mondanivalóját, akkor azt mondhatnánk: hidd és mondd! Ebben a rövid felszólításban benne van az egész keresztyén, Krisztust követo élet programja.

Mellesleg Pál itt is vitatkozni kénytelen olyanokkal, akik téves dolgokat tanítottak. Mégpedig két olyan - azóta is többször ismétlodo - tévedéssel harcol, amikkel mi is találkozunk napjainkban. Remélem, hasznos lesz, ha kibontjuk ennek a két egyszeru mondatnak a jelentését, mégpedig a húsvét fényében, Krisztus feltámadásának a világosságánál. Az üdvösség feltétele, hogy valaki higgye: Jézus feltámadott, és ha valóban hiszi, errol beszélni is fog másoknak, és azoknak is mutatja a szabadulás útját.

Azt mondja Pál: ha szívedben hiszed, akkor üdvözülsz. Tudom, hogy a legtöbb embernek nem az a fo problémája, hogy üdvözül-e. Az emberek boldogok akarnak lenni, és nem feltétlenül üdvözülni akarnak. Csak nem gondolnak arra: a ketto összefügg.

Hogyan viszonylik egymáshoz boldogság és üdvösség? Talán nem rontom el a szép ünnepet, ha megpróbálom egy kisgyerekkori emlékemmel szemléltetni. Kisiskolások voltunk, amikor az egyik iskolatársam könyörögni kezdett a szüleinek, hogy vegyenek neki ugyanolyan kis, fából készült teherautót, mint amilyen a szomszédék Pistijének van, és azt madzagon húzza maga után mindenhova, de a madzag végét soha senkinek nem adja oda. Neki is ugyanolyan kellene.

Valami miatt késett a kérés teljesítése. Egyszer megint ezért könyörgött, amikor váratlanul oda érkezett egy ismeros férfi. Hallva a gyermek rimánkodását, azt mondta: kisfiam, az én gyerekeim megnottek, hozok neked annál sokkal nagyobb autót. Olyat, hogy bele is ülhetsz, pedállal hajthatod, kormánya van, piros gumidudája meg lámpája is.

Érdekes volt, hogy a gyerek oda sem figyelt erre, amit mondott ez a bácsi, o követelte az olyat, amilyen a Pistié, és amit maga után húzhat. A felnottek gyozködni kezdték ot, hogy mennyivel jobb lenne emez. Látszott rajta, hogy nem fogja fel, s akkor akadt egy értelmes felnott, aki leguggolt hozzá és azt mondta: az, amit ez a bácsi akar neked adni, ugyanolyan, mint a Pistié, csak sokkal jobb.

Lehetett látni, hogy ez meggyozte. Lehiggadt a gyerek, aztán meg is kapta az autót, néha még azt is megengedte, hogy beleüljek, ezért is emlékszem rá.

Az emberek boldogságra várnak - és Isten üdvösséget kínál. Mi toporzékolunk: itt, azonnal akarunk boldogok lenni úgy, ahogy azt elképzeltük. Még akkor is ezt követeljük, ha sokszor nagy árat fizettünk már ilyen várva várt boldogságokért, s az nem jött be - ahogy mondani szokták. Keseru csalódás követte, üröm keveredett az örömbe, s hamar elmúlt, elillant az a boldogság, és utána sokszor csak a rossz szájíz maradt az embernek.

Ennek az igének az alapján most azt szeretném nektek mondani, hogy az az üdvösség, amit Isten kínál, ugyanolyan, mint az a boldogság, amire ti vágytok, - csak sokkal jobb. Benne van az, meg annál sokkal több is, nem múlik el, nem illan, mint a legtöbb öröm. Megmarad még a halálon túl is, és ráadásul nem kell érte olyan árat fizetni, mint amilyet sok múló örömért fizetünk.

Pál apostol arról beszél, hogy ez az üdvösség hogyan lehet a miénk, amelyikben ez a boldogság van. A Biblia sokszor ír a boldogságról. Kik a boldogok, mitol lesznek azok, hogyan maradhatnak azok. Isten minket boldog emberekké akar tenni. Annál sokkal gazdagabb tartalommal, mint ahogy sokszor mi véljük. Ez abban van benne, amit a Biblia így nevez: üdvösség. Az Istennel való újra megtalált közösség.



I.

Ezért érdemes megnéznünk: mi ennek a feltétele? Miért írja Pál ilyen határozottan itt, hogy ha szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta Jézust a halálból, akkor üdvözülsz, mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk.

Isten feltámasztotta Jézust a halálból. Jézus feltámadásának a tényét senki sem hitte el elso hallásra. Tessék elolvasni az összes húsvéti történetet a Bibliából. Aki találkozott vele, az azonnal futott a hozzá legközelebb állókhoz és lelkendezte: feltámadott az Úr, él az Úr, láttam, beszéltem vele, ezt mondta, azt mondta - senki sem hiszi el. Nem hiszi el Tamás sem. Tíz felnott tanítványkollegája tanúsítja: láttuk az Urat, ott volt, beszéltünk vele. Azt mondja Tamás: nem… majd, ha bedugom az ujjaimat a sebeibe…

Micsoda mélyen bennünk gyökerezo materializmus! Ha a matériát a matériával összeérintem, akkor esetleg majd elhiszem. S micsoda lelki gog van emögött, hogy ezt én döntöm el, hogy a tény tény-e, hogy O valóban feltámadott és él. Az örömhírnek, az evangéliumnak elso hallásra senki sem hitt. Ezt magyarázhatjuk, hogy értheto, mert annyira szokatlan, példátlan, analógiátlan esemény volt Jézus feltámadása, hogy mindenki elképzelhetetlennek tartotta. Pedig olvassuk a Bibliában, hogy azonnal, kora hajnalban a Jézus sírjának orzésére kirendelt katonák sietnek a megbízóikhoz, a fopapokhoz, és elmondják nekik, hogy rendkívüli jelenségek voltak: földrengés volt, ha angyalt láttak, és ok fegyverrel a kezükben is úgy megijedtek, hogy olyanok lettek, mint a halottak. Alig tudták összeszedni magukat, és most itt vannak, mit kellj tennünk?

A fopapok mindjárt tudták, mit kell tenniük: Pénzt adtak nekik és a szájukba azt a hazugságot, hogy híreszteljétek: amíg aludtatok, addig jöttek a tanítványai és ellopták. Ti pontosan tudjátok, hiszen aludtatok.

Aztán az asszonyok is: Mennek hajnalban, látják, hogy üres a sír. Az angyal mondja nekik: mit keresitek a holtak között az élot? Elore megmondta, hogy feltámad. Futnak a tanítványokhoz, a tanítványok nem hiszik, de azért Péter és János ellenorzik ezt az asszonyi fecsegést - ahogy egyikük mondta -, s valóban üresen találják a sírt. Aztán egyre több hír érkezik arról: látták Jézust, beszéltek vele. Hazakísérte a két emmausit, aznap este meglátogatta a tanítványokat, egy hét múlva eljött külön Tamás kedvéért, beszélt egyszerre ötszáz embernek, akik tanúsítják, hogy valóban testben ott látták és hallották, utána pedig negyven napon át tanítványait felkészítette a reájuk váró szolgálatra. Akkor pedig eltunt elolük, felment a mennybe.

Mindez olyan szokatlan esemény és olyan különös módon történtek ezek, hogy valóban nehéz volt ezt elhinni. Akik viszont találkoztak a Feltámadottal, azoknak nem kellett tovább bizonygatni semmit, hanem azok azonnal megszólaltak és hirdették másoknak, ráadásul megváltozott az életük. Miért? Itt értjük meg, miért olyan jelentos Krisztus feltámadásának az eseménye. Azért, mert (különösen, ha ismerjük közelebbrol az akkori gondolkozásmódot), az O feltámadása hitelesítette mindazt, amit korábban tanított és tett. A tanításain és csodáin is csodálkoztak már - ki így, ki úgy viszonyult hozzá -, de sokan nem tudták Ot hova tenni, mert nem hitték el, hogy az, akinek mondja magát. Ezért is ítélték halálra a fopapok.

Feltámadásával azonban nyilvánvalóvá lett, hogy nem akárkit feszítettek keresztre a Golgotán. Nyilvánvalóvá lett, hogy O valóban az Isten Fia. Csakugyan O a Messiás, tehát mindaz igaz, amit éveken keresztül mondott, és mindazt Isten cselekedeteként kell elfogadni, amit éveken keresztül cselekedett. Hiába próbálták Ot vádolni mindenfélével, még azzal is, hogy az ördöggel cimborál, most már a napnál világosabb, hogy itt az Isten cselekedett. A Mindenható küldetésében járt, a Mindenható teljhatalmával vitt véghez mindent, következésképpen ilyen komolyan kell venni a kijelentéseit is, mert Ige az, maga az élo Isten üzeni azt az o népének.

Persze Jézus az O kereszthalálával szerezte meg nekünk Isten kegyelmét és bocsánatát. Az volt az egyetlen érvényes áldozat, amire való tekintettel Isten minden benne hívonek megbocsátott. De még az O áldozatának a hitelességét is az O feltámadása tette kétségbevonhatatlanná, megtámadhatatlanná még az ellenségei elott is. Ezért igyekeztek elkövetni húsvét napján Jézus ellenségei mindent, hogy megtalálják az O holttestét. Mert amellett, hogy a tanítványok ellopták ot, egyetlen bizonyíték lett volna, ha bemutatják a holttestet. Ezzel szemben az élo Krisztusban ütköztek az utcán, meg sokan beszámoltak arról, hogy milyen tapasztalatokat szereztek aznap meg a következo napokban róla.

Azzal, hogy Jézus feltámadott és ezzel hitelesítette mindenki számára az O kereszthalálát, annak érvényességét, helyettes elégtétel jellegét, ezzel egészen új igazság is felragyogott. Az a vallásos világ ugyanis, amelyikben akkor Jézus is élt, és késobb Pál apostol is, tipikusan törvényvallás volt. Vagyis úgy gondolkoztak, hogy az üdvösséget ki kell érdemelni, és ki lehet érdemelni. Az üdvösségért meg kell dolgoznunk. A cselekedeteink jutalmaként kapjuk. Mi betartjuk Isten törvényeit, és ezek után nekünk jár az üdvösség, és mindaz a jó, amit csak Istentol kaphat az ember. Ez volt az alapállás, és ugyanakkor a legvallásosabbaknak sem volt bizonyosságuk arról, hogy elég jót tettem már, vagy kell még valamit tenni, hogy kapjak? Megkaptam már az üdvösséget vagy nem? A legjobbaknak sem volt békességük és bizonyosságuk.

Ezért megy Nikodémus, aki minden tekintetben kiváló ember volt, Jézushoz, mert o sem bizonyos abban, hogy benn van-e Isten országában, vagy még valami híja van az o teljesítményeinek. Itt ragyog fel az evangélium, amit Jézus végig prédikált, de nem vették komolyan és sokszor mi sem vesszük komolyan, s az O feltámadása gyozte meg errol azokat, akik addig ezt nem hitték: hogy mi nem szerezhetjük meg az üdvösséget, azt csak ajándékba lehet kapni. Jézus szerezte meg nekünk. Azért kellett az O egész földi életét végigkíséro temérdek szenvedése, azért vállalta a kínhalált, és most feltámadásával felkiáltójelet tett a mondat végére: Isten kínálja nekünk a szabadulást, az életproblémáinkra igazi megoldást, annál sokkal nagyobb és tartalmasabb boldogságot, mint ami után sóvárgunk. A vele való közösséget, az üdvösséget. Ajándék, amit Jézus szerzett meg. Ajándék, aminek az árát O fizette ki. Nem kell erolködnünk, mert semmilyen erolködéssel ezt nem szerezhetjük meg. Ezt csak elfogadni lehet. Az elfogadás módja pedig: a hit. A hit az a kinyújtott kéz, amivel Isten nekem felkínált ajándékait hálásan elfogadom, elkezdem használni, és másokkal megosztani.

Ezért mondja itt az apostol: ha hiszed, hogy Isten feltámasztotta Ot a halálból, akkor üdvözülsz, mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk.

Érdekes, amit elotte mond, de nem akartam az egész fejezetet felolvasni, mert ez a summája mindannak, amirol ott szó van. Azt mondja: emberek, gondolkozzatok egy kicsit. Mit tettetek azért, hogy Jézus lejöjjön a mennybol? Semmit, ezt O magától tette. Mit tettetek azért, hogy feltámadjon a halálból? Azért sem tettünk semmit. Ugyanígy nem tehettek semmit az üdvösségért sem. Ezt mind O végezte el. O hagyta ott a mennyet és emberré lett. O vállalta a kereszt kínját. Az Isten feltámasztotta Ot a halálból. Ez rajtunk kívül, tolünk függetlenül történt. Minden, ami meghatározza a mi földi és örök sorsunkat, Isten cselekedete. Minden eseménynek O az alanya, mi pedig ennek a gyümölcseit hálásan elfogadhatjuk. Erre a hitre bátorítja oket: most már, hogy feltámadott, nyújtsátok a kezeteket, és ne ti akarjátok megszerezni, amit ajándékként kínál, és amit ember soha meg nem szerezhet.

Amikor azt kérdezi ez az ige tolünk: hisszük-e valóban, hogy Krisztus feltámadott, akkor ebben mindez benne van. Nemcsak az, hogy az ember alig láthatóan megvonja a vállát, és azt mondja: biztos, a Biblia általában igaz, miért vitatkozzam vele… Feltámadott, jó. Maradjunk ennyiben. Ezzel azonban ez nincs elintézve, mert ez nem hit. Akkor ettol nem üdvözülök, csak ha hiszem, hogy feltámasztotta Ot az Isten. És mit jelent, ha ezt hiszem? Azt jelenti, komolyan veszem, hogy teljesen tehetetlen vagyok arra, hogy megváltoztassam magamat. Isten azonban kínál nekem mindent, amire szükségem van. Megkötöz engem sokféle láthatatlan sötét ero. Jézus mindebbol szabadulást hozott. Minden hiányomat kész kitölteni. Olyan értékeket is rám akar bízni, amikrol nem hallottam, hogy létezik olyan. Magát az üdvösséget kínálja. Semmit nem tehetek érte, de hálás szívvel elfogadhatom. Ha ez az enyém, akkor biztos, hogy meg fogok szólalni, és ezt az örömhírt másokkal is közlöm.

Ha valaki hiszi, hogy Jézus feltámadott, akkor keresi a vele való közösséget. Akkor egészen természetes az, hogy az O jelenlétében él. Többször rajtakapom magamat azon, hogy úgy gondolkozom, mintha O nem lenne. Egy váratlanul támadt nehéz helyzet van, gyorsan el kell dönteni egy kényes dolgot, amitol a gyülekezet jövoje valamilyen mértékben függ. Emberek kérnek eligazítást, és fogalmam sincs, hogy itt most mi lenne az Isten szerinti helyes dolog, és akkor az ember pánikba esik, kapkodni kezd. Kutat az emlékeiben, a tapasztalataiban, ahelyett, hogy azt mondaná: Úr Jézus, mi itt a megoldás? És tudom, mi a különbség, amikor ebben a bizonyosságban élek, szüntelenül az O jelenlétében, az O színe elott. Ezzel a felelosséggel, hogy semmit nem tehetek az O háta mögött, mert O mindent lát. Ez a hívo ember erkölcsiségének az alapja is, hogy én a dicsoséges Uram jelenlétében élek. Ez azt is jelenti, hogy akkor nincs kitol, mitol félnem sem, hiszen neki adatott minden hatalom mennyen és földön. Akkor ki az, aki nagyobb lenne, mint O? Én a legnagyobbhoz tartozom. Ez teljes bebiztosítottságot jelent. Ebbol békesség következik…

Ennek sok konzekvenciája van, ha szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta Ot a halálból. Jó lenne, ha ma végiggondolnánk ezt, hogy mimindennek lehetne ebbol következnie. Talán miminden mutatja, hogy hiányzik ez a hit a szívünkbol, vagy gyengécske ez a hit, vagy elméleti síkon elfogadjuk, mint bibliai állítást, de nem szurodött le még a hétköznapjainkba. Isten segítsen minket, hogy folyamatos húsvétban éljünk. A feltámadott Krisztus hatalmas jelenlétében.



II.

A másik, amit Pál apostol mond: aki ebben bizonyos, az ezt mondani is fogja másoknak. Ha van igazi hite, akkor megszólal, és a hitvallás is elhangzik az ajkán. Ez a hitvallástétel nem feltétele az üdvösségnek, de jelzi: igazi-e a húsvéti hitünk, mert van nem igazi is. Van olyan, amirol azt gondoljuk, de semmi nem következik belole, van hamis hit, aminek nincsenek gyümölcsei. Isten nekünk igazi hitet akar adni abban, hogy O feltámasztotta Jézust.

Kálvin János ír egy ilyen egyszeru képet ennek a helynek a magyarázatánál: lehetetlen, hogy tuz van ott, ahol sem láng, sem meleg nincsen. Ilyen egyszeru. Lehetetlen, hogy igazi hit van ott, ahol az illeto errol a feltámadott Krisztusról soha nem tud beszélni, és Ot nem tudja felmutatni.

Itt derül ki az, hogy mennyire nem magánügy a Krisztusban való hit, mennyire nem a hívo keresztyén személyes titkai közé tartozik, hiszen úgysem lehet titokban tartani azt, amivel valakinek tele van a szíve. Ha sikerül hosszú távon titkolnia valakinek, hogy o keresztyén, akkor biztos, hogy nem az. Mert ha a feltámadott Krisztusban hisz, akkor azzal a hittel tele van a szíve, és akkor az kibuggyan a száján is, és valami módon beszélni fog róla. Annál inkább, mert akkor tudja, kiben hisz. Itt hangsúlyos ez a rövid hitvallás, amit beledolgoz Pál apostol ebbe a mondatba: "Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust…" ennek a súlyát ma megint nem érzékeljük már, de két dologra, ha emlékezünk, akkor sokkal többet jelent.

Az egyik, hogy zsidó területen az élo Isten szent nevét nem mondották ki, helyette mindig azt mondták: Úr. Tehát ahol Úr hangzik el, ott mindenki az egy, igaz, élo, mindenható Istenre gondolt. A másik: római pogány területen a császárok hívatták magukat küriosznak, úrnak, mert azt képzelték, hogy az egész beláthatatlan birodalom mindenható urai ok. Ráadásul késobb isteni eredetueknek is gondolták és állították magukat.

Tehát akármelyikre gondolunk - és valószínu, Pál apostol mind a két összefüggést szem elott tartotta -, ha valaki Úrnak vallja Jézust, akkor ezzel az O örök istenségérol tesz vallást. Akkor hiszi, hogy Jézus Isten. Hogy Jézusban maga a mindenható Isten hajolt közel hozzánk, és az O hatalmával cselekedett. Ha pedig pogány fejjel gondolkozunk, akkor hiszi az illeto, hogy Jézus ura a "mindenható" császárnak is, mert o csak azt gondolja, hogy mindenható, Jézus viszont valóban az, és egyedül O az.

Tömör, sokatmondó, mindent magában foglaló hitvallás volt ez: Jézus Krisztus Úr. Ezért a hitvallásért sokakat üldöztek, sot meg is öltek. Sok keresztyén vállalta a vértanúhalált is ezért, mert tudták, hogy ez igaz. Jézus Úr volt az o személyes életükben is. És akinek az életében O valóban élo Úr, annak az életén ez meglátszik.

Itt szeretnék a másik tévedésre rámutatni, amivel harcol ez az ige. Az egyik a törvényvallás volt: mi megszerezzük magunknak az üdvösséget. Isten igéje azt mondja: nem lehet, az ajándék, hittel el lehet fogadni. Ennek a másik véglete az a többnyire amerikai színezetu szirupos, úgynevezett keresztyénség, ami elárasztja ma a világot, és amelyik azt mondja: azt kell az embereknek prédikálni, hogy Isten szeret titeket, elfogad, megbocsátott, boldoggá akar tenni. Karizmatikus körökben kiegészítik azzal, hogy gazdaggá, sikeressé és egészségessé is akar titeket tenni. Örüljetek ennek. Itt befejezodik az evangélium. Az egyik a saját erejébol akarja megszerezni - az lehetetlen. A másik meg azt mondja: hurrá, ez ajándék, örüljünk neki - és nem következik belole semmi.

Sokakat ismerek, akiknek az úgynevezett megtérését egyáltalán nem követi valóságos életváltozás, a megszentelodésben való növekedés, és erkölcsi tartás. Ha valaki vallja, hogy Jézus Úr, akkor nemcsak azt veszi komolyan (azt is), hogy az egész világ Ura, a történelem Ura, a zsarnokok felett is Úr, az elnyomottaknak is Ura, de az ilyen ember vallja, hogy a személyes életünknek is Ura, és ebbol következik a megszentelt élet. Olyan ajándékot kaptam tole, amiért semmit nem tettem, csak a hitemmel elfogadtam, azért hálából az egész életemet neki rendelem alá. Jézus Megváltó és Úr. Megváltó, megtisztította az egész múltamat. Én azt mondom: te vagy az én Uram, a te akaratod szerint rendezem be az egész jövomet. Ennek hétköznapi konzekvenciái vannak. Ha valaki a szívében hiszi, hogy Isten ot feltámasztotta, és a szájával megvallja, hogy O Úr, akkor igazán tiszteli Ot. Akkor számára Isten igéje kétségbevonhatatlan igazság. Ezt az erkölcsi életén is meglátni.

Aki hiszi, hogy Jézus feltámadt, és élo Úrként tiszteli Ot, az nem váltogatja a partnereit. Miért? Mert ez az O kifejezett akarata. Ha Úrnak vallja, akkor engedelmeskedik neki. Az ilyen ember nem teszi tönkre a testét semmiféle módon. Nem próbálja ki a legszelídebb drogot sem. Egyszer sem, akkor sem, ha a legjobb barátja kínálja meg vele. Az ilyen ember megtisztítja a szókincsét, és bizonyos mocskos kifejezéseket egyszer s mindenkorra töröl belole. Miért? Mert vallja, hogy Jézus Úr, és ez az o Urának az akarata. Az ilyen ember becsületes egy hazug és csaló világ közepén is, bármilyen nehéz sokszor becsületesnek maradni. Tiszteli a szüleit akkor is, ha azok nem tiszteletreméltók, mert meg van írva, hogy tiszteld ettol függetlenül apádat és anyádat. Ha valaki vallja, hogy Jézus Úr, annak ez meglátszik a munkáján, a pénzügyein. Az ilyen ember nem veri el az idot, mert nem az övé az ido, hanem úgy kapja ajándékba. Tud megbocsátani akkor is, ha nem kérnek tole bocsánatot. Az egész gondolkozása más. A szívének az indítékaira odafigyel, nemcsak a látszatra, a cselekedetekre. Mindezt önként és hálából, mert erre senki nem kényszeríti. Egyszeruen komolyan veszi, amit mond. Ha vallja, hogy Jézus Úr, akkor ennek megfeleloen viszonyul hozzá. Ha valaki vallja, hogy Jézus Úr, az tulajdonképpen magára öltött egy lelki uniformist. Az tudja, hova tartozik, ki a parancsnoka, kik a bajtársai, mik a feladatai, ki az ellensége, és milyen fegyvereket használhat, és milyeneket nem. Milyen harcokat vívhat, és milyenekbe nem szabad belebocsátkoznia. Ez egészen egyértelmu azok számára, akik nemcsak a szájukkal mondják, hanem a szívükbol fakad, és komolyan veszik, amit mondanak: Jézus Krisztus Úr.

Jézus feltámadásának ilyen konzekvenciái is vannak. Egyrészt nagy békességet, biztonságot ad, hogy a mindenható Úr szövetségében, közösségében élhet a hívo, az O jelenlétében, az O szeretetétol átölelve, másrészt ebbol következik: a számmal is megvallom, hogy O Úr, Úr felettem is, az ellenségeim felett is, és az egész világ felett.

Amikor valaki ezt a szájával megvallja, akkor megtapasztalja azt, amivel a Márk evangéliuma befejezodik: maga Jézus együtt munkálkodott velük, megerosítve az igét, amit mondtak. Ha valaki akármilyen ügyetlenül, gyakorlatlanul, de oszintén meg meri vallani, hogy szereti Jézust, hogy csakugyan komolyan hiszi, hogy feltámadt és él, és boldogságot csak tole kaphatunk, azzal együtt munkálkodik a feltámadott Krisztus, és a hallgatók szívében O fogja elvégezni, hogy közülük is sokan higgyék ezt. Nem nekünk kell meggyoznünk azokat, akik közé küld. Hogy milyen ero van ebben az igazságban, azt az is szemlélteti, hogy ha valaki megvallja, hogy O Úr, az mindig vissza is hat ránk, az a saját hitünket is megerosíti.

A Biblia azt mondja: Jézus valóban feltámadott a halálból. Ennek alapján hisszük, hogy O él, és Úrnak valljuk Ot, mert Úrrá és Krisztussá tette ot az Isten. azt a Jézust, akit megfeszítettek.

Jó lenne, ha így mennénk tovább az ünnep után a mi utunkon. Ebben erosödnénk meg. Jó lenne, ha ma mindenki oszintén megkérdezné Istent: Uram, hiszem-e igazán mindezt, és mi az oka annak, ha eddig még sohasem mertem megvallani? Jó lenne az is, ha ez nem idézne elo bennünk erolködést, nem válna görccsé, hogy nekem errol beszélnem kell. Mert ha az csak így megy, akkor annak legtöbbször az az oka, hogy nincs mit megvallani. Eloször igazán hitre kellene jutni, és engedni, hogy elvégezze bennünk az O munkáját.

Hogyan kezdodik az, hogy valaki megvallja a hitét? Úgy, hogy eloször megtelik a szája igével. Azt írja Pál apostol egy helyen: a Krisztus beszéde lakozzék tibennetek gazdagon. Eloször nekem kell sok igét magamba töltenem, aztán egyszer csak igeszeruen fogok hozzászólni valamihez. - Ott kell lenni a hívok között, ahol könnyu a hitünkrol beszélni, aztán majd a hitetlenek között is menni fog. Meg kell szólalnia a Bibliának otthon, akkor is, ha ez eddig nem volt szokás. De nem eroszakoltan, nem kioktatóan, hanem úgy, ahogy azt Isten mutatja azoknak, akik erre vágynak. Utána igeszeruen kezd el gondolkozni az ember mindenrol. Úgy fog megszólalni is, és Isten egyegy helyzetre elkészített mondanivalót is fog adni a szánkba. Még a nagy Pál apostol is könyörgött ezért, hogy imádkozzatok, hogy az Isten adjon nekem szót, amikor megnyitom a számat. De megnyitotta a száját, és várta, hogy kap szót. Ez is hit kérdése. Ez is arra épül, hogy Krisztus valóban feltámadott és él, és léptennyomon kérhetünk tole efféléket is.

 


 

Imádkozzunk!

Istenünk, hálásan köszönjük neked mindenekelott mindazt, amit elkészítettél számunkra és csupa szeretetbol, érte semmit sem várva kínálsz nekünk.

Dicsoítünk téged, megváltó Urunk, Jézus Krisztus, hogy tiszta, szent életeddel fizettél azért, hogy mi ne csak itt legyünk boldogok, hanem üdvösségünk legyen, és ez bearanyozza már a földi életünket, sokféle nehézség között és ellenére is, és megmaradjon és kiteljesedjen az örökkévalóságban. Áldunk téged ezért a nagy ajándékért!

Köszönjük neked ma azokat is, akiken keresztül eljutott hozzánk ez az örömhír. Köszönjük azokat, akik bármit vállaltak érted és az evangéliumért. Légy áldott azért, hogy küldesz mindig ilyeneket. Formálj minket is ilyenekké. Segíts, hogy tudjuk hinni igazán szívünkben, hogy te feltámadtál és élsz, és tudjunk téged Úrnak vallani, és így viszonyuljunk hozzád. Add a szívünkbe azt az oszinte alázatot, a feltétlen engedelmességre való készséget, ami ebbol a szép hitvallásból következik. Eközben pedig hadd éljük át azt a nagy szabadságot, amit a benned hívoknek ajándékozol. Így lehessünk valóban örömmondók és békekövetek.

Könyörgünk azokért, aki ennek a hitnek híján sokkal nehezebben viselik a sorsukat. Kérjük, emeldd fel a tekintetüket tereád.

Könyörgünk, adj vigasztalást a gyászolóknak, gyógyulást a betegeknek, reménységet a csüggedoknek vagy kétségbeesetteknek.

Tedd világossá mindannyiunk számára: mi a te szép terved velünk. Adj bizalmat a szívünkbe, hogy ne nehezítsük, hogy megvalósítsd velünk kapcsolatos terveidet. Hadd simuljunk bele engedelmesen a te hatalmas kezedbe. Hadd tapasztaljuk meg, milyen sokat jelent az, hogy nekünk élo Urunk van.

Így bízzuk rád mindnyájan személyes problémáinkat. Szeretnénk tétova boldogságkeresésünkbol megtérni hozzád, aki nekünk örök boldogságot, üdvösséget kínálsz.

Ámen.