Alapige: Mt 5,37

Jézus szavai ezek: "... a ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem, ami pedig túlmegy ezen, az a gonosztól van."

Imádkozzunk!

Kegyelmes Istenünk, szeretnénk azzal a belso csenddel és oszinte alázattal leborulni most elotted, ami ennek a zsoltárnak a szavaiban megszólalt. Tudjuk, Atyánk, hogy minden porcikánkat áthatja az ellened való lázadás, a bun. Tudjuk, hogy te gyulölöd a bunt. Magasztalunk azért, hogy mégis színed elé engedsz minket, mert nem reánk nézel, hanem a te egyszülött Fiadra, Jézusra, és oérette könyörülsz rajtunk.

Áldunk téged, Jézus Krisztus, keresztedért. A te kereszthalálodnak engesztelo erejéért és szabadító hatalmáért. Áldunk téged azért, hogy még mindig van szavad hozzánk.

Köszönjük, hogy pontosan tudsz rólunk mindent, és mégis szeretsz. Köszönjük, hogy irántunk való szereteted nem függ a mi magatartásunktól.

Kérünk, hadd értsük meg ma még világosabban, hogy milyen végére mehetetlen ez a szeretet. Hadd ébredjen kimondhatatlan hála a szívünkben a te irgalmas szeretetedért.

Hozzunk eléd buneinket, kétségeinket, az erotlenségünket, a terheinket, és köszönjük, hogy hozzád bizalommal hozhatunk mindent. Köszönjük, hogy megígérted, hogy mindenki, akit az Atya vonz, tehozzád jön, és aki hozzád jön, azt te semmiképpen el nem küldöd. Ebben reménykedünk most is.

Kérünk, hogy igéddel és Szentlelkeddel végezd el bennünk azt, amit csak te tudsz, és amire mindnyájunknak olyan nagy szükségünk van. Adj erot terheinkhez, bocsánatot buneinkre, szabadulást sokféle kötelékünkbol. Hadd legyünk a te boldog, szabad gyermekeid, használható eszközök a kezedben. Te, aki a világ világossága vagy, tégy minket is világossággá, hogy ne csak világosságban járjunk, hanem tudjunk világítani ebben a sötét világban.

Formálj minket a te nagy türelmeddel, irgalmaddal, szereteteddel. Hallgass meg minket jobban, mint ahogy azt elképzelni tudjuk.

Ámen.

Igehirdetés

Próbáljuk ott folytatni, ahol két hete abbahagytuk. Arról volt szó akkor, hogy az egyiptomi varázslók nem a bálvány isteneik segítségével tudták azokat a rendkívüli cselekményeket végrehajtani, amikrol a Bibliában olvasunk, hanem ahogy a Szentírás is írja, az o titkos, okkult mesterségükkel, vagyis démoni, ördögi erovel. Láttuk akkor, hogy a Biblia világosan tanít arról, hogy a Sátán élo személy, valóság, szellemi hatalom, aki sok mindenben tudja utánozni Istent, de Isten mérhetetlenül hatalmasabb, mint o, már csak azért is, mert Isten mindeneknek a teremtoje. Viszont, aki bármilyen ördögi segítséget fogad el, annak mindig nagy árat kell fizetnie érte. Isten ezért óv minket attól, hogy bármit a gonosztól kérjünk vagy fogadjunk el.

Itt azonban újabb kérdések vetodhetnek fel. Például az, hogy akkor sem szabad ilyen eroket elfogadni, ha az ördög segít, mert tud o látszatgyógyulásokat produkálni? Amikor valaki már nagyon szenved egy betegségtol, akkor nem válogat az eszközökben, szeretne szabadulni attól. Egyáltalán, ki szabad azt jelenteni, hogy a gonosz mindenestol gonosz? Bizonyos az, hogy mindenestol…? Hiszen minden rosszba belekeveredhet valami jó is - kezdi magyarázni az ember a dolgokat. Nem változhat meg a gonosz? Még Szabó Lorinc is úgy fejezi be a Szunvu Kung lázadása címu hosszú versét: ha új szíved lesz, befogad a menny. Nem lehet nekünk ezzel a reménységgel néznünk a gonoszra is?

Az ördögnek egy ma nagyon gyakran használatos trükkje leplezodik le ezekben a kérdésekben, és ezért érdemes ma errol szót ejtenünk.

Itt a vadállatok háziasításának, a kígyó bárányosításának az álmáról van szó. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy az élet számos területén megpróbálja az ördög azt, ami régi trükk. Pál apostol is felhívta már rá a korinthusiak figyelmét, hogy úgy jelenik meg, mint a világosság angyala. Világosság angyalának adja ki magát. Aki nem ismeri ot, vagy nem is hiszi, hogy van, az természetesen nem ismeri fel az o akciói mögött otmagát, és az o szándékait. Ezért vihet egyre többeket a sötétségbe és tarthat meg az örök sötétségben.

Ezen a világon ma egy nagy állatszelídítési kísérlet folyik, és ez az élet legkülönbözobb területein jelentkezik. Mondok néhány példát.

Mániákusan szelídíteni akarjuk a fogalmakat, különösen, ha bunrol van szó, és nem nevezzük néven a valóságot, hanem szebben akarjuk mondani. A tolvaj nem lop, hanem eltulajdonít vagy lenyúl valamit. A gyilkos nem öl, hanem életellenes cselekményt hajt végre, mintha valami hivatás lenne ez - vannak, akiknek az is. A házasságtöro nem paráználkodik, csupán partnert cserél. A sikkasztó nem csal, hanem téves elszámolást nyújt be. A hazug nem hazudik, hanem valótlant állít. Az abortusz nem magzatgyilkosság, hanem terhességmegszakítás, mintha valami rossznak vetne véget az ember. Sokaknak nem szeretojük van, hiszen ilyen durva kifejezésekkel még emberi méltóságukban bántanánk meg oket, hanem barátjuk vagy barátnojük. Aki pedig megveszteget másokat, az nem csúnya dolgot cselekszik, o csak csúszópénzt vagy kenopénzt ad, és így tovább.

Szépítjük a valóságot, nem merjük néven nevezni a dolgokat, nem is akarjuk, mert így tudjuk valahogy megszelídíteni tulajdon gonoszságainkat.

Aki ismeri a Szentírásnak az ördögrol szóló tanítását, az tudja, hogy ez tipikusan démoni munka. A ködösítés folyamatosan a Sátánnak a törekvése. Összemosni a dolgokat, megpróbálni összekeverni az összekeverhetetlent is, igazat és hamisat, jót és rosszat, s közben megpróbálja elhitetni mindazokkal, akik ot nem ismerik, hogy o sem csupán gonosz, hiszen jót is akar o. Nem is olyan gonosz, nem is gonosz tulajdonképpen. Alattomosan bizalmat ébreszt maga iránt, és bizalmatlanná teszi az embereket Istennel szemben.

Ennek a megtévesztésnek nagyon sok áldozata van. Így lesz a sárkányból kedves Süsü, a gyerekek jó barátja. Így lesz, mint a múltkor említettem, a németországi evangélikus egyház Kirchentagjának a szimbólumában fehér ördög. Így írnak le ilyen mondatokat is, amiket a múltkor említett Harry Potter sorozatban lehet olvasni: Az emberek lelkében sárkányok laknak, de ez nem baj és nem rossz. Rendkívüli képességek birtokában azt tehetünk másokkal, amit akarunk, beláthatunk a lelkükbe is. Nem is biztos, hogy ezek a sárkányok rosszak.

Na ugye, ki hitte volna? Nem is biztos, hogy a rossz az rossz, a jó az jó. Már tudniillik, ha nincs mihez viszonyítani, ha mi állapítjuk meg a dolgokat. Mivel szakítottunk a jó és gonosz tudásának a fájáról (nem a tudás fájáról szakított az ember Isten tilalma ellenére, hanem a jó és gonosz tudásának a fájáról), ami azt jelenti, hogy attól kezdve mi akarjuk meghatározni, hogy mi jó és mi rossz. Az Isten se szóljon bele! - ahogy ezt káromló módon szokták többen mondani. Majd eldöntöm. Elég intelligens, elég okos, elég muvelt, elég vallásos stb. vagyok ahhoz, hogy tudjam, mi a jó és mi a rossz. Mivel nincs mihez viszonyítani, nem az Isten mércéjéhez viszonyítjuk, ez olyan, mintha elveszett volna az etalon, mintha nem tudnánk pontosan, mennyi is egy méter, és mégis mérünk, számokkal dobálódzunk, és csodálkozunk, hogy ennek szomorú következményei vannak.

Ma nagy törekvés van arra, hogy megbarátkoztassanak tömegeket az ördöggel. Ennek érdekében megszelídítik az ördögöt, és a szelíd ördögtol már nem kell óvakodni. Félelmes példákat láthatunk arra, hogy az egész gyermektársadalmat hogyan próbálják ezzel a ravaszsággal megfertozni, és milyen szomorú következményei vannak ennek.

Nem tudom, kinek tunt fel, hogy négy héttel ezelott hetilapunkban volt egy hosszú cikk, amelyik szomorúan találó illusztrációja ennek a megbarátkoztatásnak, keverésnek és félrevezetésnek. Arról van ott szó, hogy egy rendezoi elgondolással hogyan hamísították meg az Ember tragédiájának a mondanivalóját, és formáltak Luciferbol egy rokonszenves emberbarát alakot. Olvasok néhány mondatot, hogyan történt ez.

"Kihagytuk belole - tudniillik a drámából - Lucifer ördögi, támadó, kárörvendo mondatait, a tagadás mondatait, és a darab végére Lucifer egészen más lett. Jóból és rosszból összeszove áll elottünk. Úgy rendeztük, hogy az Úr és Lucifer egy hangon szólal meg. Ugyanaz a színész játssza. (Tipikus dolog.) Egyik a másiknak része. Az egyikben ott a másik is. A teremtésben a teremtés bírálata. Nem Lucifer teremti a bunt, o csak megmutatja. (Még a végén az emberiség jótevoje lesz.) Nem elohívja az emberi gyarlóságokat, csak rájuk mutat."

Jó és rossz együtt, sot egymásban, mint a Tao jelben, ahol összefonódik a fehér és a fekete, hiszen minden jóban lehet valami rossz, meg minden rosszban is lehet valami jó. Nem kell kategorikusan, mereven hozni erkölcsi ítéleteket. Mi az, hogy abszolút jó, meg abszolút rossz?

Egyre idegenebb ez a szemlélet az erkölcsi minosítés terén a mai gondolkozástól. Az történik, amirol olvastunk az igében: a Sátán mint világosság angyala tünteti fel magát. Ez olyan, mintha átfestenék a közlekedési táblákat, vagy még inkább, mintha a vasúti átjárók villogó lámpáinál kicserélnék a fehér és a piros fényt. Életveszélyessé válna a közlekedés. De sok más területrol is lehetne példát hozni, hogyan történik ez a fejre állítás, összekeverés, összemosás.

Valaki egy legmagasabb fokú tudományos dolgozatot nyújtott be. Az egyik bírálónak feltunt, hogy gyanús tételek is vannak benne. Vette a fáradságot és utánanézett abban a bo irodalomjegyzékben, amit a dolgozat végén közölt az illeto. Csodálkozva látta, hogy az ott idézett könyvek jó részében szó sincs arról, amit a szerzo állít. Egy része pedig, éppen a legtekintélyesebb tudósok muvei, az ellenkezojét állítják annak, mint amit o rájuk hivatkozva itt állítani próbál. Kétségbeesett az illeto, mert maga is a szakmának tudósa, jelentette ezt a bíráló bizottságnak, és arra kérte oket, hogy a szakma hitelének a védelme érdekében valamit tegyenek. Ezt a dolgozatot így nem lehet átengedni. És kit marasztaltak el, mégpedig súlyosan? Ezt a bírálót. Hogy lehet ilyen kicsinyes és kötekedo?

Hozhatnánk példákat sok más helyrol is. A bunösnek a jogait szokták emlegeti, az áldozatnak a kötelességeit: miért nem vigyázott jobban a dolgaira, o a hibás, hogy ellopták tole. Jobban védi sokszor a törvény a rablót, mint a kárvallottat vagy a pandúrt. Azok sokkal kiszolgáltatottabbak és védtelenebbek.

Nem sorolom tovább a példákat, inkább a felolvasott igék szellemében néhány megállapítást tegyünk, és gondolkozzunk tovább is délután ezen. Isten segítsen minket, hogy minden ilyen összemosás, keverés, az Isten mércéjétol való eltérés leplezodjék le az életünkben, mert sokszor megbújnak ezek észrevétlenül. Együtt élünk velük, és Isten minket a világosságra akar elsegíteni.

Az elso, amit szeretnék megemlíteni, Pilinszky Jánosnak egy roppant találó kifejezése. Azt írja egy helyen: meghasadtak az evidenciák. Vagyis ami eddig evidens volt, magától értetodo, bizonyításra nem szoruló tény, bizonyság, az ma bizonytalanná, viszonylagossá vált. Eddig úgy tartottuk, hogy aki nem mond igazat, az hazudik, és ahogy Deák Ferenc még a közéletre nézve is eloírta: hazudni pedig nem szabad, ezért, mint a közösségre káros magatartást, a hazugságot büntetni kell. Na de ennek vége!

Aki ügyesen hazudik, azt már csak ügyesnek nevezik. Esetleg még magasabb pozícióba kerülhet ügyessége révén. Jól tud hazudni. Minél nagyobbat hazudik valaki, annál jobban védik, ha ez kiderül, vagy ennek a következményei miatt mások is szenvednek.

Eddig úgy tudtuk: ami a másé, azt nem szabad elvenni, mert az lopásnak minosül. Ma pedig ilyeneket lehet hallani, mikor kitépik az idos néni kezébol a kis retiküljét, benne talán csak néhány száz vagy pár ezer forinttal, miért nem szorította jobban magához? Sot egyszer egy ilyen indokolást hallottam saját fülemmel: olyan ronda volt - mármint a néni - ezért vették el tole a retikült. - Nem beszélve országos értékek elherdálásáról.

Értjük ezt a feje tetejére állított gondolkozást? Ezeket a végzetes keveréseket? Ahol nincs jó, nincs rossz, nincs éles határ a ketto között, nincs mérce és mértékrend, amihez igazodni lehetne - mindig lesznek, akik megszegik azt, meg nem akarnak igazodni. Minden viszonylagossá válik. Meghasadtak az evidenciák.

Milyen idegen ebben a világban Jézusnak ez a mondata: "Legyen a ti igenetek igen, a nem nem, és ami ettol eltér, az a gonosztól van." Jézus ismerte a gonoszt és az o szándékait, ezért akarja bemutatni nekünk is. Mennyit engedünk a gonosznak, amikor kialakul a nemigen? Amikor sem határozott igen, sem határozott nem nem hangzik el az életünkben.

A másik, amire érdemes röviden választ keresnünk, hogy mi az oka ennek, mi vezethet ide? Sok oka van, egyet említek most egy felmérés alapján. Azt állítja az egyik szociológus, hogy egy átlagos tvt nézo gyerek mire tizenöt éves lesz, legalább nyolcezer gyilkosságot látott. Észre sem veszi, hogy megszokja. Mi van azon sírnivaló, hogy az egyik ember kioltja a másiknak az életét? Cserzett lesz a lelke az ilyen embernek, és o maga nem is tehet róla talán - bár nem kötelezo nézni ezeket a gyilkosságokat. Nem szörnyuség számára emberéletet kioltani, és nincs benne természetes ösztön arra, hogy az emberéletet védeni kell minden életkorban és minden körülmények között. Sot egy ido után már a gyilkosnak drukkol, hogy elég ügyesen oldja meg a feladatát. A szíve mélyén esetleg o is szeretne olyan ügyes gyilkos lenni, mert az hamar meggazdagodott. Adott esetben az is lesz - lásd a közelmúlt iskolai gyilkossági tragédiáit.

Nincs tehát éles megkülönböztetés igen és nem, világosság és sötétség, jó és rossz között. A rosszban is lehet valami jó, és valaminek az erkölcsi minosítése nagyban függ attól, hogy kirol van szó, meg honnan nézzük, és nem azt nézzük, ami van, a dolgot magát.

Ó mennyire idegen ettol, amit Jézus mond: a ti beszédetekben is az igen legyen igen, a nem pedig nem. Mivel ettol sok minden eltér a beszédetekben meg az életetekben, tudjátok meg, hogy ami ettol eltér, az a gonosztól van.

Ha nem taszító többé a gonosz és nem vonzó a jó, és nem látják az emberek, hogy a gonosznak van következménye, legalábbis gyors következménye, akkor arra kevesen gondolnak, hogy távlatosan úgy is lesz rossz következménye. Az meg kit érdekel, hogy az örökkévalóságban súlyos következménye lesz? Nem véletlenül mondja az apostol: iszonyodjatok a gonosztól és ragaszkodjatok a jóhoz.

Egy harmadik megfigyelés: egyre inkább oda érkezünk, hogy nem a bunhöz kell bátorság, hanem az erényhez. Régen a bunhöz kellett. Elég bátor, hogy be mer törni. Van néhány bátor haverja is, hogy szembe mer szegülni a törvénnyel, hogy megszegi azt. Ma nem a bunhöz kell bátorság, ma ahhoz kell egyre nagyobb bátorság, ha valaki Isten igéje szerint akar élni, ha vállalja azt, hogy látása szerint ez a jó, és o attól nem akar eltérni. Ha nem lop együtt a többivel, pillanatok alatt kiközösítik.

Egy pincérbarátom megtért, s az elso napon már szembe került az összes kollegával, mert attól kezdve o becsületesen számlázott. Óriási különbség volt a végösszegek között, s ez mindjárt feltunt. Néhány nap alatt kiutálták maguk közül. Még a szakmát is ott kellett hagynia. Akinek az igen igen, és a nem nem, az egy, a gonosztól ennyire áthatott keveredés világában nem boldogulhat.

Meg kell magyaráznia valakinek, hogy o nem beteg, azért mert egy életen át huséges maradt a feleségéhez és csak vele volt viszonya. Ez nem abnormális dolog. Ok teljesen normális házaspár azért, mert vállalják a gyerekeket és oda is figyelnek a gyerekeikre, s nevelik is oket, nemcsak öltöztetik meg szidják és etetik.

Egyre több bátorság kell ahhoz, hogy valaki csakugyan higgyen Istenben és ezt meg is vallja mások elott. Ha ezt nem szégyelli, netalán még másokat is bátorít erre, mert o már el tudja mondani, milyen volt Isten nélkül és milyen az Ovele, akkor esetleg még agresszívnek is bélyegzik. Ha valaki csakugyan Isten szent igéje szerint akar élni, és Jézus Krisztust követo tanítvány, és hiszi, hogy van örök élet és kész megbocsátani másoknak, mivel neki sok bune bocsáttatott meg, akkor nem értik az emberek a magatartását. Kísérik a megjegyzések, meg a támadások. Ebben a világban egyre inkább az erényhez kell bátorság, és nem a bunhöz.

És végül még egy megfigyelés: miközben az erkölcsi megítélés terén ilyen nagy relativizálás folyik, aközben ugyanezek az emberek embertársaikat néha hihetetlen mereven, kategorikusan, felszínes, elnagyolt megfigyelések alapján ítélik meg és ítélik el, nem is remélve, hogy esetleg változhatnak. Miközben nagy a rugalmasság a komoly ítéletekben az erkölcs terén, aközben képtelenek differenciáltan, árnyaltan gondolkozni és beszélni egymásról.

Azt mondja egy tizenéves: Kétféle ember van: meno és égo. Azt mondja a Rowling könyvek szerzoje: kétféle ember van: varázslat nélküli meg varázslat alatt álló. Ennyi. El van intézve. Valamelyik csapatba mindenki besorolható. De hogy miért olyan valaki, amilyen, hogyan vált olyanná, olyan akar-e maradni, hogy mit lehetne segíteni neki, hogy változzék, ez már keveseknek jut eszükbe.

Ezt azért érdemes megfigyelni és szóvá tenni, mert aki ismeri a Szentírást, az tudja, hogy a mi kegyelmes mennyei Atyánk, Istenünk pontosan az ellenkezoje szerint gondolkozik. Isten élesen és határozottan nyilatkozik mindig, amikor jóról és rosszról van szó. Ott nincs átmenet. Ott nincs mellébeszélés, ott nincs keverés. Vagy igen, vagy nem, ami ezen felül van, az a gonosztól van.

Isten azonban hihetetlen türelemmel és irgalmas szeretettel néz minket, ha az emberrol van szó. Megmutatja a bajaink valódi okát, és megmutatja a szabadulás útját. Erot ad a változáshoz és biztat, bátorít arra, hogy lehet újra kezdeni, sot lehet egészen újat kezdeni Ovele. Jó és rossz tekintetében kategorikus és élesen megkülönböztet a mi érdekünkben, meg a valóságnak megfeleloen. Az ember megítélésben türelmes, segítokész, szabadító és bunbocsátó Isten.

Valóban úgy van, ahogy a Biblia mondja: Isten gyulöli a bunt, de szereti a bunöst és meg akarja menteni. Ez vezetett Jézus Krisztus halálához. Ezért kellett neki a kereszten elszenvedni mindazt, amit elszenvedett, és ezért hangzott el az O utolsó leheletével: elvégeztetett. Mert mi bunösök csak úgy maradhattunk életben, sot csak úgy kaphattuk meg az örök életet, hogy O, az egyetlen bun nélküli, letette az életét és elszenvedte mindazt, amit kellett. Errol beszél nekünk az úrvacsora mindig. Ezért hangzik el minden úrvacsoraosztáskor ez a mondat: az Úrnak halálát hirdessétek. Hiszen az O halála lett a mi életünknek a forrása.

Jó lenne, ha ennél a mai úrvacsoránál, akár itt marad valaki, akár nem, engednénk, hogy Isten bevilágítson az életünkbe és leplezze le az elhangzottakkal kapcsolatos buneinket. Kérjük Ot imádságban arra, hogy hozza világosságra a sötétség dolgait, és jelentse meg a szívünknek tanácsait - ahogy a Biblia mondja. Hiszen már tudjuk, hogy csalárdabb a szívünk mindennél, és minket, magunkat is be tud csapni. Önmagunkat is be tudjuk csapni, és meg tudjuk magyarázni a bizonyítványunkat, mert nagy gyakorlatunk van ebben. Itt most nem magyarázkodni kellene, hanem tisztulni, szabadulni, úgy ahogy az elején énekelt szép zsoltár mondta azt. Jussunk el oda, hogy szívünkbol valljuk: a rossz az nem jó, akkor sem, ha pillanatnyilag hasznos. Amit pedig Isten jónak mond, az nem rossz, akkor sem, ha néha nehéz ezen az úton járni, és ehhez a mércéhez igazodni. Ez a keskeny út az egyetlen, amelyik valóban az életre vezet.

Kérjünk Istentol bátorságot ahhoz, hogy merjük vállalni a felismert jót, a megismert igazságot, és merjük vállalni Ot magát, aki maga az igazság, és maga a szeretet. Legyen akár mindennapi imádságunk Salamonnak a kérése, amire ebben a világban olyan nagy szükségünk van: adj a te szolgádnak bölcs szívet, hogy tudjak választást tenni jó és gonosz között. Naponta többször választást kell tudnunk tenni. Naponta többször szükség van erre a bátorságra ahhoz, hogy most is a jót válasszuk, meg legközelebb is azt válasszuk. Ha magunk sem tudjuk már, hogy melyik micsoda pontosan, akkor kérdezzük a mi Urunkat, és akkor van nekünk biztos mértékünk: Isten igéje. Ahhoz viszonyíthatunk mindent, és megmutatja nekünk a Szentlélek, micsoda az igazság, és O elvezérel bennünket a teljes igazságra.

Ugyanakkor legyen irgalmas szemünk, ha másokról kell ítéletet mondani. Nem kell nekünk ítélkeznünk, szabad megbocsátanunk. Szabad újabb esélyt adni egymásnak arra, hogy elkezdje, és hátha most sikerül. Hiszen ebbol élünk mi is, hogy Isten újabb és újabb esélyt ad erre nekünk.

Ne gondoljuk, hogy az ördög megtérhet. A Biblia világosan ír az ördög végérol is. Az o helye a kénkovel égo tüzes tóban van. De mi megtérhetünk minden bunbol, minden lázadásból és minden istentelenségbol, mert O gazdag a kegyelemben és bovölködik a megbocsátásban. Ne gondoljunk olyat, hogy Isten jóságába és igazságába is belekeveredhet valami kis hamisság és rossz. Az Isten világosság - mondja a Biblia -, és nincs Obenne semmi sötétség. Itt élesen elválik jó és rossz. Bennünket viszont meg akar szabadítani minden rossztól, és meg akar ajándékozni minden jóval.

Isten egyértelmu igent mondott reánk, amikor Jézus Krisztust odaadta értünk. Jó lenne, ha mi is egyértelmu igent mondanánk neki, amelyikbe nem keveredik semmi bizonytalanság, ahol nincsenek fenntartásaink, ahol ma is igen mondunk, holnap is, meg holnapután is, és huségesen ragaszkodunk hozzá.

Imádkozzunk!

Megváltó Urunk, Jézus Krisztus, magasztalunk téged a te egyértelmu tiszta életedért. Köszönjük, hogy világosan mondtad: leteszed az életedet. Van hatalmad letenni azt, és van hatalmad újra felvenni azt. Ezt a parancsot vetted az Atyától, és te az O parancsaira mindig igent mondtál. A gonosz minden kísértésére pedig mindig nemet mondtál.

Bocsásd meg sokféle bizonytalankodásunkat. Bocsásd meg, hogy oly sokszor próbálunk nemigent mondani. Magunk sem tudjuk, mi az igazság, vagy nem merjük azt vállalni. Bocsásd meg, hogy számításból, félelembol, gyávaságból sokszor keveredik az életünkben a jó és a rossz, az igaz és a hamis. Adj szabadulást ettol!

Taníts meg minket a te világosságodban járni. Tisztíts meg minket mindentol, ami hamis. Segíts ragaszkodnunk igédhez. Segíts ragaszkodnunk hozzád magadhoz, Úr Jézus Krisztus.

Köszönjük, hogy a te közelségedbol megtartó ero árad. Ahol nekünk nincs bátorságunk, te ott bátorságot öntesz belénk. Köszönjük, hogy nem a félelem lelkét adod a benned hívoknek, hanem az eronek, szeretetnek és józanságnak a lelkét. Add mindannyiunknak ezt a te Szentlelkedet!

Könyörgünk hozzád azokért, akiknek különösen nehéz most a helyzetük. Könyörgünk betegeinkért. Könyörgünk a gyászolókért. Könyörgünk a kétségekkel küzdokért. Könyörgünk az árvízkárosult testvéreinkért. Adj a szívükbe reménységet. Tedd könnyuvé mindnyájuknak a talpra állást. Te adj újra fedelet a fejük fölé. Te adj bizalmat a szívükbe tebenned. Te fogd össze ezt a sok jó szándékot, ami most igyekszik segíteni nekik.

Könyörgünk hozzád, hogy senki ne lopjon el a nekik küldött adományokból. Könyörgünk, hogy célba érkezzék minden segítség. Indíts minket is, hogy lássuk és tegyük azt, amit tolünk vársz.

Adj nekünk irgalmas szemet és irgalmas szívet a hétköznapokban is akkor, amikor olyan természetes, hogy magunk körül forgunk, hogy önmagunkat védjük, hogy a saját utunkat, meg a gyerekeinkét egyengetjük, sokszor nem is figyelve oda, milyen áron. Segíts ezt is igazán tisztán és szentül végezni. Szabadíts meg minket a magunk körül forgásból és taníts meg szolgálni. Engedelmeskedni neked, és szívesen szolgálni másoknak.

Veled szeretnénk elkezdeni az új hetet, hadd legyen ez másmilyen, mint a korábbiak. Hadd legyen az igenünk igen, a nemünk nem, és adj szabadulást mindattól, ami ezen felül van és a gonosztól van.