Alapige: 1Mózes 4,1-26.

Azután Ádám a feleségével, Évával hált, aki terhes lett, megszülte Kaint, és azt mondta: Fiút kaptam az Úrtól. Majd újból szült: annak testvérét, Ábelt. Ábel juhpásztor lett, Kain pedig földmuvelo.

Egy ido múlva Kain áldozatot vitt az Úrnak, a föld gyümölcsébol. Ábel is vitt az elsoszülött bárányokból, a kövérjükbol. Az Úr rátekintett Ábelra és áldozatára, de Kainra és áldozatára nem tekintett. Emiatt Kain nagy haragra gerjedt, és lehorgasztotta a fejét.

Ekkor azt kérdezte Kaintól az Úr: Miért gerjedtél haragra, és miért horgasztod le a fejed? Hiszen ha jól cselekszel, emelt fovel járhatsz. Ha pedig nem jól cselekszel, a bun az ajtó elott leselkedik, és rád vágyódik, de te uralkodjál rajta.

Egyszer azt mondta Kain a testvérének, Ábelnak: Menjünk ki a mezore! Amikor a mezon voltak, rátámadt Kain a testvérére, Ábelra és meggyilkolta.

Akkor az Úr ezt mondta Kainnak: hol van Ábel, a testvéred? Kain ezt felelte: Nem tudom! Talán orzoje vagyok én a testvéremnek? De az Úr így szólt: Mit tettél? Testvéred kiontott vére kiált hozzám a földrol. Most azért légy átkozott, kitaszítva arról a földrol, amely megnyitotta a száját, hogy befogadja testvéred kiontott vérét a kezedbol. Ha a földet muveled, nem adja többé neked termoerejét. Bujdosó és kóborló leszel a földön.

Ekkor Kain azt mondta az Úrnak: Nagyobb a büntetésem, semhogy elhordozhatnám. Ime, eluztél ma errol a földrol, el kell rejtoznöm színed elol, bujdosó és kóborló leszek a földön, és meggyilkolhat bárki, aki rám talál. De az Úr azt felelte neki: Nem úgy lesz! Ha valaki meggyilkolja Kaint, hétszeresen kell bunhodnie. Ezért jelet tett az Úr Kainra, hogy senki se üsse agyon, ha rátalál.

Ezután elment Kain az Úr színe elol, és letelepedett Nód földjén, Édentol keletre. És Kain a feleségével hált, aki terhes lett, és megszülte Énókot. Majd várost épített Kain, és a fia nevérol Énoknak nevezte el. Énóknak született Irád, Irád nemzette Mehújáélt, Mehújáél nemzette Metúsáélt, és Metúsáél nemzette Lámeket.

Lámek két feleséget vett magának: az egyiknek Ádá volt a neve, a másiknak Cillá. Ádá szülte Jábált. O lett a sátorlakók és pásztorok osatyja. Testvérének Júbál volt a neve. O lett minden citerás és fuvolás osatyja. Cillá is szült: Túbalkaint, mindenféle réz- és vasszerszám kovácsmesterét, továbbá Túbalkain húgát, Naamát. Egyszer ezt mondta Lámek a feleségeinek: Ádá és Cillá, hallgassatok szómra! Lámek asszonyai, figyeljetek mondásomra! Embert ölök, ha megsebez gyermeket is, ha megüt. Ha hétszeres a bosszú Kainért, hetvenhétszeres az Lámekért!

Ádám újból a feleségével hált, és az fiút szült, és Sétnek nevezte el, mert azt mondta: Adott nekem Isten más utódot Ábel helyett, akit meggyilkolt Kain. Sétnek is született fia, akit Enósnak nevezett el. Akkor kezdték segítségül hívni az Úr nevét.

Imádkozzunk!

Hálaadással köszönjük meg neked mennyei Édesatyánk, hogy ismerhetjük az oszinte bunbánatnak és a toled kapott bunbocsánatnak örömét, békességét. Köszönjük Urunk, hogy megtérésünkkor átélhettük a csodát és téged magasztalunk a mindennapokban tapasztalt kegyelmedért, irgalmadért.

Hálát adunk Urunk, hogy semmilyen gondolat, cselekedet sem tud elszakítani tetoled, nem tud eltántorítani a hittol, nem tud tönkretenni bennünket, kétségbe ejteni, mert van bunbocsánat ma is. Imádkozunk mindazokért, akik közöttünk esetleg még nem ismerik ezt igazán.

Szeretnénk a buneinkkel is úgy foglalkozni, azokra úgy tekinteni, hogy elotte te reád nézünk, aki Jézusban szereztél szabadítást. Kérünk, add, hogy ez ne fordítva legyen. Segíts Urunk, hogy hadd lehessen Krisztus központú a mi bunbánatunk, a neked való engedelmességünk is eképpen. S kérünk Urunk arra téged, hogy taníts ma is bennünket. Add, hogy a te igéd világosságában hadd lássuk meg magunkat. S kérünk, hogy abban, amiben tisztogatni szeretnél, engedjünk neked, amiben erosíteni, fogadjuk el a te megerosíto kegyelmedet. Szeretnénk másképpen elmenni innen Urunk. Kérünk, hogy munkálkodj bennünk. Köszönjük Atyánk, hogy te ezt végzed is. Jézusért kérünk, cselekedd, nem a mi érdemünkért, hanem oérte.

Ámen.

Igehirdetés

Akik a református kalauz szerint olvassuk az igét, nem olyan régen figyelhettük ezt a szomorú történetet a Szentírás lapjairól. Mai alkalommal szeretnénk Kain személyét megvizsgálni, meglátni, hogy noha o az Úrtól kapott gyermek volt, hogyan vált mégis az élete szomorú példájává annak, hogy milyen az aki nem az Úré, hanem a gonosztól való fiú. S a legvégén szeretnénk azt megnézni, hogyan lehet Sét, Ábel helyett született ádámi gyermek utódja Jézus Krisztus, az igazi fiú, aki a kaini indulatoktól meg tud szabadítani bennünket.

Kainnak az élete azért nagyon szomorú történet, mert olyan korán követi a buneset történetének a leírását. A 3. részben olvashatunk errol, s itt a 4. részben ismerhetjük meg ot, akinek a személye azt gondolom mindannyiunk számára ismeros. Olyan korán, mert - ha az özönvíz után lenne, vagy akkori idoszakban - akkor azt mondhatnánk, hogy talán értheto, hogy ilyen mélyre süllyedt az ember. De rögtön a buneset után ez az elso vétek - amirol olvashatunk - megdöbbenti az embert. Fontos emiatt ma is látni, hogyan szabadulhat meg a hívo ember, természetesen a nem hívo is, a kaini indulatoktól.

Alapigénk - azután - elso szava idohatározói értelmu. Ezzel a kötoszóval a szentíró tulajdonképpen azt akarja elmondani, hogy miután következett az, amirol itt olvasunk. Ami elotte történt az a házaspár, és személyükben tulajdonképpen az egész emberiség legnagyobb tragédiája, a buneset és az édenbol való kiuzetés. A folytatás azonban mindenképpen örömteli elso látásra. Arról olvasunk, hogy Ádám és Éva szereti egymást, házastársi együttlétükbol, annak gyümölcseképpen fiút várnak. Talán szívesebben hallanánk azt a fogalmazást itt a bibliában is, hogy áldott állapotba került, de bizonyára a terhes lett kifejezés nem véletlenül található a Szentírás lapjain, hiszen a 3,16-ból kiderül, hogy "ímé megfogom növelni terhességed fájdalmát" A kifejezés azt jelzi, hogy igen ez fájdalmas terhesség, mert már a buneset után vagyunk. De ez nem zavarja az örömüket. Sot örömük csak annál nagyobb, hiszen fiút szül. Minden bizonnyal Kain volt az elsoszülött fiú. Nevével is jelezni akarta Éva, és Ádám is természetesen, Istenbe vetett hitét, amikor azt mondta a neve legyen Nyertem (nyerni, kapni), mert ezzel akarták kifejezni, hogy fiút nyertek, kaptak az Úrtól. Lehetne így is fordítani a osi kifejezést, hogy az Úr által rendelkezem a gyermekkel. Mindenképpen azt akarták ezzel hangsúlyozni, amirol a 127. zsoltár 3. versében olvassuk is, hogy az anyaméh gyümölcse jutalom. Azaz Istentol kapott ajándék a gyermek.

Isten komolyan veszi azt a parancsot, amit o adott nekik: szaporodjatok, sokasodjatok, s adja ajándékba a gyermeket. Gyermeket, hiszen Ábel is nemsokára megszületik. Kálvin - érdekes módon - úgy értelmezi ezeket a verseket, lehet, hogy Káin és Ábel ikertestvérek voltak. O azzal érvel, hogy mivel abban az idoben szaporodni, sokasodni kellett az emberiségnek, Isten bizonyára ikerszüléseket adott abban az idoben. De ha késobb is született, nemsokára jött a kicsi Ábel, o is fiú.

Az o neve viszont már mást jelent. Érdekes módon az o nevével a hiábavalóról tettek bizonyságot szülei, hiábavaló. Minden hiábavaló - olvassuk a Prédikátor könyvében. Igazából nem lehet tudni, hogy miért ezt a nevet adták. Az egyik féle magyarázat az lehet, - az egész írás alapján - hogy Isten terve és akarata így jelzi, hogy az o élete rövid lesz, hiábavaló. De az is lehet, hogy Éva és Ádám noha tudták, hogy gyermekek születnek, de tudatában voltak annak is, hogy ok is meghalnak egyszer, hiábavaló az élet, az Úrtól kapott élet, mivel meg fog halni egyszer, ezért mégis hiábavaló, múlandó.

Azonban, ha arra gondolunk, hogy Kain nevében hangsúlyozták, hogy férfit, fiút kaptam, gyermeket kaptam az Úrtól, ebben talán Évának a várakozása is benne lehetett. Isten megígérte nekik, hogy az asszony magva majd a kígyó fejére tapos. S Éva lehet, hogy arra gondolt Kain lesz majd az a gyermek, aki a kígyó fejére tapos.

Ezeknél a kifejezéseknél, magyarázó mondatoknál azért használtam sokszor, hogy talán, bizonyára, mert nem tudjuk biztosan ezeket. Azt azonban biztosan tudjuk, hogy Úrtól kapott ajándékok voltak a gyermekek és ezt biztos tudta Ádám és Éva. Életükön látszott Isten áldása.

Felnövekedtek és Kain földmuvelo lett, Ábel juhpásztor. Minden bizonnyal Ádámtól tanulták meg az istentiszteletnek azt a módját, aminek az egyik formáját itt meg is élik, ajándékot visznek az Úrnak. Úgy tunik, mindketten, félték az Istent. Ajándékot vittek. A Zsidókhoz írt levél 11,4-bol tudjuk, hogy ez az ajándék tulajdonképp áldozat volt. Kain volt az, aki eloször vitte. Ot írja elsonek, ha nem is idobeli sorrendben, de mivel o volt az elsoszülött, nem véletlen, hogy ot említi hamarabb az írás szövege.

Mindketten tehát Istentol kapott áldott életet élnek, munkálkodnak, dolgoznak, fáradságos munkával, de végzik a feladatukat és istenfélo életet élnek, legalábbis úgy tunik. Az 5. verstol azonban az írás leleplezi Kain szívét, igazi lényét. Nyilvánvalóvá teszi azt a szomorú igazságot és tényt, hogy noha Úrtól kapott gyermek o, mégis bunös. Bunösként született Kain, az elsoszülött. Az új fordítás az ellentétes jelentésu de kötoszócskával jelzi: "de Kainra és áldozatára nem tekintett". Ez a de kötoszócska - megnéztem - az elso ami szomorú értelmezésben használtatik a Szentírásban végig. Ez a kötoszócska jelzi azt a fájdalmas tényt, ami a buneset következményének a biztos jele. A bun romboló hatása és a bunös emberen való uralma, s ennek a leírása található itt.

Milyen következménye van annak a gonoszságnak, véteknek, amit még Ádám és Éva az Édenkertben követett el, s mi következett be akkor, amikor elszakadtak Istentol. Ajándékot kapnak a gyermekben, de ez a gyermek bunösként születik. Énekeltük az énekben is, az eredeti bunben, ahogy mondja a tanítás.

Itt csupán egy pillanatra szeretnék megállni és azt az általunk jól ismert tényt szeretném hangsúlyozni, - ami azért fontos, hogy újra meg újra tudatosodjon bennünk - hogy nagyon nagy ajándék, amikor gyermek születik a világra. S milyen nagy ajándék, mikor egyre több születhet. Hiszen ez az Istennek akarata, ami nemzetünknek is a fennmaradása lehet. De a hívo embernek józanul kell tudnia mindig, hogy mindenegyes megszületett gyermek bunös gyermek. A gonosz hatalma alatt születik, s a bunnek a valósága egészen pici kortól kezdodik az életükben. A Róma 5-ben világosan olvashatunk errol Pál tanításából.

Hogy miért nem tekintett Kain áldozatára Isten azt a már említett Zsidókhoz írt levél 11, 4-bol tudhatjuk meg: "Hit által vitt Ábel becsesebb áldozatot Istennek, mint Kain, ami által bizonyságot nyert afelol, hogy igaz, bizonyságot tevén az o ajándékairól Isten és azáltal még holta után is beszél". Kain tehát nem hit által vitt, ami pedig hitbol nincs, az bun - mondja Pál levelében a Szentírás. O hit nélkül végezte istentiszteleti áldozatát. Minden meg volt ott, ami szükséges volt az istentisztelethez, csak hit nem volt benne, oszinte bizalom. Jézus is idézte az Ézsaiás könyve 29. részébol azt a fájdalmas mondatát Istennek: "Ez a nép szájával közelgett hozzám, de a szíve távol van tolem" - olvassuk a Máté 15,8-ban. Csak a szájával tiszteli Istent, ezt tette Kain is. Minden ott volt, csak a szíve nem volt az Úré. Ezt pedig a János elso levele 3,12-bol tudjuk meg egyértelmuen az írás lapjairól. Figyelmezteti a hívoket arra, hogy szeressék egymást és így folytatja: "Nem úgy, mint Kain, aki gonosztól volt és meggyilkolta a testvérét. És miért gyilkolta meg azt? Mert az o cselekedetei gonoszak voltak, a testvérei pedig igazak."

Ennek a résznek 8. versében így ír a szentíró: "Aki bunt cselekszi az ördögtol van; mert az ördög kezdettol fogva bunben leledzik". Kezdettol fogva? Tudjuk, hogy Ádám és Éva is ezért került bunbe. S látszik, hogy rögtön ott a kezdeteknél Kainnál is kiderül az ördög romboló hatása. "Kezdettol fogva", majd folytatja: "Senki sem cselekszik bunt, aki az Istentol született, mert benne marad annak magva. S nem cselekedhetik bunt, mivelhogy Istentol született. Errol ismerhetok meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei. Aki igazságot nem cselekszik az egy sem az Istentol való. S az sem aki nem szereti az o atyjafiát. Kain az ördögtol volt, s nem az Istentol. Jézus így mondja a János 8,44-ben, a sokunk által jól ismert szomorú jellemzésben a sátánnal kapcsolatban: "Ti az ördögatyától valók vagytok és atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölo volt kezdettol fogva és nem állott meg az igazságban, mert nincsen o benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és a hazugság atyja." A gonosz az ördög összetartoznak, s aki a bunbe születik bele, mint Kain és nem válik az Isten gyermekévé, mint Ábel lett a hit által, az az ember szíve legvelejéig gonosz és ez megmutatkozik a cselekedeteiben.

Téved az aki úgy értelmezi Kainnak a történetét, hogy azután vált a gonosz vagy az ördög gyermekévé, miután megölte testvérét, hanem pontosan fordítva. Mivel már a gonosz gyermeke volt, az ördögtol való volt az o élete, ez megmutatkozott a cselekedeteiben és ennek a kicsúcsosodása a testvére megölésében látható. Tehát szíve gonosz és ezért az o cselekedetei is ezt jelzik.

Ábel bizonyára azért vitt a juhokból, amelyeket megölt mikor áldozott, mert ezzel el akarta ismerni bunét és a bunbocsánatra való szükségét. Érezte, hogy szüksége van a szabadításra. Ezt a szentírás késobbi lapjairól tudjuk, hogy vérontás nélkül nincs bunbocsánat. Kain azonban nem bárányt áldozott, o a föld gyümölcsébol vitt. Azt szeretettel vitte talán, de nem hittel.

Amikor viszont észrevette, hogy az o áldozatára nem tekint Isten, akkor Kain haragra gerjedt. Az osi szöveg kiemeli, hogy nagy haragra gerjedt. Haragra gerjedt nagyon, lehorgasztotta, lecsüggesztette a fejét. Úgy viselkedett, mint akit vérig megsértettek, szíve gyulölettel volt megtelve. Lehajtott fejjel gondolkodott, cselekedett, az egész lényébol áradt a harag, a gyulölet, ezzel volt tele a szíve. De kire haragudott meg Kain? Természetesen az elso válaszunk az lenne, hogy Ábelre, hiszen megölte ot. Valóban Ábelre is megharagudott, olvastuk az Újszövetségi lapokon, hogy nem bírta elviselni a testvére igaz cselekedeteit, de mégis azt kell mondanunk a történet leírása miatt, hogy elsorenduen magára Istenre haragudott meg Kain. Az Úrra, aki így viszonyul hozzá, aki veszi a bátorságot és nem fogadja el az o ajándékát.

Testvérek! Ma is elofordulhat, hogy valaki az Istenre haragszik. Emlékszünk rá, hogy Jónás is haragudott Istenre, azaz még az istenfélo hívo ember is eljuthat idáig. Istennel kapcsolatban soha sincs közömbösség. Vagy szereti ot valaki, vagy haragszik rá és gyulöli ot. Jézus a Máté 6,24-ben egyértelmuen mondja: "Nem szolgálhattok az Istennek és a mammonnak." Vagy az egyiket gyulöli és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat elveti. Aki úgy tunik, hogy közömbös az Istennel való kapcsolatra nézve, annak az életében is elobb vagy utóbb kiderül, hogy o nem szereti az Istent, sot haragszik rá.

Kiderül az is Kain gonoszságának a mélységérol, hogy az isteni figyelmeztetésre sem veszi észre magát. Isten ugyanazt mondja neki, ami a szívében van, amit érez: "miért gerjedtél haragra és miért csüggesztetted le a fejedet?" Isten nem azért kérdezte ezt, mert nem tudta, hanem ezzel akarta leleplezni állapotát, ezzel figyelmezteti, inti a veszélyre. Kain vedd már észre, hogy mi van benned! Majd folytatja: "ha jót cselekszel, akkor emelt fovel járhatsz". A bun viszont az ajtó elott leselkedik, ha pedig nem jót cselekszel, rád van vágyódása, de te uralkodjál rajta. Azaz Isten azt mondja Kainnak, hogy még van lehetosége a megoldásra, ebbol a mostani állapotából való meggyógyulásra, csak vegye észre magát, hogy a bun mint egy prédájára leso vadállat ott leselkedik rája, az ajtónál van, s hogyha nem figyel, akkor a hatalma alá keríti. De te uralkodjál rajta - teszi hozzá Isten.

Kiderül azonban a történetbol, hogy Kain nem tud uralkodni. Nem tud, mert nem is akar, és nem akar, mert nem tud. O ugyanis a bun foglya, o bunösként született meg erre a világra. Az élete nem került az Isten kezébe, mint ahogyan már Ábelé odakerült. Ez a vers azt a szomorú tényt jelzi, hogy Isten figyelmeztetése jelen lehet, de a bun uralma miatt Kain nem áll meg a lejton. Nem tud és nem is akar megállni. Jézus így mondta János 8,34 szerint: "mindaz aki bunt cselekszik, szolgája a bunnek." Ezért az o gyulölete pusztít, öl, gyilkol. Beszélget testvérével, majd a mezon rátámad és meggyilkolja, megöli. Egy angol fordítás a meggyilkolást, megölést úgy írta le, hogy elvágta a torkát. Az biztos, hogy vér folyt, úgy halt meg Ábel, a testvére, mert nem bírta elviselni testvére igaz tetteit.

Miután megölte, bizonyára próbálta eltitkolni a dolgot. Isten azonban számon kéri, hol van. Megdöbbento, hogy Istennek magyarázkodik, mintha Istent becsaphatná. "Nem tudom! Avagy orzoje vagyoké én az én atyámfiának?" Azt kellene válaszolni, hogy természetesen, hát bátyja vagy, hogyne lennél orzoje. Vigyáznod kell rá. A szeretet azt jelenti, hogy mindent elkövet a testvér érdekében, s nem ellene, mert az a harag és a gyulölet.

Amikor pedig kiderül a dolog, s Isten megítéli, akkor pedig megpróbálja menteni a maga életét. Rádöbben arra, hogy ovele is ugyanazt tehetik, amit o tett a másikkal és védelmet kér. Kain azonban még mindig nem áll meg a bunbe süllyedésben, mert az isteni átok úgy szólt, hogy neked bujdosnia kell. De mit tesz Kain? Elmegy az Úr színe elol. A kommentárok úgy magyarázzák, hogy ez az Úr színe elol való elmenetel nemcsak helyi értelemben értendo, hanem lelki módon is. Egyre távolabb került Istentol ezzel. Gyermeke születik, letelepszik, várost épít. Pedig nem ez volt az isteni akarat. O azonban teljesen távol van az Úrtól.

Gondoljuk azt végig, hogyha idáig, eddig a gyilkolásig nem született több gyermeke az elso emberpárnak, akkor négy ember élt abban az idoben a Földön, Ádám, Éva, Kain és Ábel. Ha születtek, akkor sem lehettek túl sokan. Mindenképp volt hely a Földön elég sok. Az is biztos, hogy egyfajta családi közösségben élhettek ok, szeretetben. S egy ilyen helyzetben öli meg Kain a testvérét, Ábelt. A bun testvérgyilkossá tette.

Ez azért szomorú, mert nem az a kérdés, hogy valaki milyen távol él vagy közel, milyen gyakran látja a másikat vagy mennyire nem találkoznak, hanem az, hogy mi van a szívben.

Ma is a gonosztól van az az ember, aki nem az Úré. Az Úr kegyelmének a jele az, ha nem olyan gonosz az ember, amilyen lehetne. De néha kiviláglik az ember nyomorúsága, a bun uralma, hatalma. Ezért ölik egymást testvérek, nemzetek, egy országon belül is, mert a testvérgyilkosság jelen van az ember vérében, szívében. Igaz ez családi életekre is. Szülo - gyermek viszony, testvér - testvér, nagyszülo - unoka kapcsolat, vagy házastársi kapcsolat, együtt élnek szeretetben. S mi az oka annak, hogy összevesznek, és a végén megölik egymást szó szerint.

Judás levele 11. versében azt mondja, hogy az ilyen istentelen emberek Kain útján indulnak el. Hosszan ír arról, hogy mi jellemzi az Istent nem ismero emberek életét, s jelzi, hogy Kain útján indulnak el, mert a bun rombolása nyilvánvaló az életükön. Azért olvastam el igehirdetés elején az egész fejezetet, hogy láthassuk Lámek dicsekszik azzal, hogy hogyan fog bánni azzal, aki ot esetleg megbántja. Hetvenhétszeres a bosszú. Neki már két felesége van. O volt Ádám után a hetedik nemzedék tagja. Akkorra már ennyire eldurvult a bunnek az uralma és hatalma.

A mai igeszolgálat elsorenduen mégis nekünk szól, a mi tanulságunkra szeretne valamit mondani. János levelében azt mondja "ez az az üzenet, amit kezdettol fogva hallotok, hogy szeressük egymást." Nem úgy mint Kain, aki a gonosztól volt és meggyilkolta az o testvérét. Tehát a példát a hívoknek mondja el Isten lelke a Szentíráson keresztül. A hívo embernek is tudnia kell, hogy Kain története mire tanulság az o számára.

Biztos, hogy sokféle személyes jellemzot lehetne mondani. Én egyet szeretnék kiemelni, mert azt hiszem ez az egyik legnagyobb probléma, és pedig a harag kérdése.

A szeretettel szemben a harag és a gyulölet helyezkedik el mindig. Szeressük egymást! S olyan szomorú, hogy János levele pontosan azért íratott le, mert a szeretet hiányzott a hívo emberek életében. Ott volt helyette a harag, a gyulölet. A testvéri kapcsolatban - lehet ez vérszerinti, vagy testi - szokott a legfontosabb kérdés lenni, hogy szeretem-e vagy pedig haragszom rá.

Amikor én hét éves koromban megtértem az Úrhoz, akkor az egyik legfájdalmasabb, leleplezodésem az volt, hogy én mennyire tudtam gyulölni a testvéreimet. Mivel én voltam a legkisebb, ezért általában nem az én akaratom érvényesült bizonyos helyzetekben. Dühösségemet ordítással fejeztem ki. S még ma is emlékszem, hogy mennyire tudtam gyulölni oket ezért. Mivel gyengébb voltam oket nem verhettem meg, de ott a szívemben gyulölet volt és tényleg meg tudtam volna ölni, ha lett volna erom hozzá. Gondolatban gyulöltem és ez tényleg nem harag volt csupán, hanem gyulölet. Sajnos azóta is észrevettem többször magamon, hogy milyen az amikor én haragudni tudok. Eznélkül azt tudnánk meg, milyen kegyelmes volt, hogy hamar megértette velem, hogy szükségem van a megváltozásra, ezért segített megtanulni idoben kezelni ezt a problémát. Enélkül azt tudnánk meg, milyen az amikor én haragszom a másikra, és az talán gyulöletté válik. Milyen az amikor valaki éveken keresztül hordozza a haragot és a gyulöletet, "lehorgasztott fejjel". Ott van a szívében és ot is és azt a másikat is öli, mert - ez nagyon fontos - Jézus arról beszél, hogy a harag öl.

Milyen szomorú az, amikor a hívo emberek a szavaikkal, a tekintetükkel ölik a másikat. Vigyázzunk arra, hogy ne emlékeztessük újra meg újra lelki testvéreinket mulasztásaikra, hibáikra, mondván: "Látod már megint azt csináltad, mint korábban", mert emiatt halálos sebeket kaphatnak. Mi is halljuk az Úr figyelmeztetését.

Igénk, ha szomorú leírás is, mindazonáltal evangéliumot. Hiszen a teremtéstörténet leírása után a Szentírás arról beszél, hogy miért van szüksége az embernek a kegyelemre, Isten hogyan készít kegyelmet.

Noha ez a történet Kainról és Ábelrol szól, foleg Kainról, mégis azt látjuk, hogy az Úr az, aki minden mögött ott van. Neki visznek áldozatot, o adja a gyermekeket ajándékba a szüloknek. O az aki figyelmezteti Kaint, o az aki számon kéri, o az aki védi Kaint, hogy ne öljék meg. S o az, aki Ábel helyett adja Sétet, s Sét lesz az ígéret vonalának a folytatója, Jézus Krisztus osatyja. Isten ugyanis nemcsak Sétet adta, hanem a séti utódot, az egyszülött fiút is. Ot is ajándékba adta Isten, hogy szabadulást készítsen.

A Zsid. 12,24-ben azt a megdöbbento ígéretet és bátorítást olvashatjuk: "És az újszövetség közbenjárójához Jézushoz és a meghintésnek véréhez, mely jobbat beszél, mint az Ábel vére". Az Ábel vére igazságért kiált, büntetésért, jogosan természetesen. Jézust is meggyilkolták orvul hullott a vére, a föld beitta a vérét. De Jézus vére nem ítéletért kiált, hanem kegyelmet kér, irgalmat az Atyától. Jézusnak, az újszövetség közbenjárójának a vére hirdeti, hogy van bunbocsánat, mert ezért halt meg éppen a séti utód. Ezáltal lehetünk mi az Úr gyermekei, akikrol beszél János levelében. Jézuson keresztül lehet, a haragtól és a buntol megszabadulni, mert bármennyire is uralma alatt próbálja tartani még az övéit is, nem teheti, mert akiket a fiú megszabadít, azok valóságosan szabadok. Nincs többé uralma a bunnek az Isten gyermekeinek az életében. Mi tudunk uralkodni a kísértés idején a bunön, de nem a magunk erejével, hanem Jézusért. Igeszakaszunk legvége ezért hangsúlyos számunkra is, akkor kezdték segítségül hívni az Úr nevét. Sét gyermeke idejében azóta mindig. Hívjuk segítségül az Urat, amikor a haragos indulat gerjedezik bennünk, hogy ne törjön elo. Csírájában tudja Isten kegyelme lecsendesíteni, sot teljesen elvenni. Ez nem elfojtás, ez szabadulás.

Testvérek! Aki tapasztalta ezt, az tudja, hogy micsoda öröm és békesség, hogy most egy olyan helyzetben vagyok amiben haragudnom kellene, sot gyulölni, de az Úr elveszi ezt és békességgel tölti be a szívemet.

Kain története tehát arról beszél, hogy a bunbe esett ember a bun uralma alatt van és a bun haragra, gyilkolásra ösztökéli. Jézus Krisztusért azonban, az o véréért szabadulásunk lehet ma is egyszer s mindenkorra. S a mindennapokban amikor a harag törne elo a szívünkbol, mindig gyozelmet arathatunk.

Imádkozzunk!

Téged magasztalunk Édesatyánk, hogy megismerhettük Jézus Krisztus buntörlo erejének teljes valóságát, szabadítását. Magasztalunk Urunk téged, amikor azért gyozhettünk a kísértésben, mert te segítettél, amikor emiatt helyre állhatott a szeretteinkkel való kapcsolatunk, tudtunk bocsánatot kérni másoktól, megváltozhatott egészen az életünk. Köszönjük, hogy a te kegyelmed azt is jelzi ma is, hogy akiknek ez még nem lehet igazi tapasztalásuk, ha hozzád térnek te megújíthatod oket is. Könyörülj meg ezért rajtunk, hogy mi ne olyanok legyünk, akik gonosztól vagyunk, hanem legyünk mindannyian az Úrhoz tartozók, az övéi.

Édesatyánk köszönjük, hogy te nem elégszel meg fél szívvel, hanem teljes szívet akarsz. Urunk azt kérjük toled, hogy tudjunk és akarjunk téged teljes szívvel szeretni, felebarátunkat és szeretteinket is.

Kérünk, segíts nekünk otthon is a családban, az iskolában, a munkahelyen szeretetet mutatni mindenki iránt. Segíts Urunk nekünk abban, hogy ne magyarázzuk ki a vétkeinket.

Orizz meg attól bennünket, hogy rád haragudjunk és leplezz le minden ilyen hamisságot és töltsél meg bennünket az irántad való szeretetnek a békéjével, nyugalmával.

Kérünk téged, hogy a te szereteted áradjon ki azokra, akik gyászolnak, hogy a te békességed, vigasztalásod vegye oket körül. Kérünk téged arra, hogy nekünk is te adj vigasztalást fájdalmunkban. S arra kérünk Urunk, hogy könyörülj meg rajtunk, mert mi önmagunkban senkik vagyunk. De köszönjük, hogy te azért jöttél, hogy az ördög munkáit lerontsad. Hálát adunk neked, hogy te gyoztél Urunk. Kérünk, hogy bízzunk mi te benned hittel.

Imádkozunk Urunk az árvíz miatt szenvedokért. Adj nekik Urunk megoldást, ott is vess gátat minden haragnak és gyulöletnek! Adj békességet! S kérünk, hogy a fizikai körülményeiket is te tedd könnyebbé, Jézus Krisztusért.